Budapesti Hírlap, 1935. február (55. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-28 / 49. szám
st A MAGYAR SAJTÓ TÜKRE Bettlén nyilatkozata, a reformnemzedék, a Rhédey-család utolsó tagja, más témák. 8 ÓRAI ÚJSÁG: Az első oldalon, annak teljes szélességében adja közre Bethlen István gróf válaszát azokra a támadásokra és vádakra, amelyeket Eckhadt Tibor Gyöngyösön megismételt. A nyilatkozatot, amelyet a többi esti lap is közöl, lapunk más helyén ismertetjük. ESTI KURÍR: Vezércikkében a reformnemzedék zászlóbontó gyűlésével foglalkozik. A lap szerint reformokat ebben a megmozdulásban nem lehet találni, csak homályos szólamokat, ellentétben Széchenyi reformtörekvésével, akire a „nemzedék" mint elődjére hivatkozik s akinek minden alkotása konkrétum volt. MAGYARORSZÁG: A vigadói gyűléshez hozzászóló cikkében Féja Géza megállapítja, hogy a bíráló hang határozott és éles volt, de a szónoklatok egy része zavaros dolgokat, ellentmondásokat tartalmazott. A reformnemzedék tagjai azt állítják, hogy szellemi ősük Széchenyi, s ugyanekkor az egyik szónok a „magyar Hitler" eljövetelét emlegette. Azért ez a megmozdulás is mindenesetre ígéret, amelyet szeretni és nevelni kell, mint mindent és mindenkit, aki és ami lépést tesz a szükséges magyar reformok felé. ÚJ MAGYARSÁG: „A reformnemzedék nagygyűlése hatalmas tüntetés volt az eljövendő új jobboldali front mellett" címmel majdnem háromoldalas tudósításban számol be a vigadói gyűlésről, amellyel Milotay István vezércikkben foglalkozik. A cikk szerint amit a szónokok hangoztattak: oly program, amelynek követelései talán már ott fogantak a múlt század éveiben, vagy a háború előtt, hogy azóta két-három évtized mélyreható munkája, gyötrődése, tanulsága érlelje őket ellenállhatatlanná. AZ ESTE Egyik munkatársa meglátogatta a Budán lakó Rhédey Gabriellát, Börcsök Samunak, Erdély egyik legnevesebb festőjének hatvan éves özvegyét, akivel egyenes ágon ki fog halni az ősrégi Rhédey-család, amelynek grófi ága már 1897-ben kihalt Rhédey Gábor gróffal. Rhédey Gabriella negyedik unokatestvére Mary angol királynénak, akinek a nagyanyja, a walesi hercegnek tehát dédanyja, tudvalévően Rhédey Claudia grófnő volt, Sándor württembergi herceg felesége. Az interjú során elmondta, hogy a walesi herceg nagyon is tudatában van annak, hogy Magyarországon vérségi rokonai élnek. Amikor férjének gyászjelentését négy évvel ezelőtt elküldte a hercegnek, pár nap múlva a herceg sajátkezű aláírással ellátott levélben fejezte ki részvétét. Ugyancsak őrzi a budai nagyasszony Sándor cambridge- herceg, az angol királyné édes testvérének sajátkezűleg írt kondoleáló levelét. FÜGGETLENSÉG: Azokat a rendszeres támadásokat teszi szóvá, amelyek a Nemzeti Egység Pártjának szervezkedése ellen hangzanak. Szomorú bizonyítvány a tárgyilagosságról, hogy mindenkinek szabad magának híveket szerezni s ha a többségi párt akarja egységbe fogni híveit, az már a terror. Úgy véli, hogy a támadóknak nem az alkotmány féltése, hanem a pecsenye a fontos, amit az alkotmány tűzfalának védelme mellett a mesterségesen szított izgalom parazsán eddig vígan sütögettek. MAGYAR HÍRLAP: Érdekesen számol be arról az árverésről, amely a Gellért szállóban folyt le, ahol a fizetés nélkül távozott vendégek értéktárgyait árverezték el. Egy nemfizető fiatalember nem hagyott mást hátra, csak néhány fehérneműt, egy rend ruhát és egy csomag szerelmeslevelet. MAGYARSÁG: Ismerteti a Berliner Tageblatt budapesti tudósítójának cikkét a magyar belpolitika válságáról. Kérdezi, várjon micsoda forrásokból merítette a Berliner Tageblatt munkatársa ezt a nemzeti szocialista ízű, eltorzított információt a magyar politikai helyzetről. NEMZETI ÚJSÁG: Schuschnigg párizsi és londoni tárgyalásainak nagy elvi igazságot, a nemzeti szuverenitást, az egyenjogúságot elismertető jelentőségét méltatja. NÉPSZAVA: Az ellen a rendelet ellen tiltakozik, amelyet a polgármester adott ki a fővárosi üzemi alkalmazottak ismert mozgalma ügyében. PESTER LLOYD: Kornis Gyulának a Nemzeti Egység Pártja tagjai számára tartott előadása kapcsán elmélkedik a nemzet fogalmáról. PESTI HÍRLAP: Vezércikkében Nagy Emil fejti ki a reformpolitikánál szem előtt tartandó alapelveket. Azt helyesli, hogy magát a mozgalmat a miniszterelnök indította meg. Az államférfiak egyik fő kötelessége, hogy addig csináljanak reformokat felülről, ameddig nem kényszerítik reájuk azokat alulról. PESTI NAPLÓ: A liberalizmusról cikkezik, amely mint pártirányzat talán valóban nem is tér vissza, de elpusztíthatatlan az, ami a lényege: a szabadságszellem. Nálunk csak a szabadságnak, csak a parlamentarizmusnak van hagyománya. ÚJ NEMZEDÉK: A lap élén közli: A monarchia utódállamai kezdenek attól félni, hogy az elődökből utódok és az utódokból — elődök lesznek ?!... ÚJSÁG: A budapesti ügyvédi kamarában elkezdődött választás jelentőségét abban látja, hogy ebben a küzdelemben az ügyvédség a maga agyonszabdalt szabadságának visszaszerzéséért is küzd. 15* BE* 1935 FEBRUÁR 28. CSÜTÖRTÖK Borzalmas tömegkatasztrófa egy moszkvai gyárban Harminc halott, háromszáz sebesült MOSZKVA, febr. 27. ■ A szovjet fővárosban borzalmas gyári szerencsétlenség történt, amelynek harminc halottja és közel háromszáz sebesültje van. A katasztrófa az állami ceruzagyárban történt, mégpedig éppen a legszerencsétlenebb időpontban, a déli turnusváltás idején. A gyárépületben közel hatszáz munkás tartózkodott s a távozó turnus éppen átadta a gépeket a váltásra érkező munkásoknak, amikor óriási detonáció rázta meg a levegőt. A földszinti munkateremben álló magasnyomású légsűrítőgép eddig még ismeretlen okból felrobbant s repeszdarabjai szerteszét repültek a gyárépületben. A több tonna súlyú acéldarabok olyan nagy lendítő erővel szakadtak szét, hogy egy-egy darab két-három emelet mennyezetét is átütötte, úgyhogy a háromemeletes gyárépület teljesen rombadőlt. A légsűrítőből kiáramló nagynyomású gőz pillanatok alatt betöltötte az épületet s hamarosan minden lángokban állott. A katasztrófának borzalmas hatása volt. Az épületben tartózkodó munkások közül alig százan tudtak ép bőrrel kijutni, míg a többiek vagy a beomlott falak romjai alá kerültek, vagy pedig bennégtek a forró gőzben. A tűz hatalmas, lángokkal terjedt tova s négy szomszédos gyárépületet is felgyújtott. A hlóbhír futótűzként terjedt el az orosz fővárosban s félórával a katasztrófa után már tízezrekre menő tömegek tolongtak az égő romok körül. Moszkva egész tűzoltósága kivonult s megkezdődött a mentés. Már az első órában harminc halottat hoztak ki az égő épületből, egyelőre azonban csak azokat az áldozatokat sikerült megtalálni, akik könnyen hozzáférhető helyen voltak. Attól kell tartani, hogy a romok alatt még igen sok holttest fekszik és hogy a szerencsétlenség halottjainak száma esetleg az ötvenet is eléri. A sebesülteket huszonöt mentőkocsi szállította szünetlenül a kórházakba. Közel háromszáz sebesült munkást vittek be, akik közül többen olyan borzalmas égési sebeket szenvedtek, hogy életbenmaradásukra nincs remény. A tüzet csak órákig tartó megfeszített munka után sikerült lokalizálni s ekkor azután megkezdődött az üszkös romok újabb átkutatása. Napokig is eltarthat, amíg a romokat teljesen eltakarítják és pontosan megállapítják a szerencsétlenség áldozatainak mérlegét. A katasztrófa sújtotta munkáscsaládok körében rendkívül elkeseredett a hangulat A belügyi népbiztosság szigorú vizsgálatot indított, mert nem tartja kizártnak, hogy szabotázs történt. Lényeg vagy forma? Irta: Magyar István dr. ny. koronaügyész Vannak az emberben olyan begyepesedett látszatigazságok, szentekként tisztelt elvek, amelyeknek révén sok balfogást csinál, ha nincs elég lelki ébersége azok értékállóságát előbb jól megvizsgálni, s rájuk csak azután építeni. Ilyen ne nyúlj hozzám igazságnak ismerik ,és sokan a forma dat esse rettéteit, amelynek'’ a felületesség nem egyszer azt a jelentőséget tulajdonítja, hogy maga az alak önönmagában a lényeg; maga a forma és nem a tartalom az igazság; pedig alapos meggondolás után nem vitás, hogy az igazság, az eszme, a valóság a lényeg. A forma, a keret pedig csak a lényegnek, az igazságnak, az eszmének, a gondolatnak, vagyis ezek aláköltésének, életének, megjelenésének módja, rendje, amelyben érvényesül, élhet, s amelyben az elvontságból valósággá lesz. Ez a forma lehet szűk, s akkor az eszme, a lényeg feszíti, repeszti, hogyha idétlenül is, érvényesítse erejét; ha meg erre nem képes, eltorzul, összezsugorodik maga az igazság, eszme, gondolat. A művelődéstörténet sok ilyen csökevény igazságot ismer, amelyek aztán idővel új alakot szerezhetnek, ellombosodnak, kivirágoznak teljes szépségükben, értékességükben. De találhatni viszont olyan Krisztusi igazságot, eszmemagot is eleget, mely sziklára esett, melyet megölt a giz-gaz, vagy amelyet fölcsíptek az éhes madarak. Van aztán túl tág forma is, melyben az igazság, eszme, gondolat, csak lötyög, mint a gyermek a nagyok ruhájában. Nincs életrevaló kötése, jó aláköltése s így nem is tudja az életben ható, termő erejét értékesíteni; elpetyhül, elavult virág, termés nélkül. De nem lehetetlen, hogy tengődéssel sikerül belenőni formájába, s akkor hirtelenül virágba borul s bőven terem. Ezeket az igazságokat tévesztik össze gyakran a jog elméleti és gyakorlati művelői egyaránt. Kis cikk formájában itt a részleteket nem fejthetem ki, de egy példát azért mondhatok a legutóbbi bankrablással kapcsolatban. Az egyik részes, aki csak a lopott autóval várt a tettesekre, a napnapok jelentése szerint, ebben az esetben, e segítő tettéért csak bűnsegédi bűnrészességgel volna vádolható, mert a gyilkolás és rablás törvényi tényálladékának körén kívül maradt, bár viszont nem lehet vitás, hogy részvétele nélkül az egész merénylet nem lett volna kivihető. Itt a magyar hírlapírói kar egyik kiválósága az ily bűnsegédi — tehát a törvény szerint a tettességnél enyhébben büntethető — bűnrészességet az igazság nézőszögéből helyesen és teljes joggal kifogásolta, mert itt a törvényhozó jogászat azt a nagy hibát követte el, hogy a részességnek tettessi-segédi formáit szinte centiméteresen szabta ki úgy, hogy az élet igazságai nem férnek beléjük s az ily meddőn maradt igazság sérti a kifejlett jogérzetet. Jobb lett volna egy minden részvételt felölélő, tágabb meghatározást adni, s a többit — kellő büntetési keret mellett — a részvételek jelentőségét, súlyát, mértékét az adott eset természetéhez képest mérlegelő bíróra bízni. • Azt hiszem, hogy amikor a régi mondás minden meghatározás veszélyességét emlegeti (omnis definitio periculosa), a formák zsarnoksága ellen lázul és pedig indokoltan. A gyakorlati jogászat formalismusát pedig eléggé sújtják a magyar főbírák ünnepi, ismétlődő kijelentései, melyek a betű, a szó, a mondatkötések, a merev szövegekkel szemben az anyagi igazság fennhatóságát, zavartalan, tiszta uralmát dicsőítik és követelik, s nem eredmény nélkül, mert a mi igazságszolgáltatásunkban a formalismus, vagyis az a formák szerint való merev, modoros eljárás, mely kész eltekinteni a tartalomtól, vagyis az életnek segélyért kiáltó igazságától, vagy amely az igazságra ráerőszakol oly formát, mely nem sajátja — ma már ritkaságszámba megy s még ily mértékben sem mindig érvényesülhet, — mert az igazság uralmát védi az ősi Curia, sokszor, ha csak lehet, a rossz törvénnyel szemben is. A régi rendszerű, a múltszázad elvi alapjain felépített kódexeket ugyanis máról-holnapra sutba dobni, újakkal kicserélni — különösen manapság és megrázkódtatás nélkül — nem lehet, mert ma még minden kavarog, háborog, s nincs is meg az a nyugodt közéleti légkör sem, amely kedvezne a nagy és gyökeres reformnak. Bíznunk kell a sokszor alaposan kipróbált bírói bölcseségben, ha az nem is felel meg minden észjárásnak. Hiszen az okos ellenvélemény megmaradhat az ő köszörűkő feladatkörében, amely az igazságszolgáltatás földi termékeit mindig csiszolta-pallérozta addig, míg a keret aztán szinte spiritualizálódott és kiragyogott belőle a szellemi tartalom teljes szépsége. A forma és a lényeg harcát — igazán nem örvendező lélekkel — szemlélhetjük ott is, ahol nemzetek életéről, boldogságáról van szó, a külpolitikai vonatkozásokban. Nem célom, nem is feladatom az izzó élet forrása hevített kérdéseihez nyúlni, de elvontan, elvleg megjegyezhetem, hogy talán alig van terület, ahol a tapasztalat* az érzékelés való anyagát — kezdődő ütőérelmeszesedésnél reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József” keserűvíz úgy az alhasi pangást, mint az emésztés renyheségét megszünteti, a rekeszizom emelkedését csökkenti és a magas vérnyomást mérsékli. A gyakorlati orvostudomány vezető személyiségei a Ferenc József vizet azért becsülik olyan sokra, mert ez a változás éveiben is gyorsan és rendkívül enyhe módon szabályozza a szervezetre oly igen fontos gyomor- és bélműködést, és annak életre törő, érvényesülni akaró erőit a formák keretébe úgy belegyömöszölnék, úgy denaturalizálnák, lényegükből úgy kiforgatnák, hogy a szülőjük sem ismerne rá, mint a külpolitikai úgynevezett formulákban, amelyeket előszeretettel a béke dajkáinak tüntetnek föl. A formula úgy általánosságban, azt hiszem, különös esetekre kieszelt, előírt, vagy szokásadta, kívánatos, megnyugtató, kiegyeztető szó, fogalmazás, szólásmód, fordulat, gondolatsűrítés, amely olaj akar lenni a háborgó tengerre. Az a célja, hogy mindenkit megnyugtasson, mindent elcsendesítsen, ami sikerül is ideig-óráig, mert a jóshelyek stílusában fogalmazott formulát senki sem érti, iletve mindenki a maga javára értelmezi. Laikus létemre azt hiszem azonban, hogy formulákt injekcióval alaposan még senkit és semmit sem gyógyítottak meg azon egyszerű okból, mert gyógyítani, életre támasztani csak a tiszta, makulátlan igazság képes. Arról a csodálatos nagy szerepről, melyet a forma a művészetben játszik, még suttogva is alig merek szót ejteni, mert én azok közé az egyszerű emberek közé tartozom, akik tudatlanságukban a művészetben is megbámulják ugyan a remek formát is, de szeretetük, minden rajongásuk az eszméért, a gondolatért, a művészi alakot öltött örök valóérti a szépért eped. Aztán végül sokat, nagyon sokat lehetne írni arról, hogy mit jelent a forma dat esse rei a bürokráciában, csakhogy ahhoz bátrabb ember kell, mint én vagyok, aki elmaradottságomban bölcs Kálmán királyunkkal ellentétben vallom, hogy de strigis, quae sunt, fiat questio... Egyébként minden jótét lélek dicsérje az Urat. Döntő támadás az arany valuták ellen? LONDON, febr. 27. A Reuter-iroda párizsi levelezője úgy értesül, hogy bizonyos francia körök angolamerikai titkos megegyezést gyanúsítanak a fontsterling árfolyamának újabb hanyatlása mögött. Francia körök szerint ez a döntő támadás „tüzérségi” bevezetés volna, amelynek végcélja állítólag az aranycsoportnak az aranyalapról való leszorítása. Lord Russel a békeszerződéseket élesen támadja Lord Russel, a Bertrand Russel név alatt ismert világhírű tudós a „Referee”ben közölt cikkében a legélesebben támadja a békeszerződéseket. — A győztesek — írja — ünnepélyes ígéreteik ellenére nem szereltek le és a legyőzöttek védtelenek maradtak ellenségeik rosszindulatával szemben. A most javasolt új egyezmények éppen azt biztosítják, hogy a legközelebbi háború ismét igazi világháború lesz, azaz, ha egyik állam megtámadja a másikat, valamennyinek valamennyi ellen kell harcolnia. Ha a halottak is politizálhatnának, akkor a legutóbbi világháború hősi halottainak gúnykacaja elfojtaná az államférfiak és a „halálkereskedők” propagandáját. A világháború bevallott céljai a következők voltak: 1. örökre véget vetni minden háborúnak. 2. Megalapítani a demokrácia világuralmát. 3. Angliát hősökhöz méltó országgá tenni. Tényleg azonban mi a győzelem gyümölcse? Az 1910-inél erősebb és borzalmasabb hadikészülődés és katonai zsarnokság, általános gazdasági pangás, nyomor és szenvedés a civilizált világ minden országában. Ma már könnyű látni, hogy mit kellett volna tenni 1918-ban. Németországgal éppoly enyhén kellett volna bánni, mint Franciaországgal bántak Napóleon bukása után. Ez erősítette volna a német békeszerető elemeket. A győzteseknek le kellett volna szerelni és minden vitát a Népszövetség elé kellett volna terjeszteni. Sokkal nehezebb azonban megmondani, mi történjék most.