Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-06 / 54. szám

száll ki autójából teljes altábornagyi dísz­ben, amelyen csillognak a rendjelek. Az eskütételre a kabinet tagjai a kor­m­­nyzói szalonban gyülekeznek, ahol Scholtz Andor folyamőrkapitány, a kor­mányzó szárnysegéde­­fogadja a miniszte­­­reket. Az eskütételnél jelen van,­ mint zászlós úr, Perényi Zsigmond báró ko­ronaőr. A miniszterek félkörben állanak fel s mély meghajlással fogadják Horthy Mik­lós kormányzót. Az eskütétel gyorsan le­zajlik. Bárcziházi Bárczy István államtit­kár olvassa fel az eskümintát. "Az eskütétel után a kormányzó előbb a miniszterelnököt, majd a kormány vala­mennyi tagját rövid magánkihallgatáson fogadta. Féltizenegy előtt már véget is ért az eskütétel és a miniszterek autóju­kon visszatértek a miniszterelnökségi palo­tához. Az eskütételről a következő félhivatalos közlést adták ki: Vitéz jákfai Gömbös Gyula altábor­nagy, magyar királyi miniszterelnök második kormányának tagjai március 5-én délelőtt tíz órakor tették le a hiva­tali esküt a budai királyi várpalota szertartástermében vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó előtt. Először vitéz Gömbös Gyula tette le az esküt a kormányzó előtt, amely alkalommal je­len volt Perényi Zsigmond báró belső tit­kos tanácsos, a magyar szent korona őre. Az eskümintát a korban legidősebb miniszter, Kányai Kánya Kálmán kül­ügyminiszter olvasta fel. A miniszterelnök eskütétele után a miniszterek tették le a hivatali esküt, amely alkalommal jelen volt vitéz Gömbös Gyula magyar királyi minisz­terelnök és Perényi Zsigmond báró belső titkos tanácsos, koronaőr. Az eskümintát ez alkalommal bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi állam­titkár olvasta fel. Az első minisztertanács Az esküt tett miniszterek körülbelül há­romnegyed tizenegy óra tájban miniszterta­nácsra gyűltek össze. Ez alkalommal meg­tették az előterjesztéseket az államtitká­rok kinevezésére. Értesülésünk szerint a nyolc államtitkárság közül a mai nap fo­lyamán ötöt töltenek be, a többi háromnak betöltése későbbi időre marad. Úgy tud­ják, hogy a minisztertanács döntése alap­ján a következő államtitkárok kinevezését terjeszti elő a miniszterelnök: Belügyi államtitkár Preszly Elemér Pest vármegye főispánja, földmívelésügyi ál­lamtitkár: Marschall Ferenc, aki eddig is államtitkárja volt a minisztériumnak; ke­reskedelemügyi államtitkár: Winchkler I­st­­ván, a Külkereskedelmi Hivatal eddigi el­nöke; kultuszállamtitkár: Tasnádi Nagy András, aki eddig az igazságügyminiszté­riumban töltötte be az államtitkárságot, miniszterelnökségi államtitkár, Tahy László. A régi államtitkárok közül tehát Vargha Imre pénzügyi és Petri Pál kultuszállam­titkár távozott el. Egyébként a mai minisztertanácsról a következő hivatalos jelentést adták ki: A kormány tagjai kedden délelőtt fél 11 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartot­tak, amelyen a politikai államtitkárok kinevezésére vonatkozó előterjesztése­ket, valamint a folyóügyeket tárgyalták A minisztertanács 11 órakor ért véget. A minisztertanács után a kormányról a miniszterelnökség sárga szalonjában fény­­képfelvételeket készítettek, majd a minisz­terek eltávoztak, hogy féltizenkét óra táj­ban a Nemzeti Egység Pártja értekezletén vegyenek részt és mutatkozzanak be. B.­H 1985 MÁRCIUS 6. SZERDA A Nemzeti Egység Pártjának népes értekezlete Tizenegy órára hívták össze a Nemzeti Egység Pártjának értekezletét, de már tíz óra tájban nagyszámban gyülekeztek a képviselők és a vidékről megérkezett fő­ispánok. A kormány lemondása és újjá­alakítása éppen elég ok arra, hogy a po­litikai élet minden tagját megmozgassa, de hozzájárult ehhez az a hír is, hogy a ma délutáni ülésen feloszlatják a Házat. A képviselőket magával ragadta az ese­ményeknek ez a gyors, szinte filmszerű pergése, izgatottan tárgyalva, csoportokba verődve vitatkoztak és politikai analógiá­kat kerestek, egyesek fogadásokat kötöt­tek, természetesen tréfás aláfestéssel. A képviselők többségében kialakult az a vélemény, hogy a Ház feloszlatása szükséges, annál inkább is, mert ez a helyzet tisztázására fog vezetni. Ennek az álláspontnak tagadói is voltak. Élénken kommentálták azt a hírt, hogy Bethlen Ist­ván gróf megérkezett Budapestre és kor­mányzói kihallgatásra kapott meghívót. Tizenegy óra tájban, amikorra össze­hívták az értekezletet, zsúfolva volt kép­viselőkkel, főispánokkal az Eszterházy­utcai párthelyiség márványterme. Csak­nem teljes számban jelen voltak a párt­vezetőség tagjai. Tizenegy óra előtt ér­kezett meg Bethlen István gróf, majd Zsitvay Tibor, V­alkó Lajos, Rukovszky Iván, Ivády Béla, Sipőcz Jenő, akiket a képviselők körülvettek s eszmecserét folytattak velük a várható politikai ese­ményekről, melynek középpontjában ter­mészetesen a házfeloszlatás kérdőjele állott. Féltizenegy óra tájban érkeztek meg a kormány tagjai, elsőnek Gömbös Gyula miniszterelnök, majd Fabinyi Tihamér, Kánya Kálmán, Kozma Miklós, Hóman Bá­lint, Darányi Kálmán és Lázár Andor. A miniszterek az elnöki szobába vonultak vissza, a képviselők pedig Preszly Elemért, az új belügyi államtitkárt vették körül és igen melegen üdvözölték. Közben megérkezett Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter, majd a kormány tagjai a fotóriporterek ostroma közben be­vonultak a márványterembe, ahol lelkes éljenzéssel fogadták az újjáalakított Göm­bös-kormányt. A pártértekezlet lefolyásáról az alábbi hivatalos jelentés számol be: A Nemzeti Egység Pártja egyhangú bizalmat szavazott Gömbös Gyulának és kormányának A Nemzeti Egység Pártja ma délelőtt pártértekezletet tartott Eszterházy­ utcai klubhelyiségében. Az értekezleten rendkí­vül sokan jelentek meg a párt képviselői és felsőházi tagjai közül, ott voltak a főispá­nok számosan. Megjelent Almásy László, a képviselőház elnöke, Bessenyei Zénó, a képviselőház alelnöke, Bethlen István gróf és sokan mások. Mikor a kormány tagjai a miniszter­­tanácsról megérkezve, Gömbös Gyula mi­niszterelnök vezetésével beléptek a te­rembe, ahol az értekezletet tartották, a képviselők felállással és harsány éljenzés­sel, hosszasan ünnepelték az új kormányt. Sztranyavszky Sándor elnök megnyitotta az értekezletet, majd beszámolt arról, hogy a kormány tegnap benyújtotta lemondását, s hogy a kormányzó elfogadta a lemondást, majd újból Gömbös Gyula miniszterelnö­köt bizta meg a kormányalakítással. A kormány tegnap megalakult, s ma délelőtt letette az esküt s most megjelent a párt értekezletén, hogy bemutatkozzék a párt­nak. — A kormányelnök urat — folytatta Sztranyavszky Sándor — újabb megbíza­tása alkalmából új kormánya élén a leg­nagyobb tisztelettel, szeretettel és ragasz­kodással köszöntöm. (Éljenzés.) Ugyan­ezzel a szeretettel és ragaszkodással kö­szöntöm új munkatársait, Kozma Miklóst és Bornemisza Gézát, azzal az érzéssel, hogy Isten áldása fogja kísérni azt a mun­kát, amelyet a nemzet érdekében, a nem­zet jövőjét szívükön viselve, a kormány kebelében ki fognak fejteni. Meg vagyok győződve, hogy a magyar közvélemény a magyar tár­sadalom, a magyar nemzet többsége , a kormányelnök úr intencióit átérezve, azt a bizalmat fogja tanúsítani, ame­lyet Gömbös Gyula eddigi munkássága után joggal elvárhat.Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a párt azokkal az érzésekkel, azzal az önzet­lenséggel és azzal a nemzet iránti köteles­ ségérzettel fogja teljesíteni a maga köteles­ségét a jövőben is, amellyel másfél évtize­den keresztül szolgálta a nemzet ügyét, s ezzel megadja a kormánynak a kormány­záshoz feltétlenül szükséges biztos alapot. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök állott fel szólásra. A jelenlevők a minisz­terelnököt hosszantartó, lelkes éljenzéssel és tapssal köszöntötték. A tetszésnyilvání­tás csillapultával Gömbös Gyula miniszter­­elnök a következő beszédet mondotta: — Ezelőtt két és fél esztendővel, amikor ugyancsak a kormányzó úr bi­zalmából megbízást kaptam kormány­­alakításra, megjelentem itt a pártban és kértem ennek a pártnak a támogatá­sát. Akkor is hangsúlyoztam és ma is azt teszem, hogy én ezzel a párttal, a Nemzeti Egység Pártjával kívánom a magam politikai vonalvezetését alátámasztani. (Lelkes éljenzés.) — Aki a magyar életet és a nemzet­közi életet figyeli, jól tudja, hogy kor­mányozni alkotmányos formák szerint, s a politikát biztos kézzel irányítani csak akkor lehet, ha a kormányelnök és a kormány mögött olyan többségi párt áll, amely garantálja a kormány akara­tának érvényesülését. Tudom, hogy a mai helyzetben rendkívül nehéz a he­lyes utat megtalálni. Azt is tudom, hogy vannak köztünk olyanok is, akik bizonyos szkepticizmussal nézik a kor­mánynak ezt, vagy azt a ténykedését. Egyet azonban tudok: mindig lelkiis­meretesen jártam el (Úgy van! ügy van!) s azt is tudom, hogy a párthoz való viszonyom nem lehet rossz, mert én minden erőmet, gondo­latomat és tehetségemet ennek a párt­nak rendelkezésére bocsátottam. (úgy van! Úgy van!) — Sokan talán félreértették azt, amikor az országban az országos párt­­szervezet kiépítésén fáradoztam, sokan azt hitték, hogy ennek talán az a célja, hogy a párt parlamenti csoportja ellen történik szervezkedés. Ez nem áll. (He­lyeslés.) — Én nem tudok személyeskedni, mindig azt nézem, hogy ki mennyire szolgálja a nemzetet. Minden cselekede­temben csak egyre vagyok büszke, hogy lelkiismeretesen a nemzetért dolgozom. Nem is tudok haragudni, még olyan esetekben sem, ha mint ember talán megbántva érezném magamat. Mint mi­niszterelnöknek tisztában kell lennem azzal, s tisztában is vagyok azzal, hogy mindig lesznek olyanok,­ akik mint füg­getlen, önálló férfiak, véleményt nyil­vánítanak. Én szeretem és tisztelem az önérzetes férfiú típusát, de éppen ezért nem veheti tőlem rossznéven senki, hogyha mint férfiú, én is a magam éle­tét élem. (Helyeslés.) — Azt hiszem előttetek felesleges elmondanom, hogy ennek a kormány­nak mi a programja. Tegnapi nyilatko­zatomban megmondottam, hogy a Nem­zeti Munkaterv jelenti a kormányzati ténykedések alapját, s ezen belül az a reformpolitika, amelyet minden józan magyar ember magáévá tesz, mentesen minden agitációtól. Én ugyanis nem az­ért hirdetek és csinálok reformpoliti­kát, hogy tápot nyújtsak a demagógiá­nak (Lelkes éljenzés és taps.), hanem azért, hogy a nemzet egyetemének te­gyek szolgálatot. Arra vágyódom, s ezt minden körülmények között el akarom érni, hogy egészen nyugodt légkörben lehessen tárgyalni ezeket a kérdéseket, mentesen minden pártpolitikai aspirá­ciótól és demagógiától. Itt nem az egyik, vagy másik képviselőről, nem egyik, vagy másik pártról van szó, ha­nem korszakos reformokról,­ amelyek hivatva vannak megvalósíta­ni azokat a feladatokat, amelyeket a múltban el­mulasztottak. — Előrelátó politikát akarok végre­hajtani, a ti segítségetekkel. Ezt a se­gítséget kérem tőletek. Hosszantartó, lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták a miniszterelnök be­szédét. Ezután Ivády Béla, mint a párt képviselői csoportjának elnöke, meleg szeretettel, tiszte­lettel és bizalommal üdvözölte Gömbös Gyula miniszterelnököt és kormányát A miniszter­­elnök — mondotta — kétesztendős működése során kiérdemelte a párt és az ország bizal­mát és új kormányának programja a mi elgondolásainknak és célkitűzéseinknek száz százalékuk megfelel. (Helyeslés.) Nemcsak bizalmat, de megnyugvást váltottak ki szavai itt és szerte az országban, amikor kijelen­­tette, hogy politikájának végrehajtásában ezt a pártot szemelte ki támaszául. Minden ország­ban, ahol parlamentáris kormányzás van, a békés, nyugodt kormányzás végzésére szük­ség van stabil felelőssége tudatában álló kor­mányzópártra. (Úgy van, úgy van!) A mi mai viszonyaink között erre fokozottan szük­ség van, mert nemcsak normális politikai kér­déseket kell megoldani ennek a kormánynak és a pártnak, de rendkívüli horderejű nagy kérdések egész nemzedékek sorsára kiható problémák várnak döntésre.­­ Ez a párt az elmúlt időben nemcsak a romokat takarította el az összeomlás után, de lerakta az ország új épületének alapjait a hozzákezdett a falak fölemeléséhez. Az épü­let azonban még nincsen készen, még mindig csonka, emeleteket és tetőt kell ráhúzni, hogy erős legyen és ellenállhasson a viharoknak, forradalmaknak és felfordulásoknak. (Nagy taps.) A miniszterelnök úr Szolnokon részle­tes belpolitikára és külpolitikára egyaránt ki­terjedő programot adott. Ezt a jelentős pro­gramot most munkába veszi és végrehajtását megindítja. Ilyen nehéz időkben nem elég csupán az, hogy az ország és társadalom, érezze és tudja, hogy a kormány a gyeplőt erősen tartja kezében, nemcsak hivatott, de ihletett országépítő munkára van szükség. Ebben a nagy feladatában a párt vezérének éreznie kell, hogy ez a párt, amely nemcsak alkotmányos, de tényleges többség és az or­­szág többségét képviseli, egységesen, fegyelme­­zetten és kitartóan áll a háta mögött. Ezt az egész országnak, de a külföldnek is tudnia kell, ha megfeleően értékelni akarja az or­szág politikai helyzetét és a kormány jelentő­ségét. Egyértelműen követjük Gömbös Gyula miniszterelnököt nehéz, keserű, felelősségtel­jes és tövisekkel kirakott útján. Úgy érezzük, hogy ez az út a magyar kálvária útja, mely­nek utolsó stációja azonban nem lehet más, mint a nagy magyar föltámadás. Ebben a hitben és meggyőződésben tisztelettel és biza­lommal üdvözöljük az új kormányt és Isten áldását kérjük működésére. Nagy taps és hosszantartó éljenzés fogadta ezeket a szavakat. Az éljenzés csillapultával Sztranyavszky Sándor pártelnök megállapította Ivády Béla felszólalásából és a pártnak arra adott visszhangjából, hogy a párt egy­hangú elhatározással támogatja Gömbös Gyula miniszterelnököt és új kormányát és ezt határozatilag kimondotta. Újabb éljenzés felelt ezekre a szavakra. Több felszólaló nem volt, Sztranyavszky Sándor pártelnök azzal a kívánsággal zárta be a pártértekezletet, hogy a ma­gyarok Istenének áldása kísérje a kor­mányt munkájában és a pártot törekvé­seiben s az Úristen adja áldását a k­or­­mány és a nemzet, a kormány és a párt közötti együttműködésre, mert csak ez le­het egyedül áldást hozó az országra. Viharos taps és éljenzés közben emel­kedtek fel helyükről a képviselők,­ akik ezután a miniszterelnök és a kormány tag­jainak üdvözlésére siettek. Gömbös és Bethlen tanácskozása, Payr Hugó kilépése Az értekezlet mintegy félóra hosszat tartott. A terem ajtaján percenként hang­zott ki a zúgó éljen és a taps, annak a bizalomnak kifejezéseképpen, amelyet egy­hangúan szavaztak meg Gömbös Gyulának és kormányának. Sztranyavszky Sándor pattogó szavai hallatszanak ki, majd utána viharos taps. A terem ajtaja hirtelen fel­tárul és mint a felbolygatott méhkasból, tódulnak ki a képviselők mosolygó, sugárzó arccal. Gömbös Gyula miniszterelnök Beth­len István gróf kíséretében hagyta el a termet. Egyenesen az elnöki szobába siet­tek, ahol mintegy negyedórán keresztül tanácskoztak. Az olvasótermet és a kártyaszobát köz­ben zsúfolásig megtöltötték a képviselők, főispánok és politikusok. A kormány tag­jai az újjáalakítás után most találkoztak először a Ház tagjaival. Az új miniszte­reknek pedig most volt alkalmuk a képvi­selők szerencsekívánatait fogadni. Igen nagy tábora volt Kozma Miklósnak, aki mint felsőházi tag, a politikai életnek már ismert alakja, egyébként is régi barátság fűzi a háború utáni politikai élet legtöbb jelentős képviselőjéhez. Preszly Elemért, a népszerű új belügyi államtitkárt meleg szeretettel vették körül, de Preszly közis­mert szerénységével hárította el a bará­tok szívből jövő gratulációit. A legfiatalabb miniszter, Bornemissza Géza sikeresen állotta ki a képviselők, új­ságírók és fotóriporterek ostromait. Köz-

Next