Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 51-74. szám)

1935-03-17 / 63. szám

24 B. H 1935 MÁRCIUS 17, VASARNAÍ Rovatvezető: NAGY GfiZA Moszkva 1935 1 •2 1 3 4 1 5 | 6 7 1 8 1 9 10 1 11 12 |l8 14 115 16 17 18 19 20 ront­1 Romanowszky B 0 0 V* V 1 u 1 k­ij r 1 0 1 0 1 1 10 2 Lőwenfisch H 1 0 1 Iá 1 j V 1 | 14 0 | , 0 0 | 1 1 1014 3 Riamin 1 olfl 0 0 14 0 0 1 0 V> 1 1./ 0 v, 1 •' 1 1 1 9 4 Botwannik 1 1 1 ■ 1 « 1 y 0 |»4 0 1 14 |% 1 i 1 1 1 13 5 Alaterzev Mi 0 1 M 3 1 1 14 ‘4 J 14 1 14 '-4 0 0 0 1 I , 9 V 6 Goglidre ¥> 14 Mi < >B % ’4 1 14 0 •4 1 14 0 14 14 *|l 0 9 7 Lisicyn *4, 0 1 % 0 4 ■ l/{. 1 ¥9 14 0 *| 14 0 1 ¥> 0 1 V­9 8 Ragosin 0 14 1 0 0 14 K ■ 1 0 14 ’4 >4 1 v? 14 1 0 1 1 10 9 Piro j 1 | % 0 14 Iá 0 0 0 ü 1 / 0 ¥■ 1 0 0 0 Mi 1 14 7 10 Kan 0 Vz 1 1 V­y3 M>. 1 y mm m 0 1 V, 0 1 \ 1 1/ 0 1 14 |io • 111 Lasker 14 Ml L/2 % | ti 1 14 14 1 1 EH „ H 1 14 t/* 1/n * 1111 12 12 Bogatyrzsuk | 14 0 0 1 14 14 1 ¥2 v. 0 « 1 0 y. 0 4 14 14/ v2 8 13i Csehovbr | 14 | 14 Mi 0 0 0 V2 l4 0 U 0 1 m 0 ■4 0 01011 0 5 V 14 Lílienthal 0 1 1 14 v> 1(, 14 0 1 1 1/-|l m 0 114 14 '4 0 10 lőj Flohr 1 Mi Mi 14 1 1 1\ 1 14 1 í, 1 Mi 19 1 | ’4 14 14 1 13 16Í Rabinovics 0 1 0 Va 1 Mi 0 1 ia 0 % 14 1 1 0 B 1 14 1 0 9 u 17 Spielmann 1 M> V- 0 1 Mi Mi 0 1 14 % 1 14 % 0 B "■ 1 1 11 18 Capablanca j V4 1 0 14 | 1 1 1 ’4 1 0 ÍJ 1 V2 V, 14! 1 1 12 191 MissMenschik 0 0 0 0 0 0 0 I 0 0! 0 0 0 ■ 1’4 | 0 0! 0 0 114 2oj Stahlberg 0 10! 0 0 h|i 14 | oh-. Wx 1/, 1/, I 1 | 1 | 0 | 1 |oh ! 1 ■s­Helyeslések: Botwannik és Flohr I. és II., Lasker III., Capablanca IV., Spielmann V. A szemfüles Flohr Flohr Salo, a csehek szeiueíóiye, a szak­emberektől nem részesül olyan megbecsülés­ben, mint az kiváló versenyeredményei után várható volna. Hiányosnak találják elméleti képzettségét, játéka nélkülözné a mély el­gondolásokat s inkább izolált, bár virtuóz taktikai vállalkozásokból tevődik össze, miért is partijai nem egységesek. Flohrnak valóban nincs előképzettsége, sem doktori diplomája, mint Laskernek, Aljekhlnnek, Euwének, nem rendelkezhetik a tudományos kutatás eszkö­zeivel, nincs a fejében a nagy Bilguer ezer­nyi variánsa, mint Grünfeldnek, nem játszik eszményekért, mint Breyer, sem elvekért, mint Niemzovitch. Nem tudós, nem művész, nem bölcselkedö, hanem csupán zseniális naturalista, aki a kávéházban tanult meg sakkozni. Professzionalista, akinek számára az eredmény a fontos, nem pedig az elméle­tek, úgy vív tehát, mint egy spadasszin, nem pedig, mint egy nemes lovag. Nem elégszik meg azzal, ami az állásban van, hanem ki­csikarja belőle azt is, ami nincs benne, ül, figyel és les, mint aki zsákmányra vár, el­lesi az ellenfél szándékait, hogy már készen álljon a riposzt, távoli fényeket gyújt, hogy ingoványos helyre csalogassa, szóval nemcsak figurákkal küzd figurák ellen, hanem szemé­lyével személy ellen. Talán nem a legkivá­lóbb stratéga, de a legkiválóbb taktikusok kö­zül való, rokona nem Steinitz, Tarrasch, Ru- binstein. vagy Capablanca, — hanem Aljekhin és Lasker. A kontúrok kezdenek kibontakozni, az <4 H nemcsak a sötét H elhelyezkedését nehezíti meg, hanem lehetségessé teszi a c gyalog benyomulását c5-re, ahol az egy­részt támpontot nyújt egy d6-ra beülő B-nek kettőzés céljából, másrészt nyomás alatt tartja az egész sötét vezérszárnyat. A következő világos lépés is ennek az eszmének szolgálatában áll, mikor az e3-ra készülő F-t biztosítja a g4-ről fenyegető H-támadás ellen. 11. ... Bf8—e8 12. h2—M Hf8—hS Döntő jelentőségű húzás, mely mégsem érdemli meg a felkiáltójelet. Ha Goglidze ezt az állást egy könnyű partiban kapta volna, vagy sétaközben egy másik versenyasztalnál látta volna meg, — csuklóból húzta volna 13. e,2—elf-et, mely- lyel nemcsak megvédte volna magát meg­lepetésekkel szemben, de időt is nyert volna stratégiai céljainak megvalósítására. Gondolkozásunkban azonban szintén érvé­nyesül az a tehetetlenségi erő, mely a fizi­kai testeket kimozdulásuk irányában meg­tartani törekszik. Minél mélyebben járnak pedig ezek a gondolatok, annál nagyobb a tehetetlenségük. Tiflisz bajnoka is csak megy előre nehéz lépésekkel a megkezdett úton és csak akkor kap észbe, mikor a lesipuskás H oldalról megrohanja­Kiráiyindiai megnyitás Moszkva, 1935 Goglidze Flohr 1. d2—dlf Hg8—f6 2. c2—clf gl—96 3. Hgl—fS Ff8—ql 4. g2—g3 0—0 5. Ffl—g2 dl—d6 6. 0—0 Hb8—dl 7. Vdl—c2 el—e5 8. dlfXe5 d6Xe5 Eddig a pontig mindkét fél ismert min­ták nyomán haladt. Világos a rendelkezé­sére álló különböző folytatások közül min­dig a szolidabbat, de egyúttal passzívabbat választotta. A következő bástyalépéssel azonban a szokásos és természetes mozgó­sítási rendet felforgatja. 9. Bfl—dl A kínálkozó nyílt vonalat persze el kell foglalnia valamelyik bástyával, mivel azon­ban az aB sokáig úgy sem maradhat a gl-cn lesekedő F átlójában, — lehetőleg ennek a bástyának kellene dl-re menni, s ba a kaukázusi mester mégis másként ha­tározott, úgy feltétlenül valamit forgat a fejében. Flohr közben vár, csöndeseket húz és szimatot les. 9. . . . Vd8—e7 10. Hbl—c5 cl—c6 11. Hc3—0.1} „ % ­Diagramm. 13. c!f—c5 ? 14. HfS—dlt 15. FclXeS 16. Bal—cl 17. Halt—c3 18. HcSXelf e5—élt elt—eS Hd5—gS Hál—f6 Hf6—elf HgSXelf Túlsókat ez a kis huszárcsiny nem hozott a konyhára. Anyagi előny nincs, a világos királyszárny kissé zilált ugyan, de éppen eléggé védett, látható hadicél nem mutat­kozik, sőt világos fenyeget b2—blf-él vezér- szárnyi ellentámadásba menni. Egy elfogu­latlan és kellő önbizalommal rendelkező játékos számára a világos tábor nagyon kecsegtető kilátásokat nyújtana, pláne midőn az ellenfél még a sikerült portyá-, zás mámorában van. A 18. b2—b^-el meg­induló akció, melyet később az a gyalog előnyomulása is támogatna, a helyzetet alaposan megváltoztatná, a nyílt vonala­kon tétlenül veszteglő világos nehéz tisz­teknek nagy hatáskört Ígérne. Kiderülne tehát, hogy az a sötét, amelyik pár lépés múlva parádésan megnyeri a partit, nem is áll jól. Győzelme tehát nem az elgondo­lás fölényének érvényre juttatása, mint azt Capablancánál és más nagyoknál lát­juk, — hanem az ügyességnek, a ravasz­ságnak és szemfülességnek diadala. A játékosok zöme azonban nem tudja magát emancipálni balsikerek lelkihatása alól, lehangolódnak, elbátortalanodnak, ré­meket látnak, a figyelem is ellankad egy pillanatra s a prédára leső H már beadja a gyilkos döfést. 19. Fe3—fit ? HeltXf2 !! 20. KgIX f2 Vei—hit t 21. Kf2—fS A F nem léphetett közben a dlf-en védtele­nül maradt H miatt. 21. ... 22. Fg2XhS 23. Kf3—f2 24. Kf2—fS 25. e2—eS 26. eSXflt 27. KfS—f2 Fc8 X hS Vhlt X hS f VhS—hlt f Fgl—e5 Fe5 X jlf Vhlt—h3 f Be8—eS Minden hajszálpontosan van kiszámítva. 28. Bdl—gl BaS—e8 29. Bgl—g2 VhS—hlf f Világos feladja, mert a fenyegető matt ellen nincs védelme. A nyugatiak éppen eszközeik változa­tosságában, riposztjaik gyorsaságában és szellemük elevenségében vannak előnyben a nehézkesebb keletiek fölött. * Hibaigazítás: Legutóbbi számunkban közölt Alatorzew—Capablanca-partiból ki­maradt a 23-ik lépéspár: 23. Vd6—gS Bf2—e2 A MAGYAR KULTÚRA KISTÜKRE (A régi magyar gyermekkönyvek történe­téről) szép könyvet írt Drechser Pál dr., a Fővárosi Könyvtár tisztviselője. E mü a Ma­gyar Bibliophil Társaság kiadásában a jövő héten fog megjelenni a könyvpiacon. Drescher Pál dr. a régi magyar könyvek egyik leg­kitűnőbb ismerője, aki a magyar gyermek­könyveket (1538—1875) kimerítő pontosság­gal összegyűjtötte és történetüket a tudós alaposságával s az író szellemes, könnyed tollával írta meg. Bredkes fejezetekben vo­nulnak el benne az olvasó szemei előtt a fej­lődő gyermekkönyv korszakai az első ábécés könyvtől a gyermek-szépirodalomig. A fino- mabbnál-finomabb színes reprodukciókból s a szöveg közt elhintett idézetekből a magyar gyermekirodalom üde bája és tiszta poézise leng felénk. Kutatásai során közel ezer, köz­tük számos eddig ismeretlen gyermekkönyvet tanulmányozott át a szerző a különböző könyv­tárak mélyéből. Ha a könyvészeti összefogla­lása talán nem teljes is, igen valószínű, hogy az ő áttekintése után már nem sokkal gyara- podhatik a régi magyar gyermekkönyvek sora s Drescher Pál dr. úttörő munkát végzett, emikor ezt az elhanyagolt területet átkutatta, irodalomtörténetét megírta és bibliográfiáját összeállította. Ez a mü, amely a magyar múltnak megható szépségű gyermekköny­veire hivja fel a figyelmet, a Bibliophil Tár­saság kiadásában a jövő héten jelenik meg a könyvpiacon. * (Apáit és fiúk) címen az alföldi tanyai magyarság sorsáról elmélkedik Simdndi Béla a „Tanyai írások” etmü folyóiratban. Az egy­kén tépelődik, amelynek okai a földhiány és a nyomasztó gazdasági helyzet. Az utolsó száz esztendőben ezek a maguk uraivá lett jobbágyivadékok, amíg földhöz jutottak, olyan bö emberáldással gyarapították az Alföld törökdúlástól, szabadságharcoktól lélekben megfogyatkozott tájait, hogy egyszerre csak kevés lett itt a föld a sok dolgozni vágyó magyar kar, kenyeret kívánó száj részére. A mai, az általános gazdasági válságon is túli föld- és lakóház-hiány, a kis föld szét- öröklése, vagy az ennél is súlyosabb helyzet, omikor az egy tanyaszobában a fiúk felesé­gükkel és szüleikkel együtt kell, hogy lak­janak és más, ehhez hasonló nyomorúságok következtek utána. Az újabb nemzedéknél pedig, ezeket a példákat látva, az egyke. Simándi Béla a januárban tartott Országos Gazdaifjú kongresszuson előadást is tartott a fiatal gazdalegényeknek arról a veszedelem­ről, amelyet az országra nézve az egyke je­lent, s a megoldást e kérdésben a gyors és tökéletes telepítésben és a helyes földreform­ban látja. A „Tanyai írások” a földbirtok­politika, földreform, gyöngyösbokréta, a ta­nya népének értékesitési problémáival foglal­kozik még. * (Nyelvünknek legfőbb baja) az idegen hatás befogadására való nagy készségünk, — írja Szinnyei József, a magyar nyelvtudósok nesztora, most megjelent, „Jó magyarság” című értekezésében. — Nem szavak meghono­sítását érti ezen, mert erre a „behozatal”-ra minden nyelvnek szüksége van s nálunk ez nem is volt túlon-túl nagy. Azt a szellemi tunyaságunkat fájlalja Szinnyei, hogy sokszor nem a magunk nyelvén gondolkodunk, mely rendkívül gazdag és a legnagyobb finomsá­gok kifejezésére is alkalmas, hanem idegen nyelvből — most már legeslegtöbbször a né­metből — fordítunk, idegent utánzunk. Igaz­gyöngyök és gyémántok hevernek kincseshá­zunkban. mégis üveggyöngyöket és csehgyé- mántokat veszünk át a szomszédtól. A tős­gyökeres magyar nép agyából számos talpra­esett elnevezés pattant ki. Az óra ingáját el­nevezték sétálónak, az ébresztőórát serken­tőnek, az automobilt robogónak, a gyújtót vellantó-nak s még a megröntgenezésre is termett már népi szavunk: megsugarazni. Ilyenek íróktól is telhetnének, aminthogy tel­tek is, de. sajnos, sokan vannak a gyönge nyelvérzéküek, a magyar észjárás híjával valók, a jó magyarság iránt érzéketlenek s azok inkább nagy kényelmesen átveszik azt, amit készen kapnak: fordítanak és utánoz­nak s így sokszor voltaképpen németül írnak magyar szavakkal. A -ling végződésű német szavak mintájára keletkeznek a bérenc, fe- gyenc, ifjonc, kedvenc, kegyenc, különc, le­lenc, tanonc, tolonc, udvaronc, újonc, védenc szavak. Szinnyei József finom elmeéllel meg­írt tanulmánya egész sereg olyan hibára mu­tat rá, amelyek ellen az ép nyelvérzék tilta­kozik. A gyakorlat sok mindent szentesít ugyan, de ha nekünk nem kívánatos, hogy valamit szentesítsen, akkor azt üldöznünk, irtanunk, pusztítanunk kell. Minden igaz magyarnak rajta kell lennie, hogy az a nyelv, amelyet az új nemzedéknek átadunk, ne akármilyen szedett-vedett nyelv, hanem töröl- metszett magyarság legyen. (Egyke =r egyse) címen értekezik a leg- szörnyűbb magyar népbetegségről Berky Jó­zsef, az Egészségpolitikai Szemle legújabb számában. A modern Heródes különösen a Dunántúl pusztíja a magyarság fáját. Darány községben, Somogymegyében megtörtént, hogy a templomból kijövet leköpdöstek egy olyan asszonyt, aki több gyermeknek adott életet. Zalamegyében 1933-ban egy kilencszáz lelket számláló községben összesen négy gyermek született. A háború előtt még szokás volt az ország egyes részeit „egyke-fészek­nek” nevezni, — de ilyen részletezésre ma már nincsen szükség, — mert ma már az egész országot pusztítja, — sőt ma már nem­csak az egyke a divat, hanem az egyse is. Berky József szerint ez a divat talán a régi görög keleti rác lakosságtól terjedt el a Du­nántúlon. A magyarság egykézésével szemben például Japánban 33, Britindiában 37, Egyip­tomban 44 születés esik 1000 lélekre. Száz év alatt az emberiség 500 millió lélekkel fog szaporodni s úgy látszik, a világ néhány év. tized alatt a sárgák uralma alá kerül, — de Európában a szlávság jut túlsúlyra, Ameri­kában pedig a négerek. — A magyar jövendő megmentése érdekében az orvosok kötelessé­geit hangsúlyozza Berky József szomorúan érdekes tanulmánya. * (A gallikanizmus magyarországi vissz­hangjáról) értekezik Zolnai Béla szegedi egyetemi tanár a Thienemann Tivadar szer­kesztésében megjelenő szellemtörténeti folyó­iratban, a Minervában. Az első alkalom —- állapítja meg Zolnai Béla, — amikor Magyar- ország belekapcsolódhatott a nyugati janze- nista-gallikán kontroverziákba, az 1682-ben tartott francia nemzeti zsinat alkalmával kí­nálkozott. Eleve nem lehetett kétséges, hogy a meghasonlás szító és Rómát fenyegető pá­rizsi mozgalommal szemben a magyar klérus a pápa mellé fog állani. A magyar klérus nemcsak dogmatikai ügyekben, hanem az áL talános egyházpolitika viszontagságaiban is Rómára támaszkodott, ha szambekerült az osztrák uralkodóval, akinek érdekei sokszor eltértek a magyar alkotmányra támaszkodó püspöki kar céljaival. A gallikanizmusnak, mint episzkopális irányzatnak kevés talaja lehetett Magyarországon, de a probléma ná­lunk is jelentkezik: a magyar-francia össze­csapás emléke és hatása egész a XVIII. szá­zad végéig fenntartja magát. A gallikán sza­badságok jelszava az egyházi élet terén bizo­nyos nacionalizmust fejlesztett ki, amely Így szembehelyezkedett a pápa centrális hatal­mával és nemzeti tradíciókra, valamint az egyetemes történetre hivatkozva, demokrati­zálni szerette volna az apostoli alkotmányt. E problémát Zolnai Béla alapos kutatások alapján szellemtörténeti módszerrel foglalja össze. * (Sámbár Mátyásról), a magyar múlt egy érdekes alakjáról, a XVII. század nagy hit­vitázójáról ír érdekes tanulmányt Gyenis András jézustársasági atya. Sámbár Mátyás szerette a küzdelmet, nem ijedt meg a vesze­delmektől és üldöztetésektől. Szinte az egész Magyarországot beutazta és fáradhatatlanul harcolt ellenfelével. — 1664-ben kihívta vitára a pataki protestáns professzorokat. Ezek egy katolikus úr kocsiján mentek a csatába, Kas­sára, s társaságukban utazott egy jezsuita páter is, ugyanazon a kocsin. Hajuk szála sem görbült meg sem a vita szinterén, sem útközben. — Sámbár Mátyás jezsuita, aki két­százötven esztendővel ezelőtt halt meg, a köz­tudatban úgy él, mint aki a legdurvább volt a hitvitázók között. Gyenis András szerint ez túlzás, mert ellenfelei sokszor fölülmúlják öt piszkolódásban. A cikk a Magyar Kultúra legújabb számában jelent meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék