Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

IMS JÚNIUS 1, SZOMBAT B. H. Bethlen és Eckhardt nyilvánosan kibékültek A szívélyeshangú levélváltás hatása a közvélemény­ben — Az új ellenzéki összefogás különös indokolása — Elégedetlenség a független kisgazdapártban Gömbös Gyula nem válaszol a szemé­lyeskedő támadásokra Alig egy hete megírtuk, hogy három el­lenzéki politikus, Bethlen István gróf, Eckhardt Tibor és Rassay Károly szövet­ségre készülnek és közös ellenzéki front kialakítását tervezik. A nagy­közönség meglehetős csodálkozással fogadta ennek a politikai szövetségnek hírét, mert hi­szen az elmúlt tíz esztendő folyamán a há­rom politikust mindenkor egymással szem­ben látta állam­ és épp oly kevéssé tudta elképzelni Bethlen István együttműködé­sét Eckhardt Tiborral, vagy Rassayval, mint Eckhardtot közös frontban a másik kettővel, vagy pedig Rassayt és Bethlent egy táborban. A képviselőház ülésterme egész a leg­utóbbi időkig állandó párharcok színhelye volt, s ezeket a mérkőzéseket — főként Eckhardt és Bethlen — sokszor igen kí­méletlen fegyverekkel vívták meg. A sze­mélyeskedésekre és gyanúsításokra hol a parlamentben, hol pedig a sajtóban fölé­nyes leckéztetés volt a válasz, s a gyűlöl­ködésig menő politikai ellentét közöttük egészen szokatlanul még a magánérintke­zésben is megnyilvánult. Ilyenformán teljesen érthető volt, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a három el­lenzéki vezér szövetségét politikai vadhá­zasságnak és politikai salto mortalénak nevezte s megállapította, hogy a magyar közvélemény ezt a sportszerű politizálást már régen megunta. Az utóbbi napok eseményei teljes mér­tékben igazolják ennek az ellenzéki szövet­kezésnek hírét. Erre mutat Bethlennek a Budai Társaskörben legutóbb elmondott beszéde, továbbá pedig az a szívélyes hangú levélváltás, amely Bethlen és Eck­hardt között a mai napon történt meg. Bethlen támadása a Szerdán este a Budai Társaskörben a fő­városi választások alkalmából Ripka Fe­renc támogatására Bethlen István gróf be­szédet mondott, s kívüle felszólalt a többi között Apponyi György gróf is, aki a listán a vezető Ripka mögött következik, s tudva­lévően még az országgyűlési választások idején belépett a Rassay-féle szabadelvű pártba és ugyancsak Rassay listáján nyert képviselői mandátumot. Most a Budai Tár­saskörben szerepelt először együtt a nyil­vánosság előtt Bethlen a liberális Rassay­­párt exponált tagjával, Apponyi György gróffal. s Bethlen István gróf beszédében, amely mindvégig személyeskedő volt, élesen bí­­bvrálta a kormány országos politikáját, a fő­­*■- városi kormánypolitikát, taktikai huncut­­s­ságokról és becsapásokról beszélt, majd kakukmadár-stílusnak nevezte az új szí- Budai Társaskörben lust. Egyéb hasonlatai mellett azt is mondta, hogy a közvélemény egy része fel­ült a vonatra abban a tudatban, hogy az ígéret földjére visz, egyszerre azon vette észre magát, hogy Nagytétényben a hiz­lalótelepek előtt megállott a vonat. Úgy érzi magát, — úgymond, — mint aki be­megy a kávéházba és ott duhaj társaságra talál, amely tányérokat csapkod a földhöz, összetöri a nagybőgőt és filiszternek nevezi azokat, akik a magas hangulatot vele együtt élvezni nem képesek. Ilyen körülmények között várni kell, —­ mondotta, — amíg a kijózanodás jön és arra ügyelni, hogy ön­magukban és másban azalatt kárt ne tegye­nek. Engedjük át a teret egyelőre azoknak, akik a magasröptű sas szárnyaira ülve ökörszem-politikát folytatnak és fi­mnt ökör­szem-politikusok elfoglalják a teret ebben az országban. Gömbös válasz Bethlen beszéde nemcsak politikai kö­rökben, de a szélesebb közvéleményben is feltűnést keltett. Azt ugyanis nem talál­ják meglepőnek, hogy élesen kritizálni kí­vánta a kormány politikáját, de, hogy első nagykanizsai kortesbeszédének hangját most már állandósítja, s a kormányzat ál­lítólagos frázisaival a minden tárgyi és konkrét kritikát nélkülöző ellenzéki frázi­sokat szegezi szembe, még­pedig a nép­gyűlési szónoklatoknál is szokatlan hang­nemben és szokatlan hasonlatok kíséreté­ben, s ert Bethlentől, a guvernamentális államférfitől ellenzéki mivoltában is cso­dálkozással fogadják. Bethlen István szerda esti beszédével kapcsolatban általában azt várták, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök reflektál a támadásra, olyan helyen azonban, ahol tel­jesen ismerik a miniszterelnök álláspont­ját az ilyen személyeskedő politika tekin­tetében, a következőket mondták: — A miniszterelnök már Bethlen Ist­ván gróf nagykanizsai beszédére sem válaszolt és az illetékes hely annak ide­jén azt a közlést tette, hogy személyes­kedéseknek a mai nehéz időkben nem lehet helye. A miniszterelnök semmi okot nem lát fennforogni arra, hogy ez­ i. Nincs válasz­ tói az elvi állásponttól eltérjen, annál kevésbé, mert Bethlen István gróf szer­dai beszéde a politikai konkrétumok te­kintetében még a nagykanizsai beszéd­nél is kevesebbet tartalmaz. Ez a magyarázat teljesen fedi Gömbös Gyulának még a nagykanizsai beszéd után a Nemzeti Lovardában tett erre vonatkozó kijelentéseit, amelyek éppen a személyes­kedések ellen hangzottak el. A miniszter­­elnök ekkor azt mondta: — A magyar élet túlságosan komoly ahhoz, semhogy személyeskedhessünk. Ma nem áll rendelkezésünkre a nagy osztrák-magyar monarchia biztonsága, mint annak idején a háború előtt, ami­kor a magyar politikusok megengedhet­ték maguknak azt a luxust, hogy sze­mélyeskedjenek és túlnyomó részt ez a személyeskedés jelentette akkor a poli­tikát. Ma az önálló, független, de sajnos Csonk­a-Magyarországnak sokkal komo­lyabb problémái vannak, semhogy én a magam részéről személyeskedésekbe bo­csátkozhassam. Bethlen és Eckhardt levélváltása Az említett ellenzéki szövetségnek és tak­tikai együttműködésnek elengedhetetlen feltétele volt, — mint ez az alábbi levél­váltásból is kiderül, — hogy a Bethlen és Eckhardt között fennálló személyes termé­szetű ellentéteket, legalább formailag ki­küszöböljék.­­ Emlékezetes még, hogy Eckhardt Tibor milyen éles támadást inté­zett annak idején Bethlen István ellen a Szentesen és Gyöngyösön elmondott beszé­dében. Akkoriban a támadások éles hangja, az a mód, ahogy Bethlent aposztrofálta, s a Nemzeti Pantheonba Vass József hamvai mellé tessékelte, nemcsak a politikai élet­ben, hanem az ország egész közvéleményé­ben is mélységes felháborodást keltett, mert mindenki megengedhetetlennek tar­totta, hogy akár a legádázabb politikai ellenfelek is ilyen eszközökhöz nyúljanak. Erre az éles támadásra Bethlen István Nagyatádon elmondott beszédében vála­szolt, s természetesen semmiben sem ma­radt adósa Eckhardtnak. A mai napon aztán Eckhardt Tibor leve­let intézett Bethlen István grófhoz, amely­ben elmondja, hogy az év elején a függet­len kisgazdapárt ellen intézett támadások miatt való felindulásában szentesi és gyön­gyösi beszédeiben, úgymond, a „normális politikai kritika mértékét túllépő és szemé­lyedet érintő igen éles kitételeket használ­tam, amelyeket utólag sajnálok és nem he­lyeslek”. Kijelenti Eckhardt, hogy ezek a kijelentések egyáltalán nem egyeztethetők össze azzal az elismeréssel és nagyrabecsü­léssel, amellyel Bethlen iránt viseltetik. Le­velét így fejezi be: Ismételten kinyilvání­tom tehát a történtek felett érzett őszinte sajnálkozásomat és az ország érdekében arra kérlek, hogy fent említett kijelenté­seimet tekintsd meg nem történtnek. Eckhardt levelére Bethlen István szin­tén levélben válaszolt, amelyben — úgy­mond — ,„szíves és őszinte soraidat kö­szönettel nyugtatom és tartalmukat tudo­másul veszem”. Bethlen kijelenti, hogy nézete szerint az ország jelenlegi helyze­tében minden politikus igyekezzék sze­mélyi kérdéseket félretenni és kiküszö­bölni. Ettől az óhajtól áthatva kijelenti, hogy nagyatádi beszédének egyes passzu­sai elferdített formában jelentek meg a sajtóban és az nem Eckhardt személyére vonatkozott. Viszont beszédének azt a részét, amely hű közlésben került a nyil­vánosság elé és a miniszterelnök fiókjá­ban elsüllyedt dokumentumokról szólott, jóhiszeműséggel mondta el, mert az erre vonatkozó információ a miniszterelnöktől származik. Sajnálja, hogy erre az infor­mációra való utalás esetleg félreértésekre nyújthatott alkalmat. Mivel indokolja Bethlen az együttműködést Egyébként Bethlen István gróf e „szí­ves és őszinte” levélváltás után ma nyi­latkozatot tett, melyben azt mondja, hogy az ellenzéki együttműködésről szóló hí­rekről csak a sajtóból értesült, ilyen kér­désekről ellenzéki vezérrel nem beszélt, s a választójogi blokk alakítására vonat­kozó tervről sincsen tudomása. Más ter­mészetű együttműködésnek az ellenzéki pártok között célja egyelőre csak az együttes védekezés lehet „alkotmányellen Balatonalmádi Balatonlelke Keszthely, Siófok Balatonszemes­­el” törvényjavaslatok ellen. Hogy eze­ket a célokat szem előtt tartva, ellenzéki politikusok egymással érintkezzenek, azt természetesnek tartja. A független kisgazdapárt magatartása A nyilatkozat természetesen nem ne­vezi meg, melyek az alkotmányellenes törvényjavaslatok, ezek emlegetése tehát csupán a védekezés címén való együtt­működés jogosult voltát szeretné indo­kolni. A közvélemény ilyenformán aligha elégedhetik meg a különös frontalakítás még különösebb magyarázatával. A poli­tikai következetlenségnek ez az iskola­példája egyébként megmutatja a hatását az Eckhardt ezidő szerinti vezetése alatt álló független kisgazdapártban is, amely­­ a Bethlen—Eckhardt barátkozást egészen érthetően korántsem fogadta azzal az egyhangú állásfoglalással, amely a párt vezetőjének egy ilyen fontos politikai taktikai lépésnél kijárt volna. Minden hí­reszteléssel szemben ugyanis a helyzet az, hogy a pártnak tekintélyesebb része az új alakulással szemben igen komoly aggodalmának adott kifejezést, s ennek az aggodalomnak valószínű konzekven-­­­ciái rövid időn belül megmutatkoznak. 3 Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter fővárosi választási körútja Pénteken este a NÉP XIV. választókerü­lete nagyszabású vasutas gyűlést rendezett a Mozdonyvezetők Otthonában. A gyűlésen mintegy ötszázan vettek részt. Somos Jenő elnök megnyitójában üdvözölte a kereskede­lemügyi minisztert és a társaságában megje­lent Zsitvay Tibort. Veress Gábor jelölt szó­lalt föl ezután, majd Bornemisza Géza keres­kedelemügyi miniszter állott fel szólásra, akit percekig tartó éljenzéssel fogadtak. — Régen kerestem az alkalmat, — mon­dotta, — hogy találkozhassak a vasutasok­kal. Zsitvay Tibor, aki maga is régi vasutas, hívott meg a vasutasok körébe. A továbbiak­ban a kereskedelmi miniszter az elnök fel­szólalásával foglalkozott és kijelentette, hogy az 1926. vasutassztrájk idegen befolyás alatt történt és a magyar vasutasok ezt a hibát már régen jóvátették. Megállapította a mi­niszter, hogy a becsületesség és a munkasze­retet hatja át a magyar vasutastársadal­mat, amely mindig legelöl járt és halad a nemzeti érzésben. A reformok egyszerű, be­csületes elgondolások, amelyek lassan kint alakítják át majd az életet. Az elszakított magyar városok falon függő képei szimbó­lumok s az egység és az összetartás vissza fogja hozni elszakított országrészeinket. A NÉP fővárosi szervezete jól fogta fel az egy­ség gondolatának terjesztését s helyes, ami­kor elmegy házról-házra és hirdeti program­ját Bornemisza Géza miniszter beszédét viha­ros lelkesedéssel fogadták, majd Zsitvay Ti­bor beszélt.­­• A Nemzeti Egység Pártja X. kerületi szervezetének a Kőbányai Kaszinó színház­termében több mint ezer választó részvé­telével megtartott gyűlésén Dongó Orbán elnöki megnyitója után Usetty Béla or­szággyűlési képviselő, a kerület törvény­­hatósági listavezetője Kőbánya különböző kívánságait ajánlotta Bornemisza Géza ke­reskedelmi miniszter és Zsitvay Tibor fő­városi pártelnök figyelmébe, majd Péter István országgyűlési képviselő programbe­szédet mondott. Utána Zsitvay Tibor kö­sz­önetet mondott a miniszterelnök nevé­ben a X. kerület polgárságának a lelkes támogatásért. Lelkes taps köszöntötte Bor­nemisza Gézát. A reformpolitika, — mon­dotta a miniszter — nem fellegekben járó utópia, hanem a reális teendők összefog­lalása. E program megvalósulásához azon­ban nem elég a helyes elgondolás és a jó­szándék: a közönségnek is éreznie kell a program megvalósításának szükségét és abba bele kell kapcsolódnia és hinnie kell, hogy becsületes magyar emberek e pro­gramot meg akarják és meg is fogják va­lósítani. A miniszter ezután a barakk-tele­pek megszüntetésének kérdésével foglal­kozott és a leghatározottabban megcáfolta azt a híresztelést, mintha a kormány akár az Állami Gépgyár, akár a MÁV-műhelyek elidegenítésének problémáját fel akarná vetni. A zuglói pártszervezet nagygyűlésén Göde Jenő elnöki megnyitója után Usetty Béla azt fejtegette, hogy a főváros polgár­sága most a saját sorsa fölött határoz, ami­kor a vasárnapi választáson a keresztet rajzolja bele a szavazólapra. Kertész Ele­mér, a Frontharcos Szövetség ügyvezető­­alelnöke és Bényi Károly postafőigazgató után Zsitvay Tibor kérte a XIV. kerületi polgárságot, hogy tegyen hitet a Nemzeti Egység mellett Most Bornemisza Géza ke­reskedelmi miniszter viharos éljenzéssel és tapssal kísért beszédében azt fejtegette, hogy elszánt roham is kell azokért a fő­városi hadállásokért, amelyeket tisztán Budapest népének érdekében, a lakosság egyetemének szolgálata végett akar a Nem­zeti Egység Pártja a mostani választáson megszerezni. A minisztert beszéde befejeztével per­cekig ünnepelte a nagygyűlés. A NÉP angyalföldi pártszervezete pén­teken este is több helyen tartott körzeti gyűlést. A terézvárosi pártszervezetnek a Briannia-szállóban rendezett vacsoráján Szurday Róbert országgyűlési képviselő ugyanolyan kitartásra és lelkes támoga­tásra hívta fel a VI. kerület polgárságát, amilyent az országos választásokon tanúsí­tott. Kátay Béla dr., a terézvárosi katolikus egyházközség lelkésze nagyhatású beszédé­ben kijelentette, hogy mindig a béke és sze­retet politikáját követte, amely nem ismer gyűlöletet és széthúzást, hanem csak test­véri összetartást. Ezért csatlakozott Göm­bös Gyulához. A Szociális Misszi Társulat IV. kerületi csoportjának elnöknője, Bakó Gézáné és Nagy Ferencné, a Sas-Kör ügyvezető­ elnö­kének felesége pénteken teveszélyt rende­zett a Nemzeti Egység Pártjának belvárosi jelöltjei tiszteletére.

Next