Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-29 / 146. szám

r 1935 JUNIUS 39. SZOMBAT B. H. Stoil Stoilov bolgár követ átnyújtotta megbízólevelét A kormányzó június 28-án, pénteken déli egy órakor ünnepélyes kihallgatá­son fogadta Stoil Stoilovot, a bolgár királyság rendkívüli követét és megha­talmazott miniszterét, aki átnyújtotta neki megbízólevelét. Az üdvözlés és a válaszbeszéd elhangzása után a kor­mányzó beszélgetést folytatott az új követtel, majd pedig megszólításával tüntette ki a kíséretében megjelent Bo­ris N. Andrejev követségi titkárt. Az ünnepélyes aktusnál közreműködött Kánya Kálmán magyar külügyminisz­ter és Uray István dr. államtitkár, a kabinetiroda főnökhelyettese.­­­­ Az új bolgár követ 46 éves, fia Stoilov Konstantinnak, a híres bolgár államférfiú­nak. Tanulmányait külföldön végezte és 1914 óta teljesít külügyi szolgálatot. A há­ború után bolgár részről tagja volt a bresztk­ovski és a bukaresti békedelegáció­nak. A legutóbbi esztendőkben a római, majd a bécsi bolgár követség ügyvivője volt, legutóbb pedig Szófiában a külügy­minisztérium elnöki osztályát vezette. A kormányzói fogadás után a Budapesti Hírlap munkatársának alkalma volt rövid beszélgetést folytatni. STOIL STOILOV bolgár követtel, aki a következő nyilatko­zatot tette: — Budapest nagyon szép város. Ismerem még egyetemi éveimből, amikor nem egyszer utaztam itt át és néhány napos tartózkodásom alatt gyönyörködtem szépségében, köze­lebbről megismerkedtem kultúrájá­val és művészetével, amely iránt na­gyon érdeklődöm. Most alkalmam lesz jobban megismerni, úgy Buda­pestet, mint egész Magyarorszá­got is. — örömmel tölt el, hogy mint ha­zám követe, összekötő kapocsként szolgálhatok a becsületes, szorgalmas és vitéz magyar és bolgár nép között megerősítendő a régi baráti kapcso­latokat. Remélem, hogy feladatom nem lesz nehéz, mivel a két nemze­tet régi és tradicionális barátság köti össze. Óriás kérészt a huszita Prága szivében­­ A katol­­izmus nagy győzelme Csehszlovákiában — A szlovenszkó egyházmegyék és a modus vivendi — A magyar katolikusok szomorú helyzete Prága, június hó. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Prága leghatalma­sabb terén, a valóban vi­lágvárosias Vencel-téren, amely­ szélesen emelkedik a cseh nemzeti múzeum méltó­ságteljes palotája felé, az utóbbi napokban szokatlan látvány lepte meg a járókelőket. A tér felső végén, a múzeumnál, a Vencel­­szobor mögött harminc méter magas ke­resztet ácsoltak a munkások. A hatalmas kereszt a kimagasló helyen szinte uralkodni látszik a nagyváros vásári zsibongása fe­lett. Talpazatánál villamosok futnak, száz és száz autó száguld, ezer és ezer ember jár. A modern hat-hét emeletes paloták szerényen állnak a kereszt árnyékában s aki Prága szívébe téved, a Vencel-tér kö­zelébe, messziről látja a legforgalmasabb helyen álló hatalmas alkotmányt. Különö­sen este lenyűgöző a látvány, mikor ezer és ezer neonfény, ívlámpa, forgóreklám, mozi, jelzés, reflektor gyúl ki a száz és száz üzlettel, kávéházzal teli téren, amelyre szinte túlzottan összpontosul a város moz­galmas esti élete,­­ különösen este óriási memento a belülről kivilágított jel, amely­nek messze sugárzó ragyogása elnyom min­den más éjszakai világosságot. Más városokban a kereszt modern győ­­zedelme nem lenne annyira feltűnő, mint Prágában. A csehszlovák főváros katolikus szempontból örökké szakadár volt, a hu­sziták, a kelyhesek főfészke, s amikor 1918-ban az ország visszanyerte szabad­ságát, a régi ellentmondás tradíciója pá­rosulva az új szocializmus taraiival, hihe­tetlen erővel újra föllángolt. Pápa népe ledöntötte a város egyik legszebb műem­lékét, az évszázados Mária-oszlopot s ez a tett mintegy szimból­uma volt annak, hogy hallani sem akar a katolicizmusról. A kor­mány és a törvénykezés támogatta a nép egyházellenességét és sokáig úgy látszott, hogy Csehszlovákiából a szovjethez ha­sonló vallásellenes állam alakul ki. Az utcákon a vezető szerepet a szokolok (a cseh tornászok) játszották, akik soha sem tagadták, hogy nem rokonszenveznek Rómával és az egyházi férfiakkal. PRÁG­A KIBÉKÜL A VATIKÁNNAL Az idők hatalmas változását mutatja, hogy ma megjelenhetett a harminc méte­res kereszt Prága és mondhatjuk egész Csehszlovákia leg­exponáltabb helyén! Mennyi engedmény, mennyi belátás és fő­leg az egyház mekkora bölcs munkája kel­lett e csendes győzelemhez. A katolicizmus­sal ugyanazok, akik előbb ellene harcoltak, ma sietnek békét kötni. Mi okozta a cseh politika s talán a cseh nép e feltűnő mentalitásváltozását? A köz­társaság katolikusai június 27-én óriási katolikus kongresszusra gyűltek össze Prágában s diadalmas ittlétüket a vencel­­léri kereszt dokumentálhatja. A papság, a lakosság, a főváros nagy előkészületet tesz e Prágában szokatlan és első kongresz­­szus megülésére s bízvást mondhatjuk, hogy külső fénye, mozgalmassága és je­lentősége legalább akkora lesz, mint a cseh nemzeti tornászok, a szokosok (a cseh SA) négyévenként való összejöveteleinek szo­kott lenni. A Vatikánnal való kibékülés prágai elhatározásához bizonyára hozzá­járult az a körülmény, hogy Franciaország kibékült az egyházzal s e kibékülést Pacelli bíboros-államtitkár a közelmúltban Lour­­des-ban megpecsételte. Prága mindenben követi Párizst s így ebben a kérdésben is. Az olasz közeledés ugyancsak döntően ha­tott az elhatározásra, de a főokot kétség­telenül belső dolgok, elsősorban a szlo­­venszkói egyházmegyék rendezetlen hely­zete és a szlovák nép kívánságának res­pektálása szolgáltatta. A szlovenszkói egyházmegyék helyzete Az új államhatárok nem voltak azono­sak a régi egyházmegyék határaival, s így történt, hogy az egyházmegyék Szlo­­venszkóra került részei magyarországi püspökök jurisdikciója alá tartoztak. Ezen az állapoton a prágai kormány kez­detben erőszakoskodással akart segíteni: lefoglalta az egyházmegyék vagyonát, ül­dözte papjait, megtiltotta szabad tevékeny­kedésüket. Hlinka katolikus szlovák népe szembefordult e tarthatatlan helyzettel s Prága egyházellenes politikája a legfőbb oka lett a csehek és a szlovákok elhidegü­­lésének. Prágában felmerült a gondolat, hogy a helyzet megjavítása érdekében modus vivendit kell kötni a Vatikánnal. Könnyen nem ment a dolog, mert Róma nem bízott a Hradzsinban s Ciriacci prágai nuncius afférjai óvatossá tették. Amikor kezdtek a régi katolikus tradíciók, Prága végre koncessziókat tett: csaknem min­denben visszaállította az egyház régi jo­gait, visszaadta birtokait, leépítette az egyházellenesnek látszó törvényeket, a szlovák katolikus néppárt tervezett kor­­mánybalépésével hozzájárult az egyház befolyásának növeléséhez,­­ úgy hogy csaknem tíz éves tárgyalás után 1935 tavaszán megszületett a modus vivendi, amely többek között új határokat ad a szlovenszkói egyházmegyéknek. A kibékülés megkoronázása a nagy prágai katolikus kongresszus, amelyen Verdier bíbornok lett a pápai legátus. Jel­lemző, hogy a magas tisztségre a Vatikán a francia egyház fejét küldte ki, hogy ez­zel is kedveskedjék Prágának. Verdier-n kívül Innitzer osztrák bíboros hercegérsek jelenléte ad ragyogó keretet az egyházi ünnepségeknek. A júniusi napokban, a katolicizmus tel­ jes győzelmétől hangos az ország. Régi megállapítás szerint a csehekben két lé­lek lakozik: a renitens prágai huszita lélek és a hívő olmützi katolikus lélek. Most a második diadalmaskodik s a nyolcvan szá­zalékban katolikusok lakta országban az egyház elfoglalja régi helyét. Mindazonáltal nehéz felállítani a Vati­kánnal való kibékülés őszinte mérlegét, amelyet egyrészt külső okok, például a Vatikán és Párizs kiegyezése, másrészt belsők készítettek elő, így a szlovákok megnyerésének szándéka s az egyházme­gyei határok tarthatatlansága. Jellemző, hogy ugyakkor, amikor a vatikáni béke megvalósult, Benes oroszországi utazá­sával megpecsételte a szovjet—csehszlovák barátságot is, azaz Csehszlovákia egyidőben a két legellentétesebb világnézeti hatalmas­sággal békült ki: a katolicizmussal és a kommunizmussal. A MAGYAR KATOLIKUSOK SZOMORÚ HELYZETE A katolicizmus jogainak visszaállításá­val a csehek koncessziót tesznek a morvák­nak és a szlovákoknak. A modus vivendi megkötését a szlovák püspöki kar szor­galmazta a leghevesebben, mert tiszta helyzetet kívánt Szlovenszkón s a régi egyházmegyei beosztás kényelmetlen volt számára. Most a pozsonyi érsekség meg­teremtésével s a többi egyházmegye ki­kerekítésével önállóvá válik a szlovák katolicizmus. A szlovák püspökök azon­ban úgy vélték, hogy Prága csak abban az esetben hajlandó engedni egyházellenes merevségéből és hozzájárulni a szlovák püspökök kívánságaihoz, ha az utóbbiak bebizonyítják, hogy csehszlovák nemzeti szempontból megbízhatóak s új hatalmu­kat az állameszme és az államnyelv foko­zott elterjsztésére használják fel. E törekvések következtében a magyar katolikusok helyzete nem éppen a legró­­zsásabb Szlovenszkón és a hívők elégedet­lensége nagy. A helyzet új szabályozása nem gondoskodott önálló magyar egyház­megyéről (a szudétanémeteknek van egy­házmegyéjük: a leitmeritzi) s a szlovák püspökökben nemzeti téren nehéz meg­bízni. Sok rendeletük sovinisztább a világi rendeleteknél. Jellemző például, hogy a vi­lági hatóságok pecsétein a magyar vidé­ken (mint Dunaszerdahelyen) a város neve két nyelven szerepel, magyarul és az állam­nyelven, az egyházközség pecsétjein a püs­pök egyenes rendeletére ugyanitt csak egy nyelven: szlovákul. A magyar istentisztele­teket sorra beszüntetik. (A kassai egy­házmegyében például az utóbbi években tizenkilenc helyen szűnt meg a magyar istentisztelet), a magyar papnevelést el­hanyagolják (hatezer szlovákra jut egy kispap s csak 10.000 magyarra egye­s szlovák papokat küldenek magyar helyekre. A premontrei rendet, mely tisztára magyar volt, egyszerűen szlovák szerzetesek fel­ügyelete alá helyezték s elnemzetietlenítik. A magyar esperességek abból az alka­lomból, hogy őket is bevonták a prágai kongresszus szervezésébe, kéréseiket ti­zennégy pontba foglalták és felterjesztették a szlovák püspöki karhoz. A legtöbb hely­ről választ sem kaptak tiszteletteljes ké­réseikre, két helyről meg elutasították azokat. Az eredmény az lett, hogy a száz­ezer más résztvevő mellett mindössze­­ kétszázötven szlovenszkói magyar jelent­kezett a kongresszusra s ezek is csupán arra a határozott ígéretre, hog kongresszus szigorúan vallási aktus ma A magyarok tiltakoznak a katolicizmus fizikai célokra való kihasználása ellen.­­ Benes elvitathatatlanul politikai célt követ a kongresszussal: dokument kívánja, hogy a köztársaság valamely katolikusa megelégedetten egységes, Prágában látja kristályosodási tengely 2$ A BAEDER CAOLA vitaminos krém a bőrt egyenletesen barnítja, azt fájdalmas napégéstól és kellemetlen hámlástól megóvja. Ezért a CAOLA vitaminos krémet fürdőzők, evezősök, napozók nem nélkülözhetik. Kis doboz 50 fillér, nagy doboz 1 pengő. Fegyházra ítélték Barcza Sándor dr. orvost A büntetőtörvényszék Horváth-tanácsa napokig tartó tárgyalás után pénteken hirdetett ítéletet Barcza Sándor dr. orvos és kilenc társa nagyszabású valutabűnpe­­rében. A bíróság valamennyi vádlottat bűnös­nek mondotta ki a terhére rótt cselekmény­ben és ezért Barcza Sándort folytatólago­san elkövetett visszaélés bűntettéért két évi és három hónapi fegyházra, öt évi hiva­talvesztésre, Heisz Etát egyévi és három­hónapi börtönre, Lovász Mihályt egyévi és hathónapi börtönre, Tyrnauer Bélát hét­hónapi börtönre, Tímár Somát nyolchónapi börtönre, mint fő- és 200 pengő mellékbün­tetésre ítélte, de Timárt kötelezte ezenkí­vül 1000 pengő vagyoni elégtétel fizetésére is. Szilárd Pált a törvényszék kilenchónapi börtönnel, Friedmann Emil dr.-t négyhó­napi fogházzal, Heisz Adolfot egyhónapi és Boros Irént kéthónapi fogházzal súj­totta. Friedmann Emil dr.-t, Heisz Adolfot és Boros Irént bűnsegédi bűnrészesség vét­ségében találta bűnösnek a törvényszék és ilyen alapon szabott ki velük szemben a törvényszék fogházas büntetést. Az elszen­vedett vizsgálati fogságot a törvényszék betudta az ítéletbe. Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök va­lamennyi vádlott terhére súlyosbításért fellebbezett Fellebbeztek az elítélt vádlot­tak is. A törvényszék úgy határozott, hogy a szökésben lévő Lichtenstein Emánuellel szemben fenntartja a korábban kibocsá­tott nyomozólevelet, Barcza továbbra is fogságban marad, Lovászt azonban sza­badlábra helyezte a bíróság. Előléptetések a kormányzó kabinetirodájában Horthy Miklós kormányzó június 28-ikán kelt legfelsőbb elhatározással a kabinet­­iroda személyzeti létszámában védeni Am­­brózy Gyula dr. kabinetirodai osztályfő­nök címmel és jelleggel felruházott kabi­netiroda tanácsost a 4. fizetési osztályba osztályfőnökké nevezte ki, Radnótfáy-Nagy György kabinetirodai titkárnak pedig az osztálytanácsosi címet adományozta. A kormányzó július 28-ikán kelt legfel­sőbb elhatározással a kabinetiroda segéd­hivatali személyzetének létszámába Mar­ton Béla kabinetirodai főtisztnek a segéd­hivatali igazgatói címet adományozta. Rekkenő hőségben íkségletére! Vásároljon! vígan hűsöb­et gondoljon őszi szükségletére! Vásároljon! Amit megtakarít azon Építkezünk! _ Olcsón adunk mint még soha! Jelszavunk: Új árút az új üzletbe! Árakat nem hirdetünk, mert nem egy-két reklámcikket, hanem minden raktáron lévő árút olcsón adunk. E RIVER kézimunkaház Budapest, Vill., József*körút 11. szám

Next