Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-29 / 146. szám

6 B.­H 1935 JÚNIUS 29. SZOMBAT ­ községi tisztviselők és a közigazgatás egyszerűsítése Kozma Miklós belügyminiszter költ­ségvetési expozéjában részletesen is­mertette a közigazgatás racionalizálá­sának elveit, melyek megvalósításá­val új alapokra akarja fektetni, új korszak elé kvánja vezetni a magyar közigzgatást. Beszédéből világosan ki­tűnt, hogy ez az egyszerűsítési munka az állami közigazgatás minden ágára kiterjed és hogy a kérdések gyökeréig fog lenyúlni. Alább közöljük és a belügyminiszter figyelmébe ajánljuk a községi közigaz­gatás és tisztviselőkérdés néhány egy­szerűsítési szempontját. Az alábbi cikket Juhász Kálmán, a Községi Tisztviselői­ Országos Egyesületének országos igazgatója írta és bocsátotta rendelkezésünkre. Július hó elsejével jobb napok köszönte­nek a falu jegyzőire és tisztviselőire, mert a kormány intézkedése folytán az új költ­ségvetési évtől kezdődően a tisztviselői fizetési alap vállalta a községi tisztviselők illetményeinek folyósítását. Avatatlanok előtt ez a tény csupán egy egyszerű új­sághír kicsiny jelentőségével bír, a való­ságban azonban több mint 3000 tisztviselő család életfeltételeit biztosítja a kormány ezen üdvös intézkedése, mely a pontosan folyósított fizetés formájában jut el a köz­ségi tisztviselők kezéhez, háztartásaik asz­talára. Fizetés eddig is járt a községi tisztviselőknek, de azt a legtöbb községben többhónapos késedelemmel kapták meg a tisztviselők, mivel a falu adózó közönsége a mostoha gazdasági viszonyok miatt pon­tatlanul fizette meg a tisztviselői fizetések alapját képező adóját. A jövőben már nem kell megalázkodni kölcsönért vagy hitelért a falu tisztviselői­nek. Megélhetésüket, gyermekeik iskoláz­tatását, családjuk eltartását biztosítja a rendszeres és pontos illetménykiutalás. Azonban hazánk községeinek negyed ré­szében ma is több havi illetménykövetelé­sük van a jegyzőknek, tisztviselőknek, községi orvosoknak, állatorvosoknak. Van néhány olyan község is, ahol utoljára a h­úsz év december havában kaptak fizetést a tisztviselők, de ugyanott az idén a jég­verés tette tönkre a termést, s így a föld­mívesek sem múlt évi adóhátralékaikat, sem folyó évi adójukat nem lesznek képe­sek megfizetni, s a tisztviselők hátralékos fizetéseinek kiutalása is a messze bizony­talanságba húzódik el. Sürgős kormányin­tézkedésre volna szükség, hogy ezek a községek a fizetések fedezésére kamatmen­tes kölcsönt kapjanak és a tisztviselők hozzájussanak végre jól megérdemelt fize­tésükhöz. A kormány reformintézkedéseinek egyik legelsője volt a községi tisztviselők fizetés­rendezése, s ez után kell hogy következze­nek azok az intézkedések, melyek a köz­­igazgatás egyszerűsítését megvalósítják. A közigazgatás egyszerűsítéséről na­gyon sok szó folyik, sok tinta fecsérlődik, a komoly megvalósítástól azonban még tá­vol vagyunk. Egyetlen lépés történt a falu közigazgatásának egyszerűsítése út­ján, — de amint kiderült — az is ballépés volt, amidőn pár évvel ezelőtt csupán rosszul értelmezett takarékossági szem­pontból egy elhamarkodott és káros ha­tású létszámcsökkentést eredményezett. Fordított sorrendben történt az egyszerű­sítés és csökkentés. Először a munkát végző tisztviselőket bocsátották el, azután pedig megfeledkeztek arról, hogy a munka­­mennyiséget is csökkenteni kellene. Most már a csökkentett létszámú köz­ségi közigazgatás kénytelen úgy-ahogy megbirkózni az egyre jobban szaporodó különféle teendőkkel és miközben a 33-as bizottság az ipari munkások 48 órás heti munkaidejéről hoz intézkedést,­­ a köz­ségek nagyobb részében hetvenórás irodai munkahetet tartanak a tisztviselők (túl­órás munkadíj nélkül), hogy a rájuk özönlő rendelet- és aktatömegek be ne te­messék őket. A legtöbb községben isme­retlen a tisztviselők nyári szabadsága, mert nincs, aki szabadságuk ideje alatt helyettesítse őket munkájukban. A közigazgatás egyszerűsítésének felül­ről kell kezdődnie. Kevesebb rendeletet, de azt is röviden és érthetően szövegezve kell kiadni, hogy a közönség ne legyen oly sokszor és gyakorta hiábavaló zakla­tásnak kitéve a közigazgatás részéről. Évente többször történik házárt-házra járással összeírás a falvakban. Pl. vagyon­tárgyak, adóalanyok összeírása, tavaszi haszonállat összeírás, adóköteles ebek összeírása, vetésterületek, tankötelesek, leventekötelesek, katonakötelesek, termés­­eredmények, közmunkakötelesek, igák ösz­­szeírása, továbbá a beoltandó csecsemők összeírása és még számtalan olyan össze­írás, melyet a különböző magasabb hivata­lokban működő agytröszt tagjai kigondol­­­nak és a községi elöljáróság leépített lét­számú tisztviselői karával végeztetnek el,­­előre kilátásba­­helyezve, hogy ha, s. meg­határozott időre nem terjeszti be a mun­kát, bírságot fognak kiróni a mulasztó tisztviselőre. Rendszerint a vezető jegyzőre vagy adóügyi jegyzőre. Összeírás formájában nagyon gyakran olyan adatokat kérnek a községi jegyzőtől, hogy a faluban hány csirke, liba, kacsa — ne tessék mosolyogni — vagy hány galamb van? Vájjon elhiszi-e az ilyen adatokat be­kérő hatóság vagy hivatal, hogy a baromfi­létszám megállapítására vonatkozó adatok alapos meggyőződés, megszámlálás útján lettek feljegyezve? Hiszen egy nagyobb falusi gazdaság tulajdonosa maga sem tudja pontosan megmondani, hogy hány da­rab baromfi kapargás a kazal tövében. Hát még azt, hogy tudná, hogy hány galamb turbékol a ház tetején, vagy hogy övé-e az a galamb, mely reggelenként együtt fo­gyasztja a baromfival az udvarra kiszórt ocsút ? Az ilyen és még sok hasonló felesleges munkával túlhalmozott jegyzők, segéd­jegyzők, irodatisztek és egyéb alkalma­zottak önkormányzati tisztviselők bár, de mégis minden megyei és állami hatóság rendelkezik velük, sőt ha a kiadott rendel­kezéseket késedelmesen teljesítik a községi hivatalok, úgy a tisztviselőkre bírságot rónak ki ezek a magasabb hatáskörű hiva­talok, illetve pénzügyi, igazságügyi és köz­igazgatási hatóságok. Minden intézkedő hivatal úgy érzi, hogy a községi elöljáróság az ő alárendelt hiva­tala, s ennek következtében a sürgetések­nél olyan modort tanúsít és olyan hangot használ, mely megszégyenítő arra, kihez az intézve van. A közigazgatás egyszerűsítésének első és legfontosabb feltétele az kell legyen,­­ állapíttassák meg, mely hatóságoknak és hivataloknak van rendelkezési joguk a köz­ségi elöljárósággal. Meg kell határozni, hogy mely hatóság jogosult annak meg­állapítására, hogy követett-e el mulasztást vagy eljárásában és a rendelet teljesítésé­ben hanyag volt-e az a tisztviselő, kit va­lamely felettes hatósága rendbírságolni kíván és harmadsorban, hogy mely hivatali felettes hatóság legyen az, mely a mulasz­tás vagy hanyagság megállapítása esetén bírságot szabhat ki a mulasztó tisztvise­lőre. Ezeknek a kérdéseknek tisztázása a köz­­igazgatás egyszerűsítésének előfeltételei. Ezek megvalósítása nélkül úgy a tisztvise­lők, mint a hatóságok területén élő közön­ség csak verejtékes és bosszankodó alanya lesz annak az állami vagy törvényhatósági közigazgatásnak, mely a közönség javát, előnyét és eljárásában való könnyebbségét van hivatva szolgálni. A kormányzati reformintézkedéseknek a közigazgatás berkeiben tág tere van és általános érdeket fog szolgálni, ha mielőbb hozzáfog a gyökeres megvalósításhoz. JUHÁSZ KÁLMÁN Július 3-án Mi a 33-as bizottság elé a tejrendelet A minisztertanács letárgyalta az ország fagy- és jégkársújtotta vidékeinek megsegítésére irányuló intézkedéseket és a tejrendeletet A kormány tagjai pénteken délelőtt tíz órakor Gömbös Gyula miniszterel­nök elnöklésével minisztertanácsot tar­tottak, amelyen az összes miniszterek résztvettek. v­. r A minisztertanács a, gazdasági , mi­niszterek és a belügyminiszter előadá­sában letárgyalta és elfogadta azokat az intézkedéseket, amelyek az ország fagy- és jégkársújtotta vidékeinek meg­segítését célozzák. Utána Darányi Kálmán dr. földmí­­velésü­gyi miniszter előadásában letár­gyalta és elfogadta a minisztertanács a 33-as bizottság elé terjesztendő tej­rendelet tervezetét. A folyó ügyek letárgyalása után a minisztertanács egynegyed 4 órakor ért véget.­­ Mint már jelentettük, Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter a készülő tej­rendeletnél két főelvet tartott szem előtt: egyrészt, hogy a termelő magasabb terme­lési árhoz jusson, másrészt, hogy a fo­gyasztó olcsóbban vehesse meg a tejet. Ez a két szempont fog érvényesülni az új tejrendeletben is, amely, értesülésünk sze­rint, július 8-án, szerdán kerül a 33-as bizottság elé. A bíróság ítélete A közigazgatási bíróság ezután kimon­dotta ítéletét, amelyben Mezes Sándor pa­naszát elutasítja és Megay-Meissner Ká­roly országgyűlési képviselő megtámadott mandátumát érvényesnek jelentette ki. A bíróság ítéletének indokolása szerint a bíróság főképen azt vizsgálta, hogy megvolt-e az előfeltétele a képviselővé vá­­laszthatásnak, vagyis volt-e szavazati joga és hogy tíz éve magyar állampolgár-e. A bíróság ez utóbbit bizonyítottnak vette. Megay-Meissner édes­apjától örökölte ma­gyar állampolgárságát, illetve pécsi illető­ségét. Az 1931-ben kiadott nemleges állam­polgársági bizonyítvány, amelyet csupán házasság céljából adtak ki, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Megay-Meissner magyar állampolgár lenne. A belügymi­niszter által 1935-ben kiállított állampol­gársági bizonyítvány megállapítja, hogy Megay-Meissner születése óta magyar ál­lampolgár. Megay-Meissner nyilatkozata a politikai hajszáról Az ítélet után Megay-Meissner Károly következő nyilatkozatát tette munkatár­sunk előtt: S­trand r­uhák Fürdőruhák Pongyolák nagy választékban Székely Jenő Kretőni Sándor­ utca 9. és Váci­ utca 7. az. A Közigazgatási Bíróság döntése, ille­­­tőleg ítélete után, mellyel véglegesen iga­zolt országgyűlési képviselőnek jelentett ki, mindenki előtt bebizonyosodott, hogy mennyire alaptalanok voltak azok a kifo­­gások, amelyekkel a Független Kisgazdas­­párt mandátumomat megtámadta azért, mert alelnöküket, Hegymegi-Kiss Pált si­került — általuk is elismerten — tiszta választáson kibuktatnom. Ennek köszönhe­tem azt a politikai hajszát és azt, hogy a Független Kisgazda Párt annyira kitüntet, hogy gyakran foglakozik személyemmel, de megéri, mert a köznek tettem szolgála­tot azzal, hogy a személyeskedés nagy­mesterét, Hegymegi-Kiss Pált kibuktat­tam. Okmányszerűen, a tételes törvények­nek megfelelően is bebizonyítottam azt a valóságnak megfelelő tényt, hogy 1920. év óta csonka hazánk területén élek és ma­gyar állampolgár vagyok. Ezen politikai hajsza megkezdése óta számtalan levelet kaptam megszállott területekről menekült itt élő magyaroktól, akik elkeseredve tilta­koztak az ellen, hogy a magyar parla­mentben egy magyar politikai párt párt­politikai szempontból kétségbe vonja ma­gyar embernek magyar állampolgárságát, csak azért, mert megszállott területen szü­letett. Különben arról értesültem, hogy több társadalmi egyesület, elsőrendűen olyanok, amelyeknek tagjai a megszállott területről menekültekből állanak, tiltako­zás formájában kívánják elítélni és meg­bélyegezni ezt az eljárást. Jellemző ez az eljárás Hegymegi-Kiss Pálra és arra is, aki vállalkozott arra, hogy ezt a magyar parlamentben szóvátegye. Úgy vélem, a Közigazgatási Bíróság ítéletével a megfe­lelő választ megkapták. Petényi Zsigmond báró a Kivándorlási Tanács elnöke A Kivándorlási Tanács Beöthy László b. t. t. korelnök elnöklésével a Magyar Ki- és Visszavándorlókat Védő Irodában ülést tar­tott. Az országgyűlés feloszlatása következté­ben szükségessé vált, hogy a Kivándorlási Tanács elnökét újból megválasszák. Jekel­­falussy Zoltán v. b. t. t. indítványára a ta­nács közfelkiáltással Perényi Zsigmond báró b. t. t. felsőházi tagot, a Kivándorlási Tanács elnökévé egyhangúlag megválasztotta. Perényi Zsigmond báró elnök üdvözölte ez alkalommal Tomcsányi Kálmán dr.-t belügyi államtitkárrá való kinevezése alkalmából, továbbá Kádár Levente miniszteri tanácsost és Szöllösy Alfréd miniszteri osztálytanácsost abból az alkalomból, hogy a belügyminiszter őket bízta meg a kivándorlási ügykör irányí­tásával. Egyúttal megemlékezett Fiáth Mik­lós báró dr. miniszteri tanácsosról, aki közel három évtizeden keresztül a kivándorlási ügyeket eredményteljesen intézte, azonban, az újabb megbízása következtében a belügy­minisztériumban a vármegyei és községi osz­tály vezetője lett. Az ülés folyamán Nagy Géza dr. minisz­teri titkár ismertette a kivándorlás mai hely­zetét és ezzel kapcsolatban a különböző álla­mokba irányuló kivándorlási mozgalmakat. Megay-Meissner Károlyt végleg igazolt képviselőnek jelentette itt a közigazgatási bíróság A bíróság megállapította, hogy Megay-Meissner magyar állam­polgár és hogy mandátuma érvényes A közigazgatási bíróság ma, pénteken délelőtt tárgyalta a Megay-Meissner Ká­roly országgyűlési képviselő megválasztása ellen beadott panaszt és délben hirdetett ítéletet. A mandátumot Mózes Sándor or­szággyűlési képviselő támadta meg, azon a címen, hogy Megay-Meissner nem magyar állampolgár. Az iratok ismertetése után Megay-Meiss­ner Károly rövid felszólalásban kifejtette, hogy a becsatolt okmányok hitelt érdem­lően bizonyítják magyar állampolgárságát. Az illetőségtől függetlenül is bizonyítani tudja magyar állampolgárságát. Ugyanis az 1883. évi I. t.-c. 1. szakasza kimondja, hogy magyar köztisztviselő csak magyar állampolgár lehet, már pedig édesatyja 1901-től megszakítás nélkül a mai napig a magyar állam szolgálatában áll. 1920-ban édesatyjával együtt az oláhok kiutasítot­ták s akkor ő, mint kiskorú, követte atyja állampolgárságát, aki pedig, mint köztiszt­viselő, csak magyar állampolgár lehetett. A panaszt emelő Mózes Sándor egyetlen okmányt, egyetlen tárgyi adatot sem ter­jesztett be, hanem csupán hallomások alap­ján adta elő kifogásait. Nyilvánvaló, hogy politikai hajszával áll szemben. Az elsza­kított magyarság szempontjából igen sze­rencsétlen tény volt ennek a kérdésnek alapnélküli, ilyen módon való felvetése. A közigazgatási bíróság előtt kívánja bizo­nyítani, hogy édesapja soha oláh katona nem volt, az oláhoknak soha esküt nem tett, ellenkezőleg az oláh betörés alkalmá­val a magyar állam szempontjából végzett ■kiváló szolgálatá­ért magas királyi kitünte­tésben részesült. Végül a beadott panasz­irat valótlanságának bizonyítására újabb okmányt nyújt be, kéri a bíróságot, hogy a Mózes Sándor által benyújtott kifogást utasítsa el és véglegesen, igazolt ország­­gyűlési képviselőnek jelentse ki. A közérdekeltségek felügyelői hatóságár­nak megszüntetéséről szó sincs Fabinyi Tihamér nyilatkozata Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter a kö­vetkezőket jelentette ki a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt: " Az utóbbi időben egyes napilapokban mind sűrűbben jelennek meg támadások úgy a közérdekeltségek felügyelőhatósága, mint annak elnöke ellen és ezzel kapcsolatban hí­reket terjesztenek ennek a hatóságnak kö­zeli megszüntetéséről.­­ Hogy ezek a tájékozatlanságból szár­mazó támadások és hírek a közvéleményt meg ne tévesszék, kijelentem, hogy a köz­érdekeltségek felügyelőhatóságának megszün­tetéséről szó sincs, a hatóság elnöke pedig eddigi működésével teljes bizalmamat és el­ismerésemet érdemelte ki. a mindig pontos villamos órai Óragyér Tomfi ucca A BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: . 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—1­.6­44ár-19.

Next