Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-29 / 146. szám

8 zékeny általános hatósági korlátozás el­kerülhetetlen lesz. mentők, akik a pénteki nap folyamán amúgyis rekordteljesítményt vittek vég­hez, ezekben az órákban olyan méretű ros­­­­szullétről számoltak be, amely június hó­nnapjában példa nélkül áll Budapest törté­netében. A mentőkocsik a hőségre való te­kintettel külön hőbaleset elleni felszerelés­sel teljesítették szolgálatukat. A példátlan meleget azonban nemcsak az emberek sínylették meg, hanem a ko­csikba fogott lovak sorban estek össze a f­orró úttesten. A növényzet is sokat szenvedett a hőség­ből. A levelek összezsugorodnak a forró­ságtól és nem egy fa formális hőgutát ka­pott. A gyümölcsfák nagyon megsínylik a hőséget. A kapás- és a takarmánynövények is megérzik a nagy hőséget, de aggoda­lomra nincs ok, mert a talajban elég ned­vesség van. Jön a zivatar­ ­ Délután öt óra felé egy csapásra elko­­morodott az égbolt és nagyerejű tölcsér­­szerű szélrohamok rohantak végig, a váro­son. A kánikulában tárva-nyitva lévő abla­kok egymásután csapódtak be nagy csö­römpöléssel. Pillanatok alatt megtelt az utca flekavart homokporral. A hirtelen támadt szélvihar több sze­rencsétlenséget is okozott. Az első baleset negyed öt órakor történt a Hermina­ út 25. számú ház előtt. Az úttesten a csator­nát renoválták. A szélvihar a csatornába temetett egy embert, de még sikerült idejé­ben megmenteni. Nem sokkal később az Eskü téren a ciklonszerű széltölcsér le­tépte a Modern-kávéház tetőponyváját, amely nagy robajjal csapódott az aszta­lokra. A baleset nagy riadalmat keltett, de sebesülés nem történt, öt órakor a Váci­ út 99. számú ház előtt a vihar tövestől kité­pett egy fát és a villamossínekre dön­­­tötte. A közlekedés percekig szünetelt. A Thököly­ úton egy bezúzott ablaktábla Sza­lai József harminckilenc éves munkás fe­jére esett. A munkás könnyebb sebesülést szenvedett. A Gizella­ út 44. számú ház előtt Csajka Erzsébet 21 éves gyári munkásnő vállára egy emeletmagasságból tégla esett. Köny­­nyebb sérüléssel a Rókusba szállították. A Baross­ tér 1. számú ház előtt Busik Róza 21 éves kiszolgálólány fejére esett egy cégtábla. A Gubacsi­ út 22—24. számú ház egyik lakásában, amelyben zárva voltak az ajtók és az ablakok, az erős szélvihar benyomott egy M­encse János, egy hordár öt­­év­­ese Júlia hétéves kislány és zsef hétéves kisfiú köny­nyer­et szenvedett. A Hársfa­ utca és a Dr..Árvy-utca sarkán Weibert Sebes­tyén 20 éves péksegéd fejére ablaküveg esett. A Rókus-kórházba szállították. A Lipót­ körút 12. számú ház előtt Vértes Fe­renc 20 éves magántisztviselő fejére tető­cserép esett. A sebesültet a mentők laká­sára szállították. A szélvihar pusztítva végigvonult a vá­roson és el is ment mindjárt. Utána meg­indultak az ég csatornái és rég óhajtott áldásos zápor csapkodta meg a főváros utcáit. Meteorológiai Intézet: Enyhül az idő A Meteorológiai Intézetből a következő felvilágosítást adták az országon átvo­nuló viharról és a várható időjárásról: — Pénteken a kora délutáni órákban rekord hőmérséklet volt a fővárosban. 39 fok Celsius 1921 augusztus óta nem volt Magyarországon. Júniusban 39 fok, sőt Cegléden például 110 fok egészen ab­­normis hőség. A rendkívüli kánikula úgy jöhetett létre, hogy majdnem egy hete semmiféle légáramlás nem akadályoz­hatta meg a felmelegedést. A nyugat felől előrenyomuló depresz­­szió pénteken délben érte el az ország határát. Sopronban már 12 órakor meg­jelent a szélvihar és utána a záporeső. Budapestre csak délután öt órakor érke­zett el a légáramlás és ez az oka annak, hogy tizenkettőtől ötig a hőmérséklet el­tudta érni a 39 fok Celsius maximumot. A szélvihar az országon végigvonult, na­gyobb károkat azonban nem okozott. Nyomában volt mindenütt a záporeső, amely azonban lényeges csapadéknak nem számítható. Budapesten 17 milimé­­teres eső esett. Szombaton és vasárnap a hőség lénye­gesen csökkenni fog. Az átlaghőmérsék­let 25—26 fok Celsius körül lesz. Az eget változó felhőzet borítja be és néhol ziva­tar is várható, megújuló északnyugati szél­ek. B.­H 1938 JÚNIUS 29. SZOMBAT Trettina és Turchányi rágalmazási pere Avedik Félix dr. a büntetőjárásbíróság elnöke pénteken folytatta annak a kölcsö­nös rágalmazási pernek a tárgyalását, amelyben Turchányi Egon volt országgyű­lési képviselő és Trettina Jenő áll szemben. Pénteken először azt a pert tárgyalták, amelyet Turchányi indított Trettina ellen, mert Trettina azt a kijelentést tette, hogy ő anyagi igényt támasztott az IBUSz-szal szemben és az IBUSz-tól kapott 20.000 pengő felét Turchányinak adta. A leg­utóbbi tárgyaláson elrendelték a bizonyí­tást és tanukat idéztek meg. Az első tanú Hunyady Ferenc gróf. A többi között azt vallotta, hallotta, amikor Trettina kijelentette, hogy az IBUSz-tól 20.000 pengő kölcsönt vett fel és ebből tíz­ezret átadott Turchányinak. Azt is mon­dotta, hogy Turchányi 50.000 pengőt kért annak ellenében, ha abbahagyja az IBUSz elleni támadásokat. Trettina észrevételeket tett a tanúvallo­másra, majd a járásbíróság megeskette Hunyady grófot. A következő tanú Gurhard Tódor, az IBUSz igazgatója volt. Előadta, hogy meg­kérte Trettinát, hasson oda Turchányinál, függessze fel a támadásokat, amelyeket az IBUSz ellen intézett, Trettina ezt szíves­ségből felajánlotta. Levelet is hozott Tur­­chányitól. A 20.000 pengőt a kisgazdaalap számára kérte Trettina, de megkérték,hogy járjon közbe. Nem fizették volna ki a 20.000 pengőt, ha Trettina nem mutatja fel Turchányi levelét. Trettina erre a vallomásra is észrevéte­leket tett. A többi között kijelentette, soha nem tárgyalt a tanúval a 20.000 pengőről, a tanú csak telefonüzeneteket juttatott hozzá. A bíróság megeskette vallomására Gothard Tódort, elrendelte a távolmaradt tanúk újabb idézését és a tárgyalás foly­tatását keddre tűzte ki. Rövid szünet után a másik rágalmazási pert tárgyalták, amelyben Trettina a főma­­gánvádló és Turchányi a vádlott. A panasz szerint Turchányi a többi között azt a kije­lentést tette, hogy Trettina csalárd módon megtévesztette az IBUSz-t és visszaélt a nevével. A múltkori tárgyaláson Turchányi azzal védekezett, hogy nem olyan formában tette a kijelentéseket, mint ahogy Trettina inkriminálja. Ebben az ügyben is tanukat hallgatott ki pénteken a járásbíróság. Hunyady Ferenc gróf úgy vallott, emlé­kezete szerint Turchányi Egon nem telje­sen határozott formában tette kijelenté­seit. Turchányi észrevételeket tett Hunyady vallomására és a többi között ezt mon­dotta: — Én megkérdeztem Eckhardt Tibort, nem csatlakozna-e a Trettina elleni felje­lentéshez, mert Trettina szokása szerint az ő nevével és az én nevemmel is zsarolt. Ebben a pillanatban Trettina Jenő köz­beszólt: — Ezért a kijelentésért, amelyről csak most értesültem, viszonvádat emelek. — A kijelentést megtettem, vállalom a felelősséget, a valóság bizonyítását kérem és indítványomat nyolc nap alatt előter­jesztem — mondotta erre Turchányi. A bíróság ennek a pernek a tárgyalását is keddre halasztotta. Ekkor kihallgatják a többi tanuk között Simon Mihály Pál dr. ügyvédet is, akit felszólítottak, hozza ma­gával a tárgyalásra azt a körlevelet, ame­lyet a lakásán fogalmaztak, mert a körle­vél hangjából lehet megállapítani, hogy Turchányi feltételes formában beszélt-e. A város aratása Budapesten megindult az építkezés Péter és Pál körül a gazda fejcsóválva, gondolkodva nézi az eget: nem sül-e be a szem a nagy hőségtől, nem fenyeget-e égi­­háború, ami helyette teríti le a termést. Ez a meleg kora nyári időszak azonban nemcsak a gazda aratása, hanem a városé is. A város is megtermi a maga kenyerét a dolgozó szá­mára, csak éppen nem minden évben, mint a föld. Az idén a város komoly aratásra készül: építkezik. Hosszú szünet, nagy válság, moz­dulatlanság után letarolja a régi, sötét és el­kopott házakat s a helyükbe új palotákat épít, tele napfénnyel, tisztasággal és­­ emberekkel. A felágaskodó gerendák, póznák a Vízi­város és a Margit-körút táján a legsűrűbbek; a kubikos hordák hosszú sora, a nehezen zötyögő téglásszekerek orra­felé tartanak a legnagyobb számmal. Az árnyékos oldalról sokan nézik a legszebb emberi munkát: a házépítést. A Mechwarth-tér sarkán most bo­­ronálják el egy régi sarokház utolsó nyomait. A napszámosok csákánya az alapfalat bontja. Olyan, mint a hajdani erődítések bástyája: két sor tégla, egy sor nagy terméskő. A me­legtől és portól füstölgő kövek között már ott áll egy hatalmas bádogtábla: „Hétemeletes bérpalota... novemberre beköltözhető ... me­legvíz, központi fűtés. ..” Az emberek a túlsó oldalon áhítatosan néznek fel a magasba, a kéken izzó, forró semmibe, ahol novemberben a nagysága már kaktuszokat fog öntözni az erkélyen. Kicsit messzebb egészen szokatlan új ház épül: vasból van. Már áll az egész csontváza, a negyedik emeletig. Közötte még semmi. A kocsikról furcsa alakú üres téglákat raknak le. Másképpen építenek ma az emberek, mint tíz éve, vagy akár öt éve is. Innen, az építés mellől hívjuk fel az Építőmesterek Ipartestü­letét és megkérdezzük, hogy milyen irányban folyik, milyen újdonságokat hoz az építkezés és látják-e már hasznát az új magyar építő­­politikának. Kítások, tatarozások folytak. . Most azonban ismét az új építkezés dominál. Áprilisban jelent meg a kormány rende­lete, amely kiterjesztette a házadómen­­tességet. Tavaly a második félévben csak a tatarozásokra volt kedvezmény. Az új bérházak csaknem kivétel nélkül a leg­modernebbek. A lakások általában kis­lakások, legfeljebb háromszobásak. Úgy tudjuk, hogy az üres lakások, száma is csökkent. Az üresen álló lakások na­­gyobb része azonban használhatatlan, nem korszerű. Egyébként az üresen álló lakások nagy számát az is befolyásolja, hogy a nagyszámú és részben már üresen álló barakk­lakásokat még nem bontották le, holott ezek az egészségtelen és omladozó ideiglenes épületek már régen letörlesz­tették a beléjük fektetett tőkét. Az építő­ipar szeretné, ha legalább is a Lenke­ úti barakkokat, amelyek egy fejlődő város­részt csúfítanak el, hamarosan eltávolíta­nák. Rengeteg azonkívül Budapesten még a pincelakások és az odúnak nevezhető hajlékok száma. Mindenkinek haszna volna belőle, ha ezek végre eltűnnének. Az építőipart kulcsiparnak szokták nevezni, mert az újonnan épülő ház a szakmák egész sorozatát foglalkoztatja s azonkívül igen nagy tömeg munkáskezet foglal le a napszámos­munkák által. Most, amikor a mezei munka a budapesti nincstelenek egy részét amúgy is elvonja a vidékre, az építésnek kettős haszna van: megforgatja, megkeveri a város és a falu lakosságát. Megkérdezzük rögtön a városházát is, hogy megkönnyebbült-e a város szociális helyzete. A VÁROSHÁZÁN is némi gazdasági javulásról számolnak be, amely egy árnyalattal túl is lépi az évaddal járó szociális enyhülést. — A fővárosban a nyomor még min­dig igen nagy és hiba volna azt állítani, hogy most már igen gyors javulás van, mert a társadalom azt hihetné, hogy semmi baj nincsen. Az emberek, ha ja­vulásról hallanak, a depresszió évei után könnyen a túlságos optimizmus hibájába esnek és azt hiszik, hogy a társadalom­nak most már nincsenek kötelességei. ■ A főváros még mindig ijesztően nagyszámú ínségest tart nyilván. Tagadhatatlan azonban, hogy van javulás. Tavaly ilyenkor (május­­júniusban) a támogatásra szorulók AZ IPARTESTÜLET pár szóban rögtön helyzetjelentést ad:­­ Az idei év első felében az építőipar foglalkoztatottsága valósággal katasz­trofális volt. Márciusban az iparágnak csak egyharmad része volt munkával el­látva, most azonban megindult a munka. Az idei építkezések egészen más jelle­gűek, mint a tavalyiak. A múlt év első felében még voltak új építkezések, a második felében pedig már csak átala- Hölgyek Jelszava: Csinos MUVzkö­lésüek atka, Klein Antal selyemszövet, masókalm­e és fehérnemű­­áruháza Király-utca 48. (A Terra-temploránál? száma mintegy 14—16%-kal csök­kent. Az idén az enyhülés máris túljár a 20%-on és nem lehetetlen, hogy folytatódni fog. A főváros az építési adómentesség érde­kében rendkívüli közgyűléseken foglalt állást s kérése meghallgatásra talált, így tehát, ha a helyzet nem is nevezhető jó­nak, a javulás tagadhatatlan. A város aratása olyan, mint a gazda ara­tása. A napszámos és a tanult munkás ugyanúgy együtt örül és együtt sír a munka­adójával, mint a zsellér a gazdájával. Úgy­látszik, hogy az 1935. évi aratás idején tény­leg van is oka rá, hogy végre egyszer már örüljön is. AZ ÉPÍTŐMESTEREK MUNKÁSKÖZVETÍTŐ IRODÁJA kérésünkre rögtön adatokat mond. Igaz, hogy ezek az adatok nem adnak teljes képet az egész munkásság helyzetéről, de feltétlenül bizonyítják, hogy az építéssel kapcsolatos iparágakban csakugyan aratás készül.­­ A javulás az év elején tapasztalt igen súlyos válsággal szemben meglehe­tősen gyorsütemű. Az idei év 23. hetében 58 kőműves, 2 ács, 5 állványozó és 6 be­tonszerelő lépett a közvetítés útján mun­kába. Azóta a heti létszám növekszik. A 25. héten (június 17—23.) már 108 kő­művest, 13 ácsot, 6 állványozót és 11 be­tonszerelőt tudtunk elhelyezni. Tavaly ezekben a hetekben kisebb volt a közvetí­tési forgalom. A 25. héten csak 61 kő­művest, 1 ácsot, 6 állványozót és 1 beton­­munkást tudtunk munkába állítani. Az élénkülés egyre tart, mert az idén az építkezések csak az adó­­kedvezményeknek áprilisban tör­tént megadása óta indultak meg nagyobb mértékben. Az építési mozgalomban nagyon biztató, hogy most már többen elhatározzák az építést, akiknek eddig is megvolt a hoz­závaló pénzük, de jobb időkre vártak. Az építőakarat eredményeinek most még csak a legelején állunk. A válság alatt meg­szoktuk azonban, hogy nem a régi évek gond­talanságával, hanem bizonyos számítással nézzünk a jövőbe. A számítás pedig annyit jelent, hogy nem tagadjuk le, hanem szem­mel tartjuk a mai helyzet gondjait is. A MUNKÁS élete pedig még mindig nagyon súlyos. Be­szélünk az egyik munkásszervezettel is. — Az év első fele — hangzik a válasz kérdésünkre — rendkívül súlyos volt. Vannak az építéssel összefüggő szakmák, — például a festőszakma — amelyek még ma is úgyszólván a földön fekszenek és egyelőre olyan rossz helyzetben van­nak, mint évtizedek óta még soha. Az építkezés azonban megindult és remény van arra, hogy az év második felében még a leg­súlyosabban érintett ágazatok is megérzik a javulást. A másodlagos munkálatok előrelátható­lag a jövő év tavaszáig is el fognak tar­tani. A nagy munka most kezdődik meg. Ennek is van azonban egy fontos kísé­rőjelensége: a vidékről rengeteg építőmunkás és napszámos özönlik Budapestre, aki rendkívül olcsón vállal munkát s így a munkabérviszonyok nem éppen rózsá­sak. Az építés azonban megmozdult s a kora őszi hónapokban lesz előrelátható­lag a legélénkebb. Az adómentesség meg­adása enyhíti a válságot. Megkérdezzük még a munkást is. Azt az egyes munkást, aki a statisztika számoszlo­pai között csak az egység az ezrek között. A fojtó melegben bontja az öreg budai ház falát. A kalapját hátra csapta, de nem teszi le. Még a paraszting felső, kék üveggombját se nyi­totta ki. Némi megvetéssel néz le a váro­siakra, kik az árnyékban csak úgy dülön­gélnek ettől a kis melegtől. Egy hete van csak Pesten. Nem szívesen beszél. — Itt is marad? — Amíg van munka. Jó volna... A nagyváros egy új polgára bontogatja az öreg téglákat. Lehet, hogy egyszer ő fog lakni abban a még meg nem született napfényes házban, amelynek helyet talanrít az elvásott kövek között. .

Next