Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-29 / 146. szám
8 zékeny általános hatósági korlátozás elkerülhetetlen lesz. mentők, akik a pénteki nap folyamán amúgyis rekordteljesítményt vittek véghez, ezekben az órákban olyan méretű rosszullétről számoltak be, amely június hónnapjában példa nélkül áll Budapest történetében. A mentőkocsik a hőségre való tekintettel külön hőbaleset elleni felszereléssel teljesítették szolgálatukat. A példátlan meleget azonban nemcsak az emberek sínylették meg, hanem a kocsikba fogott lovak sorban estek össze a forró úttesten. A növényzet is sokat szenvedett a hőségből. A levelek összezsugorodnak a forróságtól és nem egy fa formális hőgutát kapott. A gyümölcsfák nagyon megsínylik a hőséget. A kapás- és a takarmánynövények is megérzik a nagy hőséget, de aggodalomra nincs ok, mert a talajban elég nedvesség van. Jön a zivatar Délután öt óra felé egy csapásra elkomorodott az égbolt és nagyerejű tölcsérszerű szélrohamok rohantak végig, a városon. A kánikulában tárva-nyitva lévő ablakok egymásután csapódtak be nagy csörömpöléssel. Pillanatok alatt megtelt az utca flekavart homokporral. A hirtelen támadt szélvihar több szerencsétlenséget is okozott. Az első baleset negyed öt órakor történt a Hermina út 25. számú ház előtt. Az úttesten a csatornát renoválták. A szélvihar a csatornába temetett egy embert, de még sikerült idejében megmenteni. Nem sokkal később az Eskü téren a ciklonszerű széltölcsér letépte a Modern-kávéház tetőponyváját, amely nagy robajjal csapódott az asztalokra. A baleset nagy riadalmat keltett, de sebesülés nem történt, öt órakor a Váci út 99. számú ház előtt a vihar tövestől kitépett egy fát és a villamossínekre döntötte. A közlekedés percekig szünetelt. A Thököly úton egy bezúzott ablaktábla Szalai József harminckilenc éves munkás fejére esett. A munkás könnyebb sebesülést szenvedett. A Gizella út 44. számú ház előtt Csajka Erzsébet 21 éves gyári munkásnő vállára egy emeletmagasságból tégla esett. Könynyebb sérüléssel a Rókusba szállították. A Baross tér 1. számú ház előtt Busik Róza 21 éves kiszolgálólány fejére esett egy cégtábla. A Gubacsi út 22—24. számú ház egyik lakásában, amelyben zárva voltak az ajtók és az ablakok, az erős szélvihar benyomott egy Mencse János, egy hordár ötévese Júlia hétéves kislány és zsef hétéves kisfiú könynyeret szenvedett. A Hársfa utca és a Dr..Árvy-utca sarkán Weibert Sebestyén 20 éves péksegéd fejére ablaküveg esett. A Rókus-kórházba szállították. A Lipót körút 12. számú ház előtt Vértes Ferenc 20 éves magántisztviselő fejére tetőcserép esett. A sebesültet a mentők lakására szállították. A szélvihar pusztítva végigvonult a városon és el is ment mindjárt. Utána megindultak az ég csatornái és rég óhajtott áldásos zápor csapkodta meg a főváros utcáit. Meteorológiai Intézet: Enyhül az idő A Meteorológiai Intézetből a következő felvilágosítást adták az országon átvonuló viharról és a várható időjárásról: — Pénteken a kora délutáni órákban rekord hőmérséklet volt a fővárosban. 39 fok Celsius 1921 augusztus óta nem volt Magyarországon. Júniusban 39 fok, sőt Cegléden például 110 fok egészen abnormis hőség. A rendkívüli kánikula úgy jöhetett létre, hogy majdnem egy hete semmiféle légáramlás nem akadályozhatta meg a felmelegedést. A nyugat felől előrenyomuló depreszszió pénteken délben érte el az ország határát. Sopronban már 12 órakor megjelent a szélvihar és utána a záporeső. Budapestre csak délután öt órakor érkezett el a légáramlás és ez az oka annak, hogy tizenkettőtől ötig a hőmérséklet eltudta érni a 39 fok Celsius maximumot. A szélvihar az országon végigvonult, nagyobb károkat azonban nem okozott. Nyomában volt mindenütt a záporeső, amely azonban lényeges csapadéknak nem számítható. Budapesten 17 miliméteres eső esett. Szombaton és vasárnap a hőség lényegesen csökkenni fog. Az átlaghőmérséklet 25—26 fok Celsius körül lesz. Az eget változó felhőzet borítja be és néhol zivatar is várható, megújuló északnyugati szélek. B.H 1938 JÚNIUS 29. SZOMBAT Trettina és Turchányi rágalmazási pere Avedik Félix dr. a büntetőjárásbíróság elnöke pénteken folytatta annak a kölcsönös rágalmazási pernek a tárgyalását, amelyben Turchányi Egon volt országgyűlési képviselő és Trettina Jenő áll szemben. Pénteken először azt a pert tárgyalták, amelyet Turchányi indított Trettina ellen, mert Trettina azt a kijelentést tette, hogy ő anyagi igényt támasztott az IBUSz-szal szemben és az IBUSz-tól kapott 20.000 pengő felét Turchányinak adta. A legutóbbi tárgyaláson elrendelték a bizonyítást és tanukat idéztek meg. Az első tanú Hunyady Ferenc gróf. A többi között azt vallotta, hallotta, amikor Trettina kijelentette, hogy az IBUSz-tól 20.000 pengő kölcsönt vett fel és ebből tízezret átadott Turchányinak. Azt is mondotta, hogy Turchányi 50.000 pengőt kért annak ellenében, ha abbahagyja az IBUSz elleni támadásokat. Trettina észrevételeket tett a tanúvallomásra, majd a járásbíróság megeskette Hunyady grófot. A következő tanú Gurhard Tódor, az IBUSz igazgatója volt. Előadta, hogy megkérte Trettinát, hasson oda Turchányinál, függessze fel a támadásokat, amelyeket az IBUSz ellen intézett, Trettina ezt szívességből felajánlotta. Levelet is hozott Turchányitól. A 20.000 pengőt a kisgazdaalap számára kérte Trettina, de megkérték,hogy járjon közbe. Nem fizették volna ki a 20.000 pengőt, ha Trettina nem mutatja fel Turchányi levelét. Trettina erre a vallomásra is észrevételeket tett. A többi között kijelentette, soha nem tárgyalt a tanúval a 20.000 pengőről, a tanú csak telefonüzeneteket juttatott hozzá. A bíróság megeskette vallomására Gothard Tódort, elrendelte a távolmaradt tanúk újabb idézését és a tárgyalás folytatását keddre tűzte ki. Rövid szünet után a másik rágalmazási pert tárgyalták, amelyben Trettina a főmagánvádló és Turchányi a vádlott. A panasz szerint Turchányi a többi között azt a kijelentést tette, hogy Trettina csalárd módon megtévesztette az IBUSz-t és visszaélt a nevével. A múltkori tárgyaláson Turchányi azzal védekezett, hogy nem olyan formában tette a kijelentéseket, mint ahogy Trettina inkriminálja. Ebben az ügyben is tanukat hallgatott ki pénteken a járásbíróság. Hunyady Ferenc gróf úgy vallott, emlékezete szerint Turchányi Egon nem teljesen határozott formában tette kijelentéseit. Turchányi észrevételeket tett Hunyady vallomására és a többi között ezt mondotta: — Én megkérdeztem Eckhardt Tibort, nem csatlakozna-e a Trettina elleni feljelentéshez, mert Trettina szokása szerint az ő nevével és az én nevemmel is zsarolt. Ebben a pillanatban Trettina Jenő közbeszólt: — Ezért a kijelentésért, amelyről csak most értesültem, viszonvádat emelek. — A kijelentést megtettem, vállalom a felelősséget, a valóság bizonyítását kérem és indítványomat nyolc nap alatt előterjesztem — mondotta erre Turchányi. A bíróság ennek a pernek a tárgyalását is keddre halasztotta. Ekkor kihallgatják a többi tanuk között Simon Mihály Pál dr. ügyvédet is, akit felszólítottak, hozza magával a tárgyalásra azt a körlevelet, amelyet a lakásán fogalmaztak, mert a körlevél hangjából lehet megállapítani, hogy Turchányi feltételes formában beszélt-e. A város aratása Budapesten megindult az építkezés Péter és Pál körül a gazda fejcsóválva, gondolkodva nézi az eget: nem sül-e be a szem a nagy hőségtől, nem fenyeget-e égiháború, ami helyette teríti le a termést. Ez a meleg kora nyári időszak azonban nemcsak a gazda aratása, hanem a városé is. A város is megtermi a maga kenyerét a dolgozó számára, csak éppen nem minden évben, mint a föld. Az idén a város komoly aratásra készül: építkezik. Hosszú szünet, nagy válság, mozdulatlanság után letarolja a régi, sötét és elkopott házakat s a helyükbe új palotákat épít, tele napfénnyel, tisztasággal és emberekkel. A felágaskodó gerendák, póznák a Víziváros és a Margit-körút táján a legsűrűbbek; a kubikos hordák hosszú sora, a nehezen zötyögő téglásszekerek orrafelé tartanak a legnagyobb számmal. Az árnyékos oldalról sokan nézik a legszebb emberi munkát: a házépítést. A Mechwarth-tér sarkán most boronálják el egy régi sarokház utolsó nyomait. A napszámosok csákánya az alapfalat bontja. Olyan, mint a hajdani erődítések bástyája: két sor tégla, egy sor nagy terméskő. A melegtől és portól füstölgő kövek között már ott áll egy hatalmas bádogtábla: „Hétemeletes bérpalota... novemberre beköltözhető ... melegvíz, központi fűtés. ..” Az emberek a túlsó oldalon áhítatosan néznek fel a magasba, a kéken izzó, forró semmibe, ahol novemberben a nagysága már kaktuszokat fog öntözni az erkélyen. Kicsit messzebb egészen szokatlan új ház épül: vasból van. Már áll az egész csontváza, a negyedik emeletig. Közötte még semmi. A kocsikról furcsa alakú üres téglákat raknak le. Másképpen építenek ma az emberek, mint tíz éve, vagy akár öt éve is. Innen, az építés mellől hívjuk fel az Építőmesterek Ipartestületét és megkérdezzük, hogy milyen irányban folyik, milyen újdonságokat hoz az építkezés és látják-e már hasznát az új magyar építőpolitikának. Kítások, tatarozások folytak. . Most azonban ismét az új építkezés dominál. Áprilisban jelent meg a kormány rendelete, amely kiterjesztette a házadómentességet. Tavaly a második félévben csak a tatarozásokra volt kedvezmény. Az új bérházak csaknem kivétel nélkül a legmodernebbek. A lakások általában kislakások, legfeljebb háromszobásak. Úgy tudjuk, hogy az üres lakások, száma is csökkent. Az üresen álló lakások nagyobb része azonban használhatatlan, nem korszerű. Egyébként az üresen álló lakások nagy számát az is befolyásolja, hogy a nagyszámú és részben már üresen álló barakklakásokat még nem bontották le, holott ezek az egészségtelen és omladozó ideiglenes épületek már régen letörlesztették a beléjük fektetett tőkét. Az építőipar szeretné, ha legalább is a Lenke úti barakkokat, amelyek egy fejlődő városrészt csúfítanak el, hamarosan eltávolítanák. Rengeteg azonkívül Budapesten még a pincelakások és az odúnak nevezhető hajlékok száma. Mindenkinek haszna volna belőle, ha ezek végre eltűnnének. Az építőipart kulcsiparnak szokták nevezni, mert az újonnan épülő ház a szakmák egész sorozatát foglalkoztatja s azonkívül igen nagy tömeg munkáskezet foglal le a napszámosmunkák által. Most, amikor a mezei munka a budapesti nincstelenek egy részét amúgy is elvonja a vidékre, az építésnek kettős haszna van: megforgatja, megkeveri a város és a falu lakosságát. Megkérdezzük rögtön a városházát is, hogy megkönnyebbült-e a város szociális helyzete. A VÁROSHÁZÁN is némi gazdasági javulásról számolnak be, amely egy árnyalattal túl is lépi az évaddal járó szociális enyhülést. — A fővárosban a nyomor még mindig igen nagy és hiba volna azt állítani, hogy most már igen gyors javulás van, mert a társadalom azt hihetné, hogy semmi baj nincsen. Az emberek, ha javulásról hallanak, a depresszió évei után könnyen a túlságos optimizmus hibájába esnek és azt hiszik, hogy a társadalomnak most már nincsenek kötelességei. ■ A főváros még mindig ijesztően nagyszámú ínségest tart nyilván. Tagadhatatlan azonban, hogy van javulás. Tavaly ilyenkor (májusjúniusban) a támogatásra szorulók AZ IPARTESTÜLET pár szóban rögtön helyzetjelentést ad: Az idei év első felében az építőipar foglalkoztatottsága valósággal katasztrofális volt. Márciusban az iparágnak csak egyharmad része volt munkával ellátva, most azonban megindult a munka. Az idei építkezések egészen más jellegűek, mint a tavalyiak. A múlt év első felében még voltak új építkezések, a második felében pedig már csak átala- Hölgyek Jelszava: Csinos MUVzkölésüek atka, Klein Antal selyemszövet, masókalme és fehérneműáruháza Király-utca 48. (A Terra-temploránál? száma mintegy 14—16%-kal csökkent. Az idén az enyhülés máris túljár a 20%-on és nem lehetetlen, hogy folytatódni fog. A főváros az építési adómentesség érdekében rendkívüli közgyűléseken foglalt állást s kérése meghallgatásra talált, így tehát, ha a helyzet nem is nevezhető jónak, a javulás tagadhatatlan. A város aratása olyan, mint a gazda aratása. A napszámos és a tanult munkás ugyanúgy együtt örül és együtt sír a munkaadójával, mint a zsellér a gazdájával. Úgylátszik, hogy az 1935. évi aratás idején tényleg van is oka rá, hogy végre egyszer már örüljön is. AZ ÉPÍTŐMESTEREK MUNKÁSKÖZVETÍTŐ IRODÁJA kérésünkre rögtön adatokat mond. Igaz, hogy ezek az adatok nem adnak teljes képet az egész munkásság helyzetéről, de feltétlenül bizonyítják, hogy az építéssel kapcsolatos iparágakban csakugyan aratás készül. A javulás az év elején tapasztalt igen súlyos válsággal szemben meglehetősen gyorsütemű. Az idei év 23. hetében 58 kőműves, 2 ács, 5 állványozó és 6 betonszerelő lépett a közvetítés útján munkába. Azóta a heti létszám növekszik. A 25. héten (június 17—23.) már 108 kőművest, 13 ácsot, 6 állványozót és 11 betonszerelőt tudtunk elhelyezni. Tavaly ezekben a hetekben kisebb volt a közvetítési forgalom. A 25. héten csak 61 kőművest, 1 ácsot, 6 állványozót és 1 betonmunkást tudtunk munkába állítani. Az élénkülés egyre tart, mert az idén az építkezések csak az adókedvezményeknek áprilisban történt megadása óta indultak meg nagyobb mértékben. Az építési mozgalomban nagyon biztató, hogy most már többen elhatározzák az építést, akiknek eddig is megvolt a hozzávaló pénzük, de jobb időkre vártak. Az építőakarat eredményeinek most még csak a legelején állunk. A válság alatt megszoktuk azonban, hogy nem a régi évek gondtalanságával, hanem bizonyos számítással nézzünk a jövőbe. A számítás pedig annyit jelent, hogy nem tagadjuk le, hanem szemmel tartjuk a mai helyzet gondjait is. A MUNKÁS élete pedig még mindig nagyon súlyos. Beszélünk az egyik munkásszervezettel is. — Az év első fele — hangzik a válasz kérdésünkre — rendkívül súlyos volt. Vannak az építéssel összefüggő szakmák, — például a festőszakma — amelyek még ma is úgyszólván a földön fekszenek és egyelőre olyan rossz helyzetben vannak, mint évtizedek óta még soha. Az építkezés azonban megindult és remény van arra, hogy az év második felében még a legsúlyosabban érintett ágazatok is megérzik a javulást. A másodlagos munkálatok előreláthatólag a jövő év tavaszáig is el fognak tartani. A nagy munka most kezdődik meg. Ennek is van azonban egy fontos kísérőjelensége: a vidékről rengeteg építőmunkás és napszámos özönlik Budapestre, aki rendkívül olcsón vállal munkát s így a munkabérviszonyok nem éppen rózsásak. Az építés azonban megmozdult s a kora őszi hónapokban lesz előreláthatólag a legélénkebb. Az adómentesség megadása enyhíti a válságot. Megkérdezzük még a munkást is. Azt az egyes munkást, aki a statisztika számoszlopai között csak az egység az ezrek között. A fojtó melegben bontja az öreg budai ház falát. A kalapját hátra csapta, de nem teszi le. Még a paraszting felső, kék üveggombját se nyitotta ki. Némi megvetéssel néz le a városiakra, kik az árnyékban csak úgy dülöngélnek ettől a kis melegtől. Egy hete van csak Pesten. Nem szívesen beszél. — Itt is marad? — Amíg van munka. Jó volna... A nagyváros egy új polgára bontogatja az öreg téglákat. Lehet, hogy egyszer ő fog lakni abban a még meg nem született napfényes házban, amelynek helyet talanrít az elvásott kövek között. .