Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-05 / 127. szám
1935 JÚNIUS 5. SZERDA B. H. Darányi Ignác Agrártudományos Társaság Közcél felé társ már most minden ember , a csendesen folyó szép rend fölött Tisztelve áll örül a tudomány. A mezőgazdaság szolgálatában álló és annak szolgálatába állítható és állítandó elméleti és gyakorlati tudományok emberei megalakították a Darányi Ignác Agrártudományos Társaságot, amely rendeltetésénél fogva arra lesz hivatott, hogy középpontja legyen mindazoknak a politikától mentesített eszmei műhelyeknek, amelyekben egyrészt a reáltudomány, másrészt a Szintézissel dolgozó agrárfilozófia tisztelve állanak őrül a magyar barázdákon közös célért csendesen folyó munka szép rendje fölött. Ha a tudomány terén is nomén est ómen, akkor ennek az agrártudományos társaságnak működési körét szorosan és szigorúan körülhatárolja az a tény, hogy Darányi Ignác nevével nevezte el önmagát. A régi Magyarország legnagyobb földmívelésügyi minisztere volt a legelsők egyike, aki nemcsak felismerte, hanem következményeit is levonta annak az igazságnak, hogy a mezőgazdasági termelő munka meddő és lélektelen mechanizmusát csak akkor lehet tervszerűen, észszerűen és öntudatosan a magyar nemzeti élet, a magyar nemzeti öncélúság szolgálatába állítani, ha a gépies kétkezi munkába lelket lehel a tudomány. Darányi Ignác volt az elsők egyike, aki nemcsak az emberi méltósággal, hanem a nemzeti munka etikájával is szembenállónak és veszedelmesnek minősítette annak a modern embertípusnak kifejlődését, amelyet a legújabb publicisztika nem helytelenül nevezett el sofőrtípusnak. Ez az embertípus ugyanis az, amely minden irányszabályozó képesség és készség nélkül úszik a felszínen, az a típus, amely ül a volán mellett, ismeri a közlekedési rendet, versenyrekordot is tud futni, de nem ismeri magát a gépet, annak bonyolult szerkezetét, a fizikai törvényeket, amelyeknek alapján és eredményeként a gép épül és szalad. Ennek következtében a legcsekélyebb üzemi zavar és zökkenő esetén megáll, ha ugyan fel nem borul kezében a gép. Darányi Ignác ennek a nem vitatható igazságnak tudatában lombik, górcső és egyéb műszerek mellé ültette az agrártudományok rátermett embereit, bőven ellátta forráskutató eszközökkel és lehetőségekkel a szintézissel elméletben foglalkozó agrárfilozófiát és inspirálta a gyakorlati élet promachoszait minél több tapasztalati nyersanyag gyűjtésére, amelyekből a lombikos és górcsöves tudomány formál dogmákat, amelyeket azután a szakoktatás és az agrárirodalom együttes munkája hivatott közkincsekké tenni, tehát a tudományok műhelyéből bevezetni a frissen hasított kenyértermő barázdák televényéig. A Darányi Ignác Agrártudományos Társaság a volt nagy magyar földmívelésügyi miniszternek elgondolásait hivatott a magyar élet számára termékenyítő folyamatként állandósítani és megrögzíteni. És megalakulása kétségkívül időszerű volt. Nemcsak azért, mert ma már a mezőgazdálkodás a tudomány támogatása nélkül béna és versenyképtelen, hanem azért is, mert ezen a téren az agrár Magyarország el nem maradhat a szomszéd országok mögött. Ha a cseh-szlovák köztársaság ajtót nyitott a türelmetlenül kopogtató korszellemnek és megalapította a maga agrártudományos akadémiáját, akkor nekünk kétszeresen kötelességünk volt látható bizonyságát szolgáltatni annak, hogy mi a mezőgazdálkodást a lélektelen mechanizmus földszintjéről intézményesen felemeljük a legfelsőbb emeletig. Akkor, amikor a mezőgazdasági terményértékesítés elválaszthatatlanul öszszekapcsolódik a márkázással, minőségi termeléssel, piac és konjunktúrakutatással és amikor nekünk a kultúrfölényt barázdáink produktivitásának fokmérésével is számszerűen kell igazolnunk, valóban elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy az ezeken a barázdákon folyó munka fölött őrt álljon a tudomány. Külföldi viszonylatban bizonyára soha nem devalválódó értéket jelent az új tudományos társaság elnevezése. Darányi Ignác — ezt még mindig nem elegen tudják idehaza — egyike volt azoknak a magyaroknak, akiknek neve a külföldön is fogalommá terebélyesedett. Amikor a világháború alatt a francia tudományos akadémia törölte tagjai sorából az ellenséges államok polgárait, Darányi Ignáccal kivételt tett őt egyhangú határozattal meghagyták az akadémia tagjai sorában azzal a megokolással, hogy a mezőgazdasági termelés előbbrevitele terén európai viszonylatban is soha nem hervadó babérokat szerzett. Darányi Ignác neve tehát valóságos útlevél és vízum az új tudományos társaság számára Párizsba is, Londonba is, Rómába is, Berlinbe is. És erre az útlevélig és vízumra a társaságnak legalább is a megindulás, a kezdet idejére bizonyára szüksége is lesz. Ha már most a társaság működésének jelentőségét vizsgáljuk, az első pillanatra kétségtelen, hogy mint minden, az agrikultúrával és tudományos agrárpolitikával kapcsolatos eszmei mozgalmak középpontja megbecsülhetetlen szolgálatokat fog tudni tenni az ország közgazdasági életében. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az agrártársadalomtudományok mai forrongó korszakában, akkor, amikor tetterős és vérmes ambíciók bizonyos agrárvonatkozású akciókat fűtenek, mennyire szükség van olyan intézményre, amely a tekintély elvével kiegyenlíthet és ellensúlyozhat jóindulatú, de korrektívumokra szoruló kezdeményezéseket és megakadályozhatja, hogy ezek nem kívánatos kilengésekké fejlődjenek. Amolyan agrárpolitikai gerillára gondolunk, amely a hűvösen józan ész és tisztánlátó tárgyilagosság retortáin szűr át egy és más még ki nem kristályosodott eszméket, gondolatokat és terveket és ezzel a tevékenységével egyrészt egyengeti a haladás útját, másrészt megakadályoz ezen az úton minden kisiklást. Úgy, amint a Magyar Tudományos Akadémia időnként kiadja és megállapítja az új helyesírás szabályait, a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság lesz hivatott arra, hogy a közérdekű agrártörekvéseknek egységes irányt szabjon, így bár a társaság a dolog természeténél fogva politikától mentes működést folytat, a mindenkori agrárszociálpolitika helyes irányát mégis megvilágíthatja. Végül pedig ezt a tudományos társaságot kell tartanunk annak az egészséges magnak, amelyből az egységes agrárfront csemetéje kisarjad és a magyar nemzet szent fájává terebélyesedik. VANTSÓ gyula: A tábla helybenhagyta a bankrablók halálbüntetését Kegyelmet kértek a halálraítélt banditák Az ítélőtábla Kállay-tanácsa kedden folytatta a bankrablók bűnperének fellebbviteli főtárgyalását. Szuronyos fegyőrök állították a bíróság elé a halálraítélt banditákat A tárgyalás megnyitása után az elnök kihirdette a tábla végzését, amelyben a bejelentett bizonyításkiegészítési indítványokat elutasította. A védők ez ellen semmiségi panaszt jelentettek be, majd Radovics védője, Kádár Miklós dr. ügyvéd érdekes bejelentést tett. — A lakásomra címezve — mondotta — levelet kaptam. A levél így szól: „Ha megint mindent a Nándira (Tart Nándorra) fog tolni, mint ma tette, akkor kikészítjük.” A levél alá a feladó három keresztet rajzolt. Szükségesnek tartom ezt a tábla tudomására hozni és kérem az elnök urat, méltóztassék eltávolíttatni a tárgyalóteremből az ide nem való elemeket. A védő ezután a levelet átnyújtotta a táblai tanács jegyzőjének, Kállay elnök pedig megjegyezte, hogy a rend fenntartásáról minden körülmények között gondoskodik és nyomban intézkedett, hogy újabb érdeklődők ne léphessenek be a terembe. Az izgalmas jelenet után megkezdődtek a perbeszédek. A védők könyörületes ítéletet kértek. Rövid szünet után Auer György dr. főügyészhelyettes reflektált a védőbeszédekre. Felsorolta a vádlottak bűneit, hangoztatta, maguk döntöttek a saját életük felett és a következményeket viselniük kell. — A vádlottak vakmerősége olyan nagyfokú, hogy az feltétlen szigorú megtorlást kíván. A legszigorúbb ítéletet kérem — fejezte be. A védők reflektáltak még röviden, majd az elnök a vádlottakhoz fordult. — A törvény szerint most a vádlottakat illeti meg az utolsó szó. Elsőnek Tari Nándor emelkedett fel a helyéről és elcsukló hangon mondotta: — Én bízom méltóságod igazságos ítéletében! Hogy lezülöttünk erkölcsileg, ennek az volt az oka, hogy nem olvastuk a Bibliát. A kétezeréves igazság nevében igazságos ítéletet kérek... Szepesi László állt fel ezután a vádlottak padjáról: — Tudom, nem vagyok méltó, hogy védekezzem, nem érdemiek kíméletet. Én megtaláltam most már magamban a hibát ... Méltóságodra bízom magamat... Végül Radovics László mondott néhány szót sírós hangon: — Felesleges, hogy védjem magamat... Nem tudom, hitelt méltóztatnak-e adni nekem, nem tudom eléggé ecsetelni azt a mélységes fájdalmat és szomorúságot, amit érzek, ha a szerencsétlen áldozatokra gondolok. Igazságos ítéletért esedezem! Kállay tanácselnök ezután bírótársaival tanácskozásra vonult vissza. Háromnegyedórás tanácskozás után hirdette ki az elnök a tábla ítéletét. Eszerint a tábla az elsőfokú ítéletet mind a minősítés tekintetében, mind a büntetés kiszabása kérdésében helybenhagyta. A tábla súlyosbító körülménynek vette mind a három vádlottnál a többszörös bűnhalmazatot, büntetett előéletüket, elszántságukat, rablószövetségbe tömörülésüket, cselekményük közveszélyű voltát s főleg azt, hogy cselekményükkel az ellenséges külföld előtt az ország jóhírnevét csorbították. Súlyosbító körülmény Tart és Radovicsnál a nagyfokú kegyetlenség, a számos halott és a sok sebesült. Radovics esetében enyhítő körülménynek vette a tábla azt, hogy túlnyomórészt felbujtásra cselekedett s a tett elkövetésekor alig haladta meg a 20 éves korhatárt. Mind a három vádlottnál enyhítő körülménynek vette az ítélőtábla megbánásukat, amelynek némi betudásától a bíróság nem zárkózhatik el A súlyosbító körülmények túlnyomó volta miatt nem volt mód a 91-ik szakasz alkalmazására s ezért a törvény teljes szigorát kellett alkalmazni. A halálraítélt rablók sápadtan hallgatták az ítéletet. A védők semmisségi panaszt jelentettek be. Az elnök ezután a vádlottak felé fordult és először Tari Nándort kérdezte meg: — Kér kegyelmet ! — Nem érdemlem meg, méltóságos uram, de mégis kegyelmet kérek, — hangzott a válasz. » Radovics és Szepesi így feleltek a kérdésre: — Kegyelmet kérek. A bankrablókat ezután megbilincselték és visszakísérték a fogházba. A védők három napon belül nyújtják be kegyelmi kérvényüket és a tábla ekkor alakul át kegyelmi tanáccsá. Az ügy végső fokon a Kúria, elé kerül. t Az új Malypetr-kormány kinevezése PRAGA, jún. 1. Masaryk köztársasági elnök elnöki kézirattal kinevezte az új kormányt. Az új kormány tagjai ma délelőtt a Langi kastélyban a köztársasági elnök előtt letették a hivatali esküt. Az új kormány végleges névsora a következő: Miniszterelnök: Malypetr (cseh agrárpárt). Belügyminiszter: Cserny (cseh agrárpárt). Földmívelésügyi miniszter: Hodzsa Milán (cseh agrárpárt). Nemzetvédelmi miniszter: Machniec (cseh agrárpárt). Külügyminiszter: Benes (cseh nemzeti szocialista). Posta- és távirdaügyi miniszter: Franké (cseh nemzeti szocialista). Igazságügyminiszter: Derer Iván (eseti szociáldemokrata). Vasútügyi miniszter: Bechine (cseh szociáldemokrata). Népjóléti miniszter: Necas (szociáldemokrata). Ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Najman (iparosok pártja). Közmunkaügyi miniszter: Dostalek (eseti néppárt). A törvényesítésre és a közigazgatás megszervezésére létesített minisztérium vezetője: Sramek (cseh néppárt). Közegészségügyi és testnevelési miniszter: Czeh (cseh szociáldemokrata). Tárcanélküli miniszter: Spina (német földművesszövetség). Pénzügyminiszter: Trapl (pártonkívüli szakértő). Közoktatásügyi miniszter: Kremar (pártonkívüli egyetemi tanár). MAGYAR KÖNYVNAP JÚNIUS 3-4-5 EZER ÉV MAGYAR HUMORA A LEGVIDÁMABB MAGYAR KÖNYV 866 OLDAL KÖNYVNAPI ÁRA 5 PENGŐ KAPHATÓ MINDEN KÖNYVSÁTORBAN SINGER £S WOLFNER KIADÁSA