Budapesti Hírlap, 1935. június(55. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-05 / 127. szám

1935 JÚNIUS 5. SZERDA B. H. Darányi Ignác Agrár­tudományos Társaság Közcél felé társ már most minden ember , a csendesen folyó szép rend fölött Tisztelve áll örül a tudomány. A mezőgazdaság szolgálatában álló és annak szolgálatába állítható és állítandó elméleti és gyakorlati tudományok emberei megalakították a Darányi Ignác Agrár­tudományos Társaságot, amely rendelteté­sénél fogva arra lesz hivatott, hogy közép­pontja legyen mindazoknak a politikától mentesített eszmei műhelyeknek, amelyek­ben egyrészt a reáltudomány, másrészt a Szintézissel dolgozó agrárfilozófia tisztelve állanak őrül a magyar barázdákon közös célért csendesen folyó munka szép rendje fölött. Ha a tudomány terén is nomén est ómen, akkor ennek az agrártudományos társa­ságnak működési körét szorosan és szigo­rúan körülhatárolja az a tény, hogy Da­rányi Ignác nevével nevezte el önmagát. A régi Magyarország legnagyobb földmívelés­­ügyi minisztere volt a legelsők egyike, aki nemcsak felismerte, hanem következmé­nyeit is levonta annak az igazságnak, hogy a mezőgazdasági termelő munka meddő és lélektelen mechanizmusát csak akkor lehet tervszerűen, észszerűen és öntudatosan a magyar nemzeti élet, a magyar nemzeti öncélúság szolgálatába állítani, ha a gépies kétkezi munkába lelket lehel a tudomány. Darányi Ignác volt az elsők egyike, aki nemcsak az emberi méltósággal, hanem a nemzeti munka etikájával is szembenálló­nak és veszedelmesnek minősítette annak a modern embertípusnak kifejlődését, ame­lyet a legújabb publicisztika nem helyte­lenül nevezett el sofőrtípusnak. Ez az embertípus ugyanis az, amely minden irány­szabályozó képesség és készség nélkül úszik a felszínen, az a típus, amely ül a volán mellett, ismeri a közlekedési rendet, ver­sen­yrekordot is tud futni, de nem ismeri magát a gépet, annak bonyolult szerkezetét, a fizikai törvényeket, amelyeknek alapján és eredményeként a gép épül és szalad. Ennek következtében a legcsekélyebb üzemi zavar és zökkenő esetén megáll, ha ugyan fel nem borul kezében a gép. Darányi Ignác ennek a nem vitatható igazságnak tudatában lombik, górcső és egyéb műszerek mellé ültette az agrártudo­mányok rátermett embereit, bőven ellátta forráskutató eszközökkel és lehetőségekkel a szintézissel elméletben foglalkozó agrár­­filozófiát és inspirálta a gyakorlati élet promachoszait minél több tapasztalati nyersanyag gyűjtésére, amelyekből a lom­­bikos és górcsöves tudomány formál dog­mákat, amelyeket azután a szakoktatás és az agrárirodalom együttes munkája hiva­tott közkincsekké tenni, tehát a tudomá­nyok műhelyéből bevezetni a frissen hasí­tott kenyértermő barázdák televényéig. A Darányi Ignác Agrártudományos Tár­saság a volt nagy magyar földmívelésügyi miniszternek elgondolásait hivatott a ma­gyar élet számára termékenyítő folyamat­ként állandósítani és megrögzíteni. És meg­alakulása kétségkívül időszerű volt. Nem­csak azért, mert ma már a mezőgazdálko­dás a tudomány támogatása nélkül béna és versenyképtelen, hanem azért is, mert ezen a téren az agrár Magyarország el nem ma­radhat a szomszéd országok mögött. Ha a cseh-szlovák köztársaság ajtót nyitott a türelmetlenül kopogtató korszellemnek és megalapította a maga agrártudományos akadémiáját, akkor nekünk kétszeresen kö­telességünk volt látható bizonyságát szol­gáltatni annak, hogy mi a mezőgazdálko­dást a lélektelen mechanizmus földszintjé­ről intézményesen felemeljük a legfelsőbb emeletig. Akkor, amikor a mezőgazdasági terményértékesítés elválaszthatatlanul ösz­­szekapcsolódik a márkázással, minőségi ter­meléssel, piac és konjunktúrakutatással és amikor nekünk a kultúrfölényt barázdáink produktivitásának fokmérésével is szám­szerűen kell igazolnunk, valóban elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy az ezeken a barázdákon folyó munka fölött őrt álljon a tudomány. Külföldi viszonylatban bizonyára soha nem devalválódó értéket jelent az új tudo­mányos társaság elnevezése. Darányi Ignác — ezt még mindig nem elegen tudják ide­haza — egyike volt azoknak a magyarok­nak, akiknek neve a külföldön is fogalommá terebélyesedett. Amikor a világháború alatt a francia tudományos akadémia törölte tagjai sorából az ellenséges államok polgá­rait, Darányi Ignác­cal kivételt tett­ őt egyhangú határozattal meghagyták az aka­démia tagjai sorában azzal a megokolással, hogy a mezőgazdasági termelés előbbre­­vitele terén európai viszonylatban is soha nem hervadó babérokat szerzett. Darányi Ignác neve tehát valóságos útlevél és vízum az új tudományos társaság számára Pá­rizsba is, Londonba is, Rómába is, Ber­linbe is. És erre az útlevélig és vízumra a társaságnak legalább is a megindulás, a kezdet idejére bizonyára szüksége is lesz. Ha már most a társaság működésének jelentőségét vizsgáljuk, az első pillanatra kétségtelen, hogy mint minden, az agrikul­­túrával és tudományos agrárpolitikával kapcsolatos eszmei mozgalmak középpontja megbecsülhetetlen szolgálatokat fog tudni tenni az ország közgazdasági életében. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az agrártársadalomtudományok mai forrongó korszakában, akkor, amikor tett­erős és vérmes ambíciók bizonyos agrár­vonatkozású akciókat fűtenek, mennyire szükség van olyan intézményre, amely a tekintély elvével kiegyenlíthet és ellen­súlyozhat jóindulatú, de korrektívumokra szoruló kezdeményezéseket és megakadá­lyozhatja, hogy ezek nem kívánatos kilen­gésekké fejlődjenek. Amolyan agrárpolitikai gerillára gondolunk, amely a hűvösen józan ész és tisztánlátó tárgyilagosság retortáin szűr át egy és más még ki nem kristályo­sodott eszméket, gondolatokat és terveket és ezzel a tevékenységével egyrészt egyen­geti a haladás útját, másrészt megakadályoz ezen az úton minden kisiklást. Úgy, amint a Magyar Tudományos Akadémia időnként kiadja és megállapítja az új helyesírás sza­bályait, a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság lesz hivatott arra, hogy a köz­érdekű agrártörekvéseknek egységes irányt szabjon, így bár a társaság a dolog termé­szeténél fogva politikától mentes működést folytat, a mindenkori agrárszociálpolitika helyes irányát mégis megvilágíthatja. Végül pedig ezt a tudományos társaságot kell tartanunk annak az egészséges mag­nak, amelyből az egységes agrárfront cse­metéje kisarjad és a magyar nemzet szent fájává terebélyesedik. VANTSÓ gyula: A tábla helybenhagyta a bankrablók halál­büntetését Kegyelmet kértek a halálraítélt banditák Az ítélőtábla Kállay-tanácsa kedden folytatta a bankrablók bűnperének fel­­lebbviteli főtárgyalását. Szuronyos fegy­­őrök állították a bíróság elé a halálra­ítélt banditákat A tárgyalás megnyitása után az elnök kihirdette a tábla végzését, amelyben a bejelentett bizonyításkiegészítési indítvá­nyokat elutasította. A védők ez ellen sem­miségi panaszt jelentettek be, majd Rado­­vics védője, Kádár Miklós dr. ügyvéd ér­dekes bejelentést tett. — A lakásomra címezve — mondotta — levelet kaptam. A levél így szól: „Ha megint mindent a Nándira (Tart Nándorra) fog tolni, mint ma tette, akkor kikészítjük.” A levél alá a feladó három keresztet rajzolt. Szükségesnek tartom ezt a tábla tudomására hozni és kérem az elnök urat, méltóztassék eltávolíttatni a tárgyalóteremből az ide nem való eleme­ket. A védő ezután a levelet átnyújtotta a táblai tanács jegyzőjének, Kállay elnök pedig megjegyezte, hogy a rend fenntar­tásáról minden körülmények között gon­doskodik és nyomban intézkedett, hogy újabb érdeklődők ne léphessenek be a terembe. Az izgalmas jelenet után megkezdődtek a perbeszédek. A védők könyörületes íté­letet kértek. Rövid szünet után Auer György dr. főügyészhelyettes reflektált a védőbeszédekre. Felsorolta a vádlottak bűneit, hangoztatta, maguk döntöttek a saját életük felett és a következményeket viselniük kell. — A vádlottak vakmerősége olyan nagyfokú, hogy az feltétlen szigorú meg­torlást kíván. A legszigorúbb ítéletet ké­rem — fejezte be. A védők reflektáltak még röviden, majd az elnök a vádlottakhoz fordult. — A törvény szerint most a vádlotta­kat illeti meg az utolsó szó. Elsőnek Tari Nándor emelkedett fel a helyéről és elcsukló hangon mondotta: — Én bízom méltóságod igazságos íté­letében! Hogy lezülöttünk erkölcsileg, en­nek az volt az oka, hogy nem olvastuk a Bibliát. A kétezeréves igazság nevében igazságos ítéletet kérek... Szepesi László állt fel ezután a vádlot­tak padjáról: — Tudom, nem vagyok méltó, hogy vé­dekezzem, nem érdemiek kíméletet. Én megtaláltam most már magamban a hi­bát ... Méltóságodra bízom magamat... Végül Radovics László mondott néhány szót sírós hangon: — Felesleges, hogy védjem magamat... Nem tudom, hitelt méltóztatnak-e adni ne­kem, nem tudom eléggé ecsetelni azt a mélységes fájdalmat és szomorúságot, amit érzek, ha a szerencsétlen áldozatokra gondolok. Igazságos ítéletért esedezem! Kállay tanácselnök ezután bírótársaival tanácskozásra vonult vissza. Háromnegyedórás tanácskozás után hir­dette ki az elnök a tábla ítéletét. Eszerint a tábla az elsőfokú ítéletet mind a minő­sítés tekintetében, mind a büntetés kisza­bása kérdésében helybenhagyta. A tábla súlyosbító körülménynek vette mind a három vádlottnál a többszörös bűnhalmazatot, büntetett előéletüket, el­szántságukat, rablószövetségbe töm­örülé­­süket, cselekményük közveszélyű voltát s főleg azt, hogy cselekményükkel az ellen­séges külföld előtt az ország jóhírnevét csorbították. Súlyosbító körülmény Tart és Radovicsnál a nagyfokú kegyetlenség, a számos halott és a­ sok sebesült. Radovics esetében enyhítő körülménynek vette a tábla azt, hogy túlnyomórészt felbujtásra cselekedett s a tett elkövetésekor alig ha­ladta meg a 20 éves korhatárt. Mind a há­rom vádlottnál enyhítő körülménynek vette az ítélőtábla megbánásukat, amely­nek némi betudásától a bíróság nem zár­­kózhatik el A súlyosbító körülmények túlnyomó volta miatt nem volt mód a 91-ik szakasz alkalmazására s ezért a tör­vény teljes szigorát kellett alkalmazni. A halálraítélt rablók sápadtan hallgat­ták az ítéletet. A védők semmisségi pa­naszt jelentettek be. Az elnök­ ezután a vádlottak felé for­dult és először Tari Nándort kérdezte meg: — Kér kegyelmet ! — Nem érdemlem meg, mélt­óság­os uram, de mégis kegyelmet kérek, — hang­zott a válasz. » Radovics és Szepesi így feleltek a kér­désre: — Kegyelmet kérek. A bankrablókat ezután megbilincselték és visszakísérték a fogházba. A védők há­rom napon belül nyújtják be kegyelmi kér­vényüket és a tábla ekkor alakul át ke­­gyelmi tanáccsá. Az ügy végső fokon a Kúria, elé kerül. t Az új Malypetr-kormány kinevezése PRAGA, jún. 1. Masaryk köztársasági elnök elnöki kéz­irattal kinevezte az új kormányt. Az új kormány tagjai ma délelőtt a Langi kas­télyban a köztársasági elnök előtt letették a hivatali esküt. Az új kormány végleges névsora a kö­vetkező: Miniszterelnök: Malypetr (cseh agrár­párt). Belügyminiszter: Cserny (cseh agrár­párt). Földmívelésügyi miniszter: Hodzsa­ Mi­lán (cseh agrárpárt). Nemzetvédelmi miniszter: Machniec (cseh agrárpárt). Külügyminiszter: Benes (cseh nemzeti szocialista). Posta- és távirdaügyi miniszter: Franké­ (cseh nemzeti szocialista). Igazságügyminiszter: Derer Iván (eseti szociáldemokrata). Vasútügyi miniszter: Bechine (cseh szo­ciáldemokrata). Népjóléti miniszter: Necas (szociálde­mokrata). Ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Najman (iparosok pártja). Közmunkaügyi miniszter: Dostalek (eseti néppárt). A törvényesítésre és a közigazgatás megszervezésére létesített minisztérium vezetője: Sramek (cseh néppárt). Közegészségügyi és testnevelési minisz­ter: Czeh (cseh szociáldemokrata). Tárcanélküli miniszter: Spina (német földművesszövetség). Pénzügyminiszter: Trapl (pártonkívüli szakértő). Közoktatásügyi miniszter: Kremar (pár­­tonkívü­li egyetemi tanár). MAGYAR KÖNYVNAP JÚNIUS 3-4-5 EZER ÉV MAGYAR HUMORA A LEGVIDÁMABB MAGYAR KÖNYV 866 OLDAL KÖNYVNAPI ÁRA 5 PENGŐ KAPHATÓ MINDEN KÖNYVSÁTORBAN SINGER £S WOLFNER KIADÁSA

Next