Budapesti Hírlap, 1935. október(55. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

Mindennap kép RRM 10FILLER Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Kedd. Október 1 . POLITI­KAI NAPI­LAP LV. évfolyam 223. szám A GYERMEKEM A magyar gyermekért emelte fel sza­vát — alig egy hónapja — Magyaror­szág kormányzója. Eljött az ideje — mondta nemzetet ébresztő szózatában — a tettekre váltott érzésnek. A magyar gyermekért az első nagy tett, — ez volt a tegnapi vasárnap. A gyermekért mozdult meg az Egyház. A gyermekért lángoltak, izzottak és heví­tettek Isten szolgáinak szavai. A gyer­mekért dobbant meg tegnap minálunk minden szív. Ahogy tíz és tízezer gyermek ott állt tegnap az Országház nagy terén, Isten fénybe, mosolyba, tisztaságba, fiatal­ságba nyílt virágai voltak. — Magyar­­ország nagy virágoskertjéből egy kis darab. És e csodálatos, legdrágább vi­rágok fölött hangzott el a megrázó főpapi intés: „Balga a kor, amely fél a gyermektől.. Szorongatott kor szorongatott ma­gyarjai vagyunk. Számra kis nemzet, örökös harcok, örök erőfeszítés, örök vesztességek tettek azzá. Mögöttünk a múlt, amely pillanatra nem szűnő helyt­állás volt a hitért, a kultúráért, amit ezen a földön s ezért a földért vállal­tunk. Elfogadása a sorsnak, amely itt nekünk rendeltetett. Kis nemzet lettünk eközben. De nagyon meg is keményed­­tünk. S mert nem pusztultunk el a tör­ténelem legnagyobb földrengéseiben sem, — nagyon megtanultunk hinni küldetésünkben. Mögöttünk ez a múlt. Előttünk a bi­zonytalanság. Ha volt kor, amely leg­jobb és legtisztább erényeinkre ébresz­tett, — a mostani a legharsányabb kö­vetelés. A régi századok azt követelték a magyarságtól: harcolj magadon és ér­dekeiden túl valami többért, na­gyobbért, bármennyi véredbe is kerül­jön. Ma a pillanat és szorongás még többre int: építs magadon túl. Építs te maroknyi, mindig harcos és helytálló magyarság, eleven emlékei múltadnak, hitednek s minden győzel­mednek. Építs élő folytatást a hitnek, amely mindig éltetett. Építs, erősödj, s most legelőször önmagadra gondolj, hogy tovább adhassad a tüzet, amit századokon adott tovább itt nemzedék nemzedéknek, s amit neked is tovább kell adnod. Építs magadon túl — a gyermekeidben. Építs a legkeményebb építőkővel — a gyermekkel. De ne csak tovább építs, — feljebb is. A magyar gyereké volt a tegnapi va­sárnap. De nemcsak a minél több ma­gyar gyereké, hanem a tisztább, erő­sebb, fénnyel, hittel, öntudattal jobban átsugárzott magyar gyerekeké. Ha mint nemzet feljebb akarunk emelkedni, az erős szárnyakkal gyere­keinket kell megerősíteni. Az a nemze­dék vagyunk, amely feladatát gyerme­keiben teljesítheti legjobban. Megrázó és megdöbbentő a szülő felelőssége — nemcsak gyerekével, de gyerekén ke­resztül a jövővel, istenével, nemzetével, örökbekapott és vállalt feladataival szemben. Itt a tettekre váltott érzés ideje. Gyereket, sok-sok magyar gyereket erre a földre. És erőseket, tisztákat, minden harcra felvértezetteket, minden célra előkészítetteket. A feladat hatal­mas és megrendítő, az egyén mindig gyenge és esendő. A feladat óriási, az egyéneken túlméretezett, az Egyházhoz méltó. Az Egyházhoz, amely mindig hir­dette, vallotta és parancsolta a krisztusi igéket: Engedjétek hozzám a kisdede­ket! Valóban,­­ a legmagasabb rendű alkotáshoz, a jövőhöz, olyan erő, hit, öntudat kell, amely csak emberentúli szent magaslatról árad alá. A gyermekért az Egyház napja volt a tegnapi vasárnap. A magasra emelt kereszt. A szim­ólummá nemesedett jövő — a gyerek. Tett volt. S mindnyá­junk vállalt szolgálata volt. De mert magyarok vagyunk, adjunk ennek a családért, gyerekért, jövőért, vallásért való szolgálatnak az egész nemzetet, minden kor magyarságát s minden századok legnemesebb ember­­eszményét szolgáló jelentőséget is. így lesz szolgálatunk igazán átfogó, isten­hittel átitatott, magyar és emberi. Az Egyház vállalta ember és nemzet­formáló szent feladatát. A kormányzat a szellemmel és szellemiséggel megújult magyar iskolában — az elemitől az egyetemig —egyik végrehajtója és ki­­mélyítője ma ennek a nagy munkának. De elvész minden erőfeszítés — az egyén nélkül. Ezért hangzott oly sűrűn a gyer­mek vasárnapján a krisztusi idézet: le­gyetek magatok is olyanok, mint a kis­dedek, hogy elnyerhessétek a mennyek országát. A magyar felmentést és az emberi üdvözülést. Anglia válaszjegyzéke Franciaországhoz Sir Samuel Hoare megismételte népszövetségi hűségnyilatkozatát és revíziós felfogását — Anglia minden kihívó támadás esetén kész együttes ellenállásra — Negatív eset: valamely szerződés rendelkezé­seinek be nem tartása nem ok a megtorló intézkedésekről szóló szakasz alkalmazására . „A rugalmasság a biztonság egy része, a világ nem megmerevedett valami“ A négus bejelentette Genfnek az általános mozgósítás elrendelését PÁRIZS, szept. 30. Vasárnap este hét órakor közzétették az angol választ Franciaország szeptember 10-én feltett ama kérdéseire, mi lenne Nagybritannia magatartása európai táma­dás esetén. A jegyzék formája Sir Samuel Hoare brit külügyi államtitkárnak Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele. A levél így kezdődik: — Abban a levélben, amelyet szeptember 10-én szíves volt Vasillarthoz intézni. Ex­­cellenciád az olasz-etióp viszály alkalmából kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy tudni kívánja, mily mértékben számíthatna a jövőben arra, hogy országunk haladék­talanul és hathatósan alkalmazza mindazo­kat a büntetőrendelkezéseket, amelyeket a népszövetségi alapokmány 16. cikkelye előír arra az esetre, ha az alapokmányt megsértik és ha Európában erőszakhoz fo­lyamodnak, különösen pedig ha az az eset áll elő, hogy erőszakhoz folyamodik Euró­pában valamilyen állam, akár tagja a Nép­­szövetségnek, akár pedig nem. A levél így folytatódik: — Válaszképpen van szerencsém felhívni szíves figyelmét azokra a szavakra, ame­lyeket Genfben szeptember 11-i beszédem­ben mondottam. Kijelentettem akkor, hogy a brit királyi kormány nem marad senki mögött abban az elszántságában, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alap­okmányból rá háramló kötelezettségeket és hozzáfűztem, hogy az alapokmányban kife­jezésre jutó eszméket és főleg azt a törek­vést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön, a brit vérmérséklet idealista iránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre, annyira, hogy ezek az eszmék és törekvések a nemzeti lelkiisme­ret tényleges részeivé lettek. — Miként Excellenciád bizonyára szin­tén emlékszik, genfi beszédem folyamán az eddig említetteken kívül megragadtam az alkalmat, hogy visszautasítsak minden olyan állítást, mintha őfelsége kormányát más irányítaná­ mint az állandó hűség a Népszövetséghez és mindahhoz, amit kép­visel. Úgyszintén felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy a brit közvélemény legutóbbi megnyilatkozásai milyen teljes mértékben szemléltetik, hogy a nemzet tá­mogatja a kormányt a népszövetségi tag­ságból folyó kötelezettségeinek maradék­talan magára vállalásában, abban a felfo­gásában, hogy ez a népszövetségi tagság több ízben megjelölt alapvető támasza kül­politikánknak. Hozzáfűztem, hogy az, aki feltételezi vagy inszinuálja, hogy ezirányú politikánk akármilyen okból csupán az olasz-etiópiai viszállyal kapcsolatosan ilyen, teljesen félreismeri politikánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ilyen feltevés. — Kijelentettem, — és — a mostani al­kalmat őszinte örömmel megragadva — teljes felelősséggel megismétlem, hogy az országunk népe a népszövetségi eszme iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. Minden más nézet a brit jóhiszeműség aláértékelése és kétségbevonása volna. Híven ezekhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelezettséghez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellen­állást védi. — Excellenciád figyelmét különösen erre az utolsó mondatra kívánom felhívni. Vé­leményem szerint mindenki megegyezik abban, hogy a Népszövetség egyetlen tagja sem jelölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amelynek megvizsgálására sor kerülhet, világosab­ban és szabatosabban, mint ezekkel a sza­vakkal tettem. — Excellenciád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom minden­nemű nem provokált támadási cselekmény­ről szól. E mondat minden egyes szavának megvan a maga teljes értéke. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem pro­vokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendel­kezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkal­mazásának esete beáll, az annak rendelke­zései alapján megvalósítandó eljárás ter­mészete a konkrét eset körülményeihez ké­pest változhatik. Excellenciádnak kor­mánya tudomásom szerint elismeri ezeket a megkülönböztetéseket.­­ Ami pedig a szerződésekből folyó kö­telezettségeket illeti, helyénvaló emlékez­tetni arra, miként már Genfben tettem, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a Népszövetség minden tagjá­nak el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a vi­lág nem megmerevedett valami (... est pas statique). Ha valaki azt mondja, hogy a népszövet­ségi elvhez való hűségnyilatkozat, amely legutóbbi genfi beszédemben foglaltatott és amelyet mostani jegyzékemben megerősí­tek, csak őfelsége mostani kormányának politikáját fejezi ki, nem pedig szükség­szerűen utódai politikáját is, akkor meg­jegyezhetem, hogy azokat a kijelentéseket, amelyeket Genfben tettem, valóban a mos­tani kormány nevében tettem meg, de azo­kat országom népének tömegei helyeselték és jóváhagyták. Miként Genfben kijelentet­tem és miként azóta mind nyilvánvalóbbá lett, a közvélemény magatartása a leg­utóbbi hetek folyamán világosan megmu­tatta azt a tényt, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, hanem szilárd szempontok, amelyekhez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszö­vetség hatékony szervezet marad. A­z őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt nézete szerint az egyetlen re­mény múltbeli eseteit katasztrófák meg.

Next