Budapesti Hírlap, 1935. október(55. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-25 / 244. szám

r CT v­­é­rf ./­­#K '($?'*­Mai képes vádlómelléklet va­ 10 FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Péntek, Október 25 POLITIKAI NAPILAP LV. évfolyam 244. szám A mi reformjainkat a győzelem útján feltartóztatni nem leh­et Gombos Gyula beszéde a Turul Szövetség táborozásán Helyet az Ifjúságnak a magángazdaságban A Magyar Egészség Hete alkalmával csütörtökön este a Turul Szövetség plená­ris dísztábort rendezett a Pesti Vigadó nagytermében. A dísztáboron szinte teljes számban jelentek meg a Turul Szövetség patrónusai és a társadalom vezéregyénisé­gei. Ott voltak: vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök, Fabinyi Tihamér pénzügy­­miniszter, Szendy Károly, Budapest polgár­­mestere, Kenyeres Balázs, Bakay Lajos, Heim Pál, Érti János, Krepuska István, Neuber Ernő, Sipeki Balás Károly, a Turul primus magistere, egyetemi nyilvános ren­des tanárok, Antal István dr. államtitkár, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, Scholtz Kornél dr. államtitkár, Weis Ist­ván dr., az OTI igazgatója, Barla-Szabó József dr., az OTI igazgatófőorvosa, Trae­­ger Ernő dr. miniszteri tanácsos, Kornis Gyula rektor magnifikus, Johan Béla ál­lamtitkár, Orsós Ferenc dr., vitéz Marton Béla, vitéz Mecsér Endre, Bánó Iván or­szággyűlési képviselő, Vér­ Tibor dr., Dávid Mihály, Dulin Elek dr., Fontó Pál minisz­teri tanácsos, Mayer Károly államtitkár és még sokan mások. A Turul eredményes munkássága Gömbös Gyula miniszterelnök a terembe a postászenekar hangjai mellett vonult be. A miniszterelnök megérkezése után vitéz Végváry József, a Turul Szövetség főve­zére, országgyűlési képviselő megnyitotta az officiumot és felkérte Sipeki Balás Ká­roly primás magiszteri beszédének meg­tartására. Sipeki Balás Károly üdvözölte vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnököt, Fa­binyi Tihamér pénzügyminisztert és Szendy Károly polgármestert. A Turul — mon­dotta — ma örömünnepet ül, mert hosszú évek sora óta nem adatott olyan alkalom, hogy olyan eredményes munkásságról szá­molhasson be, mint a mai plenáris dísztá­borán. És ebből az alkalomból elsősorban köszönetet kell mondani azoknak, akik elő­segítették azt, hogy munkája eredménnyel járhasson, s akik ma is eljöttek, hogy a plenáris dísztábor fényét emeljék. A Turul Szövetség a nemzet jövőjét foglalja magá­ban — folytatta beszédét. — Itt van a Verbőczi nevét viselő jogászok bajtársi egyesülete, annak a Verbőczinek nevét, aki megteremtette a magyar jog könyvét és a jog és szabadság fogalmát harmóniába ol­vasztotta egybe. A magyar jogásztársada­lomnak feladata, hogy kikerülve az egye­tem padjaiból, önérzetessé, öntudatossá acélozza a keresztény magyar intelligen­ciát. Itt vannnak a Turul Szövetség kebelé­ben a magyar bölcsészek, akiknek hiva­tása a magyar történelem ápolása, mert Magyarországnak van az összes nemzetek közül talán a legdicsőségesebb történelme. S ezt a történelmet nemhogy elfelejteni nem szabad, hanem mindig ápolni kell. Másik feladata, tisztán tartani a ma­gyar nyelvet és visszaadni a nemzetnek a magyar zamatos beszédet, nehogy akkor, amidőn az országot amúgy is megnyomor­gatták, idegen zsargon legyen úrrá ebben az országban. És itt vannak a Turul Szö­vetség kebelében a magyar orvosok is, akiknek érdeme az, hogy a Turul Szövet­ség plenárisán ma is szép eredményekről számolhatunk be: megrendezték a Magyar Egészség Hetét. A Turul Szövetség orvo­sai a magyar jövőért, a magyar nemzet egészségéért küzdenek, mert sajnos, egész­ségügyi téren nagyon el voltunk maradva. Nagy volt a gyermekhalandóságunk, s tud­juk azt, hogy minden gyermekélet meg­mentésével a nemzetet erősítjük. Köszöne­tet kell mondanom e fiatal, akarni és dol­gozni vágyó, igaz magyar szívű orvostár­sadalomnak és ismételten köszönetet mon­dok azoknak, akik végig nehéz munkájuk­ban segítségükre voltak. Sipeki Balás Károly viharos tetszéssel fogadott beszéde után Végváry József or­szágos fővezér a szervezési ügyek vezérét és a Darufőt szólította fel jelentéseik meg­tételére, majd ezután az oficium véget ért. Az ifjúság helyet kér a magángazdaságban Az officium után társasvacsora volt, melyen Szendy Károly polgármester mon­dott pohárköszöntőt a kormányzóra. Megkapó jelenet volt a jászárokszállási turulisták nevében három magyarruhás leány, a Turul­ Szövetség tagjai hatalmas virágcsokrot nyújtott át vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnöknek, a termet zsúfolásig megtöltő közönség tomboló tapsvihara között. A vacsora végeztével a Turul­ Szövetség nevében Salló János is­mertette az „Egészség Hete” megrendezé­sének körülményeit, foglalkozott az ifjú­ság helyzetével, hangoztatta, hogy vannak még ma is egyes sajtóorgánumok, ame­lyek még ma is az álláshalmozások jel­szavával akarnak az ifjúság sorában elé­gedetlenséget szítani és azt mondják, hogy az ifjúság azért nem tud elhelyez­kedést találni, mert az idősebb generáció tagjai több állást betöltve, nem engedik érvényesülni. Meg kell állapítani, hogy ezek a beállítások már nem felelnek meg a valóságnak. Voltak álláshalmozások, de ezek a kormányhatalom intézkedésére megszűntek. Az ifjúság már belátta azon­ban azt, hogy a közhivatali pályákon nem boldogulhat teljes számban az ifjúság he­lyet kért a magángazdaságban. Innen a helyről kéréssel fordul a miniszterelnök­höz, hogy tegye lehetővé, hogy a magán­­gazdaság kapui megnyíljanak a magyar ifjúság előtt. Gömbös Gyula beszéde Tomboló lelkes ünneplés közben állt fel helyéről Gömbös Gyula miniszterelnök, s percek múltán, amikor az éljenzés elcsitult, a következő beszédet mondotta: — Megnyugtathatom bajtársamat, aki működésemet méltatta, hogy nincs meg­állás azon az úton, amelyen haladok. (Vi­haros taps és éljenzés.) Erős akarattal és teljes bizalommal a munkásságom alapjául szolgáló eszmék átütő erejében, megyünk tovább előre a magunk útján. Mai politi­kai pozíciónkat nem egy taktikai pozíció­nak tekintjük, amelynek az a célja, hogy magunkat megtartsuk a hatalomban, ha­nem azzal a tudattal állunk helyünkön, hogy ez a munka, amelyet végzünk, egy nagy történelmi hivatás teljesítése, mert történelmi hivatást teljesítünk azzal a poli­tikával, amellyel a magyar közélet minden vonalán kiadtuk a jelszót: előre a reformok útján. (Viharos taps és éljenzés.) Nincs megállás az alkotás és a reformok útján . Nincs tehát megállás, s nem is aka­runk megállani az előremenés, az alkotás és a reformok útján. Ezért köszönöm azt a fogadalmat, amelyet szónokotok a ti neve­tekben tett, hogy ha mi elfáradunk a munka, a küzdés, az alkotások útján, akkor ti, az új és fiatal generáció, a Turul szel­lemében felnevelt fiatal generáció fogja át­venni tőlünk a megkezdett munka folyta­tásának további nehéz feladatát. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az egyéni érdekeink szem­pontjából sokszor kényelmesebb volna a régi világ stílusát járni és nagy nemzeti vállalkozásokba bele nem fogni, de mi jól tudjuk azt is, az új magyar világ paran­­csolólag követeli tőlünk, hogy vállaljuk azt a munkát, amellyel a magyar életet meg akarjuk reformálni és becsülettel harcol­junk azokért a gondolatokért, amelyeket ti is magatokénak változok. — Mióta az Egészségügyi Hetet láttam, közéleti munkásságom terén nagy és sta­bil nyugalommal dolgozom. Azért, mert az Egészségügyi Kiállítás tanulságaiból azt a hitet merítettem, hogy ti, szeretett bajtár­saim, nemcsak megértettetek engem, de rátértetek arra az alkotó és produktív útra, amelyet én kezdettől fogva hirdettem és hirdetek. Megértettetek főként abban a tekintetben, hogy nem az üres handaban­­dázás, nem a politikai intrika, nem az egymás elleni machinációk aknamunkája az a stílus, amely előre viszi az alkotó magyar gondolatot, hanem azoknak a konkrétumoknak a feltárása, amely kon­krétumok megvalósításán múlik a magyar nemzet egészsége, élete és jövője. (Viharos taps és éljenzés.) — Elmúlt az az improduktív világ, amely a szellemes politikai formulák kul­tuszában látta a magyar közélet alfáját és Omegáját. Az új Magyarország konkrétu­mokat — gazdasági, szociális és kulturális értelemben vett konkrét alkotásokat — akar látni a magyar élet rögös útján. Az Egészségügyi Hét értékéről és jelentőségé­ről a kiállítás megnyitása alkalmával már megmondottam a véleményemet. A magyar királyi kormány az Egészségügyi Hét sú­lyos tanulságaiból le fogja vonni a reális konzekvenciákat. (Viharos taps és éljen­zés.) Ne felejtsük baj­társaim, hogy az ál­lam nem magáért az államért van, hanem a nemzetért és a nemzet minden fiáért. (Viharos éljenzés.) És ha a nemzet tenge­lyében faji és népi problémák fekszenek, mint ahogyan fekszenek, az államnak kö­telessége, hogy a népegészségügy terén olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek a magyar fajtát, ősi népünket egészsé­gessé és erőssé teszik. (Viharos taps és éljenzés.) Három cél van előttünk . Három célt látunk magunk előtt. Az első cél: sok magyart erre a földre. (Viharos taps és éljenzés.) A második: e sok magyar számára olyan szociális jólét teremtése, milyent minden dol­gozó magyar joggal megkövetel. A harmadik: sok boldog, főként harcias szellemtől áthatott magyart (Viharos éljenzés.), mert tudomásul kell ven­nünk, hogy ennek a nemzetnek és e nemzet minden fiának örökös küzde­lem, létküzdelem a sorsa. (Nagy taps és éljenzés.) — A magyar anyáknak, tanítóknak és professzoroknak tehát egyik fő kötelessé­gük ezt a szellemet: a küzdelem és az el­lenállás szellemét plántálni át a nemzet minden fiába. ’­ — A mai díszes és nagysikerű táboro­zásunk azt bizonyítja, hogy az a helyes megérzés, amellyel ti 1919 óta a Turul út­­ját jártátok, helyes volt, mert ez a megér­zés akkor is és most is a harmóniát hir­dette és hirdeti a különböző generációk, elsősorban az öregek és fiatalok között. Azok között az öregek között, akik a fia­talság iránt megértéssel és atyai jóindu­lattal viseltetnek és azok között a fiatalok között, akik az öregekre tisztelettel tekin­tenek fel, mint azon munka előharcosaira, amelyet most ők maguk végeznek. Lehetet­len észre nem vennetek, hogy körülöttünk egy új világ van kialakulóban, mégpedig abban a szellemben, amelyet ti, a Turul Szövetség másfél évtized óta képviseltetek és ma is képviseltek. Amely új világ azo­kon az alapeszméken nyugszik, amelyekért jómagam is egész közéleti pályafutásom során küzdöttem. Az eszmékért való harcban nem szabad elkedvetlenedni . A harc, a politikai harc azt jelenti, bajtársaim, hogy kapunk vágásokat is az ellenféltől. Az igazi férfi azonban büszke az ilyen vágásokra! A simán és könnyen elért célok nem igazi és nem értékes célok, ezért ezek nem is a mi kenyerünk. Éppen ezért, szeretett bajtársaim, vegyetek tőlem példát, aki nem könnyű és nem olcsón el­érhető célokért küzdök és minden lépésért, amelyet a közélet terén eszméim vonalán előre teszek, keményen meg kell vereked­nem. Az eszmékért való harcot erős szívvel állni kell, s nem szabad elkedvetlenedni, ha az ember eszményei és céljaiért való küz­delemben ellenállással, rosszindulatú kriti­kával, gúnnyal, vagy lekicsinyléssel talál­kozik. Így nem szabad elkedvetlenednetek attól, ha az OMGE-nak két, eddig előttem meglehetősen ismeretlen tagja,­­ akiknek a magyar földhöz fűződő kötelékei nem nyúlnak messze századokra vissza (Per­cekig tartó taps és éljenzés.) különféle invektívákkal illetnek benneteket és súlyos vádakat emelnek ellenetek. Ez se fájjon nektek, engem naponta huszonötször is vá­dolnak a legkülönfélébb beállításokkal és naponta harmincszor buktatnak meg, s íme mégis itt vagyok. (Viharos taps és lelke­sedés.) Reformpolitika a győzelemig — A mi reformpolitikánkat nem lehet sem vádolni, sem kompromittálni. A mi re­formcéljaink — amelyekkel ti egyetértetek, annyira komolyak, annyira alaposak, any­­nyira a nemzet érdekében valók, annyira a jövőbe szólnak, s annyira ellenállhatatla­nok, hogy azt két, vagy akárhány tiszte­letreméltó kritikus felszólalása diszkredi­­tálni, győzelmének útjában feltartóztatni nem tudja. (Viharos taps és éljenzés.) Ezek a mi reformjaink — mint ezt már többször hangoztattam, — az evolúció pályáján bon­takoznak ki, s nem a rombolás, hanem az alkotás a céljuk, s nem a revolució, nem a felforgatás az alapgondolat.­­ Arra azonban súlyt helyezünk, hogy a békés és organikus evolúció útjába aka­dályokat senki se állítson. Hiába is állí­tana, mert mi ezeket az akadályokat egy­szerűen­ félre fogjuk tolni. (Percekig tartó tomboló taps­ és éljenzés.) . Ne felejtsük el, hogy a konstruktív életet élő nemzet sohasem csap át a szélső­ségekbe, még kevésbé a bal­szélsőségekbe. A mi reformtörekvéseink célja a nemzet­nek, egész életét, a társadalom összes pro­blémáit, a közgazdasági életnek minden zeg-zugát látó szemmel vizsgálni, hogy megtudjuk, várjon a maga helyén min­denki a nemzeti szempontok szem előtt tartásával működik-e, vagy önző politikát

Next