Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-01 / 250. szám

1935 NOVEMBER 3, VASÄRNAP B. H AZ OLASZ CSAPATOK ÚJABB ELŐNYOMULÁSA­I­­ Az északi és a déli fronton tervszerű biztonsággal folynak a had­­mozdulatok— Küszöbön Makale birtokbavétele—A behódolt Guksa herceg rokonait kivégezték az abesszinek — Anglia csak olyan békejavaslatról hajlandó tárgyalni, amely számol a népszövetségi követelményekkel . Hoare és Laval megnyugtató kijelentései a genfi szankciós értekezleten November 18-án lépnek életbe a gazdasági megtorlások A világ szeme ezekben a napokban ismét Genf felé fordult. Méltán, hiszen a három nap óta tartó népszövetségi tanácskozások napirendjén szerepel az olasz-abesszin vi­szály nyomán kibontakozó megtorló politika életbeléptetési időpontjának meghatározása. Még megokoltabb ez a Genfre koncentrált figyelem azonban azért, mert ott tartóz­kodnak a nagyhatalmak vezető államférfiak Odaérkezett Hoare angol külügyminiszter és Lávai, aki a konfliktus megoldása érde­kében olyan áldozattal vállalta a közvetí­tés terhes feladatát. De ott tartózkodik Aloisi olasz főmegbízott is. Ezek a tények joggal azt a hitet kelthették a világ köz­véleményében, hogy az érdekelt államfér­fiaknak ez a találkozása szerencsés alkal­mat nyújt közöttük olyan közvetlen és fesz­telen eszmecsere folytatására, amely köze­lebb hozhatja az érdekelteket a kívánatos kibontakozáshoz vezető úthoz. Alapot épít­het tehát olyan megoldási formulához, mely híven a népszövetségi alapokmány szelle­méhez, mentesítheti Európát a megpró­báltatásoktól s biztosíthatja az annyira kí­vánatos igazi békét. Olaszország azzal, hogy megbízottját el­küldö­tte Genfbe, bizonyságot szolgáltatott arról, amint ezt a világsajtó is megálla­pítja, hogy kellő tisztelettel van a Népszö­vetség iránt és kész minden számára lehet­séges tárgyalásra. Ilyen előjelek után ért­hető, hogy a világ közvéleményének a saj­tón keresztül kitapintható hangulata arány­lag optimista volt a genfi tárgyalások elő­estéjén. Ezt a bizakodást azonban a csü­törtöki és pénteki tárgyalásokról szóló hí­rek szétfoszlatták és az optimizmust hirte­len feltűnő pesszimista megítélés váltotta fel. A hangulatváltozást a következőkkel lehet magyarázni: híradások történtek, amelyek szerint angol részről azokat a meggondolásokat, amelyeket az olaszok felvetettek s amelyeket Laval közvetített, nem találták továbbfűzhetőknek. Angol részről a választásokra és a belpolitikára való hivatkozással tértek ki a javaslatok feletti tárgylás elől. Ebből a tényből a francia sajtó azt a következtetést vonta le, hogy Laval fáradozásai egyelőre nem ve­zettek kézzelfogható eredményhez s hogy ilyen körülmények közepette gyors meg­oldásra sincsen egyelőre kilátás. Az angol sajtó az első két nap eseményeit viszont úgy kommentálta, hogy azok az angol­francia együttműködés erőteljes megszilár­dulásához vezettek. Akadtak a következte­tések levonásában olyan messzemenő han­gok is, hogy az angol-olasz viszony újabb feszültségére lehet számítani (ezt közben megcáfolta Hoare nyilatkozata és tanács­kozása Aloisival), mert olasz részről nem mutatkozik hajlandóság a líbiai haderők csökkentésére, angol részről pedig a föld­közitengeri hajóhad egységeinek apasztá­­sára. Ilyen gyorsan változó hangulatban kez­dődtek meg szombaton az összeegyeztető bizottság tanácskozásai, amelyek kereté­ben igen fontos nyilatkozatok történtek úgy angol, mint francia részről. Akár Hoare angol külügyminiszter, akár Laval itt elhangzott megnyilatkozásait olvassuk, megfigyelhetjük a két beszédnek a lé­nyegre vonatkozó azonos gondolatmenetét és párhuzamosan haladó következtetéseit, amelyek így örvendetes összhangban álla­nak. örvendetes és megnyugtató e beszé­dek gondolatmenetének azonossága, mert ez is értékes előrehaladást tesz lehetővé a kívánatos kibontakozás felé. Laval a népszövetségi tagságból, folyó kötelezett­ségek vállalásának bejelentéséhez nyom­ban hozzáfűzte azt a másik kötelezettség vállalását, hogy legsürgősebben keresni kell a viszály békés elintézését. Ebbe a ki­jelentésbe kapcsolódik Hoare angol kül­ügyminiszter nyilatkozata, amely szerint a cél megrövidíteni a háborút és folytatni a béke keresését mindazokkal a tisztességes eszközökkel, amelyek rendelkezésre álla­nak. Jó jelként lehet azt is elkönyvelni, hogy Van Zeeland belga delegátusnak a javaslatát, hogy Anglia és Franciaország folytassák tovább a Népszövetség ellenőr­zése mellett a békés megoldásra irányuló fáradozásaikat, taps és helyeslés fogadta. Ennek a javaslatnak egyhangú elfogadása és a biztosított angol-francia együttműkö­dés arra enged következtetni, hogy ha ta­lán a genfi ülés előtt nem volt eléggé jo­gosult a túlzott optimizmus, úgy nem volt megalapozott a hangulat hirtelen megvál­tozása és az eseményeknek pénteken és szombaton reggel megfigyelhetővé vált kedvezőtlen megítélése sem. Ha a genfi tárgyalások eddigi mérlegét akarjuk felállítani, talán azt mondhatjuk, hogy az érdemleges megoldástól még messze vagyunk és bizonyos, hogy még sok és nagy nehézséggel kell számolniuk­­ azoknak, akik a kibontakozás kívánatos­­ békés módját keresik, mégis megfigyelhető­­ az egész vonalon az az erős akarat és szi-­­ lárd elhatározás, ami feltétele viszont an-­­­­ak, hogy a népszövetségi paktum szelle- j méhez igazodó békülékeny szellem érvé-­­ nyesülhessen. Ha pedig ez érvényesülhet, akkor talán nem túlzó az a bizakodás sem, s hogy ez leküzdheti a jelentkező súlyos­­ akadályokat s ha nem is közeli időpont­­­­ban, de belátható időn, belül eljut az ér-­­­demleges megoldáshoz, amely Európa szá-­­­mára nyugalmat és igazi békét biztosíthat. Államférfiak békenyilatkoza­­tai az egyeztetőbizottság ü­lésén GENF, nov. 2. Lávai miniszterelnök az összeegyeztető bizottság genfi ülésén a következő nyilatko­zatot tette: — Most, amidőn az összeegyeztető bizott­ság megállapította azt az időpontot, amely­ben egyes gazdasági rendszabályok ér­vénybe lépnek, rá akarok mutatni arra, hogy Franciaország — mint azt itt a Nép­­szövetség előtt több ízben kijelentettem — híven alkalmazza a népszövetségi alap­okmányt és alkalmazkodni fog azokhoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kormányok közösen elhatároztak. Azon a napon azonban, amelyen ily nagyfontosságú határozatot hozunk, rá kell mutatnom arra, hogy van egy másik kötelességünk is, amely az alapokmány szelleméből követke­zik — és ez az, hogy a lehető leggyorsab­ban meg­ kell keresnünk a viszály békés el­intézését. A francia és az angol kormány egyetért abban, hogy együttműködésük ezen a téren is érvényesüljön. Ez a köte­lesség különösen parancsoló erővel háram­lik Franciaországra, amely ez év január 7-én barátsági szerződést írt alá Olasz­országgal. Éppen ezért ernyedhetetlen szí­vóssággal folytatni szándékozom mindazok­nak a tényezőknek a keresését, melyek az esetleges tárgyalás alapjául szolgálhatnak. Ezért volt az is, hogy már eddig is kezde­ményeztem a tárgyalások megkezdését, noha sohasem gondoltam arra, hogy e tár­gyalásoknak a Népszövetségen kívül vég­leges alakot adjunk. Csak a Népszövetség keretein belül lehet a javaslatokat meg­vizsgálni és a határozatokat meghozni. Biz­tos vagyok benne, hogy a Népszövetség megfelel mindazok reménységeinek, akik a világon belé helyezik bizalmukat és telje­síteni tudja majd legmagasztosabb és leg­nemesebb békehivatását. Lávai után Sir Samuel Hoare angol kül­ügyminiszter szólalt fel. — Nagy rokonérzéssel és teljes helyes­léssel hallottam Lavai miniszterelnök sza­vait, — kezdte beszédét, majd rátért a 18-as bizottság mai határozatának mélta­tására. Hangoztatta, hogy a megtorló rendszabályokban résztvevő államok Olaszországból minden behozatalt meg­szüntetnek. A mai nap és november 18-a között a bizottság megvizsgálja azokat az egyes eseteket, amelyeket kívánatos volna különös elbánásban részesíteni. De bármi­lyen intézkedéseket mondjon is ki a bi­zottság, a szabály sértetlen marad és azt mindnyájan szigorúan alkalmazni fogjuk. Hozzá kell azonban tennem, hogy nagyon sajnáltuk, hogy ebbe az egész akcióba bele kellett mennünk. De éreztük, hogy azok számára, akik el vannak szánva arra, hogy megvédik az alapokmányt és az együttes biztonság elveit, nem volt más lehetséges út. Ha a Népszövetség meg akarja tartani befolyását, az együttes fel­lépés elkerülhetetlen. Fellépésünk célja az, hogy megrövidítsük a háború időtartamát. Reméljük és hisszük, hogy ez sikerülni fog nekünk. Folytatjuk mindnyájan a béke ke­resését mindazokkal a tisztességes eszkö­zökkel, amelyek az érdekeltek rendelkezé­sére állnak. Az angol külügyminiszter ezután kije­lentette, hogy csatlakozik Laval nyilatko­zatához, majd pedig a békéltetés ügyében a következőket mondotta: — Közismert dolog, hogy az utóbbi na­pokban tárgyalások voltak Róma, Pá­rizs és London között a békés rendezés lehetőségeinek felkutatása érdekében. 3 világvevő hangvonalas super­rádiónál elképzelhetetlen eljesítmény és kényelem. Minden Orion rádiókereskedőnél kapható. A rádió készüléket kís­zsévesen bemutatja m » g­y. k­i­r. u­dv. hangszergyár 121., Rákóczi-út 60 Fer.ti készülékét díjmentesen készséggel bemutatom KZEIJV JtRPJtD rádió-, kat. eng. villamossági és csillárszaküzlet« VIII., Népszínház­ utca 28. Telefon 41-1-21 és 43-4-07. Ezekben a megbeszélésekben nincs semmi titokzatos, vagy riasztó sem. Kö­telességünk, hogy a béke útját kutas­suk és mindössze ez volt, amit hirdet­tünk. Ezideig a megbeszélések abból álltak, hogy kicseréltük az előzetes in­dítványokat.­­ A megbeszéléseknek határozott eredményük nem volt, következéskép­pen semmi ismertetni való velük kap­csolatban nincsen. Ha az indítványok határozottabb alakot öltenek, a kellő pillanatban a Népszövetség tanácsa elé visszük azokat, mégpedig a legmegfe­lelőbb módon. Semmi sem fekszik job­ban szívünkön, mint az, hogy a Nép­­szövetség égisze alatt hozzuk létre a megegyezést. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy oly megegyezést létesítsünk, amely elfogadhatatlan a vi­szályban álló három fél számára, mert nem szabad elfelejteni, hogy három fél­ről van szó: a Népszövetségről, Olasz­országról és Abesszíniáról. Biztos va­gyok benne, hogy mindegyikük helyesli akciónkat és mindegyikük kívánni fogja azoknak sikerét, akik a becsüle­tes béke ösvényét követik. Megbízást kell adni Angliának és Franciaországnak, hogy keresse a békés kibontakozás útját Hoare angol külügyminiszter beszéde után Van Zeeland belga miniszterelnök és külügyminiszter szólalt fel. Rámutatott arra a párhuzamra, amely Laval és Sir Samuel Hoare beszéde között fennáll, majd a következőképp folytatta: — Minthogy e két nagy ország kormá­nya úgyis azon fáradozik, hogy békés megoldást sikerüljön találnia, miért ne adhatna vájjon a Népszövetség nekik

Next