Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-01 / 250. szám
1935 NOVEMBER 3, VASÄRNAP B. H AZ OLASZ CSAPATOK ÚJABB ELŐNYOMULÁSAI Az északi és a déli fronton tervszerű biztonsággal folynak a hadmozdulatok— Küszöbön Makale birtokbavétele—A behódolt Guksa herceg rokonait kivégezték az abesszinek — Anglia csak olyan békejavaslatról hajlandó tárgyalni, amely számol a népszövetségi követelményekkel . Hoare és Laval megnyugtató kijelentései a genfi szankciós értekezleten November 18-án lépnek életbe a gazdasági megtorlások A világ szeme ezekben a napokban ismét Genf felé fordult. Méltán, hiszen a három nap óta tartó népszövetségi tanácskozások napirendjén szerepel az olasz-abesszin viszály nyomán kibontakozó megtorló politika életbeléptetési időpontjának meghatározása. Még megokoltabb ez a Genfre koncentrált figyelem azonban azért, mert ott tartózkodnak a nagyhatalmak vezető államférfiak Odaérkezett Hoare angol külügyminiszter és Lávai, aki a konfliktus megoldása érdekében olyan áldozattal vállalta a közvetítés terhes feladatát. De ott tartózkodik Aloisi olasz főmegbízott is. Ezek a tények joggal azt a hitet kelthették a világ közvéleményében, hogy az érdekelt államférfiaknak ez a találkozása szerencsés alkalmat nyújt közöttük olyan közvetlen és fesztelen eszmecsere folytatására, amely közelebb hozhatja az érdekelteket a kívánatos kibontakozáshoz vezető úthoz. Alapot építhet tehát olyan megoldási formulához, mely híven a népszövetségi alapokmány szelleméhez, mentesítheti Európát a megpróbáltatásoktól s biztosíthatja az annyira kívánatos igazi békét. Olaszország azzal, hogy megbízottját elküldötte Genfbe, bizonyságot szolgáltatott arról, amint ezt a világsajtó is megállapítja, hogy kellő tisztelettel van a Népszövetség iránt és kész minden számára lehetséges tárgyalásra. Ilyen előjelek után érthető, hogy a világ közvéleményének a sajtón keresztül kitapintható hangulata aránylag optimista volt a genfi tárgyalások előestéjén. Ezt a bizakodást azonban a csütörtöki és pénteki tárgyalásokról szóló hírek szétfoszlatták és az optimizmust hirtelen feltűnő pesszimista megítélés váltotta fel. A hangulatváltozást a következőkkel lehet magyarázni: híradások történtek, amelyek szerint angol részről azokat a meggondolásokat, amelyeket az olaszok felvetettek s amelyeket Laval közvetített, nem találták továbbfűzhetőknek. Angol részről a választásokra és a belpolitikára való hivatkozással tértek ki a javaslatok feletti tárgylás elől. Ebből a tényből a francia sajtó azt a következtetést vonta le, hogy Laval fáradozásai egyelőre nem vezettek kézzelfogható eredményhez s hogy ilyen körülmények közepette gyors megoldásra sincsen egyelőre kilátás. Az angol sajtó az első két nap eseményeit viszont úgy kommentálta, hogy azok az angolfrancia együttműködés erőteljes megszilárdulásához vezettek. Akadtak a következtetések levonásában olyan messzemenő hangok is, hogy az angol-olasz viszony újabb feszültségére lehet számítani (ezt közben megcáfolta Hoare nyilatkozata és tanácskozása Aloisival), mert olasz részről nem mutatkozik hajlandóság a líbiai haderők csökkentésére, angol részről pedig a földközitengeri hajóhad egységeinek apasztására. Ilyen gyorsan változó hangulatban kezdődtek meg szombaton az összeegyeztető bizottság tanácskozásai, amelyek keretében igen fontos nyilatkozatok történtek úgy angol, mint francia részről. Akár Hoare angol külügyminiszter, akár Laval itt elhangzott megnyilatkozásait olvassuk, megfigyelhetjük a két beszédnek a lényegre vonatkozó azonos gondolatmenetét és párhuzamosan haladó következtetéseit, amelyek így örvendetes összhangban állanak. örvendetes és megnyugtató e beszédek gondolatmenetének azonossága, mert ez is értékes előrehaladást tesz lehetővé a kívánatos kibontakozás felé. Laval a népszövetségi tagságból, folyó kötelezettségek vállalásának bejelentéséhez nyomban hozzáfűzte azt a másik kötelezettség vállalását, hogy legsürgősebben keresni kell a viszály békés elintézését. Ebbe a kijelentésbe kapcsolódik Hoare angol külügyminiszter nyilatkozata, amely szerint a cél megrövidíteni a háborút és folytatni a béke keresését mindazokkal a tisztességes eszközökkel, amelyek rendelkezésre állanak. Jó jelként lehet azt is elkönyvelni, hogy Van Zeeland belga delegátusnak a javaslatát, hogy Anglia és Franciaország folytassák tovább a Népszövetség ellenőrzése mellett a békés megoldásra irányuló fáradozásaikat, taps és helyeslés fogadta. Ennek a javaslatnak egyhangú elfogadása és a biztosított angol-francia együttműködés arra enged következtetni, hogy ha talán a genfi ülés előtt nem volt eléggé jogosult a túlzott optimizmus, úgy nem volt megalapozott a hangulat hirtelen megváltozása és az eseményeknek pénteken és szombaton reggel megfigyelhetővé vált kedvezőtlen megítélése sem. Ha a genfi tárgyalások eddigi mérlegét akarjuk felállítani, talán azt mondhatjuk, hogy az érdemleges megoldástól még messze vagyunk és bizonyos, hogy még sok és nagy nehézséggel kell számolniuk azoknak, akik a kibontakozás kívánatos békés módját keresik, mégis megfigyelhető az egész vonalon az az erős akarat és szi- lárd elhatározás, ami feltétele viszont an-ak, hogy a népszövetségi paktum szelle- j méhez igazodó békülékeny szellem érvé- nyesülhessen. Ha pedig ez érvényesülhet, akkor talán nem túlzó az a bizakodás sem, s hogy ez leküzdheti a jelentkező súlyos akadályokat s ha nem is közeli időpontban, de belátható időn, belül eljut az ér-demleges megoldáshoz, amely Európa szá-mára nyugalmat és igazi békét biztosíthat. Államférfiak békenyilatkozatai az egyeztetőbizottság ülésén GENF, nov. 2. Lávai miniszterelnök az összeegyeztető bizottság genfi ülésén a következő nyilatkozatot tette: — Most, amidőn az összeegyeztető bizottság megállapította azt az időpontot, amelyben egyes gazdasági rendszabályok érvénybe lépnek, rá akarok mutatni arra, hogy Franciaország — mint azt itt a Népszövetség előtt több ízben kijelentettem — híven alkalmazza a népszövetségi alapokmányt és alkalmazkodni fog azokhoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kormányok közösen elhatároztak. Azon a napon azonban, amelyen ily nagyfontosságú határozatot hozunk, rá kell mutatnom arra, hogy van egy másik kötelességünk is, amely az alapokmány szelleméből következik — és ez az, hogy a lehető leggyorsabban meg kell keresnünk a viszály békés elintézését. A francia és az angol kormány egyetért abban, hogy együttműködésük ezen a téren is érvényesüljön. Ez a kötelesség különösen parancsoló erővel háramlik Franciaországra, amely ez év január 7-én barátsági szerződést írt alá Olaszországgal. Éppen ezért ernyedhetetlen szívóssággal folytatni szándékozom mindazoknak a tényezőknek a keresését, melyek az esetleges tárgyalás alapjául szolgálhatnak. Ezért volt az is, hogy már eddig is kezdeményeztem a tárgyalások megkezdését, noha sohasem gondoltam arra, hogy e tárgyalásoknak a Népszövetségen kívül végleges alakot adjunk. Csak a Népszövetség keretein belül lehet a javaslatokat megvizsgálni és a határozatokat meghozni. Biztos vagyok benne, hogy a Népszövetség megfelel mindazok reménységeinek, akik a világon belé helyezik bizalmukat és teljesíteni tudja majd legmagasztosabb és legnemesebb békehivatását. Lávai után Sir Samuel Hoare angol külügyminiszter szólalt fel. — Nagy rokonérzéssel és teljes helyesléssel hallottam Lavai miniszterelnök szavait, — kezdte beszédét, majd rátért a 18-as bizottság mai határozatának méltatására. Hangoztatta, hogy a megtorló rendszabályokban résztvevő államok Olaszországból minden behozatalt megszüntetnek. A mai nap és november 18-a között a bizottság megvizsgálja azokat az egyes eseteket, amelyeket kívánatos volna különös elbánásban részesíteni. De bármilyen intézkedéseket mondjon is ki a bizottság, a szabály sértetlen marad és azt mindnyájan szigorúan alkalmazni fogjuk. Hozzá kell azonban tennem, hogy nagyon sajnáltuk, hogy ebbe az egész akcióba bele kellett mennünk. De éreztük, hogy azok számára, akik el vannak szánva arra, hogy megvédik az alapokmányt és az együttes biztonság elveit, nem volt más lehetséges út. Ha a Népszövetség meg akarja tartani befolyását, az együttes fellépés elkerülhetetlen. Fellépésünk célja az, hogy megrövidítsük a háború időtartamát. Reméljük és hisszük, hogy ez sikerülni fog nekünk. Folytatjuk mindnyájan a béke keresését mindazokkal a tisztességes eszközökkel, amelyek az érdekeltek rendelkezésére állnak. Az angol külügyminiszter ezután kijelentette, hogy csatlakozik Laval nyilatkozatához, majd pedig a békéltetés ügyében a következőket mondotta: — Közismert dolog, hogy az utóbbi napokban tárgyalások voltak Róma, Párizs és London között a békés rendezés lehetőségeinek felkutatása érdekében. 3 világvevő hangvonalas superrádiónál elképzelhetetlen eljesítmény és kényelem. Minden Orion rádiókereskedőnél kapható. A rádió készüléket kíszsévesen bemutatja m » gy. kir. udv. hangszergyár 121., Rákóczi-út 60 Fer.ti készülékét díjmentesen készséggel bemutatom KZEIJV JtRPJtD rádió-, kat. eng. villamossági és csillárszaküzlet« VIII., Népszínház utca 28. Telefon 41-1-21 és 43-4-07. Ezekben a megbeszélésekben nincs semmi titokzatos, vagy riasztó sem. Kötelességünk, hogy a béke útját kutassuk és mindössze ez volt, amit hirdettünk. Ezideig a megbeszélések abból álltak, hogy kicseréltük az előzetes indítványokat. A megbeszéléseknek határozott eredményük nem volt, következésképpen semmi ismertetni való velük kapcsolatban nincsen. Ha az indítványok határozottabb alakot öltenek, a kellő pillanatban a Népszövetség tanácsa elé visszük azokat, mégpedig a legmegfelelőbb módon. Semmi sem fekszik jobban szívünkön, mint az, hogy a Népszövetség égisze alatt hozzuk létre a megegyezést. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint az, hogy oly megegyezést létesítsünk, amely elfogadhatatlan a viszályban álló három fél számára, mert nem szabad elfelejteni, hogy három félről van szó: a Népszövetségről, Olaszországról és Abesszíniáról. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikük helyesli akciónkat és mindegyikük kívánni fogja azoknak sikerét, akik a becsületes béke ösvényét követik. Megbízást kell adni Angliának és Franciaországnak, hogy keresse a békés kibontakozás útját Hoare angol külügyminiszter beszéde után Van Zeeland belga miniszterelnök és külügyminiszter szólalt fel. Rámutatott arra a párhuzamra, amely Laval és Sir Samuel Hoare beszéde között fennáll, majd a következőképp folytatta: — Minthogy e két nagy ország kormánya úgyis azon fáradozik, hogy békés megoldást sikerüljön találnia, miért ne adhatna vájjon a Népszövetség nekik