Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-19 / 263. szám

1935 NOVEMBER 19, KEDD B. H r Énekes madár Az Uj Thália bemutatója Márkus László, az Uj Thália megszer­vezője és vezetője több, mint esztendeje maga k­öré gyűjtötte a színházművészet lelkes fiataljait. Meghívott hozzáértők elő­adássorozata nevelte-művelte a gárdát. Ilyen tartalmas, gondos előkészület után lépett nyilvánosság elé az Új Thália, s tartotta meg első reprezentatív előadását, Tamási Áron Énekes madár című székely népi mesejátékának bemutatóját a Royal Színházban vasárnap délelőtt. Mindig ünnep, ha igazi író jelentkezik a színpadon. Tamási Áron az igazak közt is egyike a legelsőknek. Hatalmas lépést tett előre a magyar színműírás egyik legelha­nyagoltabb, nehezen járható ösvényén az Endries madárral. A népi mesejáték mes­­gyéjét Vörösmarty Mihály nyitotta meg a Csongor és Tündivel. A nagy költő, még külön párhuzammal futtatta egymás mel­lett a valóságban gyökerező alakokat és a tündérmese népét Paulini Béla Háry Já­nosában a két területnek már közös ha­tárai vannak. Tamási Áron átlépte a ha­tárvonalat, az Énekes madárban a mese megütközik a valósággal. Ebből az új, el­határozó lépésből kidobban Tamási Áron írói nagysága. A székely nép meselelke pompás, friss jóízzel megírt történetből sugárzik felénk, amelynek végén a mese diadalmaskodik. Ennek a győzelemnek csodáit a fensőbbséges mosoly humorában oldja fel az író, s ez a mosolyt fakasztó mo­soly biztosítja számára a színpadi győ­zelmet is. Három székely pár, két öreg, egy fiatal. Az öregek a valóság fekete varjai, a fia­talok lelke, a mesebeli énekes madár. A vénlegények a vénleányok mellé, a fiata­lok egymáshoz, — ez a dolog rendje. De a vénlegényeknek a fiatal lány kell, a vén­­lányoknak az ifjú legény. Ez a történet földi arca. Magdó, a fiatal lány azonban lenyeli az énekes madár tojását, maga is mesévé változik, s szerelme védelmében megindul a fal, égig nő a fa, szót fogad a kút, a mese a földi történetből árad ki, mint a testből a lélek, s végül földrehull­­nak mind a földi varjak, s diadalmasan felzendü­l az énekes madár dala.. Szép, nagyon szép darab ez: a szerző pompásan megharcolt harca, hogy meg­fogja a megfoghatatlant és színpadra ál­lítsa a székely nép lelkét. De nemcsak ennyi. Még valamit fel kell jegyeznünk, amit kifejezni is nehéz. Egé­szem külön varázs sugárzik Tamási Áron költői színdarabjából. A stílusnak és a nyelvnek olyan színpompás gazdagsága, amelynek ősi íze áradó szépséggel tölti meg a színpadot. És ezenfelül is valami még több. Lehetetlen meg nem érezni, hogy több játszódik le előttünk, mint amennyit a szemünk és fülünk az előadás alatt közvetít. Színpadjainkon ismeretlen új misztériuma a­­költői mű hatásának, amelyet eddig csak magányos olvasó órákban éreztünk ki könyvek mondani­valóiból. Azokból a könyvekből, amelyeket szeretettel őriztünk meg, időnkint újra és újra fellapoztunk és vissza-visszatér­­tü­nk hozzájuk ragaszkodó szeretettel. Ugyanezt érezzük az Énekes madárral szemben is. Magunkkal visszük dalának ízét, emlékét a színházból, s megőrizzük a székely mesevilág romantikus varázsának melódiáját. Tamási Áron darabja új eredményt jelent a színházi íróművészet történetében. A darab rendezője, Pünkösti Andor, a Hazug, s a Magyar Jedermann után ezzel az előadással tetőzte be megérdemelt nagy sikereit. Igen nagy érdem, hogy az Énekes madár bemutatója hosszú évek óta az első népi játék, amelynek színpadán a szerep­lők mind egy tájszólást beszélnek. A stili­zálás művészi finomsága, a csupa mézes­kalács-szimmetria a jelenetek beállításában, a játék és a színpadkép egységes összehan­golása, a szereplők hibátlan megváloga­­tása, a „csodák" bravúros színpadi meg­oldása csupa olyan eredmény, amely ritka a maga nemében. Az ad hoc előadások is­mert száz nehézségének legyőzése még in­kább kiemeli Pünkösti Andor rendezői mű­vészetét. Az előadás hibátlan együttese páratlan teljesítményt nyújtott. Orsolya Erzsi ismét bebizonyította, hogy kiváló jellemszínésznő. Vén leány-alakítása a stilizált mozdulatokon és beszédmodoron átcsillanó természetes­séggel, kifejező, szinte premier plan-sze­­rűen éles arcjátékával és mélyről fakadó ízes humorával őszinte tapsokat aratott Tolnay Kláriról a Szegeden játszott Glaukos-beli alakítása óta tudjuk, hogy a harmatos, üde fiatalságot váza eret­­ten, vonzóbban megeleveníteni nem lehet. Nem játssza, éli a szerepét. Derült, tiszta szép­sége, mezítlábas futkosása, kislányos moz­dulatai, utánozhatatlan természetessége és különös színezetű, finom hangja az előadás­nak olyan színe és értéke, amelyet mester­ségesen betanulva létrehozni lehetetlen. Ehhez ősi ösztönből fakadó tehetség kell­ őserejű tehetség Bihary József is. Jóízű humora, hetyke kiállása, utánozhatatlan beszédmodora szintén több mint színészi munka: színpadra vitt élet. Nagy meglepe­tés a mokány kis székely legényke szere­pében Egry István. Szeméből sugárzik a szerelem, beszéde csupa magabiztos, mér­téktartó, de erőteljes temperamentum, s harmadik felvonásbeli nehéz jeleneteit is íz­essel és kedves humorral oldja meg. A be­­hemót, félhülye vénlegényben Dávid Mi­hály a realizmus mesteri eszközeivel nevet­teti meg a közönséget. Pompás alakítás Hollós Melittáé is. Lukács Klára boszor­kánya, Étsy Emilia öregasszonya, Harsányi Miklós papja is értékes az előadásnak. Ránky György kísérőmuzsikája tehetsé­gesen kerüli el, hogy Bartók, vagy Kodály­­utánzatokba essék, kifejező és hangulatos. Kissé több zenét vártunk volna, különösen a transzcendentális jelenetek megerősíté­sére. Fülöp Zoltán és Simon Klára díszletmun­­kája az előadás új stílusát a megadott ke­retek között is olyan friss fantáziával szol­gálja, hogy (különösen a második felvonás színpadképe, a rézsútos síkokkal) már a já­ték kezdete előtt megadja a szüséges han­gulatot. Az Új Thália bemutatójának telt házát a darab finom szépsége, humora és az elő­adás magas művészi színvonala sűrű nyílt­­színi tapsokra ragadta. INNOCENT ERNŐ Haber­man hegedűe stje A Városi Színházban hétfőn Haberman Bro­nislaw hegedült zsúfolt ház előtt. Azon kivé­teles nagyságok közül való, akinek muzsi­kája a legtisztább áldozat a szépnek örök oltárán. Igazi fölemelkedés a hallgató szá­mára az ilyen hangverseny, amely a mai élet száguldó tempóját megállítva, magábaszál­­lásra késztet. Szinte a művésszel imádkoz­­tuk egy Bach Air-jének megszentelt ütemeit. Hubermant nem kell felfedeznünk, ő a hege­dűnek leg­mélyebbszavú költője, akinél a hangszertudás, stílusérzék és előadóművészet tökéletes harmóniába forr össze egyetlen cél­nak, a legmagasztosabb zenének szolgálatá­ban. Gyönyörű kamarazenei műsorát utólérhe­­tetlen finomságaival szívesebben hallgattuk volna arra való hangversenyteremben, de így is felejthetetlen élmény volt minden száma. Bach E-dur versenyével kezdte, majd egy Mozart Adagiot és Rondot mutatott be a salzburgi mester ismeretlen műveiből, ő maga vezényelte a szóló­hegedű szólamán keresztül a Filharmóniai Társaság pompásan alkalmazkodó kamaraegyüttesét. A Mozart­­darabok csipkesze­rű szólamszövetét a ro­kokó hímporos bájával tolmácsolta, szinte a virágok illatát leheltve. Két klasszikus ap­róság zárta be a műsor első felét. Szünet után Gimpel Jakab zongoraművész­­szel Beethoven fenségesen viharzó c-moll szonátáját és Franck César A-dúr szonátáját játszotta eszményi kamarastílusban. A nagy művészt egész estén át tombolva ünnepelték. (s. g.) * (Rekviem Szabó Lujza emlékére.) Ked­den reggel 9 órakor a terézvárosi templom­ban rekviem lesz Szabó Lujza emlékére. Az Operaház volt kitűnő művésznője egy esz­tendővel ezelőtt halt meg. * (Dalest.) Vasárnap este Eric Mimi dal­­énekesnő hangversenyezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A magyar szárma­zású művésznőnek nagyterjedelnű drámai mezzója jól érvényesült a német dalrosinan­­tika különböző válfajaiban, viszont meglepő, hogy egyetlen magyar szövegű dalt sem tű­zött műsorára. Értékes hanganyagához nem járul hozzá megfelelő iskolázottság, hang­vétele a magasságban kemény és éles, de a középf­ekvésben is torokból igyekszik a dal­lam tömörítésére és sötétítésére. Ebből szár­mazik a gyakori disztonálás. Előadása ízlést és elmélyedést árult el. Műsorának másnak felében két Zádor Jenő-dalt énekelt a termé­keny zeneszerző ötletgazdag, de nem túlsá­gosan egyéni dalterméséből. Elhibázott volt Mansene­ „Cid“ című operájából Ximene áriá- ját választania, mert az szopránfekvésű rész­letekben bővelkedik. A zongorakíséretet Herz Ottó tökéletes átéléssel játszotta.­­s. g-l Mendlik Oszkár gyűjteményes kiállítása Az évek óta Hollandiában élő, ott köztisz­teletnek örvendő Mendlik Oszkárnak, a leg­kiválóbb magyar tengerfestőnek gyűjtemé­nyes kiállítása nyílik meg kedden a Műterem (Kossuth Lajos­ utca 12.) helyiségében. Mendlik Oszkár valósággal portretistája a tengernek, viharvert hajósok állítólag megismerik hullá­mainak színárnyalataiból, hogy melyik ten­gert: az Adriait, a Földközit, az Északit, vagy az Atlanti-óceánt ábrázolják Me­lyik képei. Bámulatos természethűséggel, mesteri technikával, a tárgyilagos előadás legnagyobb lelkiismeretességével festi a tarajos víz tónu­sainak legfinomabb változatait. Képeinek kék, zöld és fehér színskálája a fényektől néha megélénkül, rózsaszín vagy piros fényt kap, színes reflexek csillognak rajta, máskor pe­dig ólmos-szürkévé válik a ködös ég alatt A tenger életének összes mozgalmait lefesti, a szelíd nyugalomtól egészen a rettenetes ha­rag viharzó kitöréséig. Sohasem fest tenger­partot, legföljebb az előtérben, a távlat a messzeségben vész el, csak a felhős ég vég­telenje kíséri fény- és színforrásaival a nagy víz örök mozgását. Ezért elevenek Mendlik képei ember, állat és növény nélkül is. An­nak ellenére, hogy tárgyilagos természet­­hűséggel rögzíti meg tengerképeit, előadása mégis könnyed, festői. Mindent színekkel rögzít meg, még rajzai is tónusokban élnek. Olajfestményei, akvarelljei és rajzai kétség­telenül nagy élvezetet fognak szerezni a régi, lelkiismeretesen gondos, festői stílus híveinek. Y. E. Mendlik Oszkár Budapestre érkezett és szerdám délután 6 órakor a Magyar-Kelet­­ázsiai Társaság és a Magyar-Hollandi Tár­saság meghívására a Fészek Klubban vetített képekkel kísért előadást tart keletindiai út­járól. * (Dalverseny.) A „Magyar Muzsika” va­sárnap dal- és sanzonversenyt rendezett a Ze­neművészeti Főiskola termében. A verseny első díját Faragó Panni, az ismert tehetséges operettszínésznő nyerte el egy Mozart-axia eléneklésével. lese! Holman zongoraestje ma (Z. 8.) Grandiózus műsor. (Koncert.) * (Huszka Rózsi Szegeden.) Szegedről je­lentik: A Városi Színházban ma zsúfolt ház előtt játszották Verdi ,,Aida“ című operáját. Sok tapsot kapott Huszka Rózsi, Gere Lola, Halvas János, Vermes Jenő, a budapesti Operaház tagjai, valamint Érdy Pál és Arany János. A darabot Sziklay Jenő igazgató ren­dezte. Színhazi konferti Huszka Rózsi, ak­i a „Parasztbecsü­let” Santuzia szerepében kezdi meg vendégjátékát szerdán az Operaházban, vasárnap a „Sába királynőjé”-ben, jövő szerdán az „Aidádban és jövő pénte­ken, november 29-én „A bolygó hol­landi” Sentájában lép fel. * A bécsi állami Operaházban szerdán este Puccini „Toscá”-ja egyszerre há­rom magyar művész felléptével kerül színre. A címszerepet Gyenge Anna énekli, Cavaradossit Pataky Kálmán alakítja, Scarpia szerepében pedig Svéd Sándor lép fel. Az Andrássy­ úti Színházban első jubi­leuma felé halad már a Kontusovka című operett, amelynek két vidám ve­zetőszerepében igen nagy sikere van Gombaszögi Ellának és Rátkai Márton­­­ak. Gombaszögi Ella egy korcsmáros­­kőból lett hercegnőt, Rátkai pedig egy iszákos álherceget játszik, s így az alko­holnak meglehetősen nagy szerepe van a darabban. Különösen Rátkai iszik tömén­telen mennyiségű szeszt a három fel­vonás során, még a lóverseny­ látcsöve is titkos pálinkásbutyk­os. A minap megnézte az előadást egy is­mert színész, akinek gyenge oldala az alkohol. A színész a második felvonás után felkereste Rátkai Mártont az öltö­zőjében és így szólt: — Marcikám! Adja az Isten, hogy az egész szezonban egy napig se légy be­teg, de ha netalántán mégis megbete­gednél, ebbe a szerepedbe én akarok be­ugrani! . * * Bulla Elma decemberben Bernard Shaw „Szent Johan­ná”-jának­ a cím­szerepében lép fel a Belvárosi Színház­ban. Az évad második felében Koszto­lányi Dezső ,fi­des Anná”-ját is el­játssza a művésznő. Városi Színház Jubilárió bérlet H­ik előadás. Hétfőn, november 23-én este 8 órakor Anday Piroska kamaraénekesnő és Baklanoff kamaraénekes fellépésével CARMEN Don José, Josef Barton (Staatsoper, Ber­lin), Michaela, Kőszegi Teréz, továbbá fel­lépnek: Falus Edit, Török Rózsi, Kishonthy, Somogy, Havas, Szöts. BUDAPESTI HANGVERSENYZENEKAR Vezényel: Komlós Pál. KORB FLORA BALETT. Jegyek 1.80—9­1-ig válthatók a színház pénztáránál (T. 322—92), Rózsavölgyinél (T. 820—83), a Közp. Jegyirodánál (T. Ili—11). Néhány visszamaradt földszinti bérlet kap­ható. Részletes prospektus a pénztáraknál. • (Osztrák kultúrrestélyt rendez a Nemzeti Szalon.) A Nemzeti Szalon művészeti egye­sület november 19-én, kedden, este 7 órai kezdetten nagyszabású osztrák kultúrestélyt rendez. * (Liszt Ferenc-emlékünnep.) A Terézvá­rosi Polgári Kaszinó VI., Andrássy­ út 47. sz. alatt levő helyiségeiben szombaton este szép ünnepséget rendezett Liszt Ferenc emlékeze­tére. Az ünnepséget a kaszinó elnöke, Halász Miklós dr. nyitotta meg rövid beszéddel. Utána Lányi Viktor emlékezett meg felolvasásában Liszt Ferenről, kiemelve azokat az emlékeket, amelyek a Terézvárost Liszt Ferenchez fűz­ték. Réthy Eszter, az Operaház énekművész­­nője, nagy hatást keltett Liszt-dalokkal. Tor­­nay Ernő mély érzéssel szavalta Kemény Simon verseit. Herz Lili zongoraművésznő ismert virtuozitásával Liszt-szerzeményeket adott elő. Halász Livia Fóthy János verseivel aratott nagy sikert. ásról . (Per a Basim­caeff Mária szerelme című film körül.) Ami a moziknál a legritkábban előforduló eset, a Royal­ Apollo hétfőn este nem tartott előadást. Az előadás elmaradását „technikai előkészületekkel" okolta meg a színház igazgatósága. A technikai előkészü­letek mögött azonban egy 20.000 pengős kár­térítési per rejtőzik. A Royal-Apolo ugyanis a Hirsch és Tsufo-filmvállalattól bérbevette a Baskircseff Mária szerelme című filmet és azt a Kamara-mozgószínházzal egyidejűleg mutatta be. Ugyanarra a napra azonban, mikor ezt a filmet műsorra tűzte, egy másik filmet is lekötött a Royal-Apollo igazgatósága és a másik filmet a film tulajdonosa már hir­dette is a lapokban, mint a Royal-Apollo műsorát. A közönség ily módon a Hirsch én Tsuk cég felfogása szerint tévedésben volt afelől, hogy tulajdonképpen melyik filmet játssza a Royal-Apollo. Ez a magyarázata a cég állítása szerint annak, hogy a Baskircseff Mária szerelme című film az első napokban nem felelt meg anyagi szempontból a vára­kozásoknak és hogy végeredményében alatta maradt annak a minimális bevételnek, amely szerződés szerint a Royal-Apollót a film to­vábbjátszására kötelezte volna. A Darvas­aim a­z utóbbi napokban mind nagyobb kö­zönséget vonzott és vasárnapon a Royal- Apollo bevétele 4000 pengőn felül emelke­dett, azonban Gerő István, a Mozgóképüzem rt. vezérigazgatója, ragaszkodva a szerző­déshez, elhatározta, hogy a filmet kedden le­veszi a mű­sorról. Mikor erről a Hirsch és Tsuk cég igazgatói értesültek, elvitették a filmet, a Royal-Apollótól és így a színház hétfőn este film nélkül maradt. A Hirsch és Tsuk filmvállalat ezenkívül a Royal-Apollót 20.000 pengő erkölcsi és anyagi kártérítésre perelte a film levétele miatt. A Kamara­­mozgószínház kezdettől kezdve egyedül játssza ilyen módon a filmet. * (Száz vidéki mozit akarnak megnyitni.) A Filmszínházak Gazdasági Szövetkezete, amely részben a mozgószínházak gazdasági helyzetének javítását, részben a magyar film­gyártás fejlesztését tűzte ki céljául, igen ko­moly tervet pendített meg az illetékes ható­ságok előtt. A Szövetkezet megállapította ugyanis, hogy a magyar filmgyártás jövedel­mezőségét lényegesen emelné, ha a vidéken szünetelő mozik egy részét megnyithatnák. A Szövetkezet terve az, hogy­ — ha a hatóságok bizonyos vigalmiadó-kedvezményekkel támo­gatnák az új mozikat — száz vidéki mozgó­­szinházat, amelyek ma szünetelnek, renoválna és megnyitna. Ezek a mozgószin­házak az első esztendőben csak magyar filmeket játszaná­nak, hetenként egy előadást tartva A Szövet­kezet elnökségének véleménye az, hogy a ma­gyar filmek — régiek és újak vegyesen —­ megteremtenék a mozik részére a szükséges közönséget és a második évadban a most szü­netelő mozgószínházak is meg tudnának élni, a magyar filmgyártók számára pedig lényeges könnyebbséget jelentene száz új vásárló mozi. Az érdekes tervet illetékes körökben kedve­zően fogadták és az most komoly tárgyalás alapja a 13

Next