Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-05 / 251. szám

6 Vetulak Zsigmond tanácsos a lengyel külügyminisztériumból. Az előkelő közönség ezután átvonult a Magyar Intézetbe. Szlagowski varsói püspök megáldotta az intézetet, amelynek falait csupa magyar vonatkozású festmény és fénykép díszíti: Horthy Miklós kormányzó, Gömbös Gyula miniszterelnök és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter arcképei, a könyvtárteremben néhai Klebelsberg Kunó gróf olajfestménye. A megjelent lengyel tudósok nagy elismeréssel nyilatkoztak a könyvtár szép, válogatott anyagáról. Kölcsönös megértésen és megismerésen alapszk a magyar-lengyel barátság D.szebéd Varsóban Hóman miniszter tiszteletére VARSÓ, nov. 4. Chylski lengyel közoktatásügyi miniszter hétfőn este Hóman Bálint magyar közoktatásügyi miniszter tiszteletére eszebédet adott, amelyen sok előkelőség vett részt. Chylinski miniszter pohárköszöntőt mondott, amelyben a következőket jelentette ki: — Magyarország és Lengyelország baráti viszonya hagyományos, évszázados. A két ország történelmi fejlődése meglepő hasonlóságokért mutat. Mindkét ország a kereszténység és a nyugati műveltség létéért küzdött. A dicsőség éveit a gyász és a megalázás évei követték és ilyenkor Lengyelország és Magyarország kölcsönösen buzdították egymást a szabadság és a függetlenség kölcsönös szeretetével. Bem tábornok személye dicsőséges Lengyelországnak és Magyarországnak egyaránt. A két ország politikai és kulturális téren együttműködött. A kulturális téren való együttműködés állandóan mélyül. A cél az, hogy kölcsönösen segítsük egymást a kultúra terén népeink nyelvének és művelődésének kölcsönös megismerésével. Lengyelországi útján Excellenciádnak alkalma lesz látni, hogy kölcsönös hagyományaink nem csupán a múltban, hanem a jelenben is alapját teszik az együttműködésnek. Az 1934 október 21-i lengyel-magyar kulturális egyezmény biztosítéka annak, hogy a két ország jóviszonya a kölcsönös megértésen és megismerésen alapszik. A miniszter végül Horthy Miklós kormányzóra, majd Magyarországra és Hóman Bálint közoktatásügyi miniszterre emelte poharát. Az üdvözlésre Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő pohárköszöntővel válaszolt: — Mélyen meghatva a szives s meleg üdvözlő szavaktól, amelyeket excellenciád hozzám intézni szíves volt, mély hálával mondok köszönetet, mert úgy érzem, hogy szerény személyemben a magyar nemzetet érte megtiszteltetés. Pályám eddigi folyamán mint történetíró, a magyar történet művelője, tudtam hitet teni a lengyel-magyar barátság történeti értékéről, a két nemzet százados baráti kapcsolatainak folytonosságáról és jelentőségéről. Ma a magyar kultúrpolitika vezetőjeként vagyok lengyel földön, hogy e történeti barátság szilárdságáról és aktualitásáról tegyek tanúságot. A Lengyelország és Magyarország közt nem régen megkötött kulturális egyezmény szerves folytatása és intézményes biztosítása a két nemzet közt évszázadok óta fennálló és mindig gyümölcsöző szellemi érintkezésnek. A ráépítendő intézmények és érintkezések a lengyel-magyar szellemi együttműködés jövendőjének — úgy remélem és hiszem — biztos zálogául fognak szolgálni. Legyen meggyőződve Excellenciád, hogy a magyar királyi kormány teljes tudatában van e baráti kapcsolat nagy történeti jelentőségének és kulturális értékének. A magyar lélek melegségével üdvözlöm Excellenciádat a magyar királyi kormány és a magyar nemzet nevében. Éljen a lengyel köznevelés és kulturális élet legfőbb irányítója! Éljen Lengyelország! Wiwat pan Minister! Niechnyje Polska! A lengyel sajtó Slóman kultuszminiszter varsói útjáról VARSÓ, nov. 4. A vasárnap megjelent vidéki és fővárosi lengyel lapok részletesen ismertetik Hóman kultuszminiszter lengyelországi programját, továbbá fényképek kapcsán a miniszter életrajzát. Meleg szavakkal emelik ki a magyar kultuszminiszter nagy tudományos múltját, hangsúlyozva lengyelbarát érzelmeit. A krakói Illustrowany Kurier Codzienny közli Hóman kultuszminiszter „Lengyelország és Magyarország mint a nyugati kultúra nyugati védőbástyái” című cikkét, amely részletesen ismerteti a magyar és lengyel történelmi kapcsolatokat. Párhu-zamot von a két nemzet története között, amelynek annyi közös vonása van. Mindkét nemzet a keleti barbár betörések ellen védte a nyugati keresztény kultúrát, melynek védelmében sokszor véreztek és ha bajba kerültek, egymást mindig kölcsönösen segítették. Jelenleg is fennáll ez a történelmi alapokon nyugvó barátság, amelyet a kulturális kapcsolatok kimélyítésével kell megerősíteni. Az egész hétfő reggeli lengyel sajtó az első oldalon részletesen leírja a kultuszminiszter Varsóba érkezését, a fogadás meleg külsőségeit, megemlékezve a miniszter budapesti búcsúztatásáról is. Kiemelik a lengyel lapok, hogy a magyar kultuszminisztert milyen lelkes ováció fogadta a varsói pályaudvaron. B. H 1935 NOVEMBER 5, REDD Az ország idegenkedik a személyi jellegű és romboló támadásoktól A debreceniek küldöttsége átadta Lázár Andor dr. igazságügyminiszternek a mandátumot Lázár Andor dr. igazságügyminiszter hétfőn délelőtt vette át debreceni mandátumát, amelyet Szentpéteryi Kun Béla dr. egyetemi tanár, választási elnök vezetésével küldöttség nyújtott át neki az igazságügyminisztériumban, ahol a miniszter Antal István államtitkár társaságában fogadta a küldöttséget. A küldöttségben részt vett Zöld József helyettes polgármester, Újhelyi Sándor MÁV üzletigazgató, Balogh István földbirtokos, Rásó Sándor tiszteletbeli főügyész, Szunyoghy-Szőcs Géza dr. kormányfőtanácsos, Balogh Gyula dr. egyetemi gazdasági hivatali igazgató, Balogh Sándor kultúrtanácsnok, Nagy István dr. tb. főügyész és Pajor Gyula dr. tb. főügyész. Szentpétery-Kun Béla dr. választási elnök hosszabb beszéd kíséretében nyújtotta át a mandátumot az igazságügyminiszternek és többek között ezeket mondotta: — Amikor a Közigazgatási Bíróság a megelőző választást érvénytelenítette, sokan politikai tőkét akartak maguknak kovácsolni. Meg kell állapítanunk, hogy ha van valami politikai hatása ennek a bírói ítéletnek, az csakis a Nemzeti Egység Pártjának kedvező. E nélkül ugyanis mindig azt emlegették volna ellenfeleink, hogy ha másként járt volna el a választási bizottság, övék lett volna a többség. Most frappáns bizonyságot kaptunk az, hogy a választásnak lehettek formai hibái, de érdemileg reális és igazságos választás volt. — Debrecen polgárságát sohasem személyi és helyi tekintetek irányítják, hanem mindig az, hogy kinek munkájától vár leginkább az ország és a nemzet javára eredményeket, és tárgyilagos szempontok vezetik, amikor a Nemzeti Egység Pártjához ragaszkodik, mert az a meggyőződése, hogy ez a párt és Gömbös Gyula és kormánya tudja biztosítani nemzeti életünk jövő fejlődését. Elsősorban tehát a Nemzeti Egység Pártjának szóló bizalom is ez a mandátum, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy nemcsak kizárólag a pártnak, hanem Nagyméltóságod személyének is szól, mert Nagyméltóságod a rövid idő alatt is megnyerte a város polgárságának nagyrabecsülését, rokonszenvét és tiszteletét Debrecen nem azokat az embereket szokta értékelni, akik nagyhangú ígéretekkel ámítgatják, hanem a csendes beszédű és komoly munkásságú embereket tiszteli. — Nagy méltóságodat pedig ilyennek ismerte meg s ezért őszinte szívvel és meleg lelkesedéssel áll mellé. — Mély tisztelettel nyújtom át a város három mandátuma közül az elsőt, amely egyedül teljes s amelynek maradékszavazata ez alkalommal 200-zal több, mint az előző választáson volt, jóllehet most négy párt küzdött velünk szemben, akkor pedig csak kettő. És íme, a négy párt most együtt nem tudott annyi szavazatot összeszedni, amennyit az előző alkalommal kettő. Hálás vagyok a bírói ítéletnek Szentpétery-Kun Béla végül Debrecen üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta s a jelenlévők lelkes éljenzése közben átnyújtotta a mandátumot Lázár Andor igazságügyminiszternek, aki a következőkben válaszolt: — Rendkívül megtisztelő team Debrecen bizalmának ez a második megnyilvánulása. Szerettem volna magam átvenni a mandátumot, sajnos azonban, egészségi állapotom ezt nem engedte meg s ezért különösen köszönöm, hogy a mandátum átadására idefáradtak. — Debrecen polgárságának másodízben is kifejezett bizalma országos szempontból különösen nagy jelentőségű. A Közigazgatási Bíróság ítélete nyomán meglehetős nagy publicisztikai küzdelem fejlődött ki s ennek során napról-napra találkoztunk azzal az állítással, hogy most a bírói ítélet után kiderül majd az igazság, hogy ki mellett is van Debrecen közvéleménye. Hálás vagyok a bírói ítéletnek,, mert íme kiderült az igazság, most már csakugyan tudjuk, hogy Debrecen polgárai kit tisztelnek meg bizalmukkal. Mert nem csekélység az, hogy az a lista, amelyen barátaimmal együtt én szerepelhettem, körülbelül annyi szavazatot k kapott, mint a város másik két képviselője együttvéve. Ennek a mandátumnak súlya tehát körülbelül kétszer akkora, mint a másik kettőé és én így is értékelem mandátumomat. Ha pedig e mandátum a bizalomnak ilyen fokát jelenti, úgy részemről a képviselői kötelességteljesítésnek is hasonló mértékét kell hogy jelentse. — Rendkívül megnyugtató reám, hogy Debrecen azt várja tőlem, hogy csendes, nyugodt munkával, rakétaszerű ígérgetések nélkül igyekezzem érdekét az ország érdekével összhangban elősegíteni. Ez az, amit kétségtelenül meg fognak kapni tőlem. Személyi küzdelmek élére állani sohasem leszek hajlandó, az egyéni támadások távol állnak lelkemtől. Azt hiszem, Magyarország mai helyzetében akkor teljesítünk történelmi hivatást, ha ne arra törekszünk, hogy minél többírfiút eltávolítsunk az együttküzdők sorából, hanem arra, hogy minél többet kapcsoljunk ahhoz az erőhöz, amely az ország sorsát elősegíteni igyekszik. Ezért sokszor fájdalmas szomorúsággal látom azt a könnyelműséget, amellyel egyesek, gyakran vezető ellenzéki politikusok is, arra igyekszenek, hogy értékeket semmisítsenek meg. A magyar nemzet mai elárvultságában nem lehet olyan gazdag, hogy kibírja azt, hogy értékeit legtöbbnyire hazug beállításokkal sorra igyekezzenek összezúzni. Nem követem példájukat, az ilyen törekvéseknek mindig ellene fogok állani. — Kérem Debrecen polgárságát, őrizze meg a jövőre is azt a bölcseséget, amit most ezzel a választással tanúsított. Mert Debrecen megmutatta most, hogy az ilyen harcmodor mennyire rossz hatással van rá s hogy épp az ellenkező hatást váltja ki polgárságának lelkéből. Ha továbbra is ilyen érzéssel fogják visszautasítani ezt a harcmodort, úgy Debrecen erősen hozzá fog járulni ahhoz, hogy az egész ország lelkületében ösztönszerű idegenkedés fejlődjék ki minden személyi jellegű és romboló természetű támadás ellen s ösztönszerű lelkesedés legyen úrrá a csendes alkotó munka irányában. — Ennek a gondolatnak győzelmét látom én a debreceni választás eredményében. Kérem Debrecen polgárságát, tartsa meg velem szemben előlegezett bizalmát. Hasonló hűséget és bizalmat kapnak tőlem s ha öszszefogunk, én hiszem, hogy nagy alkotáson tcát tudunk majd felmutatni Gömbös Gyula miniszterelnök úr vezérletével úgy Debrecennek, mint az országnak érdekében. A jelen voltak lelkes éljenzéssel fogadták a miniszter szavait. Lázár Andor igazságügyminiszter ezután még hosszabb időt töltött barátságos beszélgetésben a küldöttség tagjaival. A tótok minden áron szabadulni akarnak a csehektől Jehlicska Ferenc, a tót tanács elnökének nyilatkozata a felvidék szörnyű elszegényedéséről BERLIN, nov. 4. Jehlicska Ferenc dr. egyetemi tanár, a tót tanács elnöke és helyettese, Dvorcsák Viktor dr. tanár Berlinen átutazóban nyilatkoztak a Völkischer Beobachter tudósítójának. •— Súlyos tévedés volna azt hinni, — mondja többek között a nyilatkozat — hogy a Csehországban élő németek kibékültek a csehekkel. A szudétanémetek 80 százaléka ellenzékben van. De tévedés az a külföldön terjesztett állítás is, amely egységes „csehszlovák” nemzetről beszél. A cseh és a tót két külön nép. Nyelvünk ugyan rokon, de nincs köztük semmiféle más közösség. A nyugati kultúra közvetlenül hatott a csehekre, a tótokhoz azonban kerülő úton Magyarország közvetítésével jutott el. Sok egyéb földrajzi, gazdasági és történelmi természetű okon kívül ez a körülmény ma is még erős kötelékkel fűzi a tótokat Magyarországhoz. Lényeges különbség van a cseheknek és a tótoknak a világháború alatt tanúsított magatartása között is. Az osztrák— magyar hadsereg tót ezredei híven és bátran harcoltak mindvégig. A tótok valójában sohasem törekedtek a Magyarországtól való elszakadásra. A tót nép azonban sohasem fejezhette ki ebben a tekintetben akaratát és az ősi ezeréves magyar állami kötelékből való kiszakítása megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére történt. Sohasem volt népszavazás. Hatalmi politikából és hadászati okokból meg akarták teremteni „Csehszlovákiát” és ezért tudatosan elsikkasztották a tótok önrendelkezési jogát. Ennek az erőszakosságnak leplezésére kitaláltak egy hazug jogcímet: azt a lehetetlen, máig be nem bizonyított és egyáltalán be nem bizonyítható állítást, hogy a tótok csehek. A tótok mindig, minden alkalommal tiltakoztak ez ellen az állítás ellen, leghatásosabban az 1933 augusztusában rendezett nyitrai ünnepségen. Nem szabad elfelejteni, hogy a tótok erőszakos „felszabadítása” és a Felvidék Csehországhoz való csatolása olyan földrajzi egységet rombolt szét, amely ezer éven át állott fenn és amely az évszázadok folyamán eszményi gazdasági egységgé vált. A „szabadítók” nem törődtek azzal, hogy a Felvidék rohamosan elszegényedett, hogy az új határok lehetetlenné tették a fának, a Felvidék legfontosabb termékének Magyarországon való eladását és hogy a tót munkások, akik ősidők óta munkát találtak a magyar Alföldön, most elvesztették minden kereseti és életlehetőségüket. A cseh ipar érdekében a Felvidék iparát is megbénították. A Felvidéket a csehek gyarmatnak tekintik s a Felvidékről kivándorolt rengeteg tót helyébe, aki kénytelen volt ínséges hazáját elhagyni, egész sereg cseh vándorolt be a Felvidékre. Számuk kereken 300.000. A csehek célja nyilvánvalóan a tótok teljes elnemzetietlenítése. Az állam lakosságának mindössze 48 százalékát kitevő cseh kisebbségből többséget akarnak csinálni, mégpedig oly módon, hogy a tótokat igyekeznek beolvasztani a cseh elembe. Ilyen körülmények között igazán nem lehet csodálni, hogy a tótok mindenáron szabadulni akarnak a csehekkel való áldatlan összeköttetésből. Pál régensherceg hazatért külföldi útjáról BELGRÁD, nov. 4. Ma délelőtt visszaérkezett Belgrádba Pál kormányzó herceg párizsi és londoni útjáról. Fogadtatására a pályaudvaron megjelent Mária anyakirályné és Miklós herceg. Jelen voltak Sztankovics és Perovics régensek, Sztojadinovics miniszterelnök és külügyminiszter a kormány tagjainak kíséretében, a belgrádi francia és angol követ, továbbá számos polgári és katonai előkelőség. Az üdvözlések után Pál kormányzó herceg felesége és kisfia társaságában a Belgád melletti villájába vattatott.