Budapesti Hírlap, 1936. március (56. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-01 / 51. szám
s* AK IS A lótenyésztésről Hogy milyen lófajtát tenyésszen a gazda, azt legjobban a helyi viszonyokból állapíttatja meg. A gazdák egy része azt a nézetet vallja, hogy a nehéztestű és csendesférfi ló, melyet a Muraközben, továbbá Somogy, Baranya, Vas, Sopron és Moson megyékben tenyésztenek, jobban megfelel igáza, mint a gyorsmozgású, de azért szilárd szervezetű lovak, melyek az ország többi részén általában el vannak terjedve. A csendesvérű, nagytestű lófajták, melyeket általában hidegvérűnek hívnak, több ésjobb takarmányt és abrakot igényelnek és ez okból nagyhatárú községekben nem hálás az ilyen lassújáró lónak tenyésztése. Az is tény, hogy ez a lófajta csak ott felel meg leginkább, ahol már régebb idő óta tenyésztik. A kisgazda mindig olyan lovat tenyészszen, amilyent azon a vidéken általában tenyésztenek. Az állami mének is annak megfelelően vannak beosztva és így könnyen lehet olyan apaállathoz jutni, amilyenre szükség van. Értékesíteni is könnyebb az olyan lovat, mely a vidék tenyészetének leginkább megfelel. A tenyésztésre szánt kanca legyen jó testalkatú, egészséges szervezetű és jóindulatú. Ahogy a selejtes mag után nem várhatunk jó termést, úgy a hitvány ló után sem várhatunk tökéletes csikót. Teljesen hibátlan ló alig van, de szakszerű párosítással mindig lehet az ivadékon javítani, kivált hó nevelésére is nagy gondot fordítunk. Van eset arra is, hogy egész községek lóállományát sikerült megjavítani megfelelő mén alkalmazásával. A ló kancának testéhez arányos legyen a feje; hosszú a marja és a teste. Mély legyen a mellkas is, hogy a lábak inkább rövidebbnek tűnjenek föl; szóval földig ló legyen az anyakanca. A lábak jósága is főfontosságú, mert jó láb nélkül nem is lehet jó lovat elképzelni. Nem szabad tenyésztésre használnunk az olyan kancákat, melyek havi vakságban szenvednek, vagy szürke hályogos a szemük. Egyéb agyhaj, vagy veleszületett gyengeség, teli talp, vagy törékeny, keskeny pata, szintén átörökölhető bajok; ilyen hibás állatokat tenyésztésre ne használjunk. Magasságra legalább 15 markos legyen az anyakanca, mert a csikó nagysága mindig az anyától függ. Nagyon magas és keskeny mellkasú kancák ritkán válnak be jó csikónevelőnek. Bár a külső látszat gyakran csal, mégis a földmívelő lótenyésztőnek, ki lovát vemhes korában használja, leginkább alkalmasan annak minden tulajdonságát alaposan kiismerni és a gyengéket és alkalmatlanokat kizárni a tenyésztésből. Ami az apaállatok megválasztását illeti, tudvalévően az államnak is érdeke, hogy az ország lótenyészete jó legyen. Ezért tart a fedeztető állomásokon jófajta méneket, melyek kora tavasztól nyár elejéig ott vannak kihelyezve fedeztetési célra. Az a gazda, akinek kis testalkotású kancája van, használjon arabs, vagy lipizzai fajta csődört, melyek éppen arra valók, hogy a kis testet fokozatosan emeljék és javítsák. Akinek kancája elég magas, de nem elég csontos, vagy izmos, legcélszerűbb, ha Gidran, vagy Nonius fajta ménekkel fedeztet. Az elég magas termetű, erős csontozatú és izmos kancát legjobb angol fajtájú ménnel fedeztetni, azért is, mert ezeket a fajtákat legszívesebben is szaporítják az állami méntelepek. A kancák közül a nehezebb testű és lassúbb mozgású fajták gyorsabb fejlődésűek, mint az élénkebb vérű kisebb termetűek. Ezért leghelyesebb, ha a nehezebb testű kancákat három éves korukban, a könnyebb termetűeket pedig négyéves korukban fedeztetjük és addig tenyésztünk vele, amíg jó csikókat ellik és azokat jól tudja tejjel táplálni. A kanca vemhessége majdnem pontosan 11 hónapig tart, ettől alig van néhány napi eltérés. Amely gazda állami ménnel fedeztetett, fedeztetési jegyét őrizze meg, mert a származási igazolvány az eladásnál mindig értéket jelent. A vemhesség első felében, tehát öt és fél hónapig nincs biztos tünete a fogamzásnak. Csak a vemhesség második felében kezd a has mindkét oldalán domborodni és már a hatodik hónap után észlelhetjük a csikó megmozdulását. Előfordulhat a kancáknál terméketlenségi eset is. Ilyen pl. a hüvelyhurut A túlhízás sem jó a termékenyülésre, de viszont a túlságos lecsigázás sem. Elvetélések is előfordulhatnak, két hónapon belül; ilyenkor ezt észre sem vesszük a lovon. Az elvetélések oka lehet még az időjárásnak igen kedvezőtlen volta, hiányos gondozás, ütés, rúgás, vagy elesés. A vemhes kancát majdnem az utolsó egykét hétig rendszeresen használhatjuk. Fagyott, síkos, vagy túlrögös utakon ne járassuk. Megerőltetni sem szabad s óvnunk kell a túl hideg víztől s olyan takarmányoktól, melyek a beleket túlságosan kitágítják s így nyomást gyakorolnak a méhre. Igen fontos végre a vemhes kancának tisztán tartása, hogy bőre jól működjék; istállója legyen világos és jó levegőjű, mert csak így várhatunk egészséges utódot és könnyű ellést. —rdf. Fajbaromfifarm A fajbaromfi tiszta vérben való tenyésztése, legyen az akármelyik külföldi faj, vagy akár a mi parlagi tyúkunk, nagy szaktudást, tanultságot, gondos utánajárást, sok időt és nem kevesebb tapasztaltságot igényel. Aki fajbaromfit tenyészt, elejétől fogva legyen tisztában azzal, hogy a tenyésztői munka tekintélyes időt fog igénybe venni. Első gondja az legyen, hogy tenyésztörzseit a legmegbízhatóbb forrásból szerezze be. Ne sajnálja az erre költött aránylag nagy összeget, mert az rendes körülmények között nem rossz tőkebefektetés. A másik fontos teendő az ivadékok egyedenként való kiválasztása. Ismernie kell a farmernek a fajtajellegeket és csak azokat az egyedeket tartsa meg továbbtenyésztésre, amelyekben ezek a faji jellegek mind hiba nélkül feltalálhatók. Legyen a hiba színben, alakban, feltétlenül és szigorúan kiküszöbölendő. Ez azonban nem elég. Gondosan kell ügyelni arra is, hogy az állatok jó tojók legyenek, azaz sok és nagy tojást termeljenek. Minél nagyobb valamely egyednél a tojáshozam számra és súlyra, annál alkalmasabb arra, hogy ivadékait tenyészanyagnak felneveljük. Arra is tekintettel kell lennünk, hogy minél ritkábban kotoljék meg az a tyúk, amelynek csirkéit utánpótlásra fel akarjuk nevelni, mert a gyakori kotlás ideje alatt természetesen szünetel a tojástermelés, öröklődik ez a tulajdonság, úgy mint a hosszas, nagyon erőszedlési folyamat is, amely legyengíti és a tojásképzéstől hosszú időre elvonja a tyúkot. Az ilyen tyúk tojását ne használjuk keltetésre. Az egyedkiválasztáshoz természetesen okvetlenül szükséges a számozott lábgyűrű Vagy szárnyjel és a csapófészek használata, nemkülönben a jelző tabellák vagyis törzslapok, amelyekre minden nap feljegyezzük a tojások súlyát és a tojó számát. Vérfelfrissítés céljából — amire mindig szükség van és ami igen fontos, — a legmegbízhatóbb helyről szerezzük be az apaállatokat. Ha azonban egy-egy egészen kiváló tyúknak minden jó tulajdonsága megvan, akkor a tojásából nevelt kakasokat kivételkép átmenetileg megtarthatjuk, hogy az állományba átörökíthessék anyjuk jó tulajdonságait. Ezt természetesen nem tehetjük minden esztendőben, hanem csak ritkán, nagyobb időközökben, hogy a beltenyésztés veszélyeit elkerüljük. Ha módunkban van időről-időre külföldről beszerezni egy-egy kiváló farmból való apaállatot vagy néhány keltetőtojást, az a vérfelfrissítés céljából nagyon előnyös. Ha az elmondottakat szem elől nem tévesztjük és állami ellenőrzés alá helyezve állományunkat, annak egészségügyi és más szempontból való szigorú megfigyeléséről gondoskodunk, akkor megvan minden reményünk arra, hogy fajbaromfitenyészetünket a legnagyobb tökéletességre emelhetjük. Az ilyen minden tekintetben megbízható baromfifarmról természetesen szívesen vásárolja a tenyésztő a vérfelfrissítésre vagy állományának feljavítására való tenyészanyagot és keltetőtojást. Vannak fajbaromfifarmok, amelyek többféle fajú tyúkot tartanak. Ez nagyon drágítja a farm fenntartását. Több ólra, több egymástól magas kerítéssel gondosan elkerített kifutóra van szükség s minden óvatosság ellenére is megtörténhetik, hogy egy-egy ajtót nyitva felejtenek, vagy a kisebbtestűveghorn vagy parlagi kakas átrepül a kerítésen a másik telepre és máris megvan a fajtakeveredés. Egyszerűbb és sokkal olcsóbb, kevesebb munkával is jár, ha csak egy fajta fajbaromfit tart a farmer. Még korántsem mondtunk el minden teendőt, amire a gondos és lelkiismeretes fajbaromfi tenyésztőnek ügyelnie kell és ami sok idejét veszi igénybe. Sajnos, a baromfitartó gazdák közül soknak nincs sem ideje, sem kellő képzettsége arra, hogy fajbaromfit tartsanak, iletve, hogy azt a tiszta faji jelleg minden külső formájának, belső tulajdonságainak fenntartásával tovább tenyészteni tudnák. Faluban sokan el sem tudják úgy különíteni az állatokat, hogy keveredés ne történjék. B. H. 1936 WARCTÜS I, TSSAKSTP A baromfinak mai színvonalát nagyban emelhetnék a gazdák akkor is, ha több gondot fordítanának a kellő táplálékra, jobb utazásra, különösen pedig, ha áttérnének a csapófészek útján való ellenőrzésre. Csapófészket házilag is könnyen lehet előállítani, 4—5 tyúkra egyetegyet számítva. Az lehetségessé tenné minden baromfitenyésztő gazdának, hogy csak a legjobb tyúk tojását keltesse állományának utánpótlására. A tulajdonképpeni fajbaromfifarmokról időről-időre beszerzett kakas vagy keltetőtojások a javulást csak gyorsítanák. A tiszta vérben tenyésztő fajbaromfifarmok elsősorban arra valók, hogy a sokszázezer baromfifarmer és kisgazda tenyészete számára kiváló tenyészanyagot neveljenek. a tojás árusításának új remije A napokban jelent meg a rendelet, amely a tojás árusítását úgy szabályozza, hogy csak a tíz darabon aluli mennyiséget szabad ezentúl darabszámra eladni. A tíz darabon felüli tojást súlyra kell árusítani. A komoly baromfitenyésztők örömmel fogadják ezt a rendelkezést, mert minél nagyobb, tehát nehezebb tojást hoznak a piacra, annál jobb árat kaphatnak. A fogyasztó közönség is jól jár, mert el fog tűnni a piacról az apró, könnyű, apadt, nem friss tojás. Minél tovább tartogatja ugyanis a baromfitenyésztő a tojást, az annál könnyebb lesz és minél kisebb lesz a súlya, annál kevesebbet kap érte. Amíg eddig a nagy tojást fogyasztotta el a termelő családja és a kicsit adta el, mert az ár egyforma volt, a jövőben valószínűleg a kisebb tojás kerül házi fogyasztásra és valószínűleg sokkal kevesebb apró tojás kerül a piacra,, mint eddig. A baromfitartó pedig ezek után remélhetőleg belátja, hogy nem érdemes derűreborúra minden tyúkot megtartania, hanem csak azt, amelyik szép és súlyos tojással fizeti meg a takarmányt. Az apró tojást termelő tyúkok kiselejteződnek és bizonyára gyors ütemben javulni fog szelektálódás útján az egész ország tyúkásománya, örömmel kell tehát üdvözölnie ezt az új rendszert minden baromfifarmernek és minden fogyasztónak. Úgy, amint a zöldség- és gyümölcsfélék súlyra való árusítása a minőségi javulást hozta meg, bizonyára a tojásnál is ezt válthatjuk. A nyaralók kertje Akár saját kertünkben nyaralunk, akár idegenben bérelünk nyári lakást, vagy akár néhány heti vagy havi tartózkodásra szállóba, penzióba megyünk a meleg hónapok alatt, jól esik, ha ápolt kertben, virágok közt üdülhetünk. Milyen az a kert, amelyben a nyaraló vendég gyönyörűségét leli és magát jól, otthonosan érzi. Fa annyi legyen az ilyen kertben, hogy árnyas helyet találjunk. A túlsók és a házhoz túl közel levő fa azonban elveszi a napfényt, a világosságot, nyirkossá teszi a házat. Az állandó árnyékban nem díszül a virág és satnyán nyúlnak fel a bokrok. Az ilyen fölösleges fákat ki kell ritkítani. A szomszéd felé, vagy mint szélfogó jó egy-két sor sűrű bokor, élősövény, vagy a kerítést befedő futónövény. Arra nagy gondot kell fordítani, hogy a nyaralási idő alatt a kertben állandóan minél több virág nyíljék. A legtöbb ember július, augusztusban, esetleg június közepétől szeptember közepéig mehet nyaralni, tehát olyan virágot válasszunk, amely ebben az időtájban virít. Bokor, cserje, a Hibiscust kivéve, nagyon kevés van, amely nyáron virítana. Futónövényeink közül a többször, vagy folyton virító futórózsák, Cobea, hajnalka. Évelő virágok közt a Rudbekiák, korai Solidago, egyik-másik harangvirág, Valeriána. Rózsák közül a folyton virágzók, különösen a babarózsák egynémelyike. Egynyári virágaink közt van a legnagyobb választék: Verbéna, Petúnia, Oroszlánszáj és még egy egész sereg hálás, kevés ápolásra szoruló fajta. A gumósak közül a Canna Indica és Dáhliák százféle változatai díszítik a kertet, épúgy, mint a Pelargonia fáradhatatlanul virító sok szép fajtája is. Hogy több egynyári, vagy több évelő virágot ültessünk-e kertünkbe, az attól függ, hogy mennyi időt szentelhetünk azok ápolására és öntözésére. Az egynyári virágok vetése, esetleges pikkozása, ültetése sok időt vesz igénybe, öntözni is csaknem minden nap kell őket. A muskátlit is száraz időben gyakran kell öntözni, míg az évelővirágokat hoszantartó szárazság esetén is csak kétszer-háromszor öntözzük meg egy hónapban. Akkor körülöttük sekélyke árkot húzunk, hogy a víz szerte ne folyhasson s öntözés után a földet ismét visszasimítjuk a helyére. Az évelőkkel egyéb gondunk nincs is, mint az, hogy 4—6 évenként a töveket ősszel szétszedjük és más helyre, érett trágyával javított földbe ültetjük át. Ahol kevés öntözési lehetőség van, vagy kisebb kertben ne legyenek nagy gyepes területek, mert a kisült fa sivár látványosság. Borostyánnal borított területek előnyösen pótolják a gyepet. Bokrok alján, árnyas helyen gyöngyvirág zöldje, örökzöld, őszig üdeszöld pázsitot biztosítanak. Virágágyak zöld szegélyére az örökzöld Iberis alkalmas, amely májusban apró, sűrű fehér virágjával különösen szép. Szegélynek még az indanélküli hónapos szamóca és az orosz ibolya is alkalmas. Bármily kicsi is a kert, vagy a házat körülvevő földsáv, amely a nyaralót övezi, sok ugrág legyen besma. A gyümölcsfa koronájának alakítása Minden fiatal gyümölcsfa koronáját alakítani kell. Az egyiknél elég a szakszerű metszés, a másiknál azonban gyakran segédeszközökhöz is kell nyúlnunk, hogy a korona megfelelő alakot kapjon. Különösen a fiatal körtefák hajtásai törnek egyenesen felfelé, lehetőleg függőlegesen helyezkednek el az ágak és ha nem segítünk a bajon, a korona keskeny és túl sűrű lesz. Egymás útjában lesznek az ágak és néha súrolják is egymást. Sem a nap, sem a permetezőszerek nem hatolhatnak be az ágak közé. Kevés lesz az ilyen fán a termés és a gyümölcs sem lesz olyan zamatos, mint azé a fáé, amelynek koronáját mindenhol éri a nap és a levegő és amelynek minden részéhez eljutnak a permetező - védekező szerek. A fiatal gyümölcsfa koronáját a kellő metszésen kívül tehát segédeszközökkel is alakítjuk. Az egymáshoz túl közel levő, függőlegesen felfelé törő ágakat vékony lécekkel kitámasztjuk. Ez úgy történik, hogy a kihegyezett lécnek egyik végét a törzshöz illesztjük, a másikat az ág közepe tájához, azt ezzel a léccel távol tartván a törzstől. A léc kihegyezett része erősen megakad a törzsön és ágon, úgy hogy ez a támaszték állandóan a helyén marad. A másik mód, amellyel hajlott, görbe ágat egyenesre szoktatunk, az, hogy végig odakötözzük ezt az ágat egy egyenes léchez. A két módozatot szükség esetén ugyanazon a fácskán alkalmazzuk. A léc vastagságát a fa, illetve az ág vastagságához mérten erősebbre vagy gyengébbre faragjuk. A szabályosan alakított gyümölcsfa nemcsak tetszetősebb, hanem többet termő is és a termése minőségileg is felette áll az elhanyagolt koronájú gyümölcsfáénak. A vágott virág frissentartása A levágott virág a vázákban többékevésbé gyorsan hervad el, pedig mindenki azt szeretné, ha minél tovább gyönyörködhetne levágott virágaiban. Kísérleteztek ezért a virág frissességének megtartása érdekében vízbe tett sóval, faszénnel, különféle vegyszerekkel. A hamburgi egyetem botanikai intézetében Tursula Grüning rendszeresen kutatja a levágott virág vázában való eltarthatóságát. Nemcsak a virágkedvelő nagyközönség magánérdeke ez, hanem a virágkereskedőé is, akinél bizony sok virág hervad el, mielőtt eladhatná. Az eddigi tapasztalatok szerint az este és különösen a hajnalban levágott virág tartósabb, mint a déli forró napsütésben leszedett. Fajonként változik, hogy a virágot fejlődésének melyik időpontjában kell levágni. Így például a mákot, Phloxot bimbó ■torában kell levágni, úgyszintén a szalmavirágot is, míg a Cyclamen csakis teljes kinyílása után vágható. A teljesen kinyílott ibolya már másnapra elhervad, míg az, amelyet felső bimbó korában szedtek, napokig eláll. A virág tartóssága attól is függ, hogy a vizet mennyire tudja felvenni. A fa szárú virágoknál (orgona, rózsa, krizantémium stb.) ezért hosszú, ferde metszőlapot kell vágni, sőt a szárat alul be is kell hasítani. A dudvaszárúaknál ez felesleges, mert elegendő vizet tudnak felszívni. A tejnedvűeknél a szár végét alul meg kell pörkölni, hogy ezáltal a tejnedv kiszivárgását megakadályozzák. Minél vastagabb a virág szára, annál hosszabbra hagyhatjuk, minél vékonyabb,, annál rövidebbre kell vágni. Hogy a párolgást szabályozzuk a virágon alul, a vízből kiálló szárrészen csak néhány levelet hagyunk meg. MEGJELENT a Háztartási Számadó Naptár az 1936 évre Oeconomusnak „A rend könyvei” sorozatában az idén VII-ik évfolyamában megjelent a kitűnő rendszerű háztartási beírókönyve páratlan népszerűségre tett szert a társadalom legszélesebb köreiben. Jó lélekkel elmondhatjuk róla, hogy a másik két magánrendtartási könyvvel, a HÁZIIKTATÓ-val (ára P 2.40, díszkötésben P 8.50) és az „Uti jegyzeteim”-mel (60 fillér) együtt valóban a magyar család. A HÁZIASSZONY KINCSE Ára P. 1.20 Kaphatók: az Ön megszokott könyvesboltjában, papírüzletében. Vidékre az ár és 20 fillér portó előzetes beküldése mellett szállítja .A rend könyvei** kiadóhivatala Budapest, VI., Andrássyút 35. ptp. csekkszámla 15.220.