Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
Mindennap képes mellékzet ÁRM LVI. évfolyam 76. szám 1936. Szerda, április 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL B VIk. KER., JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM. TELEFON : 44-4-04, 05, 06, 07, 08, OS Lengyelország és a rajnai kérdés VARSÓ, márc. 31. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) A lengyel közvélemény az elmúlt hetekben leginkább a locarnói szerződés német részről történt felmondásának hatása alatt állott. A helyzetet Varsó kezdeten fogva igen nyugodtan ítélte meg, mert hosszabb idő óta számolt azzal, hogy Németország megszabadítja magát mindazoktól a szerződésektől, amelyek egyenjogúságát kérdésessé tették és szuverenitását korlátozták. Lengyelország a rajnai övezet megszállását úgy tekinti, mint az egészséges viszony helyreállítását Németország és a szomszédos államok között. Egyúttal végét is jelenti annak a ferde nemzetközi felfogásnak, amely a béke szerkezetét a győztesek és legyőzöttek közötti megkülönböztetésre akarta felépíteni az idők végtelenségéig. A lengyel politikai élet egyes — tekintélyes — körei bizonyos kárörömet is éreztek az események felett s ezt teljes mértékben visszatükröztette Beck külügyminiszter egyik londoni felszólalása, amelyben rámutatott a régi helyiség tarthatatlanságára. A locarnói szerződés ugyanis lengyel szempontból különbséget tett Németország keleti és nyugati határai között. Az utóbbit az összes nyugati hatalmak kölcsönös segélynyújtási szerződése biztosította, a német-lengyel határok egyetlen garanciája azonban csak a lengyel-francia szövetségi szerződés volt. Lengyelország éppen ezért sohasem nézte jó szemmel a locarnói szerződést és sohasem tekintette azt a béke igazi biztosítékának. Varsó kezdettől fogva bízik a viszály békés elintézésében, vagy legalábbis nem tart attól, hogy az katasztrófához vezessen. Franciaország ugyanis nem elég erős ahhoz, hogy megtámadja Németországot s politikai vezetői azt is nagyon jól tudják, hogy egy ilyen végzetes lépés élesen szembeállítaná Franciaországot az egész európai közvéleménnyel. A nemzetközi jog mai felfogása szerint a szerződések megsértése a határok megsértése nélkül nem háborús ok. Azonkívül Európa legtöbb országában a közvélemény Németország oldalán áll s ezt teljes mértékben elmondhatjuk Lengyelországról is. A lengyel sajtó állásfoglalása is meglehetősen egységes volt s a kormány külpolitikája ellen intézett ellenzéki támadások inkább csak taktikai kérdésekre vonatkoztak. Egyes kimondottan franciabarát politikusok — mint Sikorski tábornok — azt követelték lapjaikban, hogy Lengyelország minden eszközzel erősítse meg Franciaországgal fennálló szövetségi kapcsolatát. Beck külügyminiszter azonban más módon iparkodott Lengyelország érdekeit érvényesíteni. Anélkül, hogy az ország szövetségi szerződéseivel ellentétbe került volna, kijelentette, hogy Lengyelország a rajnai kérdésben nem tartozik a közvetlenül érdekelt felek sorába. Sokkal mélyebb benyomást keltett azonban a külügyminiszter második beszéde, amelyben állást foglalt az ellen, hogyegyoldalú hatalmi megállapodásoknak azt a színezetet adják, mintha azok a Népszövetség tagállamainak egyhangú határozatai lennének. Franciaország ezt igen zokon vette, mert hiszen a mostani vitában mindenképpen a maga álláspontja mellé iparkodott állítani az egész Népszövetséget s ezért meg is fenyegette a lengyel kormányt, hogy „ennek az állásfoglalásnak még komoly következményei lehetnek.” Varsó azonban tudja, hogy Beck egészen pontosan ismeri szavainak súlyát és a határt is, ameddig elmehet a francia kapcsolatok gyengítése nélkül. Az ellenzék és különösképpen Beck személyes ellenfelei éleshangú támadásokat intéztek emiatt az egész kormány ellen, aminek azonban nem annyira külpolitikai, mint inkább pénzügyi és belpolitikai háttere van. Az ország súlyos pénzügyi helyzete ugyanis megköveteli, hogy külföldi hitelekkel hidalják át a pillanatnyi nehézségeket és egyes körök elsősorban a francia nagytőke támogatására számítanak. Arról is szó van, hogy a kormányt átalakítsák. Mindez azonban semmit sem változtathat a lengyel külpolitika irányán. A népszövetségi tanácskozásokon Beck kijelentései igen nagy tetszésre találtak az úgynevezett „kishatalmak” és a semleges országok részéről. Még a lengyel ellenzéki sajtó számos vezető lapja is sikernek könyvelte el sokat vitatott londoni beszédét. A közvélemény más okból is megértéssel fogadta Hitler állásfoglalását. A francia-orosz szerződés ugyanis szöges ellentétben áll Lengyelország érdekeivel. Ettől eltekintve pedig nagyon megnyugtatott minden lengyelt a német kancellárnak az a valóban nagyvonalú és igazságszerető megjegyzése, hogy el kell ismerni Lengyelország igényét a tengerhez vezető kijáratra. Lengyelország mindebből arra következtet, hogy a németek békeakarata őszinte. A francia-szovjetszerződésnek más nagy jelentősége is van lengyel szempontból. Ha ugyanis az orosz-cseh szerződést egy ugyanilyen jellegű megállapodás követné Oroszország és Románia között, akkor Lengyelország arra az álláspontra helyezkednék, hogy a szovjet szerződés nem fér össze lengyel-román szövetséggel és álláspontjának következményeit is levonná. Ez az oka annak, hogy az új varsói román követ fáradozásai igen nagy tartózkodásra találnak a kormány részéről. Romániának nyíltan és szabatosan kell nyilatkoznia a kérdésről, mert egyébként nem igen lehet szó arról, hogy a két ország szövetségi viszonya tartós maradjon. Ebből a szempontból éles fényt vet a lengyel-román viszonyra a bukaresti sajtó legutóbbi támadó magatartása a magyar nemzeti ünnepnek Varsóban lezajlott külsőségei miatt. Kétségtelen, hogy a magyar-lengyel barátság megerősödése valóban nagy eseménnyé avatta március tizenötödikét. A főváros nagy tanácstermét zsúfolásig megtöltötte a lengyel közönség és mind Paverski professzor előadása, mind a varsói Petőfi-társaság ünnepélyének többi műsorszáma nagy lelkesedést keltett. A román sajtó felháborodással tárgyalta ezt a szép ünnepséget és néhány nemzeti sajtóorgánum vezércikkét is. Az utóbbiak közül különösképpen a Polska Zbrojna cikke keltett feltűnést, amely szerint Lengyelország örökké hálás marad Magyarországnak az 1920-as évben nyújtott segítségért és végtelenül sajnálja, hogy akkoriban a csehek megakadályozták, hogy a magyar küldemények eljussanak rendeltetési helyükre, s hogy a két ország között megvalósítsák a közös határokat. A román sajtó azért is felhördült, mert Kosciatkowski miniszterelnök bejelentette közeli budapesti utazását. A bukaresti félhivatalos lapok egyenesen „irredentizmussal és illojalitással” vádolják meg Lengyelországot. A lengyel sajtó természetesen nem hagyta válasz nélkül a sorozatos támadásokat és azzas meg is jegyezte, hogy Romániának végre bele kell nyugodnia a lengyelmagyar barátság megváltoztathatatlan tényébe. Kosciatkowski miniszterelnök budapesti látogatását nemcsak a román körök nézik sanda szemmel. A jelek szerint a kisantant más tagjai is félnek Magyarországtól, mert úgy látják, hogy a mai viszonyok nem tarthatók fenn az idők végtelenségéig és számolniok kell azzal is, hogy a Magyarországhoz való közeledésnek ára is van. Tudják ezt annál is inkább, mert a lengyel sajtó több félhivatalos orgánuma (pl. a Polónia-Italia) napról-napra hangoztatja a lengyel-olasz kapcsolatok megerősítetését és a dunavölgyi kérdésnek olaszlengyel együttműködés segítségével való rendezését. Ez egyébként sarkalatos pontja a lengyel politikának, amely azt tartja, hogy a dunavölgyi békét csak ilyen úton lehet biztosítani az egymással ellentétes nagyhatalmi törekvésekkel szemben. Egyébként az egész lengyel közvélemény melegen óhajtja a német-francia viszony javulását, mert tudja, hogy ezen Lengyelország semmit sem veszíthet, aminthogy Franciaország sem veszített semmit a lengyel-német szomszédság békés fordulatán. R. A. Ribbentrop a német kormány válaszaval Londonba érkezett A jegyzéket szerdán délelőtt nyújtja át Eden angol külügyminiszternek nyomban Londonba hajtattak.Ribbentrop a birodalmi kormány válaszát hozta magával a locarnói hatalmak egyezménytervére._________ _ _ A választ szerdán délelőtt nyújtja át croydoni repülőtéren, ahonnan gépkocsink Eden angol külügyminiszternek. Kombinációk a locarnoi hatalmak vezérkarainak tervezett tanácskozásáról LONDON, márc. 31. Ribbentrop nagykövet a német küldöttség tagjaival kedden este 8 óra 35 perckor (nálunk 9 óra 35 perc) megérkezett a LONDON, márc. 31. A locarnói hatalmak vezérkari tanácskozása élénken foglalkoztatja az érdekelt országok közvéleményét. A Times diplomáciai levelezője szerint az angol miniszterek hétfői értekezletén az az aggodalom jutott kifejezésre, hogy a vezérkari megbeszélések esetleg túlságos jágkörűek lesznek. Ennek elhárítására abban az irányelvben egyeztek meg a miniszterek, hogy előre tárgysorozatot kell készíteni és az angol birodalmi vezérkar által a megbeszélésekre kiküldendő tiszteket utasítani kell, hogy még az első tájékoztató megbeszélések során se lépjék túl a tárgysorozatot és minden kérdést a kormány elé terjesszenek döntés végett. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Franciaország és Belgium tudni kívánja, hogy netán a locarnói háború kezdetén milyen szárazföldi tengeri és légierővel sietne segítségükre Anglia? Nagyon valószínűtlen, hogy az angol vezérkar ilyen részletes megbeszélésekbe bocsátkozzék. Az angol tengeri haderő jelentékeny része az olaszabesszin viszály miatt jelenleg a Földközitengeren van lekötve és nem állhat bármikor rendelkezésre. A helyzetnek ez a vonatkozása fontos szerepet játszik majd a vezérkari megbeszélések során. Franciaország Olaszországra is kiterjedő közös eljárási tervet sürget, Olaszország azonban nem hajlandó a locarnói tervet elfogadni, amíg megtorlásokat alkalmaznak ellene. Az angol miniszterek pedig kijelentették tegnap, hogy nem hagyhatják jóvá az Abesszínia elleni olasz támadást. A francia fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak a locarnói hatalmak között tervbe vett vezérkari megbeszéléseknek, viszont általában kedvezőtlenül fogadják azt az eszmét, hogy Németország engedékeny magatartása esetén a vezérkari megbeszélésekbe bevonják a német vezérkart is. Az Oeuvre londoni értesülése szerint Eden ezzel az eszmével hatást akar gyakorolni Németországra és ezzel akarja csökkenteni azt a kedvezőtlen hatást, amelyet Berlinben az angol kormánynak az angol-franciabelga vezérkari eszmecserékről szóló döntése keltett. A Matin londoni tudósítója szerint Anglia igyekszik szűk keretek közé szorítani a vezérkarok eszmecseréjét. Angol hivatalos körök szerint Eden külügyminiszter Corbin francia nagykövettel folytatott megbeszélésén kijelentette, hogy jóelőre le kell szögezni azokat a határokat, amelyek között a vezérkari megbeszélések majd lezajlanak. Anglia mindenesetre fenntartja magának a jogot, hogy szabadon elbírálja, vájjon fennforog-e az indokolatlan támadás esete. Más szavakkal a locarnói hatalmak katonai együttműködése csak akkor lépne gyakorlatilag életbe, ha az angol kormány nézete szerint Franciaországot és Belgiumot támadás érné. Az olasz felfogást a Matin római jelentése tükrözi vissza, amely szerint olasz kormánykörökben hétfőn este hivatalosan kijelentették, hogy Olaszország nemcsak a locarnói hatalmak tervbe vett megbeszélésein, hanem a vezérkari tanácskozásokon is részt vesz. Olaszország azonban a megtorlások következtében kénytelen lesz szigorú szerződésszerű kötelezettségeitől eltekintve, rendkívül tartózkodó magatartást tanúsítani.