Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-17 / 88. szám
a elsősorban az állam és nem csupán a szakszervezetek hivatása. Kérte, hogy a mezőgazdasági háziipart utalják vissza a földművelésügyi minisztérium ügykörébe, viszont az ipari szakoktatásnak az iparügyi minisztériumban van a helye. Bornemisza Géza felszólalása Az általános vita bezárása után Bornemisza Géza iparügyi miniszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A Wandergyárban történt szerencsétlenséggel kapcsolatban rámutatott arra, hogy mindenki együttérzéssel van a magyar munkásság iránt, ebből a szerencsétlenségből azonban nem lehet az iparfelügyelet hiányosságára következtetni, mert ilyesmi a legnagyobb elővigyázat mellett is bekövetkezhetik. Buchinger Manónak válaszolva, rámutatott arra, hogy az iparfelügyelet dotálása az idők folyamán igen örvendetesen emelkedett. Az iparfelügyeleti szolgálat átszervezése révén sok felesleges adminisztratív munkától igyekeznek megszabadítani az iparfelügyelőket. A malomiparnál a helyzet az, hogy az ország megcsonkítása révén ebben az iparágban a foglalkoztatás nagy mértékben csökkent és már szezonszerű jelleget öltött. A nyolcórai munkaidővel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a mai rendszerrel több ember között oszlanak szét a meglévő munkaalkalmak. A munkabérek a malomiparban alacsonyak ugyan, de ezt a lisztkivitel nehézségei okozzák. A minimális munkabérek megállapításával foglalkozó bizottság munkatempójával meg van elégedve, mert ezen a téren alapos megfontolás szükséges. A Bedeaux- és hasonló munkarendszerekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az ipari szociálpolitika nem, állhat ellentétben az általános gazdaságosság elvével. A Ipari téren most már teljes vasárnapi munkaszünet van, tulajdonképpen csak kereskedelmi téren van kifogásolni való, de a háztartások zavartalan ellátását tekintve, ebben a kérdésben nem könnyű kiküszöbölni a nehézségeket. Ivády Bélának válaszolva utalt arra, hogy az energiagazdálkodás problémái szintén nem állhatnak ellentétben az általános gazdaságosság elveivel. Magyarországon nehezebb a lignit kiaknázása, mint Németországban. Ha a lignit termelési költsége nem nyújt előnyt a barnaszénnel szemben, akkor az energiagazdálkodást meglévő barnaszéntelepeinkre kell alapítani. A villamosáram eladási árában a szorosan vett termelési költség elenyésző tétel, a termeléstől a szétosztásig egészen más költségtényezők jönnek figyelembe. A villamosáramszolgálat készenléti szolgálat. Az áralakulásra a befektetés, a készenléti szolgálat fenntartása és a fogyasztás nagysága az irányadó. Vannak magas árak is Magyarországon, ezen a téren azonban az átlagos bevétel nálunk lényegesen kisebb, mint például Ausztriában vagy Svájcban, tudniillik nálunk az ipari fogyasztáshoz képest lényegesen kisebb a jól megfizetett áramfogyasztás. Nálunk a közületek birtokában lévő villamostelepek, egy-két esetet kivéve, nem jövedelmező vállalkozások. Magyarországon a villamosítás még gyermekcipőben jár ! — Nem mindig nyereség az, amit egy villamostelep az év végén mérlegében esetleg mint felesleget rendelkezésre bocsát. A közületi műveknél már akkor is meg lehetünk elégedve, ha 10—15 évi átlagot tekintve a befektetett tőke tisztességes kamatát meg lehet keresni. A magánvállalatokat illetőleg a helyzet az, hogy ezek régi fennálló szerződések alapján szolgáltatják az áramot, amely szerződések tulajdonképpen visszterhesek, amennyiben háramlási kötelezettséget írnak elő. Ami azt a kérdést illeti, hogy egyes vállalatoknál lépjünk fel ármérséklési igénnyel, ez minden esetben megtörténik, ha a minisztériumnak módja van rá. Ami pedig az árnívó magasságát illeti, az utolsó három-négy évben lényeges változás történt, amennyiben az árnívó, különösen a mezőgazdasági vidéken, 15—20 százalékkal csökkent. A vállalatok is természetszerűleg mindent elkövetnek arra, hogy a fogyasztást növeljék. Folyamatban vannak az intézkedések a minisztérium részéről az áramszolgáltatási feltételek egységesítésére, ami feltétlenül árcsökkentő hatással fog járni. Ami az új centrálé dolgát illeti, Magyarországon a villamosítás aránylag még ma is gyermekcipőben jár, legalább is a technikai fejlettség tekintetében. Vannak nagy vállalatok, telepi hálózatok, azonban szerves országos hálózat, amely nemcsak közgazdasági, hanem technikai szempontból is fontos volna, nincs. Vannak telepek egymás közvetlen szomszédságában, amelyek egymást tartalékberendezés szempontjából nem tudják kisegíteni. Szükséges a technikai kooperáció végrehajtása. Ha Budapesten új elektromos centrálé építésére az első lépést megtesszük, rögtön 30—40 millió pengő szükséges, amelynek kamatait rögtön viselni kell, nem biztos azonban, hogy a fogyasztás az elgondolás szerint fog a későbbi időben alakulni. A helyes tehát az, ha a technikai szempontból is indokolt kooperációt szorgalmazzuk elsősorban. Ez lehetővé fogja tenni a gépi teljesítmények jobb kihasználását és majd csak ezután fog elkövetkezni annak az ideje, hogy ha ennek szüksége fennáll, esetleg új telepek létesítésével foglalkozzunk. Akkor is ne egykét nagy telepet fejlesszünk ki, hanem a már meglevőket igyekezzünk egyenlő színvonalra emelni, lehetőséget ad a kormánynak, hogy ha valamely iparágnál indokolatlanul magas árak vannak, a miniszternek jogában volna a vámokat felfüggeszteni. Nemzetközi kartelek is vannak azonban, előfordulhat tehát az az eshetőség, hogy a vámfelfüggesztés ellenére sem jön be áru az országba. A vámfelfüggesztés tehát nem teljes mértékben hatékony fegyver. Kétségkívül szükségesek itt további lépések, vagy a karteltörvény revíziójával, vagy az ipari szervezési problémákkal kapcsolatban. Ami a kisipari hitel kérdését illeti, a lefolytatott szanálás után az IOKSz teljes mértékben feladata magaslatán áll és minden jelentkező igényt ki tud elégíteni. Most is több mint kétmillió pengő áll hitelnyújtásra, rendelkezésre. A hitelkeret felemelésére, a törlesztési idő meghoszszabbítására és a kamatfeltételekre vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak. Körülbelül 120 ipartestület épített kölcsönből székházat és száz ipartestület meg tud felelni kötelezettségének. A háziiparnak a megfelelő nyersanyaggal való ellátása az Iparművészeti Társulat révén többé-kevésbé jól van megoldva. Az áruk minősége tekintetében külföldről jött panaszok hatására az exportra kerülő áruk minőségét szigorú vizsgálat tárgyává tesszük és megállapítottuk azt a minőségi színvonalat, amelyen alul exportálni nem lehet. Az ipari zártszám problémájával kapcsolatosan kifejtette a miniszter, hogy nem zárt számról van szó, hanem arról, hogy vannak olyan iparágak, ahol beállott a telítettségi állapot, a kivitel lehetősége sincs meg, tehát itt új üzemek létesítését időlegesen meg kell akadályozni Az OTI-ra vonatkozó azzal a megjegyzéssel kapcsolatban, hogy azok járnak jól, akik nem fizetik a tagdíjakat, az ipartörvény novellájának tárgyalása alkalmával már rámutatott arra, hogy közérdek a tisztességtelen árrombolás megszüntetése. A gáztávellátás kérdése csak nagy ipari koncentrációk esetén időszerű. Az inségbérek ügyében az illetékes minisztériumok részéről ankét ül össze, amelyen az inségbérek nagyságáról és a követendő irányelvekről fognak tárgyalni. Az egyesült malomipar nagy vagyoni értéket képvisel és ezért úgy képzeli, hogy az ipari racionalizálás elsősorban a malomiparban fog megtörténni. Nincs semmi akadálya annak, hogy az exportprémiumban a kisipart is részesítsék. Ami az iparoktatás kérdését illeti, ő maga járult hozzá, hogy az iparoktatás átkerüljön a közoktatásügyi minisztériumba, mert itt nemzetnevelési és oktatási kérdések játszanak döntő szerepet. A megoldással a legnagyobb mértékben meg van elégedve, de ha idővel bebizonyosodnék, hogy helyesebb lenne az iparügyi oktatást ismét átvenni az iparügyi tárca keretébe, meg van róla győződve, hogy a A nemzetközi kartelek Ivády Bélának a kartelbizottság működésére tett megjegyzésével kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy már kifejezést adott annak a nézetének, hogy a kartelbizottságtól a mai törvények alapján eredményesebb működést nem is lehet várni. A törvény például olyan megoldási BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—06. 444—09. B.H 1936 ÁPRILIS 17. PÉNTEK kultuszminiszternek nem lesz a megoldás ellen kifogása. Az energiagazdálkodásra vonatkozólag megjegyzi, hogy a kisebb vidéki telepek megszüntetése kívánatos. Nemzetgazdasági szempontból nem kifogásolható, ha azokat a villamosvállalatokat, amelyek jobb üzlethez jutottak, bizonyos adóztatás alá veszik. Olyan kisarányú megterhelésről van szó, amelyet nem is kell a fogyasztókra áthárítani. Ha csak egyszázalékos illetéket lehetne összegyűjteni, ez évente 800.000—1.000.000 pengőt jelentene. Ebből támogatást lehetne juttatni a korábban említett 30—40 millió értékű munkának s megoldódnék az energiagazdálko. Erős, vérbő, kövér emberek igyanak naponként, reggel éhgyomorra, egy kis pohár természetes „Ferenc József” keserűvizét, mert ez rendes gyomor- és bélműködést biztosít, számottevően előmozdítja az emésztést és kitűnően szabályoza a vérkeringést. Számos szakorvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a Ferenc József vízszívós idegbajosoknak, vese- és cukorbetegeknek, valamint köszvényben és csúzban szenvedőknek is nagyon jót tesz. Autonóm szervekre van szükség Az iparfejlesztéshez fűződő érdekek esetleg új iparfejlesztési metódusokat fognak indokolttá tenni. Nincs szó a kormány úgynevezett omnipotenciájának új területre való átviteléről. Autonóm szervekre van szükség, amelyek az állam megokolt közreműködésével és ellenőrzésével töltsék be hivatásukat. Elhangzott az a kívánság, hogy a mezőgazdasági háziipart a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe juttassák. A miniszter szerint nem mezőgazdasági háziiparról, hanem háziiparról kell beszélni, mert vannak városok, ahol szintén van háziipar, azonkívül falun is nemcsak a mezőgazdák foglalkoznak háziiparral. Ez ipari kérdés, amely össze van kapcsolva a nyersanyagellátással és az értékesítési kérdésekkel. A gazdasági felügyelőknél mégis jobban értenek ezekhez a kérdésekhez a szakképzett ipari és háziipari felügyelők. Figyelemmel vagyunk az üzletszerű, iparszerű háziipar propagálására. A múlt évben több mint négymillió pengő kivitelünk volt háziipari cikkekből. Az ipari minisztérium megértő szerepet tanúsít e kérdés iánt. Az iparügyi miniszter megköszönte Schandl Károlynak azt a megjegyzését, hogy az iparosítás agrárérdek. Ez az ő felfogása is. Magyarország termelési szempontból, a világpiacot és a világtermelést tekintve, behozhatatlan hátrányban van mindaddig, amíg a tengeren túl olyan területek vannak, amelyek potom pénzen megszerezhetők és külterjes gazdálkodással művelés alá hozhatók, ahol az éghajlati és más viszonyok folytán a termés menynyisége is sokkal nagyobb, mint nálunk. De fordítva is lehet mondani: ipari szempontból hosszú ideig behozhatatlan előnyben vagyunk, mert ha tanult, szakképzett magyar munkás munkaképességét összehasonlítjuk például az angoléval, azt látjuk, hogy a kettő között nem az az arány, ami a kettő életnívója és keresete között van. Ez a különbség lehetővé teszi majd, hogy amíg most iparunk amortizációval, tőketerhekkel dolgozik, átmenthető lesz arra az időre, amikor ez az életszínvonalkülönbség csökkenthető lesz és talán az ipar sem küzd majd olyan tőketerhekkel, mint kezdetben. Mindenesetre nagyon helyes agrárérdek, hogy Magyarország iparosodjék. Mezőgazdasági kivitelünk — per saldo — nem sokkal több értékű, mint ipari kivitelünk. Ha a lakosság csak a mostani mértékben is szaporodik, 20—25 év múlva a mezőgazdaság élvezni fogja a nyugodt belső piacot és az iparnak kell majd esetleg távollevő piacokat felkeresnie, hogy nyersanyagszükségletünket biztosítsuk. Az új ipartestületi székházak kérdését szerette volna napirendre tűzni, nem akarja azonban elsietni a kérdést. Az ipari közigazgatásról szóló törvény felhatalmazást ad az ipari testületek hálózatának átszervezésére. Ezt a folyamatot szeretné végrehajtani két év alatt. Reméli, hogy ahol a szükséglet felmerül, a pénzügyminiszter támogatásával meg lehet teremteni a hiányzó székházakat. Kéri a tárca költségvetésének elfogadását. A bizottság ezután általánosságban, majd részleteiben is elfogadta az iparügyi tárca és a hozzátartozó üzemek költségvetését. A bizottság legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor tartja és a vallás- és közoktatásügyi tárca költség*vetését tárgyaljál'' ■ ' '**■* Marosvásárhely költségvetése egy fillért sem juttat a magyarságnak MAROSVÁSARHELY, ápr. 16. A Magyar Párt ülésén Radó Sándor volt alpolgármester ismertette a város jövő évi költségvetését. Méltatlankodással vették tudomásul, hogy a város közel hetvenmillió lejes költségvetésében semmi sem szerepel kisebbségi célokra. Ezzel szemben, a román egyházakat és kultúrintézményeket milliós összegekkel támogatják a 85 százalékban magyar lakosságú város adófizetőinek pénzéből. A város két román egyházának egyenként félmillió lej, az Astra kultúregyesület városi szervezetének húszezer lejt, a falusi szervezeteknek egyenkint ötezer lejt juttatnak. A román tanonciskolának ötvenezret, a magyarnak semmit, a román dalárdának ötvenezret, a magyarnak semmit. Radó Sándor bejelentette, hogy a pártvezetőség óvást emelt a költségvetés ellen, de a város időközi bizottsága ötnapos határidőt tűzött ki az óvás benyújtására, viszont a határidő leteltéig nem adta át a költségvetést tanulmányozás végett és ennek következtében az óvást nem lehetett írásban benyújtani. kelnek és egyházi ajándékokat osztogatnak. Meglátják, hogy ez a munka meghozza a kívánt eredményt.” Pátriarchai szózat a székelyek visszarománosítására BUKAREST, ápr. 16. A főváros ortodox lelkészei és kántorai a húsvéti ünnepek alkalmával üdvözölték Miron Cristea pátriarchát. A pátriarcha válaszában különös elégtétellel beszélt arról, hogy az ortodox gyermekek és ifjúság vallásos nevelése az utóbbi időben intenzívebbé vált, de — folytatta — „az örömök mellett vannak fájdalmaink is, így az, hogy 16 évvel az egyesülés után vannak még románok (székelyek), akik nem tudják, nem ismerik az ősi hitet és nyelvet. A Székelyföldön a mi románjaink (székelyek) egy szót sem tudnak románul. Felhívom önöket, hogy alakítsanak papokból és kántorokból missziós csoportokat, amelyek ismételten bejárják a Székelyföldet, vonzó istentiszteleteket, szentbeszédeket tartanak, éne dósnak a közérdek figyelembevételével való megszervezése. Súlyos a román belpolitikai válság PÁRIZS, ápr. 16. Párizsba érkező bukaresti jelentések szerint Románia súlyos belpolitikai válság és veszélyes zavarok küszöbén áll. Az Oeuvre jelentése szerint Duca gyilkosainak pártja nagy hévvel dolgozik kül- és belpolitikai téren egyaránt. E szélsőséges körök rövidebesen megkezdik a nyílt cselekvést. A nemzeti parasztpártot az események rendkívül súlyos helyzetbe sodorták. rAYáTATaYATAYáTAYAYA Drótkötélpályát és autóbuszt kíván a „Hegyvidék" A Hegyvidéki Egyesület Antalffy Andor ny. miniszteri tanácsos elnökletével értekezletet tartott a Svábhegyen. Elhatározta az értekezlet, hogy sürgősen akciót indítanak a közlekedés javítása érdekében, amelyet a drága és lassú fogaskerekű egymagában sohasem tud megoldani s csakis akkor javulhat meg a jelenlegi helyzet, ha az autóbusz feljut a Svábhegy-tetőre is. Kívánatosnak tartotta az értekezlet többek között azt, hogy a Zugligetet és a Pozsonyi hegyet a BSzKRT (tehát nem magántőke) függővasúttal kapcsolja össze, úgyszintén a pozsonyi hegyi kilátót olcsóbb trolleybusszal kössék össze a svábhegyi fogaskerekű végállomásával. Ki kell épülnie minél előbb a hegyvidék körútjának, amely az Új Szent János-kórháztól indulna ki s a már meglévő Hieronymiúton, a részben kiépített Fodor-utcán, ennek folytatásán és a Gálarécsi úton át vezetne fel a Svábhegy tetejére. Az értekezleten megjelentek egyhangúan annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a magántőkét messzemenő kedvezmények nyújtásával ösztönözni kell arra, hogy a Svábhegyen, úgyszintén a környékező hegyvidéken a legkényesebb igényeknek is megfelelő szállodákat építsen.