Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-17 / 88. szám

a elsősorban az állam és nem csupán a szak­­szervezetek hivatása. Kérte, hogy a mező­­gazdasági háziipart utalják vissza a föld­művelésügyi minisztérium ügykörébe, vi­szont az ipari szakoktatásnak az iparügyi minisztériumban van a helye. Bornemisza Géza felszólalása Az általános vita bezárása után Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A Wander­­gyárban történt szerencsétlenséggel kap­csolatban rámutatott arra, hogy mindenki együttérzéssel van a magyar munkásság iránt, ebből a szerencsétlenségből azonban nem lehet az iparfelügyelet hiányosságára következtetni, mert ilyesmi a legnagyobb elővigyázat mellett is bekövetkezhetik. Buchinger Manónak válaszolva, rámutatott arra, hogy az iparfelügyelet dotálása az idők folyamán igen örvendetesen emelke­dett. Az iparfelügyeleti szolgálat átszerve­zése révén sok felesleges adminisztratív munkától igyekeznek megszabadítani az iparfelügyelőket.­­ A malomiparnál a helyzet az, hogy az ország megcsonkítása révén ebben az ipar­ágban a foglalkoztatás nagy mértékben csökkent és már szezonszerű jelleget öltött. A nyolcórai munkaidővel kapcsolatban rá­mutatott arra, hogy a mai rendszerrel több ember között­­ oszlanak szét a meglévő munkaalkalmak. A munkabérek a malom­iparban alacsonyak ugyan, de ezt a liszt­kivitel nehézségei okozzák. A minimális munkabérek megállapításával foglalkozó bi­zottság munkatempójával meg van elégedve, mert ezen a téren alapos megfontolás szük­séges. A Bedeaux- és hasonló munkarend­­szerekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az ipari szociálpolitika nem, állhat el­lentétben az általános gazdaságosság el­vével. A Ipari téren most már teljes vasárnapi munkaszünet van, tulajdonképpen csak ke­reskedelmi téren van kifogásolni való, de a háztartások zavartalan ellátását tekintve, ebben a kérdésben nem könnyű kiküszöbölni a nehézségeket. Ivády Bélának válaszolva utalt arra, hogy az energiagazdálkodás problémái szintén nem állhatnak ellentétben az általános gazdaságosság elveivel. Magyarországon ne­hezebb a lignit kiaknázása, mint Német­országban. Ha a lignit termelési költsége nem nyújt előnyt a barnaszénnel szemben, akkor az energiagazdálkodást meglévő barnaszéntelepeinkre kell alapítani. A villa­mosáram eladási árában a szorosan vett ter­melési költség elenyésző tétel, a termelés­től a szétosztásig egészen más költségténye­zők jönnek figyelembe. A villamosáram­­szolgálat készenléti szolgálat. Az áralaku­lásra a befektetés, a készenléti szolgálat fenntartása és a fogyasztás nagysága az irányadó. Vannak magas árak is Magyar­­országon, ezen a téren azonban az átlagos bevétel nálunk lényegesen kisebb, mint pél­dául Ausztriában vagy Svájcban, tudniillik nálunk az ipari fogyasztáshoz képest lé­nyegesen kisebb a jól megfizetett áram­­fogyasztás. Nálunk a közületek birtokában lévő villamostelepek, egy-két esetet kivéve, nem jövedelmező vállalkozások. Magyarországon a villamosítás még gyermekcipőben jár ! — Nem mindig nyereség az, amit egy vil­lamostelep az év végén mérlegében esetleg mint felesleget rendelkezésre bocsát. A közületi műveknél már akkor is meg lehe­tünk elégedve, ha 10—15 évi átlagot te­kintve a befektetett tőke tisztességes ka­matát meg lehet keresni. A magánvállala­tokat illetőleg a helyzet az, hogy ezek régi fennálló szerződések alapján szolgáltatják az áramot, amely szerződések tulajdonkép­pen visszterhesek, amennyiben háramlási kötelezettséget írnak elő.­­ Ami azt a kérdést­ illeti, hogy egyes vállalatoknál lépjünk fel ármérséklési igénnyel, ez minden esetben megtörténik, ha a minisztériumnak módja van rá.­­ Ami pedig az árnívó magasságát illeti, az utolsó három-négy évben lényeges vál­tozás történt, amennyiben az árnívó, kü­lönösen a mezőgazdasági vidéken, 15—20 százalékkal csökkent. A vállalatok is ter­mészetszerűleg mindent elkövetnek arra, hogy a fogyasztást növeljék. Folyamatban vannak az intézkedések a minisztérium ré­széről az áramszolgáltatási feltételek egy­ségesítésére, ami feltétlenül árcsökkentő hatással fog járni.­­­ Ami az új centrálé dolgát illeti, Magyar­­országon a villamosítás aránylag még ma is gyermekcipőben jár, legalább is a tech­nikai fejlettség tekintetében. Vannak nagy vállalatok, telepi hálózatok, azonban szer­ves országos hálózat, amely nemcsak köz­­gazdasági, hanem technikai szempontból is fontos volna, nincs. Vannak telepek egymás közvetlen szomszédságában, amelyek egy­mást tartalékberendezés szempontjából nem tudják kisegíteni. Szükséges a technikai kooperáció végrehajtása. Ha Budapesten új elektromos centrálé építésére az első lépést megtesszük, rögtön 30—40 millió pengő szükséges, amelynek kamatait rögtön vi­selni kell, nem biztos azonban, hogy a fo­gyasztás az elgondolás szerint fog a ké­sőbbi időben alakulni. A helyes tehát az, ha a technikai szempontból is indokolt kooperációt szorgalmazzuk elsősorban. Ez lehetővé fogja tenni a gépi teljesítmények jobb kihasználását és majd csak ezután fog elkövetkezni annak az ideje, hogy ha en­nek szüksége fennáll, esetleg új telepek lé­tesítésével foglalkozzunk. Akkor is ne egy­két nagy telepet fejlesszünk ki, hanem a már meglevőket igyekezzünk egyenlő szín­vonalra emelni, lehetőséget ad a kormánynak, hogy ha va­lamely iparágnál indokolatlanul magas árak vannak, a miniszternek jogában volna a vámokat felfüggeszteni. Nemzetközi kar­telek­ is vannak azonban, előfordulhat te­hát az az eshetőség, hogy a vámfelfüggesz­tés ellenére sem jön be áru az országba. A vámfelfüggesztés tehát nem teljes mérték­ben hatékony fegyver. Kétségkívül szüksé­gesek itt további lépések, vagy a karteltör­­vény revíziójával, vagy az ipari szervezési problémákkal kapcsolatban. Ami a kisipari hitel kérdését illeti, a le­folytatott szanálás után az IOKSz teljes mértékben feladata magaslatán áll és minden jelentkező igényt ki tud elégíteni. Most is több mint kétmillió pengő áll hi­telnyújtásra, rendelkezésre. A hitelkeret felemelésére, a törlesztési idő meghosz­­szabbítására és a kamatfeltételekre vonat­kozó tárgyalások folyamatban vannak. Körülbelül 120 ipartestület épített köl­csönből székházat és száz ipartestület meg tud felelni kötelezettségének. A háziiparnak a megfelelő nyersanyag­gal való ellátása az Iparművészeti Társu­lat révén többé-kevésbé jól van megoldva. Az áruk minősége tekintetében külföldről jött panaszok hatására az exportra kerülő áruk minőségét szigorú vizsgálat tárgyává tesszük és megállapítottuk azt a minőségi színvonalat, amelyen alul exportálni nem lehet. Az ipari zártszám problémájával kap­csolatosan kifejtette a miniszter, hogy nem zárt számról van szó, hanem arról, hogy vannak olyan iparágak, ahol beállott a te­lítettségi állapot, a kivitel lehetősége sincs meg, tehát itt új üzemek létesítését időle­gesen meg kell akadályozni Az OTI-ra vonatkozó azzal a megjegy­zéssel kapcsolatban, hogy azok járnak jól, akik nem fizetik a tagdíjakat, az ipartör­vény novellájának tárgyalása alkalmával már rámutatott arra, hogy közérdek a tisztességtelen árrombolás megszüntetése. A gáztávellátás kérdése csak nagy ipari koncentrációk esetén időszerű. Az inségbérek ügyében az illetékes mi­nisztériumok részéről ankét ül össze, ame­lyen az inségbérek nagyságáról és a köve­tendő irányelvekről fognak tárgyalni. Az egyesült malomipar nagy vagyoni értéket képvisel és ezért úgy képzeli, hogy az ipari racionalizálás elsősorban a ma­lomiparban fog megtörténni. Nincs semmi akadálya annak, hogy az exportprémium­ban a kisipart is részesítsék. Ami az iparoktatás kérdését illeti, ő maga járult hozzá, hogy az iparoktatás átkerüljön a közoktatásügyi miniszté­riumba, mert itt nemzetnevelési és okta­tási kérdések játszanak döntő szerepet. A megoldással a legnagyobb mértékben meg van elégedve, de ha idővel bebizonyosod­nék, hogy helyesebb lenne az iparügyi ok­tatást ismét átvenni az iparügyi tárca ke­retébe, meg van róla győződve, hogy a A nemzetközi kartelek Ivády Bélának a kartelbizottság műkö­désére tett megjegyzésével kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy már kifeje­zést adott annak a nézetének, hogy a kar­­telbizottságtól a mai törvények alapján eredményesebb működést nem is lehet várni. A törvény például olyan megoldási BUDAPESTI HÍRLAP telefonszámai: 444—04. 444—07. 444—05. 444—08. 444—06. 444—09. B.­H 1936 ÁPRILIS 17. PÉNTEK kultuszminiszternek nem lesz a megoldás ellen kifogása. Az energiagazdálkodásra vonatkozólag megjegyzi, hogy a kisebb vidéki telepek megszüntetése kívánatos. Nemzetgazda­sági szempontból nem kifogásolható, ha azokat a villamosvállalatokat, amelyek jobb üzlethez jutottak, bizonyos adóztatás alá veszik. Olyan kisarányú megterhelés­ről van szó, amelyet nem is kell a fogyasz­tókra áthárítani. Ha csak egyszázalékos illetéket lehetne összegyűjteni, ez évente 800.000—1.000.000 pengőt jelentene. Eb­ből támogatást lehetne juttatni a koráb­ban említett 30—40 millió értékű munká­nak s megoldódnék az energiagazdálko­. Erős, vérbő, kövér emberek igyanak naponként, reggel éhgyomorra, egy kis po­hár természetes „Ferenc József” keserű­­vizét, mert ez rendes gyomor- és bélmű­ködést biztosít, számottevően előmozdítja az emésztést és kitűnően szabályoza a vér­keringést. Számos szakorvosi nyilatkozat tanúsítja, hogy a Ferenc József víz­szív­ós idegbajosoknak, vese- és cukorbetegek­nek, valamint köszvényben és csúzban szenvedőknek is nagyon jót tesz. Autonóm szervekre van szükség Az iparfejlesztéshez fűződő érdekek eset­leg új iparfejlesztési metódusokat fognak indokolttá tenni. Nincs szó a kormány úgy­nevezett omnipotenciájának új területre való átviteléről. Autonóm szervekre van szükség, amelyek az állam megokolt közre­működésével és ellenőrzésével töltsék be hivatásukat. Elhangzott az a kívánság, hogy a mező­­gazdasági háziipart a földmívelésügyi mi­niszter hatáskörébe juttassák. A miniszter szerint nem mezőgazdasági háziiparról, ha­nem háziiparról kell beszélni, mert vannak városok, ahol szintén van háziipar, azonkí­vül falun is nemcsak a mezőgazdák foglal­koznak háziiparral. Ez ipari kérdés, amely össze van kapcsolva a nyersanyagellátás­sal és az értékesítési kérdésekkel. A gazda­sági felügyelőknél mégis jobban értenek ezekhez a kérdésekhez a szakképzett ipari és háziipari felügyelők. Figyelemmel va­gyunk az üzletszerű, iparszerű háziipar pro­pagálására. A múlt évben több mint négy­millió pengő kivitelünk volt háziipari cik­kekből. Az ipari minisztérium megértő sze­repet tanúsít e kérdés iánt. Az iparügyi miniszter megköszönte Schandl Károlynak azt a megjegyzését, hogy az iparosítás agrárérdek. Ez az ő felfogása is. Magyarország termelési szem­pontból, a világpiacot és a világtermelést tekintve, behozhatatlan hátrányban van mindaddig, amíg a tengeren túl olyan terü­letek vannak, amelyek potom pénzen meg­szerezhetők és külterjes gazdálkodással művelés alá hozhatók, ahol az éghajlati és más viszonyok folytán a termés meny­­nyisége is sokkal nagyobb, mint nálunk. De fordítva is lehet mondani: ipari szem­pontból hosszú ideig behozhatatlan előny­ben vagyunk, mert ha tanult, szakképzett magyar munkás munkaképességét össze­hasonlítjuk például az angoléval, azt lát­juk, hogy a kettő között nem az az arány, ami a kettő életnívója és keresete között van. Ez a különbség lehetővé teszi majd, hogy amíg most iparunk amortizációval, tőketerhekkel dolgozik, átmenthető lesz arra az időre, amikor ez az életszínvonal­különbség csökkenthető lesz és talán az ipar sem küzd majd olyan tőketerhekkel, mint kezdetben. Mindenesetre nagyon he­lyes agrárérdek, hogy Magyarország ipa­rosodjék. Mezőgazdasági kivitelünk — per saldo — nem sokkal több értékű, mint ipari kivitelünk. Ha a lakosság csak a mos­tani mértékben is szaporodik, 20—25 év múlva a mezőgazdaság élvezni fogja a nyugodt belső piacot és az iparnak kell majd esetleg távollevő piacokat felkeres­nie, hogy nyersanyagszükségletünket biz­tosítsuk. Az új ipartestületi székházak kérdé­sét szerette volna napirendre tűzni, nem akarja azonban elsietni a kérdést. Az ipari közigazgatásról szóló törvény felhatalma­zást ad az ipari testületek hálózatának át­szervezésére. Ezt a folyamatot szeretné végrehajtani két év alatt. Reméli, hogy ahol a szükséglet felmerül, a pénzügy­­miniszter támogatásával meg lehet terem­teni a hiányzó székházakat. Kéri a tárca költségvetésének elfogadását. A bizottság ezután általánosságban, majd részleteiben is elfogadta az ipar­ügyi tárca és a hozzátartozó üzemek költség­­vetését. A bizottság legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor tartja és a vallás- és közoktatásügyi tárca költség*­­­vetését tárgyaljál'' ■­­ ' '**■* Marosvásárhely költségvetése egy fillért sem juttat a magyarságnak MAROSVÁSARHELY, ápr. 16. A Magyar Párt ülésén Radó Sándor volt alpolgármester ismertette a város jövő évi költségvetését. Méltatlankodással vették tudomásul, hogy a város közel hetvenmillió lejes költségvetésében semmi sem szerepel kisebbségi célokra. Ezzel szemben, a román egyházakat és kultúrintézményeket milliós összegekkel támogatják a 85 százalékban magyar lakosságú város adófizetőinek pén­zéből. A város két román egyházának egyenként félmillió lej, az Astra kultúr­­egyesület városi szervezetének húszezer lejt, a falusi szervezeteknek egyenkint ötezer lejt juttatnak. A román tanonciskolának ötvenezret, a magyarnak semmit, a román dalárdának ötvenezret, a magyarnak sem­mit. Radó Sándor bejelentette, hogy a párt­­vezetőség óvást emelt a költségvetés ellen, de a város időközi bizottsága ötnapos ha­táridőt tűzött ki az óvás benyújtására, vi­szont a határidő leteltéig nem adta át a költségvetést tanulmányozás végett és en­nek következtében az óvást nem lehetett írásban benyújtani. kelnek­ és egyházi ajándékokat osztogatnak. Meglátják, hogy ez a munka meghozza a kívánt eredményt.” Pátriarchai szózat a székelyek visszarománosítására BUKAREST, ápr. 16. A főváros ortodox lelkészei és kántorai a húsvéti ünnepek alkalmával üdvözölték Miron Cristea pátriarchát. A pátriarcha vá­laszában különös elégtétellel beszélt arról, hogy az ortodox gyermekek és ifjúság val­lásos nevelése az utóbbi időben intenzívebbé vált, de — folytatta — „az örömök mellett vannak fájdalmaink is, így az, hogy 16 év­vel az egyesülés után vannak még romá­nok (székelyek), akik nem tudják, nem is­merik az ősi hitet és nyelvet. A Székely­földön a mi románjaink (székelyek) egy szót sem tudnak románul. Felhívom önö­ket, hogy alakítsanak papokból és kánto­rokból missziós csoportokat, amelyek ismé­telten bejárják a Székelyföldet, vonzó isten­tiszteleteket, szentbeszédeket tartanak, éne­ dósnak a közérdek figyelembevételével való megszervezése. Súlyos a román belpolitikai válság PÁRIZS, ápr. 16. Párizsba érkező bukaresti jelentések sze­rint Románia súlyos belpolitikai válság és veszélyes zavarok küszöbén áll. Az Oeuvre jelentése szerint Duca gyilkosainak pártja nagy hévvel dolgozik kül- és belpolitikai téren egyaránt. E szélsőséges körök rövidebe­sen megkezdik a nyílt cselekvést. A nem­zeti parasztpártot az események rendkívül súlyos helyzetbe sodorták. rAYáTATaYATAYáTAYAYA Drótkötélpályát és autóbuszt kíván a „Hegyvidék" A Hegyvidéki Egyesület Antalffy Andor ny. miniszteri tanácsos elnökletével értekezletet tartott a Svábhegyen. Elhatározta az értekez­let, hogy sürgősen akciót indítanak a közleke­dés javítása érdekében, amelyet a drága és lassú fogaskerekű egymagában sohasem tud megoldani s csakis akkor javulhat meg a je­lenlegi helyzet, ha az autóbusz feljut a Sváb­hegy-tetőre is. Kívánatosnak tartotta az ér­tekezlet többek között azt, hogy a Zugligetet és a Pozsonyi hegyet a BSzKRT (tehát nem magántőke) függővasúttal kapcsolja össze, úgyszintén a pozsonyi hegyi kilátót olcsóbb trolleybusszal kössék össze a svábhegyi fogas­kerekű végállomásával. Ki kell épülnie minél előbb a hegyvidék körútjának, amely az Új Szent János-kórház­­tól indulna ki s a már meglévő Hieronymi­­úton, a részben kiépített Fodor-utcán, ennek folytatásán és a Gálarécsi­ úton át vezetne fel a Svábhegy tetejére. Az értekezleten megjelentek egyhangúan annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a magántőkét messzemenő kedvezmények nyújtásával ösztönözni kell arra, hogy a Sváb­hegyen, úgyszintén a környékező hegyvidéken a legkényesebb igényeknek is megfelelő szál­lodákat építsen.

Next