Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-17 / 88. szám
1996 ÁPRILIS 17, PÉNTEK B. ) Háztulajdonstatisztika a felekezetek számarányának tükrében A Magyar Statisztikai Szemle új száma Thirring Lajos dr. hatalmas tanulmányát közli az 1930. évi országos háztulajdonstatisztika eredményeiről. Az országos adatok szerint Magyarországon a szóbanforgó évben összesen 1,1/611.391 ház volt 2.156.551 lakással és 3.182.868 szobával, amelyekben összesen 8.512.097 ember lakott. A városi és a vidéki háztulajdon között természetesen óriási különbség tapasztalható a szobák száma tekintetében, aminek az a magyarázata, hogy vidéken a legegyszerűbb háztípusok az uralkodóak. Nagyon érdekesek azok az adatok, amelyek a háztulajdonnak a tulajdonos foglalkozása szerint való megoldását mutatják. A foglalkozás szerinti háztulajdonosok osztályában például minden ezer lélekre 601 ház esik, a házi cselédség csoportjában azonban csak 21. Meglepően magas a napszámososztály háztulajdonának aránya: itt minden ezer lélekre 271 háztulajdonos esik, ami annak a jele, hogy az alkalmi keresetből élő legszegényebb néposztály csak úgy élhet meg, ha lakbérét nem kell megkeresnie, vagyis szegényes, sokszor magaépítette hajlékban lakik. Igen magas a nyugdíjasok, tőkepénzesek, magánzók és életjáradékokat élvezők háztulajdonának aránya: ezer lélek közül 2119-nek van háza. Mindezek a foglalkozási ágak azonban az ország népességének egy egészen kis törtrészét alkotják (5,6 százalék). A legnépesebb foglalkozási ágakban a háztulajdon az említett arányoknál már kisebb. Ezer őstermelő közül már csak 209-nek, a közszolgálatból és szellemi szabad foglalkozásból élők közül ezer lélekre számítva csak 110-nek, ezer kereskedelmi foglalkozású közül 911-nek, a bányászati és kohászati keresők közül 93-nak, az ipari népesség sorában ezer lélek közül 87-nek, a véderő tagjai közül minden ezer lélek közül 75-nek van háza. A magyar háztulajdon foglalkozási viszony szerinti megoszlása is jellemzően mutatja az egyes társadalmi rétegek gazdasági erejét. Az önálló foglalkozásúak közül minden ezer lélekből 712-nek van háza, tehát csaknem háromnegyedrésznek. A tisztviselők közül minden nyolcadik, a segédszemélyzet sorában pedig minden hatodik rendelkezik háztulajdonnal. Az önálló gazdák sorában minden ezerre 8811 ház jut, a gazdasági segédszemélyzet sorában azonban már csak 211 az arány. Az önálló iparosok közül csaknem minden másodiknak van háza, de az ipari segédszemélyzet csoportjában már csak minden tizenharmadiknak. Ugyanilyen nagy a különbség az önálló kereskedők és alkalmazottaik között is. A szellemi szabadfoglalkozásúak sorában szintén csaknem minden második embernek van háza. A tisztviselők soraazonban már csak minden hatodiknak. Igen érdekes, hogy az altiszti osztályba sorozott segédszemélyzet kereső tagjai közül csaknem minden harmadik ember háztulajdonos, tehát jóval több, mint a tisztviselők vagy az egyéb alkalmazottak sorában. Igen figyelemreméltó a statisztikának az a része, amely a háztulajdonnak felekezetek szerint való megoszlását mutatja. A nagyobb hitfelekezetek közül a legroszszabbul a római katolikus vallás áll, míg a két protestáns felekedet népességi arányát valamivel meghaladó mértékben foglal helyet az arányszámoszlopokban. Az országos végszámok szerint aránylag szerény a zsidóság lakóháztulajdon-részesedése. Valóságos erőviszonyait azonban a túlnyomóan keresztény kézben lévő kis falusi lakóházak, tanyák nagy számbeli túlsúlya fátyolozza. Ha ugyanis nem a házak számából, hanem befogadóképességéből indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy a lélekszám 5,1 százalékára rúgó zsidóság a lakások 8,1 százalékát, a lakószobáknak pedig több mint egytizedét, vagyis a népességi aránynál két és félszer akkora hányadát bírja s a lakosoknak is 8,1 százaléka felett gyakorolja a háztulajdon nyújtotta gazdasági hatalmat. A legkisebb befogadóképességű házakkal a református lakosság rendelkezik. Ezen túlmenően a keresztény vallások hívői általában, főleg a kis, falusi típusú házak birtokosai, a házbirtokuk nagysága felekezetenként szerény keretek közt ingadozik. Ezzel szemben az izraelita vallásúaknál azt látjuk, hogy a birtokukban lévő házak mindegyikében az országos átlagnál két és félszer több lakost rögzített meg a statisztikai felvétel. A keresztény felekezetek sorsa, szerepe a háztulajdon terén nagyban egészben egyenlően szerény, a zsidóságé ellenben erőteljesen kiemelkedő. Pregnánsan mutatja a zsidó kézen lévő háztulajdon értékesebb voltát a tulajdonukban álló lakóépületek laGÖDÖLLŐ, ápr. 16. (A Budapesti Hírlap kiküldött munkatársától.) A gödöllői járás szerény, jókedvű, dolgos lakossága mindig tartogat valami meglepetést, amellyel magára vonja az egész ország közvéleményének figyelmét. A gödöllőiek figyelmes vendégszeretete tette lehetővé, hogy a magyar világ jámborek is oly kitűnően sikerült. Ez a néhány ezer gondolkozó és hazaszerető agyvelő és szorgalmas kéz most újabb elgondolásával és annak megvalósításával tett tanúbizonyságot hazaszeretetéről és a magyar nemzet életerejének növelését célzó gondoskodásáról. Néhány lelkes és a magyar sorson aggódó gödöllői összefogott és azt mondta: a magyarság életerejének legkérlelhetetlenebb ellensége az egyke, sőt az egyie, a családalapítási lehetőségek minimális volta. A humanizmus arra késztette az embert, hogy a rossz gyermekekről bőkezűen kell gondoskodni. Az állam feladatának tekinti, hogy megmentse a rosszhajlamú gyermekeket és megpróbáljon belőlük hasznos állampolgárokat nevelni. Jóval nagyobb tömegű értékes gyermeksereg viszont nagyon sokszor irányítás és támasz nélkül vergődik az életben, ereje felőrlődik és az államra nézve is sok érték elvész. Ezért a nemzetvédelmi munkát felülről jövő biztatás nélkül is kezdje el minden vármegye, város és járás. Gödöllő megértette néhány lelkes polgárának szavát. Nem állt meg az elmélkedésnél, hanem bátor kézzel hozzányúlt a megvalósításhoz. Március 9-én megnyílt Gödöllőn az első sokgyermekes anyák fiainak otthona. Gödöllő kellős közepén, szép nagy telken, tiszta, verandás házba beköltözött tizenkét kis növendék és a meszelt falak közé katonás rend vonult be, a szorgalmas munka zakatolása. Nemzeti és emberi szeretetben Az új gödöllői Szent István fiúotthon közel tíz esztendős elgondolás és hosszú tervezgetés után létesült. Szentimrey László községi tisztviselő volt a kezdeményező, aki karöltve Szentgáli Dániel gyógyszerésszel, a fiúotthon elnökével, fanatikus kitartással, fáradtságot nem ismerve, minden nehézséget elgördítettek az útból. A tervezőkön kívül Thomandl Ernő vezérigazgató nemes adakozása adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy a fiúotthon márciusban valóban megnyílhatott.Segíts magadon és az Isten is megsegít. Ezzel a jelszóval indultak a lelkes gödöllői magyarok útjukon, amelyen haladva legjobb tudásukkal és minden erejük latbavetésével hazájukat akarják szolgálni. Mit akarnak tulajdonképpen az új intézménnyel? A fiúotthon célját az alapítók az alapszabályokban fektették le,kás-, lakószoba-, cselédszoba- és lakásszámának egybevetése. Egy szempillantás a népesség vallási megoszlására és a házaknak, valamint a bennük lévő lakásoknak, szobáknak stb. a háztulajdonosok vallása szerint való tagozódást feltüntető százalékaira, a keresztény és zsidó háztulajdon eltérő súlyáról győz meg. Az izraelita vallású háztulajdonosok arányszáma szinte kirívóan magas Budapesten. Thirring Lajos dr. azzal fejezi be figyelemreméltó tanulmányát, hogy tisztább és átfogóbb képet fog nyújtani az 1910-re esedékes népszámlálásnak a háztulajdonstatisztikára vonatkozó adatgyűjtése. „A gödöllői Szent István Fiú Otthon célja és feladata — mondja az alapsza- bály — szegény és sokgyermekes magyar anyák fiúgyermekeinek iskolán kívüli hazafias, nemzeti szellemben való nevelése. E cél érdekében a fiúotthonban sokgyermekes és kizáróan szegény anyák fiúgyermekeit vallásos erkölcsben, önfeláldozó hazafiasságban, nemzeti és emberi Az eddig felvett tizenkét növendék közül mindössze hatnak utalták ki az ösztöndíjat, míg a többieket az otthon terhére nevelik. A fiúotthon körüli teendőket négy díjtalanul működő tisztviselő végzi. Fizetéses alkalmazottak csupán a háziasszony, a szakács, a mosónő, a szabó és az asztalossegéd művezetők és az iparügyi minisztérium által rendelkezésre bocsátott szövő- és kosárfonó oktató, valamint az iskolai, egyben testnevelő tanító. Az oktatás továbbfejlesztésére a közeljövőben baromfitelepet, méhészetet, házinyúltenyésztést rendeznek be. A növendékek ideje rendes munkaprogram szerint reggel hat órától kezdve este kilenc óráig be van osztva. Minden növendék az első évben általaAz új gödöllői fiúotthon most már javában folytatja hajnaltól késő estig szorgalmas és eredményes életét. Az egyik tágas teremben házi fonógépek zakatolnak. A kis falusi gyermekek, akik odahaza legfeljebb a porban játszhattak és szüleiknek sem idejük, sem, módjuk nem volt arra, hogy gondozzák, neveljék őket, most ügyesen kezelik a gépeket. Maguk gombolyítják a fonalakat, finomszövésű törülközőt és durvább szövésű lepedőt készítenek, naponta három-négy méter az eredmény. De ez csak még kezdet. Majd ha jobban belejönnek, felmegy ez öt-hat méterre is. Az 1400 négyszögöles park szögletében különálló épületben működik az asztalos és kosárfonó különítmény. Hihetetlenül ügyesen és jókedvvel készítik a fiatal kezek a polcokat, különböző asztalosmunkákat, kosarakat, cseréptartókat. Kárba nem vész semmi. A forgácsokat is felhasználják, ízléses kis fonott tartókat készítenek belőle. Esetleg eper, málnaszállításra lesznek jók. A Hangya máris rendelt náluk többszáz darabot. A cseréptartó meg felkerül a falakra, a polcok a szobába. Tizenkét fecske A fiúotthon tulajdonképpen négyévi gyakorlati iskolázásban részesíti a növendéket, aki így rátermettségéhez képest olyan tudás birtokába jut, amellyel az életben nemcsak magának, hanem a szegényebb népréteg részére megélhetőségi lehetőséget és alapot teremt. Minden évben több ilyen sokgyermekes családból származó fiút vesznek fel. Jelenleg tizenkét növendéke van az intézménynek. Ezeket a gyermekeket Szatmár, Borsod, Zemplén vármegye törvényhatósága, továbbá Makó, Nagykanizsa, Komárom, Fertőszentmiklós, Gödöllő, Kistarcsa, Berettyóújfalu, Ostffyasszonyfa és Tök község utaltak be egy-egy növendéket. A törvényhatóságok, városok és községek által beutalt növendékekért fejenként évi 148 pengőt fizetnek a beutalók. Még ebben az esztendőben Bácsbodrog vármegye és Sopron város részéről egy-egy és a Vöröskereszt részéről négy növendék vár felvételre, nos gazdasági, háziipari és ipari munkakörben tevékenykedik és csak a második évtől kezdődően tökéletesítik kiképzését valamelyik iparágban. Az évi 118 pengő ellátási előirányzat kissé kevés összegnek látszik. Az új intézmény azonban közadakozás útján rengeteg természetbeni adományt kap. A gyermekek közül csak egy van nyolcgyermekes családból, a többinek mind tizennégy, tizenöt testvére van odahaza, így érthető, hogy a növendékek új otthonukban valóságos paradicsomra találtak. Az átlagos napi étkezésre fejenként 50 fillért költenek. Ezért naponta ötszöri étkezésben részesülnek. Mindennek van helye. Szentgáli Dániel, a fiúotthon alapítványának elnöke megjegyzi: — Sokan aggodalmaskodnak, hogy mi a kisipar rovására és kárára a műhelyeinkben készült ipari termékeket üzletszerűen akarjuk értékesíteni. Megnyugtathatunk mindenkit, hogy műhelyeink nem lesznek versenyző üzemek. Ipari termékeink nem kerülnek piacra, hanem sokkal nemesebb célt kívánunk szolgálni akkor, amikor az itt készült háziipari és ipari cikkekből ingyen- kiházasítási kelengyéket állítunk össze. Ily módon nemcsak sokgyermekes család fiairól, hanem a leányokról is gondoskodunk, így valósul meg az az elgondolás, hogy a sokgyermekes szegény magyar anyák arra érdemes férjhezmenendő leányai részére magyaros szobabútort, valamint fehérneműt, kelengyét osszunk ki. Egy ilyen „kiházasításhoz” 250 pengő értékű kelengyét adunk. Úgy hisszük, hogy ezzel a kiházasítási kelengyével serkentően hatunk a családalapításra, hogy a magyar leányok tiszta és egészséges otthont teremtsenek. Tizenkét kis magyar a munka paradicsomában Látogatás a sokgyermekes családok első fiúotthonában Gödöllőn Paradicsom a szeretet filléreiért Munka... Munka .. . szeretetben, testben és lélekben megerősítve, értelmét és ügyességét a nemzet szolgálatába kívánja állítani. Háziipari, ipari és egyéb életpályára szükséges ismeretekre tanítja ki. A szegény és sokgyermekes családokat nyilvántartja, anyagi erejéhez mérteit segíti, munkához juttatja. Együttműködésre törekszik a közigazgatási hatóságokkal, az Országos Gyermekvédő Ligával, levente, lövész, cserkész, valamint az egészségvédelmi intézményekkel ..." Minden járásba egy alapítványt A sokgyermekes szegény magyar anyák országos Szent István fiúotthonának lelkes támogatói és irányítói kezdeményezésükkel példát akarnak mutatni, hogy az ország valamennyi intézménye, polgára, szegény és gazdag egyaránt tehetségéhez és anyagi erejéhez képest járuljon hozzá ahhoz a munkához, amely a magyar nemzet veszedelme, az egyke elleni küzdelem lefolytatására irányul. Gödöllő példájának követésére hívja fel az egész országot. Nem nagy dologról van itt szó, nem súlyos anyagi áldozatról. Éppen azt akarja bemutatni, hogy fillérekből mennyi sok jót és üdvöset lehet csinálni ezen a téren. Nem is akarja terhelni az államot azzal, hogy esetleg vegye át az intézmények irányítását és támogatását. A városok, községek és járások tartják kötelességüknek, hogy minél több ilyen kis alapítvány létesüljön, ahol nem tömegeket, csak 40—50 gyermeket látnak el, gondoznak és tanítanak ki hasznos munkára. Az országnak csak ez előnyére szolgál. A lelkes gödöllőiek, vitéz Endre László főszolgabíróval az élén, az egész járás támogatásával folytatják munkájukat és remélik, hogy a megértő magyar szívek áldozatkészsége folytán, mint termékeny tavaszi zápor után, gombamódra szaporodnak meg országszerte a sokgyermekes, anyák fiúotthonai, ÁBRÁNYI AURÉL ! | LUXUS Utikörtsén 29.— Plutocarral Bécsbe Indul május 3-án reggel 8 órakor, visszatérés 5-én 23 órakor Szállodai elszállásolás OJY __ E) Útlevél nem szükséges. Két rendőrileg három napra étkezéssel láttamozott fénykép elegendő Jelentkezés a Budapesti Hírlap Utazási Irodájában. Vili., József-krt .. 7