Budapesti Hírlap, 1936. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-17 / 88. szám

1996 ÁPRILIS 17, PÉNTEK B. ) Háztulajdonstatisztika a felekezetek számarányá­nak tükrében A Magyar Statisztikai Szemle új száma Thirring Lajos dr. hatalmas tanulmányát közli az 1930. évi országos háztulajdon­­statisztika eredményeiről. Az országos adatok szerint Magyarországon a szóban­­forgó évben összesen 1,1/611.391­ ház volt 2.156.551 lakással és 3.182.868 szobával, amelyekben összesen 8.512.097 ember la­kott. A városi és a vidéki háztulajdon kö­zött természetesen óriási különbség ta­pasztalható a szobák száma tekintetében, aminek az a magyarázata, hogy vidéken a legegyszerűbb háztípusok az uralkodóak. Nagyon érdekesek azok az adatok, ame­lyek a háztulajdonnak a tulajdonos fog­lalkozása szerint való megoldását mutat­ják. A foglalkozás szerinti háztulajdono­sok osztályában például minden ezer lé­lekre 601 ház esik, a házi cselédség cso­portjában azonban csak 21. Meglepően magas a napszámososztály háztulajdoná­nak aránya: itt minden ezer lélekre 271 háztulajdonos esik, ami annak a jele, hogy az alkalmi keresetből élő legszegé­nyebb néposztály csak úgy élhet meg, ha lakbérét nem kell megkeresnie, vagyis szegényes, sokszor magaépítette hajlékban lakik. Igen magas a nyugdíjasok, tőkepénze­sek, magánzók és élet­járadékokat élvezők háztulajdonának aránya: ezer lélek közül 2119-nek van háza. Mindezek a foglalko­zási ágak azonban az ország népességének egy egészen kis törtrészét alkotják (5,6 százalék). A legnépesebb foglalkozási ágakban a háztulajdon az említett ará­nyoknál már kisebb. Ezer őstermelő közül már csak 209-nek, a közszolgálatból és szellemi szabad foglalkozásból élők közül ezer lélekre számítva csak 110-nek, ezer kereskedelmi foglalkozású közül 911-nek, a bányászati és kohászati keresők közül 93-nak, az ipari népesség sorában ezer lélek közül 87-nek, a véderő tagjai közül minden ezer lélek közül 75-nek van háza. A magyar háztulajdon foglalkozási vi­szony szerinti megoszlása is jellemzően mutatja az egyes társadalmi rétegek gaz­dasági erejét. Az önálló foglalkozásúak közül minden ezer lélekből 712-nek van háza, tehát csaknem háromnegyedrésznek. A tisztviselők közül minden nyolcadik, a segédszemélyzet sorában pedig minden ha­todik rendelkezik háztulajdonnal. Az ön­álló gazdák sorában minden ezerre 8811 ház jut, a gazdasági segédszemélyzet sorában azonban már csak 211 az arány. Az önálló iparosok közül csaknem minden második­nak van háza, de az ipari segédszemélyzet csoportjában már csak minden tizenhar­madiknak. Ugyanilyen nagy a különbség az önálló kereskedők és alkalmazottaik kö­zött is. A szellemi szabadfoglalkozásúak sorában szintén csaknem minden második embernek van háza. A tisztviselők sora­­azonban már csak minden hatodiknak. Igen érdekes, hogy az altiszti osztályba sorozott segédszemélyzet kereső tagjai kö­zül csaknem minden harmadik ember ház­­tulajdonos, tehát jóval több, mint a tiszt­viselők vagy az egyéb alkalmazottak sorá­ban. Igen figyelemreméltó a statisztikának az a része, amely a háztulajdonnak felekeze­tek szerint való megoszlását mutatja. A nagyobb hitfelekezetek közül a legrosz­­szabbul a római katolikus vallás áll, míg a két protestáns felekedet népességi ará­nyát valamivel meghaladó mértékben fog­lal helyet az arányszámoszlopokban. Az országos végszámok szerint aránylag sze­rény a zsidóság lakóháztulajdon-részese­­dése. Valóságos erőviszonyait azonban a túlnyomóan keresztény kézben lévő kis falusi lakóházak, tanyák nagy számbeli túlsúlya fátyolozza. Ha ugyanis nem a há­zak számából, hanem befogadóképességé­ből indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy a lélekszám 5,1 százalékára rúgó zsidó­ság a lakások 8,1 százalékát, a lakó­szobáknak pedig több mint egytizedét, vagyis a népességi aránynál két és fél­szer akkora hányadát bírja s a lako­soknak is 8,1 százaléka felett gyako­rolja a háztulajdon nyújtotta gazdasági hatalmat. A legkisebb befogadóképességű házakkal a református lakosság rendelkezik. Ezen túlmenően a keresztény vallások hívői álta­lában, főleg a kis, falusi típusú házak birto­kosai, a házbirtokuk nagysága felekezeten­­ként szerény keretek közt ingadozik. Ezzel szemben az izraelita vallásúaknál azt látjuk, hogy a birtokukban lévő házak mind­egyikében az országos átlagnál két és félszer több lakost rögzített meg a sta­tisztikai felvétel. A keresztény felekezetek sorsa, szerepe a háztulajdon terén nagyban egészben egyen­lően szerény, a zsidóságé ellenben erőtelje­sen kiemelkedő. Pregnánsan mutatja a zsidó kézen lévő háztulajdon értékesebb vol­tát a tulajdonukban álló lakóépületek la­GÖDÖLLŐ, ápr. 16. (A Budapesti Hírlap kiküldött munka­társától.) A gödöllői járás szerény, jó­kedvű, dolgos lakossága mindig tartogat valami meglepetést, amellyel magára vonja az egész ország közvéleményének figyelmét. A gödöllőiek figyelmes vendég­szeretete tette lehetővé, hogy a magyar világ­ jámborek is oly kitűnően sikerült. Ez a néhány ezer gondolkozó és hazaszerető agyvelő és szorgalmas kéz most újabb el­gondolásával és annak megvalósításával tett tanúbizonyságot hazaszeretetéről és a magyar nemzet életerejének növelését célzó gondoskodásáról. Néhány lelkes és a magyar sorson ag­gódó gödöllői összefogott és azt mondta: a magyarság életerejének legkérlelhetet­lenebb ellensége az egyke, sőt az egyie, a családalapítási lehetőségek minimális volta. A humanizmus arra késztette az embert, hogy a rossz gyermekekről bő­kezűen kell gondoskodni. Az állam fel­adatának tekinti, hogy megmentse a rossz­hajlamú gyermekeket és megpróbáljon belőlük hasznos állampolgárokat nevelni. Jóval nagyobb tömegű értékes gyermek­sereg viszont nagyon sokszor irányítás és támasz nélkül vergődik az életben, ereje felőrlődik és az államra nézve is sok ér­ték elvész. Ezért a nemzetvédelmi munkát felülről jövő biztatás nélkül is kezdje el minden vármegye, város és járás. Gödöllő megértette néhány lelkes pol­gárának szavát. Nem állt meg az elmél­kedésnél, hanem bátor kézzel hozzányúlt a megvalósításhoz. Március 9-én megnyílt Gödöllőn az első sokgyermekes anyák fiainak otthona. Gö­döllő kellős közepén, szép nagy telken, tiszta, verandás házba beköltözött tizen­két kis növendék és a meszelt falak közé katonás rend vonult be, a szorgalmas munka zakatolása. Nemzeti és emberi szeretetben Az új gödöllői Szent István fiúotthon közel tíz esztendős elgondolás és hosszú tervezgetés után létesült. Szentimrey László községi tisztviselő volt a kezdemé­nyező, aki karöltve Szentgáli Dániel gyógyszerésszel, a fiúotthon elnökével, fa­natikus kitartással, fáradtságot nem is­merve, minden nehézséget elgördítettek az útból. A tervezőkön kívül Thomandl Ernő vezérigazgató nemes adakozása adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy a fiú­otthon márciusban valóban megnyílha­tott.Segíts magadon és az Isten is megse­gít. Ezzel a jelszóval indultak a lelkes gödöllői magyarok útjukon, amelyen ha­ladva legjobb tudásukkal és minden ere­jük latbavetésével hazájukat akarják szol­gálni. Mit akarnak tulajdonképpen az új intézménnyel? A fiúotthon célját az alapí­tók az alapszabályokban fektették le,­kás-, lakószoba-, cselédszoba- és lakásszá­mának egybevetése. Egy szempillantás a népesség vallási megoszlására és a házaknak, valamint a bennük lévő lakásoknak, szobáknak stb. a háztulajdonosok vallása szerint való tago­zódást feltüntető százalékaira, a keresz­tény és zsidó háztulajdon eltérő súlyáról győz meg. Az izraelita vallású háztulajdo­nosok arányszáma szinte kirívóan magas Budapesten. Thirring Lajos dr. azzal fejezi be figye­lemreméltó tanulmányát, hogy tisztább és átfogóbb képet fog nyújtani az 191­0-re ese­dékes népszámlálásnak a háztulajdonsta­­tisztikára vonatkozó adatgyűjtése. „A gödöllői Szent István Fiú Otthon célja és feladata — mondja az alapsza-­ bály — szegény és sokgyermekes magyar anyák fiúgyermekeinek iskolán kívüli ha­zafias, nemzeti szellemben való nevelése. E cél érdekében a fiúotthonban sokgyer­mekes és kizáróan szegény anyák fiú­gyermekeit vallásos erkölcsben, önfelál­dozó hazafiasságban, nemzeti és emberi Az eddig felvett tizenkét növendék közül­­ mindössze hatnak utalták ki az ösztöndíjat,­­ míg a többieket az otthon terhére nevelik. A fiúotthon körüli teendőket négy díjtala­nul működő tisztviselő végzi. Fizetéses al­kalmazottak csupán a háziasszony, a sza­kács, a mosónő, a szabó és az asztalossegéd művezetők és az iparügyi minisztérium ál­tal rendelkezésre bocsátott szövő- és ko­sárfonó oktató, valamint az iskolai, egyben testnevelő tanító. Az oktatás tovább­fejlesztésére a közel­jövőben baromfitelepet, méhészetet, házi­­nyúltenyésztést rendeznek be. A növendé­kek ideje rendes munkaprogram szerint reg­gel hat órától kezdve este kilenc óráig be van osztva. Minden növendék az első évben általa­Az új gödöllői fiúotthon most már ja­vában folytatja hajnaltól késő estig szor­galmas és eredményes életét. Az egyik tágas teremben házi fonógépek zakatol­nak. A kis falusi gyermekek, akik odahaza legfeljebb a porban játszhattak és szü­leiknek sem idejük, sem, módjuk nem volt arra, hogy gondozzák, neveljék őket, most ügyesen kezelik a gépeket. Maguk gombolyítják a fonalakat, finomszövésű törülközőt és durvább szövésű lepedőt készítenek, naponta három-négy méter az eredmény. De ez csak még kezdet. Majd ha jobban belejönnek, felmegy ez öt-hat méterre is. Az 1400 négyszögöles park szögletében különálló épületben működik az asztalos és kosárfonó különítmény. Hihetetlenül ügyesen és jókedvvel készítik a fiatal ke­zek a polcokat, különböző asztalosmunká­kat, kosarakat, cseréptartókat. Kárba nem vész semmi. A forgácsokat is felhasz­nálják, ízléses kis fonott tartókat készíte­nek belőle. Esetleg eper, málnaszállításra lesznek jók. A Hangya máris rendelt ná­luk többszáz darabot. A cseréptartó meg felkerül a falakra, a polcok a szobába. Tizenkét fecske A fiúotthon tulajdonképpen négyévi gya­korlati iskolázásban részesíti a növendék­et, aki így rátermettségéhez képest olyan tu­dás birtokába jut, amellyel az életben nem­csak magának, hanem a szegényebb nép­réteg részére megélhetőségi lehetőséget és alapot teremt. Minden évben több ilyen sokgyermekes családból származó fiút vesz­nek fel. Jelenleg tizenkét növendéke van az intézménynek. Ezeket a gyermekeket Szat­­már, Borsod, Zemplén vármegye törvény­­hatósága, továbbá Makó, Nagykanizsa, Ko­márom, Fertőszentmiklós, Gödöllő, Kis­­tarcsa, Berettyóújfalu, Ostffyasszonyfa és Tök község utaltak be egy-egy növendéket. A törvényhatóságok, városok és községek által beutalt növendékekért fejenként évi 148 pengőt fizetnek a beutalók. Még ebben az esztendőben Bácsbodrog vár­megye és Sopron város részéről egy-egy és a Vöröskereszt részéről négy növendék vár felvételre, nos gazdasági, háziipari és ipari munka­körben tevékenykedik és csak a máso­dik évtől kezdődően tökéletesítik kikép­zését valamelyik iparágban. Az évi 118 pengő ellátási előirányzat kissé kevés összegnek látszik. Az új in­tézmény azonban közadakozás útján ren­geteg természetbeni adományt kap. A gyermekek közül csak egy van nyolcgyermekes családból, a többinek mind tizennégy, tizenöt testvére van odahaza, így érthető, hogy a növendékek új ottho­nukban valóságos paradicsomra találtak. Az átlagos napi étkezésre fejenként 50 fillért költenek. Ezért naponta ötszöri ét­kezésben részesülnek. Mindennek van helye. Szentgáli Dániel, a fiúotthon alapítvá­nyának elnöke megjegyzi: — Sokan aggodalmaskodnak, hogy mi a kisipar rovására és kárára a mű­helyeinkben készült ipari termékeket üzletszerűen akarjuk értékesíteni. Meg­nyugtathatunk mindenkit, hogy műhe­lyeink nem lesznek versenyző üzemek. Ipari termékeink nem kerülnek piacra, hanem sokkal nemesebb célt kívánunk szolgálni akkor, amikor az itt készült háziipari és ipari cikkekből ingyen- ki­­házasítási kelengyéket állítunk össze. Ily módon nemcsak sokgyermekes család fiairól, hanem a leányokról is gondos­kodunk, így valósul meg az az elgondo­lás, hogy a sokgyermekes szegény ma­gyar anyák arra érdemes férjhez­­menendő leányai részére magyaros szobabútort, valamint fehérneműt, ke­lengyét osszunk ki. Egy ilyen „kiházasí­­táshoz” 250 pengő értékű kelengyét adunk. Úgy hisszük, hogy ezzel a ki­­házasítási kelengyével serkentően ha­tunk a családalapításra, hogy a magyar leányok tiszta és egészséges otthont teremtsenek.­ ­ Tizenkét kis magyar a munka paradicsomában Látogatás a sokgyermekes családok első fiúotthonában Gödöllőn Paradicsom a szeretet filléreiért Munka... Munka .. . szeretetben, testben és lélekben megerő­sítve, értelmét és ügyességét a nemzet szolgálatába kívánja állítani. Háziipari, ipari és egyéb életpályára szükséges isme­retekre tanítja ki. A szegény és sokgyer­mekes családokat nyilvántartja, anyagi erejéhez mérteit segíti, munkához juttatja. Együttműködésre törekszik a közigazga­tási hatóságokkal, az Országos Gyermek­védő Ligával, levente, lövész, cserkész, va­lamint az egészségvédelmi intézmények­kel ..." Minden járásba egy alapítványt A sokgyermekes szegény magyar anyák országos Szent István fiúotthonának lel­kes támogatói és irányítói kezdeményezé­sükkel példát akarnak mutatni, hogy az ország valamennyi intézménye, polgára, szegény és gazdag egyaránt tehetségéhez és anyagi erejéhez képest járuljon hozzá ahhoz a munkához, amely a magyar nem­zet veszedelme, az egyke elleni küzdelem lefolytatására irányul. Gödöllő példájának követésére hívja fel az egész országot. Nem nagy dologról van itt szó, nem súlyos anyagi áldozatról. Éppen azt akarja bemutatni, hogy fillérek­ből mennyi sok jót és üdvöset lehet csi­nálni ezen a téren. Nem is akarja terhelni az államot azzal, hogy esetleg vegye át az intézmények irányítását és támogatását. A városok, községek és járások tartják kötelességüknek, hogy minél több ilyen kis alapítvány léte­süljön, ahol nem tömegeket, csak 40—50 gyermeket látnak el, gondoz­nak és tanítanak ki hasznos mun­kára. Az országnak csak ez előnyére szolgál. A lelkes gödöllőiek, vitéz Endre László főszolgabíróval az élén, az egész járás tá­mogatásával folytatják munkájukat és re­mélik, hogy a megértő magyar szívek áldozatkészsége folytán, mint termékeny tavaszi zápor után, gombamódra szaporod­nak meg országszerte a sokgyermekes, anyák fiúotthonai, ÁBRÁNYI AURÉL ! | LUXUS Utikörtsén 29.— P­­lutocarral Bécsbe Indul május 3-án reggel 8 órakor, visszatérés 5-én 23 órakor Szállodai elszállásolás OJY __ E) Útlevél nem szükséges. Két rendőrileg három napra étkezéssel láttamozott fénykép elegendő Jelentkezés a Budapesti Hírlap Utazási Irodájában. Vili., József-krt .. 7

Next