Budapesti Hírlap, 1936. május (56. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

Valuta és pénzügyek A Nemzeti Banknak az utóbbi negyed­évre készített jelentései szerint a bank­jegyforgalom 6—11 százalékkal magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában volt. Az emelkedés április első két heté­ben csak 3 százalék volt, ami hozzávető­leg a nagykereskedelmi index emelkedésé­nek felel meg. Az állami követelések meg­közelítőleg 50 százalékkal magasabbak, mint egy évvel ezelőtt, a magánbetétek azonban alig valamivel magasabbak. A visszleszámítolások némileg alacsonyabb színvonalon mozognak. A kimutatott érc­készlet a negyed­évben alig változott, azonban az előző évinél 10 százalékkal magasabb, a benne foglalt aranymennyiség pedig változatlan maradt. Az államnak a bankkal szemben fennálló adóssága pro­gramszerűen emelkedik, amint a gazda­­adósságok rendezési terve alapján folyó­sított előlegek igénybe vétetnek. Ez az adósság jelenleg 80.5 millió pengő, az 1935 március 31-i 58.5 millióval szemben. A Magyar Nemzeti Bank és az Olasz Nemzeti Bank között — a Nemzetközi Fizetések Bankjának, valamint a Magyar Nemzeti Bank részére az 1931. év nyarán nyújtott hitelekben résztvevő központi bankok hozzájárulásával — egyezmény jött létre, amely szerint a Magyar Nem­­zeti Bank visszafizeti az Olasz Nemzeti Bank részesedési összegét azokból a lira egyenlegekből, amelyek az Instituto Nazio­nale per i Cambi con l’Estero-nál rendel­kezésére állnak. Az egyezmény megköté­sének időpontjában az Olasz Nemzeti Bank követelése 1,159.548 aranydollár volt. Ennél a tranzakciónál az átszámítási ár­folyam az aranyparitási árfolyam lesz. A jelentés időszakában ezen egyezmény alap­ján visszafizetés még nem történt. A Nem­zetközi Fizetések Bankjának, valamint a Nemzeti Bankoknak összes követelése ebben az időpontban 16,5 millió arany­dollár volt. Az összes forrásokból származó deviza­­bevétel a folyó év első negyedében 32 szá­zalékkal, a kiutalás pedig százalékkal volt magasabb, mint 1935 megfelelő idő­szakában. Az emelkedés legnagyobb része a clearing-számlákra esik, vagyis nem folyt be tényleg deviza, hanem csak elszá­moltatott. A szabad számlákon is jelenté­keny emelkedés mutatkozott, itt azonban bennfoglaltatnak a csak korlátoltan fel­használható devizák is. A kivitel Német­ország fölé továbbra is emelkedett és a folyó év januárjában és februárjában a magyar összkivitelnek kb. 35 százalékát tette. A pengő elleni kivitel erősen csök­kent. A pengő elleni kivitelben már az 1935. év folyamán is mutatkozott csökke­nés­, a kompenzációk a legutóbbi időig emelkedést mutattak. Mint ismeretes, az exportőrök kiviteli felárat kapnak pengőben, ami az impor­tőrök részére kiutalt devizák után felszá­mított felárból nyeri fedezetét. A múlt év novemberében a kiviteli és behozatali fel­árak egységesíttettek, amiről az előző je­lentés részletesen beszámolt. A Külföldi Hitelek Pénztárának hely­zete, amelybe a hosszúlejáratú kölcsönök nem transzferált szolgálatának pengő­­egyenértéke fizettetik be, 1936 március 31-én a következő volt: A Pénztár egyenlege Beruházások készpénzből: a­ kölcsön az államnak hasz­nos beruházásokra (33.5 mil­lió P) és egyes tartozások rendezésére (12 millió P) (ugyanolyan összegű kincs­tári jeggyel fedezve) b) betétek 45.5 31.5 77.0 A jelenleg készpénzben fenn­álló nettó összeg 17.5 Az államnak nincsenek hátralékai a Pénztárral szemben. Az egyéb hátralékok az elmúlt negyedben március 31-ig 4.2 millióval emelkedve 35.5 millió pengőt tettek. A Pénztár által az állam részére nyúj­tott kölcsönök 0.5 millió pengővel csök­­­­kentek. A Pénztár más befektetései az utolsó jelentés óta nem változtak. A beruházások A Külföldi Hitelek Pénztára által be­ruházásokra nyújtott kölcsönökön kívül,­­amelyek két egyenként 15 millió és egy 10 millió pengős és már befejezés felé közeledő program keretében nyernek fel­használást, a Pénztár vezetősége hozzájá­rult két további programhoz, amelyekre azonban eddig kölcsönök még nem folyó­­síttattak. E két program közül az 1935— 1936. évi 15 milliós program már meg­valósítás alatt áll. Az újabb 13,6 millió pengős program a következő: Azok az összegek, amelyek 1936 már­cius 31-ig a hitelrögzítő egyezmények alapján a Nemzeti Banknál pengőben le­tétbe helyeztettek rövid lejáratú banktar­tozások külföldi devizákban ki nem elégí­tett kamatai és jutalékai fejében, 63,90 millió pengőt tettek, amely összegből 58,94 millió fizettetett oly hitelezőknek, akik e fizetéseket követelésük kielégítése­ként elfogadták. Ezután a jelentés részletesen ismerteti az értékpapírbehozatal eltiltása, az érték­papírok lebélyegzése, a részvények oszta­lékszelvényei, a záloglevelek és kötvények szelvényei beváltásának újabb szabályo­zása, továbbá a külfölddel szemben fenn­álló árutartozásoknak pengőben való le­rovása tárgyában kiadott rendeleteket, valamint a telepítési törvényjavaslatot. a) készpénzben és kincstári jegyekben millió pengő 94.5 76.2 összesen: 170.7 millió pengő Az Alföld öntözése 5.00 Az államvasutak beruházásai 5.00 Az MFTR beruházásai 1.00 Folyók szabályozására 0.70 Kölcsönök árvízmentesítő tár­sulatoknak 0.50 Tagosításra 0.50 A Wekerle-telep vízművének bővítése 0.30 A szolnoki gabonatárház bő­vítésére 0.35 Hűtőházakra 0.25 összesen: 13.60 Az idegenforgalom emelkedése Az idegenforgalom Magyarországon nö­vekedőben van. A Székesfővárosi Idegen­­forgalmi Hivatal becslései szerint a kül­földi látogatók bruttó kiadásai Magyar­­országon 1935-ben kb. 32,5 millió pengőt tettek, az 1934. évi 26 millióval szemben. 1934- ben majdnem az egész összeg és pe­dig 25 millió pengő, zárolt pengő egyenle­gekből származott, tehát külföldi deviza nem folyt be. 1935-ben a zárolt pengő egyenlegekből származó összeg 17 millió pengőre csökkent. Mostanáig Magyarország többet költött külföldi utazásokra, mint amit a külföldi utasforgalomból bevett. A Népszövetség Statisztikai Közleményei és pedig az 1934. évre rendelkezésre álló leg­utolsó adatok szerint, a külföldi utasok Ma­gyarországon 5.3 millió arany dollárt adtak ki, magyar utasok pedig külföldön 6.8 mil­lió aranydollárt. A külkereskedelem fejlődése A magyar külkereskedelem megoszlása további eltolódásokat mutat, nevezetesen Németország, amely az 1925—30. években a magyar kivitelnek átlag csak 11.6 %-át vette át, 1934-ben abban már 22.2%-kal, 1935- ben pedig 23.9%-kal szerepel, ami ál­tal Magyaroszág fő vevőjévé vált és ugyan­akkor a magyar behozatal nagyobb részét fedezte mint bármely más ország. Még ab­szolút számokban (értékekben) is a Német­ország felé irányuló magyar kivitel növe­kedett, bár az utolsó években természetesen a kivitel összértéke nagy csökkenést muta­tott. 1936 első hónapjaiban Németország részesedése a magyar kereskedelemben még tovább emelkedett. Egészben véve Magyar­­ország közvetlen szomszédaival és Svájccal lebonyolított kereskedelmének százaléka csökkent, viszont az egyes távolabbi orszá­gokkal lebonyolított kereskedelem száza­léka emelkedett. Nagybritannia a Magyar­­országból származó behozatalát jobban emelte, mint bármely más ország és pedig az 1925—30. évi 28,6 millió pengős átlagról B. H. 1936 MÁJUS 1, PÉNTEK A gazdasági helyzet A termelésből és kereskedelemből szár­mazó bruttó nemzeti jövedelemnek ada­tait, valamint a Központi Statisztikai Hi­vatalnak a havi nagykereskedelmi árin­dexek évi átlagaira vonatkozó adatait is­mertetve kiemeli a jelentés, hogy ezek szerint az adatok szerint a nemzeti jöve­delem 1933-ban érte el legalacsonyabb színvonalát, attól kezdve pedig 1935-ig 21.2 százalékos emelkedést mutat. Ugyanebben az időszakban a ■nagykeres­kedelmi index 17.1%-kal emelkedett. 1933 és 1934 között az őstermelés, ipar és közle­kedés javult; a kereskedelem 1934-ben még mindig hanyatlást mutatott, 1935-ben azon­ban javult. 1935-ben pengőértékben a bá­nyák termelése az 1929. évi színvonal 92%-ára emelkedett, az iparé annak 76 szá­zalékára, a mezőgazdaságé 60%-ára, a ke­reskedelem és közlekedés pedig 75%-ára. Az 1935. évi összjövedelem az 1929. évi jö­vedelemnek 68,8%-ára, az 1935.­évi_átlagos árszínvonal pedig az 1929. évi árszínvonal­nak 73,5%-a volt. A szakszervezetek adatai szerint a munkanélküli ipari munkások száma egyen­lőtlenül emelkedett 1928-tól 1933-ig, de azóta állandóan csökkent és ez év február­jában nem sokkal van az 1929 februári felett. A gazdasági tevékenység más indexszá­mai ugyancsak azt mutatják, hogy az el­múlt két évben bizonyos­­javulás állt be, ez áll különösen a vasutakra, valamint a postára, távirdára és távbeszélőre. Egyes iparágak, különösen a vas- és acélipar gyors fellendülést mutattak, a növekedés tehát főleg tőkejavak termelésében mutatkozott. A földmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentései szerint az őszi búza jól áll. A leg­utóbbi időben a szőlőknél és gyümölcsösök­nél némi fagykárok mutatkoztak. 1935-ben 36,8 millió pengőre. 1835 volt az első teljes naptári év, amelynek folyamán a Magyarország, Olaszország és Ausztria között kötött Római Egyezmények érvényben voltak. A vonatkozó adatok szerint Magyarország­nak Olaszországgal való kereskedelme emelkedett úgy abszolút értékben, mint százalékban; ez az emelkedés azonban nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza Magyarország Ausztria felé irányuló ke­reskedelmének hanyatlását. Magyaror­szágnak kereskedelmi mérlege Ausztriával szemben, amelyet a jelenleg érvényben lévő kereskedelmi szerződés az 1:1.5 arányban akart stabilizálni, 1934-ben 1:1.2-re, 1935-ben pedig l:l.l-re csök­kent. Az általános tendencia kimondottan emelkedő A jelentés rátér ezután a már ismert behozatali és kiviteli adatokra, majd részleteket közöl az államvasutak és a posta forgalmáról, továbbá a termelésről és a fogyasztásról. Megállapítja, hogy az általános tendencia kimondottan emel­kedő. Az áralakulással kapcsolatban rá­mutat arra, hogy a búzaárak legutóbb estek, viszont a többi áru ára általában emelkedő tendenciát mutatott, számos fontos kiviteli cikk belföldi ára az utóbbi időben olyan magas volt, hogy azoknak eladása Magyarország legközelebbi pia­cain is nehézségekbe ütközött. Minden­esetre szükségesnek tartja állandóan fi­gyelni a külföldi piacokon tapasztalható áralakulásokat, mert ha ez nem történik, úgy könnyen megeshetik, hogy a belföldi és külföldi ár közötti viszony — az ex­port kárára — elveszít minden kapcsola­tot. A tőzsdei árfolyamok a folyó év január és február havában erős emelkedést mu­tattak, azóta azonban nem volt általános emelkedés. A bankok likviditása javult A vezető budapesti bankok 1935 végére vonatkozó kimutatásaiból nem tűnik ki tisztán, hogy a pénzintézetek mily mérv­ben részesültek az üzleti élet bekövetke­zett fellendülésében. Az osztalékok ugyan­azok voltak, mint 1934-ben és 1933-ban, amely utóbbi évben ezek erősen csökken­tettek az 1932-i színvonallal szemben. Ál­talában az 1934. év végétől az 1935. év végéig beállott változások nem voltak je­lentékenyek. A készpénz- és rövidlejáratú követelések emelkedtek, míg a zálogköl­ csönök és más követelési tételek csökken­tek. A leszámítolt váltók valamivel emel­­­kedtek, azonban az „egyéb” tartozások tétele csökkenést mutat. A jelentések sze­rint a likviditás javult, a leírások pedig valószínűleg nagyobbak voltak, mint az adatok jelzik. A pénzintézetek kimuta­tásai nem tartalmazzák a Nemzeti Bank­nál visszleszámolt váltókat, miért is a le­számítolásokban a jelentések szerint be­állott változások nem mutatnak teljes képet. A takarékbetét- és folyószámla­­állományban kis emelkedés mutatkozott. Az 1931. évi bankkrízis utáni legala­csonyabb szinttől az 1932. év végétől az 1935. év végéig a takarékbetétek 22 szá­zalékkal emelkedtek, a folyószámlák ellen­ben csak 2 százalékkal, az összes betétek együttvéve 11 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban a bankjegy­­forgalom 18 százalékkal emelkedett. Ismerteti ezután a jelentés a földhitel­­intézetek fúziójára vonatkozó törvény­­javaslatot, rámutatva, hogy a fúzió üd­vözlendő, mert javítja a magyar földhi­telintézetek helyzetét, az ügyvitel terén is takarékosságot jelent és egyben további lépést­ jelent az ország bank­mechanizmu­­sának a kormány által is szükségesnek tartott öszevonása, valamint a költségek csökkentése tekintetében. Végül beszámol a jelentés az 1935. évi március hó 24-én aláírt és az 1934. évi római egyezményeket kiegészítő pót­­jegyzőkönyvek tartalmáról, továbbá az 1934. évi egyezményben feltüntetett évi biza- és lisztkvóta kiegészítő részének átvétele iránt Ausztriával, valamint fize­tési egyezmények tárgyában Nagybritan­­niával, Görögországgal, Csehszlovákiával és Romániával e jelentés időszakában folytatott tárgyalásokról. Rejtélyek egy kisgyerek eltűnése körül Eladtam a gyereket tíz pengő­ért — vallotta a gondozónője A pestvidéki törvényszék Gefffeis-tanácsa csütörtökön tárgyalta özv. Marton József­­né bűnügyét, akit az ügyészség gondatlan­ságból okozott emberölés vétségével vádolt meg. A vádirat szerint Marton Józsefné a hozzá tartásra kiadott Borbély Ferenc László héthónapos gyermeket az elmúlt év nyarán az éléskamrába tette egy kosárba, a kisgyermek éjszaka magára húzta taka­róját és reggelre megfulladt. Özv. Marton Józsefné ijedtében a kisgyermek holttes­tét papírba csomagolta és a Dunába dobta. A főtárgyaláson özv. Marton Józsefné részletesen elmondotta, hogy albérlői miatt tette ki a gondjaira bízott csecsemőt az éléskamrába, gondosan betakargatta és reggel megdöbbenve tapasztalta, hogy a kis csöppség megfulladt. Félelmében és zavarában dobta a Dunába. A bíróság kihallgatta a kisgyermek édesanyját, Borbély Margit háztartási al­kalmazottat, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy gyermeke él. Ugyanis egy asszony azt mondotta neki, hogy özv. Martonné több alkalommal tárgyalt egy nővel a kisgyermek örökbeadása miatt. Ezután Jeney Aladár ügyészségi alelnök több kérdést intézett a vádlotthoz, mire az rendkívül idegesen kezdett viselkedni és sírás közt bevallotta, hogy amit eddig val­lott, az kitalált mese volt, a kis Borbély Ferenc Lászlót egy asszonynak eladta, tíz pengőt kapott érte, a többi pénz folyósítá­sát pedig napról-napra várta, de azóta az ülető nőt nem látta, nevét sem tudja. A tanácselnök ezután a tárgyalást az ügyészségi alelnök indítványára elnapolta és új nyomozást rendelt el a váratlan for­dulatot vett bűnügyben. Az Országos Szeszért­ékesítő Részvény­­társaság Igazgatósága és Felügyelőbizottsága mély meg­­illetődéssel tudatja, hogy a vállalat megalapítása óta igaz­gatóságának tagja, Lederer Ágost úr f. év április hó 30-án Bécsben elhunyt . Megboldogult a vállalat alapítása körül kifejtett tevékenységével hervadhatatlan érdemeket szerzett Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni!

Next