Budapesti Hírlap, 1936. május (56. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
Valuta és pénzügyek A Nemzeti Banknak az utóbbi negyedévre készített jelentései szerint a bankjegyforgalom 6—11 százalékkal magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában volt. Az emelkedés április első két hetében csak 3 százalék volt, ami hozzávetőleg a nagykereskedelmi index emelkedésének felel meg. Az állami követelések megközelítőleg 50 százalékkal magasabbak, mint egy évvel ezelőtt, a magánbetétek azonban alig valamivel magasabbak. A visszleszámítolások némileg alacsonyabb színvonalon mozognak. A kimutatott érckészlet a negyedévben alig változott, azonban az előző évinél 10 százalékkal magasabb, a benne foglalt aranymennyiség pedig változatlan maradt. Az államnak a bankkal szemben fennálló adóssága programszerűen emelkedik, amint a gazdaadósságok rendezési terve alapján folyósított előlegek igénybe vétetnek. Ez az adósság jelenleg 80.5 millió pengő, az 1935 március 31-i 58.5 millióval szemben. A Magyar Nemzeti Bank és az Olasz Nemzeti Bank között — a Nemzetközi Fizetések Bankjának, valamint a Magyar Nemzeti Bank részére az 1931. év nyarán nyújtott hitelekben résztvevő központi bankok hozzájárulásával — egyezmény jött létre, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank visszafizeti az Olasz Nemzeti Bank részesedési összegét azokból a lira egyenlegekből, amelyek az Instituto Nazionale per i Cambi con l’Estero-nál rendelkezésére állnak. Az egyezmény megkötésének időpontjában az Olasz Nemzeti Bank követelése 1,159.548 aranydollár volt. Ennél a tranzakciónál az átszámítási árfolyam az aranyparitási árfolyam lesz. A jelentés időszakában ezen egyezmény alapján visszafizetés még nem történt. A Nemzetközi Fizetések Bankjának, valamint a Nemzeti Bankoknak összes követelése ebben az időpontban 16,5 millió aranydollár volt. Az összes forrásokból származó devizabevétel a folyó év első negyedében 32 százalékkal, a kiutalás pedig százalékkal volt magasabb, mint 1935 megfelelő időszakában. Az emelkedés legnagyobb része a clearing-számlákra esik, vagyis nem folyt be tényleg deviza, hanem csak elszámoltatott. A szabad számlákon is jelentékeny emelkedés mutatkozott, itt azonban bennfoglaltatnak a csak korlátoltan felhasználható devizák is. A kivitel Németország fölé továbbra is emelkedett és a folyó év januárjában és februárjában a magyar összkivitelnek kb. 35 százalékát tette. A pengő elleni kivitel erősen csökkent. A pengő elleni kivitelben már az 1935. év folyamán is mutatkozott csökkenés, a kompenzációk a legutóbbi időig emelkedést mutattak. Mint ismeretes, az exportőrök kiviteli felárat kapnak pengőben, ami az importőrök részére kiutalt devizák után felszámított felárból nyeri fedezetét. A múlt év novemberében a kiviteli és behozatali felárak egységesíttettek, amiről az előző jelentés részletesen beszámolt. A Külföldi Hitelek Pénztárának helyzete, amelybe a hosszúlejáratú kölcsönök nem transzferált szolgálatának pengőegyenértéke fizettetik be, 1936 március 31-én a következő volt: A Pénztár egyenlege Beruházások készpénzből: a kölcsön az államnak hasznos beruházásokra (33.5 millió P) és egyes tartozások rendezésére (12 millió P) (ugyanolyan összegű kincstári jeggyel fedezve) b) betétek 45.5 31.5 77.0 A jelenleg készpénzben fennálló nettó összeg 17.5 Az államnak nincsenek hátralékai a Pénztárral szemben. Az egyéb hátralékok az elmúlt negyedben március 31-ig 4.2 millióval emelkedve 35.5 millió pengőt tettek. A Pénztár által az állam részére nyújtott kölcsönök 0.5 millió pengővel csökkentek. A Pénztár más befektetései az utolsó jelentés óta nem változtak. A beruházások A Külföldi Hitelek Pénztára által beruházásokra nyújtott kölcsönökön kívül,amelyek két egyenként 15 millió és egy 10 millió pengős és már befejezés felé közeledő program keretében nyernek felhasználást, a Pénztár vezetősége hozzájárult két további programhoz, amelyekre azonban eddig kölcsönök még nem folyósíttattak. E két program közül az 1935— 1936. évi 15 milliós program már megvalósítás alatt áll. Az újabb 13,6 millió pengős program a következő: Azok az összegek, amelyek 1936 március 31-ig a hitelrögzítő egyezmények alapján a Nemzeti Banknál pengőben letétbe helyeztettek rövid lejáratú banktartozások külföldi devizákban ki nem elégített kamatai és jutalékai fejében, 63,90 millió pengőt tettek, amely összegből 58,94 millió fizettetett oly hitelezőknek, akik e fizetéseket követelésük kielégítéseként elfogadták. Ezután a jelentés részletesen ismerteti az értékpapírbehozatal eltiltása, az értékpapírok lebélyegzése, a részvények osztalékszelvényei, a záloglevelek és kötvények szelvényei beváltásának újabb szabályozása, továbbá a külfölddel szemben fennálló árutartozásoknak pengőben való lerovása tárgyában kiadott rendeleteket, valamint a telepítési törvényjavaslatot. a) készpénzben és kincstári jegyekben millió pengő 94.5 76.2 összesen: 170.7 millió pengő Az Alföld öntözése 5.00 Az államvasutak beruházásai 5.00 Az MFTR beruházásai 1.00 Folyók szabályozására 0.70 Kölcsönök árvízmentesítő társulatoknak 0.50 Tagosításra 0.50 A Wekerle-telep vízművének bővítése 0.30 A szolnoki gabonatárház bővítésére 0.35 Hűtőházakra 0.25 összesen: 13.60 Az idegenforgalom emelkedése Az idegenforgalom Magyarországon növekedőben van. A Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal becslései szerint a külföldi látogatók bruttó kiadásai Magyarországon 1935-ben kb. 32,5 millió pengőt tettek, az 1934. évi 26 millióval szemben. 1934- ben majdnem az egész összeg és pedig 25 millió pengő, zárolt pengő egyenlegekből származott, tehát külföldi deviza nem folyt be. 1935-ben a zárolt pengő egyenlegekből származó összeg 17 millió pengőre csökkent. Mostanáig Magyarország többet költött külföldi utazásokra, mint amit a külföldi utasforgalomból bevett. A Népszövetség Statisztikai Közleményei és pedig az 1934. évre rendelkezésre álló legutolsó adatok szerint, a külföldi utasok Magyarországon 5.3 millió arany dollárt adtak ki, magyar utasok pedig külföldön 6.8 millió aranydollárt. A külkereskedelem fejlődése A magyar külkereskedelem megoszlása további eltolódásokat mutat, nevezetesen Németország, amely az 1925—30. években a magyar kivitelnek átlag csak 11.6 %-át vette át, 1934-ben abban már 22.2%-kal, 1935- ben pedig 23.9%-kal szerepel, ami által Magyaroszág fő vevőjévé vált és ugyanakkor a magyar behozatal nagyobb részét fedezte mint bármely más ország. Még abszolút számokban (értékekben) is a Németország felé irányuló magyar kivitel növekedett, bár az utolsó években természetesen a kivitel összértéke nagy csökkenést mutatott. 1936 első hónapjaiban Németország részesedése a magyar kereskedelemben még tovább emelkedett. Egészben véve Magyarország közvetlen szomszédaival és Svájccal lebonyolított kereskedelmének százaléka csökkent, viszont az egyes távolabbi országokkal lebonyolított kereskedelem százaléka emelkedett. Nagybritannia a Magyarországból származó behozatalát jobban emelte, mint bármely más ország és pedig az 1925—30. évi 28,6 millió pengős átlagról B. H. 1936 MÁJUS 1, PÉNTEK A gazdasági helyzet A termelésből és kereskedelemből származó bruttó nemzeti jövedelemnek adatait, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnak a havi nagykereskedelmi árindexek évi átlagaira vonatkozó adatait ismertetve kiemeli a jelentés, hogy ezek szerint az adatok szerint a nemzeti jövedelem 1933-ban érte el legalacsonyabb színvonalát, attól kezdve pedig 1935-ig 21.2 százalékos emelkedést mutat. Ugyanebben az időszakban a ■nagykereskedelmi index 17.1%-kal emelkedett. 1933 és 1934 között az őstermelés, ipar és közlekedés javult; a kereskedelem 1934-ben még mindig hanyatlást mutatott, 1935-ben azonban javult. 1935-ben pengőértékben a bányák termelése az 1929. évi színvonal 92%-ára emelkedett, az iparé annak 76 százalékára, a mezőgazdaságé 60%-ára, a kereskedelem és közlekedés pedig 75%-ára. Az 1935. évi összjövedelem az 1929. évi jövedelemnek 68,8%-ára, az 1935.évi_átlagos árszínvonal pedig az 1929. évi árszínvonalnak 73,5%-a volt. A szakszervezetek adatai szerint a munkanélküli ipari munkások száma egyenlőtlenül emelkedett 1928-tól 1933-ig, de azóta állandóan csökkent és ez év februárjában nem sokkal van az 1929 februári felett. A gazdasági tevékenység más indexszámai ugyancsak azt mutatják, hogy az elmúlt két évben bizonyosjavulás állt be, ez áll különösen a vasutakra, valamint a postára, távirdára és távbeszélőre. Egyes iparágak, különösen a vas- és acélipar gyors fellendülést mutattak, a növekedés tehát főleg tőkejavak termelésében mutatkozott. A földmivelésügyi minisztérium legutóbbi jelentései szerint az őszi búza jól áll. A legutóbbi időben a szőlőknél és gyümölcsösöknél némi fagykárok mutatkoztak. 1935-ben 36,8 millió pengőre. 1835 volt az első teljes naptári év, amelynek folyamán a Magyarország, Olaszország és Ausztria között kötött Római Egyezmények érvényben voltak. A vonatkozó adatok szerint Magyarországnak Olaszországgal való kereskedelme emelkedett úgy abszolút értékben, mint százalékban; ez az emelkedés azonban nem volt elég ahhoz, hogy ellensúlyozza Magyarország Ausztria felé irányuló kereskedelmének hanyatlását. Magyarországnak kereskedelmi mérlege Ausztriával szemben, amelyet a jelenleg érvényben lévő kereskedelmi szerződés az 1:1.5 arányban akart stabilizálni, 1934-ben 1:1.2-re, 1935-ben pedig l:l.l-re csökkent. Az általános tendencia kimondottan emelkedő A jelentés rátér ezután a már ismert behozatali és kiviteli adatokra, majd részleteket közöl az államvasutak és a posta forgalmáról, továbbá a termelésről és a fogyasztásról. Megállapítja, hogy az általános tendencia kimondottan emelkedő. Az áralakulással kapcsolatban rámutat arra, hogy a búzaárak legutóbb estek, viszont a többi áru ára általában emelkedő tendenciát mutatott, számos fontos kiviteli cikk belföldi ára az utóbbi időben olyan magas volt, hogy azoknak eladása Magyarország legközelebbi piacain is nehézségekbe ütközött. Mindenesetre szükségesnek tartja állandóan figyelni a külföldi piacokon tapasztalható áralakulásokat, mert ha ez nem történik, úgy könnyen megeshetik, hogy a belföldi és külföldi ár közötti viszony — az export kárára — elveszít minden kapcsolatot. A tőzsdei árfolyamok a folyó év január és február havában erős emelkedést mutattak, azóta azonban nem volt általános emelkedés. A bankok likviditása javult A vezető budapesti bankok 1935 végére vonatkozó kimutatásaiból nem tűnik ki tisztán, hogy a pénzintézetek mily mérvben részesültek az üzleti élet bekövetkezett fellendülésében. Az osztalékok ugyanazok voltak, mint 1934-ben és 1933-ban, amely utóbbi évben ezek erősen csökkentettek az 1932-i színvonallal szemben. Általában az 1934. év végétől az 1935. év végéig beállott változások nem voltak jelentékenyek. A készpénz- és rövidlejáratú követelések emelkedtek, míg a zálogköl csönök és más követelési tételek csökkentek. A leszámítolt váltók valamivel emelkedtek, azonban az „egyéb” tartozások tétele csökkenést mutat. A jelentések szerint a likviditás javult, a leírások pedig valószínűleg nagyobbak voltak, mint az adatok jelzik. A pénzintézetek kimutatásai nem tartalmazzák a Nemzeti Banknál visszleszámolt váltókat, miért is a leszámítolásokban a jelentések szerint beállott változások nem mutatnak teljes képet. A takarékbetét- és folyószámlaállományban kis emelkedés mutatkozott. Az 1931. évi bankkrízis utáni legalacsonyabb szinttől az 1932. év végétől az 1935. év végéig a takarékbetétek 22 százalékkal emelkedtek, a folyószámlák ellenben csak 2 százalékkal, az összes betétek együttvéve 11 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban a bankjegyforgalom 18 százalékkal emelkedett. Ismerteti ezután a jelentés a földhitelintézetek fúziójára vonatkozó törvényjavaslatot, rámutatva, hogy a fúzió üdvözlendő, mert javítja a magyar földhitelintézetek helyzetét, az ügyvitel terén is takarékosságot jelent és egyben további lépést jelent az ország bankmechanizmusának a kormány által is szükségesnek tartott öszevonása, valamint a költségek csökkentése tekintetében. Végül beszámol a jelentés az 1935. évi március hó 24-én aláírt és az 1934. évi római egyezményeket kiegészítő pótjegyzőkönyvek tartalmáról, továbbá az 1934. évi egyezményben feltüntetett évi biza- és lisztkvóta kiegészítő részének átvétele iránt Ausztriával, valamint fizetési egyezmények tárgyában Nagybritanniával, Görögországgal, Csehszlovákiával és Romániával e jelentés időszakában folytatott tárgyalásokról. Rejtélyek egy kisgyerek eltűnése körül Eladtam a gyereket tíz pengőért — vallotta a gondozónője A pestvidéki törvényszék Gefffeis-tanácsa csütörtökön tárgyalta özv. Marton Józsefné bűnügyét, akit az ügyészség gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolt meg. A vádirat szerint Marton Józsefné a hozzá tartásra kiadott Borbély Ferenc László héthónapos gyermeket az elmúlt év nyarán az éléskamrába tette egy kosárba, a kisgyermek éjszaka magára húzta takaróját és reggelre megfulladt. Özv. Marton Józsefné ijedtében a kisgyermek holttestét papírba csomagolta és a Dunába dobta. A főtárgyaláson özv. Marton Józsefné részletesen elmondotta, hogy albérlői miatt tette ki a gondjaira bízott csecsemőt az éléskamrába, gondosan betakargatta és reggel megdöbbenve tapasztalta, hogy a kis csöppség megfulladt. Félelmében és zavarában dobta a Dunába. A bíróság kihallgatta a kisgyermek édesanyját, Borbély Margit háztartási alkalmazottat, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy gyermeke él. Ugyanis egy asszony azt mondotta neki, hogy özv. Martonné több alkalommal tárgyalt egy nővel a kisgyermek örökbeadása miatt. Ezután Jeney Aladár ügyészségi alelnök több kérdést intézett a vádlotthoz, mire az rendkívül idegesen kezdett viselkedni és sírás közt bevallotta, hogy amit eddig vallott, az kitalált mese volt, a kis Borbély Ferenc Lászlót egy asszonynak eladta, tíz pengőt kapott érte, a többi pénz folyósítását pedig napról-napra várta, de azóta az ülető nőt nem látta, nevét sem tudja. A tanácselnök ezután a tárgyalást az ügyészségi alelnök indítványára elnapolta és új nyomozást rendelt el a váratlan fordulatot vett bűnügyben. Az Országos Szeszértékesítő Részvénytársaság Igazgatósága és Felügyelőbizottsága mély megilletődéssel tudatja, hogy a vállalat megalapítása óta igazgatóságának tagja, Lederer Ágost úr f. év április hó 30-án Bécsben elhunyt . Megboldogult a vállalat alapítása körül kifejtett tevékenységével hervadhatatlan érdemeket szerzett Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni!