Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-10 / 155. szám
/Arm 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 155. szám 1936. Csütörtök, július 9 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 Külügyi és fővárosi kinevezések Szélmalomban. Az ellenzéki sajtó meghajtja az elismerés zászlaját Lázár Andor igazságügyminiszter előtt. Megállapítja, hogy a miniszternek az Interparlamentáris Unió ünnepi vacsoráján elmondott beszéde őszinte örömet kelt és mély elismerést érdemel, mert felszólalásának hangja, szavainak szelleme valóban megfelel annak a színvonalnak, amelyen a magyar parlamentarizmus képviselőinek szerepelniük kell. Hozzáteszi, hogy a felfogás, amelynek a miniszter kifejezést adott, híven tükrözi az ország kilencvenöt százalékának érzületét. Ezek után pedig az a felsóhajtás következik, hogy milyen jól esik egy minisztertől ilyen szavakat hallani, különösen akkor, amikor „a kormányhoz közelálló tényezők részéről is” gyakran hallható ettől élesen eltérő törekvések hangoztatása. Az igazságügyminiszter felé irányuló ez a bókoló gesztus híven mutat rá a mai politikai életnek egyik igen súlyos eltévelyedésére, amely éppen az ellenzéki sajtó részéről tapasztalható immár hosszú hónapok óta. Vagy talán inkább azok részéről, akik önmaguknak adományozták az „alkotmányvédő” jelzőt és vitézül védik azt az alkotmányt, amelyet jobban, eredményesebben és őszintébben senki sem tisztel és becsül, mint a kormány és amelyet semmiféle felelős belső tényező részéről a veszedelemnek árnyéka sem fenyeget. Nemcsak az igazságügyminiszter mostani, az Interparlamentáris Unió vacsoráján elhangzott beszédéből lehet és kell ezt megállapítani. Tények is igazolják ezt és a kormány tagjai között egyetlen egy sincs, aki úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívül ismételten és határozottan ki ne jelentette volna azt, hogy ez a kormány a maga építő munkáját az ősi alkotmány alapján végzi, azt tehát minden rendelkezésre álló eszközzel mindenkivel szemben kötelességéhez híven védelmezi. Hallhatták ezt a határozott, világos kijelentést úgy a miniszterelnöktől, mint a belügyminisztertől és az igazságügyminisztertől hónapokkal ezelőtt minden alkalommal, amikor az ellenzéki sanda gyanú holmi diktatórikus fekete ördögöket kezdett pingálni a közvélemény falára. És mindezek ellenére tovább folyt a vitéz Don Quihoteok alkotmányvédő szélmalomharca, — most már tudjuk, hogy állítólag azért — mert voltak vérmesebb politikusok, akik talán erősebb hangot használtak, helyesebben: voltak politikusok, akiket a személyeskedő ellenzéki támadások — emberileg érthetően — erősebb hang használatára ragadtak el. Többnyire a parlamenti vitának viharossá fajulásakor holmi közbeszólások nem is összefüggő szófoszlányaiból rakta össze önkényesen az „alkotmányvédő” front azokat a tőmondatokat, amelyeket azután saját fantáziájával bővített és a pars pro toto elv helytelen alkalmazásával mint a kormány diktatórikus törekvéseinek dokumentumát tálalta fel a nyilvánosság számára. Szerencse, hogy a józan magyar közvélemény nem szeret a sorok közt olvasni és nem ad hitelt a politikai rémhírterjesztőknek. Tényeket néz, eseményeket mérlegel, a szavak közül pedig egyedül azokat tekinti súlyosaknak, amelyeket felelős tényezők ejtenek ki. Nem a politikai viharok villámait követő dörgést figyelte tehát, még akkor sem, ha ezt az ellenzéki sajtó lekottázta, hanem a kormánynyilatkozataMontreuxban a Dardanellák katonai megerősítéséről folyik a tanácskozás, amelyet tudvalévően, mint időszerű követelést, a török kormány vetett fel, s amely lényegében nem egyéb, mint egy tizennégy évvel ezelőtt aláírt megállapodás, a „lausannei béke” revíziójának napirendre tűzése. Rövidesen egy másik nagyfontosságú konferenciára is sor kerül, amelynek színhelye ezúttal a belga főváros, Brüsszel lesz, ahol a locarnói hatalmak kezdenek tárgyalást új nyugateurópai biztonsági egyezmény kötéséről. Az előbbinek, a most folyó montreuxi értekezletnek eredményessége azonban épp oly kérdésessé vált, mint amily kevés kilátással biztat a brüsszeli összejövetel sikere. A montreuxi tanácskozások körül a felmerült nehézségeket nemcsak a Dardanella-kérdésben jelentkező angol—szovjetorosz ellentét jelenti, hanem az, hogy a zöldasztalnál, legalább is jelenleg, nincs képviselve Olaszország, holott nélküle a Dardanella-kérdés nem oldható meg. Ugyancsak tartózkodást mutat Róma magatartása az eljövendő locarnói megbeszélésekkel szemben. Különösen Párizst idegesíti az a tény, hogy Olaszország úgy Montreux, mint Brüsszel irányában egyelőre hallgatásba burkolódzik. A sajtó részben indokoltnak, részben indokolatlannak nevezi ezt a magatartást s a „duzzogó” Rómáról írva azt vizsgálja, hogyan lehet szembenézni a montreuxi helyzettel, vagy azzal, amely majd a locarnói hatalmak tanácskozásai után fog előállni. Az Echo de Paris diplomáciai munkatársa azt írja, hogy sugalmazottnak látszó újságcikkek szerint Olaszország csak Németország kíséretében hajlandó visszatérni a locarnói arcvonalba, ami annyit jelent, hogy nem vesz részt az értekezlet első részén. Az angol, francia és belga kormányok nagy ügyetlenséget követnének el, — hangoztatja a lap, — ha az értekezlet iránti egész érdeklődésüket Németország jelenlététől tennék függővé, Hitler és tanácsadói visszahúzódnak. A legfontosabb dolog, hogy meghatározzák az angol-francia együttműködés közös irányvonalát, francia és belga határok védelmét, — erre Anglia kötelezettséget vállalt, — a három ország katonai előkészületeinek összeegyeztetését Németország felfegyverkezésével szemben és végül azt a magatartást, amelyet a közép- és keleteurópai kérdésekben fognak tanúsítani. Ha az angol kormány azt hiszi, hogy a brüsszeli értekezlet — jobb eredmény híján — csak e három állam megegyezésére vezethet, akkor a legcélszerűbb és legokosabb lenne, ha az értekezletet bizonytalan időre elhalasztanák. Ily körülmények között ugyanis a Népszövetséget újabb kudarcnak tennék ki. A Montreuxban jelentkező nehézségek súlyosságát ma már az angol sajtó is élénken tárgyalja. A Daily Telegraph szerint nagyon nehezek lesznek a tárgyalások Olaszországgal, amely úgy érzi, hogy még nem állt helyre a rendes állapot a Földközi-tengeren, hogy ott az angol politika még olaszellenes fordulatot vehet. A levelező hangsúlyozza ugyan, hogy ennek az utóbbinak a feltevése indokolatlan, de rámutat, hogy jogászi szakvélemények szerint az 1922-i lausannei Dardanellaegyezményt Olaszország hozzájárulása nélkül nem lehet módosítani. Konstatálja a lap, hogy a locarnói értekezlettel szemben is tartózkodó az olasz álláspont. Anglia, Franciaország és Belgium azt remélik, hogy az értekezleten az egész európai helyzet tágkörű megbeszélése kerül szóba, Olaszország teljes mérvű közreműködése nélkül azonban az ily megbeszélések illuzóriusak. Ezért nem remélhető, hogy a legközelebbi hetekben fontosabb európai megállapodások létesüljenek, tények, törvényalkotások, rendeletek, egyéb intézkedések tartalma és szelleme féltő gondossággal harmonizált az alkotmány ősi szellemével, a magyar nép csak mosolygott a diktatúra falra festett réme fölött és végezte mindennapi munkáját nyugodtan tovább. Nagyon kívánatos volna, ha az „alkotmányvédő” frontnak az igazságügyalkalmazott ez a kommentára azt jelentené, hogy politikai életünknek azzal a beteges tünetével, amely a rémhírkovácsolásban és terjesztésben nyilvánult meg, a jövőben nem kellene találkoznunk. Ha az ellenzék azt az energiát, amelyet erre a szélmalomharcra fordított, a termékeny kritikának szentelné, kevesebb zökkenővel haladhatnánk a jobb jövő útján. miniszter legutóbbi beszédével szemben KUDARCCAL FENYEGET a Dardanella-értekezlet Súlyos angol-szovjetorosz ellentét az idegen hajók átkelési joga körül — Törökország nem hajlandó elhalasztani a tengerszorosok megerősítését — Bizonytalan Olaszország részvétele a locarnoi hatalmak tanácskozásán Súlyos nehézségek Montreuxben MONTREUX, júl. 8. A Dardanella-értekezlet szerdán csak délelőtti ülést tartott, amelynek befejeztével a vita folytatását csütörtök délutánra halasztották. A huszonnégy órás szünetet azért kellett beiktatni, hogy az egyes delegációk bizalmas tanácskozások útján próbálhassák áthidalni a felmerült súlyos nézeteltéréseket. A legnagyobb nézeteltérés a török semlegességre vonatkozó angol javaslat körül mutatkozik, amelyet a szovjet kormány megbízottai semmi körülmények között sem hajlandók magukévá tenni. Az oroszok és az angolok között a franciák próbálnak most közvetíteni. Paul Boncour népszövetségi miniszter, a francia delegáció vezetője már szerdán délután is hosszabb megbeszéléseket folytatott Litvinoff külügyi népbiztossal és Lord Stanley angol főmegbízottal. Párizsból jelentik. A Petit Journal montreuxi tudósítója szerint mindinkább nyilvánvaló, hogy a hagyományos ellentét Anglia és Szovjetoroszország között áthidalhatatlanul súlyosbodik. Oroszország mindenképpen azon fáradozik, hogy a Fekete-tengert zárt tengerré tegye, ezzel szemben Nagybritannia mind nagyobb nyomatékkal képviseli a tengerek szabadságának elvét, amely a brit világbirodalom hagyományos flottapolitikájának az alapja. Valamennyi laptudósító sötéten ítéli meg a Dardanella-értekezlet kilátásait s azt írja, hogy az angol-orosz ellentétek sokkal mélyrehatóbbnak bizonyultak, mint eleinte látszott. A Temps montreuxi tudósítójának jelentése szerint Litvinoff külügyi népbiztos utasítást kapott Moszkávból, amelynek értelmében ott kell hagynia a konferenciát, ha nem sikerül keresztülvinni a szovjetkormány legfontosabb követeléseit. Ezt a híresztelést Litvinoff szerda délután megcáfolta. Törökország érvényesíti igényét ISZTANBTIL, júl. 8. A lapok behatóan foglalkoznak a montreuxi tanácskozásokról és hangsúlyozzák, hogy Törökországot csak kevéssé érdeklik azok az ellentétek, amelyek Anglia, Szovjetoroszország és Japán között az idegen hadihajók átkelési joga tekintetében felmerültek. Törökország egyedüli kikötése, hogy az idegen flották nagysága és átkelési ideje a tengerszorosokban úgy legyen megállapítva, hogy az ne fenyegesse Törökország tengeri és szárazföldi biztonságát.