Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-10 / 155. szám
2 Abban az esetben, ha az átkelési jog részleteire nézve egyelőre nem sikerül megegyezést létesíteni a nagyhatalmak között, akkor Törökország azt kívánja, hogy ezt a kérdést későbbi időpontban döntsék el. Törökország azonban elutasítja azt a javaslatot, hogy ezzel kapcsolatban bizonytalan időre halassza el a tengerszorosok megerősítési munkálatait. Ha a biztonságra irányuló török igény megállapításával tovább késlekednek, Törökország kénytelen lesz ennek az igénynek saját mérlegelése szerint érvényt szerezni revíziójához. Ilyen megvilágításban a Dardanellák kérdésének megoldása különös mellékízt kapott. Kérdés Titulescuhoz VARSÓ, júl. 8. A Dardanellák katonai megerősítésével kapcsolatban a Gazeta Polska azt kérdi, miként lehetséges, hogy Románia, jóllehet, politikája tengelyében a revízió elleni küzdelem áll, mégis a legcsekélyebb tiltakozás látszata nélkül hozzájárult a lausannei béke Eden szabadságon LONDON, júl. 8. Lord Halifax főpecsétőr szerdán kora délelőtt óta a külügyminisztériumban dolgozik, mint a távollévő Eden külügyminiszter helyettese, aki tíznapi pihenőre vidékre utazott. A Press Association szerint londoni hivatalos körök cáfolják azt a híresztelést, mintha Eden „diplomáciai” szabadságra ment volna.Hangoztatják, hogy a külügyminiszter 18 hónap óta a legcsekélyebb pihenő nélkül megfeszített erővel dolgozik, nagyon fáradt és orvosai a legnyomatékosabban pihenést ajánlottak neki, amelyet most még minden nehézség nélkül vehet magának. Nincs semmi ok arra, hogy Eden ne vegyen részt a locarnói hatalmak által tervezett brüsszeli tanácskozáson. 1936 JÚLIUS 9. CSÜTÖRTÖK B. H. Interpelláció az Anglia fölött elrepült Hindenburg és Zeppelin óriásléghajókról LONDON, júl. 8. Az alsóházban Emmett konzervatív képviselő megkérdezte a külügyminisztert, vajjon megmagyarázta-e a német kormány Angliának, hogy miért nem felelt a május 6-iki angol kérdőívre. Lord Cranborne államtitkár: A német kormány nem adott erre formaszerű választ, de értésünkre adta, hogy mindeddig a nemzetközi helyzet homályossága miatt nem akart felelni. Adams, Leeds város képviselője, figyelmeztette a légügyi alállamtitkárt, hogy a Hindenburg német óriásléghajó rövid időn belül kétszer repült el nagyon alacsonyan Leeds fölött és kérdi, hogy az angol kormány engedélyezni szándékozik-e, hogy idegen légi járóművek határozott útirány betartása nélkül alacsonyan repülhessenek el Anglia fölött. Sir Philip Sassoon légügyi államtitkár. Mindeddig nem volt szó arról, hogy a Hindenburg alacsonyan repüljön el Anglia fölött. Az angol-német léghajózási egyezmény nem ad jogot Németországnak arra, hogy rendszeres repülőjáratokat tartsanak fenn Anglia fölött s ezért megegyeztünk a német kormánnyal, hogy a Hindenburg és a Graf Zeppelin csak akkor repülhetnek el Anglia fölött, ha arra elkerülhetetlen okok kényszerítik, például főként a kedvezőtlen időjárás. A legutóbbi repülések kérdését szóbahozzuk a német kormánynál. Adams: A Hindenburg, midőn legutóbb az északangliai ipari vidék fölött elrepült, messze eltért útirányától. Megengedünk-e ilyesmit más idegen légi járműveknek is? Sir Philip Sassoon: Minden kérdésre megfeleltem. Thorne munkáspárti: Nem tud-e Németország úgyis mindent fegyvergyáraink és hajógyáraink felől, akár alacsonyan, akár magasan repülnek-e el felettünk léghajóik? A miniszter nem felelt. Balfour kapitány (konzervatív): Tudja-e az államtitkár úr, hogy e léghajó tevékenysége a legsúlyosabb aggodalmakat kelti Angliában és intézkedni fog-e, hogy ne folytathassa a végtelenségig repüléseit, főként bizonyos területek fölött. Sassoon: Ezeket a repüléseket csak sürgős szükség esetén engedjük meg, nem pedig, mint reo cdszeres szolgálatot és csak azzal a szigorú feltétellel, hogy nem repülnek tiltott terület fölött. Adams: Mi volt a sürgős szükség a legutóbbi alkalommal? Gipsy az életmentő írta: NÉMETH KÁROLY Most jött haza Londonból egyik jóbarátom, aki a legvalószínűtlenebbül hangzó kutyatörténetet hozta magával, amit valaha is hallottam. Ezzel ugyan nem mondok sokat, mert Angliában a kutyák eldorádójában is óriási feltűnést keltett az eset és jelenleg Londonban még mindig folynak a tanúkihallgatások, hogy tisztázzék a fantasztikus és szinte hihetetlen részleteket. Azt már eldöntötték, hogy Gipsy, a kisebb boci nagyságú, gyönyörűen trimmelt airdaile terrier megkapja a bátor életmentő kutyák számára alapított nagyezüst vitézségi érmet, de nem is ez a fontos. Valójában egy egészen különös állatlélektani rejtéllyel áll szemben Londonban az emberiség, amennyiben a tanúvallomások szerint az alig kilenc hónapos gyönyörű fiatal állat oly rendkívül okos, hogy a sikerült életmentés után először bőgött örömében, majd pedig percekig tartó harsány hahotára fakadt, aminek kísérteties különössége valósággal megdöbbentette a szemtanukat. Ezek közt a szemtanuk közt volt Londonból hazajött barátom is, akit egészen gyöngéd szálak fűznek Gipsy kutyához, amennyiben a vakációra szánt három hetet mindvégig Gipsyék házában töltötte és ez idő alatt többnyire az ő kedves kötelessége volt, hogy Gipsyt a kellő alkalmakkor elvigye sétálni a Hyde Parkba, amelynek közelében laktak. Az összefüggések megértéséhez még tudni kell, hogy Gipsy úrnője, Miss Agathe Strong, a híres Strong professzor lánya, egyébként barátom menyasszonya. Végül csak még egyet: Gipsy kutya teljes neve Gipsy of Sunny Hill, ami tudvalévően magyarul annyit tesz, hogy Cigány a Napos Domboldalon. Kissé hosszadalmasnak látszik a relációknak ez a részletekbe menő ismertetése, a történet során azonban kiderül, hogy az eddig elmondottaknak mind állatlélektani, mind pedig emberlélektani szempontból döntő jelentőségük van. Hogy mindjárt a kezdetén mást ne említsek, kiváló barátom, Strong professzor jövendőbeli veje a fenti összefüggésekre való tekintettel úgy érezte, hogy hamis vallomást kell tennie Anglia egyik legtiszteletreméltóbb társadalmi egyesületének, az Életmentő Bátor Kutyák Londoni Barátainak legfelsőbb ötös zsűrije előtt. Lehet, hogy kissé nyers a fogalmazásom, amikor hamis tanúzásról beszélek, mert valójában nem történt más, minthogy barátom elhallgatott néhány olyan korábbi megfigyelést és egy-két olyan sejtést, ami talán kevésbé érdekes és hősies megvilágítást adott volna a történteknek. Számos és nevezetes mentsége van azonban kegyes csalására, amint ez a továbbiakból rövidesen kitűnik. Maga a puszta tényálladék teljesen világos, az életmentésnek legalább harminc, vagy negyven szemtanúja volt, e tekintetben tehát barátom nem svindlizhetett. Délelőtt tíz óra volt, barátom és Gipsy vidáman sétálgattak a derűs nyári napsütésben. Barátom figyelmesen nézegette a minden képzeletet meghaladó londoni forgalom érdekességeit, Gipsy pedig figyelmesen tanulmányozta a fákat, bokrokat, kerítéseket és a természet egyéb számára kedves ajándékait. Ebben a pillanatban a túlsó járdán egy édes, gyönyörű, szőke, lángveres képű ötéves lányka kezéből elszabadult a luftballon, amely már kissé petyhüdt volt, nem szökkent a magasba, hanem lusta csellengéssel alig embermagasságban nekivágott az úttestnek, hogy átlibbenjen a másik oldalra. A szőke angyalka habozás nélkül utána eredt, hogy elcsípje a szökevényt. Nem nézett se jobbra, se balra, csak föl, az embernyi magasságba, ahol mind fürgébben röpdösött előle a haszontalan léggömb. Mondani sem kell talán, hogy e hosszan és részletesen leírt események a valóságban pillanatok alatt zajlottak le és már jött is negyven kilométeres tempóval, iszonyatos és szinte megfékezhetetlen dübörgéssel a hatalmas emeletes autóbusz. Az összeütközés elkerülhetetlennek látszott. A luftballon, a szőke csöppség és a dög-nagy autóbusz összeütközése. Mielőtt azonban minderre sor kerülhetett volna, a barátom mellett békésen császkáló Gipsy egyszerre csak felkapta fejét és mintha puskából lőtték volna ki, szörnyű üvöltést hallatva, a túlsó oldal felé rohant, karcsú izmos teste éppen, csak hogy elsuhant az autóbusz előtt, egyenesen a kislányba zuhant, feldöntötte azt, mielőtt a csöppség még két lépést tehetett volna, hogy az autóbusz kerekei alá fusson. Gipsy is meghengergőzött az automobiloktól olajos aszfalton, a kislány is, a kutya ismerő szutyok volt. A kutya által feldöntött bébi bőgött, Gipsy is bőgött, de a kutya előbb tért magához. Amint körülnézett és látta, hogy minden veszély elmúlt, felnézett a magasba és ekkor kezdett bele abba a boldog, vidám és harsány röhögésbe, amely talán jobban megkapta a pillanatok alatt egybesereglett tömeg érzelmi világát, mint az egész csodálatos és elképesztően bátor életmentés. Eddig szól a mindenki által ismert és egybehangzó tanúvallomásokkal megerősített történet. Jobban meg akarván ismerni ennek a csodálatos Gipsynek minden néven nevezendő tulajdonságát, szokását és életkörülményeit, megkértem barátomat, hogy mondjon el még egyet-mást a kutya magánéletéről. Barátom ezeket közölte velem: — Gipsy családja egyike Anglia legősibb és legnemesebb kutyanemzetségeinek. Családfája terebélyes és bonyolult, de ennek a családfának minden levelén nemes és ismert nevek szerepelnek. Éppen ezért menyasszonyom rendkívül vigyázott a kis borjúra, nehogy betegség, vagy ellenséges állat bármi kárt tehessen benne. Azt mondhatnám, Gipsyt valósággal üvegkalitkában nevelték, amíg én oda nem jöttem hozzájuk. Én honosítottam meg Strongéknál a kutya szabad sétáltatását, póráz nélkül, hogy kényére-kedvére élhessen kedvteléseinek. — Egy szép napon, amint nyugodtan sétálunk, pincelejáratú zöldséges bolt mellett vitt el az utunk. A pincelejárat legfelső lépcsőfokán nagy fekete macska sütkérezett a déli napon és ez az öreg gonosz állat messziről meglátva Gipsynek, fiatal és hatalmas ellenfelének közeledését, a messzeségből felénk sziszegett egy káromkodást, majd villámgyorsan lekotródott sötét lakóhelyére. Hangsúlyozom: Gipsy csak vélt ellenfele lehetett a macskának, mert ez a kedves fiatal állat azelőtt még soha nem látott macskát, így tehát nem is gyűlölhette Istennek ezeket a teremtményeit. — így érkeztünk el a pincelejáratig, amikor is kísérteties esemény történt. A pincesajtóból hirtelen kinyúlt egy titokzatos fekete placni, amely villámgyorsan hadarta a levegőt, főleg pedig Gipsy gyönyörű, érzékeny fényes-fekete orrát, amely az összetévesztésig hasonlított egy esővízbe lépett gummisarokhoz. Gipsy tébolyult sikongással, üvöltözéssel majd később szűköléssel panaszolta el iszonyú fájdalmát: szép fekete orra valósággal lucskos volt a vértől. Csúnyán összekarmolta a macska. — Ettől kezdve messze elkerülte a zöldséges pincét, és valósággal hisztériát kapott, ha valahol a távolban meglátott egy macskát. A kérdéses napon, amint együtt sétáltunk, észrevettem, hogy a kutya nyugtalankodni kezd és amikor körülnéztem, megláttam a távolban egy nagy fekete macskát, amint titokzatosan kígyózott a bokrok közt. Tekintetemet követve, Gipsy is meglátta a szörnyű ellenfelet, elbődült és azzal már rohant is át az úttesten. Amikor láttam az autóbuszt, meg voltam róla győződve, hogy vége a gyönyörű állatnak. Egy pillanattal később azonban már hallottam is harsogó röhögését, hogy sikerült szem elől tévesztenie a gyűlöletes ellenfelet, a fekete macskát, amely közben elöl hallott. Egy perc múlva pedig százan ölelgették, csókolgatták Gipsyt, a életmentőt. — Beláthatod öregem, hogy menyasszonyomra való tekintettel tapintatlanság lett volna részemről belekeverni ebbe a szép, megható életmentésbe ezt az ostoba macskahistóriát, amely, lehet, hogy nincs is összefüggésben Gipsy vitézségével. Sassoon: A kedvezőtlen időjárás. Baldwin miniszterelnök bejelentette, hogy a Ház elé terjeszti a tengerészeti, szárazföldi és légi haderő pótköltségvetéseit, amelynek példányait holnap szét fogják osztani a Ház tagjai között. Kinevezések a külügyminisztériumban Miniszteri tanácsosok lettek: Szent-István Béla, Magyarcsesztvey és Reichseggi Miske-Gerstenberger báró, Wolff Károly dr., Riedel Nándor. Osztály tanácsosok lettek: Mihálkovits János dr., Borsósháti Kuhl Lajos, Dörgei Ferenc dr. és Steidl Gyula dr. , Miniszteri titkárok lettek: Sablyár Károly, Pogrányi-Nagy Félix dr. és Bothmer Károly báró dr. Miniszteri segédtitkárok lettek: Zsilinszky Antal és Megyesi Schwartz Alfonz. Miniszteri fogalmazók lettek: Békés Koós Ádám, Felsőeőri Nagy György dr., Nemestóthy Dénes dr. Rubidó Zichy Iván báró és Eliássy Iván dr. A követségeknél Körösszeghy és Adorjáni Csáki István gróf elsőosztályú követségi tanácsosi címet és jelleget, Szentgyörgyvölgyi és Galánthay Bakáts Besennyei György báró elsőosztályú követségi tanácsosi jelleget, Királdy Lukács György dr. és vitéz Bényey Viktor II. osztályú követségi tanácsosi címet, Semsey Andor gróf, ifj. Óváry Papp Gábor I. osztályú követségi titkári jelleget és Kislödi Hollán Sándor I. osztályú követségi titkári címet kapott. Tiszahegyesi Bogdán Iván I. osztályú követségi titkár, Lukács György báró II. osztályú követségi titkár lett. A konzulátusoknál Sziklay Béla I. osztályú konzuli jelleget, Linzboth György, Králik Dénes dr. és Petralich Gyula dr. II. osztályú konzuli jelleget, Szentivány Domokos II. osztályú konzuli címet kapott. A számvevőségnél Szita László miniszteri számvevőségi I. osztályú főtanácsos, Madocsányi Ferenc számvevőségi II. osztályú főtanácsos, Szentágotay József számvevőségi tanácsos, Takács László miniszteri számvizsgáló, Zách Imre számellenőr, Márkus József miniszteri számtiszt lett. A segédhivatalnál Lendvai Károlyt segédtsrmalak főigazgatóvá, Jäger Artúrt, Bolgár Dezsőt, Arnold Mátyást, Gáng Pétert, Buzinkay Jenőt irodaigazgatókká, Boglár Lajost, Kern Irmát, Nagyborosnyói Bartha Imrét, Göndör Zoltánt, Ferencz Bélát, Gitschner Henriket irodafőtisztekké, Kiss Irént, Lits Ernőt, Horváth Gézát, Aczél Ferencet, Magler Ede Sándort, Szilágyi Józsefet irodatisztekké, Kürtfalvi Frigyest, Ilovszky Józsefet, Keszegh Sándort, Gärtner Margitot és Bálint Annát irodasegédtisztekké, Zimányi Ernőt gyakornokká, Ajtay Etelt kezelőnővé nevezte ki a külügyminiszter. Egyéb kinevezések Moran Rezső és Nemes Gyula irodaigazgatói címet, Litassy Gyula és vitéz Balásfalvy Artur irodafőtiszti címet kaptak. Tóth Istvánt I. osztályú altisztté nevezték ki, Henczi Imre hadmester lett. Csicserin meghalt MOSZKVA, júl. 8. Csicserin Vasziljevics Georgij volt külügyi népbiztos hosszú, súlyos betegség után 64 éves korában kedden Moszkvában meghalt. Csicserin ősi orosz nemesi családból származott. Tanulmányai befejeztével még a cári uralom idejében diplomáciai szolgálatba lépett, 1907-ben azonban otthagyta az állami szolgálatot, mert meggyőződéses szocialista létére az orosz forradalom előkészítésén akart tevékenykedni. Párizsban, Berlinben és Londonban mint szocialista agitátor működött. A februári forradalom kitörése után a londoni orosz menekültekből alakult emigrációs szervezet elnöke lett s mint ilyen igen sok politikai menekültet juttatott vissza Oroszországba. Az októberi forradalom kitörése után Csicserin külügyi népbiztos lett és tizenkét éven keresztül vezette a szovjet külügyeit. 1929-ben Sztálin és Csicserin között nézeteltérések támadtak, úgy, hogy Csicserin lemondott a külügyek vezetéséről. Utóda Trockij lett, aki azonban később ugyancsak Sztálinnal való ellentétek miatt átadta a külügyi népbiztosság vezetését Litvinoffnak, a jelenlegi külügyi népbiztosnak.