Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-17 / 161. szám
Róma békéje A szankciós államok kormányai július tizenötödikével megszüntették Olaszországgal szemben a megtorlásokat. Az angol kikötőkben veszteglő, vagy odaérkező olasz tehergőzösök kirakását ma éjfél után megkezdették és ezzel helyreállott Anglia és Olaszország között a régi kereskedelmi összeköttetés. Olaszország örömünnepként üli meg a szankciók felfüggesztésének napját. Zászlódíszt öltenek az olasz városok házai, de sem az olasz nép, sem az olasz sajtó nem feledkezik meg ebben a történelmi jelentőségű pillanatban azokról az államokról, amelyek a megtorló rendszabályok alkalmazásában nem vettek részt s nyíltan és kifejezetten Olaszország barátai maradtak. Az egész olasz sajtó igen meleg hangon emlékezik meg Magyarországról, Ausztriáról és Albániáról, amelyek olyan barátsággal állottak Olaszország mellé, amilyet a történelem mintaképnek fog tekinteni. Hangoztatják az olasz újságok, hogy Olaszország sohasem felejti el azt a nagy erkölcsi támogatást, amelyet a barátságos államok részéről kapott, s hozzáteszik, hogy ezek a nemzetek megmentették önállóságukat, jóhitüket és becsületüket, amelynek minden nép számára a legértékesebb kincsnek kell lennie. Őszinte, meleg baráti érzéssel köszöntjük Olaszországot most abból az alkalomból, hogy nagy gyarmati háborújának befejezése után sikeresen likvidálta azt a gazdasági jellegű feszültséget is, amely ennek a háborúnak közvetlen következményeként Európában keletkezett. Üdvözöljük az olasz nemzetet, amely immár egész erejével és kormányának nagy diplomáciai súlyával ismét azoknak a világproblémáknak békés és méltányos megoldásán munkálkodhatik, amelyek Európának, de főleg Közép-Európának mai bonyolult helyzetét lesznek hivatottak megváltoztatni, az egész vonalon megteremteni a megértést és az egymásrautalt nemzetek között az együttműködés lehetőségét. Mussolini bejelentette: Olaszország az abesszin háború befejezése után minden erejével arra fog törekedni, hogy a világbékét és a nemzetek együttműködését szolgálja. Senki sem kételkedhetik abban, hogy az olasz kormány elnökének ez a bejelentése őszinte, valamint abban sem, hogy ezt a diplomáciai munkát a siker jegyében fogja elkezdeni. Jóleső érzéssel vesszük tudomásul azt, hogy Olaszország hálás velünk szemben azért, mert a Nemzetek Szövetségének ítélőszéke előtt annak idején őszintén és nyíltan mellette foglaltunk állást. Jól esik tudomásul vennünk, hogy ezért a baráti helytállásunkért nemcsak külpolitikai vonalvezetésünk helyességét írhatjuk felelős kormányunk javára, hanem ezen kívül megszilárdult barátságával dicsekedhetünk annak az olasz nemzetnek, amelynek európai súlya az események következtében fokozottan megnövekedett. De különösen örülnünk kell annak, hogy mint Olaszország barátai szervesen belekapcsolódunk abbaa nagy munkába, amelynek célja Európa békéjének biztosítása. Magyarország és a magyar kormány, — amint ezt a Népszövetség illetékes tényezői ismételten elismeréssel állapították meg, — becsületesen igyekezett mindazoknak a kötelezettségeinek eleget tenni, amelyeket más államokkal szemben a békeszerződések következményeként vállalt. Magyarország jó adós volt és ma is jó adós. Ennek köszönheti, hogy a Népszövetség illetékes bizottsága vele, mint jó adóssal szemben valóban méltányos elbánást gyakorolt. Ezen túl azonban sem a magyar kormány, sem a magyar nemzet soha le nem mondott ezeréves jogokról. Mindenkor hangoztatta, hogy jogainak elismeréséért békés eszközökkel harcol és ezt a harcot fel nem adja, míg eredményt el nem ér. Most a szankciók eltemetése után új külpolitikai helyzet állott elő. Az európai erőviszonyok nem is lényegtelenül megváltoztak és ezeknek a változásoknak eredményeként Magyarország egy eddiginél hatalmasabb olyan nemzetközi kapcsolatba kerül, amelynek célja — épp úgy, mint a miénk, a béke ügyének szolgálata. Reményünk lehet tehát arra, hogy a megváltozott viszonyok között több megértéssel és hathatósabb támogatással is találkozunk, mint amilyenben eddig részünk volt. Amikor ennek a reményünknek kifejezést adunk, természetesen pillanatig sem feledkezünk meg azokról a külföldi, elsősorban angliai barátainkról, akiknek köszönettel tartozunk a múltért és akiktől a jövőben is változatlanul várjuk az őszinte és megértő támogatást. ? -%/ # MRM - 10FILLÉR Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 161. szám 1936. Csütörtök, július 16 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , VIl. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 MUSSOLINI az angol-olasz viszony tisztázásáról, az európai együttműködés feltételeiről és a népszövetségi reformról Franciaország az olasz távolmaradás ellenére is ragaszkodik a brüsszeli Locarno-értekezlet megtartásához — A szankciók megszűnésének örömünnepe Olaszországban — A Földközitengerről harmincöt angol hadihajó indul vissza rendes állomáshelyére — A szovjet légifőparancsnokának látogatása Prágában Kánya Kálmán és Neurath báró táviratváltása A brüsszeli Locarno-értekezlet megtartása, vagy elhalasztása körül szerdán sem történt végleges döntés. Olaszország tudvalévően a konferencián való részvételét Németország meghívásához kötötte. Minthogy ezt a meghívást a francia kormány erélyesen ellenzi, a tisztán háromhatalmi megbeszélésre korlátozódó összejövetelnek angol részről kezdettől fogva nem sok értelmét látták. A francia álláspont azonban az, hogy Olaszország távolmaradása ellenére is meg kell tartani az értekezletet. Corbin londoni francia nagykövet szerdán délelőtt látogatást tett az angol külügyi hivatalban és a francia kormánynak erre vonatkozó kérelmét terjesztette elő Vansittart külügyi államtitkárnak. Kifejtette, hogy francia felfogás szerint Németországnak az értekezletre való meghívásából azt lehetne kiolvasni, hogy a locarnói hatalmak befejezett ténynek tekintik a Rajna-vidék katonai megszállását. Londoni jelentésekből az tűnik ki, hogy angol felfogás szerint a brüsszeli tanácskozást a német kormány Németország ellen irányuló fenyegetésnek tekinthetné ugyanakkor, amikor Ausztriával megegyezést kötött s ezzel az angol kérdőív egyik legfontosabb pontjára már válaszolt is. Ez az eljárás amellett Olaszországot is elkedvetleníthetné. Londonban tehát szívesebben látnák, ha London, Párizs és Brüsszel között egyszerű diplomáciai eszmecseréket folytatnának, amelyeket sem Németország, sem Olaszország nem vehetne rossz néven. Közben a nemzetközi helyzet tovább tisztulna és bizonyos idő múlva már össze lehetne hívni azt a locarnói értekezletet, amelyen Anglián, Franciaországon és Belgiumon kívül már Németország és Olaszország is részt vehetne. A szerdai angol minisztertanács, amelyen már a rövid szabadságáról visszatért Eden külügyminiszter is részt vett, többórás tanácskozást folytatott, de a brüsszeli konferencia megtartásának kérdésében végleges döntést nem hozott. Kiszivárgott hírek szerint a kabinet többsége a konferencia elnapolását pártolja. A londoni Evening Standard nyilatkozatot közöl, amelyet Mussolini adott a lap levelezőjének. A nyilatkozatban a Duce az angol-olasz viszony örvendetes fordulatáról, az európai együttműködés feltételeiről, a népszövetségi reformról tett nagy, figyelmet érdemlő, fontos kijelentéseket. Schuschnigg kancellár is érdekes nyilatkozatban világította meg a Giornale d’Italia munkatársa előtt a német-osztrák megegyezés politikai és gazdasági jelentőségét. A megegyezést vatikáni körökben szintén örömmel és reményteljesen fogadták. A Reichspost római levelezője szerint a Vatikán törhetetlenül bízik Schuschnigg kancellárban és a keresztény rendi állam gondolatában. Vatikáni körökben meg vannak győződve arról, hogy a megállapodás Ausztria belső és külső megerősödését jelenti s egyszersmind nagyban hozzájárul a világbéke és a belső kulturális béke megszilárdításához. Mussolini nyilatkozata LONDON, júl. 15. Mussolini az Evening Standard levelezőjének adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az Olaszország és Anglia közötti háború veszedelme ezentúl végleg elhárítottnak tekinthető. A földközi-tengeri angol haderő csökkentése az angol-olasz viszony tisztázásának igen jelentékeny tényezője, amelyet a magam részéről őszintén kívántam, — mondotta a Duce — és mihelyt csak lehet, mi is visszahívunk néhány hadosztályt Líbiából. Mihelyt az Anglia által még érvényben tartott földközitengeri kötelezettségek is véget érnek és ezzel Európa megszabadul a megtorlási rendszer utolsó maradványától, fel fogjuk venni teljesmérvű együttműködésünket. Locarno jövőjéről Mussolini ezeket mondotta: — Addig nem érhetünk el maradandó és eredményes megállapodásokat, amíg valamennyi érintett fél nem vesz részt a kölcsönös bizalmon alapuló teljes együttműködésben. Ellenkező esetben a megegyezéshez szükséges szellemi közeledés helyett csak súlyosbítjuk a bizalmatlanságot és növeljük a súrlódási felületeket. A leszerelés kilátásairól ezt mondta Mussolini: — A világ mai helyzetében nem beszélhetünk leszerelésről. Egyetlen állam sem hajlandó csak egy ágyújáról vagy egy puskájáról is lemodani, de azt hiszem, lehetne fegyverkezési versenyt fékező megegyezést elérni, ami nagy eredmény volna. Minden egyéb a mai viszonyok között veszedelmes utópia. A Népszövetség reformjáról kijelentette a Duce, hogy Olaszország ezt régóta nélkülözhetetlennek tekinti. Az alapokmány 16. szakasza nemcsak kudarcot vallott, de rendeltetésével ellenkező eredményt ért el. Olaszország kész minden idevonatkozó javaslatot megvizsgálni és elintézéséhez hozzájárulni, de a tapasztalatok alapján nem kételkedik a megtorlások lehetőségét illetőleg. Kijelentette még Mussolini, hogy a megtorlások megszüntetése kiküszöböli a nemzetközi vonatkozásokat zavaró tényeket, de a megtorlási fejezetet mindenkinek egyszers mindenkorra végleg lezártnak kell tekintenie. Valamennyi népnek a bizalom és a közös együttműködés szellemében kell a jövő építéséhez fognia. Zázslódászben Olaszország RÓMA, júl. 15. Szerdán reggel, a szankciók eltörlésének napján, úgy, mint a bevezetés első napján, az egész országot fellobogózták A zászlók felvonását reggel 8 órakor rádión keresztül rendelték el az ország lakosságának. A fasiszta párt országos vezetősége a gazdasági ostrom befejeztével nyilatkozatot tett közzé, amelyben kiemeli az olasz nép fegyelmezett erejét, megdicséri a különböző fasiszta szervezeteket a szankcióellenes küzdelem során tanúsított állhatatosságukért és felhívja a szövetségi titkárságokat, hogy folytassák tovább a munkálkodást a nemzet gazdsági felszabadulása érdekében. Az országos pártvezetőség üzenetet ínt.