Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-17 / 161. szám

Róma békéje­ A szankciós államok kormányai július tizenötödikével megszüntették Olaszországgal szemben a megtorláso­kat. Az angol kikötőkben veszteglő, vagy odaérkező olasz tehergőzösök ki­rakását ma éjfél után megkezdették és ezzel helyreállott Anglia és Olaszország között a régi kereskedelmi összekötte­tés. Olaszország örömünnepként üli meg a szankciók felfüggesztésének nap­ját. Zászlódíszt öltenek az olasz váro­sok házai, de sem az olasz nép, sem az olasz sajtó nem feledkezik meg ebben a történelmi jelentőségű pillanatban azokról az államokról, amelyek a meg­torló rendszabályok alkalmazásában nem vettek részt s nyíltan és kifejezet­ten Olaszország barátai maradtak. Az egész olasz sajtó igen meleg hangon emlékezik meg Magyarországról, Ausztriáról és Albániáról, amelyek olyan barátsággal állottak Olaszország mellé, amilyet a történelem mintakép­nek fog tekinteni. Hangoztatják az olasz újságok, hogy Olaszország soha­sem felejti el azt a nagy erkölcsi támo­gatást, amelyet a barátságos államok részéről kapott, s hozzáteszik, hogy ezek a nemzetek megmentették önálló­ságukat, jóhitüket és becsületüket, amelynek minden nép számára a leg­értékesebb kincsnek kell lennie. Őszinte, meleg baráti érzéssel kö­szöntjük Olaszországot most abból az alkalomból, hogy nagy gyarmati há­borújának befejezése után sikeresen likvidálta azt a gazdasági jellegű fe­szültséget is, amely ennek a háborúnak közvetlen következményeként Európá­ban keletkezett. Üdvözöljük az olasz nemzetet, amely immár egész erejével és kormányának nagy diplomáciai sú­lyával ismét azoknak a világproblémák­nak békés és méltányos megoldásán munkálkodhatik, amelyek Európának, de főleg Közép-Európának mai bonyo­lult helyzetét lesznek hivatottak meg­változtatni, az egész vonalon megte­remteni a megértést és az egymásra­­utalt nemzetek között az együttműkö­dés lehetőségét. Mussolini bejelentette: Olaszország az abesszin háború befejezése után minden erejével arra fog törekedni, hogy a világbékét és a nemzetek együttműködését szolgálja. Senki sem kételkedhetik abban, hogy az olasz kor­mány elnökének ez a bejelentése őszin­te, valamint abban sem, hogy ezt a diplomáciai munkát a siker jegyében fogja elkezdeni. Jóleső érzéssel vesszük tudomásul azt, hogy Olaszország hálás velünk szemben azért, mert a Nemzetek Szö­vetségének ítélőszéke előtt annak idején őszintén és nyíltan mellette foglaltunk állást. Jól esik tudomásul vennünk, hogy ezért a baráti helytállásunkért nemcsak külpolitikai vonalvezetésünk helyességét írhatjuk felelős kormá­nyunk javára, hanem ezen kívül meg­szilárdult barátságával dicsekedhetünk annak az olasz nemzetnek, amelynek európai súlya az események következ­tében fokozottan megnövekedett. De különösen örülnünk kell annak, hogy mint Olaszország barátai szervesen be­lekapcsolódunk abba­­a nagy munkába, amelynek célja Európa békéjének biz­tosítása. Magyarország és a magyar kormány, — amint ezt a Népszövetség illetékes tényezői ismételten elismerés­sel állapították meg, — becsületesen igyekezett mindazoknak a kötelezettsé­geinek eleget tenni, amelyeket más ál­lamokkal szemben a békeszerződések következményeként vállalt. Magyaror­szág jó adós volt és ma is jó adós. En­nek köszönheti, hogy a Népszövetség illetékes bizottsága vele, mint jó adós­sal szemben valóban méltányos elbá­nást gyakorolt. Ezen túl azonban sem a magyar kormány, sem a magyar nem­zet soha le nem mondott ezeréves jo­gokról. Mindenkor hangoztatta, hogy jogainak elismeréséért békés eszközök­kel harcol és ezt a harcot fel nem adja, míg eredményt el nem ér. Most a szankciók eltemetése után új külpoliti­kai helyzet állott elő. Az európai erő­viszonyok nem is lényegtelenül meg­változtak és ezeknek a változásoknak eredményeként Magyarország egy ed­diginél hatalmasabb olyan nemzetközi kapcsolatba kerül, amelynek célja — épp úgy, mint a miénk,­­ a béke ügyének szolgálata. Reményünk lehet tehát arra, hogy a megváltozott viszo­nyok között több megértéssel és hat­hatósabb támogatással is találkozunk, mint amilyenben eddig részünk volt. Amikor ennek a reményünknek kife­jezést adunk, természetesen pillanatig sem feledkezünk meg azokról a kül­földi, elsősorban angliai barátainkról, akiknek köszönettel tartozunk a múlt­ért és akiktől a jövőben is változatla­nul várjuk az őszinte és megértő támo­gatást. ? -%­/ # MRM - 10FILLÉR Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 161. szám 1936. Csütörtök, július 16 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , VIl­. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 MUSSOLINI az angol-olasz viszony tisztázásáról, az európai együttműködés feltételeiről és a népszövetségi reformról Franciaország az olasz távolmaradás ellenére is ragaszkodik a brüsszeli Locarno-értekezlet megtartásához — A szankciók megszűnésének örömünnepe Olaszországban — A Földközi­tengerről harmincöt angol hadihajó indul vissza rendes állomás­helyére — A szovjet légifőparancsnokának látogatása Prágában Kánya Kálmán és Neurath báró táviratváltása A brüsszeli Locarno-értekezlet megtar­tása, vagy elhalasztása körül szerdán sem történt végleges döntés. Olaszország tud­valévően a konferencián való részvételét Németország meghívásához kötötte. Mint­hogy ezt a meghívást a francia kormány erélyesen ellenzi, a tisztán háromhatalmi megbeszélésre korlátozódó összejövetelnek angol részről kezdettől fogva nem sok ér­telmét látták. A francia álláspont azonban az, hogy Olaszország távolmaradása elle­nére is meg kell tartani az értekezletet. Corbin londoni francia nagykövet szerdán délelőtt látogatást tett az angol külügyi hivatalban és a francia kormánynak erre vonatkozó kérelmét terjesztette elő Van­­sittart külügyi államtitkárnak. Kifejtette, hogy francia felfogás szerint Németország­nak az értekezletre való meghívásából azt lehetne kiolvasni, hogy a locarnói hatalmak befejezett ténynek tekintik a Rajna-vidék katonai megszállását. Londoni jelentések­ből az tűnik ki, hogy angol felfogás szerint a brüsszeli tanácskozást a német kormány Németország ellen irányuló fenyegetésnek tekinthetné ugyanakkor, amikor Ausztriá­val megegyezést kötött s ezzel az angol kérdőív egyik legfontosabb pontjára már válaszolt is. Ez az eljárás amellett Olaszor­szágot is elkedvetleníthetné. Londonban te­hát szívesebben látnák, ha London, Párizs és Brüsszel között egyszerű diplomáciai eszmecseréket folytatnának, amelyeket sem Németország, sem Olaszország nem vehetne rossz néven. Közben a nemzetközi helyzet tovább tisztulna és bizonyos idő múlva már össze lehetne hívni azt a locarnói értekezle­tet, amelyen Anglián, Franciaországon és Belgiumon kívül már Németország és Olaszország is részt vehetne. A szerdai angol minisztertanács, amelyen már a rövid sza­badságáról visszatért Eden külügyminisz­ter is részt vett, többórás tanácskozást foly­tatott, de a brüsszeli konferencia megtar­tásának kérdésében végleges döntést nem hozott. Kiszivárgott hírek szerint a kabinet többsége a konferencia elnapolását pár­tolja. A londoni Evening Standard nyilatkoza­tot közöl, amelyet Mussolini adott a lap le­velezőjének. A nyilatkozatban a Duce az angol-olasz viszony örvendetes fordulatá­ról, az európai együttműködés feltételeiről, a népszövetségi reformról tett nagy, figyel­met érdemlő, fontos kijelentéseket. Schuschnigg kancellár is érdekes nyilat­kozatban világította meg a Giornale d’Italia munkatársa előtt a német-osztrák meg­egyezés politikai és gazdasági jelentőségét. A megegyezést vatikáni körökben szintén örömmel és reményteljesen fogadták. A Reichspost római levelezője szerint a Vati­kán törhetetlenül bízik Schuschnigg kancel­lárban és a keresztény rendi állam gondo­latában. Vatikáni körökben meg vannak győződve arról, hogy a megállapodás Ausztria belső és külső megerősödését je­lenti s egyszersmind nagyban hozzájárul a világbéke és a belső kulturális béke meg­szilárdításához. Mussolini nyilatkozata LONDON, júl. 15. Mussolini az Evening Standard levele­zőjének adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az Olaszország és Anglia közötti háború veszedelme ezentúl végleg elhárí­tottnak tekinthető. A földközi-tengeri an­gol haderő csökkentése az angol-olasz vi­szony tisztázásának igen jelentékeny ténye­zője, amelyet a magam részéről őszintén kívántam, — mondotta a Duce — és mi­helyt csak lehet, mi is visszahívunk né­hány hadosztályt Líbiából. Mihelyt az Ang­­lia által még érvényben tartott földközi­tengeri kötelezettségek is véget érnek és ezzel Európa megszabadul a megtorlási rendszer utolsó maradványától, fel fogjuk venni teljesmérvű együttműködésünket. Locarno jövőjéről Mussolini ezeket mon­dotta: — Addig nem érhetünk el maradandó és eredményes megállapodásokat, amíg valamennyi érintett fél nem vesz részt a kölcsönös bizalmon alapuló teljes együtt­működésben. Ellenkező esetben a meg­egyezéshez szükséges szellemi közeledés helyett csak súlyosbítjuk a bizalmatlansá­got és növeljük a súrlódási felületeket. A leszerelés kilátásairól ezt mondta Mussolini: — A világ mai helyzetében nem beszél­hetünk leszerelésről. Egyetlen állam sem hajlandó csak egy ágyújáról vagy egy puskájáról is lemo­­dani, de azt hiszem, lehetne fegyverkezési versenyt fékező megegyezést elérni, ami nagy eredmény volna. Minden egyéb a mai viszonyok kö­zött veszedelmes utópia. A­ Népszövetség reformjáról kijelentette a Duce, hogy Olaszország ezt régóta nél­külözhetetlennek tekinti. Az alapokmány 16­. szakasza nemcsak kudarcot vallott, de rendeltetésével ellenkező eredményt ért el. Olaszország kész minden idevonatkozó javaslatot megvizsgálni és elintézéséhez hozzájárulni, de a tapasztalatok alapján nem kételkedik a megtorlások lehetőségét illetőleg. Kijelentette még Mussolini, hogy a meg­torlások megszüntetése kiküszöböli a nem­zetközi vonatkozásokat zavaró tényeket, de a megtorlási fejezetet mindenkinek egyszers mindenkorra végleg lezártnak kell tekintenie. Valamennyi népnek a bizalom és a közös együttműködés szellemében kell a jövő építéséhez fognia. Zázslódászben Olaszország RÓMA, júl. 15. Szerdán reggel, a szankciók eltörlésének napján, úgy, mint a bevezetés első napján, az egész országot fellobogózták A zászlók felvonását reggel 8 órakor rádión keresztül rendelték el az ország lakosságának. A fasiszta párt országos vezetősége a gaz­dasági ostrom befejeztével nyilatkozatot tett közzé, amelyben kiemeli az olasz nép fegyel­mezett erejét, megdicséri a különböző fa­siszta szervezeteket a szankcióellenes küzde­lem során tanúsított állhatatosságukért és felhívja a szövetségi titkárságokat, hogy folytassák tovább a munkálkodást a nemzet gazdsági felszabadulása érdekében. Az országos pártvezetőség üzenetet ínt.

Next