Budapesti Hírlap, 1936. augusztus (56. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
)LVI. évfolyam 175. szám 1936. Szombat, augusztus 1 m ills0 nm 10 FILLÉR . POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VIl. KER., JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 0f Az olajágért A berlini Stadion ormára felszökik az olimpiai zászló. Szárazon és vízen, sőt imimár a levegőben is megkezdődik az öt világrész válogatott atlétáinak nemes küzdelme, a klasszikusok által annyiszor és oly szépen megénekelt örökzöld koszorúért. A küzdelemnek minden mozzanatáról a rádió percek alatt tájékoztatja a világ minden rejtett zugát, minden legkisebb emberlakta területét. Az argentínai farmer, és az alföldi tanyásgazda egyszerre fogják hallani a híreket Berlinből, s egyszerre fognak örülni, vagy szomorkodni, aszerint, hogy melyik nemzet fiának győzelmét hozta meg az olimpiai verseny. Nagy nemzetek szelektáltak erre a küzdelemre a maguk dúsgazdag emberanyagából remekebbnél remekebb emberpéldányokat, az orvosi tudomány és a higiéna segítségével kitermelt őserejű legényeket. És a nagy nemzetek klasszikus bajvívói mellett ott állanak a mieink, a megcsonkított kis magyar nemzet reménységei, fiaink és leányaink, akikből — ez is magyar sors — még a hatalmas Amerika is válogathatott, saját színeiben küldvén ki a világversenyre nem egy kivándorolt honfitársunk daliás gyermekét. Ott vannak a magyar színek képviselői, szegényes és szerény megmaradt emberanyagunk válogatottjai. És mi mégis tele reménységgel, tele hittel, bizalommal és büszke faji öntudattal nézünk elébe az eseményeknek. Hisszük, hogy a magyar nemzet ősi erényei babért fognak aratni a népek nagyszerű küzdőterén. Mindenekelőtt reméljük, hogy a magyar kard, amely ezer évvel ezelőtt a hetamogerek kezében hazát szerzett, még mindig a régi, még ép és csorbítatlan, bár a haza testét megcsonkították. Várjuk, mert biztosan tudjuk,hogy fiaink és leányaink erejét, akaratát, tudását és szívós kitartását megacélozza, meghatványozza a magyar puszták ősi pásztortüze, amelynek szerényen lobogó fénye mellett futott át országunkon a nyári éjszakában az olimpiai fáklya lángja. Hisszük, hogy a regebeli magyar Hadisten fia, a Szélisten paripáján száguldott Tüzima, — a búzánkat acélosra érlelő áldott Nap — meg fogja csillogtatni meleg sugarait a berlini Stadion árbocára felszökő háromszínű zászlónkon. Nemcsak a nemes vetélkedésben elnyert pálma az, amit ma a magyar ember szorongó reménykedéssel vár. Az a napsugár, amely a magyar győzelmi zászlót beragyogja, kell, hogy rávesse tiszta fényét az ezeréves nemzetre is, amely a Duna medencéjében államot alkotott. Nemzeti propagandát jelent nekünk minden győzelem, minden pont, amit atlétáink Berlinben kivívnak. Tapasztaltuk már, hogy ennek a propagandának mérlegén nemzeti tudományunk és művészetünk világhírű alkotásaival egyenlő értékű volt az a magyar kard, amely az eddigi olimpiai versenyeken győztesen villogott. És ma, amikor békés fegyverekkel küzdünk ősi jogokért, a béke kardjának megkoszorúzása — jól tudjuk — több, mint díjkiosztás a nemzetek versenyén. A fáklyaláng, amelyet Görögország leányai a nap sugaránál gyújtottak meg, Berlinbe érkezik. A német nép vezére átveszi a lángot az athéni polgármestertől: az olimpiász ünnepi nyitánya monumentális nagyszerűséggel lepereg. Mi pedig, akik az ünnepnek csak lélekben vagyunk részesei, úgy érezzük, hogy az egész világ Olaszország és Németország elfogadta az öthatalmi értekezletre szóló meghívást A három hatalom diplomatái Ciano gróf és Neurath báró külügyminisztereknél A diplomácia nemzetközi frontján nagyjelentőségű esemény az a két elhatározás, amelyről péntek este ad hírt az olasz és német fővárosból érkező távirati jelentés. Egy hete múlt, hogy Londonban tudvalévően tanácskozásra gyűltek össze az angol, francia és belga kormányok képviselői. A megbeszélésen annakaz új Locarnoértekezletnek előkészítéséről volt szó, amelynek célja, hogy új biztonsági alapjait vessék meg Nyugat-Európának s ezen túl az egész európai béke ügyének. A három hatalom között ,a londoni konferencián megállapodás jött létre, hogy közös meghívást intéznek Olaszországhoz és Németországhoz: vegyenek részt ezen az értekezleten. A válasz, amelyre az egész világ közvéleménye érthető érdeklődéssel figyelt, ma megtörtént. Olaszország és a német birodalom kormánya elfogadta az öthatalmi értekezletre szóló meghívást. A két kormánynak erről az elhatározásáról az alábbi táviratokat közöljük: „Az olasz kormány nagy örömmel résztvesz az öt nagyirtalom értekezletén. RÓMA, júl. 31. Hivatalosan jelentik, hogy Ciano gróf külügyminiszter ma délelőtt fogadta LONDON, júl. 31. Az alsóház pénteki ülésén az elnapolási indítvánnyal kapcsolatban Noel Baker munkáspárti ellenzéki képviselő, volt külügyi államtitkár a nemzetközi helyzetet hozta szóba és behatóan bírálta a kormány magatartását a spanyol helyzet, a danzigi viszály, az olasz-abesszin háború és a népszövetségi reform ügyében. Az ezt követő vitában sok képviselő szólalt fel a különböző pártok részéről, így a többi között Moore ezredes is felszólalt. A német fegyverkezés okait abban találja, hogy Franciaország a szövetségek sorozatát hozta létre előbb Lengyelországgal, azután a kisantanttal és végül a szovjettel. Az utóbbinak béke idején 3 millió főnyi hadserege van, amelyet 12 millióra növelhet. A köteles óvatosság parancsolta tehát a német kormánynak, hogy megfelelő véde Franciaország nagykövetét, valamint az angol és belga ügyvivőt. A külügyminiszter a július 27-én neki tett közléssel kapcsolatban kijelentette, hogy az olasz kormány nagy örömmel részt vesz az öt hatalom értekezletén. Hozzátette, hogy az értekezlet rendkívül fontos kérdéseire való tekintettel az olasz kormány szükségesnek tartaná, hogy az értekezletet alaposan készítsék elő a szokásos diplomáciai úton folytatott beható eszmecserék útján. Erről a közlésről a külügyminiszter értesítette Németország nagykövetét is. A német kormány elfogadja a meghívást BERLIN, júl. 31. Neurath báró birodalmi külügyminiszter ma fogadta az angol és a francia nagykövetét, továbbá a belga követet és közölte velük, hogy a német kormány elfogadja az angol, francia és a belga kormány meghívását a nyugateurópai egyezmény elérésére irányuló öthatalmi értekezlette. semről gondoskodjék az ilyen fenyegető veszedelemmel szemben. Fletcher képviselő nyomatékosan tanácsolta, hogy kezdjék végre a Népszövetséget a sérelmek orvoslására, az igazságtalanságok jóvátételére és a kegyetlenségek megszüntetésére használni. A franciák a sérelmek fenntartására és az igazságtalanságok megrögzítésére használták eddig a Népszövetséget. Márpedig ha igazságos határok és viszonyok teremtésére használják fel a Népszövetséget, akkor olyan nemzetközi jog alapjait rakják le, amelyet mindenkinek tisztelnie és védenie kell. Amely képviselő, volt gyarmatügyi miniszter, a konzervatív párt mandátumos csoportjának vezetője, erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány Németországra ruházzon át angol mandátumos területeket. Lord Cranborne külügyi államtitkár felelt a kormány nevében a felvetett kérdésekre. Mindenekelőtt kijelentette, hogy Abesszínia meghódítása olyan ügy, amely a Népszövetségre tartozik. A Népszövetség reformjával kapcsolatban kijelentette lord Cranborne, hogy, szerinte is a Népszövetség egyik legfontosabb feladata a háború megakadályozása, de hasoníthatatlanul fontosabb a háborúk okainak kiküszöbölése. (Lelkes éljenzés a Ház minden oldalán.) Az utóbbi hónapok eseményei arra mutatnak, hogy — legalább bizonyos nemzetek — a Népszövetségnek ilyen, sokkal inkább építőjellegű tevékenysége felé fordítják figyelmüket. A montreuxi értekezlet olyan példát szolgáltatott, amit minden oldalon dicsérettel emlegetnek. Az osztrák -német megegyezés célja a közvetlenül érdekelt felek szerint a két ország együttműködése és a súrlódások okainak kiküszöbölése. Ha ez sikerrel jár, bizonyára mindenki örömmel üdvözli Angliában. — A nemzetközi helyzet tagadhatatlanul rosszabbodott — folytatta a külügyi államtitkár. A jelek azt mutatják, hogy, a nemzetek távolodnak egymástól, bizalmatlanok egymás iránt, fegyverkeznek egymás ellen és az a veszedelem fenyeget, hogy fegyveres csoportok alakulnak egymással szemben. A legutóbbi londoni megbeszélések azonban kedvezőbb hajlandóságról tettek már tanúságot. Franciaország, Belgium és Anglia kijelentették, hogy ellenzik ilyen csoportok alakulását s a teljes szabadság és jogegyenlőség alapján akarnak tárgyalni Németországgal és Olaszországgal, hogy közös együttműködéssel oldják meg a közös kérdéseket. Ami pedig a spanyolországi helyzetet illeti, a Spanyolországba eladott repülőgépek polgári gépek voltak és az angol kormánynak nincs joga ezek eladását befolyásolni. Az a tény, hogy az eladás megtörtént, még nem jelenti azt, mintha az angol kormány az ügyletet helyeselte volna. Egyébként a spanyol kormány nem kért engedélyt fegyverek vásárlására és ha ilyen kérést terjesztene elő, ezt az angol kormány törvényes úton bírálná el. A kormány külpolitikájának célja a béke és az együttműködés biztosítása valamennyi nemzet között. Ha a locarnói öt hatalom értekezlete elegendő haladást ér el, akkor lehetségessé válik az együttműködés kiterjesztése egyéb távlatokra is azoknak a kérdéseknek megoldása végett, amelyeknek elintézése olyan Jon- Lord Cranborne. A Népszövetség legfontosabb feladata a háború okainak kiküszöbölése Az angol külügyi államtitkár a nemzetközi helyzetről testvéri kézfogása az, ami a Stadionban ma történik. És bár Európa legnyugatibb félszigetén ugyanekkor véres testvérharcok dúlnak, mégis reméljük, hogy a jövő uralkodó planétáját az az olajág jelképezi, amely a fáklyatűzzel együtt érkezik görög földről a német fővárosba. Azt hisszük, — és ezt jólesik hinnünk —hogy a magasabb Gondviselés sugalmazta az idei olimpiász rendezőinek úgy a fáklyafutás, mint az olajág szimbolikus eszméjét. Mintha az egész világ, az egyetemes emberiséget magába foglaló mind az öt világrész hatalmainak és hatalmasainak azzal a történelmi súlyú és értelmű jeligével nyújtaná a mindenség Urának keze ezt az olajágat, hogy: — E jelben fogsz győzni! !