Budapesti Hírlap, 1936. október(56. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-01 / 224. szám

Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 224. szám 1936. Csütörtök, október 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl­. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 Nép és föld A Turul Szövetség tudományos kon­gresszusa, amely „Nép, Föld, Egész­ség” címmel fogja tárgyalni a magyar földnek és népének időszerű problé­máit, bizonyára széles körök érdeklődé­sét kelti fel. Amint a Budapesti Hírlap már közölte, a kongresszuson ismert szakemberek fognak az egyes tárgykö­rökkel, mint előadók foglalkozni és szakemberek szólnak hozzá a felmerült problémákhoz. Azt mondhatnék, hogy a szőnyegen levő örök problémákhoz. Mert amióta ember él a földön és a megművelt föld az ember megélhetésé­nek forrása, a népnek és földnek egy­máshoz való viszonya volt mindenkor az a rendezendő kérdés, amely, királyo­kat emelt trónra és taszított le a trón­ról, tömegeket mozgósított, háborúk oka volt és a békekötéseknél a legsú­lyosabb ütközőpont. Mózes törvényei épp úgy, mint a római ager publicusok számos törvénye, avagy nálunk a vér­­szerződés a föld és nép egymáshoz való viszonyának rendezésével és a stabil birtoklás védelmével igyekeztek az ál­lami élet nyugodt bázisát megterem­teni. Kenéz Béla írja Nép és föld című je­les munkájának bevezetésében, hogy agrárius társadalmakban a terület és népesség egymáshoz való viszonyától függ az osztályalakulás helyes belső al­kata, harmóniája. Amely őstermelő­társadalomban a birtok kevesek kezé­ben halmozódik össze, ezekkel szemben a földre éhes birtoktalanok nagy tö­mege s az örökös szolgaság érzésével dolgozó munkások hada állván: élessé lesz az osztályok ellentéte és áthidalha­­tatlanná is, mert az ilyen társadalomban nem alakulhatnak ki elegendőképpen az egyik osztályból a másikba átmene­tet biztosító földbirtokformák: a kis meg a középbirtok. Tudós professzo­runknak ezekben a megállapításaiban rejlik annak a szállóigévé lett római agrárpolitikai dogmának magyarázata, amelyet a birtokpolitikai viták alkal­mával annyiszor idéznek: latifundia perdidere Italian! És örök ez a probléma, mert a föld és a nép között a tulajdonjogi kapcso­latot lerögzíteni, ezzel a földet magát mint tulajdontárgyat immobilizálni csak ideiglenesen lehet. Változó korok, vál­tozó konjunktúrák a legideálisabban megépített birtokmegoszlási rendszert is fölbomlasztják, a nép és föld között a harmóniát megszüntetik és így min­den történelmi korszaknak megterem­tik a maga Graecusait, mert a történe­lem az agrárpolitika terén is megis­métli önmagát. Magyarország 1848-ban esett át egy ilyen korszakalkotó evolúciós folyamat befejezésén, amely, miként ezt a múlt század húszas éveinek pozsonyi diétái bizonyítják, hosszú esztendők óta érle­lődött nemeseknek és jobbágyoknak lelkében. Az egész úrbériség rendszeré­nek felőrlődése után 1878-ban a székes­­fehérvári gazda kongresszuson öltött újból konkrét formát a nép és föld vi­szonyának megoldása. Eredménye az 1894. évi telepítési törvény volt, majd Darányi Ignác történelmi jelentőségű földbirtokpolitikai javaslata, amelyet az a tragikus sors ért, hogy éppen az érdekeltek, akiknek tekintélyes része lelkesen vett részt a kezdeményezés munkájában, az utolsó pillanatban riad­tak vissza attól, hogy az ige testté váljék. Az oknyomozó agrártörténelem igen tanulságosan fog rávilágítani majdan történelmi távlatból erre a tényre. Az 1876-ban kezdődött újabb evolú­ciós folyamatot a mai kormánynak két törvénye zárja le: a hitbizományi és a telepítési törvény. Ezzel a két törvény­nyel biztosítva van a jogi lehetősége annak, hogy a nép és föld közötti vi­szony a közérdeknek megfelelő rende­zést nyerjen. De talán nem tévedünk, ha azt hisz­­szük, hogy mindenekelőtt a mezőgazda­­sági szakoktatás korszerű reformja az, amely ezen a téren meghozza a minden komoly agrárpolitikus által várt és kí­vánt eredményt. Mert — valljuk meg az igazat — nehéz volt addig gyorsabb ütemű birtokpolitikai műveletek vég­rehajtása mellett sikerrel síkra izál­­lani, amíg a kisbirtok és nagybirtok termésátlagai és termésminősége kö­zött a nagybirtok javára a fogyasztót is közvetlen közelről érintő különbség mutatkozott. Nehéz volt addig a nagy­üzemeknek kisüzemekké való felbontá­sát abszolút közérdekű műveletnek mi­nősíteni, amíg a fővárosi csemegeüzle­tek kirakatában az árának „uradalmi” jelzővel való feldíszítése a vásárlók tö­megeire vonzó hatást gyakorolt. A mezőgazdasági szakoktatási pro­gram, amely a birtokpolitikai művele­tekkel szoros kapcsolatban van és ezek­nek a műveleteknek végrehajtásánál a szelekciót olyan értelemben is lehe­tővé teszi, hogy a termelés terén sem minőségi, sem mennyiségi csökkenés ne álljon elő, bizonyára olyan lendüle­tet ad a nemzeti birtokpolitikának, amely lehetővé fogja tenni az immár tételes törvényeknek zökkenőtől men­tes végrehajtását. És így a népnek és a földnek egymáshoz való viszonyában beáll az a harmónia, amely a külön­böző társadalmi osztályokat egymás­hoz közel és szerves kapcsolatba hozza. Németország nem növeli a bizonytalan valutahelyzetet Kész résztvenni olyan tárgyaláson, mely a háromhatalmi nyilatkozatban hangsúlyozott törekvés megvalósítására irányul . Svájc és Hollandia el­fogadta kormányai pénzleértékelő javaslatát és a tett intézkedéseket A francia szenátus csak módosításokkal fogadta el a kormány valutapolitikai törvényjavaslatát A valutapolitikai front mai eseményei közül kiemelkedik az a két hír, amely be­számol arról, hogy a svájci nemzeti ta­nács és a holland parlament két háza elfo­gadta a pénz értékcsökkentése ügyében elő­terj­esztett kormányjavaslatokat és hozzájá­rul a már foganatosított intézkedésekhez. Megszólalt ma hivatalosan Németország is, amelynek felfogását és követendő va­lutapolitikai magatartását a végrehajtás alatt álló pénzaláértékelésekkel szemben Schacht dr., a Birodalmi Bank elnöke fej­tette ki. Fejtegetésének lényege, amely kü­lönben rámutatott a háromhatalmi egyez­mény gyengéire is, abban csúcsosodott ki, hogy Németország nem fogja a végrehaj­tott értékcsökkentési intézkedésekkel előál­lott bizonytalanságot még növelni és ezzel újabb bizonytalansági tényezőt belevetni a valutahelyzetbe. Németország az állandó­ságban látja a nemzetközi forgalom elen­gedhetetlen feltételét és fenntartja, amíg szükséges, devizagazdálkodási rendszerét. A francia frank sorsát szerdán a szená­BERLIN, szept. 30. A Birodalmi Bank központi bizottságá­nak mai ülésén Schacht dr., a Bank el­nöke, a következő nyilatkozatot tette: " A francia kormány eljuttatta a német kormányhoz is a nyilatkozatot, amelyet a három kormány Párizsban, Londonban és Washingtonban nyilvános­ságra hozott a francia frank értékcsök­kentéséről. Különösen az ötödik szakaszra hívta fel a német kormány figyelmét, mely kívánatosnak mondja a többi nem­zet közreműködését a nyilatkozatban for­­mulázott politika végrehajtása céljából. A három hatalom nyilatkozatában kifeje­zésre juttatott az a szándék, hogy „meg­őrizzék a békét, olyan feltételek létreho­zását segítsék elő, amelyek a legjobban hozzájárulhatnak a nemzetközi gazdasági viszonyok rendjének helyreállításához és olyan politikát folytassanak, amely a vi­lág jólétének fejlesztésére és a népek élet­­színvonalának emelésére irányul” — tel­jes mértékben megfelel annak a kívánság­nak és annak az akaratnak, amelyet Hitler Adolf vezér és birodalmi kancellár­­us tárgyalta, amelynek vitájából kiderült, hogy ott nemcsak politikai ellenfelei van­nak nagy számban a Blum-kormánynak, hanem sokan vannak, akik tisztán gazda­sági megfontolások alapján vitatják az egész pénzpolitikai koncepciójának általa hirdetett helyességét. A szenátus végül is úgy döntött, hogy a kormánynak a képvi­selőház által már elfogadott javaslatából változatlanul elfogadta a pénzértékcsökken­tését kimondó­­ első szakaszát, továbbá a 2—5. szakaszokat, viszont a 14. és követ­kező szakaszok helyett, amelyek a mozgó bérskáláról , a társadalmi intézkedések­ről szólanak, elutasította, illetőleg ezek he­lyére elfogadta a pénzügyi bizottsága ál­tal készített új 13/a szakaszt. .A szenátus helyzetére a kormánnyal szemben jellemző, hogy az első szavazás eredménye így oszlott meg: 141 a szenátus által megállapított szöveg mellett és 125 szavazat ellene. Egyébként a kamara szerdán éjjel 11 órakor ült össze, ismételten tett ünnepélyes nyilatkozatai­ban a birodalmi kormány nevében tudomá­sára hozott a világ közvéleményének.­­ Ha a három hatalom nyilatkozata politikájának egyik állandó céljául jelöli meg azt, hogy „a lehető legteljesebb egyensúlyt biztosítsák a nemzetközi va­lutapiacon”, akkor ezt a kijelentést mi örömmel fogadjuk, ez azonban nem akadá­lyozhatja meg annak megállapítását, hogy az angol és az amerikai aláértékeléssel a világ gazdasági egyensúlyát a legnagyobb mértékben megzavarták. Ez viszont nem tartja vissza a német birodalmi kormányt attól, hogy a maga részéről is támogassa mindazokat a törekvéseket, amelyek a há­rom hatalom nyilatkozata szerint arra irá­nyulnak, hogy a jelenlegi kontingentálási és valutaellenőrzési rendszert fokozatosan enyhítsék addig, amíg végre teljesen meg­szüntethetik”. A három hataa­lmi egyez­mény irányái •— Ha ezeknek az elgondolásoknak alap­ján megvizsgáljuk a francia frank érték­csökkentését és az értékcsökkentés módo­zatait, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a nemzetközi valutahelyzet bizonytalan­ságán ez a lépés csak kevéssé változtatott, sőt amíg eddig az aranyalapon álló álla­mok blokkja legalább a maga körében stabilitást biztosított, most már ez is el­tűnt, miután a francia frank értékcsök­kentése a svájci és a hollandi pénznemek értékcsökkentését is maga után vonta. A három hatalmi valutaegyezmény még ar­ról sem intézkedik, hogy e három ország pénzneme keretében kölcsönösen szilárd, viszonylatot állapítson meg. Éppoly kevéssé állapítottak meg szilárd viszonylatot a svájci és hollandi pénznem között és így az eddigi állapodtal szemben a bizonytalan­ságot még jobban növelték. Ebben a pilla­natban, amikor az arannyal való általános kapcsolatokat felfüggesztették, Németorszá­gon és még három, vagy négy más államon kívül a világnak nincs olyan valutája, amely elvben szilárd alapokon nyugodnék, ellen­ben minden más­­ ország valutája részben bizonyos határokon belül, r­észben korlátla­nul az illető államok kormányainak önké­­nyes irányítása alá került, így ezek a valu­ták nagyrészt egymás között sem rendel­keznek szilárd viszonylattal.­­ Ha tehát éppen ezért nem is bízunk az ilyen rendszabályok sikerében, Német­ország távol áll attól, hogy bírálja, vagy valamilyen módon zavarja azokat a rend­szabályokat, amelyeket a francia kormány­nak véleménye szerint meg kellett tennie. Ellenkezőleg nagyon is örülünk annak, ha a francia kormány nyilatkozatában kifeje­zésre juttatott siker bekövetkezik és külö­nösen, ha a nemzetközi fizetések biztonsága, és a fizetések szabadsága ismét helyreáll. Schacht kifejtette Németország felfo­gását a pénzértékek leértékeléséről is Állandóság a nemzetközi forgalom szilárd alapja . A magunk részéről is feltétlenül kö­telességünknek tartjuk annak megvizsgálá­sát, hogy mi milyen esetleges zeendszabá­­lyokkal járulhatunk hozzá e cél eléréséhez.­ A birodalmi kormány és a Birodalmi Bank e kérdés megvizsgálásánál minden habozás nélkül arra az elhatározásra jutott, hogy a külföld értékcsökkentési intézkedéseivel nö­velt bizonytalanságot nem akarjuk még az­zal is növelni, hogy mi is­­ bizonytalan ténye­zőt hozzunk az amúgy is bizonytalan valuta­helyzetbe. — Azoknak az országoknak, amelyek­re-"

Next