Budapesti Hírlap, 1936. október(56. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-01 / 224. szám
Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 224. szám 1936. Csütörtök, október 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1—444—00 Nép és föld A Turul Szövetség tudományos kongresszusa, amely „Nép, Föld, Egészség” címmel fogja tárgyalni a magyar földnek és népének időszerű problémáit, bizonyára széles körök érdeklődését kelti fel. Amint a Budapesti Hírlap már közölte, a kongresszuson ismert szakemberek fognak az egyes tárgykörökkel, mint előadók foglalkozni és szakemberek szólnak hozzá a felmerült problémákhoz. Azt mondhatnék, hogy a szőnyegen levő örök problémákhoz. Mert amióta ember él a földön és a megművelt föld az ember megélhetésének forrása, a népnek és földnek egymáshoz való viszonya volt mindenkor az a rendezendő kérdés, amely, királyokat emelt trónra és taszított le a trónról, tömegeket mozgósított, háborúk oka volt és a békekötéseknél a legsúlyosabb ütközőpont. Mózes törvényei épp úgy, mint a római ager publicusok számos törvénye, avagy nálunk a vérszerződés a föld és nép egymáshoz való viszonyának rendezésével és a stabil birtoklás védelmével igyekeztek az állami élet nyugodt bázisát megteremteni. Kenéz Béla írja Nép és föld című jeles munkájának bevezetésében, hogy agrárius társadalmakban a terület és népesség egymáshoz való viszonyától függ az osztályalakulás helyes belső alkata, harmóniája. Amely őstermelőtársadalomban a birtok kevesek kezében halmozódik össze, ezekkel szemben a földre éhes birtoktalanok nagy tömege s az örökös szolgaság érzésével dolgozó munkások hada állván: élessé lesz az osztályok ellentéte és áthidalhatatlanná is, mert az ilyen társadalomban nem alakulhatnak ki elegendőképpen az egyik osztályból a másikba átmenetet biztosító földbirtokformák: a kis meg a középbirtok. Tudós professzorunknak ezekben a megállapításaiban rejlik annak a szállóigévé lett római agrárpolitikai dogmának magyarázata, amelyet a birtokpolitikai viták alkalmával annyiszor idéznek: latifundia perdidere Italian! És örök ez a probléma, mert a föld és a nép között a tulajdonjogi kapcsolatot lerögzíteni, ezzel a földet magát mint tulajdontárgyat immobilizálni csak ideiglenesen lehet. Változó korok, változó konjunktúrák a legideálisabban megépített birtokmegoszlási rendszert is fölbomlasztják, a nép és föld között a harmóniát megszüntetik és így minden történelmi korszaknak megteremtik a maga Graecusait, mert a történelem az agrárpolitika terén is megismétli önmagát. Magyarország 1848-ban esett át egy ilyen korszakalkotó evolúciós folyamat befejezésén, amely, miként ezt a múlt század húszas éveinek pozsonyi diétái bizonyítják, hosszú esztendők óta érlelődött nemeseknek és jobbágyoknak lelkében. Az egész úrbériség rendszerének felőrlődése után 1878-ban a székesfehérvári gazda kongresszuson öltött újból konkrét formát a nép és föld viszonyának megoldása. Eredménye az 1894. évi telepítési törvény volt, majd Darányi Ignác történelmi jelentőségű földbirtokpolitikai javaslata, amelyet az a tragikus sors ért, hogy éppen az érdekeltek, akiknek tekintélyes része lelkesen vett részt a kezdeményezés munkájában, az utolsó pillanatban riadtak vissza attól, hogy az ige testté váljék. Az oknyomozó agrártörténelem igen tanulságosan fog rávilágítani majdan történelmi távlatból erre a tényre. Az 1876-ban kezdődött újabb evolúciós folyamatot a mai kormánynak két törvénye zárja le: a hitbizományi és a telepítési törvény. Ezzel a két törvénynyel biztosítva van a jogi lehetősége annak, hogy a nép és föld közötti viszony a közérdeknek megfelelő rendezést nyerjen. De talán nem tévedünk, ha azt hiszszük, hogy mindenekelőtt a mezőgazdasági szakoktatás korszerű reformja az, amely ezen a téren meghozza a minden komoly agrárpolitikus által várt és kívánt eredményt. Mert — valljuk meg az igazat — nehéz volt addig gyorsabb ütemű birtokpolitikai műveletek végrehajtása mellett sikerrel síkra izállani, amíg a kisbirtok és nagybirtok termésátlagai és termésminősége között a nagybirtok javára a fogyasztót is közvetlen közelről érintő különbség mutatkozott. Nehéz volt addig a nagyüzemeknek kisüzemekké való felbontását abszolút közérdekű műveletnek minősíteni, amíg a fővárosi csemegeüzletek kirakatában az árának „uradalmi” jelzővel való feldíszítése a vásárlók tömegeire vonzó hatást gyakorolt. A mezőgazdasági szakoktatási program, amely a birtokpolitikai műveletekkel szoros kapcsolatban van és ezeknek a műveleteknek végrehajtásánál a szelekciót olyan értelemben is lehetővé teszi, hogy a termelés terén sem minőségi, sem mennyiségi csökkenés ne álljon elő, bizonyára olyan lendületet ad a nemzeti birtokpolitikának, amely lehetővé fogja tenni az immár tételes törvényeknek zökkenőtől mentes végrehajtását. És így a népnek és a földnek egymáshoz való viszonyában beáll az a harmónia, amely a különböző társadalmi osztályokat egymáshoz közel és szerves kapcsolatba hozza. Németország nem növeli a bizonytalan valutahelyzetet Kész résztvenni olyan tárgyaláson, mely a háromhatalmi nyilatkozatban hangsúlyozott törekvés megvalósítására irányul . Svájc és Hollandia elfogadta kormányai pénzleértékelő javaslatát és a tett intézkedéseket A francia szenátus csak módosításokkal fogadta el a kormány valutapolitikai törvényjavaslatát A valutapolitikai front mai eseményei közül kiemelkedik az a két hír, amely beszámol arról, hogy a svájci nemzeti tanács és a holland parlament két háza elfogadta a pénz értékcsökkentése ügyében előterjesztett kormányjavaslatokat és hozzájárul a már foganatosított intézkedésekhez. Megszólalt ma hivatalosan Németország is, amelynek felfogását és követendő valutapolitikai magatartását a végrehajtás alatt álló pénzaláértékelésekkel szemben Schacht dr., a Birodalmi Bank elnöke fejtette ki. Fejtegetésének lényege, amely különben rámutatott a háromhatalmi egyezmény gyengéire is, abban csúcsosodott ki, hogy Németország nem fogja a végrehajtott értékcsökkentési intézkedésekkel előállott bizonytalanságot még növelni és ezzel újabb bizonytalansági tényezőt belevetni a valutahelyzetbe. Németország az állandóságban látja a nemzetközi forgalom elengedhetetlen feltételét és fenntartja, amíg szükséges, devizagazdálkodási rendszerét. A francia frank sorsát szerdán a szenáBERLIN, szept. 30. A Birodalmi Bank központi bizottságának mai ülésén Schacht dr., a Bank elnöke, a következő nyilatkozatot tette: " A francia kormány eljuttatta a német kormányhoz is a nyilatkozatot, amelyet a három kormány Párizsban, Londonban és Washingtonban nyilvánosságra hozott a francia frank értékcsökkentéséről. Különösen az ötödik szakaszra hívta fel a német kormány figyelmét, mely kívánatosnak mondja a többi nemzet közreműködését a nyilatkozatban formulázott politika végrehajtása céljából. A három hatalom nyilatkozatában kifejezésre juttatott az a szándék, hogy „megőrizzék a békét, olyan feltételek létrehozását segítsék elő, amelyek a legjobban hozzájárulhatnak a nemzetközi gazdasági viszonyok rendjének helyreállításához és olyan politikát folytassanak, amely a világ jólétének fejlesztésére és a népek életszínvonalának emelésére irányul” — teljes mértékben megfelel annak a kívánságnak és annak az akaratnak, amelyet Hitler Adolf vezér és birodalmi kancellárus tárgyalta, amelynek vitájából kiderült, hogy ott nemcsak politikai ellenfelei vannak nagy számban a Blum-kormánynak, hanem sokan vannak, akik tisztán gazdasági megfontolások alapján vitatják az egész pénzpolitikai koncepciójának általa hirdetett helyességét. A szenátus végül is úgy döntött, hogy a kormánynak a képviselőház által már elfogadott javaslatából változatlanul elfogadta a pénzértékcsökkentését kimondó első szakaszát, továbbá a 2—5. szakaszokat, viszont a 14. és következő szakaszok helyett, amelyek a mozgó bérskáláról , a társadalmi intézkedésekről szólanak, elutasította, illetőleg ezek helyére elfogadta a pénzügyi bizottsága által készített új 13/a szakaszt. .A szenátus helyzetére a kormánnyal szemben jellemző, hogy az első szavazás eredménye így oszlott meg: 141 a szenátus által megállapított szöveg mellett és 125 szavazat ellene. Egyébként a kamara szerdán éjjel 11 órakor ült össze, ismételten tett ünnepélyes nyilatkozataiban a birodalmi kormány nevében tudomására hozott a világ közvéleményének. Ha a három hatalom nyilatkozata politikájának egyik állandó céljául jelöli meg azt, hogy „a lehető legteljesebb egyensúlyt biztosítsák a nemzetközi valutapiacon”, akkor ezt a kijelentést mi örömmel fogadjuk, ez azonban nem akadályozhatja meg annak megállapítását, hogy az angol és az amerikai aláértékeléssel a világ gazdasági egyensúlyát a legnagyobb mértékben megzavarták. Ez viszont nem tartja vissza a német birodalmi kormányt attól, hogy a maga részéről is támogassa mindazokat a törekvéseket, amelyek a három hatalom nyilatkozata szerint arra irányulnak, hogy a jelenlegi kontingentálási és valutaellenőrzési rendszert fokozatosan enyhítsék addig, amíg végre teljesen megszüntethetik”. A három hataalmi egyezmény irányái •— Ha ezeknek az elgondolásoknak alapján megvizsgáljuk a francia frank értékcsökkentését és az értékcsökkentés módozatait, sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a nemzetközi valutahelyzet bizonytalanságán ez a lépés csak kevéssé változtatott, sőt amíg eddig az aranyalapon álló államok blokkja legalább a maga körében stabilitást biztosított, most már ez is eltűnt, miután a francia frank értékcsökkentése a svájci és a hollandi pénznemek értékcsökkentését is maga után vonta. A három hatalmi valutaegyezmény még arról sem intézkedik, hogy e három ország pénzneme keretében kölcsönösen szilárd, viszonylatot állapítson meg. Éppoly kevéssé állapítottak meg szilárd viszonylatot a svájci és hollandi pénznem között és így az eddigi állapodtal szemben a bizonytalanságot még jobban növelték. Ebben a pillanatban, amikor az arannyal való általános kapcsolatokat felfüggesztették, Németországon és még három, vagy négy más államon kívül a világnak nincs olyan valutája, amely elvben szilárd alapokon nyugodnék, ellenben minden más ország valutája részben bizonyos határokon belül, részben korlátlanul az illető államok kormányainak önkényes irányítása alá került, így ezek a valuták nagyrészt egymás között sem rendelkeznek szilárd viszonylattal. Ha tehát éppen ezért nem is bízunk az ilyen rendszabályok sikerében, Németország távol áll attól, hogy bírálja, vagy valamilyen módon zavarja azokat a rendszabályokat, amelyeket a francia kormánynak véleménye szerint meg kellett tennie. Ellenkezőleg nagyon is örülünk annak, ha a francia kormány nyilatkozatában kifejezésre juttatott siker bekövetkezik és különösen, ha a nemzetközi fizetések biztonsága, és a fizetések szabadsága ismét helyreáll. Schacht kifejtette Németország felfogását a pénzértékek leértékeléséről is Állandóság a nemzetközi forgalom szilárd alapja . A magunk részéről is feltétlenül kötelességünknek tartjuk annak megvizsgálását, hogy mi milyen esetleges zeendszabályokkal járulhatunk hozzá e cél eléréséhez. A birodalmi kormány és a Birodalmi Bank e kérdés megvizsgálásánál minden habozás nélkül arra az elhatározásra jutott, hogy a külföld értékcsökkentési intézkedéseivel növelt bizonytalanságot nem akarjuk még azzal is növelni, hogy mi is bizonytalan tényezőt hozzunk az amúgy is bizonytalan valutahelyzetbe. — Azoknak az országoknak, amelyekre-"