Budapesti Hírlap, 1936. október(56. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-01 / 224. szám

»X*-- V lünk kereskedelmet folytatnak, tud­ni­ok kell,­­ hogy mi éppen az állandóságban látjuk­­ a­ nemzetközi forgalom elengedhetetlenül sa­' lárd' alapját. Ha pedig egyes német érde­keltek részéről is az a kívánság jut kifeje­, zésre, hogy a márka értékét csökkentsük,­­ akkor nem akarom az érvek súlyát azzal túlozni, hogy velük egyénenként polemizált­­­ak. Németország szempontjából csak any­­­yit mondok, hogy a devizagazdálkyrlási­­ rendszert, — amelynek­ kényelmetlenségeit , és hiányosságait mi mindig elismertük — nem lehet feleslegessé tenni tiszt­en érték­csökkentés útján. A Versailles­ igazságta­lanságból keletkezett súlyos adóterhek és nyersanyagbeszerzésünk nehézségei arra kényszerítenek bennünket, hogy fenntartsuk ezt a devizagazdálkodási rendszert. Majd csak a helyzet általános enyhülése után le­het arról szó, h­ogy felfüggesszük a német devizaellenőrzést. Ennek a kérdésnek meg­oldásától azonban nemcsak Németország gazdasági jóléte függ, hanem mindazok­nak az országoknak jóléte is, amelyek ér­dekelve vannak egy hetvenmilliós nép felve­vőképes piacain. Néma­etországt nem kényszeríthetik olyan lépésre, mely érdekeit veszélyeztetné . — Teljes mértékben tudatában vagyunk ■ annak, hogy a mostani nemzetközi, valuta­­helyzet súlyos áldozatokat hárít reánk, de semmiféle nyomás sem indu­luitja a­­­rmet birodalmi kormányt ol­yan lépés megtéte­lére, amely saját népének és országának­­­érdekeit veszélyeztetné. Ennek ellenére a­ német birodalmi kormány mindenkor haj-­­ leendő arra­, hogy részt vegyen olyan célra- a vezető nemzetközi tárgyalásokon, amelyek- a három hatalom nyilatkozatában hangsú­lyozott törekvés megvalósítására■ irányul­nak,­ hogy az egyes nemzeti érdekeknek megfelelő szabad, nemzetközi gazdasági és fizetési forgalmat hozzanak létre. H­a a három hatalom eljárásából ilyen lehetőség adódik, ezt mi örömmel fogjuk üdvözölni és hajlandók leszünk arra, hogy ezt a hely­­zetet újból megvizsgáljuk­. Időközben azon­ban a dolgok fejlődését a legnagyobb nyu­galommal szemléljük és döntésünket időn­­kért telj­en szabad akaratunkból hozzuk meg. Devizagazdálkodásunk következtében a nemzeti kormány uralmának egész ideje alatt stabil gazdasági alapokkal rendelkez­tünk valutánk terén és ezt a helyzetet to­vábbr­a is fenntartjuk. Ez a termelő és fo­gyasztó számára egyaránt fontos előny felér a devizagazdálkodás­sal kapcsolatos minden kényelmetlenséggel A francia szenátus vitája a frank értékcsökkentéséről PARHES, szept­. 30. A szenátus ülését délelőtt háromnegyed, tíz órakor nyitották meg. Az ülésen meg­jelent Auriol pénzügyminiszter és a kor­mány több más tagja is.. Gardey előadó beterjesztette a bizottság jelentését a kormány pénzügyi javaslatáról. Gardey kifejtette, hogy a javaslatba ho­zott rendszabályok nem jelentik a valuták olyan természetű kiigazítását, mint pél­dául az a tervezet, amelyet Caillaux 1925- ben ajánlott és amely határozott kötele­zettséget foglalt magában az érdekelt államok részéről valutáik egymáshoz való szilárd viszonyának fenntartása tárgyá­ban. Nem becsüli alá az angol, amerikai és f­ran­cia kormány közös nyilatkozatának baráti jellegét, de utal arra, hogy ez nem foglal magában semmiféle kötelezettséget sem a devizák ércparitása, sem a tőkék és áruk forgalmát megakadályozó rend­szabályok tárgyában. A kormány kikerü­l­­hetetlenné tette a frank értékcsökkenté­sét. Az a kérdés, váljon ennek megvalósí­tására olyan módot választ-e, amely szi­lárd pénzhez juttatja az országot, előmoz­dítja a pénzügyek rendbehozatalát és fel­lendíti a közgazdaságot. Angliában és Belgiumban a pénzügyek rendbehozatalá­nak siettetése céljából lényegesen csök­kentették az állami kiadásokat. Ezzel szemben­­a kormány javaslata növeli a ki­adásokat. Másfelől a javaslat nem tartal­maz semmiféle rendszabályt, amely meg­akadályozná az árak gyors növekedését a kiskereskedelemben. A bizottság elfoga­dásra ajánlja nevezetesebb módosítások nélkül a javaslat első címének cikkelyeit, amelyek a valutaügyi rendelkezéseket tar­talmazzák, kéri azonban azoknak a cikke­lyeknek a kikapcsolását, amelyek az úgy­nevezett­­„társadalmi rendelkezéseket” fog­lalják magukban. Az a felfogása ugyanis, hogy ha ezek a rendszabályok általánosak és széles körre kiterjednek, azzal a ki­kerülhetetlen következménnyel járnak, hogy megsemmisítik a valutaügyi reform hatását és így belső ellentmondást visz­nek bele a javaslatba. Az ellenzék érvei Elsőnek Far­ján szenátor, a köztársasági szövetség pártjának vezérszónoka beszélt, aki megokolta, hogy pártja miért nem szavazza meeg a javaslatot. A köztársasági szövetség­­ mondott.-t -— mindig ellenezte a pénz értékcsökkentését, amely igazságta­­­lanságokra és romlásra vezet. Az a javas­lat, amelyet a képviselőház megszavazott, olyan kiegyenlítő rendszabályokat tartal­maz, amelyek az értékcsökkentést meg­fosztják minden esetleges hasznos eredmé­nyétől . „ . . „ Chaumié demokrata hatpárti kifejtette, hogy a frank értékcsökkentését csupán nemzetközi megállapodásra támaszkodva le­het" végrehajtani. Az angol-amerikai-fran­­cia hármas egyezmény csupán érzelmi kap­csolatot jelent és nem foglal magában kö­telezettségeket. De Blois gróf szemére vetette az egy­mást követő kormányoknak, hogy nyilatko­zataikban mindig visszautasították a frank értékcsökkentésének gondolatát, tetteikben azonban az értácsökkentést készítették elő. Az egész ország most a szenátus felé for­dul és határozott lépést vár tőle. B. H. 1936 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK A kormány politikája csődbe jutott, a csődeljárást nem lehet rábízni A délutáni ülés első szónoka Lemery volt igazságügyminiszter, pártonkívüli jobboldali szenátor volt. Szemére vetette a kormánynak, hogy mindig azt hangoztatta, hogy nem csinál pénzértékcsökken­tést és íme most mégis ezt javasolja. A javasolt művelet nem orvosolja a bajt, legfeljebb ideig-óráig enyhíti. A kormány azonban újabb csőd és újabb devalváció felé vezet. Élesen kikelt Jouhaux szakszervezeti ve­zér múlt vasárnapi beszéde ellen, amely­ben kijelentette, hogy a népfronti kor­mány megbuktatása esetén a munkaszövet­ség általános sztrájkkal felel. Hogy enged­heti meg a kormány, — úgymond Lemery — hogy ilyen szavak elhangozzanak. Végre­­valahára véget vet-e már a kormány az efajta pártütő megnyilvánulásoknak. Min­dig lesz elég erőnk ahhoz, hogy megvédjük a törvényes hatalmat és letörjük az ösz­­szeesküvést. A maximális pénzértékcsök­­kentés megvalósítása esetén az aranykész­let 22 milliárddal értékelődik fel, de a kormány ebből csak kilencmilliárddal ren­delkezhetik, viszont a Francia Bankkal szemben fennálló tartozása 19 milliárd. Ha a költségvetési hiány továbbra is fenn­ma­rad, minden harmadik hónapban le kell majd ismét szállítani a frank értékét. Ha kormány továbbra is megengedi a gyárak megszállását, éppen azok fogják cserben­hagyni, akikre a legnagyobb szüksége van. A komány politikája csődbe jutott, de a csődeljárást már nem szabad reál­znunk. Kéri, szavazzanak a Blum-kormány javas­lata ellen. ­ A pénzügyminiszter megvédi javaslatát Fourcade köztársasági egységpárti sze­nátor után, aki bejelentette, hogy pártja a kormány javaslata ellen szavaz. Vincent Auriol pénzügyminiszter válaszolt a kor­mány ellen elhangzott támadásokra. " A kormányt­ s­em bűntudat, sem gyen­geségeivel nem tölti el A pénzértékcsök­kentés okai hosszú évekre nyúlnak. A font és a dollár helyzete szükségképp kihatással volt Franciaország helyzetére is. Hosszú időn keresztül igyekeztek megvédeni a frankot az úgynvezett klasszikus módsze­rekkel. A magas kamatláb azonban még csak súlyosbította azt a válságot, amely a francia termelésre nehezedett. Megpróbál­koztak a pénzsűrítő politikával is, amely mindenütt s nálunk is alkalmatlan eszköz­nek bizonyult a gazdasági tevékenység fel­lendítésére. —• Azok az államok, —• folytatta Vincent Auriol — amelyek letértek az aranyalap­ról, a gazdasági fellendülés korszakába lép­tek. A pénz paritása a nemzeti és a nem­zetközi szükségletek függvénye kell hogy legyen, viszont az eddigi frank áthatolha­tatlan falat emelt Franciaország és a többi nemiket között. — Szemünkre vetik továbbá, hogy Ang­ Lester danzigi főmegbizott felmentése GENF, szept. 30. A Népszövetségi Tanács Lester danzigi népszövetségi főmegbizottat helyettes nép­­szövetségi főtitkárrá nevezte ki, Azcarate utódjául, aki londoni spanyol nagykövet lett és ezért tisztéből lemondot. Delbos francia külügyminiszter felszóla­lására a Tanács megállapította, hogy Les­ter kinevezése nem jelent semmiféle válto­zást a Népszövetség és Danzig szabad vá­ros viszonyában. Genfi diplomáciai körökben a felmentést annak tulajdonítják, hogy a Népszövetség meggyőződött Lester Danzigban való tart­­hatatlan helyzetéről. lia és az Egyesült Államok nem vállalt elég messzemenő kötelezettségeket. Aki ezt mondja, az kétségbevonja az angolszász népek közismert kötelességtudását. Uraim, Morgenthau kincstári államtitkár és Ne­ville Chamberlain angol kincstári kancel­lár kifejezetten kijelentette, hogy ezzel a megegyezéssel olyan nemzetközi épület alap­­jait vetettük meg, amely a becsületen és a kölcsönös bizalmon nyugszik. De ez még csak a kezdet kezdete. Folytatnunk kell a munkát. A kormány el akarja­ kerülni a pénzértékcsökkentés esetleges káros követ-­ kezi­ényeit. Bízunk benne, hogy a megnö­vekedett szociális terheket, az üzleti élet fellendülése következtében könnyűszerrel el lehet majd viselni. Caillaux véleménye A pénzügyminiszter után Caillaux radi­kális szenátor, a pénzügyi bizottság elnöke, emelkedett szólásra. — Én is azok közé tar­tozom, — mondotta, — akik annak idején a frank árfolyamát túlságosan magasnak ta­lálták. 1926-ban, amidőn elhagytam a mi­niszteri széket, olyan pénzrögzítésről tár­gyaltam, amely mellett a frank árfolyama a fonthoz viszonyítva 130 lett volna. Ezután szigorúan bírálta a kormány ed­digi pénzügyi politikáját. A frank érték­csökkentése elkerülhetetlen volt — mon­dotta. A kormány eddig úgynevezett reflá­­ciós politikát űzött, de ez az egész vona­lon kudarcba fulladt. A siker titka a költ­­ségvetési egyensúlyban rejlik. Az ország népének meg kell hoznia a szükséges áldo­zatot, mert különben egyre lejjebb süllye­dünk azon a lejtőn, amelynek alján mind­nyájan jól tudjuk, hogy mi vár. A kommunista párt álláspontját a pénz­ügyi törvényjavaslattal szemben Cachin Marcel fejtette ki. Ezzel befejeződött az­ általános vita és kimondották a szakaszon­kénti tárgyalásra való áttérést. A szenátus elfogadta az első szakaszt, amely felfüggeszti az 1928. évi pénzügyi törvényt. Ugyancsak a kamara által elfoga­dott szövegben szavazták meg a 2—5. sza­kaszokat. A kormány ellenében kétféleme­­léssel elfogadta a 13/a. szakaszt, amely a kamara által megszavazott szöveg H. és kö­vetkező szakasza helyébe kerül. A portugál külügyminiszter az enyhíthető igazságtalanságokról A Népszövetség közgyűlésének szerdai ülése GENF, szept. 30. A Népszövetség közgyűlése ma délelőtt Salavedra Lamas elnökletével ülést tartott. A főtitkári jelentésről folyó általános vitához Tahezaz etióp megbízott szólott hozzá, aki Etiópia helyzetére és az etióp nép küzdelmére hívta fel a Népszövetség figyelmét. Monteiro portugál külügyminiszter be­szédében rámutatott az Európában ural­kodó háborús szellemre. Az természetes — mondotta — hogy egyes országok bizonyos elveket képviselnek, de az lehetetlen, hogy ezeket az eszméket idegen országokra akar­ják kényszeríteni. Ezért vannak egyes ál­lamok veszélyben. Ma a szavaik értelme a­­szélességi fokok szerint, változik. Nem sza­bad a viszályokat úgy megszüntetni, hogy új igazságtalanságok támadjanak. A köz­gyűlésnek azonban sohasem lenne elég ha­talma ahhoz, hogy változásokat kényszerít­­sen olyan­­tagállamokra, amelyek mint ér­dekelt felek szerepelnek. Jelenleg ajánlatos lenne bizonyos állapotok megváltoztatása olyan arányban, amelyben az elősegítené a nemzetközi együttműködést. Senki sem tagadhatja, hogy egy vigyá­zatlan revízió újabb nehézségek magvát rejtené magában. El kell■­ismerni, hogy vannak olyan igazságtalanságok, amelye­ket enyhíthetünk. A feladat nem könnyít, mert természetszerűleg ellenállásra talál A problémákat lassan kell tanulmányozni. A hatalmasok nem győzedelmeskedhetnek a gyengék felett, mert a Népszövetséget nem azért hívták életre, hogy politikai tö­rekvéseket támogasson, vagy elősegítsen. Cantilo argentin megbízott kifejtette, hogy Argentína a Népszövetség reformját nem módosítások, hanem megfelelő értel­mezések útján óhajtja végrehajtani. Min­denkinek közre kell működnie abban, hogy biztosítsák a Népszövetség egyetemességét. Haiti megbízottja örömmel csatlakozott kormánya nevében a leszerelésre vonatkozó francia kezdeményezéshez. Délután egy órakor a vitát félbeszakí­tották és folytatás­át csütörtökön délelőtt tíz órára halasztották­ harmadik leszerelési bizottságot, amely dön­teni fog a leszerelési értekezlet elnöki ta­nácsának összehívásáról Ezzel a lépéssel a hatalmaknak az a céljuk, hogy felélesz­­szék a leszerelési értekezletet. Ottlik György felszólalása GENF, szept. 30. A népszövetségi közgyűlés pénzügyi kér­désekkel foglalkozó bizottsága ülést tartott. 1930-ban a közgyűlés ellenőrző bizottságot alakított az új népszövetségi palota épít­kezéseinek felülvizsgálására pénzügyi szem­pontból Ottlik György magyar kiküldött felszólalásában azt javasolta, hogy az ellen­őrző bizottság egy évig mai összetételében működjék tovább, hogy befejezhesse a köz­gyűlés által rábízott feladatot és a közgyű­lés negyedik bizottsága küldjön ki egy al­bizottságot, amely majd javaslatokat ter­jeszt a jövő évi közgyűlés elé a bizottság tagjainak újra megválasztásáról. "Visszehívják a harmadik leszerelési bizottságot GENF, szept. 30. A Népszövetség közgyűlésének elnöki ta­nácsa szerda délután Saavedra Lamas el­nökletével ülést tartott és elhatározta, hogy Dánia, Finnország, Norvégia, Hollandia és­­ Svédország kérésére újra összehívják al Apponyi Albertné beszéde a szociális bizottságban Apponyi Albertné grófné ma felszólalt a Népszövetség közgyűlésének 5-ik szociális kérdésekkel foglalkozó bizottsága ülésén Kiemelte annak szükségét, hogy a prosti­tuált nőket Európában, de főleg a Távol- Keleten és Szövetoroszországban megfelelő védelemben kell részesíteni. Üdvözölte a Svédországban történt javulást és a Fran­ciaországban bevezetett legújabb rendszert. Hangoztatta, hogy a veszélyeztetett fiatal­ság védelmét ki kell terjeszteni a 14—21 éves korhatárra. A Nansen-féle hivatal je­lentőségéről szólva annak a véleményének adott kifejezést, hogy a prostituáltakat fe­lülvizsgáló rendőrséget úgy kell megszer­vezni, mint ahogy Távol-Keleten kísérle­teznek vele, vagyis női rendőröket bíznak meg ezzel a feladattal. A négus nem mond le jogai­ról, de hajlandó — alkura LONDON, szept. 80. A londoni abesszin követség a következő hi­vatalos nyilatkozatot adta ki: — A négus hangsúlyozni kívánja, hogy mindig kész áldozatokat hozni, hogy meg­egyezést létesítsen Olaszországgal a Népszö­vetség közvetítése útján az alapokmány ér­telmében. Soha nem fog lemondani és nem adja fel uralkodói és felségjogait. Az a kije­lentés, hogy áldozatokat fog hozni, nem je­lenti azt, hogy lemond jogairól Arról be­szélnek azonban az egész világon, hogy az olasz-abesszin kérdés világháborút okozhat. A négus ennek megakadályozására kész minden tőle telhetőt elkövetni. A Reuter-iroda genfi levelezője szerint a különböző abesszin békenyilatkozatokat úgy értelmezik, hogy a négus kész elismerni Olaszország felségjogait Abesszínia meghódí­tott részein, ha Olaszország nem vonja két­ségbe Abesszínia felségjogait a még me­g nem szállt részeken. A Reuter-iroda levelezője szerint Rómában nevetségesnek tartják a négus alkudozási kí­sérleteit, hangoztatva, hogy Olaszország nem mond le Abesszínia legcsekélyebb részéről sem, soha nem ismerte el, hogy Goroban füg­getlen kormány működik és ezt az abesszin állítást a legjoban megcáfolja a goroi angol konzul visszahívása. Az esős idő megszűnté­vel az olasz hadak haladéktalanul bevonul­nak Goroba és Abesszínia egyéb még el nem foglalt részeibe.

Next