Budapesti Hírlap, 1936. október(56. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-03 / 226. szám

1936 OKTÓBER 3. SZOMBAT B. 11. A minisztertaács táviratilag ad­­-ex közölte Gömbös Gyula minisz­terelnököt abból az alkalomból, hogy október hó 9-én lesz negyedik évfor­dulója miniszterelnöki hivatalos es­küje letételének. Ez az évforduló az egész nemzeti közvélemény előtt is jelentőséggel teljes, mert alig volt még kor, amelynek négy rövid esz­tendeje súlyos eseményekben és al­kotó munkában olyan gazdag képet mutatna, mint az a legutóbbi négy év, amely Gömbös Gyula miniszter­­elnöksége alatt telt el. Külpolitiká­ban úgy, mint bepolitikában egyik esemény a másik­at követte és ezek­nek kaleidoszkópszerű alakulásában tisztán, világosan látszik annak a külpolitikának sikere, amelyet a kor­mány követett és amelynek helyes voltát a parlamenti ellenzék is min­denkor elismeri. Ezeknek az esemé­nyeknek nem egyszer veszedelmes zajlása közepette Magyarország vál­tozatlanul a nyugalom országa ma­radt. Az alkotó munka belpolitikai téren a megállapított programnak megfelelően és zökkenőtől mentesen folyt. Elsősorban gazdasági és szo­ciális téren és pedig olyan rendszere­sen és intenzíven, hogy hatása máris örvendetesen mutatkozik a munka­­nélküliség csökkenésében, a munkaal­kalmak növekedésében. Valóban az alkotások négy esztendeje zárul le a Gömbös-kormány hivatalbalépésének évfordulóján és ez az alkotó munka éppen ezzel az évfordulóval egyidejű­­leg nyert újabb, hatalmas lendületet azzal a kapavágással, amellyel a mi­niszterelnökhelyettes megindította az Alföld vízellátásának kérdését meg­oldani hivatott munkálatokat. A kül­politika terén tovább zajlanak a ma ■még következményeikben alig értékel­hető események. Azt azonban nyu­godtan remélhetjük, hogy­­ nem csekély részben a legutóbbi négy esz­tendő k­ormányzati tevékenységének eredményeként — Magyarország to­vábbra is a rend, a nyugalom és a munka szilárd európai szigete ma­raul. * A munka szabadságáról beszélt m éd ma Bornemisza Géza iparügyi miniszter a Magyar Jövő Szövetség ülésén. A munka jogának szentségé­ül, amelyet minden kormánynak kö­telessége megvédeni mindenkivel szemben. Mert a munkához való jo­got, mint emberi alapjogot, párthoz, csoporthoz, vagy szervezethez — mondjuk — szakszervezethez való tartozástól függetlenül, mindenki a születésével szerzi meg. A munka joga semmi esetre sem lehet monopó­liuma valamely csoportnak, vala­mely szűkebb társadalmi, vagy poli­tikai körnek. Mindnyájukká ez a jog és ennek hathatós védelme nélkül nincs biztosítva a munkás megélhe­tése. Amikor az iparügyi miniszter ilyen értelemben beszélt a munka sza­badságáról, hitet tett az etikai alapo­kon nyugvó gazdaságpolitika mellett, amelynek legteljesebb érvényesülése elsősorban a munkásosztálynak je­lenti azt a mozgási és érvényesülési szabadságot, amelyért minden kul­turáltam munkásosztálya teljes jog­gal harcol. * A magyarság párhuzamos előre­­•k­í­törése a film ipari és művészeti frontján, valamint a magyar sike­rek bemutatása a filmeken már ré­gen fáj bizonyos túlzó román körök­nek. A fájdalom szülte az irigységet és ez az irigység diktálta az első in­tézkedést, amely megtiltotta a film­­feliratokon a magyar nyelv haszná­latát. A második intézkedés kivágatta a román mozikban bemutatott vala­mennyi olimpiai filmből mindazokat a, *részeket, amelyek a magyarok si­kerét mutatták be. Bolla Zakariás, a kolozsvári Romania Noua szerkesz­tője azonban úgy vélekedik, hogy más után kell a magyar sikereket el­lensúlyozni. Arra kívánja kötelezni a külföldi filmvállalatokat, hogy leg­ alább annyi román filmszínészt és technikust alkalmazzanak, mint ahány magyart foglalkoztatnak. Ak­kor megszűnnék az a tarthatatlan állapot, — mondja — hogy a romá­nok állandóan tapsolni kénytelenek a mozikban a magyarok teljesítményei­nek. Bolla Zakariás tehetséges, de szertelen ember. Nem tud pártkere­tekben megmaradni és külön frontot alkot lapjával a román politikában, meg közéletben, ahol különösen Ma­­niu védelmét tűzte ki élete céljául. Úgy látszik, egyoldalú szemlélete megfosztja a szükséges kritikai érzé­kétől is, mert amikor megfogalmazta furcsa javaslatát, elfeledkezett arról, hogy nincs hatalma a­ külföldi film­vállalatok felett, amelyeknek alkotá­saira a román közönség még jó ideig­­ rászorul. De azt is elfelejtette, hogy Romániának még nincsen filmipara, nincsenek filmművészei és techniku­sai sem. Nincs tehát kit elhelyezni. Mert ha volnának megfelelő román művészek és műszaki szakemberek, akkor ezeket a vállalkozás szívesen fogadná éppen úgy, mint a magyaro­kat, akiket szintén nem kényszer nyo­mása alatt foglalkoztatnak. A logi­kátlan okoskodásból és a naiv javas­latból azonban kilóg a lóláb, ha semmi egyebet, de annyit mégis el lehetne érni, hogy a magyar filmeket és a magyar közreműködéssel készült fil­meket — amennyire lehet — ki kell tiltani Romániából. De akkor egysze­rűbb ezt nyíltan megmondani és nem ilyen nagyon is átlátszó trükkel megvalósítani akarni. A nemzet kulturszínvonalától függ a falu népének jövője Kozma Miklós belügyminiszter megnyitotta a Magyar Nép Hete kiállítását Kozma Miklós belügyminiszter kedden délelőtt féltíz órakor ünnepélyes keretek között nyitotta meg az Iparcsarnokban a Nép-, Föld-, Egészségkiállítást, amelyet a Turul Szövetség rendezett a Magyar Nép Hete keretében. Az ünnepélyes megnyitóra előkelő kö­zönség gyűlt egybe az Iparcsarnok bejá­rata előtt. Ott volt Szendy Károly polgár­mester Salamon Géza fővárosi tanácsn­ok, Lenn Ottó, a MÁV elnöke, Terstyánszky Ák­os postavezérigazgató, Chorin Ferenc felsőházi tag, a GyOSz elnöke, Fenyő Miksa, a GyOSz igazgatója, Petres József dr., az OTI alelnöke, Ferenczy Tibor dr. főkapitány, Eckhardt Ferenc dr. egyetemi tanár, jogkari dékán, Szablya János, az Iparművészeti Társulat ügyvezető elnöke, Gyulay Tibor d­r., a Kereskedelmi és Ipar­kamara főtitkára, Kádas Károly dr. ipar­ügyi minisztériumi miniszteri osztályta­nácsos, Kiss Endre dr., Kecskemét polgár­­mestere, az országgyűlési képviselők közül Karafiáth Jenő dr. ny. miniszter, Biró György, Boczonádi,Szabó Imre, Em­­ch- Harrach Tihamér, Görgey István, Usetty Béla s még sokan a közélet kiválóságai közül. Kozma Miklós belügyminisztert, aki Johan Béla dr. államtitkár kíséretében érkezett, a Turul Szövetség díszszázada fogadta. A belügyminiszter végighaladt a díszszázad arcéle előtt, majd az előkelősé­gek csoportjához lépett. Itt Végváry Jó­zsef dr., a Turul Szövetség fővezére, a ki­állítás rendezőbizottságának elnöke üdvö­zölte őt. A Turul Szövetség küldetést teljesít — A Turul Szövetségbe tömörült baj­társi ifjúság — mondotta többi között — küldetést kíván teljesíteni akkor, amiken­ a magyar társadalom figyelmét felhívja­­ azokra a megoldandó nagy problémákra,­­ amelyeket a magyar falvak, tanyák és­­ puszták kis házainak virágos ablakai rej­tegetnek — felkutattuk a nemzet gyökerét, a magyar népet, hogy saját tapasztalatunk alapján sikerrel munkálkodhassunk célunk érdekében. Felkerestük munkája közben a magyar népet, a magyar parasztot, hogy az orvos lelkiismeretességével megfogjuk pulzusát, pontos láztáblát készítsünk és feljegyezzük mindazokat a mulasztásokat és hibákat, amelyek a betegségnek jel­lemző tünetei. Ez a kiállítás nem más mint e láztáblának és a tünetek leírásá­nak ismertetése azon a konzíliumon amelyre meghívtuk a magyar közönséget A magyar ifjúság nem akarja félreveri a harangot, hanem ellenkezőleg, bizonyí­tani kívánja azt, hogy a betegség nem gyógyíthatatlan. A belügyminiszter beszéde Kozma Miklós belügyminiszter az üdvözlő beszédre a következőkben válaszolt: " A kormány programjának egyik leg­­alapvetőbb pontja a népegészségügy fej­lesztése és a népies, szociális politika ér­vényesítése. Ebbe a máris eredményeket felmutató, egységesen elgondolt és szer­ves felépítési munkába kapcsolódott be mint értékes segítség a múlt év őszén a Turul Szövetség „Egészség Hete” jeligéjű kiállítás­a. A most megnyíló Nép-, Föld- és Egészségkiállítás folytatása a múlt év Egészség Hetének s hiszem, hogy sikeré­nek is. A Nép és föld egymáshoz kapcsolódó fogalmak — kell, hogy éppen így egymás­hoz kapcsolódjék a nép és az egészség fo­galma is. Egészségügyi és szociális téren a társadalom ma magasabb kívánságokkal lép fel, mint a háború előtt. E kívánságok jogosak és teljesítendők a józan lehetősé­gek határáig. A sikerhez, az elérhető ered­ményekhez szükséges, hogy ismerjük a va­lódi helyzetet, a követendő, fejlődést hozó módszereket. De szükséges ezenfelül az egységes irányítást jelentő kormányzati tevékenységet összekapcsolni a társadalom segítő tevékenységével s érdeklődésével is. A Nép, a Föld és az Egészség jegyében — A helyzetismerettel rendelkezünk. Ko­moly és alapos tudományos munka és sta­tisztika tárja szemünk elé a helyzetképet. Itt újat nem is kaphatunk, tudunk min­dent. A jobb helyzetet elérő, a javulást je­lentő módszereket szintén ismerjük. A megvalósításnak üteme a rendelkezésre álló anyagi eszközökön kívül a nemzet át­­lagos kulturszínvonalától, összeműködni tu­dásától, kegyelmétől s áldozatkészségétől függ. A harmadik követelményt, a társada­lom érdeklődését kívánja szolgálni és fo­kozni ez a most megnyíló kiállítás a Nép­, a Föld és az Egészség jegyében. — Ezért a kiállítás megvalósítását öröm­mel üdvözlöm, különösen, ha a jövőbe te­kintve javítani akar. Örömmel üdvözlöm, ha hatásában, az optimizmus nevében mu­tat rá arra, ami máris történt — valódi képet ad arról, ami bajt jelent, de nem azért, hogy keseregjünk és okoljunk, ha­nem a javítani akarás jegyében azért, hogy bizakodással segítsünk, örömmel üdvözlöm pedig elsősorban akkor, ha minden baj és hiány mellett is a legfontosabb igazságot dokumentálja. Ez a legfontosabb és kétség­telen igazság pedig az, hog­* a magyar nép példátlan nehéz történelmi múlt dacára és egy nagyon nehéz, de javuló jelent­ésve ős­erejében töretlen, lelkében erős, bizakodó és bátor fizikumában és lelkierejében pe­dig semmivel sem áll hátrább más népek­nél, — sőt. — A nép, a föld és az egészség jegyében rendezett kiállítás keltse fel az érdeklődést komoly problémák iránt, tanítson, neveljen és irányítson komolyan és eredménnyel. Ak­kor eléri célját ez a kiállítás és vele a Turul­ Szövetség és annak érdemes vezető­sége, amelynek őszinte köszönetemet feje­zem ki a kiállítás létrehozataláért.­­ E kiállítást annak a célnak jegyében nyitom meg, amelyet szolgálni kívánunk, a magyar ifjúsághoz pedig azt a kérést in­tézem, hogy a helyzet, célok és módszerek ismeretében a kutatás teréről, amelyen ma már túlvagyunk, a kormány, által kijelölt helyes után, most már a segítés, a komoly felvilágosítás, szóval a helyes megvalósí­tás útjára lépjen, mert ma ez az ő kívána­tos és helyes feladata , mert így jutunk kormány, ifjúság, társadalom összefogva a szebb magyar jövő felé. A belügyminiszter szavait nagy éljenzés követte. Kozma Miklós belügyminiszter ez­után Johan Béla dr. államtitkár és a 5 megnyitó ünnepélyen résztvevő előkelősé­gek kíséretében Végváry József dr. vezeté­sével a kiállítás megtekintésére indult. A főváros pavilionja A fővárosi útépítési ügyosztály cso­portja, amelyhez a fővárosi kertészet is tartozik, három teremben ügyes, modern elrendezésben mutatja be a főváros köz­­egészségügyének és higiéniájának előmoz­dítása céljából a főváros út- és csatornahá­lózatát, továbbá mindazt, amit a kertészet az utóbbi években végzett. Szemléltetően mutatja be az utak higiénájának fontos kérdését, úgyszintén Budapest földalatti világát, a csatornázást, azonkívül itt lát­ható még a fővárosi kertészet által készí­tett rendezési tervek, amelyek között a Ta­bán, a városligeti körönd, a Városmajor és a Ferdinnd-tér rendezésének terve is szerepel. Osztrák vélemény Benes elnök sikertelen felvidéki útjáról BÉCS, okt. 2. : A hivatalos „Wiener Zeitung” vezér­cikke fölöttébb kétesnek tartja Benes el­nök tólföldi útjának sikerét. Az ilyen ünnepélyes külsőségekkel feldíszített láto­gatások — mondja a lap — nem alkalma­sak arra, hogy feltárják a valódi hely­zetet és csak dekoratív értékük szokott lenni. A tótok élés szembenállása a köz­pontosító törekvésekkel szemben ez alka­lommal nem juthatott kifejezésre, de a felszólalásokból kitűnt, hogy a tót nép­párt ragaszkodik az önkormányzat köve­teléséhez. A két nép megbékélésének ne­hézségeit az is mutatja, hogy a tót szár­mazású Hodzsa miniszterelnöknek máig sem sikerült a tót néppártot rábírnia a kormánykoalícióban való részvételre. A lap ezután részletes vizsgálat alá veszi a cseh belpolitikai helyzetet s arra az ered­ményre jut, hogy Csehország súlyos el­határozások előtt áll. A nemzetiségi kér­dések következtében a cseh köztársaság politikai szenvedélyek tűzfészke lett, s a gazdasági viszonyok nyomása alatt foko­zódik a szélsőségek térnyerése. Hodzsa miniszterelnöknek — így fejeződik be a cikk — minden derűsen látása mellett be kell vallania, hogy a cseh demokrácia útja belső és külső ellenségek között, veszé­lyes szakaszon vezet keresztül. Nem tűrnek magyar jegyzőt Székelyföldön KOLOZSVÁR, okt. 2. Az udvarhely megyei megyefőnök bel­ügyminiszteri rendeletre hivatkozva, ti­zenkét magyar jegyzőt és három román jegyzőt, akiknek azonban felesége magyar, rendelkezési állományba helyezett. Kilá­tásba helyezte, hogy nem bocsátják el az illetőket, hanem a királyságbeli állomás­helyekre helyezik át. Udvarhely megyében így csak két magyar jegyző maradt a helyén. Valószínűnek tartják, hogy a jegyzőkkel kapcsolatos intézkedés a me­gyefőnököknek azzal az értekezletével van összefüggésben, amelyen intézkedéseket hoztak a székely megyék­­„visszarománo­­sítására”. Az erdélyi magyarság iskolasérelmei BRASSÓ, okt. 2. A most kezdődő iskolaévvel kapcsolatos beiratások közül a gyergyószentmiklósi állami iskola igazgatója 47 magyar tanuló iskolai bizonylatának kiadását tagadta meg. Négy elemi iskolai tanuló esetében indok gyanánt azoknak román származá­sát állapította meg, a többi 43 esetben még ennyi fáradtságot sem vett magának és tilalmát minden indokolás nélkül adta ki.­­ Hasonló a helyzet Karcfalván, Csovotfalván és Nagykászonban. A nagy­­kászoni állami iskola igazgatója névelem­zést tartott és a színmagyar Mihalcs-csa­­lád három gyermekének felekezeti isko­lába való beiratását megtiltotta azon a címen, hogy román származásúak. Egy magyar tanulót azért nem engedett kato­likus felekezeti iskolába menni, mert anyai ágon egyik őse görögkatolikus val­lásé volt. Az iskolafenntartó katolikus egyházi hatóságok panasszal éltek a köz­­oktatásügyi minisztérium előtt és itt azt az ítéletet kapták, hogy ha panaszaik megvizsgálása után úgy találják, hogy azok jogosultak, remélhetik a jogorvos­lást.

Next