Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-01 / 251. szám
Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 251. szám 1936. Kedd, november 3 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF-KÖRÚT I. SZÁM. ,TELEFONSZÁM: 1-444-00 MUSSOLINI: Amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, nem lehet véglegesen rendezni a Duna-medence kérdéseit Az oszthatatlan béke oszthatatlan háborút jelent — A békepolitika folytatásához a Népszövetség nem szükséges — Az olasz-francia barátság elhidegült — Az olasz-jugoszláv viszony rendkívül megjavult — A Berlin- Rája-tengely kristályosodási pont minden állam számára, melyet áthat a békeakarat — Küzdelem a bolsevizmus ellen — Az olasz-angol viszony megoldásának útja: nyilt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elismerése mellett — Jelszavunk: Béke mindenkivel A Truce negyedmillió olasz előtt mondotta el a milánói székesegyház előtti téren világpolitikai jelentőségű Külpolitikai beszédét !ILÁNÓ, nov. 2. Mussolini miniszterelnök Vasárnap délután a milánói Dóm téren közel negyedmilliós tömeg előtt elmondotta nagy érdeklődéssel várt beszédét. A Duce Olaszország északi fővárosát választotta ki nagyszabású külpolitikai beszédének elmondására. Milánó földrajzi fekvése megkönnyítette annak a célnak a megvalósítását, hogy a Duce szózatát Európa minden részében rádión hallhassák. Milánó hetek óta készült a nagy eseményre. Nincs az a színpadi rendező, aki annyi ügyességgel tudta volna megrendezni ezt a nagy színjátékot, mint ahogyan azt Milánó fasiszta szervezetei tették. Az egész város zászló- és transzparenstengerben úszott. Szombaton a sötétség beálltával mindenütt óriási reflektorok világították meg a transzparenseket. A fényeffektusok legmagasabb fokát a Dóm téren összpontosították. A székesegyház a késő éjszakai órákig vakító fényben úszott. A dóm homlokzatát teljesen befedte egy hatalmas vászonplakát a következő felírással: „Jézus Krisztus védelmezd meg a mi Ducénkat, hogy megmenthesse a Te civilizációdat!” A székesegyház homlokzatával szemben lévő palotán hasonló méretű plakát volt a következő felírással: „Éljen a Duce, a birodalom megalapítója!” A székesegyház előtt állították fel a szónoki emelvényt, amelyen a Dúcén kívül a kormány tagjai, továbbá a fasiszta párt vezető személyiségei foglaltak helyet. A szónoki emelvénytől jobbra és balra voltak a díszemelvények,, amelyeken a külföldi diplomaták és a többi meghívott előkelőig ült. Feltűnt, hogy a Dúcéhoz legközelebb ült a német nemzeti szocialista párt küldöttsége, amelynek vezetője a külföldi német nemzeti szocialisták birodalmi vezére, Bohle volt, aki egyben Hitler kancellárt is képviselte. A tribünök előtt sorakoztak fel a rádió, film- és fotóriporterek. A hatalmas tér utolsó zugig megtelt s a házak ablakai, erkélyei és tetői is zsúfoltak voltak. A tér a negyedmilliós tömeggel festőién színpompás képet mutatott. A feketeinges fasiszta szervezetek, a barnaruhás, piroskendős balillák, a különböző diákszervezetek színes csoportjai mellett a haderő valamennyi fegyverneme képviselve volt. Legelől álltak a keletafrikai hadjáratból visszatért napbarnított frontharcosok. A Duce pontban négy órakor ért a Dómtérre, és a tömeg mámoros lelkesedése közepette ment fel a szónoki emelvényre. A Duce mögött adott veje, Cisano gróf külügyminiszter, Starace, a fasziszta párt főtitkára és Alfieri propagandaügyi miniszter. A tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel, ütemes éljenzéssel üdvözölte a Ducét. A lelkesedés hatalmas zaja csak akkor szűnt meg, amikor megszólaltak a kürtök és jelt adtak a háromszoros „Üdv a Dúcénak!” üdvözlésre. A világpolitikai jelentőségű beszédet gyakran szakította félbe a tömeg lelkes üdvözlése, s a beszéd végeztével több, mint negyedóra hosszat tartott, amíg az extázis lecsillapodott. A beszédet valamennyi olasz rádió közvetítette, azonkívül az osztrák, német, svájci és magyar rádiók, továbbá a délamerikai és északamerikai rádióállomások és több angol rádió is. A nagy esemény megrendezése tökéletes volt. A forgalom természetesen a beszéd idejére egész Milánóban leállt h . Mussolini ! — Milánói feketeingesek! Mai beszédemben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államokkal való kapcsolataiban. Politikai nevelésnek magas foka lehetővé teszi, hogy kifejtsem azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgynevezett demokratikus lakomákon vitatnak meg. Rövid beszéde leszek, de hozzáteszem, hogy mindenegyes szavamat jól megfontoltam. Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az ábrándoktól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes lehetetlenség, hogy valamennyi állam , A béke és igazság üzenete Az egész világ nagy várakozása előzte meg Mussolini olasz miniszterelnök vasárnap délután a milánói Dómtéren mondott beszédét. A várakozás nem volt hiábavaló. A Duce beszéde az olasz fasizmus békeakaratának tisztán hangzó üzenetét vitte a hatalmas téren felsorakozott tízezrekhez és a rádió mikrofonja útján csaknem az egész világhoz. Elvénült közhelyek állott levegője helyett új utak és új cselekedetek erős és egészséges légáramlata csapott ki Mussolini mondásaiból. A fasizmus emberei a rendszer tizenötödik évébe lépő uralma alatt mindig hitet tettek bátor, új kezdeményezések, a vergiliusi „új rend” — novus ordo — mellett. A vasárnapi beszéd is ilyen fél mondatoktól, nyitva hagyott visszavonulási lehetőségektől irtózó, férfias nyíltságú kiállás volt egy nagyvonalú, építő békepolitika mellett. A milánói beszéd áttekintette és magába foglalta az európai politika egész széles mezejét. Az együttes biztonság rendszerének csődjéről és a status quo merev fenntartásának életre képtelen, halott népszövetségi politikájáról mondott szavak a beszéd elején éles ellentétben állanak a dinamikus erőknek azzal az élettől-ttt izzadó gazdagságával, amely a beszéd második és jelentőségében összehasonlíthatatlanul nagyobb felében a fasizmus álláspontját és cselekvő programját fejtette ki. A német és az osztrák kérdésben elmondott szavak most újabban és még erőteljesebben hangsúlyozták a július 11.-i osztrák-német megegyezés európai jelentőségét. A Berlin és Róma közötti tengelyről — a sokat emlegetett kifejezést ez alkalommal Mussolini is használta beszédében — úgy szólt, mint olyan kikristályosodási pontról, ahonnan jobb és építőbb korszak indulhat meg az európai politikában az őszinte békeakarat jegyében. Mussolini beszédének igazi jelentőségét abban lehet megtalálni, hogy külpolitikai célkitűzését nem kötötte le valami szűkebb csoporthoz vagy alakulathoz, amelyhez világnézeti alapon vagy közös érdekek révén talán szorosabb kapcsok fűzik, mint más nemzetekhez. A milánói beszéd félremagyarázhatatlan határozottsággal az egész, sőt talán ezt a kifejezőbb jelzőt is használhatnánk : az osztatlan Európa érdekeit kívánta szolgálni. Mussolini hangja csak akkor vált élessé, amikor jogos szemrehányással tett említést a népszövetségi szankciókról, amelyek ördögi pontossággal készítették elő a gazdasági megszállást az olasz nép ellen. Ennek az „ördögi” együttműködésnek el kell múlni, de Mussolini a hosszas és terméketlen rekriminációk helyett az igazi béke rendszerét felépítő európai együttműködés útjait kereste és ennek a gondolatnak a jegyében fordult azok felé, akik egy esztendővel ezelőtt a szankciók fegyverét fordították az olasz nemzet ellen. A népszövetségi szankciók mellett csak egyetlen hadüzenet van Mussolini beszédében és ez a bolsevizmus ellen szól. Kétféle bolsevizmusról tett említést az olasz miniszterelnök. Az egyik a világforradalom érdekében dolgozó nemzetközi kommunizmus, amelyet tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt élethalálharcban győzött le a fiatal, a diadalmas fasizmus. Ez ellen ma is harcol Olaszország és most, hogy a szükség úgy kívánta, habozás nélkül emelte újból a magasba a régi zászlót. A másik, nemzetközi szempontból sokkal jelentéktelenebb bolsevizmust úgy jellemezte Mussolini, mint az állami szuperkapitalizmus rendszerét, amely kétségtelenül sokkal távolabb van a nyugati demokráciák világától, mint a lakosság azelőtt legelhanyagoltabb rétegeinek gondját szociális felelősségérzettel felvevő és így lényegében az igazi demokráciát megvalósító fasizmus. A francia-olasz egyezmény nagyszerű lehetőségeinek sajnálatos meghiúsulását és az elhidegült barátság felelevenítésének várását említi a továbbiakban a beszéd, majd megemlékezik a jugoszláv-olasz viszony rendkívüli mértékben történt megjavulásáról. A beszéd végén drámai elevenséggel és a legmélyebbről jövő érzések nyílt őszinteségével szólott Mussolini az angolokkal való megegyezés lehetőségéről. De, érthető módon, az egész beszédben hozzánk az áll legközelebb, amit Mussolini Magyarországról mondott. Hisszük, hogy a Duce, Magyarországnak kezdettől fogva őszinte és velünk minden bajunkban együttérző barátja, maga is érezte és tudta, hogy mondatai, a négymillió, tőlünk elszakított magyarról, a látszat igazság kedvéért elkövetett és így ha lehet, még nagyobb igazságtalanságról, a magyar nemzet katonai erényeiről, bátorságáról és önfeláldozó szelleméről, másfél évtizednél is hosszabb, türelmes várakozás után a mi számunkra egy most elkövetkező jobb és emberibb korszak első örömüzenetét jelentik. Tizenhat éven át kerestük a békét — mondotta a magyar külügyminiszter alig néhány nappal a miánói beszéd elhangzása előtt és bizony valami szavakkal nehezen kifejezhető boldogság melege áramlik szét most minden magyar emberben, nem utolsó sorban a négymillió idegen uralom alatt sínylődőkben, mikor egy új és a réginél sokkal jobb, mert igazságosabb európai békerend — settlement, ahogyan az angolok nevezik — keretében, ime, Magyarország a legfelelősebb helyről hangzó ígéretet kapja a vele elkövetett igazságtalanság jóvátételére. Ezért az ígéretért mondott a szív igaz érzéséből fakadt hála nevében köszönetét Mussolininak, a magyar nemzet legnagyobb barátjának, a magyar miniszterelnök távirata. Európa békéje és Magyarország igazsága — ezt a két csodálatos üzenetet hozta a milánói beszéd nekünk, magyaroknak, minden magyarnak, a határokon innen és a határokon túl. "