Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-01 / 251. szám

Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 251. szám 1936. Kedd, november 3 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl­. KER., JÓZSEF-KÖRÚT I. SZÁM. ,TELEFONSZÁM: 1-444-00 MUSSOLINI: Amíg Magyarországnak nem szolgáltat­nak igazságot, nem lehet véglegesen rendezni a Duna-medence kérdéseit Az oszthatatlan béke oszthatatlan háborút jelent — A békepolitika foly­tatásához a Népszövetség nem szükséges — Az olasz-francia barátság elhidegült — Az olasz-jugoszláv viszony rendkívül megjavult — A Berlin- Rája-tengely kristályosodási pont minden állam számára, melyet áthat a békeakarat — Küzdelem a bolsevizmus ellen — Az olasz-angol viszony megoldásának útja: nyilt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érde­kek elismerése mellett — Jelszavunk: Béke mindenkivel A Truce negyedmillió olasz előtt mondotta el a milánói székesegyház előtti téren világ­politikai jelentőségű Külpolitikai beszédét !­­ILÁNÓ, nov. 2. Mussolini miniszterelnök Vasárna­p­­ dél­után a milánói Dóm­ téren közel negyed­­milliós tömeg előtt elmondotta nagy érdek­lődéssel várt beszédét. A Duce Olaszország északi fővárosát választotta ki nagysza­bású külpolitikai beszédének elmondására. Milánó földrajzi fekvése megkönnyítette annak a célnak a megvalósítását, hogy a Duce szózatát Európa minden részében rá­dión hallhassák. Milánó hetek óta készült a nagy ese­ményre. Nincs az a színpadi rendező, aki annyi ügyességgel tudta volna megren­dezni ezt a nagy színjátékot, mint ahogyan azt Milánó fasiszta szervezetei tették. Az egész város zászló- és transzparenstenger­ben úszott. Szombaton a sötétség beálltá­val mindenütt óriási reflektorok világítot­ták meg a transzparenseket. A fényeffek­tusok legmagasabb fokát a Dóm téren össz­pontosították. A székesegyház a késő éj­szakai órákig vakító fényben úszott. A dóm homlokzatát teljesen befedte egy hatalmas vászonplakát a következő felírás­sal: „Jézus Krisztus védelmezd meg a mi Ducénkat, hogy megmenthesse a Te civili­zációdat!” A székesegyház homlokzatával szemben lévő palotán hasonló méretű plakát volt a következő felírással: „Éljen a Duce, a bi­rodalom megalapítója!” A székesegyház előtt állították fel a szó­noki emelvényt, amelyen a Dúcén kívül a kormány tagjai, továbbá a fasiszta párt ve­zető személyiségei foglaltak helyet. A szó­noki emelvénytől jobbra és balra voltak a díszemelvények,, amelyeken a külföldi dip­lomaták és­ a többi meghívott előkelőig ült. Feltűnt, hogy a Dúcéhoz legközelebb ült a német nemzeti szocialista párt kül­döttsége, amelynek vezetője a külföldi né­met nemzeti szocialisták birodalmi vezére, Bohle volt, aki egyben Hitler kancellárt is képviselte. A tribünök előtt sorakoztak fel a rádió, film- és fotóriporterek. A hatalmas tér utolsó zugig megtelt s a házak ablakai, er­kélyei és tetői is zsúfoltak voltak. A tér a negyedmilliós tömeggel festőién színpom­pás képet mutatott. A feketeinges fasiszta szervezetek, a barnaruhás, piroskendős ba­lillák, a különböző diákszervezetek színes csoportjai mellett a haderő valamennyi fegyverneme képviselve volt. Legelől álltak a keletafrikai hadjáratból visszatért nap­barnított frontharcosok. A Duce pontban négy órakor ért a Dóm­térre, és a tömeg mámoros lelkesedése kö­zepette ment fel a szónoki emelvényre. A Duce mögött adott veje, Cisano gróf kü­l­ügyminiszter, Starace, a fasziszta párt fő­titkára és Alfieri propagandaügyi minisz­ter. A tömeg szűnni nem akaró lelkesedés­sel, ütemes éljenzéssel üdvözölte a Ducét. A lelkesedés hatalmas zaja csak akkor szűnt meg, amikor megszólaltak a kürtök és jelt adtak a háromszoros „Üdv a Dúcé­nak!” üdvözlésre. A világpolitikai jelentőségű beszédet gyakran szakította félbe a tömeg lelkes üdvözlése, s a beszéd végeztével több, mint negyedóra hosszat tartott, amíg az extázis lecsillapodott. A beszédet valamennyi olasz rádió közvetítette, azonkívül az osztrák, német, svájci és magyar rádiók, továbbá a délamerikai és északamerikai rádióállo­mások és több angol rádió is. A nagy esemény megrendezése tökéletes volt. A forgalom természetesen a beszéd idejére egész Milánóban leállt­ h . Mussolini ! — Milánói feketeingesek! Mai beszé­demben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugta­lan és zavaros pillanatokban az európai államokkal való kapcsolataiban. Politi­kai nevelésnek magas foka lehetővé teszi, hogy kifejtsem azokat a problé­mákat, amelyeket az úgynevezett parla­mentekben és az úgynevezett demokra­tikus lakomákon vitatnak meg. Rövid beszéde leszek, de hozzáteszem, hogy minden­egyes szavamat jól megfontoltam.­­ Mindenekelőtt meg kell szabadíta­nunk a nemzetközi életet az ábrándok­tól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia ma­radványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes lehetetlenség, hogy valamennyi állam ­, A béke és igazság­ üzenete­ ­Az egész világ nagy várakozása előzte meg Mussolini olasz miniszterel­nök vasárnap délután a milánói Dóm­téren mondott beszédét. A várakozás nem volt hiábavaló. A Duce beszéde az olasz fasizmus békeakaratának tisz­­tán hangzó üzenetét vitte a hatalmas téren felsorakozott tízezrekhez és a rádió mikrofonja útján csaknem az egész világhoz. Elvénült közhelyek ál­lott levegője helyett új utak és új cse­lekedetek erős és egészséges légáram­lata csapott ki Mussolini mondásaiból. A fasizmus emberei a rendszer tizen­ötödik évébe lépő uralma alatt mindig hitet tettek bátor, új kezdeményezések, a vergiliusi „új rend” — n­ovus ordo — mellett. A vasárnapi beszéd is ilyen fél mondatoktól, nyitva hagyott visszavo­nulási lehetőségektől irtózó, férfias nyíltságú kiállás volt egy nagyvonalú, építő békepolitika mellett. A milánói beszéd áttekintette és ma­gába foglalta az európai politika egész széles mezejét. Az együttes biztonság rendszerének csődjéről és a status­ quo merev fenntartásának életre képtelen, halott népszövetségi politikájáról mon­dott szavak a beszéd elején éles ellen­tétben állanak a dinamikus erőknek az­zal az élettől-ttt izzadó gazdagságával, amely a beszéd második és jelentőségé­ben összehasonlíthatatlanul nagyobb fe­lében a fasizmus álláspontját és cse­lekvő programját fejtette ki. A német és az osztrák kérdésben el­mondott szavak most újabban és még erőteljesebben hangsúlyozták a július 11.-i osztrák-német megegyezés európai jelentőségét. A Berlin és Róma közötti tengelyről — a sokat emlegetett kife­jezést ez alkalommal Mussolini is hasz­nálta beszédében — úgy szólt, mint olyan kikristályosodási pontról, ahon­nan jobb és építőbb korszak indulhat meg az európai politikában az őszinte békeakarat jegyében. Mussolini beszédének igazi jelen­tőségét abban lehet megtalálni, hogy külpolitikai célkitűzését nem kötötte le valami szűkebb csoporthoz vagy alaku­lathoz, amelyhez világnézeti alapon vagy közös érdekek révén talán szoro­sabb kapcsok fűzik, mint más nemze­tekhez. A milánói beszéd félremagya­­rázhatatlan határozottsággal az egész, sőt talán ezt a kifejezőbb jelzőt is hasz­nálhatnánk : az osztatlan Európa érde­keit kívánta szolgálni. Mussolini hangja csak akkor vált élessé, amikor jogos szemrehányással tett említést a népszö­vetségi szankciókról, amelyek ördögi pontossággal készítették elő a gazda­sági megszállást az olasz nép ellen. En­nek az „ördögi” együttműködésnek el kell múlni, de Mussolini a hosszas és terméketlen rekriminációk helyett az igazi béke rendszerét felépítő európai együttműködés útjait kereste és ennek a gondolatnak a jegyében fordult azok felé, akik egy esztendővel ezelőtt a szankciók fegyverét fordították az olasz nemzet ellen. A népszövetségi szankciók mellett csak egyetlen hadüzenet van Mussolini beszédében és ez a bolsevizmus ellen szól. Kétféle bolsevizmusról tett emlí­tést az olasz miniszterelnök. Az egyik a világforradalom érdekében dolgozó nemzetközi kommunizmus, amelyet ti­­zennégy-tizenöt évvel ezelőtt élethalál­harcban győzött le a fiatal, a diadal­mas fasizmus. Ez ellen ma is harcol Olaszország és most, hogy a szükség úgy kívánta, habozás nélkül emelte új­ból a magasba a régi zászlót. A másik, nemzetközi szempontból sokkal jelen­téktelenebb bolsevizmust úgy jellemezte Mussolini, mint az állami szuperkapita­lizmus rendszerét, amely kétségtele­nül sokkal távolabb van a nyugati de­mokráciák világától, mint a lakosság azelőtt legelhanyagoltabb rétegeinek gondját szociális felelősségérzettel fel­vevő és így lényegében az igazi demo­kráciát megvalósító fasizmus. A francia-olasz egyezmény nagyszerű lehetőségeinek sajnálatos meghiúsulá­sát és az elhidegült barátság felelevení­tésének várását említi a továbbiakban a beszéd, majd megemlékezik a jugo­­szláv-olasz viszony rendkívüli mérték­ben történt megjavulásáról. A beszéd végén drámai elevenséggel és a legmé­lyebbről jövő érzések nyílt őszinteségé­vel szólott Mussolini az angolokkal való megegyezés lehetőségéről. De, érthető módon, az egész beszéd­ben hozzánk az áll legközelebb, amit Mussolini Magyarországról mondott. Hisszük, hogy a Duce, Magyarország­nak kezdettől fogva őszinte és velünk minden bajunkban együttérző barátja, maga is érezte és tudta, hogy mon­datai, a négymillió, tőlünk elszakí­tott magyarról, a látszat igazság ked­véért elkövetett és így ha lehet, még nagyobb igazságtalanságról, a magyar nemzet katonai erényeiről, bátorságá­ról és önfeláldozó szelleméről, másfél évtizednél is hosszabb, türelmes vára­kozás után a mi számunkra egy most elkövetkező jobb és emberibb korszak első örömüzenetét jelentik. Tizenhat éven át kerestük a békét — mondotta a magyar külügyminiszter alig néhány nappal a miánói beszéd elhangzása előtt és bizony valami szavakkal nehe­zen kifejezhető boldogság melege áram­lik szét most minden magyar emberben, nem utolsó sorban a négymillió idegen uralom alatt sínylődőkben, mikor egy új és a réginél sokkal jobb, mert igaz­ságosabb európai béke­rend — settle­­ment, ahogyan az angolok nevezik — keretében, ime, Magyarország a legfe­­lelősebb helyről hangzó ígéretet kapja a vele elkövetett igazságtalanság jóvá­tételére. Ezért az ígéretért mondott a szív igaz érzéséből fakadt hála nevében köszönetét Mussolininak, a magyar nemzet legnagyobb barátjának, a ma­gyar miniszterelnök távirata. Európa békéje és Magyarország igaz­sága — ezt a két csodálatos üzenetet hozta a milánói beszéd nekünk, magya­roknak, minden magyarnak, a határo­kon innen és a határokon túl. "

Next