Budapesti Hírlap, 1937. február (57. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-07 / 30. szám
1337 FEBRUÁR 7. NAP.ÍRNAP ia kívül 57E-orc, aiM 1 Jiff ill )/ A . vV|GyA'z z. Gyermekek az angol király koronázásán hassoi^ e!#v. Vid a dohonlo.'l r k v a n i u fii me; kényszerítői r legyen, minden ‚•?'. v var kapható öli/ @1 fi mgoléshan (a miniatűr szivarok. Ciganyos. Señoritas. Joviales tízesben), minden cigarettafajta,a legolcsóbbak is. huszaszseb- (A Budapest Hírlap londoni tudósítójától:" A májusi királykoronázás nagy részben a gyermekek öröme is lesz Angliában, mert ez alkalommal a gyermekek sokkal nagyobb szerephez jutnak, mint eddig. Öröme lesz a gyermekeknek a királykoronázásban márd csak azért i£, mert sok ezer gyermek érkezik a brit birodalomból ez alkalommal Londonba, hogy részt vegyen a körméretben. És részt vesznek a gyermekek a koronázási szertartásban is, mégpedig elég nagy számmal, sőt egyikmásik igen fontos szerepet játszik benne. A legfontosabb szerepet természetesen a tizennégy éves Erzsébet hercegnő, a trón örököse kapja a gyermekek sorában. A kis gyermekhercegnő vezeti majd a királyi hercegek és hercegnők csoportját. Ő éppen úgy, mint a királyi család többi tagja, ■aszályos koronázási díszruhát visel és udvari dámái, kamarásai, s egyéb udvaron, cok fogják kísérni. Kezében kis koronát tart, amelyet abban a pillanatban, amikor édesanyját, a királynét koronázzák, a fejére illeszt. Ez a mozdulat szimbóluma a hódolatnak és egyszersmind jel arra, hogy a koronázásnál jelenlevő peerek ugyanezt tegyék. A kis Erzsébet hercegnőnek lesz a feladata továbbá a király és a királyné előtt a jelenlevő hercegek és hercegnők és egyéb főrangúak nevében az előírt hódolatot tolmácsolni. A kis Erzsébet hercegnő és fiatalabb testvére nem egyedüli a gyermekek sorában, akik a koronázási szertartáson résztvesznek. Nagyobb szerep jut Royal herceg két fiának és a királyi ház többi gyermektagjának is. Nem érdektelen az a tény, hogy VI. György koronázási ünnepén 19 kiskorú peer vesz részt: ezek között sokan vannak 21 évesnél jóval fiatalabbak. Egyik-másikuk 10, 11, 12 éves iskolába járnak, de minthogy rangjuknak és méltó Ciíguanák teljes jogú viseleti, részt vesznek a koronázáson. Anglia 26 kiskorú főura közül heten tíz éven aluliak. Ezek nem vesznek részt a korotázáson. A tízévesek és tíz éven felüliek ugyanolyan koronázási ruhát viselnek, mint rangjuk felnőttjei: atkszruhát, rövid nadrágot, selyemharisnyát, csattog cipőt és egy bíborvörös bársonyból készült, hermelinnel gazdagon díszített köpenyt, fejükön pedig koronát. A peerek rangszerinti csoportban vesznek részt az ünnepségen. A koronázás után a királyi pár előtt elvonulnak, hogy hódolatukat kifejezhessék, mely alkalommal a koronát leveszik fejükről. Az egyes rangcsoportokból a legidősebb főrangú kilép a sorból, a trónhoz lép és rangtársai nevében úgy fejezi ki hódolatát, hogy a. király előtt letérdel, kezével megérinti a koronát és megcsókolja a király bal arcát. ■ "l-Ko-rex .zivEPee w fe z V,W •' LONDON, február U. ff* Az orosz rejtély_________ Írta: Trócsányi Zoltán Golyó, akasztófa, börtön, száműzetés, — olvassuk nap-nap után a Moszkvából érkező ,, tudósításokat. Népbiztosok, lapszerkesztők, Lenin özvegye, Litvinoff felesége a proskribáltak listáin, s akik még tegnap az agyalábú óriás, az Orosz Birodalom új rendszerének legmegbízhatóbb hívei voltak, ma átlőtt fejjel,vagy nyakszirttel a kőfal tövében, vagy a börtön fenekén hevernek, vagy várják ugyanezt a sorsot. A borzalom országában megkezdődött a bomlás, a nagy gépezetből kiszedték és megsemmisítették a csavarokat, s egyelőre talán még a legfontosabbakat helyükön hagyták, a gép azonban lazul, mozgása egyre bizonytalanabb s bármely pillanatban darabokban zuhanhat szét. Európa visszafojtott lélekzettel lesi, hogy mi történik a szomszédban, „Euráziá"-ban, a határtalan Orosz Birodalomban, amelyet húsz év óta SSSR-nek, Oroszország Szocialista Szovjetjei Szövetségének nevez az új kísérleti rendszer. Mi történik a szenzáció, a váratlan meglepetések és fordulatok, a szélsőségek, az egyik végletből a másikba zuhanások, a „szakadékba ugrások” földjén? Ahol a szovjet uralomra jutásáig, hogy Dosztojevszkij szavaival éljünk, „Istent szívében hordozó nép” lakott, amely a szovjet uralom alatt, legalább látszólag, átalakult Isten-tagadóvá. Egy orosz író meghatározása szerint az orosz lélek be van rendezkedve a bukásra. Az orosz lelket valami különös belső szükség arra kényszeríti, hogy áthajoljon a korlátokon és a meredély szélén, fölé hajolva, belenézzen, vagy valami ellenállhatatlan kényszer hatása folytán fejjel ugorjon bele. Ezt cselekedte akkor, amikor húsz évvel ezelőtt belevetette magát a cári zsarnokságból egy másik világba, ahol egyenlőséget, testvériséget, kenyeret remélt. S most, amikor már meggyőződhetett róla, hogy az új ,,paradicsomiban sincs jobb dolga, mint azelőtt, bizonyára minden átmenet nélkül fogja belevetni magát a másik szélsőségbe. Az az „ázsiai eszmény”, amely Szovjet-Oroszországban a lelkeket látszólag, vagy valójában meghódította, a minden szilárdul megalapozott etnikától és európai moráltól való eltérés, ez az új „veszedelmes, iszonyú szentség” — úgy látszik — veszti erejét. Akik lelkesedésből, vagy nyereségvágyból, akarva vagy belesodortatva, ennek az új eszménynek a szolgálatába állottak s a hatalom élére kerültek, ma rettegve fürkészik egymás arcát, igyekeznek kiolvasni szemük rezzenéséből, mosolyukból, komor merengésükből, hogy mit rejteget lelkében a másik? Mert az orosz lélekben már kész az elhatározás. A jóslás kockázatos dolog, még olyan határozott jellemvonás a népnél is, mint az orosz, — a történelem azonban tanít s a múlt példáival sejteti a jövendőt. Tömegeknek egymás ellen fordítása, egymásnak rohanása és lemészárlása sehol sem ment soha olyan könnyen és olyan gyorsan, mint Oroszországban. Amit Gegely a Bulyba Tárászban megírt a kozákoknak pillanatok alatt való fellázításáról, orosz olvasó számára érthető, selfogadható valóság. Hogyne volna az olyan ember előtt, aki tudta azt, hogy ősei vallásháborúba rohantak egymás ellen, mert ki merték javítani az egyházi szertartáskönyvek romlott szövegeit. S ezen az alapon kettészakadt az orosz egyház. Ölték egymást, mert az egyik két ujjal vetett keresztet, a másik hárommal. Orosz orosz ellen fordult II. Borisz Godunov korában, amikor egy Moszkvából kicsapott szerzetes megjelent a nép közt, azt hirdetve magáról, hogy ő cár fia, aki tizenkét évvel azelőtt a hivatalos körök híradása szerint meghalt. A nép tömegesen tódul zászlója alá s hiábavaló Moszkva minden ellenállása, az ál-Dimitrij, a kicsapott szerzetes trónra jut. S amikor ezt a bitorlót három évi cársága után megölik, jön a másik bitorló, akit a nép s a történelem ,,tolvaj”nak nevezett. Ez is megbolondítja az országot azzal, hogy ő az igazi Dimitrij, s ő a cár s a nép leborul előtte, hogy a következő percben feláldozza érte életét. Ha rossz a termés s nagy az ínség — lázadás, ha kitör a pestis — lázadás. És borzalmas vérfürdő támad, amikor a pátriárka járvány idején nem engedi meg, hogy a nép a csodatevő szenthelyeket tömegesen látogassa. A fejedelmek korában, amikor a fontos ügyekben a vrecse, a népgyűlés döntött, gyakran mészárolták le egymást ugyanazon városnak közös célokat szolgáló lakosai, mert a fölvetett kérdésben nem tudtak megegyezni. A szavazatokat itt nem számolták meg, hanem az öregek végignéztek a gyülekezeten és úgy igyekeztek — az ordításból és csoportosulásból megállapítani a közhangulatot. S ha a kisebbség nem akarta magát alávetni a többségnek, egyszerűen agyonverték. Ki merné azt állítani, hogy a civilizáció nem szelídítette meg a szenvedélyeket Oroszországban is? Ma, különösen a szigorú fegyelem idején, a Cseka után és a cári Ochrana utóda, a GPU kíméletlen ellenőrzése mellett talán még álmukban sem mernek beszélni az emberek. Nagyon nehéz hát megszervezni közös lépésre a nagy tömegeket. Van azonban kollektív lélek, amely külső hatásokra mindenkiből azonos ellenhatásokat vált ki. S mi lesz, ha az orosz lélek, a dosztojevszkiji orosz lélek áthatol a korláton és a meredély szélén nem áll meg, hanem „lesz and lesz” kiáltással beleveti magát az új lehetőségekbe? Ki tudja? Azok a hírek, amelyek külföldre jutnak, hol Trockijjal, hol nyugati államokkal való kapcsolatokra utalnak. Tud-e Trockij a föld másik oldaláról, Mexikóból forradalmat szítani Moszkvában, kinek mi érdeke, hogy a szovjetek feje Oroszországban ( bolsevik), vagy Y legyen és előnyösebb volna-e Európára, ha a szovjetek elnökét nem Sztálinnak, hanem Trockijnak, vagy Ordzsonikidzének neveznék? Azt hisszük, nem erről van szó. Valahol mélyebben fekszik ezeknek a statáriáls intézkedéseknek az igazi oka. Elégületlenség kisebb-nagyobb mértékben mindenütt van. Éppen Oroszországban nem lenne, ahol a hosszú tél kegyetlen és vigasztalan hónapjaiban elviselhetetlenebb a szegénység, fájdalmasabban korog a gyomor, mint délen. Ott ahol nemcsak a nép mozog, hanem a hadsereg is zúg, valami nagy tragédia készül. Olyan ez a hozzánk is elhallatszó zaj, mint a föld mozgása földrengés előtt. Nemrégiben hallottam, hogy a ceglédi tanyákon újra megjelent Rudolf trónörökös. "várjon a kis orosz falvakban, a csodaváró, csodatüvő orosz parasztok között nem jelent-e már meg Alekszej cárevics, aki nem halt meg, hanem csak bujdosik. És százezer közül talán már meg is mutatták egynek és talán már híre is futott az országban: látták, látták__ Más kérdés azonban, hogy kinek volna-e oka örülni az orosz imperialista és pánszláv álmokért harcoló hatalmas nacionalista Oroszország feltámadásának? A bécsi császári porcellángyár műhelytitkai a budapesti bíróság előtt Műgyűjtők, műkereskedők és műértők nagy érdeklődésével kísért per zajlott le most a budapesti bíróságon. Lóránt Ferencné magánzeim pert indított a Zserbó cég ellen. A belvárosi korzó közönsége értékes szép vázákat, porcellánokat láthat a Zserbó kirakatában. Ilyen vázák körül keletkezett a per. Lóránt Ferencné 3200 pengő erejéig beperelte a céget. Keresetében előadta, hogy kilenc esztendővel ezelőtt két darab Alt- Wien porcellánvázát vásárolt a cégnél, 3200 pengőt fizetett érte. Éveken át abban a hiszemben volt, hogy a két váza valódi Alt-Wien márkás darab. Nemrégiben értékesíteni kívánta ezt a két vázát és ekkor, szerinte, a szakértők megállapították, hogy a vázák hamisítványok, egyáltalán nem tekinthetők valódi Alt-Wienporcellánoknak. Ezért most visszaköveteli a 3200 pengőt. A cég védekezése alapján a törvényszék szakértői bizonyítást rendelt el annak a megállapítására, hogy a vázák eredeti műtárgyak-e vagy közönséges hamisítványok. A peres felek kívánságára a törvényszék elrendelte három szakértő kihallgatását. A törvényszék Steiner Lajos bírósági szakértőt rendelte ki, a Zserbó Tóvárosi Fischer Emil porcellángyárost, a felperes pedig Réti Zsigmond műkereskedőt jelölte meg szakértőnek.Márffy István dr. törvényszéki bíró szobájában helyezték el a vázákat, amelyeket a szakértők a bírók és a felek képviselőinek jelenlétében aprólékosan megszemléltek, azután előterjesztették véleményüket, amely egyúttal feltárta az Alt-IFen-porcellánok műhelytitkait. A szakértői vélemény érdekesen írta körül az AiMFien-porcellánvázák keletkezésének és gyártásának módját. Előadják a szakértők, hogy a régi, korabeli Alt-Wienparcellánok előállítása Mária Terézia uralkodásának idejére vezethető vissza. Mária Terézia rendeletére állították fel a császári udvarban azt a műtermet, amelyben avatott művészek közreműködésével készültek az igazi eredeti, korabeli Alt-Wienparcellánok. A műterem első vezetője egy francia művész volt. A császári porcellángyárból kikerült holmik eredetileg fejedelmi ajándékokra szánt műtárgyak voltak. Mária Terézia és utódai nagy ünnepségek, látogatások alkalmával Alt-Wienporcellánokkal ajándékozták meg az előkelőségeket. Az igazi Alt-Wien-porcellánok csak később kerültek szabad kereskedelmi forgalomba, nem a császári udvar révén, hanem magánkezekből. Mária Terézia halála után még sokáig működött az udvari porcellánműterem. Mikor Ferenc József uralkodása megkezdődött, még folyt a műtárgyak művészi előállítása. Ferenc József azonban 1860- ban feloszlatta ezt a császári vállalkozást. Abban az időben két művész dolgozott a műteremben, Piltz festő és Rédler szobrász. Ferenc József engedélyével Piltz és Rédler jogosítványt kaptak az Art-Wienniűtárgyak folytatólagos előállítására. A császári porcellánműterem feloszlott, Piltz és Rédler üzeme pedig mint önálló magánvállalkozás,elég tekintélyes számú és mindenkor művészi kivitelű porcellánműtárgyakat gyártott. A perben szereplő két vázáról megállapították a szakértők, hogy ezek nem a császári udvar vállalkozásából kerültek ki, korabeli vázáknak tehát nem is tekinthetők. A vázak a Piltz-féle gyárból származnak, ahol azonban jogosan égették beléjük az Alt-Wien márkajelzést. Réti szakértő még külön kiemelte, hogy az igazi, korabeli Alt-Wien vázák még a műkereskedői forgalomban is csak ritkán fordulnak elő, a valódi Alt-Wien vázákat általában múzeumokban őrzik, vagy úgynevezett „erős, tartott” kezekben vannak és nem kerülnek eladásra. A szakértők különben hangsúlyozták, hogy az Alt-Wien márka megjelölése egy művészi stílust jelent. A perbeli vázák ennek a stílusnak művészi kivitelüknél fogva is teljesen megfelelnek és az értékük nagy. A bíróság ezután Lóránt Ferencné keresetét elutasította. Az ítélet megokolása szerint a vázák nem tekinthetők hamisítványoknak, megérik az összeget, amit Lórántné értük fizetett, a keresete tehát alaptalan. Vászonárut akar vásárolni ? Akkor keresse fel okvetlen KLEIN ANTAL divatáruházát Krály-utca 43., ahol óriási válasz Lekből mindent megtalál nagyon olcsón!