Budapesti Hírlap, 1937. február (57. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-07 / 30. szám

1337 FEBRUÁR 7. NAP.ÍRNAP ­­ia k­ívül 57E-o­rc, aiM 1 Ji­ff ill )/­­ A . vV|GyA'z z. Gyermekek az angol király koronázásán hassoi^ e!#v. Vid a dohonlo.'l r k v a n i u fii m­e; kényszerítői r legyen, minden ‚•?'. v var kapható öli/ @1 fi m­goléshan (a miniatűr szivarok. Ciganyos. Señoritas. Joviales tízesben), minden ciga­­rettafajta,a legolcsóbbak is. huszas­­zseb- (A Budapest Hírlap londoni tudósítójá­­tól:"­ A májusi királykoronázás nagy­ rész­­ben a gyermekek öröme is lesz Angliában, mert ez alkalommal a gyermekek sokkal nagyobb szerephez jutnak, mint eddig. Öröme lesz a gyermekeknek a királyko­ronázásban márd csak azért i£, mert sok ezer gyermek érkezik a brit birodalomból ez alkalommal Londonba, hogy részt ve­gyen a körméretben. És részt vesznek a gyermekek a koronázási szertartásban is, még­pedig elég nagy számmal, sőt egyik­­másik igen fontos szerepet játszik benne. A legfontosabb szerepet természetesen a tizennégy éves Erzsébet hercegnő, a trón örököse kapja a gyermekek sorában. A kis gyermekhercegnő vezeti majd a királyi hercegek és hercegnők csoportját. Ő éppen úgy, mint a királyi család többi tagja, ■aszályos koronázási díszruhát visel és ud­vari dámái, kamarásai, s egyéb udvaron, cok fogják kísérni. Kezében kis koronát tart, amelyet abban a pillanatban, amikor édesanyját, a királynét koronázzák, a fe­jére illeszt. Ez a mozdulat szimbóluma a hódolatnak és egyszersmind jel arra, hogy a koronázásnál jelenlevő peerek ugyanezt tegyék. A kis Erzsébet hercegnőnek lesz a feladata továbbá a király és a királyné előtt a jelenlevő hercegek és hercegnők és egyéb főrangúak nevében az előírt hódo­latot tolmácsolni. A kis Erzsébet hercegnő és fiatalabb testvére nem egyedüli a gyermekek sorá­ban, akik a koronázási szertartáson részt­­vesznek. Nagyobb szerep jut Royal herceg két fiának és a királyi ház többi gyermek­­tagjának is. Nem érdektelen az a tény, hogy VI. György koronázási ünnepén 19 kiskorú peer vesz részt: ezek között sokan vannak 21 évesnél jóval fiatalabbak. Egyik-másikuk 10, 11, 12 éves­ iskolába járnak, de minthogy rangjuknak és m­éltó­ Ciíguanák teljes jogú viseleti, részt vesznek a koronázáson. Anglia 26 kiskorú főura közül heten tíz éven aluliak. Ezek nem vesznek részt a kor­otázáson. A tízévesek és tíz éven felüliek ugyan­olyan koronázási ruhát viselnek, mint rangjuk felnőttjei: atkszruhát, rövid nad­rágot, selyemharisnyát, csattog cipőt és egy bíborvörös bársonyból készült, herme­linnel gazdagon díszített köpenyt, fejükön pedig koronát. A peerek rangszerinti cso­portban vesznek részt az ünnepségen. A koronázás után a­ királyi pár előtt elvo­nulnak, hogy hódolatukat kifejezhessék, mely alkalommal a koronát leveszik fejük­ről. Az egyes rangcsoportokból a legidő­sebb főrangú kilép a sorból, a trónhoz lép és rangtársai nevében úgy fejezi ki hódolatát, hogy a. király előtt letérdel, ke­zével megérinti a koronát és­ megcsókolja a király bal arcát. ■ "l-Ko-rex .zivEPee w fe z V,W •' LONDON, február U. ff* Az orosz rejtély_________ Írta: Trócsányi Zoltán Golyó, akasztófa, börtön, száműzetés, — olvassuk nap-nap után a Moszkvából ér­kező ,, tudósításokat. Népbiztosok, lapszer­kesztők, Lenin özvegye, Litvinoff felesége a proskribáltak listáin, s akik még teg­nap az agyalábú óriás, az Orosz Biroda­lom új rendszerének legmegbízhatóbb hí­vei voltak, ma átlőtt fejjel,­­vagy nyak­­szirttel a kőfal tövében, vagy a börtön fe­nekén hevernek, vagy várják ugyanezt a sorsot. A borzalom országában megkezdő­dött a bomlás, a nagy gépezetből kiszed­ték és megsemmisítették a csavarokat, s egyelőre talán még a legfontosabbakat he­lyükön hagyták, a gép azonban lazul, moz­gása egyre bizonytalanabb s bármely pil­lanatban darabokban zuhanhat szét. Európa visszafojtott lélekzettel lesi, hogy mi történik a szomszédban, „Eurá­­ziá"-ban, a határtalan Orosz Birodalom­ban, amelyet húsz év óta SSSR-nek, Orosz­ország Szocialista Szovjetjei Szövetségének nevez az új kísérleti rendszer. Mi történik a szenzáció, a váratlan meglepetések és fordulatok, a szélsőségek, az egyik véglet­ből a másikba zuhanások, a „szakadékba ugrások” földjén? Ahol a szovjet uralomra jutásáig, hogy Dosztoje­vszki­j szavaival él­jünk, „Istent szívében hordozó nép” la­kott, amely a szovjet uralom alatt, leg­alább látszólag, átalakult Isten-tagadóvá. Egy orosz író meghatározása szerint az orosz lélek be van rendezkedve a­­ bu­kásra. Az orosz lelket valami különös belső szükség arra kényszeríti, hogy áthajoljon a korlátokon és a meredély szélén, fölé ha­jolva, belenézzen, vagy valami ellenállha­tatlan kényszer hatása folytán fejjel ugor­jon bele. Ezt cselekedte akkor, amikor húsz évvel ezelőtt belevetette magát a cári zsarnokságból egy másik világba, ahol egyenlőséget, testvériséget, kenyeret re­mélt. S most, amikor már meggyőződhe­tett róla, hogy az új ,,paradicsomiban sincs jobb dolga, mint azelőtt, bizonyára minden átmenet nélkül fogja belevetni ma­gát a másik szélsőségbe. Az az „ázsiai esz­mény”, amely Szovjet-Oroszországban a lelkeket látszólag, vagy valójában meghó­dította, a minden szilárdul megalapozott etnikától és európai moráltól való eltérés, ez az új „veszedelmes, iszonyú szentség” — úgy látszik — veszti erejét. Akik lel­kesedésből, vagy nyereségvágyból, akarva vagy­ belesodortatva, ennek az új eszmény­nek a szolgálatába állottak s a hatalom élére kerültek, ma rettegve fürkészik egy­más arcát, igyekeznek kiolvasni szemük rezzenéséből, mosolyukból, komor meren­gésükből, hogy mit rejteget lelkében a másik? Mert az or­osz lélekben már kész az elhatározás. A jóslás kockázatos dolog, még olyan határozott jellemvonás a népnél is, mint az orosz, — a történelem azonban tanít s a múlt példáival sejteti a jövendőt. Töme­geknek egymás ellen fordítása, egymás­nak rohanása és lemészárlása sehol sem ment soha olyan könnyen és olyan gyor­san, mint Oroszországban. Amit Gegely a Bulyba Tárászban megírt a kozákoknak pillanatok alatt való fellázításáról, orosz olvasó számára érthető, s­­elfogadható valóság. Hogyne volna az olyan ember előtt, aki tudta azt, hogy ősei valláshábo­rúba rohantak egymás ellen, mert ki mer­ték javítani az egyházi szertartáskönyvek romlott szövegeit. S ezen az alapon ketté­szakadt az orosz egyház. Ölték egymást, mert az egyik két ujjal vetett keresztet, a másik hárommal. Orosz orosz ellen for­dult II. Borisz Godunov korában, amikor egy Moszkvából kicsapott szerzetes meg­jelent a nép közt, azt hirdetve magáról, hogy ő cár fia, aki tizenkét évvel azelőtt a hivatalos körök híradása szerint meg­halt. A nép tömegesen tódul zászlója alá s hiábavaló Moszkva minden ellenállása, az ál-Dimitrij, a kicsapott szerzetes trónra jut. S amikor ezt a bitorlót három évi cársága után megölik, jön a másik bi­torló, akit a nép s a történelem ,,tolvaj”­­nak nevezett. Ez is megbolondítja az or­szágot azzal, hogy ő az igazi Dimitrij, s ő a cár s a nép leborul előtte, hogy a követ­kező percben feláldozza érte életét. Ha rossz a termés s nagy az ínség — lázadás, ha kitör a pestis — lázadás. És borzalmas vérfürdő támad, amikor a pátriárka jár­vány idején nem engedi meg, hogy a nép a csodatevő szenthelyeket tömegesen lá­togassa. A fejedelmek korában, amikor a fontos ügyekben a vrecse, a népgyűlés dön­tött, gyakran mészárolták le egymást ugyanazon városnak közös célokat szolgáló lakosai, mert a fölvetett kérdésben nem tudtak megegyezni. A szavazatokat itt nem számolták meg, hanem az öregek vé­gignéztek a gyülekezeten és úgy igyekez­tek — az ordításból és csoportosulásból megállapítani a közhangulatot. S ha a ki­sebbség nem akarta magát alávetni a többségnek, egyszerűen agyonverték. Ki merné azt állítani, hogy a civilizáció nem szelídítette­­ meg a szenvedélyeket Oroszországban is? Ma, különösen a szi­gorú fegyelem idején, a Cseka után és a cári Ochrana utóda, a GPU kíméletlen ellenőrzése mellett talán még álmukban sem mernek beszélni az emberek. Nagyon nehéz hát megszervezni közös lépésre a nagy tömegeket. Van azonban kollektív lélek, amely külső hatásokra mindenkiből azonos ellenhatásokat vált ki. S mi lesz, ha az orosz lélek, a dosztojevszkiji orosz lélek áthatol a korláton és a meredély szé­lén nem áll meg, hanem „lesz and lesz” kiáltással beleveti magát az új lehetősé­gekbe? Ki tudja? Azok a hírek, amelyek külföldre jut­nak, hol Trockijjal, hol nyugati államok­kal való kapcsolatokra utalnak. Tud-e Trockij a föld másik oldaláról, Mexikóból forradalmat szítani Moszkvában, kinek mi érdeke, hogy a szovjetek feje Oroszország­ban ( bolsevik), vagy Y legyen és előnyö­sebb volna-e Európára, ha a szovjetek el­nökét nem Sztálinnak, hanem Trockijnak, vagy Ordzsonikidzének neveznék? Azt hisszük, nem erről van szó. Valahol mélyebben fekszik ezeknek a statáriál­s in­tézkedéseknek az igazi oka. Elégületlenség kisebb-nagyobb mértékben mindenütt van. Éppen Oroszországban nem lenne, ahol a hosszú tél kegyetlen és vigasztalan hónap­jaiban elviselhetetlenebb a szegénység, fájdalmasabban korog a gyomor, mint dé­len. Ott ahol nemcsak a nép mozog, hanem a hadsereg is zúg, valami nagy tragédia készül. Olyan ez a hozzánk is elhallatszó zaj, mint­ a föld mozgása földrengés előtt. Nemrégiben hallottam, hogy a ceglédi tanyákon újra megjelent Rudolf trónörö­kös. "várjon a kis orosz falvakban, a csoda­váró, csodatüvő orosz parasztok között nem jelent-e már meg Alekszej cárevics, aki nem halt meg, hanem csak bujdosik. És százezer közül talán már meg is mutat­ták egynek és talán már híre is futott az országban: látták, látták__ Más kérdés azonban, hogy kinek volna-e oka örülni az orosz imperialista és pán­szláv álmokért harcoló hatalmas naciona­lista Oroszország feltámadásának? A bécsi császári porcellán­gyár műhelytitkai a budapesti bíróság előtt Műgyűjtők, műkereskedők és­­ műértők nagy érdeklődésével kísért per zajlott le most a budapesti bíróságon. Lóránt Fe­rencné magánzeim pert indított a Zserbó cég ellen. A belvárosi korzó közönsége ér­tékes szép vázákat, porcellánokat láthat a Zserbó kirakatában. Ilyen vázák körül ke­letkezett a per. Lóránt Ferencné 3200 pengő erejéig be­perelte a céget. Keresetében előadta, hogy kilenc esztendővel ezelőtt két darab Alt- Wien porcellánvázát vásárol­t a cégnél, 3200 pengőt fizetett érte. Éveken át ab­ban a h­iszemben volt, hogy a két váza valódi Alt-Wien márkás darab. Nemrégi­ben értékesíteni kívánta ezt a két vázát és ekkor, szerinte, a szakértők megállapí­tották, hogy a vázák hamisítványok, egy­általán nem tekinthetők valódi Alt-Wien­­porcellánoknak. Ezért most visszaköveteli a 3200 pengőt. A cég védekezése alapján a törvényszék szakértői bizonyítást rendelt el annak a megállapítására, hogy a vázák eredeti műtárgyak-e vagy közönséges hamisítvá­nyok. A peres felek kívánságára a tör­vényszék elrendelte három szakértő ki­hallgatását. A törvényszék Steiner Lajos bírósági szakértőt rendelte ki, a Zserbó Tóvárosi Fischer Emil porcellángyárost, a felperes pedig Réti Zsigmond műkeres­kedőt jelölte meg szakértőnek.­­Márffy István dr. törvényszéki bíró szobájában helyezték el a vázákat, ame­lyeket a szakértők a bírók és a felek kép­viselőinek jelenlétében aprólékosan meg­szemléltek, azután előterjesztették véle­ményüket, amely egyúttal feltárta az Alt-IF­en­-porcellánok műhelytitkait. A szakértői vélemény érdekesen írta kö­rül az AiMFien-porcellánvázák keletkezésé­nek és gyártásának módját. Előadják a szakértők, hogy a régi, korabeli Alt-Wien­­parcellánok előállítása Mária Terézia ural­kodásának idejére vezethető vissza. Mária Terézia rendeletére állították fel a csá­szári udvarban azt a műtermet, amelyben avatott művészek közreműködésével ké­szültek az igazi eredeti, korabeli Alt-Wien­­parcellánok. A műterem első vezetője egy francia művész volt. A császári porcellá­n­­gyárból kikerült holmik eredetileg­ feje­delmi ajándékokra szánt műtárgyak vol­tak. Mária Terézia és utódai nagy ünnep­ségek, látogatások alkalmával Alt-Wien­­porcellánokkal ajándékozták meg az elő­kelőségeket. Az igazi Alt-Wien-porcellá­­nok csak később kerültek szabad kereske­delmi forgalomba, nem a császári udvar révén, hanem magánkezekből. Mária Terézia halála után még sokáig működött az udvari porcellánműterem. Mikor Ferenc József uralkodása megkez­dődött, még folyt a műtárgyak művészi előállítása. Ferenc József azonban 1860- ban feloszlatta ezt a császári vállalkozást. Abban az időben két művész dolgozott a műteremben, Piltz festő és Rédler szob­rász. Ferenc József engedélyével Piltz és Rédler jogosítványt kaptak az Ar­t-Wien­ni­űt­árgyak folytatólagos előállítására. A császári porcellánműterem feloszlott, Piltz és Rédler üzeme pedig mint önálló magán­vállalkozás,­­elég tekintélyes számú és min­denkor művészi kivitelű porcellánműtár­­gyakat gyártott. A perben szereplő két vázáról megálla­pították a szakértők, hogy ezek nem a császári udvar vállalkozásából kerültek ki, korabeli vázáknak tehát nem is te­kinthetők. A vázak a Piltz-féle gyárból származnak, ahol azonban jogosan éget­ték beléjük az Alt-Wien márka­jelzést. Réti szakértő még külön kiemelte, hogy az igazi, korabeli Alt-Wien vázák még a műkereskedői forgalomban is csak ritkán fordulnak elő, a valódi Alt-Wien vázákat általában múzeumokban őrzik, vagy úgy­nevezett „erős, tartott” kezekben vannak és nem kerülnek eladásra. A szakértők különben hangsúlyozták, hogy az Alt-Wien márka megjelölése egy művészi stílust jelent. A perbeli vázák en­nek a stílusnak művészi kivitelüknél fogva is teljesen megfelelnek és az értékük nagy. A bíróság ezután Lóránt Ferencné kere­setét elutasította. Az ítélet megokolása szerint a vázák nem tekinthetők hamisít­ványoknak, megérik az összeget, amit Ló­ránt­né értük fizetett, a keresete tehát alaptalan. Vászonár­u­­t akar vásárolni ? Akkor keresse fel okvetlen KLEIN ANTAL divatáruházát K­rály-utca 43., ahol óriási válasz Lekből m­indent megtalál nagyon olcsón!

Next