Budapesti Hírlap, 1937. július (57. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
st Vérszegénységnél és sápadtságnál reggel éhgyomorra, egy kis pohár természetes „Ferenc József” keserűvíz szabályozza a belek annyira fontos működését, a gyomoremésztést előmozdítja és az étvágyat erősen fokozza. Az orvosok ajánlják.. foglalkozhat aki erre az iparügyi minisztériumtól engedélyt kap. Lenolaj előállítására csak az kaphat engedélyt, aki már 1933 július elsejétől foglalkozik a mai napig lenolaj előállításával s az előírt feltételeket betartja. Kókuszolaj előállításra, továbbá napraforgómagolaj, illetve halzsírkeményítésre csak az kaphat engedélyt, aki 1938. szeptember elsejétől a mai napig ilyen anyag előállításával foglalkozott, betartotta azokat a rendeleteket, amelyeket az iparügyi miniszter előír.. A rendelet életbelépésétől 1938. augusztus 31-ig lenolaj, kókuszolaj és keményített olaj előállítására szóló újabb iparjogosítvány nem adható ki . Petró Kálmán és Purgly Emil szükségesnek tartaná, hogy a mezőgazdasági üzermeik részére is adható legyen keményített olaj előállítására iparjogosítvány. Csizmárdiy András azt kérdezte, hogy olajütök felállítása a rendelet hatályába ültközik-e. . Bornemisza Géza iparügyi miniszter válaszában rámutatott arra, hogy a rendelet ..lényegileg azonos a múlt évben hatályban volt rendelettel, újítás benne, a napraforgómagolaj és a halzsír keményítésére vonatkozó rendelkezés. A rendelet ebben a részében a mezőgazdaság, főként akisebb gazdák érdekeit szolgálja, mert napraforgó termeléssel kicsinyben különösen a Tiszántúlon foglalkoznak. Ezektől a kisgazdáktól a Futura veszi majd át terményüket s így a mai négy-öt pengős árak helyett 20—21 pengős árakhoz fognak jutni. A mezőgazdaság részére biztosított árakkal szemben az ipart is védelemben kell részesíteni, mert ennek az iparnak kapacitása ez idő szerint sincs kihasználva. Ezért kell az új alapításokat kizárni. A mezőgazdaságnak nem volna rentábilis az olajkeményítő gyártására berendezkedni, az olajütaket a rendelet nemcsak hogy nem érinti, hanem ellenkezőleg, az olajütök forgalma a rendelet következtében jelentékenyen emelkedni fog. A bizottság,a rendeletet elfogadta. , ,, Végül Koóá iíoltán sír seztette a bizottság 1886. évi december 18-től ' 1937. június terjedő'idő' alatt’kéjtettt működéséről szóló'ieleírtést. •" ■ " ‘ Juhász Andor elnök elismeréssel emlékezett meg a bizottságnak azokról a tagjairól, akik már hosszú ideje tevékeny részt veszneka bizottság működésében s mandátumuk a mai nappal lejárt. Köszönetet••mondott odaadó és értékes , munkásságukért, amellyel jelentékenyen megkönnyítették elnöki tisztét is. Ivády Béla a vele együtt kilépő tagok nevében is köszönetet mondott Juhász Andor elnöknek s a bizette ágnak elismeréséért s kérte, hogy az együtt eltöltött idő és munkásság emlékét tartsák meg a jövőben is. Az első bűn írta; SIMONFAY MARGIT Az iskolában színielőadásra készültek. Jótékonycélú előadást terveztek, aminek jövedelméből szegény gyermekeket akartak felruházni.. Magdinak főszerepet szántak benne. — Kérj otthon öt koronát jelmezre — mondta a tanítónéni. Magdi még aznap megkapta a pénzt édesapjától. Másnap a tanítónéni, akinek halcsontos fűzője, karsoppos frizurája és cvikkere volt, megkérdezte Magditól, hogy elhozta-e a pénzt. És ekkor valami különös dolog történt. Valami, amire Magdi később is csodálkozva emlékezett vissza és amit sohasem •tudott megmagyarázni magának. Ki tudja,hogyan volt? Talán az öreg ördög maga bújt az ő bőrébe és felelt helyette, mikor kérdezték. Magdi nem tervezett előre •semmi rosszat ■ és most mégis azt fejelte, hogy a pénzt otthon felejtette. Pedig az ötkoronás ott lapult a tolltartójában. Másnap megismétlődött a dolog. Magdi nem adta oda a pénzt, ami nála volt, de azért, a jelmezt megkapta. Világoskék szatinból készült ingecske volt ez, amely talmist ért. Aranycsillagok voltak belehímezve , szárnyacskák is tartoztak a feledd el elhozni az árát e a tanítónéni — én kred. tán nem. szólt és megint r.mi. gondolt a dologra. Az ötlan magával hordta és min. .t, hogy odaadja. De mikor azon, a sor» valaki mintha megfogta volna a kezét és egy hang a fülébe súgta: — Hallgass, te bolond! Már mindenki elfeledkezett róla. Tied a pénz.! Magdi hallgatott. Már egészen biztonságban ringatta magát, amikor lecsapott a villám. Az történt ugyanis, hogy Magdi édesanyja összetalálkozott atanítónénivel és azt elkérte tőle az öt koronát, amivel a gyerek adós maradt. Az anya szó nélkül fizetett, de otthon aztán vallatóba fogta Magdit. Magdi nem vallott, ellenben sírt, mint a 8 záporeső. Az apja szerette a nyugalmat és békességet maga körül ég, pártját fogta. — Ugyan, mit faggatod? mondta elnézően. — Hát nem találod ki, hogy elvesztette és nem merte megmondani. — De miért ne merte volna megmondani ? — Mit tudom én! Megijedt tőlem vagy tőled. Attól félt, hogy így megkínzod. Ezzel a dolog el volt intézve, de Magdi most már tudta, hogy meg kell szabadulni az ötkoronástól, amelyhez eddig annyira ragaszkodott. Nagy gond volt ez. Egész éjjel nem aludt tőle. Most tanulta meg, hogy milyen hosszú tud lenni egy ilyen éjszaka. Éjjel azért mégis könnyebbnek tűnt fel a dolog. Az ember elképzelhette így is, meg úgy is. De nappal, amikor egy percre sem hagyták felügyelet nélkül, akkor egyszerűen képtelenség volt a pénztől való szabadulás. Ha legalább megbízhatott volna valakiben. De senkinek nem mert szólni. Pontosan úgy érezte magát, mint a gonosztevők általában. Nem volt egyetlen nyugodt perce, zavartalan pillanata. Gyötörte a bűne, amelyet nem tudott jóvátenni. Iskolába a kisasszony kísérte el és az édesanyja jött el érte. Tenyerében ott égett az ezüstérem. Arra várt, hogy eldobhassa, de félt, hogy észre találják venni. Egyszer ebéd után belopódzott a szobába, amelyet éppen, szellőztettek. Már fel is emelte a karját,, hogy kihajítsa az ablakon a pénzdarabot! Már szinte fellélegzett, hogy megszabadulhat minden gondjától, mikor berohant a német kisasszony és bezárta az ablakot. — Szent Isten, még megfázhattál volna ebben a hidegben! — mondta ijedten. Az ötkoronás megint ott hevert a táska fenekén, de most már nem volt közönséges pénzdarab, Magdi bűne volt, amelytől nem tudott szabadulni. Amelytől nem tudott nyugodni. Bűn volt, amelyért bűnhődni kellett és egy napon ennek, is ütött az órája. Reggel történt. Magdi édesanyja tízórait csomagolt be a kislányának, mikor kezébe akadt az ötkoronás. Sokszor próbálta elképzelni magának Magdi, hogy milyen is lenne az, ha az édesanyja megtalálná nála a pénzt. Elképzelte, hogyan kiabálna, talán még nyakon is vágná, úgy, ahogyan sokszor ígérte már, de soha meg nem tette. Elképzelte rettenetesnek és félt is tőle alaposan, de most, mikor bekövetkezett a leleplezés, sokkal borzasztóbb volt minden rémképnél. Pedig az édesanyja egyetlen szót sem szólt. Nem tört ki haragosan. Nem szidta össze. Nem verte el. Csak nézett rá elhalványodó arccal és iszonyodó szemekkel. És Magdi édesanyja vádoló szemeből szeretett volna a föld alá süllyedni. — Mi az? Mi történik itt? — nyitott apa a szobába. A csend felelt. Aztán anya kezéből kihullott ás ezüst tallér és nagyot koppant a szőnyegen. Anya és lánya egymásra meredtek. Megzavarodva, üveges szemekkel nézték egymást s Magdi karja megadó, de mégis védekező mozdulattal emelkedett a levegőbe. Különös mozdulat volt ez egy elkényeztetett gyermektől. Ez a halálos csapást váró ember mozdulata volt. Félig könyörgő, félig elhárító és reménytelen mozdulat. Az apának szívét találta. — Mi történik itt? — kiáltotta izgatottan. Az anya felzokogott. — Lopott!... Nemcsak hazudott, de lopott is. Az egész idő alatt ott volt a pénz a táskájában ... Magdi ott állt elakadó lélekzettel. Minden porcikájában szörnyű izgalommal. Várt. Nem reménykedett. Nem is mentegetődzött. Kétségbeesett pillantásából meglátta az apa, hogy valóban bűnös, de látta azt is, hogy romlott nem lehet. Valamiképpen megbotlott, de most segíteni kell rajta, nehogy összetörje magát. — Ugyan, szívem — fordult a feleségéhez —, miért izgatod magadat feleslegesen. Az a szerencsétlen tallér biztosan megakadt a táska belsejében és Magdinak sejtelme sem volt róla, hogy, magánál hordja. Azt hitte, hogy már régen elvesztette valahol. Ezekre a szavakra, melyek feloldották és elsöpörték a szörnyű feszültséget, Magdi megtántorodott. Az apja idejében átkarolta. S most már az anyja is ott termett mellette. Magához szorította és vigasztalta. Most már Magdi zokogott. Megenyhülve és lassanként megvígasztalódva. De még mindig úgy érezte magát, mint aki álmodik. Azt álmodja, hogy a farkas torkából menekült meg. A farkas torka a bűn volt, amelytől most egész életére megtanult rettegni. B. H. 1937 JÚLIUS 1, CSÜTÖRTÖK Horthy Miklós kormányzó vendégül látta Kenderesen Blomberg vezértábornagyot Látogatás a hajmáskéri táborban Blomberg vezértábornagy, német birodalmi hadügyminiszter szerdán reggel 7 órakor gépkocsin Hajmáskérre utazott és ott megtekintette a honvédség gyakorlatát. A gyakorlaton rajta kívül részt vett még Rőder Vilmos honvédelmi miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter, Erdmannsdorff német követ, a német katonai és légügyi attasé, továbbá vitéz Lanyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka és vitéz Rátz Jenő altábornagy, a honvédvezérkar főnöke. A vezértábornagy nagy érdeklődéssel nézte végig az egész gyakorlatot, bár a délelőtt folyamán az idő meglehetősen rossz volt és esett az eső. A katonai gyakorlat 11 órakor fejeződött be, utána egyszerű villásreggeli volt a táborban, majd a német vendégek és a magyar előkelőségek Budapestre utaztak. Délután fél 5 órakor Blomberg vezértábornagy Kenderesre utazott, hogy eleget tegyen Horthy Miklós kormányzó meghívásának. Társaságában volt leánya Dorothea, Böhm-Tettelbach főhadnagy, segédtisztje, továbbá Friderici tábornok, a német katonai attasé és vitéz Hardy Kálmán alezredes, berlini magyar katonai attasé. Ugyanakkor Kenderesre utazott Röder Vilmos honvédelmi miniszter és felesége is, akiket a kormányzó ugyancsak vendégül lát estebédre. Csütörtökön a tábornagy előreláthatólag a délelőtti órákban tér vissza Budapestre és a napot magánemberként tölti el a magyar fővárosiban.. Blomberg vezértárbornagy július 2-án valószínűleg a délelőtt folyamán tér vissza repülőgépen a budaörsi repülőtérről Berlinbe. Elutazása ugyanolyan díszes külsőségek között zajlik le, mint érkezése. A hősök emlékművénél Blomberg vezértárbolnagy, német birodalmi fedügyhíffi Sírjef ddeddeti 'eflíléffitt tíz órakor ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzta a Hősök Emlékkövét. A sagyar és német nemzetiszinű lobogókkal feldiszített téren katonai díszszázad sorakozott fel, az emlékmű mögött a lovasrendőrök díszszakaszról helyezkedtek el, az emlékkő mellett pedig négy skarlát köpenyes alabárdos testőr állott díszőrséget. Blomberg vezértábornagy, német birónagy tiszti küldöttség élén megjelent Nagy Vilmos altábornagy, a budapesti vegyesdandár parancsnoka, ott voltak Karafiáth Jenő dr. főpolgármester, Lamotte Károly alpolgármester, Erdmunnsdorff budapesti német követ, Friderici vezérőrnagy, német katonai attasé, Hardy Kálmán alezredes, berlini magyar katonai attasé, továbbá a budapesti német kolónia vezetőszemélyiségei. Pontosan tíz órakor érkezett a Hősökterére Blomberg hadügyminiszter, velejött Von der Decken őrnagy, Boehn-Tettelbach főhadnagy, segédtiszt és a kíséret többi tagja. Blomberg miniszter Nagy Vilmos altábornagy jelentését fogadta, üdvözölte a megjelent előkelőségeket, majd a német himnusz hangjai mellett ellépett a katonai díszszázad előtt, mamalibotjávaltisztelgett a zászló előtt. A katonazenekar a magyar Himnuszt játszotta már, amikor a német birodalmi hadügyminiszter elhelyezte piros-fehér színű szalaggal átkötött hatalmas cserfa koszorúját az emlékműn, utána tisztelegve várta a Himnusz befejezését. A kegyelete® aktus befejezése után újra ellépett a díszszázad előtt, elbúcsúzott az előkelőségektől, majd a nagyszámban összegyűlt közönség, köztük a budapesti német kolónia sok tagja, lelkes éljenzése közben gépkocsin elhagyta a Hősökterét. Hivatalos látogatások A megköszön szás megtörténte után a tábornagy hivatalos látogatást tett Lanyi Hugó gyalogsági tábornoknál, a honvédség főparancsnokánál, Rátz Jenő altábornagynál, a vezérkar főnökénél, Kánya Kálmán külügyminiszternél és Darányi Kálmán miniszterelnöknél. Utána egyórás látogatást tett József királyi herceg tábornagynál. A miniszterelnök dejeanerje Darányi Kálmán miniszterelnök és felesége Blomberg tábornagy, német birodalmai hadügyminiszter tiszteletére kedden fél 2 órakor deismert adtak a miniszterelnökségi palotában, amelyre hivatalosak voltak: " Blomberg tábornagy, német, birodalmi hadügyminiszter, leánya, von Blomberg Dorotniedt a német hadügyminiszter kíséretében: von der Decken őrnagy és" Boem-Tettelbach főhadnagy; a budapesti német követség részéről: Erdmunnsdorff Ottó budapesti német követ és felesége, Werkmeister Károly követségi tanácsos és felesége, Friederich Erich tábornok katonai attasé és felesége, Schultheiss Pál alezredes légügyi attasé, Nehring Herbert dr. követségi titkár, Overbeck Károly Kuno követségi attasé, '•von der Lege Ostmann követségi attasé; magyar részről: Kánya Kálmán külügyminiszter, Röder Vilmos gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter és felesége, Széll József belügyminiszter és felesége, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter és felesége, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter és felesége, Lázár Andor igazságügymi niszter és felesége, Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter és felesége, vitéz Lónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka és felesége, vitéz Rátz Jenő altábornagy, a vezérkar főnöke és felesége, bárcsházi Bárczy István államtitkár és felesége, Apor Gábor báró, a külügyminiszter állandó helyettese, vitéz Rapaich Richárd lovassági tábornok, honvédfőparancsnokhelyettes és felesége, Mikecz Ödön igazságügyi államtitkár, vitéz Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a kormányzói katonai iroda főnöke és felesége. Szép László dr. miniszteri tanácsos, vitéz Andorka Rudolf ezredes és felesége, Hardy Kálmán alezredes, Incze Péter miniszteri titkár, Sibrik György őrnagy és Szent-Iványi Domokos konzul. A frontharcosok zászlóavató ünnepsége Sátoraljaújhelyen SÁTORALJAÚJHELY, jún. 30. Felemelő hangulatú ünnepség keretében folyt le Sátoraljaújhelyen Fáy István dr. főispán védnökségével a frontharcosok zászlóavatása. Az országzászló diadalmasan lobogott s a magyar határon átvilágított a háromszínű fáklyák fénye. Az ünnepséget a Sporttelepen tartották. Megjelent Marie- Alice királyi hercegnő, valamint Fáy István dr. főispán, mint a belügyminiszter képviselője Fáy Istvánnéval, aki a zászlóanya tisztét töltötte be. Kívülük ott volt a vármegye és a városszámos előkelősége is. A frontharcosok főcsoportjának zászlóavatását vitéz Zomborii József elnök üdvözlőbeszéde vezette be. Ezután Vojtek Ottó központi kiküldött és Tomcsányi Boldizsár dr. tanfelügyelő frontharcos vezetőtiszt mondott avatóbeszédet. Fáy Istvánná, a zászlóanya zajos éljenzés közepette ékesítette szalagjával a zászlót. Szent-Györgyi Zoltánná a MANSz díszes szalagját kötötte a zászlóra. Ezután Marie-Alice királyi hercegnő helyezte el zászlószögét, Fáy István dr. főispán pedig Széli József belügyminiszter zászlószögét verte be, Széchenyi István gróf híres mondását idézve: „Önmagunkban a feltámadás, csak akarnunk kell.” Az avatási ünnepséget követő bajtársi ebéden Fáy István főispán Magyarország kormányzóját köszöntötte fel. Enlátják az ismeretlen gyilkost, aki megült Három kisleányt INGLEWOOD, jún. 30. Még múlt szombaton eltűnt high-. . .ából három kislány, a hatéves Evrett Magda, a kilencéves Evrett Melba és a nyolcéves Stephens Jeanette. A három kislány felkutatására ötszáz önkéntesből álló különítmény indult a közeli erdőségbe, ahol kedden reggel megtalálták a három gyermek megcsonkított holttestét. Az eddigi megállapítások szerint az ismeretlen gyilkos az erdőbe csalta a három gyermeket, ahol mindhármukat halálra kínozta és megcsonkította.