Budapesti Hírlap, 1937. október(57. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-26 / 243. szám

1937 OKTÓBER 26, KEDD s B. H. A százéves Nemzeti Színház ünnepe Fényes ünnepség az Akadémián, díszelőadás és a kultuszminiszter fogadóestje A Nemzeti Színház százéves fennállását hétfőn délelőtt Magyarország kormány­zója és felesége jelenlétében az Aka­démia nagytermében tartott emlékünne­pély kertében ünnepelte meg a hivatalos Magyarország és a magyar társadalom. Az előkelőségeket az Akadémia előcsar­nokában Tasnádi Nagy András államtit­kár, Stolpa József államtitkár, Wlassics Gyula báró államtitkár, Jalsoviczky Ká­roly miniszteri osztályfőnök, Haász Ala­dár miniszteri tanácsos, Mariay Ödön mi­niszteri tanácsos, és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója, fogadta. A díszterem elnöki emelvényén Hóman Bálint kultúszminiszter foglalt helyet, tőle jobbra ült József királyi herceg, balra Tasnádi Nagy András államtitkár. Az emelvénnyel szemben két díszes karosszék várta a kormányzót és feleségét. Balra foglalt helyet Serédi Jusztinián biboros- hercegprimás, Darányi Kálmán miniszter- elnök, Radvánszky Albert, a felsőház alel- nöke, jobbra Auguszta királyi hercegasz- szony, József Ferenc királyi herceg. Mö­göttük ült Szily Kálmán államtitkár, Ivády Béla, Puky Endre, Teleki Tibor gróf, Darányi Kálmánná, Hóman Bálintné, Rapaich Richárd, vitéz Rátz Jenő, vitéz Bartha Károly, Bessenyey Zénó, az elnöki emelvény mögött levő első sorban pedig vitéz Hellebronth Antal, Ravasz László, Raffay Sándor, Márkus László, Németh Antal, Karafiáth Jenő, Szendy Károly, Márkus Emília, Kenéz Béla, Feilitzsch Berchtold báró, Herczeg Ferenc, Vargha Imre, Uray István, Oszwald István. Az Akadémia dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a felsőház és a képviselőház tagjai, főispánok, alis­pánok, polgármesterek, az egyetemek ta­nácsai. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Ma­gyarország kormányzója feleségével pon­tosan tizenegy órakor érkezett az Aka­démia épülete elé. A bejáratnál Tasnádi- Nagy András államtitkár és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója fo­gadta az államfőt és feleségét, a terem bejáratánál pedig Hóman Bálint kultúsz­miniszter üdvözölte és kísérte helyükre őket. HÓMÁN BÁLINT BESZÉDE Amikor a kormányzó feleségével a dísz­terembe lépett, felhangzott a nemzeti Hiszekegy, amelyet az Operaház ének­kara énekelt, majd Hóman Bálint kultúsz­miniszter nyitotta meg a következő be­széddel az ünnepélyt: — A nemzeti művelődés megalapozása és céltudatos fejlesztése, a művelődési in­tézmények életrehívása és nagyranövelése rendszerint bölcs, lelkes és bőkezű uralko­dók érdeme. A mi keresztény nemzeti művelődésünk és művelődési intézményeink alapját is nagy királyok vetették meg. — A nyugati műveltség előtt Szent István tárta ki Magyarország kapuit. A magyar történetírás kezdetei Szent László udvarába, a jogalkotásé Kálmán kancellá­riájába nyúlnak vissza. Költészetünk Má­tyás király humanistáinak latin verselé­sével vette kzdetét. A szobrász- és festő­művészetet Anjou királyok udvarában és környezetében vert először gyökeret. Építőművészetünk a szent istváni alapo- kor III. Béla és IV. Béla építkezéseivel ért első virágkorába, hogy Zsigmond és Mátyás nagyszerű alkotásaival klasszikus magaslatra emelkedjék. Az első egyete­met Nagy Lajos alapította, az első könyv­tárat és első tudóstársaságot Hunyadi Mátyás hívta életre. Történelmi sorsunk szomorú fordulata, hazánk első szétdara- bolása és művelődésünk egységének meg- lazulása után Báthory István, Rákóczi György, Bethlen Gábor Erdélyben megtet­ték mindazt, amit tenniök lehetett. A csonka király területén azonban nem akadt utóda művészet- és tudománypártoló régi, nagy királyainknak. — Mária Terézia a maga nagyszabású művelődéspolitikai terveinek megvalósítása­kor nem feledkezett meg Magyarországról sem, de a magyar művelődés nemzeti ér­dekű és nemzeti szempontú fejlesztése iránt az udvar részéről századokon át mi sem történt. Fejedelmi kezdeményezés és udvari támogatás hiányában a magyar művelődés újkori történetében nem a közhatalmi té­nyezők, hanem a nemzeti társadalom viszi a vezető szerepet. — Művelődésünk alapvető intézményeit az önerejére utalt nemzeti társadalom és annak kimagasló műveltségű vezéregyéni­ségei valósították meg. Más szerencsésebb nemzetek császári és királyi, hercegi és fe­jedelmi alapítása főiskoláinak szerepét ná­lunk Pázmány Péter egyeteme és Török Bálint debreceni főiskolája töltötték be. A korlátlan fejlődési lehetőségekkel rendel­kező udvari könyvtárakat és múzeumokat Széchényi Ferenc Országos Könyvtára és József Nádor Magyar Nemzeti Múzeuma pótolták. Az udvari irodalmi körök és ki­rályi akadémiák feladatait Kisfaludy Károly társaságába és Széchenyi István Magyar Tudós Társasága vállalták és oldották meg. Az udvari konzervatóriumot és szinházat a nemzeti társadalom széles rétegeinek áldo­zatával létrehozott Nemzeti Zenede és Nem­zeti Színház pótolták. Ezeknek a nemzeti intézményeknek ju­bileumi ünnepén nem csupán egy-egy jeles nemzeti intézmény érdemes múltja és ala­pítóiknak áldozatkészsége előtt hódolunk, hanem a magyar faj életereje, társadal­munk művelődő készsége, jobbjainak fejlett kulturális érzéke előtt is. — A Pázmány Péfer-tudományegyetem és a debreceni Collegium alapításának év­fordulója emlékünnepe annak a magyar tár­sadalomnak is, amely a széttagoltság, bom­lás és belső harcok szomorú korában, leg­nagyobb szükség idején is hittel és meg­győződéssel, akarattal és erővel szolgálta a magyar művelődés magasztos ügyét. — Az Országos Széchenyi-Könyvtár és a Magyar Nemzeti Muzeum, a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság, a Nemzeti Zenede és a Nemzeti Színház alapításának most gyors egymásután ránk következett századik évfordulóján ezekkel a jeles intézményekkel és halhatatlan ala­pítóikkal együtt azt a korszakot és annak nagyjait is ünnepeljük, amikor a magára hagyott nemzeti társadalom tudatára éb­redt a maga kulturális kötelességeinek s legjobbjainak vezetése alatt önerejéből va­lósította meg mindazokat a fontos művelő­dési intézményeket, amelyeket más nemze­tek szinte kivétel nélkül fejedelmük- ke­gyének és bőkezűségének köszönhettek. A Nemzeti Színház szimbólum — E nemzeti intézményeink közül a Könyvtár és Muzeum néhány kiválasztott elme lelkesedésének és akaraterejének alko­tása, az Akadémiát, Társaságot, Zenedét az alapító mecénások köré sereglett tudó­sok, írók, művészek társadalma növelte nagyra. A Nemzeti Szinházat az egész mcu- gyár nemzet együttes lelkesedése és együt­tes ereje hívta életre. — A nemzeti játékszín ügye ma száz éve egy volt a magyar nyelv és a nemzeti füg­getlenség ügyével. A színházban az akkori magyar társadalom a nemzeti nyelv érvé­nyesülésének és a magyar szabadság dia­dalának egyik legfontosabb előfeltételét látta eljesülni. Művészeiben nem színját­szókat és mulattatókat keresett, hanem a magyar eszme bátor harcosait és a magyar jövő tanítómestereit. Hajlékot kívánt épí­teni a nemzet színházának, hogy színpadá­ról a közvetlenség erejével hatoljon és vé­sődjék minden magyar leikébe a magyar szó és a nemzeti gondolat. S ebből az építő­munkából rangra, vagyonra, felekezetre, hi­vatásra való tekintet nélkül minden magyar igyekezett a maga részét kivenni. Az épí­tők között az ország nádora mellett elsősor­ban munkálkodott Széchényi István és Fóldváry Gábor. A legnagyobb magyar jö­vőbe látó szeme már akkor megsejdítette a magyar művelődés jövendő fellendülését, szép fővárosunk hatalmas fejlődését s ezért a külföldi nagy metropolisok szinházaihoz hasonló díszes játékszín építésére töreke­dett. A nemesi Magyarország első várme­gyéjének tetterős alispánja a reális lehető­ségek mérlegelésével megelégedett az egy­szerű megoldással, de ezt a kisebb szinházat tüstént meg is valósította. S ebben a mun­kában ott állott mellette Magyarország egész köznemesi társadalma és városi pol­gársága, ott álltak a vármegyék és a váro­sok, s velük együtt eljött és ingyen munká­jával áldozott a nemzeti nyelv oltára előtt szegény magyar népűnk sok-sok egyszerű fia is. — Alapításának ezek a nemzetpolitikai vonatkozásai, építésének ez a közösségi ter­mészete a Nemzeti Szinházat a magyar nemzeti eszme és a magyar faji erők szim­bólumává avatták. Ezt a jelképes jelentősé­gét megértve jött el ma ünneplésére a ma­gyar állam feje, a magyar királyi kormány s hivatali és társadalmi életünk minden ki­válósága. Ezt a jelképet ünnepli ma a ma­gyar társadalom minden magyarul érző, magyarul gondolkozó, fajtájával és nem­zetével benső sorsközösségben élő tagja. Eljöttünk mindannyian, hogy megha­joljunk a Nemzeti Színház múltja előtt és kifejezzük az a reményünket és óhajunkat: Nemzeti Színházunk maradjon méltó a má­sodik száz évben is az elmúlt század nagy és nemes törekvéseihez, szép és maradandó eredményeihez! Az ünnepi ülést megnyi­tom. Kitüntetések Hosszantartó és lelkes taps követte az elnöki megnyitót. A taps után a kultusz- miniszter bejelentette, hogy a kormány megbízásából, a kormányzó előzetes hozzá­járulásával a képviselőház keddi ülésén törvényjavaslatot terjeszt elő a Nemzeti Színház érdemeinek törvényben való meg­örökítése céljából, s javaslata rendszeres intézménnyé teszi az eddig szokásjog alapján fennálló nemzeti színházi örökös tagsági kinevezést.-— Van szerencsém tisztelettel bejelen­teni, — folytatta szavait, — hogy a kor­mányzó úr őfőméltósága a Nemzeti Szín­ház százéves fennállásának jubileuma al­kalmából Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának a Magyar Érdem­érem tisztikeresztjét adományozta, s meg­engedte, hogy Bajor Gizinek, D. Ligeti Juliskának, N. Tasnádi Ilonának, Várady Arankának, Vízváry Mariskának, Gál Gyu­lának, Somogyi Erzsinek, Tőkés Annának, Abonyi Gézának, Lehotay Árpádnak, Petheő Attilának. Rajnay Gábornak és Táray Ferencnek elismerését tudtul ad­ják. — A kormányzó úr őfőméltósága Csathó Kálmánnak, a Nemzeti Színház 23 éven át volt főrendezőjének a Magyar Érdem­rend tiszti keresztjét adományozta, Körös- mezey Gusztávot, a színház nyugdíjas tag­ját, aki most 92. életévében van, legfel­Dolgozzék a Rádión helyetted! Ne vesződj! Rádión egymaga alaposabban és kíméletesebben mos, mint ahogy ezt önmagad elvégeznéd. * RÁDIÓN rnTindenTmosíj sőbb elismerésében részesítette, Kiss Dé­nes színpadmesternek és Füstös András szerepkihordó altisztnek a Magyar Ezüst Érdemérmet, Varga Vencel színházi elő- munkásnak pedig a Magyar Bronz Érdem­érmet adományozta. — Van szerencsém tisztelettel bejelen­teni, hogy a mai nappal Császárné Al- szeghy Irmát, Cerrutiné Paulay Erzsit és Szacsvay Imrét a Nemzeti Színház tisz­teleti tagjaivá, Törsné Mátray Erzsit, Csortos Gyulát, KÍ3S Ferencet, Kürti Józsefet és Uray Tivadart pedig a Nem­zeti Színház örökös tagjává neveztem ki. Tasnádi Nagy András államtitkár beszéde Lelkes tapssal fogadta az ünneplő kö­zönség e bejelentéseket. Hóman Bálint kultuszminiszter ezután felkérte Tasnádi Nagy András államtitkárt ünnepi beszé­dének elmondására. — A mi zivataros történelmünk — mondotta Tasnádi-Nagy András államtit­kár a többi között — a színházi kultúrát lehetetlenné tette. A reánk mért nehéz sors a kultúréletnek ilyen kivirágzására módot hosszú évszázadokon át nem nyúj­tott. Micsoda tövises út vezetett idáig. Még 1827-ben is így kellett hogy szóljon Kölcsey Ferenc a követi táblán: „Nem titkolhatom el tekintetes Rendek, hogy a beszédét éppen most végzett táblabíró úrnak nemzeti játékszínünk felállítását ostromló szavai mély fájdalommal hatot­ták meg lelkemet”. S így kiált fel: .JHz-é az a buzgóság, amelyet tőlünk a nemzeti nyelvnek közügye vár ?” — De keserves, valóságos mártirium volt a színészsors is Magyarországon, míg másutt a színész jólétben, megkülönböz­tetett helyzetben él és ezer kedvezésben részesül. — „Minden korcsma, fészer megérdemli, hogy leemeljük előtte a kalapot, mert nincsen egy érdemes színészünk, aki ke­resztül ne járta volna ezt a konzervató­riumot, hol nsha-napján világossal érde­mes vásári nép húzta meg magát, este pedig magyar komédiások másztak fel a gyalulatlan deszkára, hogy magyar nyel­vet hirdessenek, melyért azután koplalás lön a jutalom”. így ír első színészeinkről, „a nemzet napszámosairól” Vas Gereben s így folytatja: „Oh magyar haza, nézd, milyenek voltak a nemzet napszámosai, akiket olyan konzervatóriumból kaptál, mint a félszer, vendégszoba és birkaakol’’. — Eljött az idő s a színház — mintegy a lehetetlenség dacára — mégis megnyit­tatott, — így ír e napról Vörösmarty Mihály. Eleinte nem volt ugyan országos intézet, inkább magánvállalkozás. Neve sem Nemzeti Színház, hanem Pesti Ma­gyar Színház. De tagjai lelkes odaadása — hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szentpétery Zsigmond, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton, FáncSy Lajos, László József, Szerdahelyi József, Laborfálvy Róza, Lendvayné, Hivatal Anikó, Déryné — művészetének emelke­dettsége, első vezetői Bajza József a költő, és Szigligeti Ede az író valójában mégis nemzeti színházzá tették. — A szépen indult fejlődés nyugalmas harmóniáját azonban csakhamar megsza­kította a szabadságharc ágyúinak dörgése. A haladás megakadt. Az örömet, amelyet a cenzúra eltörlése keltett, csakhamar gyászra fordította a szabadságharc leve- retése, a még élesebb cenzúra visszaállí­tása és az önkényuralom. — A szinház élére a katonai helytartó állított vezetőt és az a veszély fenyege­tett, hogy német színészek települnek oda át. Ám ez a vezető, Shnonsits János, de­rék ember volt s megakadályozta ezt s küzdve a színházi személyzet hazafias ér­zelmeinek óvatlan kitöréseivel, a közön­ség tüntetéseivel és a hatalom rosszindu­latával, átmentette a színházat a jobb jövendőnek. — Lassan virradt. A király kezdett ki- engesztelődni. Uralkodói nagy szíve meg­nyílt nemzeti törekvéseink számára s már 1863-ban elrendeli, hogy pénztára évi 60.000 forintot adjon a nemzeti színház céljaira, ami a>3tán 1884-től kezdve 210.000 forintra emelkedett. — Csak egynéhány nagy színész nevét sorolom el a nagy magyar fellendülés ko­rából: Tóth Józsefet, Szigeti Józsefet, Szerdahelyi Kálmánt, ifjabb Lendvay Mártont, Feleki Miklóst, Felekiné Mun­kácsy Flórát, Prielle Kornéliát, Fáncsy Ilkát, Tamássy Józsefet. — Paulai Edéé az érdem, hogy dráma­írók, színészek nagyszerű összefogásával igazán naggyá lett nemzeti színházunk. Jönnek Csiky Gergely, Rákosi Jenő, Dóczy Lajos, Jókai Mór színművei, jön Herczeg Ferenc még ma is kedves da­rabja: A dolovai nábob leánya. Megindul az igazi magyar drámairodalom, s a sha- kespearei kultúszon sem esik emiatt csorba. — Egy bizonyos; ezer nehézség között, a közönség ízlését — sokszor alv.csonyabb (NlfKS/IK BÁJOS GYERMEK V02J Visszaadja gyermekkora üdejégét, «épségéi a GYERMEKSZAPPAN 50 fillér , 90 fillér | Kitűnően emuigái, habja a bői váladékanyagait maradéktala­nul felveszi, bársonyos, puha bőrt ad. Nemes, tűl- zsirosított neutrális szappan*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék