Budapesti Hírlap, 1937. október(57. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-26 / 243. szám
6 ízlését — jobban kielégítő magánszínházaik nagy versenyétől nyomva, de kitéve nem szerencsés kísérletezéseknek is, a Nemzeti Színház jelentősége töretlen birtokában lépte át a százegyedik év küszöbét. — A Nemzeti Színházban, közönségében, a közvéleményben és ma is az igazi nemzeti játékszín gombolta és él bennünk, akik ezt az intézményt gyermekségünk óta szeretjük, a kötelességérzetet, hogy ezta gondolatot és ezt az intézményt, amelyeket szent örökségképpen vettünk át, meg romltlanul adjuk át utódainknak. — A Nemzeti Színház feladata, hivatása ma sem kisebb, mint száz éve volt. Nemzeti létünk veszélyei ma még nagyobbak, ellenségünk még több, mint akkor volt. Ma tehát minden nemzeti intézménynek — a Nemzeti Színháznak is — fokozott erővel kell a nemzeti lét szolgálatába állnia. — Ez az intelem szól felénk most, amikor az első és második évszázad határmesgyéjén állunk. Halljuk meg ezt az intelmet mind, akik nemzeti intézményeink és nemzetünk jövendőjéért felelősek vagyunk. Hallja meg a nemzeti társadalomis és szeretetének melegével ölelje szívére, támogassa, ápolja, erősítse a mi Nemzeti Színházunkat! Tasnádi Nagy András államtitkár ünnepi beszédét hosszantartó lelkes taps követte. Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház örökös tagja szavalta el ezután Szabó Lőrincnek a színház százéves jubileumára írt „Az örök Magyarországhoz” című versét, majd József királyi herceg üdvözölte a Magyar Tudományos Akadémia nevében a jubiláló színházat. Az Akadémia üdvözlete — A Magyar Tudományos Akadémia nevében üdvözlöm — mondotta — a százéves Nemzeti Színházat, amely büszkén tekinthet vissza nehéz küzdelmekkel teli múltjára, mert mindig egyik erős pillére volt magyarságunknak és nemzeti kultúránknak. — A Nemzeti Színház az elmúlt száz esztendő első felében a sötét magyar éjszakáik sűrű ködében fáklyaként világította meg a jobb jövő útját. Világítson az újból ránk esteledett éjszakában egy boldogabb kor, a magyar feltámadás kora felé vezető tövises ösvényen az erős hit és a megalkuvást nem ismerő hazafiság lángoló fáklyájával A Nemzeti Színház hivatása József királyi herceg szavait kitörő taps követte, utána Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója mondott beszédet. Megköszönte a kormányzónak, a királyi fenségeknek, a kormánynak és az országgyűlés két háza elnökének, hogy a Nemzeti Színház százéves fennállása ünnepét megjelenésükkel kitüntették. — A Nemzeti Színház sohasem volt csak színház — mondotta a továbbiakban. — Az öncélú teátrialitás mindig idegen volt a magyar lélektől. — A Nemzeti Színház túllépve az öncélú teátralitást, az önmagát kellető rivalda fényéből igyekezzék a magyarság számára az önmagára találás útjait megvilágítani. Sugározza be fénye a magyar lélek rögös országútját és vesse világát idegen földeknek magyar lelket termékenyítő szépségeire. Ezt azonban csak úgy teheti, ha előbb leszámol jelszóként hirdetett előítéletekkel. A Nemzeti Színház misszióját csupán akkor tudja betölteni és hivatásának élni, ha a magyar közönséggel együtt él és dolgozik. Ezért nem lehet a Nemzeti Színház templom, ahol a prédikáló papnak mindegy, hogy várjon öten, vagy ötszázan hallgatják-e, csupán a színvonal legyen magas. Nem lehet ilyen templom, mert a színház közönség nélkül nem színház. Sohasem is volt az. A nemzet színháza akkor és csak akkor teljesíthet nemzeti missziót, kulturális szolgálatot, ha édesanyja, a nemzet meghallja szíve dobbanását.— A nemzet színháza lélek és szellemiség. Spirituális vár, amelyet nemzedékek építettek, építenek s amely nem készül el soha, mert maga az örökké fejlődő élet. Köveibe névtelen napszámosok és csillogó nevek építették bele vérüket, felőrlődő idegüket, egész elomló életüket. De a kövekből árad a múlt drága melege s a művészet után áhító nemzeti közösség mindig felmelegedhetik, a sajátos arcú magyar Thália tűzhelyénél. Üdvözlések Németh Antal igazgató beszéde után felhangzott a Himnusz, amelynek éneklése alatt a kormányzó és felesége eltávozott. A távozásnál a kormányzót és feleségét Hóman Bálint kultuszminiszter, Jalsoviczky Károly miniszteri osztályfőnök és Haász Aladár miniszteri tanácsos kísérte. Az elnöklést erre az időre Tasnádi Nagy András államtitkár vette át és megkezdődtek az üdvözlések. B. H. 1937 OKTÓBER 26, KEDD Elsőnek Márkus László, az Operaház igazgatója, majd Ney Géza, Pest vármegye főjegyzője és alispánhelyettese az összes megyei törvényhatóságok, nevében, Szendy Károly polgármester az összes városok nevében, Kenéz Béla, a Pázmány Pétertudományegyetem rektora valamennyi hazai egyetem nevében üdvözölte a jubiláló Nemzeti Színházat. Utána Csánky Dénes főigazgató a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó intézmények nevében, Kiss Ferenc a Színművészeti Akadémia nevében, Tóth László a Szent István Akadémia nevében, Áprily Lajos a Protestáns Irodalmi Társaság nevében, Császár Elemér a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság nevében, Hindy Zoltán a Pázmány-egyesület nevében, Kállay Miklós a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete nevében, Márkus Miksa a Magyar Újságírók Egyesülete nevében mondott köszöntő szavakat. A magyar tudományos társulatok üdvözletét Domanovszky Sándor egyetemi tanár tolmácsolta, majd Tihanyi Béla az Országos Színészegyesület, Toronyi Imre a Budapesti Színészek Szövetsége, Roboz Imre a Budapesti Színigazgatók Szövetsége jókívánatait juttatta kifejezésre, végül pedig Hável Béla igazgató a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. nevében mondott köszöntő üdvözletet. Az üdvözlések elhangzása után P. Márkus Emília, a Nemzeti Színház tiszteleti és örökös tagja a Nemzeti Színház mai tagjai nevében köszönetet mondott az üdvözlésekért. Az emlékünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. Díszelőadás a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház százéves fennállásának ünnepe alkalmából hétfőn este díszelőadást rendezett. Ebből az alkalomból a Nemzeti Színház és környéke zászlódíszbe öltözött. A színház főbejáratával szemközt négy hatalmas zászlórudat állítottak fel, magát a színházat pedig zöld fenyő, nemzeti zászló és drapériák ízléses tömege diszítette. A színház előcsarnokát és lépcsőházát délszaki növényekkel diszítették fel s a páholyok peremén virágcsokrokat helyeztek el. A fényesen kivilágított színházat kívülről egész sor fényszóró fényárba borította. Már hét óra után kezdtek gyülekezni az előadásra a meghívottak s felejthetetlen képet nyújtott a felvonuló százakra menő autók sora az előkelőségekkel. Megérkezik a kormányzó A kormányzói gépkocsi 7 óra 40 perckor gördült a színház Népszínház utcai kapuja elé, ahol Tasnádi-Nagy András vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Jalsoviczky Károly miniszteri osztályfőnök és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója, fogadta a kormányzói párt és kísérte fel az emeletre. Az emelet lépcsőjénél Hóman Bálint kultuszminiszter fogadta és üdvözölte a kormányzót és családját s Haász Aladár és Terbócz Miklós miniszteri tanácsosok kíséretében a díszpáholyba vezette. A kormányzó gépkocsijának közeledtére a színház erkélyén harsonák szólaltak meg, amelyek mindaddig szóltak, amíg a kormányzó a kapun belépett. Ekikor a színpadon elhelyezett harsonásak vették át a jelet mindaddig, amíg a kormányzói pár elfoglalta helyét a díszpáholyban. A díszpáholyt az erkélyen alakították ki s a páholy közepén a kormányzói pár részére két díszes karosszéket helyeztek el. A díszpáholy első két sorában a királyi hercegek, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, akit Darányi Kálmán miniszterelnök a díszelőadáson való képviseletével bízett meg, továbbá a kormány tagjai, a honvédség főparancsnoka, a vezérkar főnöke és más méltóságok foglaltak helyet. A díszpáholy többi sorában más meghívottak és a kíséretek tagjai helyezkedtek el. A díszpáholyhoz csatlakozó jobb- és baloldali erkélyszék-sorban az államtitkárok foglaltak helyet. Amikor a kormányzó és felesége elfoglalta helyét, a Himnusszal, amelyet Berg Ottó vezénylésével az Operaház zenekara adott elő, megkezdődött a díszéig adás. Bajor Gizi Herczeg Ferenc ünnepi köszöntőjét mondotta el, amit a közönség nagy tetszéssel és tapssal fogadott. A Nemzeti Színház tagjai ezután előjátékként előadták „Árpád ébredésé”-t, amelyet Vörösmarty száz évvel ezelőtt a magyar színház megnyitó ünnepére írt. Szünet után az Operaház tagjai az első magyar opera, Ruzitáka József „Béla futása” című kétfelvonásos játéka első felvonását adták elő, Berg Ottó vezénylésével. A közönség az előadókat lelkesen megtapsolta. A díszelőadás a Szózattal ért véget, amelyet az Operaház zenekara játszott el. A kultuszminiszter fogadóestje Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter hétfőn este, a Nemzeti Színház jubileumi díszelőadása után, az Országos Kaszinó termeiben estélyt adott, amelyre a magyar közélet, a tudományos és művészvilág kiválóságai közül több, mint ezerötszázan voltak hivatalosak. Az estélyen résztvett József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony, József Ferenc királyi herceg és Anna királyi hercegasszony, a kormány tagjai, ott volt Széchényi Bertalan gróf, a felsőház, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Perényi Zsigmond báró és Teleki Tibor gróf koronaőr, Vértesy Sándor, a kabinetiroda, Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a katonai iroda főnöke, a felsőház és képviselőház sok tagja, jelen voltak a Nemzeti Színház és az Operaház művészei, a művészeti és tudományos tanácsok, intézetek, és egyesületek vezetői, a Nemzeti Színház szerzői, a két budapesti egyetem tanári kara, a vidéki egyetemek és a sajtó képviselői. Nádlay Béla Hirtelen meghalt a Remsei Színipax jubileumján A százéves jubileumát ünneplő Nemzeti Színháznak gyásza van: hétfőn délelőtt a jubileumünnepségen hirtelen rosszul lett és meghalt Náday Béla, a Nemzeti Színház örökös tagja. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartották a jubileumi ünnepséget. A díszterem már korán megtelt az ünneplő közönséggel. Javában folyt már az ünnepség, de még mindig tartott a meghívottak érkezése. A kissé későn érkező közönség között volt Náday Béla, a Nemzeti Színház örökös tagja, akinek felesége, Tasnády Ilona éppen az ünnepségen kapta meg a kormányzói elismerést. A hatvanéves művész néhány ismerősével együtt a ruhatár felé tartott, hogy letegye felöltőjét és kísérőivel együtt bemenjen a díszterembe, ahol sógora, Tasnády Nagy András kultuszállamtitkár éppen megkezdte az ünnepi beszédet. Amint a lépcsőházba értek, Náday Béla egyszerre csak hirtelen elsápadt és szívére szorította két kezét: — Jaj!... —■ csak ennyit mondott és megtántorodott. Ismerősei odaugrottak hozzá, karonfogták, a mellékfolyosóra kísérték a roskadozó művészt és pamlagra ültették. Náday Béla feje hátracsuklott, eszméletlen volt. Szemtanúja volt a jelenetnek az ünnepség résztvevői közül Éliássy Sándor főkapitány is. A főkapitány magához intett egy díszruhás rendőrt és meghagyta neki, szaladjon át a főkapitányság szomszédos épületébe és hívjon rendőrorvost. A rendőr fél perc múlva már a főorvosi hivatalban állt és jelentette, hogy mi történt. Kolbinger János dr. rendőrorvosfőtanácsos nyomban átsietett az Akadémiára. Közben már telefonáltak a mentőknek és megérkezett a mentőorvos is. Az orvosok rögtön kezelés alá vették Náday Bélát, injekciót adtak neki, azután hordágyon a mentőautóhoz vitték és elhelyezék a kocsiban, amely robogva indult vele a Fasor-szanatórium felé. A díszteremben ezalatt folyt a jubileumi ünnepség, de sokan csakhamar megtudták, hogy mi történt. A Nemzeti Színház titkárai kíméletesen tudtára adták a teremben ülő Tasnády Ilonának, hogy az ura rosszul lett. Tasnády Hana leányával együtt autóba ült és a Fasor-szanatóriumba hajtatott, de a szanatóriumban kijelenteték, hogy Náday Bélát nem hozták oda. Néhány perc múlva azután kiderült a szomorú valóság A mentőautó valóban a szanatórium felé indult, de az Akadémia épületétől néhány száz epélyire, a Józseftéren Náday Béla meghalt. A mentőautó erre irányt változtatott és a Széchenayutcába robogott, a törvényszéki orvostani intézetbe vitte Náday Béla holttestét. A törvényszéki orvostani intézet a IX. kerületi kapitányság területén van. Ezért innen, a kapitányságról rendőri bizottság ment a Szvetenay utcába és megtartotta a szokásos rendőri szemlét, amelyről jegyzőkönyvet állított ki. A halotti szemléről szóló jegyzőkönyvet megküldötték a főkapitányságnak, ahol majd döntenek a boncolás elrendeléséről. [ — Akik idült székrekedésben és aranyeres bántalmakban szenvednek, vegyék a természetes „Ferenc József” keserűvizet egy pohárnyi napi adagokban, kissé felmelegítve, mindig reggel éhgyomorra. Kérdezze meg orvosát. Az orvosok eddigi megállapítása szerint Náday Béla halálát agyvérzés, vagy szívszélhűdés okozta.* Náday Béla Náday Ferencnek, a Nemzeti Színház felejthetetlen nagy művészének volt fia. Eredetileg nem a színi pályára készült, mert édesapja azt szerette volna, ha fiából orvos lesz. 1894-ben azonban a tizenhét esztendős Náday Béla egy vidéki turnén fellépett a Három testőr Kázmér szerepében és olyan ngy sikert aratott, hogy most már apja is megengedte, hogy beirat időzzék a színi iskolába. Tanulmányainak befejezése után a Nemzeti Színház tagja lett. Shakespeare-darabban, a Makrancos hölgy Náthámér szerepében lépett először a Nemzeti Színház színpadára. Sok száz szerepet játszott el azóta Nády Béla és minden szerepében finom és elmélyedt alakítást nyújtott. Híres szerepei voltak Krisztyán Tódor, az Aranyemberben, a Váljunk el Adhemarja, a Julius Caesar Octaviusa, a Dolovai nábob leányának Biliczky kadetje stb. Náday Bélát sok szép kitüntetés érte. 1917-ben a király az I. osztályú polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki, 1924-ben, nemzeti színházi tagságának huszonötödik évfordulója alkalmából megkapta a színház aranygyűrűjét, 1928-ban pedig a színház örökös tagja lett. A miniszterein®!* részvéte Darányi Kálmán miniszterelnök a következő részvéttáviratot intézte Özvegy Náday Béláné, Tasnády Ilonához: Mélyen megrendülve értesültem Méltóságod férjének tragikus elhunytáról. A megboldogultban az egész magyar közönség velem együtt mélyen gyászolja a kitűnő művészt, a Nemzeti Színház örökös tagját. Tasnádi Nagy András vallás- és közoktatásügyi államtitkárnak Darányi Kálmán miniszterelnök a következő táviratot küldte: Sógorod elhunyta alkalmából fogadd legőszintébb részvétemet. a 1 -x&' -■ Autóbuszvonalat sürget a Víziváros és Újlaki hegyvidék A pasaréti, törökvészi, vérhalomdülői és újlaki egyesületek rendezésében az érdekelt hegyvidéki lakosság Hüttl Károly törvényhatósági bizottsági tag elnöklésével népes gyűlést tartott, amelyen különböző helyi kívánságokkal foglalkoztak. Hüttl Károly elnöki megnyitójában kifejtette, hogy a főváros egyik legszebb, immár tízezernyi lakossága és villákkal teljesen beépült hegyvidék területének panaszai és kívánságai kérnek orvoslást. Ideális kertváros alakult ki a háború óta azon területen, amely a főváros tíz dűlőjét foglalja magában: a Pasarét-, Törökvész-, Vérhalom-, Csatárka-, Zöldmál-, Pálvölgy-, Szépvölgy-, Mátyáshegy-, Szemlőhegy- és Újlakdűlőket. A vidék lakossága évek óta sürgeti, hogy végre közlekedéshez jusson. A Pálffy-tér hadapród utcai vonalat ismételten megígérték a hozzátartozó útvonal kiépítésével együtt, a gyűlés ennek az ígéretnek beváltását sürgeti. Számos felszólalás hangzott el az irányban, hogy itt nem protekciós, hanem rentábilis vonalról van szó, amely lehetővé teszi, hogy a hegyvidék lakossága bekapcsolódhassék a főváros kulturális életébe. Szükség van a vonalra a háztartások kellő ellátása és a gyermekek iskoláztatása végett is. Bede József rendőrfőtanácsos kifejtette, hogy a kért autóbuszvonal közbiztonsági szempontból is égetően sürgős követelmény. Peyer Károly országgyűlési képviselő bejelentette, hogy az autóbusz ügyét pártkérdésnek nem inti, az útvonal kiépítése iránt a 15 milliós útépítő program keretében, továbbá az autóbuszvonal létesítése iránt indítványt fog benyújtani a főváros közgyűlésén. Scheurer Róbert ígéretet tett, hogy támogatni fogja ezt az akciót a BSzKRT igazgatóságában. Szabó Imre báró ny. kúriai bíró a vízdíjak emelése ellen szólalt fel, Csupor József dr. ny. tanácsnok a Pasaréti út gyenge világítását tette szóvá, Bacher Antal ny. MÁV- felügyelő a kért vonal műszaki megoldásának adott lehetőségeit tárta fel, Nádass Béla dr. a Törökvészi út igényeit tette szóvá. Bresztovszky Ede szerkesztő indítványára az érdekelt egyesületek részéről a gyűlés bizottságot küldött ki, hogy a főváros vezetősége és törvényhatósága útján, nemkülönben a sajtó támogatásával juttassa dűlőre ennek az autóbuszvonalnak dolgát. A gyűlés az érdekelt egyesületek és a környéki társegyesületek csatlakozó nyilatkozataival ért véget.