Budapesti Hírlap, 1937. december (57. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját, hogy együtt akartak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül szabad és békés tárgyalások útján. Chamberlains Végső célunk az általános elintézés LONDON, nov. 30. Az alsó házban Attlee őrmey, a munkáspárti ellenzék vezére kérdezte Chamberlain miniszterelnököt, nyilatkozhatik-e a Némeországgal folytatott tárgyalásokról és a francia kormány képviselőivel folytatott megbeszélésekről Neville Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz nincs hozzátenni valóm. A kérdés második részét illetően utalok a kiadott hivatalos közleményre. (Ch Taberran miniszterelnök itt felolvasta a hivatalos közlemény szövegét.) Ezután Attlee ezt kérdezte: — Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszéléseket, más országokra is kiterjeszszék általános megegyezés létesítése végett? — Atlee képviselő úr bizonyára be fogja látni, hogy végső célunk az általános elintézés"— válaszolta Chamberlain miniszterelnök. — Világos, hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó megbeszélések útján. Ezért arra kell törekedni, hogy más országok is bekapcsolódjak a megbeszélésekbe. Világosan hangsúlyoznom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk volna, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. Thibfile képviselő kérdezte a miniszterelnököt, megérttette-e a francia miniszterekkel mostani látogatásuk alkalmával,hogy Anglia nem szándékozik magát ama hatalmi csoporttal azonosítani, amely a kommunizmus állítólagos veszedelme ellen irányul. Chamberlain miniszterelnök: Emlékeztetem a képviselő urat arra, hogy Eden külügyminiszter kijelentette a házban, hogy az angol kormány nem csatlakozik Sepi a kommunizmus ellenes, sem a fasizmus ellenes csoporthoz. A francia kormánynak kétségkívül tudomása van erről a nyilatkozatról. „A megbeszélések csak első lépést teleztenek“ LONDON, nov. 30. Mint a Reuter-iroda diplomáciai levelezője értesül, angol körök meggyőződése szerint a francia miniszterek látogatása s az arra vonatkozó közlemény véget vethet azoknak a híreszteléseknek, mintha nézeteltérés állna fenn az angol és francia kormány között. Ez a tökéletes összhang azonban nem magyarázható bármely más hatalom ellen irányuló arcéi alakításának. A francia minisztereknek az a kijelentése, hogy Lord Halifax németországi látogatt Néhasznos volt, megkönnyítheti későbbmetország megközelítését. A domíniumok kormányait már tájékoztatták és Belgiumot mint gyarmati hatalmat tájékoztatni fogják az angol-francia megbeszélések eredményéről. E megbeszélések csak elsőlépést jelentenek, amelyet még hosszú megbeszélések követnek diplomáciai után. Csak ennek a munkának előrehaladása után lehet Németországhoz fordulni. A gyarmati kérdés elintézése csak sokkal tágabb körű általános elintézés része lehet. Németország gyarmatokat, Anglia és Franciaország fegyverkezésre vonatkozó megegyezést kíván. A nemzetközi ügyek általános áttekintése kiterjed az Olaszországhoz, a Balkánhoz, Északafrikához ,és a Szovjethez való viszonylatokra. Itt is teljes az egyetértés az angol és a francia miniszterek között minden pontban. Delbos középeurópai körútja során tájékoztatni fogja a lengyel, jugoszláv és román kormányokat a londoni megbeszélések általános természetéről és az angol és francia államférfiaknak ezekhez fűződő reményeiről. bántottam a bátyádat! Nem is ismerem. — Tudom. Nem vagyok vak, hogy ne lássam! Az a néni úgysem jár erre, hát meg akartam dobni egy másikat. — Neked ez mindegy? — Mindegy, — suttogta a kisfiú és csodálkozó szemmel nézett fel rá. Homályosan érteni kezdte, hogy milyen szörnyű nehéz az ember dolga: ha haragszik valakire, akkor ezért nem szabad kővel megdobálni egy másikat. Megbabonázva figyelte a leányt. A marka lassan kinyílt és a kavicsok a földre potyogtak. — Most már csak azt mondd meg, miért akartál éppen engem megdobálni? Nem vagyok én néni. — Nem? Fiat micsoda? — kérdezte a gyárait. Gúnyos és megvető arcot vágott, mint akit be akarnak csapni, de ő nem hagyja magát. Ahogy ott állt a leány előtt, lustán, fölényesen s a szemből kisugárzó ideges, apró lángokkal, már egészen férfi volt. — Látom én, hogy néni! A tekintete végigfutott a leány alakján, a cipője orrától a kalapjáig. A ruhán keresztül is érezni, lehetett a tekintetét. A leánynak torkán akadt a válasz. Elpirult. Még akart mondani valamit a gyereknek, de egyre növekvő nyugtalanságot érzett. Gyorsan megfordult és tovább ment. Az arca még mindig égett. Mintha megsértették, vagy megfenyegették volna. De mivel? Otthon nem panaszolta el kalandját. Bezárkózott a szobájába. Sokáig és csodálkozva vizsgálta arcát a tükörben. Valami titokzatos jelet keresett rajta, maga sem tudta volna megmondani, mit. Azután egész alakját megnézte a tükörben, finoman ívelő mellét, szélesedő vállát és csípőjét. Néni c suttogta hangtalanul, ötéves támadójára gondolt s érezte, hogy az idő sodrában valami ismeretlen és megállíthatatlan hatalom közeledik már feléje. ■ Párizsi visszhang PÁRIZS, nov. 30. A francia-angol tárgyalásokat mindvégig nagy titoktartás övezte. Párizsban maeste úgy vélik, hogy az eddig rendelkezésre áló értesülések alapján még kell volna a megbeszélésekből részletekbe menő következtetéseket levonni. Annyit azonban a francia sajtó nagy része máris örömmel Ahogyan a Ceske Slovo látja a helyzetet PRÁGA, nov. 30. A francia államférfiak londoni útja alkalmából a Ceske Slovo elmondja, hogy Csehszlovákia nyugodt lelkiismerettel néz a jövő elé, mert tisztában van hadászat 1. helyzetével. Tudja, hogy a csehszlovák önállóság az európai hatalmi helyzet súlypontja és a béke tengelye Európa szívében. Aki ezt a tengelyt egyensúlyából kibillentené, Európa katasztrófáját idézné elő. Csehszlovákia bízik szövetségeseiben. Chautemps és Delbos nemcsak Párizs képviseletében utazott Londonba, hanem Prágáéban is, mondja a cseh lap. B. H.1937 DECEMBER 1. SZERDA állapít meg, hogy Londonban a franciaangol együttműködés lényegesen megszilárdult. A mérsékelt sajtó a londoni megbeszélésekben az általános megenyhítés kiinduló pontját vélik felfedezni. Az esti lapok megállapítják, hogy Delbos külügyminiszter most már minden nyugtalanság nélkül indulhat el középeurópai útjára. A Paris Soir szerint a londoni tanácskozásnak elsősorban lélektani jelentősége van. Londonban elejét vették bizonyos félreértéseknek és elhessegettek bizonyos rémképeket. Lord Halifax németországi látogatása, amelyet a kommentárok elferdítve állítottak be, fantasztikus árnyképekert vetett Európa térképére. A Temps élénk örömét nyilvánítja a tárgyalásokon elért eredményeken. A francia-angol tengely ma szilárdabbnak tűnik, mint valaha és legalább is olyan biztos valóság, mint a német-olasz tengely. Nagy fontossága van ennek a ténynek éppen most, amikor az események kialakulása talán nagy változásokat fog eredményezni és a nagyhatalmak állandó és hatályos együttműködése számára kedvező feltételeket hozhat létre. A FELSŐHÁZ ÜLÉSE : Shvoy püspök beszámolója amerikai útjáról A belügyminiszter felszólalása után megszavazták a számvevőségi javaslatot Széchenyi Bertalan gróf tizenegy órakor nyitotta meg a felsőház ülését. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök amerikai útjáról számolt be a felsőháznak. Kötelességének érzi, hogy négyhónapos körútjáról a magyar közélet legmagasabb fóruma előtt beszámoljon, hogy ezzel a magyar közlelkiismeretet Amerika felé fordítsa, örömmel vállalta a hercegprímástól kapott megbízatást, amely által egymillió kétszázezer Amerikába szakadt testvér soraiba látogathatott el. Négy hónap alatt ötvenezer kilométernyiutat tett meg, huszonegy államot járt be, huszonhárom egyházmegyét látogatott meg, három kardinálisnál, hét érseknél és huszonkét püspöknél tisztelgett és meglátogatott hatvan magyar egyházközséget. Ez a nagykiterjedésű és nehéz út jellemzi legjobban az amerikai magyarságnak azt a nagy lelki szomjúságát, amellyel vágyódik, hogy az óhaza feléje szeretettel nézzen és közeledjék. A programot ugyanis nem ő állította össze, ez a meghívások szerint adódott. Tizenöt esztendővel ezelőtt, midőn először járt az amerikai magyarok között, úgy látta, hogy véreink napjai meg vannak számlálva. Annál örvendetesebben tapasztalta, hogy ezalatt az idő alatt az amerikai magyarság szervezettségében, valláserkölcsi életében és magyar kultúráiig életében nagyot haladt és ma már nagyratartott nemzetiség. Hálásan emlékezik meg az amerikai püspöki karról, amely ezt a változást elsősorban keresztülvitte « hálával szól az amerikai magyar papságról. — Mit csinál a mi drága magyar hazánk, — kérdezték tőle az anyaországból hegyven-ötven éve elszakadt magyarok, akiknek meleg üdvözletét tolmácsolja a felsőháziján.(Élénk éljenzés és taps.) Sajnálattal állapítja meg, hogy a főiskolákon csupa cseh íróktól származó angol könyveket talált, természetesen helytelen információval szolgálva Középeurópa és a magyarság helyzetéről. Egyedüli oázis a newyorki Hungarium Reference Library ötezer kötetből álló magyar könyvtára, Feleki Sándor, Hómon Bálint kultuszminiszter által megvett magyar információs gyűjteménye. Ezután részletesen ismertette a cseh ér- dekettségeknek amerikai újságokban Magyarországról szóló valótlanságokat tartalmazó propagandáját, amelyet szerencsére a Fereít-könyvtár részben ellensúlyozni tud. Örömmel állapítja meg, hogy a miniszterelnök és a kultuszminiszter rádióbeszéde rendkívül nagy hatást keltett Amerikában. Gondoskodni kellene arról, hogy az amerikai magyarság és az óhaza közötti kapcsolat bensőséges, őszinte és szeretetteljes legyen. Megállapítja a továbbiakban, hogy ott, ahol nincs templom és pap, sajnos a kommunista agitáció virágzik. Eenkey Ferenc, mint az igazolóbíróság előadója, jelentést tett Karácsonyi Imre gróf főrendi választói jogosultsága ügyében. A bíróság kimondja, hogy Karácsonyi Imre gróf a főnemesi családok választásra jogosult tagjának tekintendő és a választásra jogosultak névjegyzékébe felveendő. A felsőház a bíróság ítéletét tudomásul vette. A számvevőségi javaslat Görgey László felolvassa a közigazgatás és pénzügyi bizottság együttes jelentését a városi számvevőségi szolgálatról szóló törvényjavaslatról. Vásáry József szól elsőnek a törvényjavaslathoz. Attól azt, hogy ez a törvényjavaslathoz. Attól tart, hogy ez a törvényévvel ezelőtt mutatkozott központi törekvéseknek. Ezek a törekvések szerinte ma is élnek. A Debrecenben megtartott ülésen nyíltan bejelentették, hogy alkotmányra semmi szükség nincs, az alkotmányt el kell törölni. A kormánynak erélyesen kell lecsapni ezekre az emberekre. Tudomása szerint a parlamentben is vannak törvényhozók, akik hasonló aggodalommal nézik az ilyen törvényjavaslatokat. Az a véleménye, hogy a törvényjavaslat indokolása csak szavakkal, de nem lényegben magyarázza meg: miért kell törvényerőre emelni ? Vitába száll a törvényjavaslat indokolásával, amely szerint a városok háztartásánál gazdálkodás, pénz- és vagyonkezelés körül az utóbbi években súlyos megítélés alá eső jelenségek mutatkoztak. Vitába száll az indokolással a Debrecen Városánál lefolytatott vizsgálatokkal kapcsolatban. A rendellenességek egyik fő oka szerinte az, hogy a mai rendszer mellett a számvevőségi tisztviselők nem válogathatók ki a szakképzettség és a rátermettség követelményeinek megfelelően. Kéri a kormányt, hogy ne gyengítse egy hajszállal sem az autonómiákat, a törvényjavaslatot nem fogadja el. Széli József felszólalása A belügyminiszter állott fel ezután szólásra: Szeli József belügyminiszter. Amikor kérem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatt álaándiságban elfogadni méltóztassék, a Vásáry felsőházi tag úr őméltósága által felhozott ellenérvek közül csak egyre kívánok rövid megjegyzést tenni. A felsőházi tag úr azt állította, hogy az autonómia elveit és érdekeit sérti a törvényjavslat. Ezzel szemben megállapítom azt, hogy az autonómia gondolaát, az autonómia igazi tartalmát, vagyis az autonómia pénz- és vagyonkezelését, háztartását ez a törvényjavaslat egyáltalán nem érinti és nem befolyásolja, hanem mindössze a számvitel és a vagyonkezelés, a háztartás külső módszereit kívánja javítani, tökéletesebbé tenni és függetleníteni attól a hatalomtól, amely rá eddig közvetlenül befolyást gyakorolhatott. ■— Ez, azt hiszem, nemcsak országos közérdek, nemcsak közszolgálati érdek, hanem éppen az autonómiáik és az önkormányzati elv ideális érdeke is. (ügy van!) 1929 előtt még lehetett volna formailag beszélni az auonómia sérelméről, mert eddig az volt a rendszer, hogy a törvényhatósági bizottságok, illeve a városi képviselőtestületek választoták a számvevőségek egyes tagjait. Az 1929 :XXX. t.-c. óta azonban ezt a jogot kivételnélkül a főispánok gyakorolják. Ennek folytán lényegileg a helyzet csak odaváltozott, hogy a kormány bizalmi közege, a főispán állt végzett, mégpedig" minden törvényhatóságban más szokás, más nézet, más elvek szerint végzett kineveltetéseket a központi kormányzat felelős feladatkörét gyakorló belügyiminsztter fogja egy kézben, tehát egységes elv szerint, keresztülvinni és érvényesíteni. Azt hiszem, a szolgálatnk is ez előnyére és hermára fog válni. Az a két debreceni eset, amelyre a felsőházi tag úr célzott, at£s hiszem, nem tartozik a törvényjavaslat anyagához és ezért mélóztassák megengedni, hogy vele metől ne is foglalkozzam, különösen azért nem, mert azokban mind a rendőri, mind a büntető eljárás már folyamatba tétetett. Kérem a felsőházat, hogy a javaslat fogadja el. (Helyeslés.) A felsőház ezután a számvevőségi javaslatot, valamint az ezt követő rendőri büntetőbíráskodás körébe utalt egyes kihágások tetten ért elkövetőinek a helyszínen való megbírságolásáról szóló javaslatot elfogadta, majd az Országos Orvosi Kamara által a felsőházba küldő két tag közül sorshúzás útján Verebély Tibor egyetemi tanárt sorsolták ki. Széchenyi Bertalan gróf elnök ezután bejelentette, hogy a felsőház legközelebbi,xülését december 9-én tartja. Ezzel a felsőház ülése véget ért. A Janson-kormány bemutatkozása a belga parlamentben BRÜSSZEL, nov. 30. A Janson-kormány kedden mutatkozott be a parlamentben. A képviselőházban és a szenátusban a kormánynyilatkozatot francia nyelven Janson ministterelnök, flamand nyelven pedig De Man pénzügyminiszter olvasta fel. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Janson vezetése alatt álló kormány minden eszközzel megvédeni szándékozik az alkotmányos szabadságjogokat. A kormány szocialista politikát szándékozik folytatni és olyan rendszabályokat szándékozik életbe léptetni, amelyek a belga állam kebelében biztosíthatják a két nyelvközösség szabad, kulturális fejlődését. Belgium továbbra is a függetlenség politikáját gyakorolja. Nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem arra, hogy megerősítse az ország biztonságát. Továbbra is hű marad a népszövetségi alapokmány elveihez. A katonai jellegű megerősítési munkálatokat a programjában továbbra is fenntartja. Ami pedig a gyarmati politikát illeti, a kormány nem hanyagol el semmi olyan erőfeszítést, amely Belgium számára lehetővé teszi, hogy betöltse Afrikában azt a küldetést, amely ott reá vár.