Budapesti Hírlap, 1938. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-06 / 4. szám

Két diplomás Egyik délutáni lapban, amelyet sem­miképpen sem sorozhatunk a kormányt támogató újságok kategóriájába, hosszú tudósítást olvasunk két fiatal diplomás­ról, akik az Önállósítási Alap tizenötezer pengőjével exportvállalatot alapítottak. Két munkakedvel telített és munkaerő­től duzzadó fiatalember, akik diplomával a zsebükben eddig csak csetlettek-bot­­lottak az élet útján, az önállósítási Alap segítségével reményekkel tele nekiindul az életnek. Külön-külön kértek az Alap­tól kölcsönt, hogy exportvállalatot ala­pítsanak, ám az Alap vezetősége bölcsen összetársította őket. Azt tanácsolta ne­kik, hogy ne nyissanak külön üzletet, mert fejenkint tizenötezer pengő köl­csönt nem nyújthat az Alap, ennyi pe­dig egy valamire való kiviteli üzlet megalapozásához szükséges. A fiatalemberek szót fogadtak, társul­tak és a kapott kölcsönösszeggel meg is nyitották üzletüket. Szombaton, már két vágón nyulat szállítanak külföldre, ta­vasszal áttérnek a tojásexportra, nyá­ron viszont gyümölcsöt fognak szállítani a külföldi piacokra. Keresztes-Fischer Ferenc volt belügy­miniszter, a Nemzeti Önállósítási Ta­nács elnöke, az elmúlt esztendő végén ismerte be azokat az eredményeket, ame­lyeket az Önállósítási Alap eddig elért. Elmondotta, hogy ezerszázötvenhárom kérvényből eddig­­ százharmincnyolc kér­vényezőnek szavaztak meg kölcsönt és ennek főösszege négyszázezer pengőt tesz ki. Most itt van a százharmincnyolc közül két boldog fiatalember, akik már meg is kezdették önálló tevékenységü­ket. Nem fognak többé instruktorkodni, patkányírtószert árulni, — mert ezzel is foglalkoztak — nem mennek diplomá­val a zsebükben fk­szerkereskedősegéd­­nek, könyvügynöknek, korrepetitornak, nem is fognak díjnokoskodni magánvál­lalatoknál. Szombaton elindult két vágón rakomány nyúl külföldre és ők várják, hogy további megrendeléseket fognak kapni, hogy a nagy és gyilkos verseny­ben boldogulni fognak. Várják, hogy esztendőkig tartott vőlegénykedés után meg is nősülhetnek. És mindezt annak a szociálpolitikának köszönhetik, amely a kormányt az ön­állósítási Alap létesítésére irányította, arra ösztönözte, hogy hóna alá nyúljon a fiatal magyar diplomásoknak, őket le­hetőleg elterelje a túlzsúfolt hivatalnoki pályáról és támogassa őket abban a tö­rekvésükben, hogy maguknak önálló, független egzisztenciát teremthessenek. Exportüzletet nyit a két fiatalember, a magyar föld terményeit fogják kül­földi piacokra szállítani, ennek az üzlet­nek nyereségéből fognak megélni, taka­rékoskodni, ebből fogják majdan a ka­matmentes kölcsönt visszafizetni. Ex­portüzlet. Az, aki egyes baloldali újsá­goknak a gúzsba kötött kereskedelmi szabadságról írott és időszakonként visz­­szatérő..panaszait olvassa, bizonyára két­kedve áll meg az előtt a tény előtt, hogy ime két ifjú diplomást éppen az állam felügyelete alatt álló karitatív in­tézmény segít hozzá, hogy kiviteli üzlet alapítására vállalkozzanak és ez a két intelligens fiatalember, akik harminc­éves koruk ellenére már igen sokat pró­báltak és igen sokat küzdöttek az élettel, megélhetési lehetőségeket lát az export­ban. Talán mégsem helytálló tehát az a panasz, hogy mindent az egykéz hará­csol el és a kereskedelem halálraítélten jutott siralomházba. Talán mégis csak megvan idebenn, az ország területén be­lül a kereskedő mozgási szabadsága, az üzletkötések és a tisztes megélhetés le­hetősége. Ha ezek a lehetőségek nem volnának meg, el sem képzelhető, hogy az Önálló­­sítási Alap erre a vállalkozásra nyúj­tott volna anyagi támogatást. Nem kép­zelhető el, hogy tizenötezer pengőt ab­ban a tudatban adott volna a két diplo­másnak, hogy ezt idők múltán, mint be­­hajthatatlant úgyis le kell majd írnia. De hiszen szombaton elindul az első két vágón nyúl, tehát nincs gúzsba kötve a kereskedelem, az exportba mindenki be­­lekapcsolódhatik, aki jó árut szállít. A megkötöttség nem jelent többet, mint amennyit a mai autarchiában jelentenie kell. A kormány sem fogja meg a ke­reskedő kezét, hanem csak annyira avatkozik bele a gazdasági életbe, amennyire a körülmények kényszerítik. Megmondotta a miniszterelnök világosan újévi rádióbeszédében, hogy ez a be­avatkozás a világgazdasági helyzet ter­mészetes következménye és megmon­dotta számtalanszor azt is minden fele­lős és illetékes tényező, hogy ez a ránk­­kényszerített kötött gazdálkodás csak addig tart, amíg a világgazdasági hely­zet meg nem változik. A kötöttség azon­ban­ nem a belső forgalom bénaságát, hanem csupán azt jelenti, hogy — álla­mok szerződvén államokkal és kontin­gentálva lévén úgyszólván minden ex­port — az állam a kivitelt bizonyos mértékig kézben tartja, ellenőrzi és ura maga is kontingentálja. Ennek ellenére azonban a két fiatal diplomás az önállósítási Alap tizenöt­ezer pengőjével megalapítja a maga ex­portvállalatát, üzlethelyiséget bérel, te­­lefont szerel, kiteszi a cégtáblát, dolgo­zik és — segítse őket a magyarok is­tene — bizonyára boldogul is. ■ Csavargók Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY József, az öreg csavargó, leereszkedett az útról a tóhoz és a nádas mentén ment tovább. Alkonyodott. Egy ismerős csó­nakházat akart felkeresőn, hogy ott töltse I.T. éjszakát. Néha meg-megállt, körülné­zett. Vagy két esztendeje nem járt erre, azt ha, lám, mennyi új ház épült a parton, itt meg ki is irtották a nádak­ egy darabon s fel is töl­ötték, csak nem aki­­írnak ide is építkezni? Tűnődő­s, nézgelődött, újra továbbment. A nád csereklyéje ropogott a lába alatt, valahol beljebb szárnycsatttogás hráá­tszott. Várjon mi lehetőt? Erősen őszre járt már az idő, a szárnyasok nagy része elköltözött, de kint a vízen, a sirályok közt, még fel­­tűnit egy-egy va­dréce, távolabb meg egy­­egy fekete fej, vízibúvár. — Térjetek aludni, hé! Ideje lesz! — szólt oda nekik József s mint aki jól vé­gezte dolgát, tovább bandukolt. A tó mögött messze almazöld volt az eg­álja, a piros szónak ell­als­zodtak, helyet­tük komor, szürke felhőcsíkok óvakodtak az égboltra. József bevárta ez a konyatot, nem akarta, hogy csend­őr­őr szem meglássa, amint besurran a csónakházi... Előkot­orta hát a pipáját a rongyos köpönyeg zsebéből, cigar­t­­,­ ács a­­kából, összekapart dohányma­­r­dókkal megtöltőtt é­s rágyújtott- Aztán leül, úgy néznm a vizet. . Sehol semmi­­ mozgás­­nem volt, csak a hullámok szaladtak könnyedén a partnak. Amikor egy-egy hullám megérkezett, halk ütődés hall­­szott, mintha valaki nagyon nyelt, vagy éppen csuklott volna, azzal a víz már szétgyűrűzött s egy másik fehér taraj sietett a part felé. A túlsó partról e­gyobb fürdőhelyek lámpafényei villódz­­tak át a vízen. Csend vol , a bordát nőtt. Végre elérkezettnek látta az időt József, feltápászkodott és megindult, s közben eszébe jutott: ha itt ennyi változás történt, még megeshetik, hogy a csónakházat is elvitték! De ez a gondolat se aggasztotta valami na­gyon, és amikor a jegenyesort meglátta, amely a csónakház fölött, a parton húzó­dott, megnyugodott teljesen. És a csónakház is ott állt a rendes he­lyén. Körülnézett hát még egyszer, aztán odament az oldalához, végigtapogatta a deszkákat, aztán ügyesen alája nyúlt az egyiknek, megemelte s kivette a helyéből Majd levetette rongyos köpönyegét, tarisz­nyáját, általában igyekezett minél véko­nyabbra vedleni, hogy beférhessen a kes­keny nyíláson. Ke is tolta magét, csak a holmija maradt kívül, kézügyben, amikor megpillantotta egy cigaretta parazsát a sö­tétben. Kicsit meghökkent. Hát már más is ismeri ezt a jó búvóhelyet? — No! — mondta reszelésen. — Hát van itt valaki? — Van, — felelte a cigarettázó bentről. József hallgatott. — Én itt akarok éjszakázni, — mondta kisvártatva. — Én is. Megint hallgatott. — Készen akkor e­gy kenyéren vagyunk — mondta aztán és minden teketória nél­kül behúzta a holmi­ját, majd a kiemelt deszkát illesztette óvatos­n a hanyóre. Sól lét volt a deszka bódéban, még a ciga­retta se parázslott, mert ismeretlen végig­szívta és eltaposta, József gyufát gyúr­ott hát és körülnézett. Egy csónak állott a ba­kokon, pedig háromnak is volt hely. Az idegen az aj­ó közelében heveredett el, az arcából, persze, semmit se lehetett látni. Más változás nem vol, József is lehevere­­dett­, és elvackolódott.­­— No — mondta aztán elégedetten. — Maga kicsoda? — Munkát keresek — feléje az­ idegen olyan hangon, hogy nem lehetett tudni: öreg-e, fiat­al-e? — Én is azzal indultam el — mondta József. — Tíz éve lesz ide s to.­­ Ezt a csónakházait­ is akkor építették ... Segí­tettem. Osztán egy éjjel kiszedtem a szö­geket a lécekből... Sokszor háltam itt azóta. Nem mondom, találtam munkát többször, de a végén mégis csavargó let­tem. — Idevalósi maga? — kérdeze most az idegen. — Én igen. Oszt ha, körüljártam a fél­országot, meg a Balatont, ide térek vissza. — Nem úgy gondolom. Hanem, hogy ide, valamelyik faluba való? — Ide, K.-ra, — felelte József. — Én is csak odavaló vagyok, — mondta az idegen. — Tán még ismerjük is egymást, — vélte József. — Aligha, — vetette ellene az idegen. — Mert tíz esztendővel ezelőtt én még csak nyolc éves voltam. — Nyolc? — kérdezte József és elgon­dolkozott. Hallgattak. Kint gyöngén neszezett a ná­das, amely azon az oldalon, ahol a deszka kijárt, alig két lépésnyire volt a bódétól. ■— Régen jártam már a faluban, — kezdte újra József. — Karnyónét talán is­­meri? Megvan még? — Karnyónét? — kérdezte föl az idegen. — Mét kérdezi? Karnyóné az én édes­anyám. József vetett egyet magán fektiben. . — No, fene teremti!... Hogyan? — Ahogy mondom. Karnyóné az anyám, s engem is úgy hívnak, Karnyónak. József izgatottan motoszkált a sötétben, de jóideig nem szólt. Kásás volt a hangja, amikor később megkérdezte: — Mosni jár? — Mosni meg szappant főzni meg disz­nóölésbe segíteni meg­ ezt azt. De nem aka­rom hogy engem eltartson tovább. — mondta dacosan a fiú. — Mer asszonynak van nálunk mindig munka, csak férfiember­nek nem jut. — Derék asszony volt mindig, — mondta Józ­sef. — De én is úgy vagyok, hogy in­kább csavargók meg kódulok, de asszony ne tartson el engem. Az ma a legutolsó. Az idegen fiatalember most beszélni kez­dett a falubeli állapotokról, az alacsony napszámról és mindenféle bajokról. József bólintott a sötétben, és csak néha mondta: Hejnye!, vagy: Nofen-e, semmise változott. Végre is a fiatalember megkérdezte: V — Mondja mán, hát maga kicsoda, hogy Arm 10 FILLÉR I­VIII. évfolyam, 4. szám 1938. Csütörtök, Január 6. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATALI Vtl­. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT I. SZÁM« TELEFONSZÁMI 1—­114—00» A római egyezményben résztvevő országok külügyminisztereinek budapesti tanácskozása A konferencia január 1-től január 13-ig tart Az európai közvélemény érdeklődése a legközelebbi napokban Budapest felé for­dul. A jövő héten ugyanis itt adnak egy­másnak találkozót a római jegyzőkönyveket aláírt országok külügyminiszterei. Köztudo­mású, hogy amikor Olaszország, Ausztria és Magyarország képviselői 1934 tavaszán aláírták a római jegyzőkönyveket, abban is megállapodtak, hogy a három ország kép­viselői bizonyos időközönkint tanácskozásra fognak összeülni, hogy eredeti elgondolá­saiknak megfelelően és a létrejött barát­sági szerződés szellemében összhangba hoz­zák az európai együttműködés előmozdítá­sát célzó politikájukat. Két évvel később, amikor az egyezményben résztvevő három ország kiküldöttei 1936 március 23-án alá­írták a­­római pótjegyzőkönyyveket s ezek­nek értelmében államcsoporttá alakultak, úgy hat­ár­oztak, hogy a kölcsönös tanácsko­zás céljából állandó szervet alkotnak, mely szerv a három ország külügyminiszteréből áll. E megegyezés alapján a római jegyző­könyveket aláíró országok külügyminiszte­rei először 1936 november 11-én és 12-én adtak egymásnak Bécsben találkozót, ame­lyen Olaszországot Ciano gróf, Ausztriát Schuschnigg kancellár és Schmidt dr. kül­ügyi államtitkár, Magyarországot pedig Kánya Kálmán külügyminiszter képvisel­ték. A bécsi konferenciáról annak idején kiadott hivatalos jelentés közölte már, hogy a legközelebbi hármas külügyminiszteri ta­­lálkozó színhelye Budapest lesz. Ez a beje­lentett tanácskozás fog most január 10­- 13. között lezajlani, amelyre Budapestre ér­kezik Ciano gróf olasz külügyminiszter, továbbá Schuschnigg osztrák kancellár és Schmidt külügyi államtitkár. A két állam­­férfiú január 9-én, azaz vasárnap az esti órákban érkezik. Előbb Schuschnigg kan­cellár vonata, valamivel később pedig Ciano gróf vonata fog befutni. A két államférfi­ érkezéséről a magyar rádió helyszíni közö­s vetítést ad.

Next