Budapesti Hírlap, 1938. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-06 / 4. szám
Két diplomás Egyik délutáni lapban, amelyet semmiképpen sem sorozhatunk a kormányt támogató újságok kategóriájába, hosszú tudósítást olvasunk két fiatal diplomásról, akik az Önállósítási Alap tizenötezer pengőjével exportvállalatot alapítottak. Két munkakedvel telített és munkaerőtől duzzadó fiatalember, akik diplomával a zsebükben eddig csak csetlettek-botlottak az élet útján, az önállósítási Alap segítségével reményekkel tele nekiindul az életnek. Külön-külön kértek az Alaptól kölcsönt, hogy exportvállalatot alapítsanak, ám az Alap vezetősége bölcsen összetársította őket. Azt tanácsolta nekik, hogy ne nyissanak külön üzletet, mert fejenkint tizenötezer pengő kölcsönt nem nyújthat az Alap, ennyi pedig egy valamire való kiviteli üzlet megalapozásához szükséges. A fiatalemberek szót fogadtak, társultak és a kapott kölcsönösszeggel meg is nyitották üzletüket. Szombaton, már két vágón nyulat szállítanak külföldre, tavasszal áttérnek a tojásexportra, nyáron viszont gyümölcsöt fognak szállítani a külföldi piacokra. Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminiszter, a Nemzeti Önállósítási Tanács elnöke, az elmúlt esztendő végén ismerte be azokat az eredményeket, amelyeket az Önállósítási Alap eddig elért. Elmondotta, hogy ezerszázötvenhárom kérvényből eddig százharmincnyolc kérvényezőnek szavaztak meg kölcsönt és ennek főösszege négyszázezer pengőt tesz ki. Most itt van a százharmincnyolc közül két boldog fiatalember, akik már meg is kezdették önálló tevékenységüket. Nem fognak többé instruktorkodni, patkányírtószert árulni, — mert ezzel is foglalkoztak — nem mennek diplomával a zsebükben fkszerkereskedősegédnek, könyvügynöknek, korrepetitornak, nem is fognak díjnokoskodni magánvállalatoknál. Szombaton elindult két vágón rakomány nyúl külföldre és ők várják, hogy további megrendeléseket fognak kapni, hogy a nagy és gyilkos versenyben boldogulni fognak. Várják, hogy esztendőkig tartott vőlegénykedés után meg is nősülhetnek. És mindezt annak a szociálpolitikának köszönhetik, amely a kormányt az önállósítási Alap létesítésére irányította, arra ösztönözte, hogy hóna alá nyúljon a fiatal magyar diplomásoknak, őket lehetőleg elterelje a túlzsúfolt hivatalnoki pályáról és támogassa őket abban a törekvésükben, hogy maguknak önálló, független egzisztenciát teremthessenek. Exportüzletet nyit a két fiatalember, a magyar föld terményeit fogják külföldi piacokra szállítani, ennek az üzletnek nyereségéből fognak megélni, takarékoskodni, ebből fogják majdan a kamatmentes kölcsönt visszafizetni. Exportüzlet. Az, aki egyes baloldali újságoknak a gúzsba kötött kereskedelmi szabadságról írott és időszakonként viszszatérő..panaszait olvassa, bizonyára kétkedve áll meg az előtt a tény előtt, hogy ime két ifjú diplomást éppen az állam felügyelete alatt álló karitatív intézmény segít hozzá, hogy kiviteli üzlet alapítására vállalkozzanak és ez a két intelligens fiatalember, akik harmincéves koruk ellenére már igen sokat próbáltak és igen sokat küzdöttek az élettel, megélhetési lehetőségeket lát az exportban. Talán mégsem helytálló tehát az a panasz, hogy mindent az egykéz harácsol el és a kereskedelem halálraítélten jutott siralomházba. Talán mégis csak megvan idebenn, az ország területén belül a kereskedő mozgási szabadsága, az üzletkötések és a tisztes megélhetés lehetősége. Ha ezek a lehetőségek nem volnának meg, el sem képzelhető, hogy az Önállósítási Alap erre a vállalkozásra nyújtott volna anyagi támogatást. Nem képzelhető el, hogy tizenötezer pengőt abban a tudatban adott volna a két diplomásnak, hogy ezt idők múltán, mint behajthatatlant úgyis le kell majd írnia. De hiszen szombaton elindul az első két vágón nyúl, tehát nincs gúzsba kötve a kereskedelem, az exportba mindenki belekapcsolódhatik, aki jó árut szállít. A megkötöttség nem jelent többet, mint amennyit a mai autarchiában jelentenie kell. A kormány sem fogja meg a kereskedő kezét, hanem csak annyira avatkozik bele a gazdasági életbe, amennyire a körülmények kényszerítik. Megmondotta a miniszterelnök világosan újévi rádióbeszédében, hogy ez a beavatkozás a világgazdasági helyzet természetes következménye és megmondotta számtalanszor azt is minden felelős és illetékes tényező, hogy ez a ránkkényszerített kötött gazdálkodás csak addig tart, amíg a világgazdasági helyzet meg nem változik. A kötöttség azonban nem a belső forgalom bénaságát, hanem csupán azt jelenti, hogy — államok szerződvén államokkal és kontingentálva lévén úgyszólván minden export — az állam a kivitelt bizonyos mértékig kézben tartja, ellenőrzi és ura maga is kontingentálja. Ennek ellenére azonban a két fiatal diplomás az önállósítási Alap tizenötezer pengőjével megalapítja a maga exportvállalatát, üzlethelyiséget bérel, telefont szerel, kiteszi a cégtáblát, dolgozik és — segítse őket a magyarok istene — bizonyára boldogul is. ■ Csavargók Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY József, az öreg csavargó, leereszkedett az útról a tóhoz és a nádas mentén ment tovább. Alkonyodott. Egy ismerős csónakházat akart felkeresőn, hogy ott töltse I.T. éjszakát. Néha meg-megállt, körülnézett. Vagy két esztendeje nem járt erre, azt ha, lám, mennyi új ház épült a parton, itt meg ki is irtották a nádak egy darabon s fel is tölötték, csak nem akiírnak ide is építkezni? Tűnődős, nézgelődött, újra továbbment. A nád csereklyéje ropogott a lába alatt, valahol beljebb szárnycsatttogás hráátszott. Várjon mi lehetőt? Erősen őszre járt már az idő, a szárnyasok nagy része elköltözött, de kint a vízen, a sirályok közt, még feltűnit egy-egy vadréce, távolabb meg egyegy fekete fej, vízibúvár. — Térjetek aludni, hé! Ideje lesz! — szólt oda nekik József s mint aki jól végezte dolgát, tovább bandukolt. A tó mögött messze almazöld volt az egálja, a piros szónak ellalszodtak, helyettük komor, szürke felhőcsíkok óvakodtak az égboltra. József bevárta ez a konyatot, nem akarta, hogy csendőrőr szem meglássa, amint besurran a csónakházi... Előkotorta hát a pipáját a rongyos köpönyeg zsebéből, cigart, ács akából, összekapart dohánymardókkal megtöltőtt és rágyújtott- Aztán leül, úgy néznm a vizet. . Sehol semmi mozgásnem volt, csak a hullámok szaladtak könnyedén a partnak. Amikor egy-egy hullám megérkezett, halk ütődés hallszott, mintha valaki nagyon nyelt, vagy éppen csuklott volna, azzal a víz már szétgyűrűzött s egy másik fehér taraj sietett a part felé. A túlsó partról egyobb fürdőhelyek lámpafényei villództak át a vízen. Csend vol , a bordát nőtt. Végre elérkezettnek látta az időt József, feltápászkodott és megindult, s közben eszébe jutott: ha itt ennyi változás történt, még megeshetik, hogy a csónakházat is elvitték! De ez a gondolat se aggasztotta valami nagyon, és amikor a jegenyesort meglátta, amely a csónakház fölött, a parton húzódott, megnyugodott teljesen. És a csónakház is ott állt a rendes helyén. Körülnézett hát még egyszer, aztán odament az oldalához, végigtapogatta a deszkákat, aztán ügyesen alája nyúlt az egyiknek, megemelte s kivette a helyéből Majd levetette rongyos köpönyegét, tarisznyáját, általában igyekezett minél vékonyabbra vedleni, hogy beférhessen a keskeny nyíláson. Ke is tolta magét, csak a holmija maradt kívül, kézügyben, amikor megpillantotta egy cigaretta parazsát a sötétben. Kicsit meghökkent. Hát már más is ismeri ezt a jó búvóhelyet? — No! — mondta reszelésen. — Hát van itt valaki? — Van, — felelte a cigarettázó bentről. József hallgatott. — Én itt akarok éjszakázni, — mondta kisvártatva. — Én is. Megint hallgatott. — Készen akkor egy kenyéren vagyunk — mondta aztán és minden teketória nélkül behúzta a holmiját, majd a kiemelt deszkát illesztette óvatosn a hanyóre. Sól lét volt a deszka bódéban, még a cigaretta se parázslott, mert ismeretlen végigszívta és eltaposta, József gyufát gyúrott hát és körülnézett. Egy csónak állott a bakokon, pedig háromnak is volt hely. Az idegen az ajó közelében heveredett el, az arcából, persze, semmit se lehetett látni. Más változás nem vol, József is leheveredett, és elvackolódott.— No — mondta aztán elégedetten. — Maga kicsoda? — Munkát keresek — feléje az idegen olyan hangon, hogy nem lehetett tudni: öreg-e, fiatal-e? — Én is azzal indultam el — mondta József. — Tíz éve lesz ide s to. Ezt a csónakházait is akkor építették ... Segítettem. Osztán egy éjjel kiszedtem a szögeket a lécekből... Sokszor háltam itt azóta. Nem mondom, találtam munkát többször, de a végén mégis csavargó lettem. — Idevalósi maga? — kérdeze most az idegen. — Én igen. Oszt ha, körüljártam a félországot, meg a Balatont, ide térek vissza. — Nem úgy gondolom. Hanem, hogy ide, valamelyik faluba való? — Ide, K.-ra, — felelte József. — Én is csak odavaló vagyok, — mondta az idegen. — Tán még ismerjük is egymást, — vélte József. — Aligha, — vetette ellene az idegen. — Mert tíz esztendővel ezelőtt én még csak nyolc éves voltam. — Nyolc? — kérdezte József és elgondolkozott. Hallgattak. Kint gyöngén neszezett a nádas, amely azon az oldalon, ahol a deszka kijárt, alig két lépésnyire volt a bódétól. ■— Régen jártam már a faluban, — kezdte újra József. — Karnyónét talán ismeri? Megvan még? — Karnyónét? — kérdezte föl az idegen. — Mét kérdezi? Karnyóné az én édesanyám. József vetett egyet magán fektiben. . — No, fene teremti!... Hogyan? — Ahogy mondom. Karnyóné az anyám, s engem is úgy hívnak, Karnyónak. József izgatottan motoszkált a sötétben, de jóideig nem szólt. Kásás volt a hangja, amikor később megkérdezte: — Mosni jár? — Mosni meg szappant főzni meg disznóölésbe segíteni meg ezt azt. De nem akarom hogy engem eltartson tovább. — mondta dacosan a fiú. — Mer asszonynak van nálunk mindig munka, csak férfiembernek nem jut. — Derék asszony volt mindig, — mondta József. — De én is úgy vagyok, hogy inkább csavargók meg kódulok, de asszony ne tartson el engem. Az ma a legutolsó. Az idegen fiatalember most beszélni kezdett a falubeli állapotokról, az alacsony napszámról és mindenféle bajokról. József bólintott a sötétben, és csak néha mondta: Hejnye!, vagy: Nofen-e, semmise változott. Végre is a fiatalember megkérdezte: V — Mondja mán, hát maga kicsoda, hogy Arm 10 FILLÉR IVIII. évfolyam, 4. szám 1938. Csütörtök, Január 6. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI Vtl. KER., JÓZSEF KÖRÚT I. SZÁM« TELEFONSZÁMI 1—114—00» A római egyezményben résztvevő országok külügyminisztereinek budapesti tanácskozása A konferencia január 1-től január 13-ig tart Az európai közvélemény érdeklődése a legközelebbi napokban Budapest felé fordul. A jövő héten ugyanis itt adnak egymásnak találkozót a római jegyzőkönyveket aláírt országok külügyminiszterei. Köztudomású, hogy amikor Olaszország, Ausztria és Magyarország képviselői 1934 tavaszán aláírták a római jegyzőkönyveket, abban is megállapodtak, hogy a három ország képviselői bizonyos időközönkint tanácskozásra fognak összeülni, hogy eredeti elgondolásaiknak megfelelően és a létrejött barátsági szerződés szellemében összhangba hozzák az európai együttműködés előmozdítását célzó politikájukat. Két évvel később, amikor az egyezményben résztvevő három ország kiküldöttei 1936 március 23-án aláírták arómai pótjegyzőkönyyveket s ezeknek értelmében államcsoporttá alakultak, úgy határoztak, hogy a kölcsönös tanácskozás céljából állandó szervet alkotnak, mely szerv a három ország külügyminiszteréből áll. E megegyezés alapján a római jegyzőkönyveket aláíró országok külügyminiszterei először 1936 november 11-én és 12-én adtak egymásnak Bécsben találkozót, amelyen Olaszországot Ciano gróf, Ausztriát Schuschnigg kancellár és Schmidt dr. külügyi államtitkár, Magyarországot pedig Kánya Kálmán külügyminiszter képviselték. A bécsi konferenciáról annak idején kiadott hivatalos jelentés közölte már, hogy a legközelebbi hármas külügyminiszteri találkozó színhelye Budapest lesz. Ez a bejelentett tanácskozás fog most január 10- 13. között lezajlani, amelyre Budapestre érkezik Ciano gróf olasz külügyminiszter, továbbá Schuschnigg osztrák kancellár és Schmidt külügyi államtitkár. A két államférfiú január 9-én, azaz vasárnap az esti órákban érkezik. Előbb Schuschnigg kancellár vonata, valamivel később pedig Ciano gróf vonata fog befutni. A két államférfi érkezéséről a magyar rádió helyszíni közös vetítést ad.