Budapesti Hírlap, 1938. április (58. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-01 / 73. szám

1938 ÁPRILIS 1, PÉNTEK N­.­R. NAGY-NÉMETORSZÁG VÁLASZT BERLIN, március hó (A Budapesti Hírlap munkatársától.,) Április 10-én a szavazó­urnák elé járul Nagy-Németország. Kerek ötven millió lé­lek. Nagyobb tömeg még aligha adta le szavazatát egyszerre a világon. Részben népszavazás lesz Hitler eredményes politi­kája fölött, részben pedig a német nép megválasztja új parlamentjét. Az új , Reichstagot, amelynek legutóbb már 720 képviselője volt és a jövőben kerek 800 tagja lesz. A legnagyobb parlament Euró­pában, de pártok nélkül, egy akarattól ve­zettetve, egy világnézetnek hódolva, minden erejét, tudását és készségét az egységes né­met nép boldogulásának szentelve. Ez a parlament, amelynek egyébként egész ha­talma Hitler kezében van összpontosítva, egymagában a legbeszédesebben mutatja a múlt és a jelen közötti különbséget. Vala­ha Németországban több mint két tucat párt tülekedett a hatalomért, most vita és kritika nélkül a Reichstag a bizalomnak nyilvános kifejezője, amellyel a német nép .Vezére és kancellárja irányában viseltetik. Hitler Adolf programjába tartozik, nagy politikai fordulatokkal kapcsolatosan fel­vetni a bizalmi kérdést népe előtt. Ha így cselekedett, amikor Németország kilépett a Népszövetségből, ezerszeresen több oka volt most a nagy lépésre, amikor sikerült vér­ontás és erőszak nélkül a német nép egyik régi vágyát valóvá váltani: Nagy-Német­­országot megteremteni. Az így formulázott bizalmi kérdésre, aligha akadhat német, aki nemmel tudna felelni. Ha voltak elégedet­lenek, amint minden országban vannak, ha voltak talán még merészebben gondolkodók, akik valami lehetetlen, ködös jövendőről ál­modoztak, mindet,­ nem német és nem nem­zeti gondolatmenetnek el kellett némulnia a nagy tett előtt, amely elsősorban azt a ha­talmat juttatta szemléltetően, egész fényes­ségében kifejezésre, amely ma a németek földjéből kisugárzik és Németországot az országok sorában az elsők közé emelte. A népszavazás eredménye egy pillanatra sem lehet kétséges sem Ausztriában, sem a szűkebb birodalomban. Az új Reichstag megválasztása sem okoz gondot, hiszen a legújabb törvény szerint egy egységes lista készül Nagy-Németország számára, ame­lyen­ változtatni nem lehet. Csak egy dol­gon lehet vitatkozni, milyen nagy lesz a leszavazott választók száma. Lesznek-e még olyanok, akik távol maradnak, amikor történeti tettek szentesítéséről van a szó? Ez okból van ma Németországban vá­lasztási küzdelem, amelyet Göbbels, a pro­pagandaminiszter vezet és ez okból álla­nak elsősorban a felvonuló szónokok sorá­ban maga Hitler és Göring, mintha nagy nemzeti érdekek forognának veszélyben. A kérdés nem is az, vájjon, amiben senki sem kételkedik, hogy a német nép többsége teljes bizalommal támogatja-e a kormányt, hanem az, vájjon minden német szívvel és lélekkel belesorozható-e e pillanatban Hitler Adolf táborába? Mindenkit az ur­nák elé vinni, aki él és mindenkit lesza­vaztatni az utolsó emberig és megmutatni, hogy ez az ötvenmillió kivétel nélkül igen­nel adta le ítéletét, a nagy cél, amely a választási küzdelemben a nemzeti szocia­lizmust hevíti és oly szervező munkára és agitációra készteti, amilyen még aligha volt a világon. A feladat az utolsó két­kedőt is megnyerni nem a párt, hanem a vezér számára, az utolsó elégedetlent is kitanítani, hogy most nem holmi másod­rendű politikai kérdés áll a homloktér­ben, hanem a németség hatalmának, poli­tikai súlyának, gazdasági boldogulásának a problémája.. Ebből a szempontból nem elégséges, ha Hitler azt mondhatja, hogy a német nép többsége áll mögötte, hanem kívánatos, sorsdöntő jelentőségű, hogy reámutathasson majd ötvenmilliónyi ren­dületlen tömegre, amely politikája, nem­zeti munkája, békés törekvései mögött csoportosul. Még ebben a kivételes válasz­tási mozgalomban is a béke marad a leg­felsőbb ideál, amely biztosítja a minden­napos kenyeret, a nyugodalmas munka minden áldását és a nemzet jövendőjét. Csak a taktikában van némi különbség. A szűkebb birodalom határai között a németség döntésénél már visszatekinthet a múltba, számbaveheti az utolsó öt esz­tendő eredményeit, maga előtt látja a sikeres munkát, a munkanélküliség leküz­dését, az ipar és kereskedelem felvirág­zását, a gazdavilág boldogulását, ebben a keretben talán az agitáció könnyebb, a felvilágosítás egyszerűbb, a kapcsolat a nemzeti szocializmus és a polgárság kö­zött gyorsabban helyreállítható. Ha Hitler ezekre a kétségtelen eredményekre r­á­mutat, még ellenségének is el kell ismer­nie, hogy a birodalomba új életet öntött, és hogy ezt a sikert a hatalom külső jeleinek megteremtésével, az új véderő megszervezésével és legutóbb Ausztria be­olvasztásával egészen az álmok világáig fokozta. Ausztria földjén azonban a szűkebb biro­dalomban elért sikerek csak a nemzeti szo­cializmusban és Hitler személyében rejlő erők bizonyságául szolgálnak. Ott nem elég­séges a múltra utalni, hanem szükséges a jövőről is kimerítő programot adni. A né­metség e részének, amely az utolsó eszten­dőkben szenvedések iskoláját jár­ta végig, már bepillantást kell adni a jövőbe, amely visszaadja e hétmilliós nép életkedvét, biz­tosítja munkája eredményét és kenyeret fog adni minden kéznek, amely részt akar venni a nem közönséges feladatban, amely reá­ja vár. Ha a múltban a Habsburgok a császári hatalom minden gazdagságát Bécs fényé­nek gyarapítására használták fel és a csá­szárvárost sokszor aranyesővel ajándékoz­ták meg, a nemzeti szocializmus még szebbé, még fényesebbé kívánja tenni új fővárosát, de a saját munkája révén. Amint Berlin, München, Hamburg és Nürnberg szinte új­jáépülnek és évszázadokra szóló, monumen­tális építkezésekkel újabb világcsodákká lesznek, úgy Bécsre is nagy átalakulások várnak, mert a most elveszített politikai és diplomáciai hatalmat csak az idegenforgalom mindent elborító fokozásával lehet majd pó­tolni. Amellett a gazdasági fellendülés, az ipar és kereskedelem felsegítése, az ország természeti kincseinek erősebb kiaknázása, Ausztria beleilleszkedése a Nagy-Németor­szág életszervezeteibe oly sokoldalú tevé­kenységet fognak kiváltani, hogy a lassan kidomborodó tervek csak akkor valósulhat­nak majd meg Hitler szellemében, ha min­den német különbség nélkül kiveszi majd a részét a valóban nemzetmentő munkából. Ausztria földjén tehát látszólag nagyobb feladat, a választási mozgalmat úgy ve­zetni, hogy egy egységes, zavartalan, min­dent magával ragadó politikai megnyilat­kozássá fejlődjön. De ez a látszat csal, bár a nemzeti szocializmus elveinek megfele­lően a választási harcokban csak tények­kel küzd és a meg nem valósítható ígére­tektől, könnyelmű légvárak igézetétől tar­tózkodik. Persze Ausztriában is Hitler négy esztendőt köt ki a maga számára, de mert a nép tudja, hogy vezére ígéreteit be is szokta váltani, a lassú fejlődés gondolata egy választót sem fog az urnáktól távol­tartani. Annál kevésbbé, mert a német vi­lághatalom tudata ma már annyira eggyé forrasztotta a német népet, hogy az osz­trák német is részese kíván lenni Nagy- Németország létéből, munkájából és sike­reiből táplálkozó nemzeti erőnek. Az egyik oldalon a siker tudata, a másikoi,­ a siker reménye egyaránt éltetik és fűtik a lelke­ket, különösen ha oly népszerű és oly ki­váló szónokok, mint Hitler és Göring fon­ják koszorúba a képeket, amelyek Nagy- Németország dicsőséggel teli jövendőjét bizonyítják. És még egy tekintetben érdekes, egye­dülálló a német választási küzdelem. Előt­tünk áll a német nemzeti szocializmus pél­dátlan erős szervezete. A politikai harco­sok százezres tábora. Kiki a maga helyén felülmúlhatatlan katonája azoknak az esz­méknek, amelyeket a vezér és táborkara rendületlenül hirdet. Kiképzett, fegyver­bíró, érvekkel is küzdeni tudó tízezrek, akikre a kormány és a párt teljes biza­lommal támaszkodhatnak. Mindenfelé felvonulnak ők most, viszik magukkal a hívők millióit, a polgárokat, akik hazafias kötelességüket kívánják tel­jesíteni, gondoskodnak védelmükről, agitál­nak, szónokolnak, az SA­ és az SS-oszta­­gok a motoros csapatok, a szociális küzdel­mek előharcosai, a téli segítség szervezői és végrehajtói, egy páratlanul lelkes, hívő és nyugalmat nem ismerő tömeg, amely a választási harcban is első sorban áll és esküszik a győzelemre, amely el nem ma­radhat. Az egész pedig nem más, mint mozgósítása, egy táborba való toborzása az egész németségnek egy gondolat, egy idál, egy cél érdekében. Ez az ideál, a né­met világhata­lom az egységes németség erejéből...! Ezt az idált szolgálják a mai német hatalom vezetői, akik ölbe tett ke­zekkel várhatnák a népszavazás kimenete­lét, de inkább megszervezik ezt a válasz­tási csatát, amely teljes nagyságában fogja mutatni a nemzeti érzés fellángolását, dia­dalmas erejét és minden politikai ellenér­zést letörő hatalmát...­ ­. 3 Hitler• A nemzeti szocializmust sohase akarjuk idegen népre rákényszeríteni A birodalmi vezér és kancellár választási beszéde Frankfurtban Majnamenti FRANKFURT, márc. 31. : Frankfurt városa lelkes ünnepélyesség­gel fogadta Hitler vezért és kancellárt. Este az ünnepi csarnokban Hitler kancellár propagandabeszédet mondott, amelyben a német állampolgárokat április 10-i kötelességükre figyelmeztette: — A nemzeti szocializmus — mondotta Hitler a többi között — olyan szent és drága ügyünk, hogy sohase akarjuk vala­mely idegen népre rákényszeríteni. Adj­­ Isten, hogy ezt az ideált nézünknek, mint elsőnek, mindig fenntartsa. Az ideálok erősebbek minden földi hatalomnál. Attól a naptól kezdve, hogy a politikai porondra léptem, csak egy gondolat vezéreit: a leti­­port Németországot újra felemelni te min­­denekelőtt a békeszerződést, minden idők leg­szégyenletesebb szerződését megsemmisít­­eni. Öt év óta egyik lapot a másik után tépem ki ebből a szégyen­szerződésből. Nem mint jogieső hanem mint jogvissza, állító, nem mint szerződésszegő hanem mint egy fér­fi, aki visszautasíta, hogy egyoldalú diktátumokat szentnek tekintsen­­ek. Hitler kancellár nyugatné­metországi lá­togatásai befejeztével pénteken Stuttgartba, érkezik. Nagy dunai kikötőt terveznek Bécsben BERLIN, márc. 31. Bécsből jelentik a Német Távirati Iro­dának. Neubacher dr. polgármester Fisch­­böck dr. kereskedelemügyi miniszterrel egyetértésben utasította a városi építkezési hivatalt, hogy sürgősen készítse el Bécs nagy dunai kikötőjének tervét. A kikötő jelentősége különösen szembeötlő az épülő­ben levő Rajna—Majna—Duna-csatorna jö­vendő szerepére való tekintettel. Rövide­sen megkezdik Regensburg és Bécs között a Duna szabályozását. A tervezett bécsi kikötő méretei feltétlenül megfelelnek an­nak a jelentős szerepnek, amelyet a kikötő mint­ a Kelet és Keleteurópa közötti for­galom átrakodó és raktározó helye fog ját­szani. Az építkezési terveket hír szerint már a közeli napokban átnyújtják a ke­reskedelmi miniszternek. Áremelési tilalom BÉCS, márc. 31. A lapok első oldalon nagy címekkel köz­tik azt a hírt, hogy az árak emelését már­cius 18-ig visszamenő hatállyal egész Ausztriában megtiltották. Ennek az intéz­kedésnek — írják a lapok — mind szociális szempontból, mind Ausztria gazdasági éle­tének zavartalan fejlődése szempontjából nagy jelentősége van. l­ Alaptalan cseh hí BÉCS, márc. 31. Beavatott helyről közük: Schuschnigg volt osztrák szövetségi kancellárnak, aki változatlanul palotájában a Belvedere-kas­­télyban tartózkodik, köztudomás szerint meghagyták birtokában a tulajdonában levő rádiókészüléket és egyébként is lakásán belül teljesen­ szabadon cselekedhetik. Ezt a tényt cseh lapok alkataiul használták fel arra az állításra, hogy Schuschniggot kényszerítették, hallgassa meg a német szónokok ellene irányuló beszédeit. Erről szó sem lehet. Úgy látszik viszont, hogy Schuschnigg bőségesen kihasználja a neki a Sehuschniggról nyújtott lehetőséget, hogy a napi esemé­nyekről tájékozódjék, mert mint hallani le­het, rádiókészülékét igen sűrűn kapcsolja be. Házasodtási kölcsön és egyszeri gyermeksegély BÉCS, márc. 31. Reinhardt birodalmi pénzügyi államtit­kár egy gyűlésen bejelentette, hogy ápri­lis elsejétől kezdve német mintára Auszt­riában is bevezetik a házasodási kölcsönt és az egyszeri gyermeksegélyt. A budapesti német követség felhívása a Magyarországon élő német állampolgárokhoz A budapesti német követség kéri a követ­kező sorok közlését: „Április 10-én a német birodalomban Ausztriának a birodalommal való újbóli egye­sítéséről népszavazást rendeznek s ugyan­akkor lesz a nagy német birodalmi gyűlés tagjainak megválasztása. Szavazásra jogo­sult minden a választás napján legalább­ 20 éves férfi és nő, aki birtokában van a biro­dalmi vagy az osztrák állampolgárságnak, kivéve a zsidókat és azokat, akik zsidóknak számítanak. Zsidó az, aki legalább három fa­­jilag teljesen zsidó nagyszülőtől származik. Zsidónak számít az is, aki két teljesen zsidó nagyszülőtől származik, ha 1935 szeptember 15-én a zsidó felekezethez tartozott, vagy azóta vették fel oda, vagy ha 1935 szeptem­ber 15-én zsidóval élt házasságban, vagy azóta kötött zsidóval házasságot. Az osztrák népszavazásra azok a volt osztrákok is jogo­sultak, akiket nemzeti érzelmük vagy műkö­désük miatt fosztottak meg állampolgársá­guktól. A szavazásban részt vehetnek a külföldön élő szavazásra jogosultak is. Ezek a szava­zásra szavazóigazolványt kapnak. A Magyar­­országon élő szavazásra jogosultak számára az útlevél felmutatása ellenében a német követ­ség állítja ki a szavazó­igazolványokat, még­pedig az osztrákok számára az eddigi osztrák követség épületében (Akadémia­ utca 17.), a többi német számára a német követség épüle­tében (Uri­ utca 64/66.). A követség vasár­nap, április 3-án is nyitva van délelőtt 10 órától 1 óráig. A szavazás leadása csak Ausztriában, vagy a birodalom más részében történhetik. A sza­vazóigazolványok tulajdonosai bármely tet­szőleges szavazóhelyiségben leszavazhatnak. Azonkívül elsősorban a Nyugat-Magyar­­orságon lakó szavazásra jogosultak számára Lajtamenti Bruck, Hainburg, Nagymarton (Mattersburg) és Gyanafalva (Jennersdorf) pályaudvarain szavazóhelyiségeket állított­­ak fel. A Budapesten és környékén lakó szavazó­­jogosultak számára Bécsbe két külön vonatot indítanak. Az első különvonat április 9-én délután 15 órakor indul Budapesti Keleti­­pályaudvarról és 18 óra 50 perckor érkezik a bécsi Ostbahnhofra. Visszafelé a bécsi Ost­­bahnhofról indul április 10-én 20 óra 05 perc­kor és 23 óra 50 perckor érkezik Budapest Keleti-pályaudvarra. A második különvonal április 10-én 6 óra 25 perckor indul Buda­pest Keleti-pályaudvarról és 10 óra 17 perc­kor érkezik a bécsi Ostbahnhofra. Visszafelé a bécsi Ostbahnhofról indul 20 óra 55 perc­kor és 0 óra 40 perckor érkezik Budapest Ke­leti-pályaudvarra. Az útiköltség­ oda-vissza összesen 4,30 pengő. A különvonatra szóló jegyeket a szavazóigazolványokkal egyidejűleg kell megváltani a német követségen. Azokat, akik Közép- vagy Kelet-M­agyar­­országon laknak és szintén igénybe akarják venni valamelyik különvonatot, felkérik, hogy ezt az igényüket a szavazóigazolvány kérésé­vel egyidejűleg közöljék s ez alkalommal mondják meg azt is, melyik vonaton kíván­nak utazni. Igazolt ínségesek az utazás cél­jára a birodalmi németek kolóniájának ré­széről bizonyos összeget kaphatnak. Azoknak a szavazásra jogosultaknak, akik az április 9-én induló különvonaton utaznak és nincs­ módjukban maguknak gondoskodni bécsi szállásról, korlátolt számban szállás­helyek állnak rendelkezésükre. Természetesen minden németnek és német­osztráknak kötelessége, hogy résztvegyen a népszavazáson és a választásban. Ez a közlemény válasznak tekintendő közvetlenül a német követségre érkezett min­den kérdésre.”

Next