Budapesti Hírlap, 1938. április (58. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-09 / 80. szám

jgr ^Ljur«. —.......... VI *88 ÁPIL £ ARM 1­0 FILLÉR LVIII. évfolyam, 80. szám 1938. Szombat, április 9. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I VIl­. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT I. SZÁM. TELEFONSZÁM) 1—444—00. A Megkezdődött az ötéves terv törvényhozási lebonyolítása Darányi Kálmán benyújtotta a Házban a társadalmi és gazdasági rend­ egyensúlyának hatályosabb biztosításáról, Mikecz Ödön a sajtórendészetről,­­ Reményi-Schneller Lajos az új defícitmentes költségvetést és a milliárdos beruházásról és egyszeri vagyonadóról szóló törvényjavaslatot Reményi-Schneller Lajos költségvetési beszéde A képviselőház üléstermének és fo­lyosóinak külső képe is azt bizonyította ma, hogy a magyar törvényhozás házá­ban korszakalkotó nagy események zajlanak le. Nem hiányzott a parla­ment tagjai közül úgyszólván senki. Zsúfolva voltak a karzatok, elsősorban a felsőházi tagok karzata és ünnepi hangulat uralkodott már a kora reggeli órákban a folyosókon. Ez természetes, hiszen a mai nap szorosan kapcsolódott a tegnapi nagyfontosságú és a Nem­zeti Egység Pártjában lefolyt esemé­nyekhez, kiegészítve és betetőzve azo­kat az alkotmányos formáknak megfe­lelően. Tegnap és ma valóban olyan két napja volt az új magyar életnek, amely sokáig emlékezetes marad és beleke­rül a történelmi szempontból fontos dátumok jegyzékébe. Az események és tények a költség­­vetési törvényjavaslat köré csoporto­sulnak. Külső keretük az a költségve­tési expozé volt, amellyel az új pénz­ügyminiszter, Reményi-Schneller La­jos a képviselőházban bemutatkozott. Szinte szokatlan a parlamenti életben, hogy egy pénzügyminiszter első szerep­lése az expozéval kezdődjék, így már magában ez a tény is biztosította a mai képviselőházi ülés jelentőségét. A rész­letes és a gazdasági helyzet megvilá­gítására kiterjedő, az adózás reformját is felölelő folyamatos és gördülékeny szónoki készséggel előterjesztett pénz­ügyi expozé előadására a költségvetés, továbbá a honvédelem és a közgazda­ság fejlesztésének, egyes népjóléti be­ruházásoknak és ezek költségének fede­zéséről szóló törvényjavaslat beterjesz­tése, majd az 1936-os adóstatisztikának a Ház asztalára való letétele után ke­rült sor. Az általános helyesléssel foga­dott és nagy sikert aratott expozé után a miniszterelnök nyújtotta be a társa­dalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló tör­vényjavaslatot, majd pedig az igazság­ügyminiszter a sajtórendészeti javas­latot. A nap első eseménye: a deficitmentes költségvetés volt. Adataiból — melye­ket más helyen részletesen ismerte­tünk, — megtudjuk, hogy az állami kiadások összege 1334,9 millió pengő, az összes bevételek pedig 1335 millió pengőt tesznek. A felesleg­ ezek szerint 0,1 millió pengő. Nyolc év után az első deficitmentes költségvetés kétségkívül azt bizonyítja, hogy a kormány céltu­datos pénzügyi, gazdasági és devizapo­litikája sikeres és eredményes volt és így elérkezett az idő azoknak a nagy erőfeszítéseknek végrehajtására, ame­lyeket a miniszterelnök győri prog­ramja tartalmaz s amelyekre vonatko­zóan a pénzügyminiszter­ benyújtotta törvényjavaslatát. A győri program. A tegnapnak és mának, a magyar életben döntő fon­tosságú huszonnégy órának eseményei szorosan a győri programhoz kapcso­lódnak, annak fokozatos végrehajtását jelentik. Szoros kapcsolatban vannak az e tárgyban benyújtott törvényjavas­latok, a költségvetési törvényjavaslat­tal, de talán még szorosabban függe­nek össze egymással. Annyira, hogy egymástól függetlenül, különállóan alig volnának tárgyalhatók és elbírálhatók, mert hiszen a dolog természete szerint mindazoknak a feladatoknak elvégzése, amelyeket ezekkel a javaslatokkal a kormány a törvényhozásra bízott, egyetlen­egy eredőre vezethetők vissza,­­ a győri programra. Ennek a prog­ramnak jelentős részét valósítja meg a kormány a benyújtott javaslatokkal és a még benyújtandó hasonló tárgyú ja­vaslatok csupán azért nem kerülhettek eddig a képviselőház elé, mert azok elő­készítése huzamosabb időt igényel. Első helyen azok a bejelentések álla­nak, amelyeket a pénzügyminiszter tett részben az új adórendszerről, részben az egymilliárdos beruházási tervről, amelyek egyébként a legszorosabb ösz­­szefüggésben állanak egymással. A mi­niszter az adózás reformjáról, gazda­sági helyzetünk javulásának rövid érin­tése után a változatlan devizapolitiká­ról emlékezett meg, majd az átalaku­lás ellenőrzéséről és a gazdavédettség megszüntetéséről, ami egyébként folya­matban is van, mert elérkezett a vég­leges likvidáció stádiumába. Ezután tért át a miniszter az egymilliárdos be­ruházási terv részleteire. Ismertette a hatszázmillió egyszeri vagyonadóról szóló törvényjavaslat részleteit, kitért az ingatlan vagyonok megadóztatásán kívül az ingó vagyonok fokozottabb adóztatására, majd bejelentette, hogy az egymilliárdos beruházási összegből a hatszázmillió egyszeri vagyonadó­összeg honvédségünk korszerű felszere­lésének céljait fogja szolgálni. Az egyéb nemzeterősítő feladatok megoldására a négyszázmilliós kölcsön szolgál fedeze­tül. Ismertette az­­országépítő program­nak a közlekedési hálózat, a posta- és távirda, a vízügyi beruházásokra és a telepítésre,­ nemkülönben a mezőgazda­­sági értékesítés fejlesztésére, a bányá­szatra, népjóléti és kulturális beruhá­zásokra, végül a mezőgazdasági hitel újjászervezésére vonatkozó számszerű részleteit. A benyújtott javaslat a hatszázmil­lió egyszeri Vagyonadó kivetését prog­resszív kulcs szerint tervezi és a beru­házási hozzájárulás alapját ötvenezer­­ pengő vagyonminimumban állapítja­­ meg. A beruházási kulcs öt százaléknál kezdődik és az egymilliós vagyont meghaladó tételeknél tizennégy száza­léknál végződik. A társulati adó alá eső vállalatoknál a hozzájárulási alap száz­ezer pengőig tíz százalék és progresz­­szíve emelkedve ötmillió pengőn felül húsz százalék. A vállalatok hozzájáru­lási terhét a javaslat háromszázötven­­millió pengőben irányozta elő és a pénzügyminiszter abban az esetben, ha a hozzájárulások ezt az összeget ki nem tennék, azokat aránylagosan felemel­heti.­ Nagy vonásokban ezeket az intézke­déseket tartalmazza a beruházási prog­ramnak a hatszázmillió egyszeri va­gyonadóra vonatkozó része. A beruhá­zási hozzájárulások a folyó év október 1-től kezdve öt éven át fizetendők ne­gyedévi egyenlő részletekben, viszont azok, akik annak idején a vagyonvált­­ságot természetben lerótták, tíz éven át fizethetnek. Hathatósabbá kívánja tenni a törvény a hozzájárulások biz­tosítását az adócsalásról szóló azzal a rendelkezéssel, hogy mindazok, akik va­lamely vagyontárgyat adózatalapul be nem vallanak, vagy elrejtenek, adócsa­lás, bűntettét követik el és a szabad­ságvesztésen felül az eltitkolt összeg háromszorosától nyolcszorosáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők. A kormány tehát jogilag is körül­bástyázta gazdasági irányú törvényja­vaslatát és mindenképpen biztosítani igyekszik az országépítés céljaira szük­séges fedezet előteremtését. * Betetőzte a legutóbbi huszonnégy óra eseményeit a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosí­tásáról és a sajtórendészetről benyúj­tott két törvényjavaslat. Ami a sajtó­rendészeti javaslatot illeti, ennek célja nem az, hogy a sajtóreform tekinteté­ben állást foglaljon, hanem csupán az, hogy a sajtójognak és ezzel kapcsolatban az eljárási jogszabályok­nak néhány kirívó hiányosságát orvo­solja és hogy végre az időszaki — de nem napi — lapok engedélyezése kér­désében teremtsen tiszta helyzetet. Szoros kapcsolatban áll ezekkel a prob­lémákkal a sajtókamara kérdése, amely­nek megoldása szintén arra hivatott, hogy hatályosan hozzájáruljon annak a nyugodt légkörnek megteremtéséhez, amelyre Magyarországnak ma a győri programban körvonalazott országépítő munka érdekében elengedhetetlenül szüksége van. Érthető, hogy az érdeklődésnek kö­zéppontjába a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosí­tásáról szóló törvényjavaslat került. Ez a törvényjavaslat, amely a zsidó­kérdést fogja alkotmányos és törvé­nyes úton szabályozni, kikerülhetetlen történelmi és politikai szükségesség kö­vetkezménye volt. Hosszú esztendők óta él a közvélemény tudatában, hogy zsidókérdés van, amelyet szabályozni kell. Nemcsak kormánytényezők a mi­niszterelnökkel az élükön állapították ezt meg tényként, hanem a keresztény és nemzeti alapon álló ellenzék igen te­kintélyes tényezői ismételten sürgették ennek a kikerülhetetlenné vált megol­dásnak törvényes úton leendő minél gyorsabb foganatosítását. Ez most megtörténik. A kormány nyíltan, őszin­tén és bátran nyúlt hozzá ehhez a prob­lémához. Amikor ezt tette, egyúttal megvonta azt a határt is, amelynek vi­lágos megvonását az ellenzék részéről szintén ismételten követelték. A kor­mány ennek a kérdésnek szabályozásánál elment az észszerűség és célszerűség szélső határáig és a miniszterelnöknek minden joga megvolt ahhoz a kijelen­téshez, hogy ezek után pedig nem tűr­heti, hogy ezen a téren bárki is őt, illetve a kormányt túllicitálni igyekez­zék, ezzel az ország nyugalmát és béké­jét veszélyeztetve. Nem is tudjuk elhinni, hogy bárki is ilyen túllicitálási törekvésekkel igye­kezzék a nyilvánosság elé állani. Nem­csak azért nem tudjuk ehhinni, mert a csütörtöki pártértekezleten hallottuk azt a kijelentést, hogy ennek a törvényja­vaslatnak a benyújtásával a kormány a májusi esőhöz hasonló jótékony hatást gyakorolt az osztatlan magyar társa­dalomra, hanem azért is, mert ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése után minden felelőtlen izgatás egyenlő volna a nemzet elleni súlyos b­­ncselekmény­­nyel. Semmiféle oldalról nem engedheti és bizonyára nem is fogja engedni a kormány ebben a kérdésben túllicitálni magát és kétségkívül meglesz a szük­séges határozottsága olyan irányban, hogy minden felelőtlen izgatást és lá­­zítást a legerélyesebb kézzel csírájában fojtson el. Az ország és népe dolgozni, erősödni akar. A munkaprogram kész, a benyúj­tott törvényjavaslatok maradék nélkül tartalmazzák. Megszüntetik ezek a gaz­dasági és társadalmi élet terén az elto­lódásokat is, éppen ezért kormánynak, törvényhozásnak és társadalomnak most már csak egyetlen kötelessége marad:­­ biztosítani a munka számára a nyugalom légkörét.

Next