Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-22 / 115. szám

12 SLIMHÁZ Magyar Csupajáték Paulini Béla a Művész Színház színpadán • Hol volt,­ hol nem volt, volt egyszer egy ember... úgy hívták, hogy Béla bácsi. Ez a Béla bácsi, — akinek a felnőttek vi­lágában Paulini Béla a neve, — sokat ál­modott. Gémeskútról, mézesbögréről, tar­­kahímes mezőről, táncot dobban­tó­ rámás­­csizmáról, fehér bárányról, hetedhét orszá­gos lakodalmakról, csuram­ó csobolyáról, tulipános szűrről, hunyorgó pásztortűzről, muskátlis ablakról, mézeskalácsszívről, — de az igaziakról, nem olyanokról, amilye­nekkel a „zsikoschfokosch” elmélet rio­gatja a jóízlést. A sok szép álomnak az­­lett a vége, hogy Béla bácsi vette a ván­dorbotját, nekivágott az országnak, meg­kereste az eleven valóságban élő álomvi­lágot, amely, kis magyar falukban volt el­rejtőzve. Mikor megtalálta, — akárcsak a varázsló, — összeszedte mind a mesevilágot és elhozta, megmutatta a kőrengetegnek. Így teremtődött, meg a Gyöngyösbokréta. Béla bácsi pedig tovább álmodta szép ál­mait és most valóságra váltotta újabb ál­mát is: a Művész Színház színpadán be­mutatkozott Budapestnek a Magyar Csu­pajáték, nem bokrétások, hanem hivatá­sos művészek játéka. Beszélhetnénk, írhatnánk arról, hogy megszületett a magyar „Kékmadár”, de ez túlságosan rendszerbe skatulyázó ma­gyarázata volna annak a kilenc színpadi képnek, amelyben a magyar dal, magyar tánc, magyar kedv játékossága halmozó­dik. Ez nem magyar „Kékmadár”, nem magyar revü, — ez a Magyar Csupajáték a maga egyedülvalóságában. Paulini Béla körül kilenc magyar muzsikus, kilenc ma­gyar festő állt össze, hogy megmutassa, mi a magyar játék. Meg is mutatta, A valóság és a stilizálás közötti határmes­­­gyén jár a munkájuk, a legfinomabb öt­vösmunka. A valóság élét művészettel csi­szolják le, a stilizálást csak­ megcsillant­ják és így kerül elénk ez a gazdagon vil­logó, hol mélytüzű, hol szivárványosan szikrázó, pompás, hamisítatlan magyar ékkő. A kilenc jelenethez Farkas Ferenc, Ve­ress Sándor, Pongrácz Zoltán, Lissnyai Szabó, Vincze Ottó, Kenessey Jenő, Lányi Viktor, Antos Kálmán és Ránky György szerzették a zenét. Molnár C. Pál, Büky Béla, Mállási Gitta, Fáy Lóránt, Varga Mátyás, Fülöp Zoltán, Pekáry István és Szőnyi István tervezték a gyönyörű dísz­leteket. A koreográfia Millos Alfréd re­mekműve, a zenekart Vincze Ottó vezényli, a jelmezek Sz. Tüdős Klára és Szabó Ga­briella ízlését, tudását dicsérik. Bordy Bella, Lya Karina, Millos Aurél, Szende Mária, Székely Ibolya, Libertini Éva, Hoykó, Pethő, Mészöly és a többi szereplő is egész szívvel adja mindazt a művésze­tet, amit ritmus, előszó és játék produ­kálni tud. Út még a Magyar Csupajáték, akad rajta majd változtatni való is, de ha van igazság, amely jutalmazza a művészi hitet, tudást és akarást, akkor egyformán sikert hoz a szerzőknek, szereplőknek és nem Utolsó sorban a színháznak, amely könyö­etyen lehet, hogy világhír felé röppenő madarat segített, amikor fészket adott a Magyar Csupajáték számára.­ ­ SÁGI PÁL * (A Krisztus-oratórium szereplői.) Az Operaház jövő szombaton díszelőadást rendez az Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. A díszelőadás keretében Liszt Ferenc Krisztus­­krátéri­um­ának egyes részletei kerülnek bemu­tatóra szcenirozott formában. A szereposz­tás a következő: Krisztus: Palló Imre dr. Mária Magdolna: Budanovits Mária, egy asz­­szony- Báthy Anna, egy ifjú: Rösler Endre, egy aggastyán: Keréh Endre, angyalok: Ho­­rányi Karola, Layer Mária, Dósa Mária, Né­meth Anna.­ Az előadást Fleischer Antal ve­zényli. Oláh Gusztáv rendezi, díszleteit ugyan­csak Oláh Gusztáv, jelmezeit Márk Tivadar tervezte. Karigazgató Roubal Vilmos. BA­H, 1938 MÁJUS 22. VASÁRNAP A Missa Sollemnis próbái Pécsett PÉCS, máj. 21. Pénteken megkezdődtek az idei ünnepi já­tékok próbái s befejezés előtt áll a szabad­téri színpad építése is, hogy június első nap­jaiban teljes szépségében kerüljön a közön­ség elé Ujházy György liturgikus drámája, a Missa Sollemnis. A Missa Sollemnis előadási napjai június 4., 5., 6., 10., 11. és 12. Az Üdvözítő szere­pét ezúttal is Lehotay Árpád játssza. Mária Hidvéghy Valéria, Szent Mór püspök Táray Ferenc, Dávid király Hajmássy Miklós, Szent János evangélista Toronyi Imre, Szent Pál apostol Gellért Lajos, Szent Mihály arkangyal Lázár Tihamér, Gábor főangyal pedig Ko­vách Ernő lesz. A dráma keretében előadásra kerülő Liszt Ferenc Missa Sollemnis 200 tagú ének- és 120 tagú filharmonikus zenekar szólaltatja meg. Az ének- és zenekart Hadányi Antal és Horváth Mihály felváltva vezénylik. A szóló­kat Biró Malvin, a milánói Scala volt tagja. G. Slezák Auguszta, Höfler Mária, Szegő Te­réz, Laczó István, Hámory Imre és Mezey Zsigmond éneklik. A gregorián énekeket a pécsi székesegyházi énekiskola fiúkara adja elő Mayer Ferenc vezénylésével. Táray Ferenc, a Nemzeti Színház kiváló művésze az idei pécsi­­szabadtéri játékok já­tékmestere, Sándor Jenő játékvezető társasá­gában csütörtökön este érkezett Pécsre és az ő vezetésükkel már pénteken megkezdődtek a Missa Sollemnis próbái a pécsi Dóm­ téren. * (Basilides Mária,­ Laurisin Lajos, Eyssen Irén, Lengyel Gabr­iella, Rácz Matild, Vaszy Viktor vezényletével a Budapesti Palesztrina Kórus és az Emericana Liszt Ferenc Zene­kara, továbbá az esztergomi papnövendékek gregorián kórusa Béres István teológiai ta­nár vezetésével szerepelnek az Euchariszti­kus Díszhangversenyen, amelyet a budapesti rk. egyházközségek „A Gyermekért” ak­ciója rendez . Eucharisztikus ünnepségek be­vezetésével május 23-án, hétfőn d. o. fél 6 órakor a Szent István Bazilikában. Jegyek 00 fillértől 3 pengőig kaphatók: az Eucha­risztikus Kongresszus Női Bizottságánál, Fe­­renciek-tere 7., Rózsavölgyi és Társánál, Szervita-tér 5., a Szent István-Társulat könyvkereskedésében, Kecskeméti-utca 2., az érseki helytartói hivatalban, I., Lant-utca 2., az Emericana jegyirodájában, Bástya-utca 11. és a Bazilika sekrestyéjében.­­ Az Eucha­risztikus Díszhangverseny rendezősége ez úton közli az érdeklődőkkel, hogy a hangver­senyen sötét utcai ruhában kell megjelenni és felhívja a közönség figyelmét arra, hogy a nyári meleg még nem járta át teljesen a Bazilikát, ezért még hőség esetén is szükséges felöltőről gondoskodni. A templomot a hang­verseny napján délután háromnegyed öt óra­kor nyitják. Az állóhelyek és néhány pótszék kivételével a jegyek elkeltek. * (A Nemzeti Zenede Barátainak Egye­sülete) előkészítő bizottsága dr. Márkus Jenő elnökletével a Nemzeti Zenede szék­házában ülést tartott, melyen az alapsza­bálytervezetet, és a társadalmi szervezke­dés módozatait vitatták meg. Az egyesület a közeljövőben felhívással fordul a magyar társadalomhoz, elsősorban az intézet volt növendékeihez, a százéves Nemzeti Zenede érdekében. Az alakuló közgyűlés június 14-én lesz. * (CSATHÓ-JUBILEUM ,A VÍGSZÍN­HÁZBAN.) Csathó Kálmán nagysikerű, vígjátéka, a „Fűszer és csemege” kedden érkezik el ötvenedik előadásához a Vígszín­ház sínpadán. A pompás darabban a jubi­láns estén is Bulla Elma­, Vizváry Mariska, Páger Antal és Somlay Artur lépnek fel. * (A firenzei siker megünneplése az Opera­házban.) A főváros Népművelési Bizottsága karöltve a Magyar Operabarátok Egyesületé­vel, május 29-én, vasárnap este fél 8 órakor az Operaház firenzei sikerének megünneplésére külön előadást rendez, amelynek műsorán a firenzei előadás szereposztásában Respighi dalműve „A láng” szerepel. Az elődásra az Operaház elővételi pénztára rendes helyára­kon árusítja a jegyeket. n : A hetvenhárom éves Max Halbe új drámája A Deutsches Theater bemutatója BERLIN, május hó (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) A Deutsches Theater Heinz Hilpert, a Buda­pesten is jól ismert kiváló rendező veze­tésével egy régi szerző új darabját mutatta be a minap. A Jugend világhírű szerzője, Max Halbe, akit a mai világ már talán el is feledett, új drámát írt, a címe: Arató ünnep. A háború utáni időkben játszik s kétségkívül beszédes bizonyítéka Halbe ki­váló írói tulajdonságainak, de egyúttal mu­tatja, hogy a régi írói gárda az idők for­dulását, az új világnézetek kialakulását lelkileg nem élte át. Halbe épp úgy távol­on az új időktől, mint a három évvel idő­sebb Hauptmann, Halbe .Arató ünnepe­ nem hoz új témát, nem lep meg új típu­sokkal, nem szószólója a színpadról új irányoknak, mégis megkapja a hallgatót, tapsra készteti még az új korszak hívőit is, mert ez a dráma nem más, mint egy öreg úr csendes, megértő, gúnyolódásá­ban is finom bírálata egy kornak, amely e­letűnt, de amelynek emléke még él a lelkekben. Még sohasem láttam drámát, amelyben oly kevés történt volna, mint Halbe darabjában, az egyetlen konflik­tust csak halvány vonalakban rajzolja meg, a dráma csomója csak elméletben alakul ki és megoldódik minden összetű­zés nélkül. A siker azonban nagy és meg­érdemelt volt. Arról van szó, hogy egy tudós tanár a háború után visszavonul szülei birtokára. A háború elnyerte a fiát, nem tért haza, holléte ismeretlen. Ramin professzor gaz­­dálkodik, úgy, ahogyan tud, illetve a fele­sége — akivel boldogan él — végez mindent helyette. Tudományos munkáját elhanya­golja, nem érdekli voltaképpen semmi. Az egyetlen téma, amellyel a házaspár fog­lalkozik, az eltűnt, fiú sorsa, az apa fel­adja, az anya reménye örökös. Ebbe a környezetbe toppan be, látszólag véletlenül egy fiatal leány, a professzor volt tanítványa, aki fölveti a kérdést, vájjon nem volna-e helyes, ha a tanár úr folytatná tudományos munkásságát? A szerető feleség belekapcsolódik e gondo­latba és a vége, hogy Éva Mária marad, mint munkatárs és titkárnő, a professzor újból ír és dolgozik," a birtokot pedig to­vább vezeti az asszony. Kiki a maga he­lyén áll, elsősorban a titkárnő, akit volta­képpen régi szerelme vitt a nagybirtok ma­gányába. A fejlődés is igen egyszerű, a pro­­fesszor is szívébe zárja egykori tanítvá­nyát, itt volna a nagy konfliktus, kétsze­resen nagy és veszedelmes, hiszen Ramin imádja a feleségét, de szereti a fiatal leányt is, aki új napfényt hozott életébe. De a konfliktus nem fejlődik valódi drá­mává, mert amikor az arató ünnep elkö­vetkezik, a professzor elkészül könyvével, az asszony a föld munkájával, a titkárnő pedig­­ elmegy, mert belátja, hogy sze­relmével sohasem tudna diadalmaskodni a jó és hű férj lelkén. Két élethű alakja is van a drámának, a siker, a földéhes, földbirtokossá lett ke­reskedő és egy úgynevezett ,,lángész”, aki nem tud a világba beleilleszkedni. Vé­gül, hogy mindenki megtalálja a boldog­ságát,­­ hazatalál messze Oroszországból az elveszett fiú is, aki nem úgy fest, mintha valaha is megtalálná helyét a régi családban. ■ Mindez: régi dráma, régi alakokkal, az új korszellemnek még az árnya sem mu­tatkozik benne. A sikert, úgy tetszik, nem is a darab tartalma, hanem az író egyénisége, vagy talán inkább a hangja magyarázza. Ma már nem beszélnek úgy az emberek, mint Halbe színapján, íly finoman, nyugodtan, lelkileg éretten, telve megértéssel, szeretettel, egymás megbe­csülésével. Nem konfliktusokat, hanem békét keres mindenki. Ez a szellemi fen­­sőbbség győzött a nézőtéren is. A hetven­hároméves szerzőt meleg tapsokkal ünne­pelte a közönség. .. A vidám Wagner Május 22-én van Wagner Richard születésének százhuszonötödik év­fordulója; ebből az alkalomból köz­lünk néhány derűs Wagner-­anekdo­tát. WAGNER ÉS BISMARCK Wagner Richard fiatal karmester­ ko­rában nagyon szeretett volna Berlinbe kerülni. Egyszer, amikor alkalma volt Bismarckot beszélgetni, szerényen je­gyezte meg: — Végtelenül boldog volnék, ha Ex­­cellenciáddal egy városban élhetnék. — Ennek én is nagyon örülnék, ked­ves karmester úr, — felelte Bismarck lekötelező mosollyal, — de attól tartok, nem lesz lehetséges, hogy áthelyeztes­sem magamat Bayreuthba. AKIT ELRAGADTAK Egy kevéssé sikerült vidéki Tann­­hauser-előadás után, amelyet Wagner is végignézett, a távozó közönségnek fel­­tűnt, hogy a színház előcsarnokában el­helyezett Wagner-szobor eltűnt a talap­zatáról. A helyén papírlap volt a követ­kező maliciózus bejelentéssel: „Tannhäuser című operám mai­­elő­adása elragadott. Wagner Richard.” SZÓJÁTÉK Wagner hangversenyre készült a bé­csi filharmóniai zenekarral. Az egyik próbára a közreműködő énekesnő, a hí­res Materna Amália egyenesen az ope­raházi próbáról érkezett, ahol ugyan­akkor Goldmark ,Jiába királynője” című dalművének fárasztó főszerepét énekelte. A hangverseny próbáján azonban már kímélni akarta úgyis fáradt hangját, tehát csak markírozta a szólamát. Wagner azonban tréfásam rászólt: — Kérem, csak az Operában goldmar­­kirozzon! A művésznő mosolygott és teljes hang­gal énekelte végig a próbát. AZÉRT AZT SE BÁNTSÁK ... A Wahnfried-villa egyik látogatója hizelegni akart Wagnernek és lekicsiny­lően beszélt a .JRienzi”-ről. — Magától értetődig. Mester, hogy Bayreuthban nem engedi előadni. Mit is jelent a „ Rienzi” —­ például a Nicbe­­lungokhoz képest. — Nono, — felelte hűvösen Wagner, — hát komponáljon egy „Rienzi”-t. A LELKES WAGNER-RAJONGÓ Volt Wagnernek Bécsben egy lelkes, fiatal híve, aki nem nyugodott, amíg a mesternek be nem mutathatta szerze­ményeit. Wagner kedvesen fogadta az ifjút, át­lapozta hang­jegy-kéziratait és jóindula­túan jegyezte meg, hogy okos dolog a nagy klasszikusok példáját követni, utó­­végre az ember nem kezdheti mindjárt azzal, hogy eredeti legyen. ■— De ha megint Bécsbe jövök, — tette hozzá, — mutasson majd valami egyebet is a munkáiból; látom, ezeket a dalokat zongorakísérettel írta, s a zongorához én egyáltalán semmit sem értek... Mire az ifjú — Wolf Hugo —a rajongó tekintettel azt felelte (s ez a mondat később tréfás szállóige lett Wagner ba­ráti körében): — Ó, a Mester túlságosan szerény! Nem éri kár a nagysikerű könyv ára: P 1.20 az állattenyésztés, a termelés s a gazdálkodás más terén sem, ha a most megjelent 224 oldalas I című könyvet beszerzi. A mű a magyar gazdasági szakirodalom legkiválóbbjainak, — közöttük Báldy Bálint, dr. Bors Ádám, Dorner Béla, Horn János, dr. Kadocsa Gyula, Kállay Béla, Király Elemér, dr. Kukuljevic József, Ulicsny Károly, dr. Zajtay Artur tanácsadásait tartalmazza. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése ellené­ben (bélyegben is) Stádium Sajtó­vállalat Rt.-nál, Budapest, VI., Rózsa­ u. 111.

Next