Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-22 / 115. szám
N 13* HL 1938 MÁJUS 22. VASÁRNAP Hogyan öltözködjünk hétvégi kirándulásra A melegebb tavaszi-nyári idénynyel beköszöntött a hétvégi kirándulások időszaka. Aki teheti, otthagyja a hétköznapi élet taposómalmát s szívvel, lélekkel élvezi a kikapcsolódás, a szabad természet, áldásait. Nem volnánk azonban igazi as Szonyok, ha ez esetben is nem gondolnánk arra, hogy ízléses, tetszetős külsőben jelenjünk meg ott, ahová utunk vezet. Az esztétikai szempontok mellett, gondolnunk kell a célszerűségre, a stílusosságra is, tehát úgy válogatjuk össze ruháinkat, hogy azok könnyű kézipodgyászban jól elférjenek, kombinálhatók legyenek s egyszerű, kényelmes szabásukkal, vidám színeikkel harmonikusan illeszkedjenek hétvégi környezetünkhöz és életmódunkhoz. Indulás előtt számítanunk kell az időjárás viszontagságaira: hidegre, melegre, esős időre egyaránt. Hogy poggyászunkat ennek ellenére se terheljük túl, arról könnyen gondoskodhatunk egy kis leleménnyel, előrelátással. Legegyszerűbben konkrét példák kapcsán magyarázhatjuk meg, hogy milyen megoldásokra gondolunk. Az idei tavaszi divatkollekciókban nagyon ízléses és ötletes összeállításokat láttunk, amelyeket egyenesen abból a célból terveztek, hogy vikendruhagondjaikat megoldják. Ezek a modellcsoportok általában vászon vagy mosóselyem kisruhából, könnyű gyapjúegyüttesből s ahhoz hordható futárselyem- vagy kötöttblúzból állnak. Még érthetőbbé válik mondanivalónk, ha tüzetesebben leírunk két ilyen víkendre szánt ruhaösszeállítást. Az egyik csoportban hamvaskék kosztümöt látunk, berakásos aljjal és kurta, rátűzött zsebes, angolos kabáttal. Esős időben ezen a kosztümön hosszú, barna lódenpellerint viselünk. Melegebb időben a kosztüm aljához csupán könnyű kis mosóselyem ingblúzt hordunk, amelyre szükség esetén mélyen kivágott, meggypiros kötöttmellényt húzunk. A kollekció kiegészítő darabja aranysárga vászonból vagy más mosóanyagból készült kisruha, rövid ujjakkal, sima szabással, meggypiros övvel és nyaksállal élénkítve. A másik ruhacsoport legfontosabb darabja világos hamuszürke kosztüm, sima aljjal és háromnegyedes, zsebes kabáttal. Ezt a kosztümöt három különálló darab egészíti ki: fehér mosóingblúz színes nyakkendővel, ujjatlan lombzöld santungmellény és vajsárga, csípőig érő kabátka. Ezek a színben kitűnően összehangolt darabok mindenféle időben jó szolgálatot tesznek. A ruhacsoporthoz rózsaszínű, kétrészes vászonruha tartozik, nagyon egyszerű szabással, kabátszerű kihajtókkal, sajátjából való övvel és gombokkal. Amint láttuk, mindezeknél az összeállításoknál a hangsúly azon van, hogy lehetőleg kevés darabbal mentől változatosabb kombinációkat érjünk el s hogy az időjárás minden szeszélyére fel legyünk készülve. Ezt a két célt szolgálják elsősorban a kosztümaljhoz viselt könnyebb, melegebb darabok: ingblúz, zsilé, rövid kabátka. Mondanunk sem kell talán, hogy ezek a példák csupán arra valók, hogy életrevaló ötleteket, új megoldási eljárásokat adjanak. Az alapgondolat megtartásával, ezeket a terveket ízlésünk és szükségleteink szerint módosíthatjuk. Anyagban, szabásban, színkombinációkban határtalan tere nyílik az egyéni fantáziának. Ugyancsak esetenként kell elbírálni, hogy hétvégi ruhatárunknak ezt a „törzskarát” még milyen darabokkal egészítsük ki. Környezetünk és kedvteléseink fajtája szerint sport- és fürdőruhát, talán nyárias emprimé táncruhát is kell magunkkal vinni. Ezek azonban komolyabb gondot nem okozhatnak már csak azért sem, mert ilyen alkalmakra sem sok, sem túl díszes és költséges holmi nem ízléses és nem stílszerű. (wd). i A ítyyszVárt scltyUntől készült divatos ttűzok Régi társasjátékok, mulattató bűvészetek FÉLÓRA ALATT SALÁTÁT NÖVESZTENI. Két rész kerti föld és egy rész oltatlan mész kevertessék össze, hová borszeszben jó ideig ázott salátamagot hintünk amint a földet jól megöntözik, rövid idő alatt a saláta nőni kezd. És mentős tovább ázott a mag a borszeszben, annál előbb lehet célt érni. EGY PALACKOT ÚGY ELKÉSZÍTENI, hogy az éjjel erősen világítson, melynél az órát meg lehet látni. Egy fehér hosszúformájú tiszta palackba tegyünk egy foszfor-darabocskát. Egy más edényben pedig provenc olajat forróra melegítünk, ebből vigyázva annyit töltünk a foszforra, hogy az üveg harmadrésznyire megteljen, azután az üveget jól bedugaszoljuk. Mikor az ember használni akarja, nyissa meg a palackot és eresszen bele friss levegőt, de azonnal csukja be. Az üres hely a palackban elegendő világosságot fog adni. Ez a mennyiség 6 hónapig használható éjjeli mécsnek. * NÉHÁNY PERC ALATT EGY POHÁRBAN GOMBÁT NÖVESZTENI. Egy pezsgős pohárba öntsünk egy lat dupla salétromszeszt és erre rá francia faesszenciát. A keverék igen erős füstölgő forrást fog okozni, melynek közepéből olyan test növekszik, mely a gombához tökéletesen hasonlít.* PALACKBÓL LÖVÉST HALLANI. Egy igen erős palackot háromnegyed résznyire meg kell tölteni vízzel és ehhez kell négy lat vaspor és két és fél lat vitriol olajat önteni, az egészet jól bedugaszoljuk. Mikor a palack el kezd melegedni, kivesszük a dugót és hirtelen egy égő fidibuszt tartunk az üveg szájához. Azonnal egy pisztoly durranás fog hallatszani és ha az üveget bedugjuk, akkor a durranást meg lehet ismételni. * A VÍZBEN IZZÓ TOJÁS. A tojást ki kell fújni és megtöltjük büdöske-, salétrom-, oltatlan mészporral. A tojáson a lukat aztán papírossal beragasztjuk. Ha ezt a tojást vizespohárba teszi az ember, a mész benne meggyullad és a tojás sötéten izzónak fog látszani. * A VÖRÖS ÉS FEHÉR BORNAK A SZÍNÉT HIRTELEN MEGVÁLTOZTATNI. Egy pohár fehér borba valaki észrevétlenül egy csipetnyi porrátört Fernambuckot vet, akkor a bor azonnal vörös lesz, ha pedig néhány citromcseppet közébe ereszt, a Fernambuck vörössége megszűnik és a bor ismét fehér lesz. # ELÉGHETETLENSÉG. Tivoliban egy spanyol az 1828-ik esztendőben egy kemencébe bujt, melyben olyan hőség volt, hogy egy jelenlévőnek a hőmérője 140 fokot mutatott. Martinez, spanyol pantalonban, két mellényben és egy posztó köpenyegben, mely belül bundával volt bélelve, volt felöltözve, evvel akarta magát a forróság ellen biztosítani. Mielőtt belépett a kemencébe, egy tyúkot vett magához, melyet egy idő múlva félig sülten nyújtott ki. Egy másik mutatványa pedig az volt, hogy deszkához köttette magát, melynek oldalára nyolc égő gyertya volt tűzve, így tolatta be magát a kemencébe. Néhány perc múlva kihúzatta magát és a gyertyák mind elolvadtak, de ő sértetlen maradt. * TÜZES ÁBRÁZAT. Vegyünk 6 rész olíva olajat és egy rész foszfort, tegyük egy üvegbe és hagyjuk mind a kettőt homokfürdőben összevegyülni. Evvel a vegyülettel kenjük be az arcunkat egy ecset segítségével, ezalatt szemünket és szánkat csukjuk be, arcunk azonnal kék lánggal lesz borítva, de szemünk és szánk mint sötét üreg fog látszani. E a mulatság sem az egészségnek nem ártalmas s nem veszedelmes. * KÉSEN ÁTUGRÁS. A művész vegyen egy kést, tegye azt a padlóra és mondja, hogy rajta kívül senki sem tudja átugorni. És miután maga már átugrotta, akkor vegye fel és ha valaki a társaságból szintén át akarja ugrani, akkor tegye a kést a fal mellé, ott bizonyosan senki sem tudja átugrani. (Ismertető, vagyis összművészet polgári szorgalom s magasb ízlésű művészetek tára, Szerk.: Borsos Márton. Pest: A magyar Királyi Egyetem betűivel 1936. Io. 24, 32, 48, 144.Te. A „hálás“ beteg Az orvos és a beteg között fennálló kapcsolatról már igen sokat írtak az orvosok, a lélekbúvárok és nem egy regénynek szolgáltatott már ez a probléma érdekes témát. A komoly elmefuttatásoknál azonban nem egyszer sokkal találóbban és őszintébben világít rá a kérdésre az anekdota, amelynek könnyű humorában, vagy szarkazmusában néha több a bölcseség, mint unalmas értekezések szószaporításában. Az orvos és páciens viszonyában — bármennyire kölcsönös a méltánylás és a megértés — gyakran akadnak ütközőpontok, amelyek az orvosi tárgyú anekdotákban is visszatükröződnek. Elvont általános fejtegetések helyett lássunk néhány példát. Az engedetlen, fölényeskedő pácienst örökíti meg a következő kis anekdota. Az orvos találkozik a betegével, akit nemrég még betegen látott. — Úgy látom, Kovács úr, szépen használt az orvosság, — mondja az orvos. — Dehogy használt, hisz nem is vettem be egy szemet sem. — Meg se csináltatta. — Dehogy nem. Én elhivattam a doktor urat, mert a doktornak is élni kell. Megcsináltattam a gyógyszertárban, hogy a patikus is éljen. És aztán nem, vettem be, hogy én is éljek ... A legtöbb anekdota persze a honorárium kérdés körül mozog. Már egy tizenhetedik századbeli rajzsorozat is megörökíti ezt az örök ütközőpontot. Az első rajz az orvost krisztusi külsővel ábrázolja, amint megjelenik a súlyos beteg angyánál. A második rajzon a beteg már gyógyulóban van és a hozzátartozók az orvost angyalnak látják. A harmadik képen a beteg már ágyon kívül van és az orvos már közönséges emberi lény. A negyedik rajzon az orvos a számlát nyújtja be és Lucifer képében van ábrázolva. Hasonló az alapgondolata egy újabbkori anekdotának. A gyárigazgató a halvacsorán szálkát nyel és megakad a nyelőcsövében. Kétségbeejtő állapotban van és az előhívott orvosok tehetetlenek. Végre megérkezik a gégész-professzor és eltávolítja műszereivel a szálkát. — Hogyan honorálhatom tanár urat, hogy megmentette az életemet, — kérdi a felszabadult beteg. — Fizessen fele annyit, — mondja a tanár, ■— mint akkor fizetett volna, amikor még a torkában volt a szálka... Gyógyult betegek igen hajlamosak gyógyulásukat az orvostudomány felett álló tényezőkkel magyarázni, amiben persze nem egyszer igazuk is van, hisz az orvos a gyógyulást csak elősegíti. A nagyváradi atyafi hosszas, eredménytelen gyógykezeltetés után feljött Pestre a kórházba és néhány heti kezelés után gyógyultan távozni készült. Búcsúzáskor jóleső érzéssel kérdi tőle az orvos: — No, úgye, mégis csak meggyógyultunk ? — Bizony, végre meggyógyított a jó Isten, — feleli a páciens. Az orvos más választ várt és rá is szólt a betegre: — Mondja, kedves barátom, miért nem gyógyította meg magát a nagyváradi jó Isten? ... Igen kedves, igaz történet, mely egy alföldi jónevű orvostól származik, aki egy kis öngúnyt is megengedhet magának. Az orvos számlát küldött a páciensnek, hisze és másnap a számlát kezében lobogtatva jelenik meg az orvosnál. — Doktor úr kérem, tévedés van a számlában ... — Ki van zárva, uram, — feleli az orvos. Én számlában sohasem tévedek, legfőbb a diagnózisban ... Egy olcsóságáról híres pesti autósdoktort tréfáltak meg állítólag a következő módon: Egy éjjel két fiatalember csengeti fel a doktort lakásán és beteghez hívja Óbudára. A kis kocsi előáll és az orvos a két fiatalemberrel együtt száguld kocsiján a cél felé. Végre megérkeznek és kiszállnak a kocsiból. — Köszönjük, doktor úr, mondja az egyik úr, — most már haza is mehet, tessék a honorárium ... A meglepett doktor érdeklődik. — De mi van a súlyos beteggel.. .? — Beteg az nincs, doktor úr, de az ön honoráriuma kisebb, mintha taxival jöttünk volna haza ... önnek pedig még csak nem is kell bajlódnia a beteggel.A híres professzortól hálálkodva búcsúzik gazdag betege. — Tanár úr, a legnagyobb probléma számomra, hogy háláljam meg mindazt, amit velem tett... — Sose törje fejét, uram, —* mondja a reális alapon álló professzor, hisz a kínaiak már Krisztus előtt kétezer évvel feltalálták a pénzt... No és végül egy kis anekdota, amellyel a rossz praxisú orvosok vigasztalhatják magukat. A kis városban két orvos volt. Az egyik igen szorgalmas, sokat tanult ember volt, akinek sehogysem ment a praxisa, szegény is maradt. A másik nem igen törte magát a tudományok után, de a praxisa annál jobb volt és a város főterén szép háza állott. Egy vasárnap délután a szegény doktor a gazdagnál volt látogatóban és az erkélyen üldögélve beszélgettek. A szegény doktor szivét elöntötte a keserűség és nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze gazdag kollégáját, mit gondol, mi lehet az oka a kettőjük között kialakult óriási különbségnek. ■— Hát majd megmondom, — mondja a gazdag doktor. — Nézz csak le ide a térre. Hány ember sétálhat itt lenni, mint gondolsz? — Lehet vagy kétszáz, — feleli a szegény doktor. — És mit gondolsz, hány ezek közül az okos ember? — kérdi tovább a gazdag. — Sokat mondok, ha van köztük vagy tíz, — feleli a szegényebbik. — No látod, — volt a válasz. — Az a tíz tehozsád megy, ha valami baja van. A többi százkilencven meg én hozzám... K. D. dr. Egyéb — parafinolajat Nem mindenkit áld meg nádszáltermettel, darázsderékkal a sors, sok hölgynek okoz súlyos gondokat, miképpen gyaluljon le magáról néhány fölöslegesnek vélt kilót. Lelkiismeretlen szélhámosok és komoly tudósok serege siet a fogyni vágyók segítségére s alig múlik el nap, hogy fel ne bukkanjon egy új, egyedül üdvözítő fogyókúra. Borges professzor szerint bátran jól lehet lakni, csak az étrenden szereplő anyagokat kell gondosan megválogatni. Az ő diétás étlapján bő mennyiségben szerepelnek a különböző fehérjék: hús, tojás és zsírtalan sajt. A fehérjék csak táplálnak, pótolják a szervezet energiaszükségletét, de nem hizlalnak. Amitől a fogyni vágyóknak óvakodniok kell: a szénhidrátok, a zsír. De zsiradékból aztán egy csipetnyit se! A növényi és állati zsiradékok helyett ásványi olajat kell a főzéshez használni. Fehér, vegytiszta parafinolajat kell használni, amely teljesen íztelen, a szervezetre egyáltalán nem ártalmas és éppen olyan, mintha a húst disznózsírban sütötték volna ki. A parafinolaj nem emészthető, változatlanul megy át az emésztőszerveken, sőt még az az előnye is megvan, hogy elősegíti az anyagcserét. Fogyni vágyó hölgyek, parancsoljanak kis, a parajinolajat.