Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-05 / 126. szám

1938 JUNIUS 5, VASÁRNAP 13 Ha If. édesüzem Székely Tibor riportja 'A közönség vágyait abból is meg lehet ismerni, hogy rr.it árulnak az utcasarkon. Másfél évtizeddel ezelőtt bankok és pénz­váltóintézetek nyíltak mindenütt, a mellék­utcákban is. A közönség a pénz mámorá­ban élt, milliókkal s miliiárdokkal számolt és azt képzelte, hogy egyszerű tőzsde­manőverrel visza tudja nyerni azt, amit a háborúban elveszített. Később gyermek- kocsit, díszműárut és háztartási cikkeket árultak ugyanezekben a helyiségekben. A közönség ekkor már csak abban remény­kedett hogy sikerül majd visszatérnie a háborúelőtti évek kispolgári nyugalmához, színvonalához és biztonságához. Most édességet árulnak az utcasarkon; krémes- lepényt, tortát, fagylaltot és málnaszörpöt. Végig a Nagykörúton hatalmas és heve­nyészett kirakatok csábítják az embert, ros. leadásig telve puha és kemény csemegével. A közönség mindenáron meg akarja ede- síteni az életét; temérdek módszerben csalódott már; végső elkeseredésében a legegyszerűbb és leghatásosabb eszközhöz folyamodik: a cukorhoz. Aszfalt és vanília Az Erzsébet-körút a koranyár illataiban fürdik. Ez az illat meleg aszfaltból, füs­tölő autóbuszból, olcsó parfőmökből és va­níliából származik. A keverékben a va­nília az uralkodó elem. Az édes-bolt mel­lett jobbról aranyórát, balról selyem­harisnyát lehet kapni egy-egy üzletben. Az órásüzletet és a harisnya-üzletet sokan nézik, de kevesen mennek be; az édes­boltot kevesen nézik, mert aki csak egy pillanatra is elmereng a krémek és egyéb vegyianyagok dús illatfelhőjében, az el­kábul, megfeledkezik mindenről és bemegy a boltba. Reménytelen sorsú ügynökök és gondtelt nők vándorolnak errefelé; keserű és fanyar ízekkel van tele a szájuk. A nyo­morúság, a fáradtság és az életunalom ízei ezek. A bolt címtábláján azonban óriási fagylalttölcsér és óriási túróslepény figyelmezteti őket, hogy életük ízétől, ha átmenetileg is, de olcsó áron megszaba­dulhatnak. Betérnek a boltba. A pultok mögött három szorgalmas nő serénykedik lélekszakadva. Amennyire csak lehet, igyekeznek fiatalnak, csinosnak és derűsnek látszani. Gyorsan és izgatot­tan mozognak, hadarnak. Tizestö'csérvani- liacitromjólmegrakvaigenis, — mondják lélegzetvétel nélkül és olyan lázasan ada­golják a vaníliát és citromot, mintha haldoklónak készítenének orvosságot. Vagy mintha ezerfőnyi, ostromló tömeg kényszerítené őket gyors kiszolgálásra. Ezen a forró izgalmon, amellyel süteményt és fagylaltot árulnak, nem szabad meg­lepődni. Jól esik az elcsigázott vándornak, ha ilyen felebaráti igyekezettel nyújtják át neki a tíz- vagy húszfilléres üdülést. Azonkívül használ az üzletmenetnek, ha a vevő lelkében, szuggeszció segítségével, sikerül azt a hitet kelteni, hogy az egész világ fagylaltot akar enni, még pedig itt, de csakis itt akar fagylaltot enni. Az el­adónők úgy szolgálnak ki négy embert, mintha negyvenet szolgálnának ki. Egy férfi is működik a fagylaltgép mellett, kékesfekete hajjal és olyan ábrá- zattal, mintha réményteleriül sóvárogva szerenádot énekelne éjszaka, egy csalfa kislány ablaka alatt. A női fogyasztókat szolgálja ki s úgy adja át nekik a tizes tölcsért, mintha szerelmeslevelet is kevert volna a fagylaltba. A nők semmit sem szólnak, de a tekintetük hálá,s. Magányos nő süteményt eszik a sarokasztalnál. Olyan ábrándosán emeli szájához a villát, mintha lelke a mennybolt bárányfelhői közt járna vagy legalább is a szemközti bérház tete­jén. Egy férfi nézi, süteményes tányérral a kezében; nem sok idő kell neki, bátor­ságot merít önmagából s leül a nő mellé. Nagyon illemtudó ember, utólag megkérdi; — Pardon, szabad ez a hely. A nő olyan éberen válaszol, mintha az előbb nem is járt volna a fellegekben: — Már nem szabad, hiszen maga elfog­lalta! Nevetnek mind a ketten. Olcsó édesség és olcsó életkedv van bennük. Nemsokára együtt távoznak. Pedig ide fádul . . . A tulajdonos, sovány és ideges keres­kedő, nyugodtan árulhatna savanyú­káposztát, féregirtószert vagy bármi egye­bet. Nem mosolyog édesen, nem néz sze­líden. — Bennünket sokat szid a konkurrencia — mondja, — de ki ül fel a konkurrencia panaszaira? — Senki, — biztosítom. — A konko rencia panaszaira nem ül fel senki. — Azt mondják, kontárok vagyunk és elrontjuk az ipar jóhírét. Pedig mi ható­sági ellenőrzés alatt állunk, bennünket a hatóság engedélyezett és ha nem adnánk olcsó pénzért jót, akkor az emberek nem tódulnának ide. Pedig idetódulnak. Nézzen csak körül, — biztat, — nálam csupa jobb fogyasztó látható. Körülnézek. Keresem az összehasonlítás alapját a Jó Fogyasztót, akinél a jelen­lévők jobbak. De nem találom» Miránk szükség van, — állítja olyan határozottan, mint háborúban a hadi­anyaggyáros. — Ma már nem úgy van, mint azelőtt, hogy az emberek csak gye­rekkorukban, a születésnapjukon ehettek csokoládét meg tortát. Ma már ezt min denki megengedheti magának, a felnőtt is. Nem fényűzés, mert olcsó. Ma már az em­berek ízlése és színvonala állandóan emel­kedik. Kételkedőén nézek rá, várom, hogy bi­zonyítékokkal is erősítse meg ezt a tételt, de nem erősíti meg. •— Az édesség a legszegényebb nép­osztályokban is közszükségleti cikk, — folytatja. — Akinek csak tíz fillérje van, az is bejöhet ide, ehet valamit, ami ízlik. Sőt, jól is lakik vele. Hol volt ez azelőtt? Ezért szid bennünket a konkurrencia? fin mondom, kérem: minél több bajuk van az embereknek, annál nagyobb a szükségük édességre. — Úgy van, helyeslek mélyérteiműon. — Napjainkban a cukor lassacskán kábító, szerré válik, hasonlóvá, mint az alkohol, • • amely köztudomás szerint cukorból Szár­mazik. Fíherrti a mély értelmet. — Ez az! — erősíti meg boldogan. — Éppen jó, hogy az alkoholt említette! So­kan azok közül, akik azelőtt kocsmába jártak szórakozni, most ide járnak. A fagylalt és a sütemény olcsóbb, mint a szesz; és azt is el kell ismerni, hogy egész­ségesebb. Azt csak mindenki elismeri, hogy nem olyan ártalmas? — kérdi gya­nakodva. Feltételesen elismerem, mert nem tu­dom összehasonlítani a fagylaltmérgezés és az alkoholmérgezés statisztikáját. Meg­nyugszik é3 a telefonhoz rohan, hogy egy távoli Csernyák úrral veszekedjék. Csokoládéillatok felhőjében A Körút túlsó oldalán, alig kétszáz lé­péssel odébb, régi és jóhírű cukrászda áll. a. kirakatban befőttes üvegek mosolyog­nak finoman, szerényen és drágán. Oda­bent faburkolat fedi a falakat. Félhomály és csend fogadja a belépőt, aki úgy érezheti magát, mintha egyedül, illetve kettesben volna a nemes csokoládéillatok felhőjében. A helyiség keskeny és hosszúkás. Túlsó vége kis rekeszekre oszlik, amelyekben elkülönítve állnak az asztalok. A langyos és édes nyugalom parányi szigete vala­mennyi, csak az kár, hogy a szemközti fülkesorból látni lehet, mi történik a fül­kében. A spanyolfalak azért nem egészen haszontalanul állanak. Az emberek itt nem néznek bele a szomszédjuk szájába, mint más, nyilvános étkezőhelyen, — annál is kevésbé, mert itt a vendégek rendszerint csókolódzni szoktak a szomszédjuk szá­jával. A tulajdonosúi! a kasszában mosolyog. Barna az arca, édes a mosolya, lágy a te­kintete. Ha mesét Írnék, ilyennek ábrázol­nám a csokoládé szellemét. — Nálunk ilyenkor nem nagy a for­galom -I— mentegetőzik. — A mi vendég geink csak este érnek rá, mert dolgozó emberek. Este itt találkoznak. Nincsenek nálunk számozott helyek, de azért nagy­jából tudjuk, hol szeret ülni. Hozzánk nem azért jönnek, hogy teleegyék magu­kat, hanem azért, hogy beszélgessenek. —• Csak beszélgetni szoktak itt az em< berek? — kérdem rosszhiszeműen. — Természetesen! — csodálkozik. —- Mást mit csinálnának. — Ejnye, — mondom, — lehet, hogy képzelődöm, de úgy rémlik, hogy abban az időben, amikor törzsvendég voltam itt, néha mást is csináltam. — Én nem láttam, — jelenti ki határew zottan. — A falakra és a lámpákra nézek, Ők is azt mondják, hogy nem láttak sem­mit. Hiába, csak az ilyen régi cukrászdák nyújtják az embernek azt az illúziót,, hogy ha az alkalom úgy kívánja, láthatat­lanná válik. Vaj helyett vaj — Nálunk nem szoktak ismeretséget kötni, — mondja. — Akik hozzánk jönnek, már ismerik egymást. Mi olcsóbbak va­gyunk, mint a kávéház és a vendég ottho­nosabban érezheti magát nálunk. Ezért nem tudnak tönkretenni az új kávéházak és filéres cukrász-üzemek. Azonkívül ná­lunk a cukorbajos szénhidrátmentes süte­ményt ehet, a szívbajos koffeinmentes kávét ihat. Ez az üzlet nemcsak édesség­bolt. Mi az édességen kívül nyugalmat, csendet és képeslapokat is adunk a ven­dégnek. — Ez az igazi cukrászda, — mondom, ahová a vendégek nem is az édességért jönek! Emlékszem, ha leánnyal sétáltam és nyugalomra volt szükségem, mindig ide jöttem be. Kár, hogy már nem járok ide, — Ó, az én vendégeim sohasem fogynak el! — nyugtat meg. Azt kérdezem, mit szól a túlsó oldalon: KOHVUIMP, 1938 június 9-10-11 Jegyeztesse már most elő az idei könyvn ap könyveit, mert csak így biztosíthatjuk, hogy ezeket idejében megkapja! A könyvnapi könyvek tudvalévőleg hamar kifogynak és azokból könyvnapi áron új kiadás nem készül 1938-as könyvnapi könyvek végleges jegyzéke Szerző Cím Könyvnapi ár Könyvnap utáni ái Fűzve Körte Fűzve Kötve Ady Endre: 4.80 7.60 Arany János: Összes prózai művei és műford. .... 16.40 22.— Arany János: A gazdag ember. Regény ....... 29.— 40.— Aszlányi Károly: 2— 3.— Balassa József: A nyelvek élete .......... 3.60 4.20 Benedek Marcell: A magyar irodalom története ................... 5.— Megszűnik Berend Miklósné: 2.90 3.60 Bibó Lajos: A gyerek. Regény .......... 4.80 3.90 4.80 Boikliev Dimo dr.: 5.80 5.80 6.80 Darvas József: A törökverő. Tört. regény ...... 4.80 6.50 5.60 7.50 Dániel Anna: István király útja. Ifj. tört. regény. ... 2.80 3.60 Deér József: Pogány magyarság. — Keresztény magyar­ság. Tört. tárgyú mű ............................. 4— 4.80 Dénes Gizella: Két sor ház. Regény ........ 2.80 3.50 Dormándy László: Kis Enciklopédia ............................................... 6.80 8.60 Drescher Pál: A szép magyar könyv 32 képpel. . . . . 2.50 2.80 Faludy György: A pompéji strázsán. Versek ...... 3.60 4.40 4.20 5.80 Faludy György: —.80 1.— Fodor Gyula: Zenei portrék. Tanulmány ....... —.80 1.— Földi Mihály: 8.60 3.60 Halász Gyula: Édes anyanyelvűnk. (Könyv a magyar nyelv szépségéről és romlásáról). . . 4.80 5.60 Harsány! Zsolt: Sacra Corona. Regény ........ 4— 6.— Horváth Jenő dr.: A Milleniumtól Trianonig. Történelem , . 3.— 4.— Ily és Gyula: Petőfi. (Uj kiadás) 4.80 5.60 Jankovits Ferenc: Forgách Zsuzsanna. Regény ...... 1.20 Jókai Mór: Fekete gyémántok. Regény ...... 2.80 4.80 József Attila: Verseinek gyűjteményes kiadása. ■ * , ■ 8.60 5.— Iiáldor János dr.: A magyar zenetörténet kis tükre. ... 3.60 4.20 Karinthy Frigyes: Amiről a vászon mesél. Humoreszk . . . —.80 1.— Iíecső J. dr. és Vámos B. dr.: Értelem és szakértelem a közgazdaságban. 1.20 1.50 B. Késmárki R.: Herbarium. Novellák.................... .... 1 .50 2.50 Komáromi János: Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese. Reg. 1.80 4.80 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi ............................ 5.80 8.— Kürmendy Ferenc: A budapesti kaland. Regény ..... 2.80 3.80 3.90 5.40 Laczkó Géza: Királyhágó ........a,.. Kart. 4.80 5.80 kb. 6.80 8.— Műv. köt. 7— Lendvay István: Világ és magány. Költemények . . . . . 2.40 3.— Lyka Károly: Kis krónikák. Essaik . ....... —.80 1 _ M óricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig. Regény ...... Mosolygó múlt. — A szabadságharctól a 1.80 Megszűnik világháborúig. — A béke korszaka a humor tükrében. Kart. 3.— 5.— Müller: Minden az arcunkra van írva. n. kiad. , . 8.— Kart. 4.80 Nádler Herbert: Vadásznapok, vadászévek. Vadásznapló , . 7.80 Kart. 12— Németh Andor: Mária Terézia ........... 4.80 5.80 6.80 9.— Miiv. köt. 7— Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete ... 3.60 4.40 Szécsi Ferenc: Idegen szavak nagy szótára 1.96 3.80 Szép Ernő: Ballet. Elbeszélések ................................. . —.80 1.— Szunyoghy X. Ferenc: Szárnyaló szívvel. Lelki gyakorlatok ... 4.80 5.80 Tamas István: Álmában is hazudik. Regény 2.90 3.60 Kart. Tavaszy Sándor: Erdélyi tetők. Úti élmények és term, képek kb 4.— Tersánszky Józsi Jenő: Magyarország története Pekáry S. illusz­trációival. (Fiataloknak, felnőtteknek) 4.80 6— Tóth Tihamér dr.: A müveit ifjú ................................. , , , , 2 .80 Vas Gereben: Nemzet napszámosai. Regény . . , , , 1.80 2.40 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen. Regény ..... 3.90 4.80 PFEIFER FERDINAND (Zeidler Testvérek] nemzeti könyvkereskedése Budapest, III., Kossuth Lajos-utca 5. Telefon: 18-57-39, 18-74-00.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék