Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-21 / 137. szám

*­V LÓVERSENY 1. ALIBI, 2. BERN­ADOT­TE, 3. DUGÓ F estetics herceg lova nyakírossszal nyerte meg a Magyar Derbyt A derby is csek verseny, a versenynek minden előre nem látható eshetőségeivel. Bajos ugyan elképzelni, hogy Bernadotte diadalútja éppen a magyar derbyben sza­kadjon meg, de mégsem lehetetlen . .. Ezeket a sorokat a Budapesti Hírlap vasárnapi derby-megbeszéléséből idézzük, mégpedig annak a bizonyítékául, hogy éltünk a gyanúperrel: B­rnadotte részére nem lefutott verseny a Magyar Derby. Íme az eredmény: az idei klasszikus versenyek hőse éppen legnagyobb és leg­szebb feladatát nem tudta sikerrel meg­oldani. Igaz, hogy csak nyakhosszal, de végeredményben mégis kikapott Alibitől, Festetics hercegnek Adititól és Adótól származó ménjétől, amely meglehetősen szerény karrier után jutott el a derby­­győzelem dicsőségéhez. Természetesen általános öröm fogadta­­Alibi győzelmét, főképpen azért, mert megmentette az 50.000 pengős díjat de még ezért is, mert a Pestetics-színek klasszikus győzelme mindenkor szimpá­tiával találkozik. Alibi győzelmének van azonban egy Sajnálatos szépséghibája, amit kár lenne elhallgatni, mert nem az első eset az utóbbi esztendőben, hogy valami fanyar íz vegyül a hercegi színek diadalába. Az egyik társlapban „Őszinte vallomá­sok a derby-krekkekről” címen előzetes nyilatkozatok jelentek meg a derby­­pályázók trénereiről. A véleménysorozat­ban Szigeti Nándor, az Alibi trénere így kesereg: — Meg kell állapítanom, hogy ilyen rossz derby-krekkem még nem volt. Hogy jön ez egy Cagn­ostróhoz, arról ne is be­széljünk. De tartsunk sorrendet. Mint éves csikó, Alibi nem mutatott sokat, de nem is mutathatott, mert olyan alkatú ló volt, hogy el voltam készülve, hogy mint kétéves nem fog sokat produkálni. Kétéves korában valamit már mutatott, de ez édes-kevés volt. Ősszel, amikor minden versenyét nyerte, előzve egy házi­­galopban, még hét kilót kapott Fauitól és kikapott tőle. Az idén fokozatos javu­lást látok ugyan tőle, de ma sem hiszem, hogy jobb egy jó stegernél, amelyből azonban hiányzik a klasszis. — Nyilat­kozatát ezzel fejezi be Szigeti tréner: — A munkákban még most is Seregély mutatkozik jobban és Esch ezen az ala­pon szívesebben ülne Seregélyre, mint Alibire . . . A Magyar Lovaregylet házirendje az istállószemélyzetet eltiltja mindenfajta nyilatkozattételtől, eleve is hibát követett el tehát Szigeti Nándor, hogy a verseny előtt a nyilvánosság számára lováról vé­leményt mondott. Ha azonban ezt a bal­lépést már elkövette, a leendő derby­­nyerőt semmiképpen sem lett volna sza­­t , ennyire lebecsülni, mert elvégre még sem az ő feladata, hogy a közönséget ilyen módon kímélje meg, ne­hogy pénzt veszítsen egy csúnya, komisz gebén, amely még a zabot sem érdemli meg valójában. Még Szerencse, hogy volt-le fogadók tekintélyes számban, akiket a tréner lecsepülése nem tántorított el­­Alibitől, viszont méltán illeti meg Szigetit neheztelés a bukmékerek részéről, akik a nyilatkozat hatása alatt kiadósan mérték az odszot annak az Alibinek a győzel­mére, amely helyett Esch Győző szíve­sebben ülne a derbyben Seregély nyer­gében. Ezzel szemben­ Seregély nem is indult és Alibi megverte Bernadottét 2 : 32 és egyötöd másodperces idő alatt, vagyis egytized másodperccel gyengébb teljesít­ménnyel, mint aminőt Starlight produkált emlékezetes derby-győzelmekor. Dehát a fontos mégis csak az, hogy magyar ló győzött a Magyar Derbyn és reméljük, hogy Alibi további pályafutá­sán mindjobban rá fog cáfolni tréneré­nek lesújtó véleményére, sőt majdan a tenyésztésben is be fogja bizonyítani, hogy nem lehetett tenyészértékét egy meggondolatlan nyilatkozattal előre de­valválni. Reméljük ezek után, hogy a Magyar Lovaregylet a nyilatkozattilalmat az Alibi-eset után a jövőre nézve meg fogja erősíteni, hogy ezáltal is megvédjen egyes trénereket hasonló blamázstól. A derby napja egyébként külsőségek­ben mm volt olyan fényes, mint aminő­­nek vártuk, amilyen lehetne és amilyen­nek lenni kellene. A nagy verseny azon­ban igen érdekes volt, de csak Bernadotte és Alibi hatalmas küzdelme tette izgal­massá. Az indítás után Osborne állt az élre, mögötte Bernadotte, Bric-a-Brac, Diktátor és Alibi galopozott. A mezőnyt Vinke H és Drusza zárta be. A víztorony­nál Bernadotte némi küzdelem után el­vette a vezető helyét Osborne-től s ekkor Bric-a-Brac, Osborne, Diktátor és Alibi színei látszottak. A célegyenesre érve Bernadotte négy hosszra növelte előnyét és már beérhetetlennek látszott, amikor Alibi megkezdte előrenyomulását. A fa­vorit hívei megrettenve látták, hogy Alibi mindjobban, közeledik a lankadó Bernadotte-hoz és tényleg, a tribünök előtt Alibi beérte és valamivel el is hagyta a most már hiába újító Bernadotte-ot. Alibi nyakhosszal győzött és a szétszórt mezőnyből Dugó bontakozott ki harma­diknak. A további sorrend: 4. Vinkó H, 5. Dragonyos, 6. Dankó Pista, 7. Bric­á- Br­c, 8. Diktátor, 9. Aratás, 10. Drusza, 11. Osborne. Festetics György herceg a közönség tapsviharának a kíséretében személyesen vezette lovát a mázsálóház elé, ahol a lovaregyeleti urak osztatlan lelkesedéssel ünnepelték a klasszikus siker alkalmából. Tanúja volt a derbynek Tonellis dr. bá­csi ügyvéd, Bernadotte gazdája is, aki tudvalévően nem lehetett jelen kitűnő lo­vának a Milleneumi díjban és az Alagi díjban aratott pompás győzelménél. Esch Győző, a derbygyőzelmek rekor­dere mesteri lovaglást produkált Alibin, Scherbálnak ellenben nem volt szeren­csés napja. Túl korán és éppen a kanya­­rodóban vette föl a versenyt s ezzel a kelleténél többet kivett lovának az ere­jéből. Ha, vár a célegyenes közepéig, úgy mint az Alagi díjban, aligha érte volna vereség. A derbyt leszámítva reális eredmények-­­ben volt része a közönségnek. Nagyobb meglepetés csak Prímás félgyőzelme volt a Szödi díjban. Napóleon is indult eb­ben a futamban, de megkésett az indu­lásnál. Schejbalt a vad lóval való birkó­zás annyira kimerítette, hogy fáradtan került a derbyben Bernadotte nyergébe. A részletes eredmény: 1. Nyeretlen kétévesek versenye. 1 000 P, 900 m: 1. Berna A. úrh. Párma (1) Schejbal, 2. Muzsika (2) Teltschik, 3. Süniem (6) Ba­log­. Fm.: Részes, Alice, Arcadius, Sandstrom, Etelköz. Ékszerdoboz. Fejd.: 3 h. Tot.: 10,22, 11, 10, 11. Bef.: 1—2,18, 1—^39. II. Szödi dij: 3000 P, 1200 m. 1. Festetics herceg- Prímás (6) Esch és Mendel H. arh. Credo (1%) Weissbach, 3. Pénz (6) Szent­­györg­yi. Fm.: Rojtos, San Francisco, Top Hat, Pom­ádé, Cavaliero, Perelő, Verekedő, Napoleon. Holtv., T­h. Tot.: 10,99 és 14, 38 és 16. Bef.: 5—11:218, 5—9:151, 11—5249, 11—9,26. III. Nyeretlen kétévesek hendikepjei. 2500 P, 900 m. 1. Horváth E. Hárfa (2) Kajárd, 2. Hattyúdal (6) Gutái, 3. Jól van (1V4) Klinische. Fm.: Pialaisance, Szalmaszál, Happy Boy, Eldorado, Fiumára. Vk h., T­h. Tot.: 10,35, 14, 16, 17. Bef.: 213. IV. Magyar Derby. 50.000 P, 2400 m. 1. Festetics herceg. Alibi (6) Esch, 2. Berna­dotte (4,10) Scheibal, 3. Dugó (14) Klim­­­scha. Fm.: Diktátor, Vinkó H., Dankó Pista, Dragonyos, Aratás, Osborne, Bric-á-Brac, Drusza. Nyakh., 214 h. Tot.: 10,84, 15, 11, 37. Bef.: 1—2,111, 1—3,843. V. Gátverseny hendikep. 2000 P, 2400 m. 1. Fehér E. Adamas (2) Balázs J. I­., 2. Raktér (6) Szovátisd, 3. Hozomány N­. (4) Blaskovics. Fm.: Lectica, Bánom is én, Mese, Pártfogó, Művész, Dánia, Tekergő. 4 h., 5 h. Tet.: 10,26, 15, 20, 15. Bef.: 112,114, d_2­0 .58 VI. Hendikep. 2000 P, 1600 m. 1. Matejka G. úrh. Virulj (3) Bihari László, 2. Ereszd­el (2) Fetting A., 3. Cinus (6) Kolonics. Fm.: Saturn, Doha?, Padi­sah, Gaffe, Carmen, League of Nations, Kibocsátó. Ötnegyedh., 2 h. Tot.: 10,30, 14, 16, 19. Bef.: 1—2,65, 1—3,131. VII. Welter-hendikep. 2000 P, 1200 m. 1. Lajtos E. urh. Vaklárma (3) Klimscha, 2. Sig­nori­.11 (3) Keszthelyi, 3. Mécs (3) Szent­­györgyi. Fm.: Kékes NI., Hédié, Pitypalaty, Tréfa, Fergeteg, Ungvár, Baka, Indiana, Do­­lova, Arra való, Bonvivant, Brezova. Tot.: 10,50 16, 17, 15. Bef.: 1—2,118, 1—3,76. )( A német ügető derby. Berlinből jelen­tik: A mariendorfi pályán vasárnap futották a német ügető derbyt: 1. Leo (hajtotta Char­lie Mills) 1 p. 26.4 mp. 2. Crispa, 3. Ali Baba. 10 B. H. 1938 JÚNIUS 21. KEDD Olaszországé a világbajnokság A döntőben 4:2 (3:1) arányban győzte le Magyar­ország csapatát Az olasz lendület aratott diadalt Párizsban — Brazília 4:2-es győze­lemmel szerezte meg a harmadik helyet — Kedden este 9 óra 10 perckor ér haza a magyar csapat Nem nyertük meg a világbajnokságot és mégis gyönyörű volt ez a vasárnap dél­után. Az egymásrataláltság, a közös vá­gyakban összeolvadó, a remény és csügge­­dés, a lemondás és újra éledő bizalmak szívekbe dobbanó, feledhetetlen délutánja. Magyarok voltunk mindannyian, magyarok szíves-lélekkel, minden gondolatunkban, minden ízükben és egyet óhajtottunk kö­zös akarattal: magyar győzelmet Párizs­ban a Colombes-stadionban a labdarúgó­­világbajnokság döntőjében . .. Álmunk, vágyunk nem teljesült: Olasz­országnak jutott a győzelem, az eddigi világbajnoknak, a negyvenmilliós nemzet­nek, a kis csonka Magyarországnak pedig be kellett érni a második hely dicsőségé­­vel és azzal a hódítással, amelyet a fran­cia közönség rokonérzésében aratott. A párizsi stadion 45.000 nézőjéből negy­venezer a mi oldalunkra állott, a magyar fiúkat biztatta és sarkalta mind nagyobb erőkifejtésre, de hiába. Az olasz tehet­ség, az egész világon elismert olasz labda­­rúgóklasszis utat tört és célt ért diadal­masan. Mi itthon, hála a rádiónak, lelki kísérői és fültanúi lehettünk a nagy küzdelemnek és bár szinte ott láttuk sr­ár a magyar zászlót a győzelmi árbocon, végezetül mégis meg kellett hajtanunk gondolatban az elismerés zászlóját legyőzőnk előtt. A döntő mérkőzésnek a menete világosan ki­rajzolta előttünk a képet és ez a kép tisz­tán megmutatta, hogy a világbajnokságot Olaszország csapata érdemelte meg. Amikor két erős ellenfél kerül szemeott egymással, többnyire a kevésbtté erős gyengének látszik a másik mellett. Most is így történt. A magyar csapat helyen­­­kint szinte vergődött az erősebb szorítása alatt, gyengének látszott, anélkül azonban, hogy ez az erőkülönbözet végérvényes ténnyé stabilizálódott volna. Ezen a döntő mérkőzésen az olasz csa­pat volt a jobb, egyben a szerencsésebb is és hogy szerencsésebb lehetett, éppen azzal érdemelte meg, hogy jobb volt. Fellépésében határozottabb, akcióiban biztosabb, egyénileg rugalmasabb és gyor­sabb s mindezekből adódott fölénye, győ­zelme és alakult ki az a dicsősége, hogy megvédte a négy évvel ezelőtt megszer­­zett világbajnokságát. Ha már mi nem győztünk, örülünk, hogy Mussolini népének jutott a világ­­bajnoki győzelem világsikere .. Ellenben... Ha nem is győztünk, visel­jük el férfiasan a vereség súlyát. Ne haj­szoljunk bűnbakot, ne szorítsuk kezünket ökölbe és ne kiáltsunk halált a szövetségi kapitányra, aki oly sok nagy győzelemre vezette el csapatát és aki most is három győzelmet írt be a magyar labdarúgósport történetének a díszkönyvébe. Dietz Károly dr.t­ hibáztatják a csapat­összeállításért és felrójják bűnéül, hogy Toldi, Korányi és Túrai helyére új erőket állított a döntő küzdelemre. Ki merné mon­dani, hogy azért változtatott a svédeket le­győző csapat összeállításán, mert nem akarta megnyerni csapatával a világbaj­nokságot, ami legnagyobb eredménye lett volna kapitányi tisztségének. Egészen bi­zonyos, hogy minden egyes változtatásnak meg volt az oka és ugyanígy bizonyos az is, hogy kapitányi beszámolójában intézke­déseit megmagyarázni és igazolni tudja. Ne lépjünk tehát az igazságtalanság út­jára mindaddig, amíg nem tudjuk, mi az­­igazság. Tegyük fel, mi történt volna, ha a kapitány kihagyja a csapatból Sárosit, mert úgy ítéli meg, hogy középcsatárunk fáradt és nem tudja feladatát száz száza­lékig ellátni. Pedig, ugyebár, Sárosi csak árnyéka volt az igazi Sárosinak, az olaszok úgy fogták, mint csendőrök a delikvenst és ilyen körülmények között jobb lett volna, ha büszkeségünk ezen a meccsen története­sen nem részese a küzdelemnek. Lám, ez az igazság, ne törjünk tehát pálcát a szö­vetségi kapitány fején vesztett csata után. Előre nem lehet tudni az ilyen vérre menő küzdelemben semmit, utólag pedig könnyű okosnak, mindent tudónak, csalhatatlannak lenni...* Kedden este este 9 óra 10 perckor érke­zik haza válogatott csapatunk a Keleti­pályaudvarban. Fogadjuk olyan lelkes sze­retettel,­­ mint a­minőt kiérdemelt a világ­­bajnokságban aratott győzelmeivel és a Magyarország számára kivívott második hellyel. Olaszország—Magyarország 4:2 (3:1) A párizsi nagy stadionban, amelyet az 1924. évi olimpiai játékokra építettek, va­sárnap délután 45.000 néző gyűlt össze, hogy tanúja legyen a labdarúgó világbaj­nokság döntőjének. A pályára lépő magyar csapatot a közönség barátságosan ünne­pelte. A katonazenekar eljátszotta a ma­gyar és az olasz himnuszt, majd a Giovi­­nezzát. Ezután Lebrun köztársasági elnök díszpáholyából lement a játéktérre és sorra kezet fogott a két csapat tagjaival. Capde­­ville bíró felhívására Sárosi és Meazza a középre futott, kisorsolták a helyválasztás jogát, mire a két csapat kezdésre sorako­zott fel a következő összeállításban: Olaszország: Olivieri—Feni, Rava—Ser­­antoni, Andreolo, Locatela—Biavati, Me­azza, Piola, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó—Polgár, Biró— Szalay, Szűcs, Lázár—Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. Az olaszok kezdték a játékot igen erős iramban, de hamarosan a magyarok kerül­tek támadásba. Titkos lefutását Feni kor­­nerre szerelte, Szűcs lövése pedig az olasz kapu mellé ment. Colaussi lefutását Szabó kornerre mentette, majd Biavati az üres magyar kapu mellé rúgta a labdát. A 6-ik percben Serantoni elfutott Polgár mellett, a labdát Meazza kapta, az olasz jobbössze­kötő Colaussihoz küldte és a balszélső Szabó kapujába lőtte. Olaszország vezet 1:0-ra. Két perc múlva a magyarok kiegyenlítet­tek. Titkos volt a góllövő. 1:1. Az olaszok most teljes gőzzel belefeküdtek a táma­dásba és az ingadozó magyar védelmen ke­resztültörve, a 16. percben pompás csatár­összjátékkal, Piola révén megszerezték az újab vezető gólt. 2:1 Olaszország javára! A magyarok reményteljes percei következ­tek most, de nem kísérte szerencse se Zsengellér, se Vincze kísérleteit. A 36. percben is magyar támadás indult el, ám a lab­da­ villámgyorsan eljutott Colaussi halezélsőhöz, aki lefutott és hat méterről a hálóba helyezte a labdát. 3:1. A magyar csapat szórványos támadásai meddők maradtak, az sem használt, hogy a 42. percben Sárosi és Zsengellér helyet cserélt. A második félidőiben a magyar csapat kecsegtető frisseséggel kezdte­­ a küzdel­met. A 4. percben Sárosi közel jutott a kapuhoz, de a labda az olasz kapus birto­kába jutott, az 5. percben sarokrúgásunk volt, a 6. percben Piolát szerelte le Szűcs, a 8. percben Sas a kapu mellé rúgta a lab­dát,­­­a 10. percben Meazza erős lövését fogta Szabó, a 11. percben Vincze a kapu fölé lőtt, majd a 13. precben Biaveti ki­szabadult Biró mellett, de labdája a kapu­fáról pattant vissza. A közönség biztatása mellett a magyar csapat erőteljesen tá­madott. A 24. percben Polgártól Vinczéhez, Vinczétől Zsengelérhez került a labda, Zsengellér Sárosinak fejelte és szempillan­tás alatt bennt ült az olasz hálóban. 3:2 Olaszország javára! Most kezdődött meg a döntő harc. Az olaszok rettenetes iramot diktáltak, de eredményt csak a 37-ik perc hozott a ré­sz­ükre. Ekkor Biaveti és Piola kicselezte a magyar védelmet és Piola lapos labdája beállította a végeredményt. Olaszország

Next