Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-21 / 137. szám
*V LÓVERSENY 1. ALIBI, 2. BERNADOTTE, 3. DUGÓ F estetics herceg lova nyakírossszal nyerte meg a Magyar Derbyt A derby is csek verseny, a versenynek minden előre nem látható eshetőségeivel. Bajos ugyan elképzelni, hogy Bernadotte diadalútja éppen a magyar derbyben szakadjon meg, de mégsem lehetetlen . .. Ezeket a sorokat a Budapesti Hírlap vasárnapi derby-megbeszéléséből idézzük, mégpedig annak a bizonyítékául, hogy éltünk a gyanúperrel: Brnadotte részére nem lefutott verseny a Magyar Derby. Íme az eredmény: az idei klasszikus versenyek hőse éppen legnagyobb és legszebb feladatát nem tudta sikerrel megoldani. Igaz, hogy csak nyakhosszal, de végeredményben mégis kikapott Alibitől, Festetics hercegnek Adititól és Adótól származó ménjétől, amely meglehetősen szerény karrier után jutott el a derbygyőzelem dicsőségéhez. Természetesen általános öröm fogadtaAlibi győzelmét, főképpen azért, mert megmentette az 50.000 pengős díjat de még ezért is, mert a Pestetics-színek klasszikus győzelme mindenkor szimpátiával találkozik. Alibi győzelmének van azonban egy Sajnálatos szépséghibája, amit kár lenne elhallgatni, mert nem az első eset az utóbbi esztendőben, hogy valami fanyar íz vegyül a hercegi színek diadalába. Az egyik társlapban „Őszinte vallomások a derby-krekkekről” címen előzetes nyilatkozatok jelentek meg a derbypályázók trénereiről. A véleménysorozatban Szigeti Nándor, az Alibi trénere így kesereg: — Meg kell állapítanom, hogy ilyen rossz derby-krekkem még nem volt. Hogy jön ez egy Cagnostróhoz, arról ne is beszéljünk. De tartsunk sorrendet. Mint éves csikó, Alibi nem mutatott sokat, de nem is mutathatott, mert olyan alkatú ló volt, hogy el voltam készülve, hogy mint kétéves nem fog sokat produkálni. Kétéves korában valamit már mutatott, de ez édes-kevés volt. Ősszel, amikor minden versenyét nyerte, előzve egy házigalopban, még hét kilót kapott Fauitól és kikapott tőle. Az idén fokozatos javulást látok ugyan tőle, de ma sem hiszem, hogy jobb egy jó stegernél, amelyből azonban hiányzik a klasszis. — Nyilatkozatát ezzel fejezi be Szigeti tréner: — A munkákban még most is Seregély mutatkozik jobban és Esch ezen az alapon szívesebben ülne Seregélyre, mint Alibire . . . A Magyar Lovaregylet házirendje az istállószemélyzetet eltiltja mindenfajta nyilatkozattételtől, eleve is hibát követett el tehát Szigeti Nándor, hogy a verseny előtt a nyilvánosság számára lováról véleményt mondott. Ha azonban ezt a ballépést már elkövette, a leendő derbynyerőt semmiképpen sem lett volna szat , ennyire lebecsülni, mert elvégre még sem az ő feladata, hogy a közönséget ilyen módon kímélje meg, nehogy pénzt veszítsen egy csúnya, komisz gebén, amely még a zabot sem érdemli meg valójában. Még Szerencse, hogy volt-le fogadók tekintélyes számban, akiket a tréner lecsepülése nem tántorított elAlibitől, viszont méltán illeti meg Szigetit neheztelés a bukmékerek részéről, akik a nyilatkozat hatása alatt kiadósan mérték az odszot annak az Alibinek a győzelmére, amely helyett Esch Győző szívesebben ülne a derbyben Seregély nyergében. Ezzel szemben Seregély nem is indult és Alibi megverte Bernadottét 2 : 32 és egyötöd másodperces idő alatt, vagyis egytized másodperccel gyengébb teljesítménnyel, mint aminőt Starlight produkált emlékezetes derby-győzelmekor. Dehát a fontos mégis csak az, hogy magyar ló győzött a Magyar Derbyn és reméljük, hogy Alibi további pályafutásán mindjobban rá fog cáfolni trénerének lesújtó véleményére, sőt majdan a tenyésztésben is be fogja bizonyítani, hogy nem lehetett tenyészértékét egy meggondolatlan nyilatkozattal előre devalválni. Reméljük ezek után, hogy a Magyar Lovaregylet a nyilatkozattilalmat az Alibi-eset után a jövőre nézve meg fogja erősíteni, hogy ezáltal is megvédjen egyes trénereket hasonló blamázstól. A derby napja egyébként külsőségekben mm volt olyan fényes, mint aminőnek vártuk, amilyen lehetne és amilyennek lenni kellene. A nagy verseny azonban igen érdekes volt, de csak Bernadotte és Alibi hatalmas küzdelme tette izgalmassá. Az indítás után Osborne állt az élre, mögötte Bernadotte, Bric-a-Brac, Diktátor és Alibi galopozott. A mezőnyt Vinke H és Drusza zárta be. A víztoronynál Bernadotte némi küzdelem után elvette a vezető helyét Osborne-től s ekkor Bric-a-Brac, Osborne, Diktátor és Alibi színei látszottak. A célegyenesre érve Bernadotte négy hosszra növelte előnyét és már beérhetetlennek látszott, amikor Alibi megkezdte előrenyomulását. A favorit hívei megrettenve látták, hogy Alibi mindjobban, közeledik a lankadó Bernadotte-hoz és tényleg, a tribünök előtt Alibi beérte és valamivel el is hagyta a most már hiába újító Bernadotte-ot. Alibi nyakhosszal győzött és a szétszórt mezőnyből Dugó bontakozott ki harmadiknak. A további sorrend: 4. Vinkó H, 5. Dragonyos, 6. Dankó Pista, 7. Bricá- Brc, 8. Diktátor, 9. Aratás, 10. Drusza, 11. Osborne. Festetics György herceg a közönség tapsviharának a kíséretében személyesen vezette lovát a mázsálóház elé, ahol a lovaregyeleti urak osztatlan lelkesedéssel ünnepelték a klasszikus siker alkalmából. Tanúja volt a derbynek Tonellis dr. bácsi ügyvéd, Bernadotte gazdája is, aki tudvalévően nem lehetett jelen kitűnő lovának a Milleneumi díjban és az Alagi díjban aratott pompás győzelménél. Esch Győző, a derbygyőzelmek rekordere mesteri lovaglást produkált Alibin, Scherbálnak ellenben nem volt szerencsés napja. Túl korán és éppen a kanyarodóban vette föl a versenyt s ezzel a kelleténél többet kivett lovának az erejéből. Ha, vár a célegyenes közepéig, úgy mint az Alagi díjban, aligha érte volna vereség. A derbyt leszámítva reális eredmények-ben volt része a közönségnek. Nagyobb meglepetés csak Prímás félgyőzelme volt a Szödi díjban. Napóleon is indult ebben a futamban, de megkésett az indulásnál. Schejbalt a vad lóval való birkózás annyira kimerítette, hogy fáradtan került a derbyben Bernadotte nyergébe. A részletes eredmény: 1. Nyeretlen kétévesek versenye. 1 000 P, 900 m: 1. Berna A. úrh. Párma (1) Schejbal, 2. Muzsika (2) Teltschik, 3. Süniem (6) Balog. Fm.: Részes, Alice, Arcadius, Sandstrom, Etelköz. Ékszerdoboz. Fejd.: 3 h. Tot.: 10,22, 11, 10, 11. Bef.: 1—2,18, 1—^39. II. Szödi dij: 3000 P, 1200 m. 1. Festetics herceg- Prímás (6) Esch és Mendel H. arh. Credo (1%) Weissbach, 3. Pénz (6) Szentgyörgyi. Fm.: Rojtos, San Francisco, Top Hat, Pomádé, Cavaliero, Perelő, Verekedő, Napoleon. Holtv., Th. Tot.: 10,99 és 14, 38 és 16. Bef.: 5—11:218, 5—9:151, 11—5249, 11—9,26. III. Nyeretlen kétévesek hendikepjei. 2500 P, 900 m. 1. Horváth E. Hárfa (2) Kajárd, 2. Hattyúdal (6) Gutái, 3. Jól van (1V4) Klinische. Fm.: Pialaisance, Szalmaszál, Happy Boy, Eldorado, Fiumára. Vk h., Th. Tot.: 10,35, 14, 16, 17. Bef.: 213. IV. Magyar Derby. 50.000 P, 2400 m. 1. Festetics herceg. Alibi (6) Esch, 2. Bernadotte (4,10) Scheibal, 3. Dugó (14) Klimscha. Fm.: Diktátor, Vinkó H., Dankó Pista, Dragonyos, Aratás, Osborne, Bric-á-Brac, Drusza. Nyakh., 214 h. Tot.: 10,84, 15, 11, 37. Bef.: 1—2,111, 1—3,843. V. Gátverseny hendikep. 2000 P, 2400 m. 1. Fehér E. Adamas (2) Balázs J. I., 2. Raktér (6) Szovátisd, 3. Hozomány N. (4) Blaskovics. Fm.: Lectica, Bánom is én, Mese, Pártfogó, Művész, Dánia, Tekergő. 4 h., 5 h. Tet.: 10,26, 15, 20, 15. Bef.: 112,114, d_20 .58 VI. Hendikep. 2000 P, 1600 m. 1. Matejka G. úrh. Virulj (3) Bihari László, 2. Ereszdel (2) Fetting A., 3. Cinus (6) Kolonics. Fm.: Saturn, Doha?, Padisah, Gaffe, Carmen, League of Nations, Kibocsátó. Ötnegyedh., 2 h. Tot.: 10,30, 14, 16, 19. Bef.: 1—2,65, 1—3,131. VII. Welter-hendikep. 2000 P, 1200 m. 1. Lajtos E. urh. Vaklárma (3) Klimscha, 2. Signori.11 (3) Keszthelyi, 3. Mécs (3) Szentgyörgyi. Fm.: Kékes NI., Hédié, Pitypalaty, Tréfa, Fergeteg, Ungvár, Baka, Indiana, Dolova, Arra való, Bonvivant, Brezova. Tot.: 10,50 16, 17, 15. Bef.: 1—2,118, 1—3,76. )( A német ügető derby. Berlinből jelentik: A mariendorfi pályán vasárnap futották a német ügető derbyt: 1. Leo (hajtotta Charlie Mills) 1 p. 26.4 mp. 2. Crispa, 3. Ali Baba. 10 B. H. 1938 JÚNIUS 21. KEDD Olaszországé a világbajnokság A döntőben 4:2 (3:1) arányban győzte le Magyarország csapatát Az olasz lendület aratott diadalt Párizsban — Brazília 4:2-es győzelemmel szerezte meg a harmadik helyet — Kedden este 9 óra 10 perckor ér haza a magyar csapat Nem nyertük meg a világbajnokságot és mégis gyönyörű volt ez a vasárnap délután. Az egymásrataláltság, a közös vágyakban összeolvadó, a remény és csüggedés, a lemondás és újra éledő bizalmak szívekbe dobbanó, feledhetetlen délutánja. Magyarok voltunk mindannyian, magyarok szíves-lélekkel, minden gondolatunkban, minden ízükben és egyet óhajtottunk közös akarattal: magyar győzelmet Párizsban a Colombes-stadionban a labdarúgóvilágbajnokság döntőjében . .. Álmunk, vágyunk nem teljesült: Olaszországnak jutott a győzelem, az eddigi világbajnoknak, a negyvenmilliós nemzetnek, a kis csonka Magyarországnak pedig be kellett érni a második hely dicsőségével és azzal a hódítással, amelyet a francia közönség rokonérzésében aratott. A párizsi stadion 45.000 nézőjéből negyvenezer a mi oldalunkra állott, a magyar fiúkat biztatta és sarkalta mind nagyobb erőkifejtésre, de hiába. Az olasz tehetség, az egész világon elismert olasz labdarúgóklasszis utat tört és célt ért diadalmasan. Mi itthon, hála a rádiónak, lelki kísérői és fültanúi lehettünk a nagy küzdelemnek és bár szinte ott láttuk srár a magyar zászlót a győzelmi árbocon, végezetül mégis meg kellett hajtanunk gondolatban az elismerés zászlóját legyőzőnk előtt. A döntő mérkőzésnek a menete világosan kirajzolta előttünk a képet és ez a kép tisztán megmutatta, hogy a világbajnokságot Olaszország csapata érdemelte meg. Amikor két erős ellenfél kerül szemeott egymással, többnyire a kevésbtté erős gyengének látszik a másik mellett. Most is így történt. A magyar csapat helyenkint szinte vergődött az erősebb szorítása alatt, gyengének látszott, anélkül azonban, hogy ez az erőkülönbözet végérvényes ténnyé stabilizálódott volna. Ezen a döntő mérkőzésen az olasz csapat volt a jobb, egyben a szerencsésebb is és hogy szerencsésebb lehetett, éppen azzal érdemelte meg, hogy jobb volt. Fellépésében határozottabb, akcióiban biztosabb, egyénileg rugalmasabb és gyorsabb s mindezekből adódott fölénye, győzelme és alakult ki az a dicsősége, hogy megvédte a négy évvel ezelőtt megszerzett világbajnokságát. Ha már mi nem győztünk, örülünk, hogy Mussolini népének jutott a világbajnoki győzelem világsikere .. Ellenben... Ha nem is győztünk, viseljük el férfiasan a vereség súlyát. Ne hajszoljunk bűnbakot, ne szorítsuk kezünket ökölbe és ne kiáltsunk halált a szövetségi kapitányra, aki oly sok nagy győzelemre vezette el csapatát és aki most is három győzelmet írt be a magyar labdarúgósport történetének a díszkönyvébe. Dietz Károly dr.t hibáztatják a csapatösszeállításért és felrójják bűnéül, hogy Toldi, Korányi és Túrai helyére új erőket állított a döntő küzdelemre. Ki merné mondani, hogy azért változtatott a svédeket legyőző csapat összeállításán, mert nem akarta megnyerni csapatával a világbajnokságot, ami legnagyobb eredménye lett volna kapitányi tisztségének. Egészen bizonyos, hogy minden egyes változtatásnak meg volt az oka és ugyanígy bizonyos az is, hogy kapitányi beszámolójában intézkedéseit megmagyarázni és igazolni tudja. Ne lépjünk tehát az igazságtalanság útjára mindaddig, amíg nem tudjuk, mi azigazság. Tegyük fel, mi történt volna, ha a kapitány kihagyja a csapatból Sárosit, mert úgy ítéli meg, hogy középcsatárunk fáradt és nem tudja feladatát száz százalékig ellátni. Pedig, ugyebár, Sárosi csak árnyéka volt az igazi Sárosinak, az olaszok úgy fogták, mint csendőrök a delikvenst és ilyen körülmények között jobb lett volna, ha büszkeségünk ezen a meccsen történetesen nem részese a küzdelemnek. Lám, ez az igazság, ne törjünk tehát pálcát a szövetségi kapitány fején vesztett csata után. Előre nem lehet tudni az ilyen vérre menő küzdelemben semmit, utólag pedig könnyű okosnak, mindent tudónak, csalhatatlannak lenni...* Kedden este este 9 óra 10 perckor érkezik haza válogatott csapatunk a Keletipályaudvarban. Fogadjuk olyan lelkes szeretettel, mint aminőt kiérdemelt a világbajnokságban aratott győzelmeivel és a Magyarország számára kivívott második hellyel. Olaszország—Magyarország 4:2 (3:1) A párizsi nagy stadionban, amelyet az 1924. évi olimpiai játékokra építettek, vasárnap délután 45.000 néző gyűlt össze, hogy tanúja legyen a labdarúgó világbajnokság döntőjének. A pályára lépő magyar csapatot a közönség barátságosan ünnepelte. A katonazenekar eljátszotta a magyar és az olasz himnuszt, majd a Giovinezzát. Ezután Lebrun köztársasági elnök díszpáholyából lement a játéktérre és sorra kezet fogott a két csapat tagjaival. Capdeville bíró felhívására Sárosi és Meazza a középre futott, kisorsolták a helyválasztás jogát, mire a két csapat kezdésre sorakozott fel a következő összeállításban: Olaszország: Olivieri—Feni, Rava—Serantoni, Andreolo, Locatela—Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó—Polgár, Biró— Szalay, Szűcs, Lázár—Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. Az olaszok kezdték a játékot igen erős iramban, de hamarosan a magyarok kerültek támadásba. Titkos lefutását Feni kornerre szerelte, Szűcs lövése pedig az olasz kapu mellé ment. Colaussi lefutását Szabó kornerre mentette, majd Biavati az üres magyar kapu mellé rúgta a labdát. A 6-ik percben Serantoni elfutott Polgár mellett, a labdát Meazza kapta, az olasz jobbösszekötő Colaussihoz küldte és a balszélső Szabó kapujába lőtte. Olaszország vezet 1:0-ra. Két perc múlva a magyarok kiegyenlítettek. Titkos volt a góllövő. 1:1. Az olaszok most teljes gőzzel belefeküdtek a támadásba és az ingadozó magyar védelmen keresztültörve, a 16. percben pompás csatárösszjátékkal, Piola révén megszerezték az újab vezető gólt. 2:1 Olaszország javára! A magyarok reményteljes percei következtek most, de nem kísérte szerencse se Zsengellér, se Vincze kísérleteit. A 36. percben is magyar támadás indult el, ám a labda villámgyorsan eljutott Colaussi halezélsőhöz, aki lefutott és hat méterről a hálóba helyezte a labdát. 3:1. A magyar csapat szórványos támadásai meddők maradtak, az sem használt, hogy a 42. percben Sárosi és Zsengellér helyet cserélt. A második félidőiben a magyar csapat kecsegtető frisseséggel kezdte a küzdelmet. A 4. percben Sárosi közel jutott a kapuhoz, de a labda az olasz kapus birtokába jutott, az 5. percben sarokrúgásunk volt, a 6. percben Piolát szerelte le Szűcs, a 8. percben Sas a kapu mellé rúgta a labdát,a 10. percben Meazza erős lövését fogta Szabó, a 11. percben Vincze a kapu fölé lőtt, majd a 13. precben Biaveti kiszabadult Biró mellett, de labdája a kapufáról pattant vissza. A közönség biztatása mellett a magyar csapat erőteljesen támadott. A 24. percben Polgártól Vinczéhez, Vinczétől Zsengelérhez került a labda, Zsengellér Sárosinak fejelte és szempillantás alatt bennt ült az olasz hálóban. 3:2 Olaszország javára! Most kezdődött meg a döntő harc. Az olaszok rettenetes iramot diktáltak, de eredményt csak a 37-ik perc hozott a részükre. Ekkor Biaveti és Piola kicselezte a magyar védelmet és Piola lapos labdája beállította a végeredményt. Olaszország