Budapesti Hírlap, 1938. július (58. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-13 / 155. szám
1038 JÚLIUS 13. SZERDA B. H Az új belgrádi magyar követ a jugoszláv-magyar jóviszonyról BELGRÁD, júl. 12. Bakacsi-Bessenyey György báró, az új belgrádi magyar követ, aki Bledben hétfőn mutatta be megbízólevelét Pál kormányzóhercegnek, a kihallgatás után beszélgetést folytatott a belgrádi Vreme munkatársával. A beszélgetés során kijelentette, hogy nagy örömmel jött Jugoszláviába. — Legfőbb feladatomnak azt tekintem, — mondotta, — hogy minden erőmmel a máris fennálló jugoszláv-magyar jóviszony megszilárdításán munkálkodjam. Nemzetgyalázás és izgatási perek az ötös tanács előtt Az ötös tanács kedden Márton Albert táblabíró elnöklete alatt tárgyalást tartott. Az első per vádlottja Hotorán Jenő 28 éves rádiótechnikus vol, akit az ügyészség az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló izgatás vétségével és nemzetgyalázás vétségével vádolt. A vád szerint Hotorán az újpesti Egyesült Izzólámpagyárban, ahol alkalmazásban volt, ez év március 15-én letépte egy munkásnő kebléről a nemzetiszínű szalagot, ezekkel a szavakkal: „Inkább viselje a sarlót és a kalapaácsot.” A bíróság előtt Hotorán tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy a szociáldemokrata párt tagja volt rövid ideig, ahonnan azonban kilépett. Nem tépte szét a kérdéses napon a nemzeti színű szalagot és nem tette az inkriminált kijelentést sem. Utána a gyári munkásnőt, Kós Magdát hallgatták ki, aki okleveles tanítónő és alá terhelően vallott Hotorán Jenő ellen. Több tanú kihallgatása után a bíróság Hotorán Jenőt nemzetrágalmazás vétségében bűnösnek mondotta ki és száz pengő pénzbüntetésre ítélte. Megállapította a törvényszék, hogy Hotorán a nemzetrágalmazó kijelentést tréfából tette, de az büntetendő még ha tréfából is követte el. Az ítélet nem vált jogerőssé. A második vádlott Csizmadia Ferenc földmíves volt, aki ez év április 14-én egy balassagyarmati kocsmában borozgatás közben a vörös Spanyolországot és a szovjetet magasztalta. A vádlott földmíves tagadta bűnösségét és ittasságával védekezett. A perbeszédük elhangzása után Csizmadia Ferencet háromhónapi fogházra ítélte el a bíróság az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás miatt. Az utolsó hetekben Éderschmidt Kornél tartózkodóbb lett Nellával szemben, sőt egy-egy percben határozottan feszélyezett. Nella azt is tudja, miért: az elmúlt hetek többé-kevésbbé kínos, körülötte vergődő izgalmai kényelmetlen üggyé tették őt az apja számára, a ház nyugodt, problémátlan életének zavaró komplikációjává, alig-alig tagadottan egy kicsit majdnemhogy ... feleslegessé. Nella érzi ezt, de míg egyrészt nem tudja ésszel fölérni, másrészt olyan természetesnek találja, hogy tulajdonképpen sohasem tudja, meg egyenesíti-e feszesre apjával szemben, vagy valami leküzdhetetlenül álkodó megalkuvás zavara. Ez a feszélyező zavar néha anynyira eluralkodik rajta az apja előtt, hogy oly idegennek tudja érezni magát tőle, mintha egy kényelmetlenül közelinek ható, kicsit lenézett, de mégis fékezett önfegyelemre késztető idegen férfiemberrel állna szemközt. E pillanatban sötéten, lányosan futó forróságot érez az arcán kétfelől; az apja elgondolkozó, fejrázó kis mosollyal néz rá, — miért? Miért, — mit tud róla, közéről egy férfihoz, mit láttatott meg vele az a szörnyűtestű korcs---------------Nella azt hiszi, rögtön össze kell esnie. — Milyen jókedvű vagy, — mondja könnyű kis nevetéssel, reszketegen és csodálkozva s hirtelen elbiggyeszti színtelen száját. — Talán Klotild néni hagyott itt valami jó viccet?! — Hm, — mondja Ederschmidt Kornél megint furcsáivá megmozduló fejjel és mosolyog. — Nem tudod, ki volt itt? Te hol voltál most ? — Az utcán! A sarkon túl megvártam, míg Klotild néni elmegy — kapja el a feleslegesen legügyesebb hazugságot Nella, de már hiába ijed utána, nem javíthatja vissza. Ederschmidt Kornél azonban, úgy látszik, a szokás kérdésén túl nem figyelt rá. — Pedig kár, hogy nem voltál itthon, érdekes vendégünk volt, — mondja és most halltam fölnevet. Megint megrázza fejét, aztán legyint. — Majd Elvira elmondja, ő türelmesebb. A tanár volt itt, a kis törpe. Megkevert, talajt vesztett zavarában, tanácstalanságában Nella olyan csapnivalóan rosszul játssza élet-halál szerepét e percben, hogy csak az önnön derűjével elfoglalt férfi nem kapja rajta a meglepődése ellentmondásán. — Nahát! Nahát... ne beszélj, — nem is hiszem, — hogy hogy’ mert ez idejönni — ne beszélj! na és... mit akart, csak nem akart valamit? Mit mondott, miért jött? — Hm, — mondja most megint a férfi és halk kis nevetésével megint fölnevet. — No gyere csak be Elvirához. Tudod-e, hogy majd belesültem — a megtiszteltetésbe! Ne mondd csak most el, Elvira, mondd csak el, mi történt! Elvira a ragadós lisztből vízzel megkevert palacsintát süti kapkodva a megkésett ünnepnapi ebédhez, mérgelődéstől sziszegve kapargatja a tűz fölött a megrongyolódó tésztát, de izzadtan fénylő arca a bosszankodással kevert, csúfondáros kedvtől árokmély barázdákba darabosodik a tűzfényben, amikor meglátja Nellát: — Hát visszajött az udvarlód, mit szólsz hozzá!? Itt volt, — megkérte a kezedet, tudod-e?! — Ugyan, hagyd, hát ne így! — mondja Ederschmidt Kornél, aztán csendesítve, mulattatva Nellához. —• No, gyere csak, hallgasd csak meg, nem is olyan bolondság ez, — ha mondom, hogy itt volt! Nem hiszed el? Nelko kihagyó lélegzettel, görcsösen fölnevet, aztán rettenetes ingerültségében is túlzott kíméletlenséggel, hevesen kitör: — Ugyan, ne tegyetek itt engem bolonddá, — nem volt itt senki! Hagyjatok engem békén! — No de hallgasd csak meg, ülj csak le, majd én elmondom, — iszol egy konyakot? — kérdi az apja és nyúl a pohárszék ajtajához ötlettől frissült férfiudvariassággal, mint egy belülről egyre derültebb összeesküvő. Nella fölnevet, erőltetett gyermekességgel, — úgy ül az ebédlő asztalánál, mint egy vendég. — Ha muszáj, — de hát mire kínálsz meg? — No, —idd csak ki, hát egészségünkre, meg a kis emberére, — azért jó volt, nem? — Hát tudod, azért nem volt könnyű a dolog neki semnem diadalmenetben jött be idáig, de hát ő nem mutatta, ellenkezőleg, úgy lépett be már a kapun, mint akit diplomáciai konferenciára hívtak meg. Elvira persze azt hittem, menten fölnyársalja, de ő semmit sem látott meg, amit nem kellett, nagyon szerényen és nagyon előkelően ült le, amikor megkínáltam helylyel és megkérdeztem tőle, miben állhatok szolgálatára. Olyan ünnepélyes volt és olyan emelkedetten komoly, mint egy temetkezési vállalkozó, meghajtott fejjel mosolygott és mindjárt azzal kezdte, hogy a kérése valószínűleg meg fog lepni minket, akik tudjuk, hogy ő nős ember, sőt talán azt is tudjuk már, hogy a felesége gyermeket vár. Éppen ezért a mondanivalója nem könnyű, neki magának meglehetősen sokáig tartott ebben a helyzetében erre a lépésre elszánnia magát, de éppen a komollyá érlelődött helyzet tette kötelességévé, hogy egészen szembenézzen a feladattal, amely nem kisebb, mint hogy bizonyos érzelmi ügyet illetően, amit előttünk eddig elé titokban tartott, tiszta vizet öntsön végre élete poharába, de ehhez szüksége van mindenekelőtt az én, illetve a mi jóindulatunkra, akiket a legszebb, legtisztább életű szülőknek ismert meg és alapjáig megfontolt kérésének teljesítésével hozzájárulhatunk, hogy szándéka sikerüljön. — Ilyen szépeket mondott! — neveti valami fekete káprázat apró, fulladozó libegésével Nella. A szoba, minden forog körülötte, forog és sistereg, mint ezer vízbedobott parázs; a szeme szivárványhártyáján érzi a megőrült sistergés sütő hőségét. — No és mi lett belőle, ti ... (Vége köv.) Siető életkor REGÉNY • ÍRTA: MOLNÁR KATA Borzalmas autókatasztrófa áldozata lett Tisza József gróf, Tisza István unokája Megdöbbentő katasztrófa híre érkezett kedd délelőtt a fővárosba: Békésről jelentették, hogy Tisza József gróf, 20 éves egyetemi hallgató hajnalban Békés község bejáratánál autójával egy eperfának rohant és szörnyethalt. A megrendítő tragédia, amely egy reményteljes fiatal életet szakított meg, annál nagyobb és általánosabb részvétet keltett, mert a szerencsétlenül járt fiatal arisztokrata, Tisza István grófnak volt az unokája, a családnak egyik legnagyobb reményekre jogosító tagja. Tisza István grófnak, a mártírhalált halt államférfinak a családjában szinte egymást érik a tragédiák. Fia, ifjabb Tisza István gróf 1918-ban, párnapi spanyolnátha után, hirtelen meghalt, itthagyva fiatal özvegyét, Sándor Jolánt és három gyermekét: Kálmánt, Jolánt és Józsefet. A fiatal özvegy, néhány évvel férje halála után, férjhez ment Rakovszky Iván akkori belügyminiszterhez, aki odaadó szeretettel nevelte Tisza István gróf unokáit, s különösen Józsefet, aki rendkívül tehetségesnek mutatkozott. Két esztendővel ezelőtt végezte gimnáziumi tanulmányait, beiratkozott az egyetemre, ahol vizsgáit a lehető legjobb eredménnyel tette le. A diplomáciai pályára készült, mivel nagy hajlandóságot érzett eziránt a pálya iránt és szeretetreméltó modora, műveltsége, szerénysége rendkívül nagy mértékben alkalmassá is tette volna erre. Fáradt idegek okozták a tragédiát A fiatal grófnak egyetlen szenvedélye volt: a sport, és a sportok között is legfőképpen a tennisz. Tenniszfelszerelését állandóan magával vitte, részt vett minden tenniszversenyen, de legalább is helyet foglalt a nézőközönség körében. Az utóbbi időben élénk részt vett a vidék társadalmi életében, nyári szünidejében sorra látogatta nemrégen vásárolt sportkocsiján a környékbeli földbirtokosokat. Tragikus útján is éppen hazatérőben volt Újkígyósról, ahol Wenckheim József grófék vendége volt. Innen indult el a hajnali órákban sportkocsiján. Azzal búcsúzott el, hogy néhány napi pihenésre Merán grófékhoz utazik a körösladányi kastélyba. Frissen és vidáman ült a volán mellé, az éjszakai fennmaradásnak nyoma sem látszott rajta, mert egész este alig nyúlt italhoz. A sportimádó ifjú rendkívül józan és mértékletes életet élt. Valószínű azonban, hogy az utóbbi napok túlzsúfolt társadalmi és sporteseményei mégis kimeríthették fiatal szervezetét. Útközben átmenetileg jelentkezhetett az idegek fáradtsága. Csak ezzel magyarázható, hogy a szerencsétlen ifjú Békés község bejáratánál levő kanyarodóban gépével egy eperfának rohant. Békéscsaba és Békés között éjszaka alig jár szekér, vagy autó, s így nem valószínű, hogy szerencsétlen esőzés következtében történhetett a katasztrófa. Az autó nekirohant az eperfának, mégpedig olyan erővel, hogy az autó félig a levegőbe emelkedett, majd visszazuhant, az esés következtében a gépkocsi ajtaja is kitárult, a fiatal gróf pedig, akinek feje a csukott gépkocsi tetejébe ütközött, visszazuhant ülésére. A volán teljesen összenyomta, s már eszméletlen állapotban a nyitott ajtón keresztül kizuhant az úttestre. Percek alatt állott be a halál Az egyik közeli tanya lakói, akik az éjszaka csendjében meghallották a karambol zaját, a szerencsétlenség helyére rohantak, de segíteni már nem tudtak. A fiatal gróf véresen, összetört tagokkal, holtan feküdt a gépkocsi mellett az országúton. A tragédiáról hírt vittek Békésre, ahonnan Kovács Imre községi orvos még a hajnali órákban a katasztrófa helyére sietett autón, de az orvosi tudomány már nem segíthetett, mert amint az orvos megállapította, a halál percek alatt állott be. A szörnyű szerencsétlenség általános részvétet keltett Békésen, ahonnan sokan siettek a tagédia helyére. A csendőrség és az elöljáróság emberei ponyvával letakarták a holttestet és nyomban megkezdték a vizsgálatot a szerencsétlenség körülményeinek kiderítésére. Közben Rakovszky Iván Nyul utcai villájában megszólalt a telefon. Rakovszky Iván nem volt otthon,amikor telefonon közölték a hírt, hogy József grófot katasztrófa érte. Az inas csak hosszas telefonkeresés után találta meg Rakovszky Ivánt és jelentette, hogy az ifjú főurat autószerencsétlenség érte. — De ugye nincsen komolyabb baj? —• hangzott az aggódó kérdés, amelyet pár pillanat múlva megrendült hangon a következő követett: — Csak nem halt meg? Rakovszky Iván, miután legyűrte fájdalmának első rohamát, intézkedett, hogy a szerencsétenség hírét ne telefonálják meg Gesztre, mert majd ő próbálja értesíteni feleségét és leányát a halálesetről. A tragédia híre Geszten annál súlyosabban hatott, mivelhogy még ebben a hónapban menyegzőre készültek: Tisza István leány unokájának, Jolánnak lett volna az esküvője július 21-én. A vizsgálat A délelőtt további folyamán a helyszínre kiszállt a gyulai ügyészség vizsgálóbírája, aki a vizsgálóbizottság tagjaival megtartotta az első helyszíni szemlét, hogy megállapíthassák a halálos katasztrófa körülményeit. Mintegy száz méteren keresztül egészen jól kivehetők a gépkocsi nyomai, amelyek azt mutatják, hogy az autó csak lassan tért el az országút irányától. Ez azt bizonyítja, hogy a gróf a kocsi vezetése közben a fáradtság következtében elálmosodhatott és elvesztette uralmát a kormánykerék fölött. Lehet, hogy csak az utolsó másodpercekben tért magához, amikor azonban már késő volt, mert a meglehetős sebességgel rohanó gépkocsit már nem tudta visszafordítani az országútra. A volán teljesen öszszetörte a gróf mellkasát. Feje a karambol pillanatában a gépkocsi fedelébe ütközött. Valószínű, hogy a fiatal gróf ebben a percben kiszenvedett. A holttestet ezután a békési köztemető halottasházába szállították és táviratilag értesítették a gróf budapesti hozzátartozóit. A Tisza István Társaskör nevében Horánszky Lajos a következő részvét táviratot küldte Rakovszky Ivánnénak: Rakovszky Ivánná őkegyelmességének, Geszt. Dicső emlékű vezérünk unokájának megrázó vége mély fájdalommal tölt el mindannyiunkat. A gazdaglelkű ifjú, aki annyiszép reményt visz sírjába, a tragikus magyar sorsot jelképezi, mely örökös csapásaival és megpróbáltatásaival oly súlyosan nehezedik szerencsétlen országunkra. Istentől vigasztalást kérve és a nagy veszteség fájdalmában osztozva fejezzük ki részvétünket a mélyen, sújtott családnak. A Tisza István Társaskör nevében Horánszky Lajos igazgató.