Budapesti Hírlap, 1938. augusztus (58. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

LVIII. évfolyam, 172. szám 1938. Kedd, augusztus 2. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­ VIl­. KER., JÓZSEF-KÖRUT I. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1-444-00. * A nemzeti repülés ügye A levegő országútja ma már az ösz­­szes kultúrnemzetek utasforgalmának rendes útja lett. A repülés nem akro­bata mutatvány, nem is Istenkísértés többé, mint ami hajdanra, a kezdet kezdetén volt, hanem a forgalomnak olyan lebonyolítása, mint amilyen a hajózás, vagy a vasutazás és az auto­mobilozás. Ha egyáltalában lehet arról beszélni, hogy az ember az elemeket le­győzte és szolgálatába állította, akkor ma már nem vitás, hogy a levegőt va­lóban legyőzte és magasba szálló gépei­nek szabályszerű útjává tette. Néhány, évtizeddel ezelőtt világszenzáció volt a La Manche-csatorna átrepülése, ma azok a pilóták emelkednek ki sokezer társuk sorából teljesítményeikkel, akik rekordidő alatt körülrepülik a világot. Természetes, hogy a repülőtechnika kifejlődése kötelességévé teszi minden nemzetnek, hogy légi erejét fokozza, hogy minden esethetőség kivédésére a levegőben is felkészüljön. Az a felhí­vás, amelyet a Magyar Királyi Légügyi Hivatal intézett a nemzeti társadalom­hoz, ennek a­ nemzeti kötelességnek tel­jesítésére irányul. Hogy légi erőinket mi is fokozhassuk és minden eshető­ségre felkészülhessünk, mindenekelőtt áldozatkészségre van szükségünk, hogy megépíthessük repülőgépeinket, másod­sorban pedig szükségünk van arra, hogy rátermett ifjúságunkat repülőkké kiképezzük, megismertessük és meg­­kedveltessük velük a sportrepülést, ezen át pedig népszerűsítsük azt a légi közlekedést, amely ma már nagyon kö­­zel hozza egymáshoz a legtávolabbi földrészeket is és az emberi kultúrának olyan vívmánya, amelynek felkarolásá­ról és kiaknázásáról egyetlen egy nem­zet sem mondhat le, ha meg akarja állni helyét a világversenyben. A Légügyi Hivatal felhívásában a szülőkhöz is fordul és arra kéri a ma­gyar anyákat, hogy a történelmi nagy­asszonyok példáját követve tekintsék kitüntetésnek, ha fiaik a repülők so­rába vétetnek fel. Bizonyos, hogy kevés anya látja ma még aggodalom -e­nélkül azt, hogy fia pilóta pályára készül. En­nek az aggodalomnak azonban épp úgy el kell oszolnia, mint ahogyan idők fo­lyamán eloszlott a magyar anyák aggo­dalma a közlekedés egyéb­ eszközeivel szemben. El kell oszlania enn­ek az ag­godalomnak, mert a statisztika azt bi­zonyítja, hogy a légi közlekedés terén úgyszólván semmivel sincs nagyobb ve­szedelem és kockázat, mint amilyen veszedelemnek és kockázatnak­­ akkor tesszük ki magunkat, ha óceánjáró ha­jóra, vagy akár csak dunai csónakra ülünk, vagy autón, vagy vonaton uta­zunk. Mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy a repülés terén méltó helyet elfoglalni nemzeti kötelességünk. Kötelességünk tehát a repüléssel járó kockázatot épp úgy vállalni, mint ahogy más utazási eszköz használatá­nak kockázatát vállaljuk. Közérdek, hogy minél több szakavatott pilótával rendelkezzünk, hogy szükség esetén mi­­■ nél több magyar ember kezelni tudja a repülőgépet épp úgy, mint ahogy ke­zelni tudja az automobilt. A jövő két­ségkívül a repülőgépeké. És ha haladni akarunk a korral, meg kell barátkoz­nunk azzal­­ a szükségességgel, hogy fiainkból pilótákat neveljünk. Hogy a magyar fiatalság ezen a té­ren igen szerény eszközökkel is milyen eredményeket tudott elérni, arról a Budapesti Hírlap vasárnapi számában számoltunk be, ismertetve a Műegye­temi Sportrepülő Egyesület eddigi mű­ködését. Ennek az Egyesületnek kere­tében bebizonyították a lelkes magyar fiúk, hogy úgyszólván semmiből tud­nak nagy értékeket teremteni. Úgy a repülőgépek szerkesztése és építése, mint a gépvezetés és a repülőtechnika terén szinte bámulatos eredményeket ért el az a lelkesedés, szorgalom és te­hetség, amellyel fiaink ennek az egye­sületnek kebelében dolgoztak. Pedig a kezdet­ kezdetén valóban majdnem le­hetetlenségekre vállalkoztak. Mégis si­került nekik szívós kitartással igen tiszteletreméltó és világviszonylatban is számottevő eredményeket elérni. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő­alap, amelynek anyagi ereje egyre nö­vekedik, bizonyára hatalmas lendületet fog adni a magyar repülés ügyének. A magyar társadalom megértette az idők szavát, teljes elismerésre méltó buzga­lommal igyekszik adományaival ennek az alapnak anyagi erejét növelni. Le­hetetlen meghatottság nélkül olvasni a hírt az apró kis elemi iskolai diákok elhatározásáról, a miniszterelnökhöz intézett levelükről, amelyben bejelen­tik, hogy adományukkal kívánnak já­rulni a repülőalaphoz. Imrédy Béla mi­niszterelnök érdemleges válaszra mél­tatta a kis diákot, aki hozzáintézett le­velében a maga és társainak ezt az el­határozását bejelentette. .Megírta a kis magyar fiúnak, hogy ma a nemzet ap­­raja-nagyj­ának­­ váll vetett küzdelmet kell folytatnia a mindnyájunk által szépnek vallott célért: — Hazánk fel­támadásáért. És valóban hazánk feltá­madásáért hoz ádozatot mindenki, aki a magyar repülés ügyét akár adomá­nyaival, akár személyes szolgálatával előmozdítani igyekszik. A nemzeti fel­támadást szolgálja az édesanya, amikor büszke arra, hogy fia a repülőkiképző tanfolyam hallgatója, ezt a célt szol­gálja a kis diák összegyűjtött és az alap javára már le is fizetett 180 pen­gője és ezt a célt , szolgáljuk mindany­­nyian, akik megértéssel fogadjuk akár a miniszterelnök felhívását, amely pénz­áldozatot kér tőlünk, a repülőalap ja­vára, akár a Magyar Királyi Légügyi Hivatal felhívását, amely a személyi kiegészítés útján kívánja előrelendí­teni a nemzeti repülés ügyét. Nem is nevezhetjük ezt a nagy ügyet másnak, mint a nemzeti repülés ügyé­nek. Hiszen arról van szó, hogy a ma­gyar nemzet kifejlessze légi erejét, fel­készüljön minden eshetőségre és halad­jon a korral a technika vívmányainak minden területén, úgy, amint eddig mindenkor haladt és szegénysége elle­nére is mindenkor méltó versenytársa tudott lenni a többi kultúrnemzetnek. Újabb határvillongás erősen kiélezte a japán-orosz feszültséget A mandzsu területre behatott szovjet csapatokat véres harc után visszaszorították a japánok Londonban nem tartanak további bonyodalmaktól TOKIÓ, aug. 1. Az orosz—japán feszültséget erősen ki­élezte az az újabb és az eddigieknél jóval súlyosabb határincidens, amely Csangku­­fengn­él, az orosz—mandzsu—koreai határ közelében történt. A mandzsu katonai ha­tóságok jelentése szerint vasárnapra vir­radó éjszaka szovjetorosz csapatok két kilométernyire a határtól mandzsu terü­letre hatoltak be. Csangkufej­g és Csat­­szoafeng között a dombos vidéken egye­sült mandzsu—japán csapatok megtámad­ták a mandzsu területre behatolt orosz csapatokat. A kifejlődött ütközetben az oroszok harminc halottat és kétszáz sebe­sültet vesztettek. A japánok vesztesége is számottevő. A kvantungi hadsereg közli: A japán csapatok a szovjet tüzérségé­nek és harcikocsijainak visszaszorítása után megszállták a csangkufengi és sat­­szaopingi dombokat és ezzel helyreállítot­ták a Vsandzsukuo területi épségét. Amit Moszkva jelent az összetűzésről MOSZKVA, aug. 1. (Havas.)­ A csangkufengi összetűzésről a Szovjet Távirati Iroda a következő je­lentést adta ki: A japánok a­­Khasszán-tótól nyugatra fekvő magaslatoknál átlépték a határt, meglepetésszerűen tüzelni kezdtek és meg­­támadták a szovjet határőrséget. A japá­nok négy kilométer mélységben behatol­tak a szovjetunió területére. A harc a Khasszán-tótól nyugatra fekvő magasla­toknál több órán át tartott. A japánok igen erős ellenállásra találtak és mind emberben, mind hadianyagban súlyos veszteségeket szenvedtek. A szovjet csapa­tok veszteségei még nem ismeretesek. A japán nagyvezérkar főnöke megszakította szabadságát LONDON, aug. 1. Tokióból jelentik a Reuter-Irodának. Kanin herceg, a japán császári nagyvezér­kar főnöke megszakította szabadságát és visszatért Tokióba. Kanin visszatérése a csangkufengi eseményekkel áll összefüg­gésben. A szovjet kihívó magatartása kényszerítette ki a japán akciót TOKIO, aug. 1. A japán külügyi hivatal szócsöve kö­zölte, hogy Sigemicu moszkvai japán nagykövetet megbízták, folytassa Litvi­­noff külügyi népbiztossal tárgyalásait, amelyek július 20-ika óta megszakadtak. A csangkufengi eseményyk tekintetében utalt arra, hogy eredetileg a japán határ­vidéki csapatok további összetűzések el­kerülése céljából ezen a szakaszon vissza­vonultak, ezt azonban a szovjet a gyenge­ség jelének tekintette. A külügyi hivatal szócsöve hangsúlyozta, hogy Japán mos­tani lépését nem készítették elő tervsze­rűen, azt egyedül a szovjet újabb kihívó magatartása tette elkerülhetetlenné. Arra a kérdésre, hogy Japánnak vannak-e ez­után még követelései, azt válaszolta, hogy nincsenek, miután az eredeti állapot japán részről követelt helyreállítását a „gyakor­latban” végrehajtották. A helyzet további alakulása a Szovjetuniótól függ. Ha a Szovjetunió még most sem tér észre, — tette hozzá, — a helyzet komollyá vál­hat. A helyzet londoni megítélése LONDON, aug. I. Az angol lapok nyugodtan ítélik meg a japán és szovjetorosz csapatok véres ösz­­szetűzését, bár a harcról bő tudósítások­ban számolnak be. Általában azon a meg­győződésen vannak, hogy az összetűzés nem vezet súlyosabb bonyodalomra. A „Daily Telegraph” megállapítja, hogy más időpontban bizonyára háborút jelen­tettek volna a szovjet—mandzsu—japán határon történt összetűzések. Most azon­ban helyi jelentőségű viszályként kezeli mindkét fél az eseményeket. Igen való­színű, hogy sikerül az egész ügyet békés úton elintézni, mert sem Japán, sem a Szovjetunió nem akar háborút. Kommunista zendülés Jehoiban LONDON, aug. 1. Moszkvai hivatalos jelentés szerint a ja­pán csapatok szovjet területet foglaltak el a csangkufengi körzetben két és fél mérföld mélységben. Japán újabb csapa­tokat küld nyugati Mandzsukuóba, ahol kommunista izgatók zendülést szítanak a mandzsúriai csapatok körében. Jehoiban már ki is szört a zendülés.

Next