Budapesti Hírlap, 1938. szeptember (58. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-27 / 217. szám

1938 SZEPTEMBER 27, KEDD B. H. Szent László-díj: 1. Hin, 2. Puczur, 3. Nemes A kormányzó jelenlétében nagy közönség érdeklődésétől kísérve futották vasárnap a kétévesek legnagyobb versenyét, a Szent László-díjat. A klasszikus versenyt Hin, a Festetics-emlékverseny győztese nyerte meg félhosszal Jól van előtt, amelyet két hosszas Nemes követett. Negyedik volt Aldershot, ötödik Ezredes, majd St. Gallen, Pereputty és Indolent zárta be a mezőnyt. Hiá­ban az évjáratnak kétségtelenül első­­klasszisú képviselője írta bele a nevét a Szent László-díj győzteseinek az aranyköny­­vébe és különösen a jövőben vár istállója nagy dolgokat Weissdom­—Hajnalka ivadéká­tól. De ugyancsak a javából való és klasszi­kus babérokra jogosult kétéves Puczur és Ne­mes is. Az indítás után ugyanis St. Gallen­­és Nemes között egy kis összeütközés tör­tént és ez valamelyest Puczurt is befolyá­solta. Ezzel szemben Hiú a belső pályán za­vartalan versenyt futott és annyi előnyt szer­zett, hogy Puczur erőteljes támadását még ki tudta védeni. Ha a Szent László-díj az állóképesség vizs­gája, úgy ebben a tekintetben szem­látomást­­Puczurt, illeti meg az elsőbbség. Ám a jövő év még messze van és addig tetemes eltoló­dások történhetnek. Hiú győzelme egyébként azt is beigazolta, hogy jó ló és jó lovas akkor is egyszeriben­­egymásra talál, ha idegenek is egymáshoz. Esdi Győző igazán elismerésre méltóan lo­vagolta: kihasználta a korlát mellett kínál­kozó kedvező helyzetet és nem nézett mást, csak a célt. Egyike volt a legbravúrosabb „hazalovaglásnak”. A közönség nem is volt ■hálátlan: a még mindig erejének teljességé­ben lévő kitűnő versenylovast lelkesen meg­tapsolta. A vasárnapi versenyek általában igen ér­dekesek, és egyben reálisak is voltak. Jancsi P. Hauser Vilivel fölényesen nyerte az őszi vagy gátversenyt, a kétévesek szeptemberi nagy hendikepjében pedig Berta jutott győ­zelemre. Bertát tudvalévően egy eladóver­senyt követő árverésen vásárolta meg Horthy Jenő, aki szakavatott szemmel ismerte fel az ügyes kis kancában, hogy érdemes befo­gadni az ő istállójába. Ezres bankó állva ma­radt a startnál és Lucifer sem indult szeren­csésen. A 900 méteres hendikepnek húsz­főnyi mezőnyéből Hindu vált ki könnyű nye­rőként egyik legtehetségesebb fiatal lovasunk­kal, Fetting Alajossal a nyergében. A rész­letes eredmény: I­­I. oszt. eladóverseny. 3000 m, 1000 m. 1. Keresztúri A. úrh. Pattogó (p) Scheibal, 2. Sum­on (3) Gutái, 3. Szegényember (3) Klimscha A. Fm.: Blaas, Judicium, Mutasd meg, Szalmaszál, Hattyúdal, Wadelai, Seneri­­tas. 2 h., 1 h. Tót: 10:16, 11, 13, 12, bef.: 1—2:27, 1—3:28. II. Őszi nagy gátverseny, 6000 P, 2800 m. 1. Hitch Gy. úrh. Jancsi P. (p) Hauser, 2. Hali-Gani (5) Stankovics, 3. Quarnero (2%) Stecák. Fm.i Resista, Regulus, Pandur II., Faun. 4 h., Va­h. Tot.: 10:17, 11, 15, 11, bef.: 120. III. Kétévesek szeptemberi nagy hendikepje. 4000 P, 1200 m. 1. Horthy J. Berta (10) Ko­loniel, 2. Jól van (2%) Klimscha A., 3. So­ros (3) Teltschik. Fm.: Ezresbankó, Szajkó, Lucifer, San bloc, Sandstrom. 14. h., ford. Ferd. Tot.: 10,77, 18, 14, 20, bef.: 260. IV. Szt. László-díj. 20.000 P, 1300 m. 1. Horváth E. Hiú (4) Esch, 2. Puczur (4) Klimscha A., 3. Neffics (4) Rózsa. Fm.: Iri­­do­ent, Ezredes, Aldershot, St. Galion, Pere­putty. 14 h., 2 h. Tot.: 10,18, 12, 15, 24, bef.: 57. V. Hendikep. 2000 P, 900 m. 1. Newson A. Hindu (4) Fetting, 2. Ave Caesar (12) Bi­hari László, 3. Széltoló (8) Pfendler. Fm.: Diadém, Farándole, Epizód, Desperado, Roj­tos, Hó, Pitypalaty, Rohanj, Pir, Aviso, Mi­nek?, Babvirág, Bokréta, Dráma, Argument, Kundry. 114 h., nyakk­. Tót: 10,71, 30, 136, 51, bef.: 1—2,2615,50, 1—3,357,50. VI. Hendikep. 2500 P, 2000 m. 1. Festetics herceg Corsica (2) Gsuta, 2. Rakoncátlan (4) Kolonics, 3. Viszta (2) Klimscha .1. Fm.: Caddie, Irán, Kópia, Nicolette, Dobos. Öt­­negyedh., 14 h. Tot: 10,25 ,13, 17, 12, bef.: 169. VII. Welter-hendikep. 2000 P, 1600 m: 1. Kövér A. Ravasz (4) Klimscha A., 2. Lator (8) Esoh, 3. Aratás (10) Gutái. Fm.: Ereszd­el, Viruly, Ciráda, Csatárzó, Tréfa, Nincs több, Kongó, Cinus, Kibocsátó, Fütykös, Pan­dora. 114 h., 11 h. Tót: 10:41, 19, 33, 37, bef.: 1—2:201, 1­0:330. )( A keddi ügetőverseny. A szeptemberi versenysorozat hetedik napját rendezi kedden a Budapesti Ügezőverseny Egyesület. A pro­gram főszámában a Tószegi Freund Ferenc emlékversenyben Dénes és Ráró, a nemzet­közi versenyben pedig Ipoly és Bajnok S. érdekes küzdelme várható. Jelölésünk: I. Little Winnie—Tily II. II. Décse­—Uly. III. Danilo—Gulliver. IV. Dénes—Ráró. V. Dajka—Pletyka. VI. Ipoly—Bajnok L. VII. Drégely—Feiser hajtás. VIII. Jónás—Csipke­rózsa. IX. Bicskáé—Leo. X. Gin—Czifra. A verseny délután fél 3 órakor kezdődik. Ha BUDAPEST szinte párját ritkító nevezetességeit JÓL AKARJA MEG­ISMERNI, vendégeinek, barátainak ér­dekesen megmagyarázni, vegye meg a BUDAPESTI HÍRLAP népszerű­en­ írta dr. Mátéka Béla, a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal titkára Kapható az újságárusoknál és lapunk kiadóhivatala útján ARA 20 FILLÉR SArgarigo-fÉszek ECy ViDAM NYARALÄS TÖRltNETE IRTA: BARSy IRMA De legnagyobb bámulatára a harcias mama, aki­nek ma reggel ki kellett volna költözni, leánya kísé­retében, kedves mosollyal lebegett be az ebédlőbe. — Jó napot kívánok, remélem, még nem adták ki a szobánkat, ugyanis meggondoltuk a dolgot... tetszik tudni, a denevér úgy felidegesített.. . dehát arról Magda kisasszony igazán nem tehet... szóval maradnánk még, mondjuk két hétig. Rendben van? örülök. Apropos... hogy érzi magát az a fiatalem­ber, akit tegnap idehoztak? Magához tért már? — Egyelőre még feltétlen nyugalomra van szük­sége. — Úgy? Akkor ebédnél sem fogjuk látni? És soká kell még feküdnie? — Fogalmam sincs, kérem. Majd az orvos meg­mondja. — Igen. Hát akkor ebédig még lemegyünk a strandra. Szép idő van ma. Gyere, Elvira. Méltóságteljesen elvitorláztak. Alig tették ki lá­bukat a kapun, nagyobb hölgytársaság fordult be a kertbe. Olguci után érdeklődtek. — Azt hiszem, még fent van a szobájában — mondta Magda, de Olguci éppen lejött a lépcsőn. Szokatlanul korán, mert máskor délig heverészett. Mikor meglátta Adélkát három vadidegen nővel, el­borult az arca. — Éppen a strandra készülök — jelentette ki hidegen. — Téged jöttünk meglátogatni, szivecském — fuvolázta Adélka —, már annyit beszéltem rólad az asszonyoknak ... tudod, együtt bridzsezünk és olyan jól összebarátkoztunk ... gondoltam, egyszerre fel­hozom őket ide... olyan ... hogy is mond­jam ... olyan romantikus itt. Szörnyű ez a hőség és míg ide fölmászik az ember. Aggódtam érted, drágám, hogy nem történt-e vájjon valami bajod tegnap abban a szörnyű viharban? Valósággal unheimlich volt külö­nösen nálunk, olyan szörnyen közel vagyunk a Ba­latonhoz, mein Gott, azt hittem, elviszi a tetőt a fe­jünk fölül. De látom, nincs semmi bajod, ti persze nem éreztétek olyan közelről... ennek is megvan a maga előnye. — Mit akarhatnak ezek ? — gondolta Olguci. — Kérlek, parancsoljatok ide a társalgóba. Bevezette őket a bőrbútoros szobába, amely tár­salgó, olvasóterem és könyvtár szerepét játszotta. Le kell szögezni, hogy a hölgyek inkább társalgásra használták, mint olvasásra. — Hallottuk — mondta Adélka — hogy tegnap kifogtak a vízből egy fiatalembert és idehozták. Igaz, hogy amerikai? — Igaz — mondta Olguci csöppnyi büszkeség­gel —, idehozták és nagyon jól érzi itt magát. Na­gyon szép fiú. Láttam tegnap este, mikor hozták. Úgy fogták ki egy szál úszónadrágban. Képzeljétek, egy szál kis nadrágban egy ilyen dúsgazdag embert! A négy asszony közül egynek sem jutott eszébe mosolyogni Olguci bemondásán. A jó asszony vala­hogy úgy képzelte, hogy a dúsgazdag emberek nerz­­bundában mennek vitorlázni. Vagy frakkban úszkál­nak a Balatonban ... Igaz, hogy ezt a dúsgazdagsá­got is ebben a percben ajándékozta Olguci az isme­retlen fiatalembernek. — Nagyon kedves ez a szoba — szólt az egyik asszony körülnézve. — A hall is olyan aranyos azok­kal a magyar bútorokkal. Kedvem volna idejönni lakni. Már úgy volt, hogy jövő héten hazautazunk, de olyan jó idő van ... ha itt kapnék szobát, még maradnék pár napig. — Nem hisze­m, hogy van ütős szoba — mondta Olgucs. — De megkérdezhetjük. Valamit hallottam, hogy az egyik szoba ma megüresedik. — Úgy gondolom, drágám — jelentette ki Adélka —, hogy az elsőség engem illet. Én már ré­gebben említettem, hogy szeretnék idejönni lakni. Nagyon egyhangú a koszt a Tündérlakban, s te is szörnyen hiányzol, drága Olgucim. Úgy megszoktam Pesten, hogy délután együtt kávézunk! — Éppen te kellenél ide — gondolta mérgesen Olguci. És mert szeretett volna már szabadulni a vá­ratlan vendégektől, felállott. — Ha akarod, megkér­dezem, van-e üresedés. Jancsika, drágám! Jancsi egy nagy kosár gyümölccsel a kezében éppen a kertből jött. — Parancsol, Olga néni ? — Mondd csak, szívecsém, van üres szoba? A ... izé ... a barátnőm szeretne ideköltözni. Jancsi pillantása átszaladt a díszes hölgykoszo­rún. Ketten libegő selyem imprimében, a harmadik ujjatlan fehér tenniszruhában, Adélka kackiás drrnd­­liben, apró zöld köténykével... Minden gombja he­lyén egy-egy piros szív ... Jancsi nem tartotta való­színűnek, hogyha egy londoni lady week-endre uta­zik , spanyol nemzeti viseletet ölt — a párizsi dáma sem öltözik skót dudásnak, a berlini Hausfrau se vesz fel mezőkövesdi cifra ruhát —, csak a pesti hölgyek járnak a Körúton, meg a Balaton körül —­­tiroli dirndliben. — Üres szoba? Egészen biztosan nincs. Sőt, még ide is ágyaznak ma éjszakára. Mister Delaney nagy­bátyja telefonált, hogy délután megérkezik és szobát kér. Autóval jön Füredről. Rengeteg dolgunk van. Jancsi elszaladt, az asszonyok sápadt irigység­gel búcsúzkodtak Olgucitól. Együtt indultak haza­felé — mindegyik azzal a titkos hátsó gondolattal, hogy délután — egyedül fog visszatérni. 19. Az áramvonalas, könnyű kis piros sportkocsi megtette azt, amit a Palick autója nem tudott meg­tenni: autószemüveges, sportruhás utasával együtt felkanyarodott a hegynek szaladó útra és megállt a Sárgarigó-villa előtt. Karcsú, őszes, angolbajuszos úriember ugrott ki a volán mellől. — Miss Daisy, Miss Daisy kérem, szaladjon oda gyorsan és beszéljen vele — kérte Magda. — Ez lesz az amerikai nagybácsi. Mondja meg neki, hogy az öccse túl van minden veszélyen, de az orvos azt mondja, még néhány napig nyugodtan kell feküdnie. A fehérhajú, rózsásképű kis angol leány lesie­tett a ház elé, Magda és Jancsi utána. A többiek tisztes távolból érdeklődtek arrafelé. Az idegen el­morogta a nevét, Miss Daisy pedig felvilágosította a helyzetről. Angolul, (Folyt, köv.). Növekedtek az elemi biztosítási, csökkentek az életbiztosítási díjbevételek Összesen 69,7 millió díjbevétel 1937-ben A Magyarországon működő biztosító társaságok 1937. évi díjbevételéről meg­jelent kimutatás szerint az életbiztosítási ágazat díjbevétele feltűnően esett. Nem teljes kárpótlás, hogy ezzel szemben az elemi ágazatok díjbevétele valamelyest emelkedett. Az életbiztosítási ágazat díjbevétele 1937-ben 27,433.232 pengőt tett ki, az elemi ágazaté pedig 42,254.998 pengőt, a Magyarországon működő összes biztosító magánvállalatok egész díjbevétele tehát 69.688.230 pengőt tett ki. Ezeknek az ered­ményeknek az 1936. évi eredményekkel való összehasonlításból kitűnik, hogy az együttes díjbevétel lényegtelenül emelke­dett. Az elemi ágazatok díjbevétele 1936- ban 38,781.386 pengő volt, így az emelke­dés mintegy 16 százalékot tesz ki. Ez fő­ként az egy-két ágazatban végrehajtott díjrendezésnek tudható be. Az életágazta díjbevétele 1936-ról 1937-re 10 százalék­kal esett vissza. Ez a körülmény nagy­részt a Phönix biztosító összeomlásának következménye. Mint ismeretes, a Phönix bukása követ­keztében valamennyi Magyaroszágon mű­ködő biztosító vállalatnak együttesen 6 millió pengő terhet kell viselnie, illetve 20 év alatt 4 százalékos kamatokkal ezt az összeget kell a rendezés céljaira befizetnie. Ebből a hatmillióból 4 millió pengőt az életbiztosítási ágazat, 2 milliót pedig a kárbiztosítási ágazat visel. A társaságok évenként 434.965 pengőt fizetnek be ezen a címen. Ebből az összegből 289.977 pen­gőt az életágazatok, 144.988 pengőt pedig a kárágazatok bruttó díjbevételét terhelik. Az 1937—­38. költségvetési évben a Phö­nix járulékból 14.518 pengő nem folyt be. — Rendkívüli szilárdulás a fémpiacokon. A feszült politikai helyzet az egész világ pénz és fémpiacain hatalnasarányú eltolódást ho­zott létre. Az arany iránt óriási kereslet indult meg: szeptember 10-én a londoni arany­piacon a színarany unciája 144/1 shilling volt, szeptember 12-ére pedig 144/7 és fél schillingre szökött fel az árfolyam és azóta is körülbelül ebben az árban kötnek üzleteket. Az Amerikába irányuló aranyexport még tovább fokozódott. A platinapiacon szintén szilárdulás mutatkozik, különösen azokban az államokban, ahol az aranyspekuláció ki­ van zárva. Augusztus végétől 400 márkával ment fel a platina ára Hamburgban. A londoni piacon a kínálat tartott 160 shillingen kötnek üzletet. Newyorkban 36—39 a platina árfo­lyama. Az ezüst is nagyon szilárd. A londoni piacon a rúdezüst 19­0 shilling. A magyar piacon a színarany hivatalos ára továbbra is 5700—5800 pengő. A színezüst árfolyama 100 pengő körül mozog. A platina eladási ára 9500 pengő, beváltási ára 6—7000 pengő ki­­lónkint. .— Ipari termelésünk növekedése az utolsó öt év alatt. Az elmúlt esztendő gyáripari termelésének eredményei a leg­­újabban közzétett adatok szerint nemcsak elérték a kr­izis előtti 1929-es nívót, hanem azt számos vonatkozásban túl is haladták. A gyáriparban foglalkoztatott munkások létszáma 1929-ben 251.308, 1937-ben pedig 302.185 volt. Az ipartelepek száma az 1929-­ 3512-ről tavaly 3877 darabra emel­kedett. Az előállított összes iparcikkek bruttó értéke 1929-ben 2867.1 millió pengő, az emuil évben pedig 2893.2 millió pengő volt. Az 1932-ben mutatkozó mélypont óta, mintegy 50 százalékkal emelkedett az ipar­i termelés értéke, míg a foglalkoztatott ■fhtlnkásók száma 100.000-rel emelkedett.­­ Ötezer frankos bankjegyek Francia­­országban, Párizsból jelentik. A Nemzeti Bank főtitkárságának közlése szerint a francia bank hétfőtől, szeptember 26-ától kezdődően 5000 frankos bankjegyeket bo­csát forgalomba. 11

Next