Budapesti Hírlap, 1938. szeptember (58. évfolyam, 196-220. szám)
1938-09-28 / 218. szám
lap? RH to FILLÉR Budapesti Hírlap LVIII. évfolyam, 218. szám 1938. Szerda, szeptember 28. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI VIl. KER., JÓZSEF KÖRUT 0. SZÁM, TELEFONSZÁM: 1—444—(HL Frága lelkiismeretlen játéka a világbékével A magyar területek visszacsatolása helyett a cseh kormány a Hodzsa-féle nemzetiségi statútummal szeretné kielégíteni a magyar igényeket . A felvidéki magyarság sanyargatása és cseh atrocitások a kisebbségek ellen Chamberlain rádióbeszéde a békéről A béke fenntartása érdekében tovább folyik a felelős nagy államférfiak izgalmas munkája. Hitler vezér és kancellár hétfői beszéde a német követelések világos körülírása mellett változatlanul fenntartotta német részről a kibontakozás békés lehetőségét. A nemzetközi sajtó, amely keménynek mondja a beszédet, ezt a tényt szintén elismeri. Igaz, a beszéd kemény volt. De húsz év tapasztalata a csehszlovák magatartásról és az a rettenetes üldözés, erőszakoskodás, kegyetlenkedés és emberéletet sem kímélő vandalizmus, melynek a szudétanémetek, magyarok, lengyelek és a köztársaság többi nemzetiségei is szenvedő részesei figyelmezteterre: a csehekkel már nem lehet a túlzott mértéktartás hangján beszélni. Hiszen amint Hitler elmondotta, már több mint kétszázezer szudétanémet volt kénytelen elmenekülni szülőföldjéről. Most már tehát csak gyors és generális megoldás mentheti meg a békét, nem pedig az időnyerő cseh halogatás politikája. Hitler vezér és kancellár kemény beszédének békés jellegét Chamberlain miniszterelnök nyilatkozata is elismeri, melyet nyomban a beszéd elhangzása után tett. A brit miniszterelnök különben levelet is intézett Hitlerhez, melyet Sir Horace Wilson vitt Berlinbe, aki kedden délután már vissza is érkezett Londonba. Az esti órákban pedig Chamberlain miniszterelnök a mikrofon elé állott, hogy az éther hullámain keresztül szóljon a világhoz és megnyugtassa a borúsan látókat. Ez a beszéd azt az emelkedett angol szellemet szólaltatta meg, amely a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés által felidézett európai válság elhárítása és a békés kibontakozás útjának megtalálása érdekében már hosszú ideje olyan terhes és tiszteletet parancsoló munkát végez. Nagy emberi megnyilatkozás volt a brit miniszterelnök mai rádióbeszéde, a felelőssége teljes tudatában levő államférfiú szózata és a figyelő világ bizakodással hallgatta szavait, hogy utolsó pillanatig f°9el békéért tovább dolgozni. Az egész európai közvélemény erre a békés megoldásra vár s — úgy látszik, — csupán a csehek nem vesznek tudomást a népeknek erről az erős vágyakozásáról. A népek békéjéhez fűződő érdekek fölé helyezik saját érdekeiket, melyek mögül hiányzik a történelmi igazság és az erkölcsi jogosultság. A világ azonban nem lesz hajlandó háborúba sodortatni magát, hogy igazságtalan és erkölcsileg is megalapozatlan cseh érdekeket védelmezzen. Chamberlain nyomatékosan hangoztatta ezt beszédében, amikor kijelentette, hogy pusztán egy kis nemzet kedvéért nem lehet a háború borzalfzgzika, kergetni a világot. Itt a komoly államférfiúi megállapítás valóban nem hagy kétséget afelől, hogy a kis cseh nemzet vélt presztízséért nem fogják az egész világot lángba bontani. A cseh politika átlátszó taktikázását és azt az igyekezetét, hogy még most, a tizenkettedik órában is megkísérelje gyökeres rendezés helyett az időnyerő látszat-megoldásokat, frappánsul szemlélteti a magyar jegyzékre adott hommlyos szövegű válasz, melyet Prága úgy akar értelmezni, hogy hajlandó a cseh uralom alatt nyögő magyarság követelései felől a Hodzsa-féle statútum alapján tárgyalni. Prága nem tudja, vagy bizakodó elvakultságában nem akarja tudni, hogy amit így kínál, az ma már a történelmi erők által diktált helyzetben tarthatatlan anakronizmus. A csehek most, amikor, úgy látszik, nem képesek a világ látását elhomályosítani, a maguk szemhatára elé vonnak fátyolt, mert ha ma ilyen alapon gondolják a barátságos tárgyalás lehetőségét, akkor azt kell hinni, hogy minden súlyos lecke ellenére nincsenek tisztában a maguk katasztrófális helyzetével. Az események sodra már régen elseperte a Hodzsa-féle statútum terveket és félmegoldásokat, amint elsodorta a Hodzsa-kormányt is. Megnyugvást ma már csak integrális rendezés hozhat, amint azt a lengyel sajtó is nyomatékosan hangoztatja. Csak olyan rendezés segíthet Csehszlovákián, amely felöleli a húsz év előtt mesterségesen megteremtett és más nemzetek rovására felnagyított köztársaság összes nemzetiségeinek ügyét és sorsukat az egyenjogúság, valamint az önrendelkezési jog maradéktalan alkalmazásával oldja meg. Magyar részről az ismert magyar igények — a magyarlakta területek visszaadása, továbbá a szlovák és rutén nép szabad önrendelkező joga biztosításának — kielégítése nélkül elképzelhetetlen a napirenden lévő kérdés végleges rendezése. Hogyan lehessen más megoldásra csak gondolni is, amikor egyre-másra érkeznek a hírek arról, milyen szörnyű kegyetlenkedés folyik cseh részről a felvidéki magyarsággal szemben. A szegény népet kifosztják rekvirálás ürügye alatt mindenéből. A városi lakossságot megfélemlítik. A börtönök tele vannak magyar emberekkel, kiknek egyetlen bűnük: magyarságuk, amihez ragaszkodnak. Nem, ilyen körülmények között régen túlhaladott dolog kisebbségi statutumkról beszélni. Most már, amikor felfakadt a csehszlovákiai nemzetiségek sebe, csak úgy lehet orvosolni, ha teljesen leoperáljuk ezt a gennyesedéseket, amely az európai békét veszélyezteti. Prágának végre tisztán kell látnia a helyzetet és józanul kell mérlegelnie a lehetőségeket. Rajta fordul, hogy mi lesz és merre fordul az európai sors. A magyar közvélemény Európa nagy államférfiinak bölcsességére számít és további erőfeszítésüktől várja a békés, de integrális rendezést, ami viszont csak úgy lehetséges, ha sikerül a cseheket kijózanítaniuk más nemzeteket is veszélyeztető mámorukból. Ahogy Prága értelmezi a magyar jegyzékre adott ■választ Önrendelkezési jog helyett Hodzsa-féle statútum A Magyar Távirati Iroda jelenti : Illetékes helyről közlik: A csehszlovák kormánynak a magyar jegyzékre adott homályos válaszát Prágában, úgy látszik, akként értelmezik, hogy a csehszlovák kormány a Hodzsa-féle nemzetiségi statútum alkalmazását akarja felajánlani. Ha ez igaz, úgy tárgyalások teljesen feleslegesek, mert minden ilyen javaslat elfogadhatatlan volna. Varsóban megdöbbenést keltett a magyarságnak tett ajánlat VARSÓ, szept. 27. (Lengyel Távirati Iroda.) A csehszlovák kormány válaszáról szóló hír, amely szerint a cseh kormány a magyar lakosságnak a Hodzsa-kormány nemzetiségi szabályzatát ajánlja elfogadásra a csehszlovák köztársaság keretén belül, varsói politikai körökben valóságos megdöbbenést keltett. A hírt kezdetben valószínűtlennek tartották, később azonban megerősítették. A cseh javaslat — jelentik ki e körökben — húsz évvel elkésett és azt mutatja, hogy a prágai kormány teljességgel nem érti meg a helyzetet. Sir Horace Wilson Hitlernél tett újabb látogatása után visszaérkezett Londonba BERLIN, szept. 27. Sir Horace Wilson kedden délelőtt ismét látogatást tett Hitler vezér és kancellárnál, akivel félóra hosszat tárgyalt. Délután 1 óra 40 perckor Sir Horace Wilson repülőgépen elindult a tempelhofi repülőtérről Londonba. Elutazása alkalmából megjelent a repülőtéren Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet. LONDON, szept. 27. A Reuter Iroda jelentése szerint Horace I Wilson a hestoni repülőtérre történt megérkezése után gépkocsiba ült és gyorsan Londonba hajtatott. Távozása előtt a következőket mondotta: — Nem tudom, visszatérek-e Berlinbe. Tárgyaltam a német kancellárral és most jelentést teszek Chamberlain miniszterelnöknek. Wilson öt óra ötven perckor érkezett az angol miniszterelnökségre, ahová a délután folyamán Hoare belügy- és Inskip hadfelszerelési miniszter is megérkezett. Az angol kormány erkölcsi felelősséget vállal a cseh ígéret teljes végrehajtásáért Chamberlain hétfő éjszakai nyilatkozata LONDON, szept. 27 Chamberlain miniszterelnök hétfőn, a késő éjszakai órákban a következő nyilatkozatot tette a sajtó képviselői előtt: — Olvastam a német kancellár beszédét és meghatottak azok a célzások, amelyeket a béke megmentése érdekében kifejtett erőfeszítéseimre tett. Nem akarok felhagyni ezekkel az erőfeszítésekkel annál kevésbé, mert megfoghatatlannak tűnik előttem, hogy Európa népei, amelyek nem kívánják a háborút, mégis véres harcba keveredjenek olyan kérdés miatt, amelyben már nagyrészt létrejött a megegyezés. Világos, hogy a német kancellár nem bízik abban, hogy a tett ígéretet betartják. Ezt az ígéretet nem közvetlenül a