Budapesti Hírlap, 1938. szeptember (58. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-28 / 218. szám

lap? RH to FILLÉR Budapesti Hírlap LVIII. évfolyam, 218. szám 1938. Szerda, szeptember 28. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATALI VIl­. KER., JÓZSEF­ KÖRUT 0. SZÁM, TELEFONSZÁM: 1—444—(HL Frága lelkiismeretlen játéka a világbékével A magyar területek visszacsatolása helyett a cseh­ kormány a Hodzsa-féle nemzetiségi statútummal szeretné kielégíteni a magyar igényeket . A fel­vidéki magyarság sanyargatása és cseh atrocitások a kisebbségek ellen Chamberlain rádióbeszéde a békéről A béke fenntartása érdekében tovább folyik a felelős nagy államférfiak izgal­mas munkája. Hitler vezér és kancellár hétfői beszéde a német követelések vilá­gos körülírása mellett változatlanul fenntartotta német részről a kibonta­kozás békés lehetőségét. A nemzetközi sajtó, amely keménynek mondja a be­szédet, ezt a tényt szintén elismeri. Igaz, a beszéd kemény volt. De húsz év tapasztalata a csehszlovák magatartás­ról és az a rettenetes üldözés, erősza­koskodás, kegyetlenkedés és emberéle­tet sem kímélő vandalizmus, melynek a szudétanémetek, magyarok, lengyelek és a köztársaság többi nemzetiségei is szenvedő részesei figyelmeztet­­erre: a csehekkel már nem lehet a túlzott mér­téktartás hangján beszélni. Hiszen amint Hitler elmondotta, már­­ több mint kétszázezer szudétanémet volt kénytelen elmenekülni szülőföldjéről. Most már tehát csak gyors és generális megoldás mentheti meg a békét, nem pedig az időnyerő cseh halogatás po­litikája. Hitler vezér és kancellár kemény be­szédének békés jellegét Chamberlain mi­niszterelnök nyilatkozata is elismeri, melyet nyomban a beszéd elhangzása után tett. A brit miniszterelnök külön­ben levelet is intézett Hitlerhez, me­lyet Sir Horace Wilson vitt Berlinbe, aki kedden délután már vissza is érke­zett Londonba. Az esti órákban pedig Chamberlain miniszterelnök a mikrofon elé állott, hogy az éther hullámain ke­resztül szóljon a világhoz és megnyug­tassa a borúsan látókat. Ez a beszéd azt az emelkedett angol szellemet szó­laltatta meg, amely a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés által felidézett euró­pai válság elhárítása és a békés kibon­takozás útjának megtalálása érdekében már hosszú ideje olyan terhes és tiszte­letet parancsoló munkát végez. Nagy emberi megnyilatkozás volt a brit mi­niszterelnök mai rádióbeszéde, a felelős­sége teljes tudatában levő államférfiú szózata és a figyelő világ bizakodással hallgatta szavait, hogy utolsó pillana­tig f°9­el békéért tovább dolgozni. Az egész európai közvélemény erre a békés megoldásra vár s — úgy látszik, — csu­pán a csehek nem vesznek tudomást a népeknek erről az erős vágyakozásáról. A népek békéjéhez fűződő érdekek fölé helyezik saját érdekeiket, melyek mögül hiányzik a történelmi igazság és az er­kölcsi jogosultság. A világ azonban nem lesz hajlandó háborúba sodortatni magát, hogy igazságtalan és erkölcsileg is megalapozatlan cseh érdekeket védel­mezzen. Chamberlain nyomatékosan hangoztatta ezt beszédében, amikor ki­jelentette, hogy pusztán egy kis nem­zet kedvéért nem lehet a háború borzal­­fzgzika, kergetni a világot. Itt a komoly államférfiúi megállapítás valóban nem hagy kétséget afelől, hogy a kis cseh nemzet vélt presztízséért nem fogják az egész világot lángba bontani. A cseh politika átlátszó taktikázását és azt az igyekezetét, hogy még most, a tizenkettedik órában is megkísérelje gyökeres rendezés helyett az időnyerő látszat-megoldásokat, frappánsul szem­lélteti a magyar jegyzékre adott homm­­lyos szövegű válasz, melyet Prága úgy akar értelmezni, hogy hajlandó a cseh uralom alatt nyögő magyarság követe­lései felől a Hodzsa-féle statútum alap­ján tárgyalni. Prága nem tudja, vagy bizakodó elvakultságában nem akarja­ tudni, hogy amit így kínál, az ma már a történelmi erők által diktált helyzet­ben tarthatatlan anakronizmus. A cse­hek most, amikor, úgy látszik, nem ké­pesek a világ látását elhomályosítani, a maguk szemhatára­ elé vonnak fátyolt, mert ha ma ilyen alapon gondolják a barátságos tárgyalás lehetőségét, akkor azt kell hinni, hogy minden súlyos lecke ellenére nincsenek tisztában a maguk k­atasztrófális helyzetével. Az események sodra már régen else­perte a Hodzsa-féle statútum terveket és félmegoldásokat, amint elsodorta a Hodzsa-kormányt is. Megnyugvást ma már csak integrális rendezés hozhat, amint azt a lengyel sajtó is nyomaté­kosan hangoztatja. Csak olyan rende­zés segíthet Csehszlovákián, amely fel­öleli a húsz év előtt mesterségesen meg­teremtett és más nemzetek rovására felnagyított köztársaság összes nemze­tiségeinek ügyét és sorsukat az egyen­jogúság, valamint az önrendelkezési jog maradéktalan alkalmazásával oldja meg. Magyar részről az ismert magyar igények — a magyarlakta területek visszaadása, továbbá a szlovák és rutén nép szabad önrendelkező joga biztosí­tásának — kielégítése nélkül elképzel­hetetlen a napirenden lévő kérdés vég­leges rendezése. Hogyan lehessen más megoldásra csak gondolni is, amikor egyre-másra érkeznek a hírek arról, milyen szörnyű kegyetlenkedés folyik cseh részről a felvidéki magyarsággal szemben. A szegény népet kifosztják rekvirálás ürügye alatt mindenéből. A városi lakossságot megfélemlítik. A börtönök tele vannak magyar emberek­kel, kiknek egyetlen bűnük: magyarsá­guk, amihez ragaszkodnak. Nem, ilyen körülmények között régen túlhaladott dolog kisebbségi statutumkról beszélni. Most már, amikor felfakadt a csehszlo­vákiai nemzetiségek sebe, csak úgy le­het orvosolni, ha teljesen leoperáljuk ezt a gennyesedé­seket, amely az euró­pai békét veszélyezteti. Prágának­ végre tisztán kell látnia a helyzetet és józanul kell mérlegelnie a lehetőségeket. Rajta fordul, hogy mi lesz és merre fordul az európai sors. A magyar közvélemény Európa nagy ál­lamférfiinak bölcsességére számít és további erőfeszítésüktől várja a békés, de integrális rendezést, ami viszont csak úgy lehetséges, ha sikerül a cse­heket kijózanítaniuk más nemzeteket is veszélyeztető mámorukból. Ahogy Prága értelmezi a magyar jegyzékre adott ■választ Önrendelkezési jog helyett Hodzsa-féle statútum A Magyar Távirati Iroda je­lenti : Illetékes helyről közlik: A csehszlovák kormánynak a magyar jegyzékre adott homályos válaszát Prágá­ban, úgy látszik, akként értelmezik, hogy a csehszlovák kormány a Hodzsa-féle nemzetiségi statútum alkalmazását akarja felajánlani. Ha ez igaz, úgy tárgyalások teljesen feleslegesek, mert minden ilyen javaslat elfogadhatatlan volna. Varsóban megdöbbenést keltett a magyarságnak tett ajánlat VARSÓ, szept. 27. (Lengyel Távirati Iroda.) A csehszlovák kormány válaszáról szóló hír, amely sze­rint a cseh kormány a magyar lakosság­nak a Hodzsa-kormány nemzetiségi sza­bályzatát ajánlja elfogadásra a csehszlo­vák köztársaság keretén belül, varsói poli­tikai körökben valóságos megdöbbenést keltett. A hírt kezdetben valószínűtlen­nek tartották, később azonban megerősí­tették.­­ A cseh javaslat — jelentik ki e kö­rökben — húsz évvel elkésett és azt mu­tatja, hogy a prágai kormány teljességgel nem érti meg a helyzetet. Sir Horace Wilson Hitlernél tett újabb látogatása után visszaérkezett Londonba BERLIN, szept. 27. Sir Horace Wilson kedden délelőtt is­mét látogatást tett Hitler vezér és kancel­lárnál, akivel félóra hosszat tárgyalt. Délután 1 óra 40 perckor Sir Horace Wilson repülőgépen elindult a tempelhofi repülőtérről Londonba. Elutazása alkal­mából megjelent a repülőtéren Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet. LONDON, szept. 27. A Reuter Iroda jelentése szerint Horace I Wilson a hestoni repülőtérre történt meg­érkezése után gépkocsiba ült és gyorsan Londonba hajtatott. Távozása előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Nem tudom, visszatérek-e Berlinbe. Tárgyaltam a német kancellárral és most jelentést teszek Chamberlain miniszter­elnöknek. Wilson öt óra ötven perckor érkezett az angol miniszterelnökségre, ahová a délután folyamán Hoare belügy- és Inskip hadfelszerelési miniszter is megérkezett. Az angol kormány erkölcsi felelősséget vállal a cseh ígéret teljes végrehajtásáért Chamberlain hétfő éjszakai nyilatkozata LONDON, szept. 27 Chamberlain miniszterelnök hétfőn, a késő éjszakai órákban a következő nyilat­kozatot tette a sajtó képviselői előtt: — Olvastam a német kancellár beszédét és meghatottak azok a célzások, amelyeket a béke megmentése érdekében­­ kifejtett erőfeszítéseimre tett. Nem akarok fel­­h­agy­ni ezekkel az erőfeszítésekkel annál kevésbé, mert megfoghatatlannak tűnik előttem, hogy Európa népei, amelyek nem kívánják a háborút, mégis véres harcba keveredjenek olyan kérdés miatt, amely­ben már nagyrészt létrejött a megegye­zés.­­ Világos, hogy a német kancellár nem bízik abban, hogy a tett ígéretet betart­ják. Ezt az ígéretet nem közvetlenül a

Next