Budapesti Hírlap, 1938. október(58. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

LVili. évfolyam, 221. szám 1938. Szombat, október 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Vili. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT 6. SZÁM, TELEFONSZÁM: 1—444—00. A magyarok és lengyelek nemzeti jogait egyöntetűen és h­atározottan elismerte­­ a müncheni konferencia Prága elfogadta a müncheni döntést — Hitler és Chamberlain nyilatkozatot adott ki arról, hogy „az angol és német nép sohasem akar többé egymás ellen háborút viselni“ — Az egész világ ünnepli a békét — Chamberlain: A müncheni döntés csak előjátéka a tágabb európai elrendezésnek — Kirobbanással fenyeget a cseh-lengyel helyzet Megkezdődött a szudétanémet terület átadása A világ­ lidércnyomástól szabadult meg és fellélegzett. Elhárult a civilizá­ciót összeomlással fenyegető háború ve­szedelme. Ezzel a nagyszerű fordulattal négy kiváló államférfi ajándékozta meg az emberiséget. Négy államférfi, akik mint egy olasz lap írja, Münchenben úgyszólván órák ala­ megírták a világ­történelem legszebb oldalait. Mi történt Münchenben? Összeült négy nagyhatalom, egy-egy vezető ál­­lamférfia, hogy megkísérelje feloldani azt a feszültséget, amely úrrá lett Európán s azzal fenyegetett, hogy olyan szikrát pattant ki, ami lángba bo­rítja ezt az egész földrészt. Húsz esz­tendő alatt gyűlt fel ilyen végzetes mértékűvé ez a feszültség. Húsz eszten­dővel ezelőtt ugyanis sikerült egy kis nép vezetőinek félrevezetni a világ urait és megnyerni őket Középeurópa egyik szektorában olyan rendezés szá­mára, amely ahelyett, hogy az igazsá­gos és tartós béke alapjait rakta volna le, elvetette bomlás és mérgezés cékráit. Olyan bacillusokat, amelyek azóta állan­dóan lázban tartották e terület népeit, akiket megkérdezésük nélkül idegen igába hajtottak. A történelmi jelentőségű kísérlet si­került. A négyhatalmi találkozó meg­mentette a veszélyeztetett békét s ez­zel visszaadta a dolgozni akaró népek nyugalmát. De felszabadította béklyói­ból az igazságot is, amit húsz éven át megkötözve tartottak s­ ezzel megnyi­totta az utat a magyarság igényeinek elismerése és kielégítése felé. Két évti­zeddel ezelőtt a csehszlovák köztársasá­got olyan keretek között teremtették meg, amely magában hordozta a tart­hatatlanság terhét. Beléje kebeleztek németeket, lengyeleket, magyarokat, szlovákokat, ruténeket és még más né­peket is. Alávetették őket a cseh ki­sebbség uralmának, amely a minden más nemzeti létjogosultságot kizáró tobzódásában olyan romboló munkát végzett, hogy mindent elsöprő erővel jelentkezett az elnyomott népek követe­lése, önrendelkezési jogoknak elismeré­séért. A cseh nacionalizmus megkísé­relte taktikázással és különféle ma­­nővírozással vakvágányra vinni ismét ezeket a jelentkező erőket, de most már sikertelenül. A világ felismerte a való helyzetet s rájött, hogy csak az igazság elveinek alkalmazásával lehet ebben az európai viharzónában végleges rendet és nyugalmat teremteni. A világ szemével nézve, a müncheni megegyezés jelentőségét, azt kell mon­dani, hogy megmentette a békét és győ­zelemhez segítette az igazságot. Ennek további kihatását Chamberlain brit mi­niszterelnök a tanácskozásról hazatérve úgy foglalta össze, hogy „a csehszlovák probléma elintézése, amely most létre­jött, csak előjáték­a a tágabb elrendezés­nek, melyben egész Európa békét ta­lálhat.” . . A magyar érdekek oldaláról mérle­gelve, a müncheni négyhatalmi talál­kozó eredményét, talán legjobb, ha erre nézve, Gardát idézzük, aki ezt írja a Giornale d’Italia hasábjain: „A konferencián létrejött megállapodásban a magyarok és lengyelek nemzeti jo­gait egyöntetűen és határozottan elis­merték, egyben a kielégítésükre irá­nyuló akció végrehajtására előre meg­határozott és közelfekvő időszak­ot je­löltek meg.” Igen, a müncheni négyhatalmi konfe­rencián polgárjogot kaptak a magyar nemzet igényei, melyek mögött a tör­ténelem lebírhatatlan ereje és az igaz­ság áll. A világtörténelmet formáló konferencia elismerte a magyar jogo­kat és megjelölte azok megvalósítására alkalmas békés utat. Első lépés ez a magyar igazság érvényesülése felé. Ez az eredmény Imrédy Béla miniszterel­nök és kormányának érdeme, mert cél­tudatosan, teljes eréllyel és kellő rugal­massággal képviselte a magyar érdeke­ket. De az elért eredménnyel erős bizo­nyítást nyert az olasz és német-barát politika hasznossága. A magyar igazság tehát elindult az érvényesülés útján. A magyar közvéle­mény tisztában van azzal, hogy amíg célhoz ér, még hosszú, sokféle és szívós diplomáciai munkára van szükség. De tudja, hogy a kormány amilyen bátor kezdeményezéssel és hajlékony körülte­kintéssel folytatta eddig ezt a diplomá­ciai munkát ugyanolyan szívóssággal fogja továbbvezetni. A magyar igények tökéletes tisztaságukban állanak a vi­lág előtt: egyenlő elbánás, önrendelke­zési jog, a magyarlakta területek visz­­szaadása, továbbá a cseh uralom alatt szenvedő többi népek sorsának rende­zése. Az elmúlt napok figyelmeztettek bennünket arra, hogy ha egy nemzet a szavát akarja hallatni, akkor belső ere­jét kell megfelelően kiépítenie. Az idők máris igazolták a kormánynak széles­körű munkáját a honvédelmi szükségle­tek kielégítése körül, melynek anyagi terhét nemcsak önzetlen áldozatkészség­gel vállalni kell, hanem a nemzet min­den rétege és valamennyi tagja boldo­gan vállalja is. A honvédelmi közteher­vállalásban való áldozatos részvétel mel­lett szükséges, hogy a nemzet zárt és megbonthatlan egységben álljon a fe­lelős kormány mögött. Csak így lehet az előttünk álló nagy munkát eredmé­nyesen tovább vinni a kitűzött célok felé. Egységre és fegyelmezettségre van változatlanul szükségünk. Zavarkeltés­­n­ek, a különúton való járásnak nincs helye és aki mégis eltévelyednék, an­nak tisztában kell lennie azzal, hogy magatartásának és cselekedetének kö­nyörtelen következményei nem fognak dinárod­ni, így kell számbavenni erőt sugárzó magatartásunkat, melyre ezekben a na­pokban a szükség folytán alkalom nyílt. A kormány eddigi munkája elért ered­ményeiben előttünk áll, kiérdemelve az osztatlan nemzeti közvélemény tisz­teletét. A nemzet változatlanul töretlen egységben sorakozik fel a kormány mögött, hogy folytathassa diplomáciai munkájának intenzitását, mely válto­zatlanul párhuzamosan és szoros egy­ségben halad a vele sorsközösségben álló baráti Lengyelországgal, méltá­nyolva annak erélyét és elszántságát. Ha áttekintjük az elmúlt nehéz na­pok eseményeit és az eddigi eredmé­nyeket, felvetődik a kérdés, kikkel szemben kell hálásaknak lennünk? A magyar nemzet hálája, tisztelete és szeretete hatalmas barátja, Mussolini felé fordul, aki pillanatra sem szűnt meg hangot adni a magyar igényeknek, igazolva azoknak jogosultságát. A Duce volt az, aki a totális rendezés és a ma­gyar követeléseknek az egyenlő elbánás elve alapján való kielégítését követelte. E követelése mellett szilárdan kitartott a négyhatalmi konferencián is. De ugyanilyen őszinte hálát érez a magyar­ság Hitler vezér és kancellár iránt, aki felismerve a magyar sérelmek súlyát, melyek maradéktalan orvoslást sürget­nek és latba vetette tekintélyét a ma­gyar követelések teljesítése mellett. A Duce és Hitler a kért biztosítékok meg­adására Csehország számára csak a magyar és lengyel követelések kielégí­tése után hajlandók. Mussolini és Hit­ler mellénkállása, valamint Chamber­lain és Daladier megértése segítette si­kerhez ügyünket. A brit miniszterelnök bátor és emelkedett szellemű békeak­ciója során teljes méltánylást mutatott a magyar igények mellett. Bölcs és kor­rekt magatartása, valamint Daladier egyenes és nagyvonalú állásfoglalása, hiszen saját közvéleménye egy részének ellenzése dacára segítette elő a meg­egyezést, maradandó emlék a magyar nemzet lelkében ezekről a történelmi napok eseményeiből, mely nyugodtan néz a jobb jövő elé. Részletes jelentés a négy ha­tal­mi egyezmény aláírásáról MÜNCHEN, szept. 30. A tanácskozások befejeztével, péntekre virradó 0 óra 28 perckor Hitler vezér és birodalmi kancellár elsőnek írta alá a négy hatalom két példányban készített egyezményét, valamint az ahhoz tartozó néprajzi térképet, amely az átengedésre kerülő szudétanémet területeket tartal­mazza. Hiler után Chamberlain angol mi­niszterelnök, Mussolini olasz miniszterel­nök, majd Daladier francia miniszterel­nök írta alá az egyezményt. A fényképészek megörökítették azt az emlékezetes pillanatot, amikor Európa négy legnagyobb országának első állam­­férfiai az utolsó vonást húzták a cseh­szlovák válság elintézéseként. Az aláírásra, valamint az egyzmény és a négy pótnyilatkozat előzetes felolvasására a megbeszéléseken résztvevő valamennyi közvetlenül érdekelt fél Hitler dolgozó­szobájában gyűlt egybe. A négy kor­mányfő munkatársaikkal együtt kerek asz­tal körül nagy, kényelmes klubszékekben foglalt helyet. Itt volt többi között Ciano gróf olasz külügyminiszter, Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter, Leger, a francia külügyminisztérium vezértitkára, Sir Horace Wilson, továbbá Franciaország, Olaszország és Anglia berlini nagykövete. Német részről e záró aktuson megjelent még Göring vezértábornagy, Hess Rudolf, Hitler helyettese, Neurath báró birodalmi miniszter, Weizsäcker báró államtitkár, továbbá a külügyi hivatal több más vezető tisztviselője és Hitler közvetlen környe­zete. A­z egyezmény aláírása előtt az okmányt még egyszer felolvasták. Német és angol nyelven Schmidt dr. követségi tanácsos, francia nyelven pedig Francois­ Poncet ber­lini francia nagykövet olvasta fel az egyezményt. A pótnyilatkozatok­ tartalmá­ról rövid tanácskozás folyt, majd megkez­dődött az egyezmény aláírása. Miután minden további, nyitvamaradt részletkérdést tisztáztak, a főegyezmény­­hez hasonló sorrendben aláírták a cseh­szlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdéséről, a maradék Csehszlovákia lesz-

Next