Budapesti Hírlap, 1938. október(58. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-01 / 221. szám
LVili. évfolyam, 221. szám 1938. Szombat, október 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Vili. KER., JÓZSEF KÖRÚT 6. SZÁM, TELEFONSZÁM: 1—444—00. A magyarok és lengyelek nemzeti jogait egyöntetűen és határozottan elismerte a müncheni konferencia Prága elfogadta a müncheni döntést — Hitler és Chamberlain nyilatkozatot adott ki arról, hogy „az angol és német nép sohasem akar többé egymás ellen háborút viselni“ — Az egész világ ünnepli a békét — Chamberlain: A müncheni döntés csak előjátéka a tágabb európai elrendezésnek — Kirobbanással fenyeget a cseh-lengyel helyzet Megkezdődött a szudétanémet terület átadása A világ lidércnyomástól szabadult meg és fellélegzett. Elhárult a civilizációt összeomlással fenyegető háború veszedelme. Ezzel a nagyszerű fordulattal négy kiváló államférfi ajándékozta meg az emberiséget. Négy államférfi, akik mint egy olasz lap írja, Münchenben úgyszólván órák ala megírták a világtörténelem legszebb oldalait. Mi történt Münchenben? Összeült négy nagyhatalom, egy-egy vezető államférfia, hogy megkísérelje feloldani azt a feszültséget, amely úrrá lett Európán s azzal fenyegetett, hogy olyan szikrát pattant ki, ami lángba borítja ezt az egész földrészt. Húsz esztendő alatt gyűlt fel ilyen végzetes mértékűvé ez a feszültség. Húsz esztendővel ezelőtt ugyanis sikerült egy kis nép vezetőinek félrevezetni a világ urait és megnyerni őket Középeurópa egyik szektorában olyan rendezés számára, amely ahelyett, hogy az igazságos és tartós béke alapjait rakta volna le, elvetette bomlás és mérgezés cékráit. Olyan bacillusokat, amelyek azóta állandóan lázban tartották e terület népeit, akiket megkérdezésük nélkül idegen igába hajtottak. A történelmi jelentőségű kísérlet sikerült. A négyhatalmi találkozó megmentette a veszélyeztetett békét s ezzel visszaadta a dolgozni akaró népek nyugalmát. De felszabadította béklyóiból az igazságot is, amit húsz éven át megkötözve tartottak s ezzel megnyitotta az utat a magyarság igényeinek elismerése és kielégítése felé. Két évtizeddel ezelőtt a csehszlovák köztársaságot olyan keretek között teremtették meg, amely magában hordozta a tarthatatlanság terhét. Beléje kebeleztek németeket, lengyeleket, magyarokat, szlovákokat, ruténeket és még más népeket is. Alávetették őket a cseh kisebbség uralmának, amely a minden más nemzeti létjogosultságot kizáró tobzódásában olyan romboló munkát végzett, hogy mindent elsöprő erővel jelentkezett az elnyomott népek követelése, önrendelkezési jogoknak elismeréséért. A cseh nacionalizmus megkísérelte taktikázással és különféle manővírozással vakvágányra vinni ismét ezeket a jelentkező erőket, de most már sikertelenül. A világ felismerte a való helyzetet s rájött, hogy csak az igazság elveinek alkalmazásával lehet ebben az európai viharzónában végleges rendet és nyugalmat teremteni. A világ szemével nézve, a müncheni megegyezés jelentőségét, azt kell mondani, hogy megmentette a békét és győzelemhez segítette az igazságot. Ennek további kihatását Chamberlain brit miniszterelnök a tanácskozásról hazatérve úgy foglalta össze, hogy „a csehszlovák probléma elintézése, amely most létrejött, csak előjátéka a tágabb elrendezésnek, melyben egész Európa békét találhat.” . . A magyar érdekek oldaláról mérlegelve, a müncheni négyhatalmi találkozó eredményét, talán legjobb, ha erre nézve, Gardát idézzük, aki ezt írja a Giornale d’Italia hasábjain: „A konferencián létrejött megállapodásban a magyarok és lengyelek nemzeti jogait egyöntetűen és határozottan elismerték, egyben a kielégítésükre irányuló akció végrehajtására előre meghatározott és közelfekvő időszakot jelöltek meg.” Igen, a müncheni négyhatalmi konferencián polgárjogot kaptak a magyar nemzet igényei, melyek mögött a történelem lebírhatatlan ereje és az igazság áll. A világtörténelmet formáló konferencia elismerte a magyar jogokat és megjelölte azok megvalósítására alkalmas békés utat. Első lépés ez a magyar igazság érvényesülése felé. Ez az eredmény Imrédy Béla miniszterelnök és kormányának érdeme, mert céltudatosan, teljes eréllyel és kellő rugalmassággal képviselte a magyar érdekeket. De az elért eredménnyel erős bizonyítást nyert az olasz és német-barát politika hasznossága. A magyar igazság tehát elindult az érvényesülés útján. A magyar közvélemény tisztában van azzal, hogy amíg célhoz ér, még hosszú, sokféle és szívós diplomáciai munkára van szükség. De tudja, hogy a kormány amilyen bátor kezdeményezéssel és hajlékony körültekintéssel folytatta eddig ezt a diplomáciai munkát ugyanolyan szívóssággal fogja továbbvezetni. A magyar igények tökéletes tisztaságukban állanak a világ előtt: egyenlő elbánás, önrendelkezési jog, a magyarlakta területek viszszaadása, továbbá a cseh uralom alatt szenvedő többi népek sorsának rendezése. Az elmúlt napok figyelmeztettek bennünket arra, hogy ha egy nemzet a szavát akarja hallatni, akkor belső erejét kell megfelelően kiépítenie. Az idők máris igazolták a kormánynak széleskörű munkáját a honvédelmi szükségletek kielégítése körül, melynek anyagi terhét nemcsak önzetlen áldozatkészséggel vállalni kell, hanem a nemzet minden rétege és valamennyi tagja boldogan vállalja is. A honvédelmi köztehervállalásban való áldozatos részvétel mellett szükséges, hogy a nemzet zárt és megbonthatlan egységben álljon a felelős kormány mögött. Csak így lehet az előttünk álló nagy munkát eredményesen tovább vinni a kitűzött célok felé. Egységre és fegyelmezettségre van változatlanul szükségünk. Zavarkeltésnek, a különúton való járásnak nincs helye és aki mégis eltévelyednék, annak tisztában kell lennie azzal, hogy magatartásának és cselekedetének könyörtelen következményei nem fognak dinárodni, így kell számbavenni erőt sugárzó magatartásunkat, melyre ezekben a napokban a szükség folytán alkalom nyílt. A kormány eddigi munkája elért eredményeiben előttünk áll, kiérdemelve az osztatlan nemzeti közvélemény tiszteletét. A nemzet változatlanul töretlen egységben sorakozik fel a kormány mögött, hogy folytathassa diplomáciai munkájának intenzitását, mely változatlanul párhuzamosan és szoros egységben halad a vele sorsközösségben álló baráti Lengyelországgal, méltányolva annak erélyét és elszántságát. Ha áttekintjük az elmúlt nehéz napok eseményeit és az eddigi eredményeket, felvetődik a kérdés, kikkel szemben kell hálásaknak lennünk? A magyar nemzet hálája, tisztelete és szeretete hatalmas barátja, Mussolini felé fordul, aki pillanatra sem szűnt meg hangot adni a magyar igényeknek, igazolva azoknak jogosultságát. A Duce volt az, aki a totális rendezés és a magyar követeléseknek az egyenlő elbánás elve alapján való kielégítését követelte. E követelése mellett szilárdan kitartott a négyhatalmi konferencián is. De ugyanilyen őszinte hálát érez a magyarság Hitler vezér és kancellár iránt, aki felismerve a magyar sérelmek súlyát, melyek maradéktalan orvoslást sürgetnek és latba vetette tekintélyét a magyar követelések teljesítése mellett. A Duce és Hitler a kért biztosítékok megadására Csehország számára csak a magyar és lengyel követelések kielégítése után hajlandók. Mussolini és Hitler mellénkállása, valamint Chamberlain és Daladier megértése segítette sikerhez ügyünket. A brit miniszterelnök bátor és emelkedett szellemű békeakciója során teljes méltánylást mutatott a magyar igények mellett. Bölcs és korrekt magatartása, valamint Daladier egyenes és nagyvonalú állásfoglalása, hiszen saját közvéleménye egy részének ellenzése dacára segítette elő a megegyezést, maradandó emlék a magyar nemzet lelkében ezekről a történelmi napok eseményeiből, mely nyugodtan néz a jobb jövő elé. Részletes jelentés a négy hatalmi egyezmény aláírásáról MÜNCHEN, szept. 30. A tanácskozások befejeztével, péntekre virradó 0 óra 28 perckor Hitler vezér és birodalmi kancellár elsőnek írta alá a négy hatalom két példányban készített egyezményét, valamint az ahhoz tartozó néprajzi térképet, amely az átengedésre kerülő szudétanémet területeket tartalmazza. Hiler után Chamberlain angol miniszterelnök, Mussolini olasz miniszterelnök, majd Daladier francia miniszterelnök írta alá az egyezményt. A fényképészek megörökítették azt az emlékezetes pillanatot, amikor Európa négy legnagyobb országának első államférfiai az utolsó vonást húzták a csehszlovák válság elintézéseként. Az aláírásra, valamint az egyzmény és a négy pótnyilatkozat előzetes felolvasására a megbeszéléseken résztvevő valamennyi közvetlenül érdekelt fél Hitler dolgozószobájában gyűlt egybe. A négy kormányfő munkatársaikkal együtt kerek asztal körül nagy, kényelmes klubszékekben foglalt helyet. Itt volt többi között Ciano gróf olasz külügyminiszter, Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter, Leger, a francia külügyminisztérium vezértitkára, Sir Horace Wilson, továbbá Franciaország, Olaszország és Anglia berlini nagykövete. Német részről e záró aktuson megjelent még Göring vezértábornagy, Hess Rudolf, Hitler helyettese, Neurath báró birodalmi miniszter, Weizsäcker báró államtitkár, továbbá a külügyi hivatal több más vezető tisztviselője és Hitler közvetlen környezete. Az egyezmény aláírása előtt az okmányt még egyszer felolvasták. Német és angol nyelven Schmidt dr. követségi tanácsos, francia nyelven pedig Francois Poncet berlini francia nagykövet olvasta fel az egyezményt. A pótnyilatkozatok tartalmáról rövid tanácskozás folyt, majd megkezdődött az egyezmény aláírása. Miután minden további, nyitvamaradt részletkérdést tisztáztak, a főegyezményhez hasonló sorrendben aláírták a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdéséről, a maradék Csehszlovákia lesz-