Budapesti Hírlap, 1939. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
Miért lett a dadogó Demos nagy szónok Az individualpszichológia tanítása szerint az egyén jellemének kialakulásában döntő szerepe van a környezeti hatásoknak, annak a konstellációnak, amelyben az egyén a körülötte élő személyekkel, van. Fontos ebből a szempontból a testvérek életkora; más a lelki beállítottsága a legkisebb gyermeknek, a középsőnek, a legidősebbnek. A csökkentértékűség, a kicsinységi, gyengeségérzés döntő befolyással van az egyén lelkületeinek kialakulására és különböző reakciókat válthat ki épp úgy, mint minden más fogyatékossági érzés, mint pl. a testi hiba, nyomorékság, vagy akár csak a vörös hajszín, vagy a szépséghibák. Az individualpszichológia szerint az emberek bizonyos határokon belül egyenlő szellemi, lelki, sőt testi képességekkel rendelkeznek és csak a külső körülményektől függ, hogy kittől milyen formát öltenek ezek a képességek. Sokszor éppen azok a képességek fejlődnek ki legjobban, amelyek látszólag hiányosan mutatkoztak az emberben. Magyarázata ennek a csökkent értékűség érzése alapján kifejlődött törekvés, hogy a hibát kiegyenlítsük, kompenzáljuk. Innen van az, hogy a nagyothallók között sok a zenekedvelő, sőt zeneértő, rövidlátók, rossz szeműek között a festő és hogy a dadogó Demosthenesből nagy szónok lehetett. Hányszor halljuk, hogy valaki mennyiségtanból megbukott az érettségin és később mégis számtantanár, kiváló matematikus lesz belőle, vagy a testi hibás ember kiváló sportemberré fejleszti magát és oly teljesítményekre válik képessé, amelyekkel éptestű társait is felülmúlja. A csökkentértékűség érzésének ilyen irányú lereagálása az egészséges reakció, de reagálhat a lélek a csökkentértékűség érzésére kórosan is. A kicsiny, jelentéktelen külsejű ember feltűnési vágyában könnyen piperkőccé válhatik, vagy a kórosan fokozott érvényesülési vágy bűnös utakra is terelhet. Sokbűnténynek, ifjúkori, gyermekkori elnyomatás, elszenvedett igazságtalanságok szolgálnak magyarázatául. A mindennapi életben számtalan példáját látjuk, hogy a csökkentértékűség érzése cso,dákat művel. Az érettségi találkozón gyakran találkozunk ilyen gyengeképességű osztálytárssal, aki a maga erejéből nagy karriert befutott iparmágnás, vagy egyetemi tanár lett, míg az önmagával mindig elégedett első eminens becsülettel, hozzáértéssel, de szürkén futja szűk ösvényen pályáját Valóban hinnünk kell a lelki traumák és lelki megpróbáitatások egyéniségformáló hatásában és abban, hogy az emberek valójában nem túlságosan különböznek egymástól, csak a külső körülmények sodorják magukkal, taszítják a mélybe, vagy emelik magasba aktivitásukat és hozzák felszínre a bennük szunnyadó képességeket Érdekes ebből a szempontból a kivándoroltak pályafutását figyelemnél kísérni. Sokan kivándorolnak a környezet, a születés, a szegénység gátló hatásai miatt, vagy mert a szülök Nagyhatalma uralkodó a divat. Az uralkodó kormánypálcát a „férfiakarat” tartja a k kezében, ő diktál, hogy milyen színű, vonalúruhát hordjon a nő. Ebben a nő nagyon passzíven viselekdik, — engedelmeskedik, — mert „tetszeni” akar. Jó ez így, mert tudat alatt is a férfiakarat az örök szépet keresi a nőben. — Éráim. Nem kell messzire, m ''H, népművészetünk kincses híra kifogyhatatlan az ötletekben, változataiban egyedülálló és az egész világ divatjában elismerten szép a magyaros ruha. Követeljük magyar ruhamozgal■mmtkban, leányainktól, asszonyainktól délelőttre, délutánra, estére, még a jelmezbálokra is a magyaros ruhát. A magyaros népi- és uriruhánk annyira, érdekes és egyéni, annyi a változatos vonalaiban, hogy minden magyar nő megkeresheti által megválasztott életpályán kötött marsrutával nem tudnak idehaza boldogulni. Az ilyen embereknél egyszer csak betelik a mérték és az g,z elképzelés születik meg bennük, — akár joggal, akár jogtalanul —, h hogy környezete, életkörülményei akadályozzák meg őt az érvényesülésben, vagy akár a puszta megélhetésben. Idegenben a gátló körülményektől, előítéletektől megszabadulva, nem gondol arra egyik se, hogy mit szólnak hozzá az ismerősök, ha ő — mondjuk — cipőpucoló lesz benne az egyéniségének megfelelő ruhát, jelmezt. Nem kell attól félni, hogy valahol másolattal találkozik, ami, valljuk meg, rendszerint kellemetlen perceket okoz. A magyaros ruha divat lett és már nem kényelmetlen viselet. Legyen jelszavunk:csárdást csak magyar ruhában táncolunk. Jelmezötletünket, mivel csak egykét alkalomra szól és így olcsó előállítása is fontos, nem, népviseletünk teljes eredetiségében, hanem stilizálva, g pompának és fénynek tervezzük. Hímzések helyett mutatós selyemből, vagy posztóból kivágott virágmintákat varrjunk az anyagra. Ez gyorsan és olcsón állítolható elő. A táncospár közül az egyik jelmez Czanyi legény ruhájából készült. Piros csizma, piros pruszlik, —nagy pitykegombokkal, fehérjeügyvéd létére — mindent vállal, mindent megpróbál és gátlás nélkül tör előre, ha bírja az iramot. A kivándorlók sikerének a titka, hogy azokat a gátlásokat, amelyek itthon akadályozták, nem csomagolták be útibőröndjükbe. És még valami : idegen emberek közé kerültek, a nyelvüket sem értették jól, a nehézségek csak,fokozódtak, az ellenállás a betolakodott idegennel, a közéjük nem tartozóval szemben csak növelte a lelki feszültséget és a sikerért való harcot csak elszántabbályem robogós ingujjal és feketeselyem testhezálló nadrággal. A sárközi jelmez ciklámenszínű, sűrűn berakott, térdig érő szoknya. Muskátlivörös selyempruszlik, búzakék és égszínkék rátéttel. A pruszlik alól kilátszó fodor és az az ingujj fehér tartselyem, búzakék dísszel. A párta és a cipellő a pruszlik színével egyező. Kedves, örökszép és fiatalos János vitéz és Iluska jelmeze is. Az egyik vörös és búzakék színösszeállításban arany sujtásokkal, Iluska.. ruhája halvány színű. A keblére fűzöt rózsa és a szőke hajában lévő „magyar zászlóra” szánt szalag vérvörös. A pruszlik égszínkék, a szoknya rózsaszínű Selyem, a kötény és ingváll fehér selyem, vagy tütt, posztó rátétdísszel. . VADONNÉ PERÉNYI IRÉN tette. A csökkentértékűség, a fogyatékosságérzés hasznos reakciót vált ki a kivándorlóban, majd én bebizonyítom, hogy tudok dolgozni, tudok produkálni, érek annyit, mint ti! Érdekes példái az ilyen érvényesülő kivándorlóknak a délvidéki szerbek. Az ó-királyság békebeli szegénységéből megjelent Szegeden, vagy Szabadkán egy-egy szerb péklegény. Szegényen, de munkakedvvel és igénytelenül. Először munkába állt valahol, nemsokára kis műhelye, péksége volt, önállósította magát és egy-kettőre sok munkással dolgozó nagyüzem, tulajdonosa lett. Odahaza, a saját fajtája között talán nem lett volna benne olyan energia ugyanannak a teljesítménynek az elvégzésére, az idegen környezet, az egyedüllét, a csökkentértékűség érzése váltja ki a fokozott érvényesülési vágyat.Az ilyen csökkentértékűségérzés nemcsak az egyén, de egész népcsoportok lelki beállítottságára is döntő lehet. A kirekesztettség, az egymásra utaltság szintén alakítólag hat a pszichére és minden külső irányítás nélkül akaratlanul is hozzájárul a népcsoportok lelki tulajdonságainak a kialakításahoz. A történelem — éppen a magyar történelem ékeseit szemlélteti, hogy az elnyomatás korában, nehéz időkben születnek a történelem legnagyobb alakjai, akikben az egész nép gondolkodása és pszichés beállítottsága ölt testet. Az elnyomás és a mellőzés első reakciója a megfélemlítettség érzése és hogy ez nem válik, letargiává, az a nemzeti hősök, nagy érdeme, akik a téves kicsinységi érzésből felrázzák a népet és felébresztik benne az ellenállás, a kollektív érvényesülés vágyát. Ez az a folyamat, amelynek kapcsán a háborúvesztes országokban, az összeomlást követő zűrzavar után a nemzet önmagára talál és csak annál fokozottabb mértékben éli nemzeti életét; ez az a folyamat, amely minden erőszakos elnyomást eleve céltalanná és eredménytelenné tesz. Az individualpszichológia azonban nemcsak az egyénben és a társadalomban zajló folyamatok megértéséhez nyújt vezérfonalat, hanem az ideges ember lelki zavarainak gyógyítására is módot nyújt. Az individualpszichológia az ideges megnyilvánulások gyógyítása céljából a környezet, az ifjúkori lelki élményeket igyekszik kikutatni és meg akarja ismertetni az egyénnel cselekedeteinek, az élethez való beállítottságának titkos, önmaga előtt is ismeretlen, akaratlanul eltakart rugóit. Az egyén énjének ilyen feltárása sokszor valóban rendet teremt a zilált lelki állapotban és sok olyan embernek adta már vissza egészséges önszemléletét és lelki lehiggadását, aki eddig tétován kereste önmagát és lelki egyensúlyát az élet nagy tülekedésében. K. D. dr. MAGYAROS JELMEZ