Budapesti Hírlap, 1939. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

Miért lett a dadogó Demos nagy szónok Az individualpszichológia ta­nítása szerint az egyén jellemé­nek kialakulásában döntő sze­repe van a környezeti hatások­nak, annak a konstellációnak, amelyben az egyén a körülötte élő személyekkel, van. Fontos ebből a szempontból­ a testvé­rek életkora; más a lelki beál­lítottsága a­ legkisebb gyermek­nek, a középsőnek, a legidő­sebbnek. A csökkentértékűség, a kicsinységi, gyengeség­­érzés döntő befolyással van az egyén lelkü­leteinek kialakulására és különböző reakciókat válthat ki épp úgy, mint minden más fo­gyatékossági érzés, mint pl. a testi hiba,­ nyomorékság, vagy akár csak a vörös hajszín, vagy a­ szépséghibák. Az individual­pszichológia szerint az embe­rek bizonyos határokon belül egyenlő szellemi, lelki, sőt testi képességekkel rendelkeznek és csak a külső körülményektől függ, hogy kittől milyen formát öltenek ezek a képességek. Sokszor éppen azok a képessé­gek fejlődnek ki legjobban, amelyek látszólag hiányosan mutatkoztak az emberben. Ma­gyarázata ennek a csökkent ér­­tékűség érzése alapján kifejlő­dött törekvés, hogy a­ hibát ki­egyenlítsük, kompenzáljuk. In­nen van az, hogy a nagyothal­lók között sok a zenekedvelő, sőt zeneértő, rövidlátók, rossz szeműek között a festő és hogy a dadogó Demosthenesből nagy szónok lehetett. Hányszor hall­juk, hogy valaki mennyiségtan­ból megbukott az érettségin és később mégis számtantanár, ki­váló matematikus lesz belőle, vagy a testi hibás ember kiváló sportemberré fejleszti magát és oly teljesítményekre válik ké­pessé, amelyekkel éptestű tár­sait is felülmúlja. A csökkentértékűség érzésé­nek ilyen irányú lereagálása az egészséges reakció, de reagál­hat a lélek a csökkentértékűség érzésére kórosan is. A kicsiny, jelentéktelen külsejű ember fel­tűnési vágyában könnyen pi­­perkőccé válhatik, vagy a kóro­san fokozott érvényesülési vágy bűnös utakra is terelhet. Sok­­bűnténynek, ifjúkori, gyermek­kori elnyomatás, elszenvedett igazságtalanságok szolgálnak magyarázatául. A mindennapi­ életben szám­talan példáját látjuk, hogy a csökkentértékűség érzése cso­,­dákat művel. Az érettségi talál­kozón gyakran találkozunk ilyen gyengeképességű osztály­társsal, aki a maga erejéből nagy karriert befutott ipar­mágnás, vagy egyetemi tanár lett, míg az önmagával mindig elégedett első eminens becsület­tel, hozzáértéssel, de szürkén futja szűk ösvényen pályáját Valóban hinnünk kell a lelki traumák és lelki megpróbáita­­tások egyéniségformáló hatásá­ban és abban, hogy az emberek valójában nem túlságosan kü­lönböznek egymástól, csak a külső körülmények sodorják magukkal, taszítják a mélybe, vagy emelik magasba aktivitá­sukat és hozzák felszínre a ben­nük szunnyadó­ képességeket Érdekes ebből a szempontból a kivándoroltak pályafutását figyelemnél kísérni. Sok­an ki­vándorolnak a környezet, a szü­letés, a szegénység gátló hatá­sai miatt, vagy mert a szülök Nagyhatalma uralkodó a divat. Az uralkodó kormánypálcát a „férfiakarat” tartja a k kezében, ő diktál, hogy milyen színű, vonalú­­ruhát hordjon a nő. Ebben a nő nagyon passzíven viselekdik, — engedelmeskedik, — mert „tet­szeni” akar. Jó ez így, mert tudat alatt is a férfiakarat az örök szé­pet keresi a nőben. — Éráim. Nem kell messzire, m ''H, népművésze­tünk kincses hír­a kifogyhatatlan az ötletekben, változataiban egyedül­álló és az egész világ divatjában el­ismerten szép a magyaros ruha. Követeljük magyar ruhamozgal­­■mmtkban, leányainktól, asszonyaink­tól délelőttre, délutánra, estére, még a jelmezbálokra is a magyaros ru­hát. A magyaros népi- és uri­­ruhánk annyira, érdekes és egyéni, annyi a változatos vonalaiban, hogy minden magyar nő megkeresheti által megválasztott életpályán kötött marsrutával nem tudnak idehaza boldogulni. Az ilyen embereknél egyszer csak bete­lik a mérték és az g,z elképzelés születik meg bennük, — akár joggal, akár jogtalanul —, h hogy környezete, életkörülményei akadályozzák meg őt az érvé­nyesülésben, vagy akár a pusz­ta megélhetésben. Idegenben a gátló körülményektől, előítéle­tektől megszabadulva, nem gon­dol arra egyik se, hogy mit szólnak hozzá az ismerősök, ha ő — mondjuk — cipőpucoló lesz benne az egyéniségének megfelelő ruhát, jelmezt. Nem kell attól félni, hogy valahol másolattal találkozik, ami, valljuk meg, rendszerint kel­lemetlen perceket­­ okoz. A magya­ros ruha divat lett és már nem ké­nyelmetlen viselet. Legyen jelsza­vunk:­­csárdást csak magyar ruhá­ban táncolunk. Jelmezötletünket, mivel csak egy­két alkalomra szól és így olcsó elő­állítása is fontos, nem, népvisele­tünk teljes eredetiségében, hanem stilizálva, g pompának és fénynek tervezzük. Hímzések helyett muta­tós selyemből, vagy posztóból kivá­gott virágmintákat varrjunk az anyagra. Ez gyorsan és­ olcsón állíto­lható elő. A táncospár közül az egyik jel­mez Czanyi legény ruhájából ké­szült. Piros csizma­, piros pruszlik, —nagy pitykegombokkal, fehérje­ügyvéd létére — mindent vál­lal, mindent megpróbál és gát­lás nélkül tör előre, ha bírja az iramot. A kivándorlók sikeré­nek a titka, hogy azokat a gát­lásokat, amelyek itthon akadá­lyozták, nem csomagolták be útibőröndjükbe. És még vala­mi : idegen emberek közé kerül­tek,­­ a nyelvüket sem értették jól, a nehézségek csak,fokozód­tak, az ellenállás a betolakodott idegennel, a közéjük nem tar­tozóval szemben csak növelte a lelki feszültséget és a sikerért való harcot csak elszántabbá­lyem robogós ingujjal és fekete­selyem testhezálló nadrággal. A sárközi jelmez ciklámenszínű, sűrűn berakott, térdig érő szok­nya. Muskátlivörös selyempruszlik, búzakék és égszínkék rátéttel. A pruszlik alól kilátszó fodor és az az ingujj fehér tartselyem, búza­kék dísszel. A pá­rta és a cipellő a pruszlik színével egyező. Kedves, örökszép és fiatalos Já­nos vitéz és Iluska jelmeze is. Az egyik vörös és búzakék színössze­állításban arany sujtásokkal, Iluska.. ruhája halvány szín­ű. A keblére fű­zöt rózsa és a szőke hajában lévő „magyar zászlóra” szánt szalag vér­vörös. A pruszlik égszínkék, a szok­nya rózsaszínű Selyem, a kötény és ingváll fehér selyem, vagy tütt, posztó rátétdísszel. . VADON­NÉ P­ERÉNYI IRÉN tette. A csökkentértékűség, a fogyatékosságérzés hasznos re­akciót vált ki a kivándorlóban, majd én bebizonyítom, hogy tu­dok dolgozni, tudok produkálni, érek annyit, mint ti! Érdekes példái az ilyen érvé­nyesülő kivándorlóknak a dél­vidéki szerbek. Az ó-királyság békebeli szegénységéből megje­lent Szegeden, vagy Szabadkán egy-egy szerb­ péklegény. Sze­gényen, de munkakedvvel és igénytelenül. Először munkába állt valahol, nemsokára kis mű­helye, péksége volt,­ önállósí­totta magát és egy-kettőre sok munk­ással dolgozó nagyüzem, tulajdonosa lett. Odahaza, a saját fajtája között talán nem lett volna benne olyan energia ugyanannak a teljesítménynek az elvégzésére, az idegen kör­nyezet,­ az egyedüllét, a csök­­kentértékűség érzése váltja ki a fokozott érvényesülési vá­gyat.Az ilyen csökkentértékűség­­érzés nemcsak az egyén, de egész népcsoportok lelki beál­lítottságára is döntő lehet. A kirekesztettség, az egymásra utaltság szintén ala­kítólag hat a pszichére és minden külső irányítás nélkül akaratlanul is hozzájárul a népcsoportok lelki tulajdonságainak a kialakítása­­hoz. A történelem — éppen a ma­gyar történelem­­ ékeseit szemlélteti, hogy az elnyomatás korában, nehéz időkben szület­nek a történelem legnagyobb alakjai, akikben az egész nép gondolkodása és pszichés beál­lítottsága ölt testet. Az elnyo­más és a mellőzés első reak­ciója a megfélemlítettség ér­zése és hogy ez nem válik, le­targiává, az a nemzeti hősök, nagy érdeme, akik a téves ki­­csinységi érzésből felrázzák a népet és felébresztik benne az ellenállás, a kollektív érvénye­sülés vágyát. Ez az a folyama­t, amelynek kapcsán a háború­­vesztes országokban, az össze­omlást követő zűrzavar után a nemzet önmagára talál és csak annál fokozottabb mértékben éli nemzeti életét; ez az a folya­mat, amely minden erőszakos elnyomást eleve céltalanná és eredménytelenné tesz. Az­ individualpszichológia azonban nemcsak az egyénben és a­ társadalomban zajló folya­matok megértéséhez nyújt ve­zérfonalat, hanem az ideges ember lelki zavarainak gyógyí­tására is módot nyújt. Az individualpszichológia az ideges megnyilvánulások gyó­gyítása céljából a környezet, az ifjúkori lelki élményeket igyek­szik kikutatni és meg akarja ismertetni az egyénnel cseleke­deteinek, az élethez való beállí­tottságának titkos, önmaga előtt is ismeretlen, akaratlanul eltakart rugóit. Az egyén énjé­nek ilyen feltárása sokszor valóban rendet teremt a zilált lelki állapotban és sok olyan embernek adta már vissza egészséges önszemléletét és lel­ki lehiggadását, aki eddig této­ván kereste önmagát és lelki egyensúlyát az élet nagy tüle­kedésében. K. D. dr. MAGYAROS JELMEZ

Next