Budapesti Hírlap, 1939. február (59. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
LIX. évfolyam 26. szám 1939 február 1. szerda POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIk. KER., JÓZSEF-KÖRUT B. SZÁM» BA N tt 7«_AAA_ML Békebeszéd — békés visszhangCHAMBERLAIN: Üdvözlöm Hitler kancellár beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizala r _m m t j j rr i r j i • r «• mat es egyuttműködest kivonja A beszéd azt bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak . Nincsen oly kérdés a nemzetek között, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel elintézni Különösen örvendetes, hogy Mussolini közbelépésére a béke érdekében szükség esetében ismét lehet számítani LONDON, jan. 31. Kedden az alsóház újból összeült a karácsonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hogy a Ház nagy fontos Ifjabb Herderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, hogy külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Chamberlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ünnepelték, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. A cseh-Szlovák-magyar határincidens lezárása T. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnöktől a cseh-szlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kancellár nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával folytatott kölcsöntárgyalások befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mandes ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élhet? ! Chamberlain nem felel, miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot. Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika és hogy örömmel használná befolyását bármikor a béke érdekében, ha annak szüksége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. — Legyen szabad emlékeztetnem a Házait, hogy Mussolini a múlt szeptemberben bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. — Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlini római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedvezők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifaxet az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok fogadták és a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság fogadta az angol minisztereket. — Legyen szabad itt megismételnem —• A Hitler-beszéll Két és fél órát tartott a nagy beszéd, amely elé olyan feszült várakozással tekintett a világ. A berlini Krollopera termében, amely az utolsó esztendőkben már több történelmet formáló szónoklat színhelye volt, hangzott el a beszéd. Hétfőn este a rádió hullámain szétvivődött mindenhová a nagy világba s azóta már a visszhangját is ismerjük. Hitler vezér és kancellár beszélt hétfőn este a Nagynémetország első birodalmi gyűlése előtt, melynek tagjai már az egyesült nyolcvanmilliós nép képviseletében jelentek meg, hogy meghallják a Harmadik Birodalom megteremtőjének és vezérének beszámolóját, valamint tájékoztatást a nemzet legközelebbi munkaprogramjáról. A beszéd elmondása előtt annak tartalma felől itt is, ott is, különféle hírek bukkantak fel. Közöttük sok célzatos is, melyeknek nyilvánvaló törekvése a nyugtalanság fokozása volt. Akik azonban tárgyilagosan nézik a német nép hatalmas erőfeszítéseit és annak mindenkit tiszteletre bíró eredményeit, azok tudták, hogy ez a beszéd is nyilván szervesen beleilleszkedik abba a gondolatmenetbe, amely Hitler vezér és kancellár minden eddigi megnyilatkozásából kicsendült, s aminek az a lényege, hogy a német nép őszintén kívánja a békét. Magatartásával és cselekedeteivel mindig az igazságos és építő békét szolgálja, akik tehát ugyanúgy óhajtják a béke eszményének érvényesülését, azoknak nincs okuk nyugtalankodással nézni a hatalmas német nemzet felemelkedését. A hétfői beszéd szerkezetileg két részre tagozódik. Az elsőben Hitler vezér és kancellár visszatekintett a nemzeti szocializmus elindulására s arra az útra, amelyet azóta megtett. Ez az út az állandó emelkedés útja. Első szakasza az uralom átvételével, a második pedig a nyolcvanmilliós német nép egységesítésével lezárult. Sikerült megteremtenie a valódi népközösséget, azt az életformát, amelyet a német nép a maga számára a legjobbnak és a legalkalmasabbnak talál. Ezt az életformát a német nép maga szabadon választotta s számára közömbös, hogy más népeknek milyen államformájuk van s a maguk életét hogyan rendezik be. A nyolcvanmilliós német nép most új feladatok megoldása előtt áll. És erről szólt a beszéd második része. Minden népnek joga van, — mondotta Hitler, hogy biztosítsa életét ezen a földön. Isten nem csak egy, vagy két nép számára teremtette a világot és a német nép élni kíván ezzel a jogával, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy részt akar venni a világ feltárásában. Részt akar venni tehetségével és munkájával, hogy azután a feltárás eredményében az egyenlő elbánás elve alapján részesedhessék. Ez a jogos és senki által kétségbe nem vonható törekvése magyarázza, hogy sürgeti a gyarmati kérdés rendezését, a nemzetközi árucsereforgalomban való arányos részesítését, nyersanyagellátásának és élelmiszerszükségletének biztosítását. Mindaz tehát, amit a német nép nevében Hitler vezér és kancellár kíván mint megoldandó feladat, építő munkát jelent és bizonyságot tesz arról, hogy Németország nem akar ellenségeskedést más népekkel. A magyar közvélemény számára rendkívül becsesek azok a szavak, melyekben Hitler vezér és kancellár a birodalom külpolitikai kapcsolatairól szólva, Magyarországról megemlékezett s amelyek szerint a két ország viszonya kipróbált barátságon, közös érdekeken és kölcsönös megbecsülésen alapul. Ugyanígy értékeli a magyar közvélemény azokat a meleg szavakat is, melyekkel a beszéd a német-olasz, valamint a német-jugoszláv viszonyt méltatta és leszögezte, hogy a német-lengyel barátság az európai élet egyik megnyugtató jelensége. Teljes őszinteség és a legkényesebb kérdések bátor megvilágítása jellemzi a hétfő esti nagy beszédet, melyből a barátok felé a hűség szava és mindenkihez szólva, komoly békevágy csendül ki. A világ így is értékeli a beszédet. A római visszhang azt mondja, , hogy Olaszországnak és Németországnak békére van szüksége. A londoni vélekedés abban foglalható össze, hogy a beszéd kedvező és megnyugtató volt. Egyezik ezzel a francia felfogás is. Mértékadó lengyel vélemény pedig úgy látja, hogy a beszéd után teljesen kitisztult a légkör Kelet-Európában. Ezek a vélekedések a nemzetközi közvéleménynek a sajtón keresztül megnyilvánuló felfogását tükrözik vissza a német vezér és kancellár beszédéről. Az esti órákban azonban már felelős államférfia is véleményt nyilvánított. Chamberlain angol miniszterelnök válaszolt a képviselőház ülésén annak a felszólalásának keretében, melyben legutóbbi római útjáról nyújtott őszinte és a jövő szempontjából biztató beszámolót. Chamberlain örökre beírta nevét a békére vágyó emberek lelkébe azzal a bátor kezdeményezésével, mely Mussolini hathatós segítségével a müncheni megegyezéshez vezetett. Az angol miniszterelnök melegen viszonozta Hitlernek azokat a szavait és megállapította, hogy a hétfői beszéd bizonysága Németország békeakaratának. Mindnyájan rokonszenvvel fogadnánk, — mondotta— ha az egyes országok államférfiai népeik szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat, hiszen belső problémái minden nemzetnek vannak. Ami pedig a nemzetek közötti kérdéseket illeti, fejezte be szavait, ezek között sincs egyetlen egy sem, amelyet ne lehetne kerekasztal körüli megbeszéléssel elintézni. A lényeg az, hogy a békét és megelégedettséget őszintén kívánjuk s ne legyenek rejtett szándékaink. Amilyen békés törekvés jut kifejezésre a londoni visszhangból, olyan becsületes békeszeretet és az igazságos békéhez való ragaszkodás áradt a hétfői beszédből. Nem riadt vissza azonban attól, hogy figyelmeztesse a világot a megoldást kívánó nehéz és bonyolult kérdésekre, de bizonyságot tesz arról is, hogy a hatalmát és erejét ismerő német birodalom kész ezeknek a problémáknak az osztó igazság elve szerint való békés megoldásában közreműködni. Olaszország békét kíván minden szempontból Az interpellációk befejeztével Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a házat római látogatása felől, őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párizsban találkoztunk a francia