Budapesti Hírlap, 1939. február (59. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

LIX. évfolyam 26. szám 1939 február 1. szerda POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VIk­. KER., JÓZSEF-KÖRUT B. SZÁM» B­A N­ tt 7«_AAA_ML Békebeszéd — békés visszhangC­HAMBERLAIN: Üdvözlöm Hitler kancellár beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizal­a r _m m t j j rr i r j i • r «• mat es egyuttműködest kivonja A beszéd azt bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak . Nin­csen oly kérdés a nemzetek között, amelyeket ne le­hetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel elintézni Különösen örvendetes, hogy Mussolini közbe­lépésére a béke érdekében szükség esetében ismét lehet számítani LONDON, jan. 31. Kedden az alsóház újból összeült a ka­rácsonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hogy a Ház nagy fontos­ Ifjabb Her­derson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kér­désére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitéte­leit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az an­gol és német nép közötti kölcsönös bizal­­mat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyek­ben az angol kormány és nép teljes mér­tékben osztozik. Jelenleg az angol és né­met kormány között nincsen szó tárgyalá­sokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, hogy külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Cham­berlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ünne­pelték, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. A cseh-Szlovák-magyar határin­cidens lezárása T. Smith felvilágosítást kér a miniszter­­elnöktől a cseh-szlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincs­tári kancellár nyilatkozott a Cseh-Szlová­­kiával folytatott kölcsöntárgyalások befe­jezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés el­intézés volt, amely a cseh-szlová­k és ma­gyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mandes ellenzéki szabadelvű: Meg van-e elégedve a miniszterelnök azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élhet? ! Chamberlain nem felel, miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette a két kormány közt már régebben létesült általános felfogásbeli azonosságot.­­ Mussolini elsősorban és mindenek­előtt világosan kijelentette, hogy Olaszor­szág politikája a békepolitika és hogy örömmel használná befolyását bármikor a béke érdekében, ha annak szüksége felme­rülne. Olaszország békét kíván­­ minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. — Legyen szabad emlékeztetnem a Há­zait, hogy Mussolini a múlt szeptemberben bizonyságát nyújtotta annak, hogy haj­landó és tud is a béke érdekében közbe­lépni. Különösen örvendetes volt ennél­fogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. — Vendéglátó házigazdáink hangoztat­ták, hogy a berlini római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olasz­ország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más ha­talmakkal, ha a körülmények erre kedve­zők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejte­gette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifaxet az a felülmúlhatat­lan előzékenység, amellyel az olasz ható­ságok fogadták és a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság fogadta az an­gol minisztereket. — Legyen szabad itt megismételnem —• A Hitler-beszéll Két és fél órát tartott a nagy be­széd, amely elé olyan feszült várako­zással tekintett a világ. A berlini Kroll­­opera termében, amely az utolsó esz­tendőkben már több történelmet for­máló szónoklat színhelye volt, hang­zott el a beszéd. Hétfőn este a rádió hullámain szétvivődött mindenhová a nagy világba s azóta már a visszhang­ját is ismerjük. Hitler vezér és kancellár beszélt hét­főn este a Nagynémetország első biro­dalmi gyűlése előtt, melynek tagjai már az egyesült nyolcvanmilliós nép képviseletében jelentek meg, hogy meg­hallják a Harmadik Birodalom megte­remtőjének és vezérének beszámolóját, valamint tájékoztatást a nemzet legkö­zelebbi munkaprogramjáról. A beszéd elmondása előtt annak tartalma felől itt is, ott is, különféle hírek bukkantak fel. Közöttük sok célzatos is, melyek­nek nyilvánvaló törekvése a nyugtalan­ság fokozása volt. Akik azonban tár­gyilagosan nézik a német nép hatalmas erőfeszítéseit és annak mindenkit tisz­teletre bíró eredményeit, azok tudták, hogy ez a beszéd is nyilván szervesen beleilleszkedik abba a gondolatmenetbe, amely Hitler vezér és kancellár minden eddigi megnyilatkozásából kicsendült, s aminek az a lényege, hogy a német nép őszintén kívánja a békét. Magatartásá­val és cselekedeteivel mindig az igazsá­gos és építő békét szolgálja, akik tehát ugyanúgy óhajtják a béke eszményé­nek érvényesülését, azoknak nincs okuk nyugtalankodással nézni a hatalmas né­met nemzet felemelkedését. A hétfői beszéd szerkezetileg két részre tagozódik. Az elsőben Hitler ve­zér és kancellár visszatekintett a nem­zeti szocializmus elindulására s arra az ú­tra, amelyet azóta megtett. Ez az út az állandó emelkedés útja. Első sza­kasza az uralom átvételével, a második pedig a nyolcvanmilliós német nép egy­ségesítésével lezárult. Sikerült megte­remtenie a valódi népközösséget, azt az életformát, amelyet a német­­ nép a maga számára a legjobbnak és a legal­kalmasabbnak talál. Ezt az életformát a német nép maga szabadon választotta s számára közömbös, hogy más népek­nek milyen államformájuk van s a ma­guk életét hogyan rendezik be. A nyolcvanmilliós német nép most új feladatok megoldása előtt áll. És er­ről szólt a beszéd második része. Min­den népnek joga van, — mondotta Hitler,­­ hogy biztosítsa életét ezen a földön. Isten nem csak egy, vagy két nép számára teremtette a világot és a német nép élni kíván ezzel a jogával, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy részt akar venni a világ feltárásában. Részt akar venni tehetségével és mun­kájával, hogy azután a feltárás ered­ményében az egyenlő elbánás elve alap­ján részesedhessék. Ez a jogos és senki által kétségbe nem vonható törekvése magyarázza, hogy sürgeti a gyarmati kérdés rendezését, a nemzetközi áru­csereforgalomban való arányos részesí­tését, nyersanyagellátásának és élelmi­szerszükségletének biztosítását. Mindaz tehát, amit a német nép nevében Hit­ler vezér és kancellár kíván mint meg­oldandó feladat, építő munkát jelent és bizonyságot tesz arról, hogy Németor­szág nem akar ellenségeskedést más népekkel. A magyar közvélemény számára rendkívül becsesek azok a szavak, me­lyekben Hitler vezér és kancellár a bi­rodalom külpolitikai kapcsolatairól szólva, Magyarországról megemlékezett s amelyek szerint a két ország viszonya kipróbált barátságon, közös érdekeken és kölcsönös megbecsülésen alapul. Ugyanígy értékeli a magyar közvéle­mény azokat a meleg szavakat is, me­lyekkel a beszéd a német-olasz, vala­mint a német-jugoszláv viszonyt mél­tatta és leszögezte, hogy a német-len­gyel barátság az európai élet egyik megnyugtató jelensége.­­ Teljes őszinteség és a legkényesebb kérdések bátor megvilágítása jellemzi a hétfő esti nagy beszédet, melyből a barátok felé a hűség szava és minden­kihez szólva, komoly békevágy csendül ki. A világ így is értékeli a beszédet. A római visszhang azt mondja, , hogy Olaszországnak és Németországnak bé­kére van szüksége. A londoni vélekedés abban foglalható össze, hogy a beszéd kedvező és megnyugtató volt. Egyezik ezzel a francia felfogás is. Mérték­adó lengyel vélemény pedig úgy látja, hogy a beszéd után teljesen kitisztult a légkör Kelet-Európában. Ezek a vélekedések a nemzetközi közvéleménynek a sajtón keresztül meg­nyilvánuló felfogását tükrözik vissza a német vezér és kancellár beszédéről. Az esti órákban azonban már felelős ál­­lamférfia is véleményt nyilvánított. Chamberlain angol miniszterelnök vála­szolt a képviselőház ülésén annak a fel­szólalásának keretében, melyben leg­utóbbi római útjáról nyújtott őszinte és a jövő szempontjából biztató beszá­molót. Chamberlain örökre beírta nevét a békére vágyó emberek lelkébe azzal a bátor kezdeményezésével, mely Mus­solini hathatós segítségével a mün­cheni megegyezéshez vezetett. Az an­gol miniszterelnök melegen viszonozta Hitlernek azokat a szavait és megálla­pította, hogy a hétfői beszéd bizony­sága Németország békeakaratának. Mindnyájan rokonszenvvel fogadnánk, — mondotta­­— ha az egyes országok államférfiai népeik szükségleteinek ki­elégítésére fordítanák minden gondju­kat, hiszen belső problémái minden nemzetnek vannak. Ami pedig a nem­zetek közötti kérdéseket illeti, fejezte be szavait, ezek között sincs egyetlen egy sem, amelyet ne lehetne kerekasz­tal körüli megbeszéléssel elintézni. A lényeg az, hogy a békét és megelége­dettséget őszintén kívánjuk s ne legye­nek rejtett szándékaink. Amilyen békés törekvés jut kifeje­zésre a londoni visszhangból, olyan becsületes békeszeretet és az igazsá­gos békéhez való ragaszkodás áradt a hétfői beszédből. Nem riadt vissza azonban attól, hogy figyelmeztesse a világot a megoldást kívánó nehéz és bonyolult kérdésekre, de bizonyságot tesz arról is, hogy a hatalmát és erejét ismerő német birodalom kész ezeknek a problémáknak az osztó igazság elve szerint való békés megoldásában köz­reműködni. Olaszország békét kíván minden szempontból Az interpellációk befejeztével Chamber­lain miniszterelnök tájékoztatta a házat római látogatása felől, őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érint­kezést, amely Münchenben létrejött. Út­közben Párizsban találkoztunk a francia

Next