Budapesti Hírlap, 1939. február (59. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
mondotta Chamberlain . Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk során részesültünk. Két hosszú megbeszélés Mussolinival és Cianoval — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain — két hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinival és Ciano gróffal január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik, oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik oldal világosabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Hangoztatták vendéglátó házigazdáik, hogy a berlin—római tengely azOlasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. — A Földközi-tengert illetőleg Mussolini megelégedését fejezte ki az angol— olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. — Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet- Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszéléseket. A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. A spanyol kérdés akadályozza a francia-olasz közeledést Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és Ciano gróf Lord Halifaxel folytatott további beszélgetése során máriként újból megerősítette az angol kormánynak már előzőleg adott biztosítékot, amely szerint Olaszországnak nincsenek területi törekvései a spanyol terület egyetlen résében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszállítása tekintetében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti leszerelés útján szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amidőn a idő kedvezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. B. 11. 1939 FEBRUÁR 1. SZERDA A cseh-szlovák határok garantálása, a zsidókérdés — A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. — Ami a Cseh Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a csehszlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Csehi-Szlovákiának magának belső alkotmánya. 2. Cseh.Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Beszéde további Során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással foglalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszinteségében, amellyel őszentsége szívén viseli azt a sok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. A külügyi vita Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attlee őrnagy a munkáspárti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. ■ Attlee itt hosszasan foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással s a francia—olasz viszony kiéleződésével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást bátorítja. Chamberlain miniszterelnök kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. — Úgy látom, — folytatta Chamberlain, — hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentékenyebb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi. Az ellenzéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Chamberlain újra a Hitler-beszédről — A lecsillapítás politikája állandókörrel jár — mondotta a miniszterelnök. — Hosszú felfegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arányban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön soha sem volt nagyobb, más országok soha sem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség tört ki. • — Római látogatásom — folytatta Chamberlain — megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Franciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti megegyezést. —■ Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb problémáink és mindnyájan rokonszenvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfiai népeik öszszes szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat. Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között, legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket nem lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöböléséről, ha a légkör nem kedvező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyalóasztalhozülnek, meg kell győződve lenniük, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékokat. Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat könnyen, vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak békevágyra váltó szavakat kívánunk, hanem mielőtt végső elintézéshez láthatnánk, határozott tanú jelét kell kapnunk — mondjuk — például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem éppen leszerelési, de mindenesetre fegyverkezéskorlátozási egyezményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mienkhez hasonló szellemet találunk máshol, akkor Anglia biztos tudomásom szerint megértést fog mutatni és készek leszünk a magunk részéről is Európa általános megbéküléséhez hozzájárulni. Hitler nagy beszédének világvisszhangja Az egész világ közvéleménye érthető érdeklődéssel várta azt a beszédet, amelyet Hitler vezér és kancellár tartott a nagy német birodalmi gyűlés hétfőn esti ülésén. A beszéd, ámenből a Németországot közelről érdeklő nagy kérdésekben való határozott állásfoglalás mellett egyszersmind a birodalmi kormány határozott békeakarata csendült ki: kedden a világsajtó főtémája volt. A különböző fővárosokban mutatkozó hatásának, kommnetárjainak kivonatát alább közöljük. London Az angol fővárosban Hitler beszédének első hatása kedvező és megnyugtató volt. Politikai körök és a City megnyugvással fogadták a német vezér békebiztosító kijelentéseit, noha némi bizonytalanság elemeit találják abban, hogy Hitler voltaképpen fehér lapot adott Mussolininak, melyet a Duce nyilván legközelebbi beszé►eii tölt ki és a helyzet így csak az " olasz követelések végleges körvonalazása után alakul ki határozottan. Megállapították Londonban, hogy Németország lezárta közép- és délkeleteurópai sérelmeinek és törekvéseinek, fejezetét és hogy a gyarmati kérdés határozott felvetése elsősorban az angol birodalmat teszi az időszerű, német követelések intézményezettjévé. Egyesek azt hiszik, hogy a gyarmati kérdést újabb münncheni értekezlettel kívánja megoldani. Az angol közvélemény magatartása e pont körül egyáltalában nem hajthatatlan vagy elutasító. Anglia kész gyarmati kérdésről tárgyalni, de csak általános elintézés keretében, amibe a fegyverkezés korlátozása is beleértendő. Párizs A francia közvélemény érezhető megkönnyebbüléssel állapítja meg, hogy Hitler beszéde nem tette súlyosabbá a nemzetközi helyzetet és nem növelte a légkör feszültségét. Jó benyomást keltett Párizsban Hitlernek az a kijelentése, hogy „hosszú békekorszak eljövetelében bizioc”Németország gyarmati követelései nem keltettek meglepetést Párizsban. Mindent összevéve, a közvélemény többsége úgy véli, hogy Németország bizonyos mértékig közeledni óhajt a nyugati nagyhatalmakhoz. Berlin A reggeli lapok teljesen a beszéd hatása alatt állanak. A „Völkischer Beobachter” a következőket írja: Hitler beszéde a versaillesi békeparancs gyakorlati felszámolása után olyan klasszikus magyarázata az államférfiúi tudatlanság őrült tákolmányának, amelyet ilyen éles és kristálytiszta megvilágításban eddig még senki nem hallott A vezér beszéde után ismét látjuk, hogy a „német csoda” valósággá vált. Más lapokhoz hasonlóan a Hamburger Frendent alatt is tévedésnek mondja, ha azzal akarják lekenyerezni a német gyarmatköveteléseket, hogy az új nyersanyagelosztás módszerei tárgyában tett javaslatokra utalnak. Hitler követelése ezzel szemben— mondja a lap — szó szerint úgy értelmezendő, hogy jóvá kell tenni az 1918. évi gyarmati igazságtalanságot és vissza kell adni az elrabolt német gyarmatokat. A Róma „Németország háború esetén Olaszország oldalán állana” címmel közli legtöbb olasz lap Hitler kancellár beszédét, amelyről a legnagyobb megelégedés hangján nyilatkoznak. Különösen kiemelik a beszédének azokat a részeit, amelyek a Ducéval, Olaszországgal és a róma–berlini tengellyel foglalkoznak. A „Poppla di Roma” vezércikke szerint Hitler beszéde olyan tisztító hatású volt, mint a villám és a legnagyobb világosságot kell, hogy gyújtson a legelhomsályosultabb agyakban is s meg kell, hogy szüntesse a legvadabb tévedéseket a tengely gyengeségéről. A tengely Hitler beszédéből a gránittömb szilárdságával emelkedik ki. A nemzeti szocialista Németórsság és a fasiszta Olaszország közös sorsban, közös csapásban és közös győzelmekben osztozik. Az ő együttműködésük mentette meg Európát a bolsevizmus veszélyétől. A tengely ellenségei ezt az igazságot nem akarják megérteni és ha továbbfolytatnák áskálódásukat Róma és Berlin együttműködése ellen, akkor Németország és Olaszország elég erős lesz ahhoz, hogy sikerrel vívjon meg olyan viszályt amelyet felelőtlen elemek robbantanak ki. Virginio Gayda a Giornale d'Italia,ban „A jogos követelések szolidaritása” című vezércikkében azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jogok és gyarmatbirtokok rendszerének alkalmazkodnia kell a népek számbeli nagyságához és erejéhez. A természetes igazságnak a problémája Németország és Olaszország számára egyforma, érvényű. Hitler és Mussolini együttműködése nem támadó, hanem védelmi jellegű és nem jelent háborús koalíciót. De a sötét fenyegetésekre való tekintettel Hitler jónak látta kijelenteni, hogy a két nemzet együttműködése szükség esetén fegyvert szövetségben is kifejezésre juthat. A Lavoro Faseista vezércikkében Hugó Andrea azt írja, senki se ringassa magát többé abban a hitben, hogy elszigetelt Olaszország ellen viselhet háborút, vagy hogy ismét bekerítheti Németországot. Varsó A lengyel lapok megállapítják, hogy a beszédben hangoztatott gyarmati követelések a mostani nemzetközi politika előterében állanak. A lapok vezető helyen emlékeznek meg a német-lengyel viszony alakulásáról elhangzott barátságos kijelentésekről. Az Express Porawny megállapítja, hogy a beszéd után teljesen kitisztult a légkör Kelet-Európában. Belgrád Hitler beszéde mértékadó belgrádi politikai körökre a legnagyobb hatást tette. Büszkeséggel és megelégedéssel emelik ki azokat az elismerő szavakat, amelyeket Hitler Jugoszláviáról tett és különösen jólesik Belgrádban, hogy Hitler Jugoszláviáról, mint baráti hatalomról emlékezett meg. Newyork A Newyork Herald Tribune foglalkozva Hitler beszédével, hangsúlyozza annak mértékletességét. Valamennyi lap vastagbetűé címmel közli, hogy Németország háború esetén Olaszország oldalára áll. A Newyork Times kiemeli az olasz-német összetartást. A Daily News szerint Hitler és Mussotlini teljes összhangban dolgozik. Tokió Az egész japán sajtó feltűnést keltő formában közli Hitler beszédét, amely japán körökre mély benyomást tett. A lapok mindenekelőtt kiemelik a kommunistaellenes egyezmény megerősüléséről elhangzott ki-,jelentéseket. Most jelent meg a Vitézi Rend Zrínyi Csoport kiadásában! VITÉZ NAGY-MEGYERI NAGY KÁROLY ny. altábornagy: ' " MAGYARSÁG FEGYVERBEN A magyar vitézség és a magyar katona története a világháborúban. 254 oldal, 31 térképvázlat. — A hadszínterek magyar vonatkozású eseményei időrendi sorrendben. Az eseményekhez fűzött példák drámai erővel illusztrálják a magyar katona törzserényeit, melyek páratlan képességekkel felruházva, páratlanul álló hősi példákra képesítik a magyar fajt Ezt a könyvet el kell olvasni mindenkinek! A világháború magyar hőseinek éppen úgy, mint azoknak, akikre a jövőben vár a kötelességteljesítés feladata. A nemzetnevelés, ifjúságunk új, faji értékeinket megbecsülő és temető értékké változtató nevelésének nyújt ez a könyv történelmi példákra épült szlán” alapot.• • ALAP 4.MEGRENDELHETŐ: STADIUM KÖNYVKIADÓ VÁLLALATá] Budapest, VI., Rózsa utca 111.