Budapesti Hírlap, 1939. február (59. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

mondotta Chamberlain . Mussolini úrnak táviratilag má­r egyszer kifejezett legmele­gebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk so­rán részesültünk. Két hosszú megbeszélés Mussolinival és Cianoval — A külügyminiszter és én — így foly­tatta Chamberlain — két hosszú meg­beszélést folytattunk Mussolinival és Ciano gróffal január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik, oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélge­tések befejezése után mindegyik oldal vi­lágosabban belelátott a másiknak állás­pontjába, mint azelőtt. — Hangoztatták vendéglátó házigaz­dáik, hogy a berlin—római tengely az­­Olasz külpolitika lényeges pontja. Ré­szünkről hasonlóan világosan kijelentet­tük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. — A Földközi-tengert illetőleg Musso­lini megelégedését fejezte ki az angol— olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó köte­lezettségeit. — Egyetértettünk abban, hogy haladék­talanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet- Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszéléseket. A Szudánra vonat­kozó tárgyalásokban természetesen az­­ egyiptomi kormány is részt fog venni. A spanyol kérdés akadályozza a francia-olasz közeledést­ ­ Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszország Franciaország­hoz való viszonya újabban megrosszabbo­­dott. A későbbi megbeszélésekből megér­tettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgya­lás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olasz­országnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és Ciano gróf Lord Ha­­lifaxel folytatott további beszélgetése so­­rán máriként újból megerősítette az angol kormánynak már előzőleg adott biztosíté­kot, amely szerint Olaszországnak nincse­nek területi törekvései a spanyol terület egyetlen rés­ében sem. Mussolini kijelen­tette, hogy az önkéntesek elszállítása te­kintetében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség sze­rinti leszerelés útján szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amidőn a idő ked­vezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyez­tünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. B. 11. 1939 FEBRUÁR 1. SZERDA A cseh-szlovák határok garantálása,­­ a zsidókérdés — A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nem­zetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. — Ami a Cseh­ Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elv­ben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh­szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Csehi-Szlovákiának magának belső al­kotmánya. 2. Cseh.Szlovákia semlegességének kinyil­vánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Beszéde további Során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikán­ban tett látogatással foglalkozott, hangsú­lyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszin­teségében, amellyel őszentsége szívén vi­­seli azt a sok problémát, amely napjaink­­ban Európa békéjét és az emberiség lelki­­ismeretét nyugtalanítja. A külügyi vita Miután Chamberlain befejezte nyilatko­zatát, az elnapolási indítvány során Att­­­lee őrnagy a munkáspárti ellenzék nevé­ben megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel. Mi is jobb vi­szonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel.­­ ■ Attlee itt hosszasan foglalkozott a spa­nyolországi állítólagos olasz beavatkozás­sal s a francia—olasz viszony kiéleződé­sével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást báto­rítja. Chamberlain miniszterelnök kijelen­tette, hogy az angol kormány spanyol­országi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. — Úgy látom, — folytatta Chamber­lain, — hogy a spanyol helyzet e pilla­natban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentékenyebb beavatko­zás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlan­ság politikáját követi. Az ellenzéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Chamberlain újra a Hitler-beszédről — A lecsillapítás politikája állandó­­kör­rel jár — mondotta a miniszterelnök. — Hosszú felfegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erő­feszítéseink állandóan óriási arányban nö­velik véderőnket. Tekintélyünk külföldön soha sem volt nagyobb, más országok soha sem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kez­dett, míg a munkáspárton gúnyos derült­ség tört ki. • — Római látogatásom — folytatta Chamberlain — megerősítette a barátsá­got Anglia és Olaszország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Franciaország­gal, amely szorosabb és bizalmasabb mint bármikor volt emberemlékezet óta. A leg­nagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Fran­ciaország és Németország közti megegye­zést. —■ Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancel­lár újabb válságba készülne Európát dön­teni. A beszéd bizonyítja, hogy Németor­szágnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak van­nak belső gazdasági, pénzügyi, munkanél­küliségi és egyéb problémáink és mind­­nyájan rokonszenvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfiai népeik ösz­szes szükségleteinek kielégítésére fordí­tanák minden gondjukat.­­ Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek kö­zött, legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket nem lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellen­tétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöbö­léséről, ha a légkör nem kedvező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyaló­­asztalhoz­­ülnek, meg kell győződve len­niük, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kíván­nak és nem rejtegetnek sötét szándékokat. Az európai bizonytalanságnak és aggoda­­lomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat könnyen, vagy gyorsan helyre­állítani. Nemcsak békevágyra váltó szava­kat kívánunk, hanem mielőtt végső elin­tézéshez láthatnánk, határozott tanú jelét kell kapnunk — mondjuk — például an­­nak, hogy készek a hatalmak, ha nem ép­pen leszerelési, de mindenesetre fegyver­kezéskorlátozási egyezményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mienkhez hasonló szellemet találunk máshol, akkor Anglia biztos tudomásom szerint megértést fog mutatni és készek leszünk a magunk ré­széről is Európa általános megbéküléséhez hozzájárulni. Hitler nagy beszédének vilá­g­visszhangja Az egész világ közvéleménye érthető ér­deklődéssel várta azt a beszédet, amelyet Hitler vezér és kancellár tartott a nagy német birodalmi gyűlés hétfőn esti ülé­sén. A beszéd, ámenből a Németországot közelről érdeklő nagy kérdésekben való ha­­tározott állásfoglalás mellett egyszersmind a birodalmi kormány határozott békeaka­rata csendült ki: kedden a világsajtó fő­­témája volt. A különböző fővárosokban mutatkozó hatásának, kommnetárjainak ki­vonatát alább közöljük. London Az angol fővárosban Hitler beszédének első hatása kedvező és megnyugtató volt. Politikai körök és a City megnyugvással fogadták a német vezér békebiztosító ki­­jelentéseit, noha némi bizonytalanság ele­meit találják abban, hogy Hitler volta­képpen fehér lapot adott Mussolininak, melyet a Duce nyilván legközelebbi beszé­­►eii tölt ki és a helyzet így csak az " olasz követelések végleges körvonalazása után alakul ki határozottan. Megállapították Londonban, hogy Né­­metország lezárta közép- és délkeleteurópai sérelmeinek és törekvéseinek, fejezetét és hogy a gyarmati kérdés határozott felve­tése elsősorban az angol birodalmat teszi az időszerű, német követelések intézménye­­zettjévé. Egyesek azt hiszik, hogy a gyar­mati kérdést újabb münncheni értekezlettel kívánja megoldani. Az angol közvélemény magatartása e pont körül egyáltalában nem hajthatatlan vagy elutasító. Anglia kész gyarmati kérdésről tárgyalni, de csak általános elintézés keretében, amibe a fegyverkezés korlátozása is beleértendő. Párizs A francia közvélemény érezhető meg­könnyebbüléssel állapítja meg, hogy Hit­ler beszéde nem tette súlyosabbá a nem­zetközi helyzetet és nem növelte a légkör feszültségét. Jó benyomást keltett Párizs­ban Hitlernek az a kijelentése, hogy „hosszú békekorszak eljövetelében bizioc”­­Néme­tors­zág gyarmati követelései nem keltettek meglepetést Párizsban. Mindent összevéve, a közvélemény több­sége úgy véli, hogy Németország bizonyos mértékig közeledni óhajt a nyugati nagy­hatalmakhoz. Berlin A reggeli lapok teljesen a beszéd hatása alatt állanak. A „Völkischer Beobachter” a követke­zőket írja: Hitler beszéde a versaillesi békeparancs gyakorlati felszámolása után olyan klasszikus magyarázata az állam­férfiúi tudatlanság őrült tákolmányának, amelyet ilyen éles és kristálytiszta meg­világításban eddig még senki nem hallott A vezér beszéde után ismét látjuk, hogy a „német csoda” valósággá vált. Más lapokhoz hasonlóan a Hamburger Fre­ndent alatt is tévedésnek mondja, ha azzal akarják lekenyerezni a német gyar­­matköveteléseket, hogy az új nyersanyag­elosztás módszerei tárgyában tett javasla­tokra utalnak. Hitler követelése ezzel szemben­­— mondja a lap — szó szerint úgy értelmezendő, hogy jóvá kell tenni az 1918. évi gyarmati igazságtalanságot és vissza kell adni az elrabolt német gyar­matokat. A Róma „Németország háború esetén Olaszor­szág oldalán állana” címmel közli legtöbb olasz lap Hitler kancellár beszédét, amelyről a legnagyobb megelégedés hang­ján nyilatkoznak. Különösen kiemelik a beszédének azokat a részeit, amelyek a Ducéval, Olaszországgal és a róma–ber­lini tengellyel foglalkoznak. A „Poppla di Roma” vezércikke szerint Hitler beszéde olyan tisztító hatású volt, mint a villám és a legnagyobb világossá­got kell, hogy gyújtson a legelhomsályo­­sultabb agyakban is s meg kell, hogy szüntesse a legvadabb tévedéseket a ten­gely gyengeségéről. A tengely Hitler be­szédéből a gránittömb szilárdságával emelkedik ki. A nemzeti szocialista Né­­metórsság és a fasiszta Olaszország kö­zös­ sorsban, közös csapásban és közös győzelmekben osztozik. Az ő együttműkö­désük mentette meg Európát a bolseviz­­mus veszélyétől. A tengely ellenségei ezt az igazságot nem akarják megérteni és ha továbbfolytatnák áskálódásukat Róma és Berlin együttműködése ellen, akkor Németország és Olaszország elég erős lesz ahhoz, hogy sikerrel vívjon meg olyan viszályt amelyet felelőtlen elemek robban­tanak ki. Virginio Gayda a Giornale d'Italia,­ban „A jogos követelések szolidaritása” című vezércikkében azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jogok és gyarmatbirtokok rendszerének alkalmazkodnia kell a népek számbeli nagyságához és erejéhez. A ter­mészetes igazságnak a problémája Német­ország és Olaszország számára egyforma, érvényű. Hitler és Mussolini együttműkö­dése nem támadó, hanem védelmi jellegű és nem jelent háborús koalíciót. De a sö­tét fenyegetésekre való tekintettel Hitler jónak látta kijelenteni, hogy a két nemzet együttműködése szükség esetén fegyvert szövetségben is kifejezésre juthat. A Lavoro Faseista vezércikkében Hugó Andrea azt írja, senki se ringassa magát többé abban a hitben, hogy elszigetelt Olaszország ellen viselhet háborút, vagy hogy ismét bekerítheti Németországot. Varsó A lengyel lapok megállapítják, hogy a beszédben hangoztatott gyarmati követelé­­sek a mostani nemzetközi politika előteré­ben állanak. A lapok vezető helyen emlé­keznek meg a német-lengyel viszony ala­kulásáról elhangzott barátságos kijelenté­sekről. Az Express Porawny megállapítja, hogy a beszéd után teljesen kitisztult a légkör Kelet-Európában. Belgrád Hitler beszéde mértékadó belgrádi poli­tikai körökre a legnagyobb hatást tette. Büszkeséggel és megelégedéssel emelik ki azokat az elismerő szavakat, amelyeket Hitler Jugoszláviáról tett és különösen jólesik Belgrádban, hogy Hitler Jugoszlá­viáról, mint baráti hatalomról emlékezett meg. Newyork A Newyork Herald Tribune foglalkozva Hitler beszédével, hangsúlyozza annak mér­tékletességét. Valamennyi lap vastagbetűé címmel közli, hogy Németország háború esetén Olaszország oldalára áll. A Newyork Times kiemeli az olasz-né­met összetartást. A Daily News szerint Hitler és Musso­t­lini teljes összhangban dolgozik. Tokió Az egész japán sajtó feltűnést keltő for­mában közli Hitler beszédét, amely japán körökre mély benyomást tett. A lapok min­denekelőtt kiemelik a kommunistaellenes egyezmény megerősüléséről elhangzott ki-,­jelentéseket. Most jelent meg a Vitézi Rend Zrínyi Csoport kiadásában! VITÉZ NAGY-MEGYERI NAGY KÁROLY ny. altábornagy: ' " MAGYARSÁG FEGYVERBEN A magyar vitézség és a magyar katona története a világháborúban. 254 oldal, 31 térképvázlat. — A had­színterek magyar vonatkozású esemé­nyei időrendi sorrendben. Az esemé­nyekhez fűzött példák drámai erővel illusztrálják a magyar katona törzs­­erényeit, melyek páratlan képességekkel felruházva, páratlanul álló hősi példákra képesítik a magyar fajt Ezt a könyvet el kell olvasni minden­kinek! A világháború magyar hőseinek éppen úgy, mint azoknak, akikre a jövő­ben vár a kötelességteljesítés feladata. A nemzetnevelés, ifjúságunk új, faji értékeinket megbecsülő és temető ér­tékké változtató nevelésének nyújt ez a könyv történelmi példákra­ épült szlán” alapot.­­• • ALA­­P 4.­MEGRENDELHETŐ: STADIUM KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT­­á] Budapest, VI., Rózsa­ utca 111.

Next