Budapesti Hírlap, 1939. március (59. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

A zsidó javaslat élénk vitája a képviselőházban A szónokok a zsidókérdés sürgős megoldását kívánják­­ Makray Lajos, Güttler Dénes, Eckhardt Tibor és Rajniss Ferenc felszólalása Tizenkilenc interpelláció a szerdai ülésen­ ­ .A zsidó javaslat általános vitája, amely az elmúlt hét végén indult meg, a keddi ülésen folytatódott nyugalmas, szenve­délytől mentes légkörben. Mindegyik szó­nok sürgette a zsidókérdés mielőbbi meg­oldását, de mindegyik azt is hangoztatta, hogy e kérdés rendezésének nyugodt és tárgyilagos légkörben kell megtörténnie. A mai vitában Makray Lajos keresztény­párti képviselő egyéni álláspontját fej­tette ki, mert pártja nem tette pártkér­­í­éssé a zsidójavaslat megszavazását, mégis ez az egyéni vélemény nagyjában fedi a párt álláspontját is. Ennek lényege az, hogy az igazság alapján kell eljárni, továbbá, hogy a keresztség és a fajiság kérdése ne bonyolíttassék össze. Güttler Dénes felvidéki képviselő főleg a fel­vidéki zsidóság magatartásáról számolt be s e beszámolóban megállapította, hogy a felvidéki zsidóság magyarságból megbu­kott, szekundára felelt. Eckhardt Tibor a­­Kisgazdapárt nevében azokra a javasla­ton kívül fekvő kérdésekre mutatott rá,­­­amelyek még külön rendezésre várnak s am­elyek­­elsősorban gazdasági vonatkozá­­­tsúak. Rajniss Ferenc a zsidó szellemiség­­nnek a magyartól való különállását fej­tette ki s azt a tévhitet oszlatta el, mintha a mostani javaslat a magyar alkotmá­nyosságba ütköznék, továbbá, mintha a zsidók egyenjogúsítása a kossuthi szel­lemnek lenne folytatása. A vitát szerdán folytatják. Inter­pellá­­ciós nap lévén, tizenkét órakor áttérnek az interpellációk meghallgatására, mivel tizenkilenc interpellációt jegyeztek be a képviselők. Itt említjük meg, hogy a kép­viselőházban szerdán osztják szét a zsidó­javaslat egyes szakaszaihoz benyújtott módosításokat és indítványokat, amelyek­nek száma megközelíti a másfélszázat. A keddi ülésről itt számolunk be a maga szolidaritásának körébe és most ezért kell megbűnhődnie. A keresztény párt el­vileg egyetért ezzel a törvényjavaslattal. Egyénileg a javaslat kiindulási alapjában tévedést lát, mert komplikálja a kereszt­ség és fajiság kérdését; különbséget tesz keresztség és keresztség között, amit a ja­vaslat a dédszülőknél elfogad, a nagyszülők­nél nem, de ha össze van vegyítve vérségi leszármazással, akkor elfogad. Nem áll, hogy a fajiság a fő alkotóeleme a vér. A lélek primátusát és misztériumát vallja. Nincs az Úristennek még egy nemzete, amely annyira a lélek nemzete volna, mint a magyar. Az amúgy is elég nagy zsidó kontingenshez nem érti, miért kell még új zsidókat, a kikeresztelkedettek tömegét hozzácsapni. Jövőre lehetetlenné lehet, tenni a vegyes házasságokat, de akik már bir­tokban vannak, azokkal humánusabban kel­lene eljárni. A megkeresztelkedett zsidók számára a keresztségben nyert kegyelem ad erőt, hogy ezt a keresztet elbírják. Ab­ben a kellemes reményben, hogy beterjesz­tett módosító indítványait a kormány ma­gáévá teszi, a javaslatot elfogadja. A kereszténypárt szónoka ,Szinyei-Merse Jenő alelnök kevéssel tíz óra után nyitotta meg az ülést. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának kor­látozásáról szóló törvényjavaslat vitájára tértek át.­­ Vitéz Makray Lajos bejelentette min­denekelőtt, hogy pártja a törvényjavasla­t melletti, vagy elleni állásfoglalást nem tette pártkérdéssé és így egyéni felfogá­sát, fogja előadni. Ez a törvényjavaslat nem azért készült, hogy büntessen és meg­toroljon, hanem hogy a magyar keresztény társadalmat megmentse. Nem a gyűlölet volt indítóereje, hanem a keresztény ma­gyar társadalom iránti szeretet. Igen­is van zsidókérdés, a magyarság érdekében nem térhetünk napirendre a tarthatatlan status quo felett. A kérdés megoldatlan­lansága rendkívüli veszedelmeket rejt ma­gában, amelyeknek következményeit első­sorban a zsidóság szenvedi el. Nagyon té­vednek, akik olyasmit állítanak, hogy azért tér vissza minduntalan a kérdés, mert a keresztény társadalomban valami megfejt­hetetlen gonoszság dolgozna, vagy pedig azért, mert a gazdasági harcban lemaradt keresztény társadalom lemaradásának oka tudatlanság, vagy dolgozni nem akarás lett volna. A kérdés oka a zsidó és keresz­tény etikai érzék, szellem közötti különb­ségben van és abban az elzárkózottságban, amivel zsidók elkülönítik magukat a ke­resztény társadalomban, mint idegen test. Míg Fiumén és Hamburgon keresztül ki­­szivárgott az értékes magyar vér, nagyobb mértékben ömlött be Galíciából egy diadal­mas faj és okkupálta itt a közélet terüle­tét. Az itteni történelmi zsidóság tragé­diája, hogy bekapcsolta ezt az inváziót a Allodnyok felelőn Vemi selyemernyők "ehnsler Béldné is", sth­millió B. H. 1939 MÁRCIUS 1, SZERDA" A felvidéki magyarság tanúságtétele Güttler Dénes felvidéki képviselő Pro­­hászka püspök szavainak idézésével kezdi felszólalását: nem gyűlöli a zsidókat, de fáj, hogy a magyar testvérek rovására ha­talmasodnak el, önmagát öli meg, aki­ nemzetét nem védelmezi. Komáromban a közel­múltban tartott felvidéki magyarpárti kongresszus harmincezer főnyi tömege minden izgatás nélkül állította fel a köve­telést, hogy meg kell menteni a keresz­tény Magyarországot a zsidókkal szemben. Sürgősen szükséges a törvény, mert en­nek hiányában a nép elkeseredése fogja keresni a megoldás módját. A zsidóság vallás is és faj is, a vallás könnyen vál­toztatható. Elismeri a lelki asszimilációt. A faji asszimilálódás azonban a föld e régi népénél már nehezebb. Ahol a zsidó­ság letelepedett, ott nemcsak élni, hanem uralkodni is akart. Ezért volt zsidókérdés az ősi népeknél is. Az egyiptomi fáraók legkegyetlenebb törvénye, amely az első zsidótörvény, a fajt akarta kipusztítani. A középkor és újkor történelméből említ fel rendelkezéseket, melyek zsidókérdést akartak megoldani. Részletesen foglalko­zik az Árpádok alatti zsidó beszivárgások­kal, majd azzal, hogyan került mind a magyar jobbágyok, mind a földesurak pénze zsidók kezébe. II. József önkény­uralma alatt duzzadt fel a zsidók száma a régi Magyarország területén. A Felvidéken a zsidóság vizsgát tett magyarságából. A kétszáznegyvenezer zsi­dóból hat, és fél százalék vallotta magát magyarnak. Jaross miniszter igazat mon­dott azzal a kijelentésével, hogy újjain tudná megszámlálni azokat a zsidókat, akik a magyarság küzdelmét támogatták. Egy százalékuk sem szavazott választások alkalmával a magyarokra s beigazolták, hogy a zsidó, ha más közhatalom alá ke­rül, megtagadja magyarságát. Elhagytak minket, teljesen hátat fordítottak nekünk. A kivételeket név szerint ismeri és ezeket hűségükért a javaslat 22. paragrafusa ér­­telmében a felvidékiek meg is fogják vé­deni. A többi zsidó azonban ne kívánja a felvidéki magyaroktól, akik annyit szen­vedtek miattuk, a védelmezést. A felvidéki zsidóság magatartásának az ezeréves ma­gyar nemzettel szembeni tényei beszélnek, tényekkel szemben nem lehet ellenkező vé­leményt érvényesíteni. Akik tragédiáir­ól beszélnek, azok vegyék figyelembe, hogy Kassán és Pozsonyban éppen a zsidóság működése következtében nem áll el a hiva­talokban a magyar szó s amikor Magyar­­ország ellen mozgósított az ősszel a cseh­szlovák állam, a felvidéki zsidóság száz és százmilliókat adott a csehszlovák nem­zetvédelmi alapra. Csak a keresztény er­kölcsre lehet felépíteni Magyarország jö­vendő boldogulását. A törvényjavaslatot üdvözli és elfogadja. Hosszantartó éljenzés és taps követte a felvidéki képviselő beszédét, akit számo­san üdvözöltek. Eckhardt Tibor nem akar akadályt állítani a többség akaratának végrehajtása elé Eckhardt Tibor azzal kezdte felszóla­lását, hogy az elmúlt húsz év alatt kellett volna nyugodtabb légkörben a kérdést megoldani, de stagnálás állapotában hagy­ták. Osztja a miniszterelnöknek azt a fel­fogását, hogy bármilyen áldozatokba ke­rüljön is, a kérdést egyszer s mindenkorra meg kell oldani. Nem lehet kitenni a nem­zetet annak, hogy a zsidókérdés miatt forradalmi kockázatok, zúduljanak az or­szágra. Általánosságban elfogadja a tör­vényjavaslatot annak ellenére, hogy a részletekben vannak aggodalmai. Úgy ta­lálja, hogy a javaslat általánosít, nem tesz különbséget érdem és érdemtelenség között. Jövőre nézve feltétlenül eltiltaná a zsidó bevándorlást. Ez hiányzik a javas­latból. Csak sajnálni lehet, hogy 1867-től mostanig nem történt ilyen intézkedés és a galíciai bevándorlás a legasszimilálha­­tatlanabb tömegeket szállította az or­szágba. Menekült külföldi zsidók ma is magyar útleveleket kaptak. Pontos zsidó­katasztert kellett volna készíteni. Erre nemcsak a zsidókérdés megítélése, hanem a keresztény társadalom zaklatásának el­kerülése szempontjából is szükség van. A hazai szidóság vezetői igenis hibásak abban, hogy ők a maguk körén nem állí­tották fel az asszimilálódó és más z­sidók közötti válaszfalat. Az 1914 óta bevándo­rolt zsidóságot ki kell­ szorítani az ország­ból, mert egyfelől a zsidóság túl nagy szá­mát kell redukálni, másfelől túlhatalmát kell visszaszorítani. Ehhez a nemzetnek igenis megvan minden oka és joga. Gon­doskodni kell azonban az idegennek minő­sített zsidóság kivándorlásáról. Az 1867 óta bevándorolt zsidóságnál az itt-tartóz­­kodás közérdekű voltát kívánja igazol­tatni. A 67 előtt bevándoroltakra azt a megszorító intézkedést alkalmazná: kerül­jenek kivándorlási listára, akik bűncse­lekményeket követtek el s akik a nemzet gazdasági, pénzügyi eredei ellen súlyosab­ban vétenek. Ilyen megoldást azért is jó­nak tartanak, mert állandó erkölcsi ellen­őrzés alá helyezné a zsidóságot. — Az ittmaradó zsidóságra nézve a nu­merus clausus elvét kell felállítani. Leg­messzebbre a korlátozások terén a szellemi élet vonalán kell elmenni. De szeretne me­netrendet felállítani, hogy mikor és mi­lyen módozatok mellett kell az egyes fog­lalkozási ágakban végrehajtani. Közjogi téren a népcsoporttá dekrarálást megenged­hetetlennek tartja. Megengedhetetlennek tartja a félvérek közül a keresztény vallá­sunk zsidóvá dekrarálását. A keveredés nem kívánatos, a jövőre nézve kívánatos megtiltani, mert a keveredésből diszharmo­nikus emberek születnek, de tiltakozik a múltbeli családfakultatás és gyanúsítás rendszere ellen. Azokat, akik már keresz­tények és lelkileg nem éreznek közösséget a zsidósággal, ne taszítsuk ki. A család olyan egység, amelyen belül nem szabad diszharmóniát kelteni. Nem fogadja el a javaslatnak azt a részét, amely fronthar­cosokat kiszorít a közösségből. Nem nyúl hozzá a törvényjavaslat a részvénytársasá­gok anonim részvénytömegéhez, pedig a keresztény tőkének a zsidó monopóliumok helyére való behelyettesítése a legidősze­rűbb feladat. Úgy tudja, hogy a zsidóság értelmes rétegei is hajlandók ezt belátni. Csak olyan részvénytársaságot lehessen alakítani, amelyben a részvénytöbbség ma­gyar. Nem nyújt be semmiféle módosító indítványt, mert a látszatát is el akarja kerülni annásik, hogy a többség és kormány akaratának végrehajtása elé akadályt akar­na állítani. A zsidótörvény után kívánja a leszámolást a nemzeti nyugalom, a becsü­let és tisztesség megrontóival. Rajniss Ferenc a feltartóztathatatlan megoldásról Rajniss Ferenc megállapítja, hogy erős mozgalom és kemény harc nélkül ez elfajult kérdés nem jutott volna el eddig a pontig. Amikor most törvény készül, közkegyelem illeti meg azokat, akiket elítéltek azért, mert ilyen törvényes megoldást követeltek. Igazságot kell szolgáltatni azoknak, akik megkezdték a küzdelmet, hogy legyen rend és béke az országban. A túloldalon ismer­jék el a tisztességes emberek jogát. Imrédy Béla emberséges, tisztességes európai ma­gyar út. Nem az utca és demagógia hozta ide ezt a törvényjavaslatot, hanem a ma­gyar nemzet közszü­kséglete. Akik utcáról és demagógiáról beszélnek, azok a törvényi­* javaslat megszavazása utáni béke lehetősé­gét rontják le. __ A zsidókérdésben mint magyarok, male és mint európai embereknek kell ren­d­­det teremtenünk. Kimutatja, hogy a világ zsidóságának kétharmad része­ Európában, egyh­armad része a világ 18 városában, 80 százaléka 8 államban él. Magyarországon, a világ zsidóságának olyan nagy­ része él, hogy ■páratlanul állunk a zsidókérdéssel Európában. A kontinens egyetlen fővárosá­ban sem ilyen nagy a zsidó arányszám, mint Budapesten. Elrémítő Magyarország elzsidósodottsága számokban is­, de a gazda­sági, politikai és kulturális elhelyezkedés, a mérhetetlen hatalom szempontjából is egyedülálló az­ egész világon. Csak rossz­indulatú emberek hivatkozhatnak nálunk zsidókérdésben az úgynevezett nyugati de­mokráciára , s csak álszenteskedésből és önző nagyképűségből vonnak ilyen párhu­zamot. A k­ül- és belföldi zsidóság szolidari­tásában megrendelt levelek, figyelmezteté­sek nem tudják már Magyarországon fel­tartóztatni a szükséges törvényhozási folya­matot. A nagy népek veszett iramú fegy­verkezésének, az európai robbanásnak örö­kös veszedelme alatt a testvériben kis ma­gyar nép népi erejének teljes kifejlesztésé­vel kell, hogy sorsát biztosítsa. Ezért kell megteremteni az egész népnek halálos nagy összetartását, amelynek előfeltétele: Ma­gyarország szociális elmaradottságának le­küzdése és ez a tettvágy mindenütt a ju­daizmus és a feudalizmus várfalaiba ütkö­zik bele. Ezt a nemzetet a zsidókérdés és a földreform megoldása nélkül nem lehet meggyógyítani. Elérkezett annak az ideje, hogy az ősmagyar pe­rasztság életerőt kap­jon, a feudális lomb és a zsidó fagyön­gy megnyesegetésével, mert különben kiszárad az anyaföldből az ezeréves magyar fa. Nem lesz soha rend és nyugalom, nemzeti erő, ha ezeket a kérdéseket egypár túlságosan megijedt zsidónak a védelmében húzzuk­­,akasztjuk a törésig. Zsidó írók és tudósok munkáiból ismer­teti azt a zsidó álláspontot, amely egy nemzetnek tartja az egész zsidóságot, s amelynek pontos statisztikái vannak a zsi­dóság elhelyezkedéséről különböző államok­ban. Ezek az adatok állapítják meg, hogy az amerikaiak és az angolok között a zsidó- kereskedő százalékszámokra pontosan úgy helyezkedik el, mint Magyarországon és megcáfolják azt a mesét, hogy a magyar nem értene a kereskedelemhez és ipari vállalkozáshoz. A magyarság más nemzetek fiait be tudta olvasztani, csak a zsidót rcom, mert a kettős hovatartozandóság óriási előnyöket biztosít a zsidóság szá­mára. Az autarchiás zsidó gazdálkodási berendezkedés nem ad teret a magyarság­nak az országban. A nemzeti tervgazdálko­dások az egész Európában szorítják kifelé az államokból a zsidóságot, amelynek as­­­szimilációja sehol sem sikerül. A naciona­lizmusban már nem tud úgy elhelyezkedni, mint tudott a liberalizmusban, kommuniz­musban és szocializmusban, azért a legkor­szerűbb szellemi áramlat a zsidók számára a cionizmus. Világprobléma a zsidókérdés és nálunk mégis szeretettel ajánlják a zsi­dók azt az elintézést, hogy börtönnel, tö­méntelen ember lefogásával és terrorral tüntesse el az államhatalom az útból az egész problémát. A legújabb zsidó tudósok is kimutatják, amit Kossuth Lajos zseniá­lis meglátással állapított meg, hogy az asz­­szimiláció lehetetlenség. A naiv zsidó pro­paganda történelemferdítéssel, hamisítás­sal, hazugságokkal akarja kimutatni, hogy a zsidókérdés rendezése a történelmi ma­gyar alkotmány állítólagos sérelmet jelen­tene. A zsidóság­­ helyzetét és jogait Ma­gyarországon ezer esztendőn át mindig az általánostól eltérő külön jogszabályok ha­tározták meg. Corpus separatum volt al­kotmányjogilag és a numerus clausus a régi alkotmányosságban jogfolytonosságot állított helyre. Ez a törvényjavaslat és akik azt megszavazzák, az ezer esztendős magyar alkotmány talaján állanak, szem­ben azokkal, akik hamisan alkotmányt em­legetnek és voltaképpen alkotmányellenesen cselekednek. Alkotmány tálán, abszolutisz­tikus osztrák uralmi korszakok ültették a magyarság nyakára a zsidóságot, nem Kossuthék és Széchenyiek, a 19. utáni ön­­kényuralomnak köszönhetjük a magyar kulturális életbe való bevonulásukat, az osztrák polgári törvénykönyvnek gazdasági térhódításukat, s Deák Ferenc és Eötvös József is megígérték, hogy a bevándorlási törvény nélkül nem fogják megcsinálni a­­recepciót, amit viszont sokan a zsidó vallás reformjától tettek függővé. Nagy nemzeti csapásaink után a magyar nemzet vissza­követeli a maga részét abból a gazdasági életből, amit a zsidók kirágtak maguknak. Bármilyen nehéz legyen is a megvalósítás, a nemzet keresztül kell, hogy vigye az ehhez vezető első lépést; a törvényjavasla­tot elfogadja. Elnök napirendi javaslatot tesz, amit elfogadtak, s amely szerint a szerdán dél­előtt tíz órakor kezdődő ülésen folytatják a­ törvényjavaslat vitáját. A szerdai ülésen 12 órakor az interpellációkra térnek át. Az ülés 2 órakor véget ért.

Next