Budapesti KISZ Élet, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
— Catherine, te nem vagy tagja az ifjú kommunisták szövetségének. Nem érzed, hogy ott lehetőséged volna a véleménycserékre, sőt az álláspontod melletti kiállásra is? — Az iskolában nem engedélyezték a szervezet megalakítását, így elég nehéz lenne a csatlakozás. De én így is velük szimpatizálok. — Charlotte, ugye nem vagy tagja semmilyen szervezetnek? Kire szavaztál a legutóbbi választásokon? — Csakis a baloldalra. Ez az egyetlen reális lehetőség. Csak a baloldal tudja megoldani az ország és ezen belül a fiatalság problémáit. — Mik ezek a problémák? — Az egyre növekvő infláció és a munkanélküliség országos gond — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe André. — A fiataloknak pedig a szabad pályaválasztás, a szakmai és hivatali perspektíva hiánya. Tehát nem tudják megvalósítani elképzeléseiket. — Egyetértetek-e Andréval, hogy a szabadság önmagunk megvalósítása, hogy olyan elvek szerint élhessünk, ahogy szeretnénk? — Én igen, azt hiszem ez a lényeg — mondta Charlotte. — Én is egyetértek, de nem tartom egészen pontos meghatározásnak — válaszolt Catherine. — Úgy vélem nem mindegy milyenek azok az elvek, amelyek szerint élni akarunk. — Ez természetes — szólt közbe André. — Olyan elvek szerint kell meghatározni céljainkat, amely nem választ el a közösségtől, a társadalom érdekétől.” La Courneuve parkja Párizstól északra „Forró nyár végére tett felkiáltójelet a »fête de L’Humanité«! Az elnököt és kormányt izzasztó politikai vakáció után a Francia Kommunista Párt lapjának szeptemberi ünnepségei — mint évek óta — most is a baloldal és a kommunisták erősödését hozták. A Giscard—Chirac adminisztrációnak nem sikerült megtalálni az „alagút végét”, amelyen mint ígérték, kivezetik az országot a válságból. A francia parlament által megszavazott 30 milliárd frankos gazdaságtámogató akció csak a profitszerzés feltételeit javítja, az infláció és a munkanélküliség növekedésére nem ad gyógyírt. Tovább romlottak a szociális körülmények, a munkások ezrei kerültek gyárkapun kívül, fokozódott a létbizonytalanság, így aztán egymást követték a sztrájkok, munkáselbocsátások miatt a gyárak megszállása és gyakoribbak lettek a tüntetések. A L’Humanité ünnepségeket közvetlenül megelőző napokban előbb a Bourbon-palota előtt, majd a Champs-Elysées-n végigvonulva az Arc de Triomphe előtt tüntettek ezrek. Munkanélküliek és munkások követelték a munkanélküliség megszüntetését, a bércsökkentés nélküli munkaidő-korlátozást, az infláció visszaszorítását és a családok szociális segélyezését. Mondhatni: feszült belpolitikai hangulatban került sor a L’Humanité ünnepségek megnyitására La Courneuve 135 hektáros parkjában. S az első, késő éjszakába nyúló eseményen több ezren szorongtak a „Huma” központi pavilonja előtt. A színpadon peregtek az interjúk: a francia párt egyik képviselőjével, aki nem kapott beutazási engedélyt az Egyesült Államokba csak azért, mert kommunista. Aztán az amerikai kommunista vezetővel, aki beszámolt arról, hogy a szabadság és az igazság eszméjét fennen hirdető Egyesült Államokban még mindig nincs biztosítva a kommunista párt legális működése, ahol a polgárjogi kérdéseket — a törvény ellenére — sem tudták rendezni, ahol a Rosenberg házaspár perújrafelvétele elé sorozatos akadályokat állítanak. Interjúk, táncképek, versek, dalok, dokumentumfilmek, népzenei beté