Budapesti KISZ Élet, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
juk a szociális otthonokat, a házigondozói szolgálatot, az öregek napközi otthonait és a szociális foglalkoztatókat. Az utóbbiak egy része sajnos egészségtelen és elhanyagolt. Az egy üzem egy iskola mozgalomhoz hasonlóan itt is arra törekszünk, hogy e foglalkoztatókat bekapcsolhassuk valamely üzem patronáló tevékenységébe, azzal a fő céllal ,hogy az ott dolgozó idős emberek munkakörülményei fokozatosan tovább javuljanak.. Ugyanakkor az üzemeknek is érdekük e kapcsolatok ápolása, bővítése. Ma, amikor oly nagy hiány van munkáskézben, nem lebecsülendő munkaerő tartalékot jelenthetnek a szociális foglalkoztatók az üzemek számára, hiszen be lehet őket kapcsolni az üzemi termelő folyamatba. Oly módon, hogy bizonyos munkákat — például a fröccsöntést — kiadnak a foglalkoztatóknak. — Az imént, amikor az ötödik ötéves terv védnökségi programjáról volt szó, mindketten beszéltek a metróról meg az Örs vezér téri bevásárló központról. Mit jelent ez? Azt talán, hogy a KISZ és a szakszervezetek egymással párhuzamosan, fej-fej mellett dolgoznak ezeken az építkezéseken? Simon Sándor: Többet, mint csupán ezt. A párhuzamosság emlegetése helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy a KISZ, a szakszervezetek és a Hazafias Népfront (ők ugyanis a budapesti védnökségi mozgalom legfőbb bázisai!) a közös munkákat egymással megbeszélve, összehangolva és ésszerűen megosztva dolgozik fej-fej mellett a nagy, budapesti építkezéseken. Minden tömegszervezet, tömegmozgalom azt teszi, ami a hivatásának a leginkább megfelel. Meggyőződésem például, hogy a tömegerő mozgósításban nehéz volna a KISZ-t túlszárnyalni. Ha a lapátnyelet kell megfogni, a KISZ tud a legtöbb embert „odavinni”. A szakszerveztek viszont abban tudnak jeleskedni, hogy továbbra is jó, sőt a jelenleginél jobb viszony alakuljon ki az építkezéseken dolgozó vállalatok között. Ebben ők az erősebek, mint mi vagyunk. A Hazafias Népfront viszont a lakóterületek népességére tud nagyon hatni, azokra is, akik nem dolgoznak az üzemekben. Vundele György: Azt, amit Simon eltárs — nagyon helyesen — kifejtett, részletesen megbeszéltük a minap azon az értekezleten, amelyet a budapesti pártbizottság rendezett számunkra, a védnökségi mozgalomban résztvevő erők összehangolása céljából. Mi sem természetesebb, a tervszerű munkamegosztás követelménye nem korlátozódik csak a nagy építkezéseken való részvételre. Nagyon kívánatos például a munkamegosztás az egy üzem egy iskola akcióinál is. — Futólag már többször is érintettük azt a témát, hogy mit is értsünk napjainkban a védnökség fogalma alatt? összesítő, átfogó jellegű meghatározást viszont még nem adtak róla. Nem lehetne — természetesen a teljesség igénye nélkül — „pontokba foglalva” definiálni ezt a fogalmat? Simon Sándor: Nemcsak lehet, hanem kívánatos is. Az első pontban említeném például, hogy a védnök azért védnök, mert minden esetben, így a gondban is támaszkodni lehet rá, mint a hű társra, a barátra szokás. Alapvető kívánalom persze, hogy a védnök a sajátos, mozgalmi eszközeivel segítsen. Magyarán: a KISZ-bizottság például ne váljék lakásberuházó irodává (korábban ilyesmi is előfordult!), ne „vegye ki” senki kezéből az intézkedést. A mozgalmi eszközök latbavetésével érjen el olyasmit, amire már „hivatalosan” — a tervet, a kapacitást ismerve — már nem is volna mód. A KISZ és a szocialista brigádok önkéntes vállalása teremtse elő a szükséges pluszt. Amiként az például a cinkotai autóbuszgarázs építése során is történt. A Fémmunkás Vállalat székesfehérvári és kecskeméti gyárának KISZ-brigádjai többletmunkában teremtették elő a garázshoz szükséges paneleket. Vundele György: A második legfontosabb célt úgy fogalmaznám meg: a védnökségi mozgalom érje el, hogy a benne résztvevő vállalatok a határidőket betartva, sőt lehetőleg megrövidítve, a szerződésekben rejlő jogi szakciók igénybevétele nélkül, a tervezett költségkereteken belül maradva, egymás munkáját segítve és támogatva mielőbb és minél jobb minőségben végezzék el a soron levő munkákat. Ahogy már korábban megfogalmaztuk: jusson uralomra az olyan közszellem, amely — a hirtelen támadt gondok esetén — a kifogások keresése helyett a „hogyan ?”ra kíváncsi. A szocialista szerződéskötések nem válhatnak öncéllá, a szocialista szerződéseknek „csak” akkor van értelmük, ha valóban ezt a közszellemet juttatják uralomra. Simon Sándor: A harmadik legfontosabb feladatot így fogalmaznám meg: törekedjünk arra, hogy „ne csak” milliárdos értékű beton- és üvegmonstrumok épüljenek e mozgalom keretében. A védnöki mozgalom — korántsem mellékesen — járuljon hozzá az emberi tudat jobbításához, nemesítéséhez, vagy — ahogy egyszerűbben szoktuk