Budapesti Közlöny, 1867. március (1. évfolyam, 1-17. szám)

1867-03-28 / 14. szám

Buda-Pest, 1867. 14. szám Csütörtök, martius 28. BUMPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS L­A­P. Előfizetési árak : Naponta* postai szétküldéssel: Egész évre . .­­20 frt. Félévre . 10 , Negyedévre 5 .. Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . 18 frt.—kr. Félévre 9 . — Negyedévre -1 .. 50 . Szerkesztőség: Gránátos utcza 1. szám Kiadó­hivatal: Pesten, barátok­ tere 7-ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magén-hirdetések : egyhasábos Petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többkori hirdetésért 7 kr, minden beiktatásnál. A bélyeg­ dij külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A cs­ k. apostoli Felsége f. é. mártius 19-én kelt legkegyelmesebb elhatározásával vásonkői gróf Zichy Edmund valóságos kamarását méltóztatott legkegyelmesebben cs. k. titkos tanácsosi czimmel ruházni föl a díjak elenge­dése mellett. Hirdet­m­­ény.­­ Miután azon kötelezettség, mely szerint a Dunán közlekedő gőzhajók vezetői, e részbeni képességük tanúsítására, hivatalosan kirendelt szakértők előtt vizsgát tartoznak letenni, az Austria, Bajorország, Törökország és Würtem­­berg között 1857. évi november 7 dikén duna­­hajózási okmány czim alatt megkötött nemzet­közi szerződés XVI ik czikkének határozatain alapszik, ennélfogva közhírré tétetik , hogy a hajóskapitányi vizsgák, melyek eddigelé Ma­gyarország területére nézve a fennállott kir. helytartótanácsnál tartattak meg, ezentúl a magyar kir. közmunka és közlekedési miniszé­­rium kebelében fognak, és pedig egyelőre az eddigi gyakorlat szerint megtartatni. Mindazok tehát, kik ily vizsga letétele végett jelentkezni kívánnak, eziránti folyamodványu­kat önjoguságuk, fedd­etlen magaviseletük s a hajóvezénylői állomás kellő ellátására megki­­vántató elméleti s gyakorlati ismeretek felőli bizonyítványaikkal felszerelve ugyane minis­­teriumnál akár közvetlenül, akár pedig illető törvényhatóságuk utján terjeszszék elő. Budán, 1867. évi martius hó 23-kán. Gr. M­i­k­ó Imre, s. k . közmunka- és közlekedési minister. NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítások. A képviselőh­áz ülése martius 27 dikén reggeli 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly; a ministeri padon:­­ E­ö­t­v­ö­s József, gr. Mik­ó Imre, L­ó­n­y­a­y Menyhért minister urak ; később : gr. A­n­d­r­á­s­s­y Gyula ministerelnök úr, Horváth Boldizsár, G­o­r­o­v­e István és b. Wenckheim Béla minister urak. Mielőtt a ház a napirendre tér, Markos István, vonatkozással egy hasontárgyú, tegnap beérkezett kérvényre, a következő indítványt teszi le a ház asztalára : Indítvány. Az 1848-diki szentesített törvé­nyekkel biztosított alkotmány helyreállítása kötelességévé teszi az országnak, beváltani az 1848-ki törvények­ és ezredéves alkotmányunk­nak védelmére fölhívott, lelkesült készséggel vívott, és a magyar ős vitézségét a történelem lapjain dicsőített honvédseregből ez önvédelmi harczban elhullottak özvegyeikről és árváikról, úgy a még életben lévő tagjairól a nemzethez illő gondoskodását. E kötelességérzettől áthatva és vezéreltetve, azon esettel rendelkezés végett, a­midőn az or­szág azon törvényszerű helyzetben leend, hogy törvényeket alkothat, — eleve most már azért, hogy e nemzeti kötelességérzet kifejezése ad­dig is megnyugtassa az érdekletteket, —­a kö­vetkező törvényjavaslatot teszszük le a képvi­selőim asztalára. Törvényjavaslat Magyarországnak 1848/9. évi honvédserege ellátásáról. 1. §. Az 1848/9-években Magyarország hon­védseregéből elhullottak özvegyeik és árváik, — az ország által őket megilletőleg adomá­­nyoztatnak. 2. §. Az 1848/9 években a magyarországi honvédseregnek megbénult, munkaképtelenné vált, még élő tagjai, őket megillető nyugdíja­zásokban részesittetnek. 3. §. Az 1848/9 évekbeni magyarországi hon­védsereg minden — még élő és munkaképes tagjainak illető előléptetésük tekintetbevételé­vel, a magyar honvédseregben, — vagy ké­pességük szerint, más országos hivatalokban, ha és a kik ezt igénybe venni kívánnák, — al­kalmaztatásuk elrendeltetik, a mennyiben ér­demesekül maradtak. 4. §. A magyar honvédelmi minister utasit­­tatik, az 1., 2. és 3. §§ okban előszámláltak­­nak szabatos kitudására és rovatolására. 5. §. A magyar felelős pénzügyminister uta­­sittatik, hogy Magyarország évi költségvetésé­ben az 1. és 2. §§. rovataira megkivántató összegeket előterjessze. 6. §. E törvény teljesítésével a magyaror­szági honvédelmi és pénzügyi ministerek bí­zatnak meg. Pesten, 1867. évi mart­ 27. Markos István, Kállay Ödön, László Imre, Patay István, Csanády Sándor, Vidats János, Vállyi János, Madarász József, Csiky Sándor, Halász Boldizsár, Bobory Károly, Pelei Lajos, Baranyi Ágoston, Szluha Benedek, Pap Pál, Almásy Sándor. A ház elhatározta, hogy ez indítvány kinyo­­massék és napirendre kitüzessék. Ezután Vidats János képviselő nyújtott be egy indítványt, melynek tartalma a követ­kező : Midőn alkotmányos szabadságunk helyreál­lítottnak, az absolut rendszer pedig megszűnt­nek hirdettetik, a honfi-kebleket minden irány­ban beható, egyetemes, osztatlan örömre ezen új fordulathoz fűzött szép remények sem ébreszt­hetik ; — sőt fájdalmas érzéssel hat, miként még most is több honfitársaink — politikai vá­dak folytán — a hazából száműzve, idegen földön tartózkodni kénytelenek; többen pedig börtönben sintödnek. Azonban, hogy az absolut rendszer megszün­tetésében és az alkotmányosság visszaállításá­ban hitünk és bizalmunk megszilárdulhasson, s a nemzet sajgó sebei mindinkább behegesz­tessenek, több felirataink, főleg az 1861 kinek alapján, azon esetre, ha majdan az ország­gyűlése törvényalkotási képességgel birand, törvényei közé leendő beiktatás végett már eleve is e következő törvényjavaslat tétetik a ház asztalára. Ugyanis : Törvényjavaslat a magyar nemzetnek 1848/9-ik évbeni önvédelmi küzdelmében s az azóta elvérzettek emlékének örökítése, i pa­­tikai okok miatt külföldre menekülteknek ha­­zatérhetése, börtönben letartóztatottaknak sza­­badonbocsáttatása, s az elkobzott vagyonok­­nak visszaadása, illetőleg kártalanítása iránt. 1. §. A magyar nemzetnek 1848/1-ik évi ön­védelmi harczában a csatatéren elvérzett, s az alatt, s azóta mártyrok halálával kivégzett, e hon hű gyermekeinek emlékét a hálás haza e törvényczikkben megörökiti. 2. §. Az 1848/9-ik év óta az absolut rendszer alatt idegen bíróságok, idegen törvények sze­rint, politikai vádak miatt hozott bárminemű ítéletek, fennlévő következményeivel együtt teljesen megszűnteknek, illetőleg semmiseknek nyilváníttatnak. 3. §. A hazának bármilynemű azon gyerme­kei, kik politikai okok miatt jelenleg is küü­­földön tartózkodni kénytelenek, sértetlenül visz­­szatérhetnek. 4. §. Bárminemű politikai okokból, elitélés folytán vagy a nélkül börtönben letartóztatot­tak szabadon bocsáttassanak. A netán kereset vagy vizsgálat alatt lévők elleni minden to­vábbi eljárások megszüntetnek. 5. §. Mindezen előbbi szakaszokban foglal­taknak, vagy ha netán volnának olyanok, kik már a fogságból előbb kiszabadultak, de va­gyonukat vissza nem nyerték, vagyonaik az általuk nem élvezhetett időközi jövedelmeikkel együtt visszaadassanak, illetőleg kártalanittas­­sanak.­­ Elhalálozásuk esetében mindezen ja­vadalmak örököseiket illetvén. 6. §. E törvény foganatosításával Magyaror­szág igazság- és pénzügyministerei megbi­­zatnak. Kelt Pesten, 1867. évi martius 27. Az elnökletet most Z­e­y­k Károly képviselő veszi át, ki először is Huszár Istvánnak adja a szót. Huszár István : Szívesen látná, ha Ma­gyarország egészen különálló, nagy befolyású állam lehetne, de a körülményekkel szemben nem lehet a szív politikáját követni. Röviden indokolja a javaslat melletti szavazatát B­e­r­n­á­t­h Zsigmond sajátságosnak találja helyzetét, mert minden államtani és történelmi érvek ellen a rideg arithmetrik­át állítják fel, s mert, a­mint az parlamenti szükség is, a hatá­rozat már előre is meg van állapítva. Szóló meggyőződött, hogy az opportunitás a törvényhozás teremében helyén van, habár ká­rosnak tartja azt a termen kívül, az administra­­tióban, az igazságszolgáltatásban. Azt kérdi, hogy ha nem régi alkotmányunk volna, hanem Ő Felsége most kínálna meg bennünket alkot­mánynyal, vájjon beleegyeznék-e a ház abba, hogy egy más nemzet, mint harmadik közbe­szólna s azt mondaná, hogy rá is tekintettel legyünk ? Szóló végül a delegátiókról szól s kijelenti, hogy ezekre soha nem fogja szavaza­tát adni. Horváth Lajo­s csak röviden akarja indo­kolni szavazatát. Ő a javaslatot nem kizáróla­gosan a hagyományos magyar politika, hanem a magyarországi és a birodalmi érdekek össze­függésének és a czélszerűség tekintetéből bí­rálja s e szempontból el is fogadja. A kisebb­ség javaslatának elfogadásával csak koczkáz­­tatnók az eddigi vívmányokat s az ezer sebből vérző haza felüdülését. (Helyeslés.) A jelen politikai helyzet legfőbb követelmé­nye, hogy megmaradjunk állami szervezetünk birtokában. (Helyeslés). Ki azt hiszi, hogy Königgrätz megváltoztat­ta jogaink és kötelességeink mértékét, ki talán úgy van meggyőződve, hogy Magyarország szervezetlen állapotban is képes volna betöl­teni helyét és teljesíteni európai missióját, az csak következetesen és saját szempontjából helyesen cselekszik, ha általában semmit sem akar, vagy oly megoldást javasol, melyet a ha­talom már csak azért sem fogadhatna el, mert épen azon kérdést hagyja megoldatlanul, me-

Next